Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 13., szombat I. A lábbal működtetett fújtató (Fotó: Szabó Sándor) volt könnyű boldogulni az olykor szilaj lovakkal. Erre sajnos a legtöbbször viszálykodás, háborúk miatt volt szükség, mert a békés építés sokkal lassúbb tempót diktált. Errefelé azonban sűrűn jártak a hadak. A katonák — bármilyen mundért viseltek — szenvedések tömkelegét zúdították az egyébként is sanyargatott lakosságra. Amikor a töröktől visszafoglalták Egert, teljesen elpusztult ez a település. Még 1695-ben is lakatlan volt a régebbi 53 jobbágytelek. Aki tehette, menekült. Jó néhányan a Dobi-puszta er- dőrengetegébe futottak, s ott várták a visszatérés örömhozó napját. Mehettek volna másfelé is, próbálhattak volna másutt szerencsét, mégsem vágytak erre, mert élt bennük a szülőföldhöz kötődés, a hegyekkel koszorúzott táj szeretete. Reménykedtek, s amint lehetett, mindent újra, mindent élőről kezdtek. 1737-ben nem alaptalan büszkeséggel írják azt, hogyVer- pelét „kétszer pusztult el, mégis megmaradván az faluhely, mindkét pusztulás után az helységek előbbenyi helyére telepedtenek, ki ki maya földesura fundusára szánván.” A kitartás hőskölteményét lehetne írni ebből, de hát ennek a műfajnak már nincs divatja. A küzdelem mégis megkapó, a helytállás heroikus volt. A névtelen mesteremberek tették a magukét, személyiségük kiteljesedésére, mások javára. Legszívesebben persze a jó, az igaz ügy, az élelemszülő földművelés szolgálatában. Abban a műhelyben is, ahol a szóbeszéd szerint Igazságtevő Mátyás is járt.., Pécsi István Az emberiség históriája szemléletes példaként bizonyítja a munka értékteremtő, ember- és társadalomformáló erejét. Ez a készségeket gyarapító, ez a szellemi adottságokat megsokszorozó tevékenység színessé, tartalmassá tette ezredéveken át az egymást követő nemzedékek életét. Akkor is, ha erről nem mindig zengtek ódákat, ha erre csak szűkszavú utasításokat találunk az oklevelekben, és az egyéb forrásokban. A királyok, a nagyurak csak azért büszkélkedhettek dicsőnek hirdetett tetteikkel, szépségükkel, lenyűgöző kastélyaikkal, váraikkal mert folyvást akadtak névtelen milliók, akik mintázták az anyagot, akik tervezték, tető alá hozták a hivalkodó palotákat. A névtelen mesterekről nem szól a fáma, az utódok azonban tisztelettel adóznak emléküknek. így van ezVer- peléten is. A helybéliek elkápráztathatnák az ide látogatót azzal, hogy a Hagyóka és a Suba nevű határrészen régészek késő bronzkori telep maradványaira bukkantak. Arra is hivatkozhatnának, hogy már a kelták megtelepedtek itt. Lehet, hogy tudnak erről, de mégsem ez villanyozza fel őket. Mutogathatnák középkori eredetű kőtemplomukat, nem véletlenül, hiszen az 1958-as restaurálás alkalmával — többek között — a gótikus ablakok tűntek elő, az egyiket indás omamentális festés is díszítette. Kozák Károly régész a helyreállításkor az eredeti félköríves szentélyt is megtalálta. Mindez valóban ritka élmény a turista számára, a községbeliek azonban a hires kovácsműhelyre hívják fel az idelátogatók figyelmét, amely egy őst, ma már kihalóban lévő szakma relikviáit őrzi. A hagyományok szerint — minden ilyen útravalóban van valami igazság — már Mátyás király idejében dolgoztak itt. Ügy hírlik, az igazságosztó uralkodó is járt erre, s megpatkoltatta