Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-09 / 187. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 9., kedd AWACS-ok ellenőrzik Csád légterét Párizs beavatkozással vádolta Líbiát Békemegmoz­dulások COMISO Súlyos összetűzésekre ke­rült sor, a szicíliai Comiso NATO-bázisának környé­kén hétfőn, béketüntetők és rendőrök között. A nem­zetközi nyári béketábor szóvivője szerint nyolcvan tüntető megsebesült, amikor a hatóságok feloszlatták a támaszpont bejáratait elzáró mintegy ezerfős tömeget Súlyosan megsebesült Fabio Crucianelli olasz parlamen­ti képviselő is. Mintegy negyven tüntetőt letartóztat­tak. TOKIÓ Kétnapos nemzetközi bé­ketanácskozás kezdődött hétfőn Nagaszaki'ban — abban a japán városban, amelyre 1945. augusztus 9- én, az amerikaiak ledob­ták a második atombombát. Harminchárom ország és tizenöt nemzetközi szervezet képviselői több munkacso­portban vitatják meg a nuk­leáris fegyverkezés elleni harc módszereit, s kidol­gozzák a világ népeihez és kormányaihoz szóló béke­felhívást. Az amerikai hadügymi­nisztérium hétfőn bejelen­tette, hogy a hét végén Szu­dán fővárosába érkezett a két, AWACS felderítő rend­szerhez tartozó Boeing 707- e6 repülőgép. Az amerikai gépekét a Pentagon azzal az indoklással küldte az afrikai térségbe, hogy „el­lenőrizzék” Csád légterét. Az AWACS-okat több el­fogó vadászgép kiséri. Az NBC tévéhálózat Pentagon- tudósítója szerint a köte­lékhez több száz főnyi ame­rikai személyzet tartozik. Zaire hivatalosan közölte, hogy újabb hétszáz katonát küld Csádba Hisszén Habré elnök csapatainak támoga­tására. Ezzel 2450-re emel­kedik az országban tartóz­kodó zairei katonák száma. Hoszni Mubarak egyipto­mi elnök hétfőn ismét azt hangoztatta, hogy „országa nem fog beavatkozni Csád­ban, s nem szándékozik fegyveres konfliktusba bo­nyolódni szomszédaival”. Lí­bia mint ismeretes a közel­múltban azon aggodalmának adott hangot, hogy Kairó a csádi harcok kapcsán — Washingtonnal karöltve — ellenséges akcióra készül szomszédja ellen. Líbia ag­godalma a többi között ab­ból táplálkozik, hogy ezen a héten nagyszabású amerikai —egyiptomi közös hadgya­korlat kezdődik Egyiptom nyugati részén. Claude Gheysson francia külügyiminiszter hétfői tévé­nyilatkozatában ismételten azzal vádolta Líbiát, hogy beavatkozik a csádi harcok­ba Gukuni Veddei volt el­nök erőinek oldalán. En­nék folytatódása „kihatással lesz” Párizs és Tripoli vi­szonyára — mondta Cheys- son. Sri Lankában a helyzet normalizálódott A Sri Lanka-i kormány hét­főn az ország 24 körzete kö­zül tizenötben feloldotta a kijárási tilalmat, miután megfékezték a szingaléz többség és a tamil kisebbség között július 24-én kirobbant, 315 halálos áldozatot köve­telő zavargásokat és a hely­zet normalizálódott — jelen­tették be Colombóban. A hatóságok vasárnap még a kijárási tilalom teljes fel­oldását helyezték kilátásba. Hétfőn azonban közölték, hogy a belbiztonsági erők — közelebbről meg nem hatá­rozott — nyomozási munká­jának megkönnyítése érde­kében hatórás kijárási tila­lom marad érvényben az or­szág kilenc, a zavargások ál­tal leginkább sújtott körze­tében, köztük Colombóban. Továbbra is érvényben ma­rad az egész országban a rendkívüli állapot és a saj­tócenzúra. a. Baalbeki merénylet A „Libanonnak a külföldiektől való megszabadítására ala­kult szervezet” nevű szélsőjobboldali csoport vállalta magára a felelősséget a vasárnapi baalbeki merényletért. A merény­let 35 halálos áldozatot és 133 sebesültet követelt. Egy név­telen telefonáló az AFP francia hírügynökség bejrúti irodá­jával közölte,. hogy az akciót ez a csoport hajtotta végre. Kijelentette, hogy szervezete „addig nem hagyja abba a me­rényleteket, amíg az összes külföldi el nem hagyja az or­szágot” (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) MÉLYEBB VIZEKRE VONTATTÁK Csökkent a szennyeződés veszélye az afrikai partoknál Fokvárosi búvárok segít­ségével mélyebb vizekre von­tatták a dél-afrikai partok mentén kettétört spanyol óriás tartályhajó orr-részét. Közben a hajótestből szivár­gó olajat a szél a víz szí­nén a mélyebb tenger irá­nyába sodorja. A megeredt eső és a nyu­godt tenger nagymértékben csökkentette a halállományt, a partmenti mezőgazdaságot és a szigetek madárvilágát fenyegető veszélyt. A Castil­lo de Bellver elsüllyedt tat­jából tovább ömlik a nyers­olaj a tengerbe, Fokvárostól 130' kilométerre Észak-Nyu­gatra. Az óriás tartályhajó szom­baton hajnalban gyulladt ki és tört ketté, amikor a Per­zsa-öböl felől jövet a Jóre­ménység-fokát kerülte meg, mintegy 200 ezer tonna nyersolajszállítmánnyal. A személyzet 31 tagját és két utast kimentettek, két ten­gerész eltűnt. A tartályhajó