lovát. Elképzelhető ugyanis, azt tények igazolják, hogy a koronás fiatalember Gyöngyös patán nemcsak megostromolta, hanem be is vette a csehek által védett várat. A kutatók mindenesetre tárgyi bizonyítékokat kerestek. Ásattak a műhelyben a környékén, de csak a legfelső rétegből kerültek elő vaseszközök. Természetesen a mélyebb szintek is tartogattak meglepetést, hiszen ezekben középkori cserepeket leltek. Ezek tanúsága szerint az egykori falu üzenetét fejtették meg. Itt nyilvánvaló, hogy dolgoztak kovácsok. A jelenlegi építmény azonban csak a XVIII. század végén, vagy a XIX. század elején készülhetett. A nép azonban legendákat szőtt köré, olyan hiedelmekkel ötvözve, amelyeknél a hajdani valóság talán színesebb is lehetett. Ennek fénye villan fel ezekben a mesékben, ezekben az újabb vonásokkal gazdagított történetekben. A messzi leszármazottak tisztelegnek így a valaha élt kétkezi munkások alkotó, teremtő lendülete előtt. a tekintetet, benne találhatók a különféle formájú kalapácsok és a steklik. A bal oldali falnál, közvetlen az ablak alatt helyezkedik el a satupad, a kovácssatuval. Begyakorolt mozdulatokat idéznek a menetmetszők, a fú- róhajtók, a kétnyelű kések, a cigány- és a kerékagyfú- rók. Az ajtótól balra megnézhetjük az áttételes fúrógépet. A földbe ásott üllőtöké, az üllővel és a kézi kalapáccsal, a kohóval néz farkasszemet. Elidőzhetünk a tűzikohónál, a patkolószék- nél, a vasalószerszámoknál, a padlásgerendára felszegezett patkónál, láncoknál, zabláknál, szekérvasalásoknál. Ide kívánkozik az, hogy ezek a régi mesterek értettek a ló gyógyításához is. Ügy is fogalmazhatnánk: egy kissé állatorvosok is voltak, a hétköznapok során sajátítva el a hivatás műhelytitkait. Erről árulkodik az ásítóvas, a far- kasfogvéső, az érvágó. A tárgyak neve jelzi rendeltetésüket. Mégis elkel a magyarázat, mert nincsenek már stafétaváltók, s ha eltávoznak közülünk e szakma utolsó idős művelői, akkor csak ezek a tárgyi relikviák jelzik majd, hogy mennyi ügyesség, ötletesség, leleményesség kellett ehhez az elfoglaltsághoz. Természetesen erő is, hiszen sosem A cégér Érdekes, hogy az 1800-as évekről semmilyen konkrét feljegyzés nem maradt fenn. Azt viszont sokan ismerik, hogy az elmúlt nyolc évtized során Nagy József, Simon László, Jakab Ernő, Pintér Béla szorgoskodott itt. Aztán elárvult a hajdan olyan zajos épület. A községi tanács tulajdona lett. Egy ideig üresen állt, majd terményraktárként hasznosították. A lokálpatrióták azonban nem ezt a sorsot szánták neki. Szerencséjük volt, mert az egri Dobó István Vármúzeum néprajzosai is meg akarták óvni a könyörtelen pusztulástól. Az óhajok erősítették egymást, s ennek köszönhető, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség szakavatott munkatársai 1964-ben eredeti formájában állították helyre. Ügy, hogy a legkisebb részlet is a múltat varázsolja elénk. Ilyesfajta utazásra hívjuk most az olvasót, azt kérve, hogy szabaduljon meg fantáziájának béklyóitól, s induljon olyan kalandozásra, amelynek révén sosem érzett hangulatokkal gazdagodik. A bejárattal szemközt ott a kohó, ezen vannak a tűziszerszámok, nem hiányzik a szén és a víz sem. Hozzátársul a lábbal hajtható fúvó, előtte a lécből mintázott szerszámráma köti le Itt patkolták Mátyás király lovát Egy ipari műemlék krónikája A legjobb lelkiismerettel Beszélgetés a Heves megyei gyermekgyógyászatról Hat év alatt a Heves megyei gyermekgyógyászatban látványos eredmények születtek. A csecsemőhalandóság 36,4 ezrelékről 16,4 ezrelékre csökkent. Egyedül a cigány származású gyerekek halálozási aránya változatlan. A javulás okairól kérdezzük dr. Kovács Zoltán megyei gyermek-szakfőorvost. (Fotó: Kőhidi Imre) — Azzal kezdeném, hogy a megyei kórház gyermek- osztályának működési feltételei jóval kedvezőbbek, amiben jelentős része van a szocialista brigádok társadalmi munkájának is. Mégis azt kell elsősorban említenem, hogy a' területi ellátás javulása a legszámottevőbb: a védőnőkkel és az orvosokkal kitűnő kapcsolatot alakítottunk ki, s az integráció egységesítette törekvéseinket. Természetesen nem ment egyszerűen: sok vita volt például az éjszakai ügyelet megszervezése körül, Gyöngyösön még ma sem tudtunk zöld ágra vergődni. Egerben már nyilvánvalóak az előnyei annak, hogy bent a kórházban fogadják éjszaka a beteg gyermekeket. Előfordult a közelmúltban, hogy újraélesztésre került sor, s ez korszerű műszerek nélkül nem lett volna lehetséges, így azonban három nap múltán ápoltunk már saját lábán távozhatott. Nem is beszélve arról, hogy ha az ügyeletest kihívják, még mindig ott van az osztályos orvos, aki segíthet a rászorulókon. — Miben áll az integráció, hogyan tartják a kapcsolatot a gyermekorvosokkal és a védőnőkkel? — Mindennap megbeszé" lésen tisztázzuk, hogy milyen újabb veszélyekkel kell szembenéznünk, ilyenkor megkapjuk a szükséges adatokat. A védőnők a terület „közkatonái”, ók figyelik, értékelik a helyzetet, juttatják el hozzánk jelzéseiket. Kialakítottunk egy mozgó szakorvosi szolgálatot. Az elnevezés azt tákarja, hogy osztályunk munkatársai minden községet fölkeresnek egy hónapban egy alkalommal. Ilyenkor a körzeti orvossal együtt vetnek számot a település kis lakóinak egészségével. Ezenkívül osztályunkra is bejönnek alkalmanként kollégák, akik megismerkednek az újabb eredményekkel. Az egységes szemlélet kialakítása kulcskérdés: ezért ellenőrzőm a kórházba kerülő kicsinek kórtörténetét, hogy kiderítsem, történt-e valami hiba, elmarasztalható-e valaki gondatlanságáért. Szülők felelőssége — A gyermekek védelme érdekében a szülők tehetnek a legtöbbet. Tapasztalataik szerint elegendő ismerettel rendelkeznek-e a neveléshez? — A többség igen, de vannak olyanok, akik szerepproblémákkal küszködnek, mert nem volt hol megtanulniuk az anya és apa feladatait. Betették őket annak idején a bölcsődébe, óvodába: nem élnek bennük emlékek arról, hogy mit is kéne tenniük. Ezért nagy súlyt kell fektetnünk arra, hogy a családi életre nevelés az iskolában hatásos legyen. Az utóbbi években egyre jób- ban megy ez az oktatás, orvos, pedagógus, tanár lassan tudja, hogy mit kell tennie. — Melyek a veszélyes hibák a kicsinyekkel való foglalatosságban az utóbbi időben? — Két haláleset is származott abból, hogy a kicsinyeket magukra hagyták. Egy két-három hónapos csecsemőt egy pillanatra sem lehet egyedül hagyni. Azután gondot jelent az étkezés: igaz, hogy a gyerek sok mindent kibír, de felesleges hazárdírozni. Nem válhat az dicsekvés forrásává, hogy az én gyerekem ezt vagy azt meg tudja már enni. Vannak nagyon jó készítmények, azokat lehet használni. Újból és újból napirenden van az anyatejes szoptatás. Nem győzzük hangsúlyozni előnyeit. Foganatja lett a húsvét előtti felhívásoknak: nemigen adnak a gyerekeknek alkoholt. Ügy mondhatnám, hogy „szisztémás hibák” fordulnak elő, vagyis ha jelentős propagandát fejtünk ki egy- egy veszélyforrás leküzdésére, az néhány éven keresztül valóban eltűnhet, de azután visszatér. — Van~e elég tájékoztató anyag, amely segíti a szülőket? — Igen, a vöröskereszt és más szervek elegendő ismertetőt adtaik ki, ezeket kézbe kell venni, forgatni, tanulmányozni. A gyermekorvos személyisége — Miben látja a gyermek- orvos és más szakos kollégái között a . különbséget, van-e valami jellemző sajátosság? — Ironikusan úgy is mondhatnám, hogy kicsit infantilisabbak vagyunk a többieknél. Ez pályaválasztási „ártalom”: néha talán túlzásba is visszük a lelkesedést. Elfogultak vagyunk, harcolunk a ránk bízott gyermekekért. Érdekeiket képviseljük mindenáron. — Gondolom ez abban is tükröződött, ahogy a kórház osztályának felszerelését biztosították... — Igen, a hiányosságokat nem kis harc árán sikerült felszámolni. Megérttettük, hogy nincsenek „luxus elképzeléseink”, ami kell, az kell. Most jó közepes korszerűségű technikával rendelkezünk. Kapcsolataink révén viszont a legkorszerűbb ellátást biztosíthatjuk, jó viszonyban vagyunk a Mátrai Állami Gyógyintézettel, a miskolci gyermekbázissal, de vannak NDK és csehszlovák partnereink is. Ez is az integráció előnye: ha mondjuk hétfőn észlel egy agydaganatot egy körzeti orvos, a kórház gyerekosztályának révén már szerdán a legjobb idegsebészetre kerülhet a páciens. Egerben dolgozni — Szegedről került ebbe a városba hat évvel ezelőtt, mi volt az, ami legjobban meglepte? — Az a bizalmatlanság, amely körülvett bennünket. Hangsúlyozom, hogy ennek elsősorban szervezési okai lehették. Jó tapasztalni, hogy a helyzet egyre inkább megváltozik. Ennek generációs háttere is lehetett: a régi orvosnemzedék katonásabb szemléletben nőtt fel, például tegezte a betegeket és hozzátartozóikat, — ami ugye ma meglepő volna. A személyi és technikai háttér javulásával — a valamikori rossz vélemény teljesen eltűnőben van. — ön munkahelyi vezető, hogy tükröződik az előbb emlegetett nemzedékváltás az osztálynak irányításában? — A demokratikusabb nézőpont, amelyben mi nevelkedtünk, azt jelenti. hogy jobban figyelembe vesszük munkatársunk véleményét. Az orvos mindig hajlamos arra, hogy azt higgye, övé a legjobb lelkiismeretesség. Valakinek azért mégiscsak döntenie kell. Bizonyos patriarchális hagyomány létezik, s ez nem rossz. A szak- szervezet véleményét figyelembe veszem, különösen a nővérbizalmiét, hiszen társai munkáját ő látja jobban, az orvosokról jóval többet tudok. Kamaszok osztálya — Országosan is újdonság, hogy nemsokára megvalósul a megyei kórházban a kamaszosztály. Miért van erre szükség? — Ez „hobbim”: már szegedi éveim alatt kísérleteztem ilyen vállalkozással. Ennek a 14—18 éves korosztálynak jellegzetes problémái vannak, no meg idegenkedést váltanak ki mind a gyermek-, mind más szakorvosokból. Hajuk hosz- szú, viselkedésük nyegle. Ügy gondoltuk, hogy osztályos hátteret biztosítunk ápolásukhoz. Hamarosan tizennégy ágy áll rendelkezésükre. s a személyi feltételek is meglesznek: tizenegy nővérrel kapunk többet. Ez lesz a harmadik ilyen bázis az országban. Gábor László