tatja vasár­nap napfelkeltekor elsüllyedt a 300 méter mélységű ten­gerben. Nyomban ezután a Safmarine dél-afrikai hajó­zási társaság megkezdte az elülső rész bevontatását a mélyebb vizekre. A hatalmas olajfolt vasár­nap estére 40 kilométeres tá­volságba került Dél-Afrika nyugati partvidékétől. A tűz keletkezésének oka egyelőre ismeretlen. Szakem­berek szerint eddig mintegy 70 millió liter nyersolaj öm­lött a tengerbe. A hajó spa­nyol tulajdonosa 70 millió dollárra becsüli a kárt, ami­ből az olaj rakomány értéke 52 millió volt. —( Külpolitikai kommentárunk. Veszélyes ürügy NEM TÜL GYAKORI, hogy egy alapvetően Nyu­gat-tarát kormányzat kiutasítson országa területéről amerikai tudósítókat. Márpedig az UPI hírügynök­ség Sri Lanka-d képviselőit azonnali hatállyal szólí­tották fel az országiból való távozásra. Az újságírók azt a hírt röpítették fed Colomhából, hogy a Sri Lan­ka-i kormány esetleg segítségért folyamodik az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Pakisztán, illetve Banglades kormányához. Egy ilyen lépés ürügyéül az az indok szolgálhatna, hogy a tamil—szingaléz el­lentéteket külső — értsd: indiai — erők szították. Hogy tényleg történt-e segélykérés vagy sem, ne­héz lenne megmondani. Tény azonban, hogy Üj- Delhiiben már a Sri Lanka-i vallási és nemzetiségi zavargások kezdetén közölték; semmilyen formában nem kívánnak beavatkozni a szomszédos ország bel- ügyeiibe. Ez annál figyelemreméltóhb állásfoglalás, mivel az indiai kormány korántsincs könnyű hely­zetben. A szigetország indiai származású állampol­gárai ellen indított erőszak újább és újabb hullámai belpolitikai problémává váltak a szübkontinensen. Indiában attól tartanak, hogy megkezdődhet a ter­rorizált tamil lakosok átmenekülése, ami az amúgy- is szüntelenül nyugtalan, etnikailag leginkább érin­tet déli tamil Nadu állam belső viszonyait felboly­gatná. INDIRA GANDHI MÉGIS A LEGSZIGORŰBB be nem avatkozást vallja. Mindazok az erők, amelyek az Indiai-óceán tágahb térségében szembenállnak Delhi józan és kiegyensúlyozott külpolitikájával, úgy vélik: eljött az alkalom a beavatkozásra. Sri Lanka válsága a jelek szerint kapóra jött annak az ame­rikai politikának, amely gyaníthatóan nem lelkese­dett a dél-ázsiai külügyminiszterek történelminek nevezhető múlt heti tanácskozásáért. Az örökké fe­szültségtől terhes térség hét állama, így Sri Lanka, avagy a már háromszor háborút viselt Pakisztán és India képviselői közös okmányban tettek hitet, ak­kor a regionális együttműködés mellett. Súlyos vesz­teség lenne, ha ez a friss és előremutató fejlemény semmissé válna. Győri Sándor Genscher Romániában Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter hétfőn délután háromnapos látogatásra Romániába uta­zott. A nyugatnémet diplomá­cia vezetőjét Bukarestben Stefan Andrej külügyminisz­teren kívül fogadja Nicolae Ceausescu román államfő is. Bonni értesülések szerint Genscher mostani bukaresti tárgyalásainak középpontjá­ban az időszerű nemzetkö­zi kérdések állnak majd. HATVAN ÉVE TÖRTÉNT (11/1.) Visszhang és tanulságok A világ első antifasiszta felkelése a korabeli magyar sajtóban „A budapesti bolgár kö­vetség a következők közlését kéri: A helyi sajtót a leg­utóbbi napokban külföldről származó rendkívül riasztó hírek árasztották el, amelyek a bolgár helyzetet nagyon kedvezőtlen színben igyekez­nek feltüntetni. A budapesti bolgár követség értesülése szerint ezek a hírek nagy­mértékben túlzottak. A helyzet Bulgáriában sokkal nyugodtabb, mint ahogy ezt a fent említett célzatos hí­rek beállítani igyekeznek. A külföldi kiküldöttek által előidézett kis zavarokat min­denütt gyorsan elnyomták. Az országban a rend töké­letes. Cankov Sándor mi­niszterelnököt az egész bol­gár -nemzet melegen és tel­jes erejéből támogatja, Bul­gária csupán békét és nyu­galmat kíván”. A Budapesti Hírlap 1923. szeptember 25-i számában jelent meg a fenti közle­mény, amelyet az új bolgár követ, a fasiszta puccs révén hatalomra került Alexandar Cankov miniszterelnök által kinevezett Todor Ikomonov szerkesztett. A nyilatkozat tartalma korántsem a való­ságot tükrözte. Bulgáriában ez idő tájt a világ első antifasiszta felke­lését fojtották vérbe. Ez ki­derül egyebek között Az Est- konszerhez tartozó Magyar- ország című lap kiküldött különtudósítójának, Nagy Bélának egyik írásából. Az újságírónak az volt a fel­adata, hogy Velizar Lazarov tábornokot (a felkelés egyik hóhérját) interjúvolja meg, ám nem érte be ennyivel. Tudósításának címe („Tíz­ezer halottja van a bolgár bolsevik felkelésnek”) arra utal, hogy e tényeket az ak­kori legreakciósabb lapok sem tudták elhallgatni. A parasztpárt tanul­ságos tragédiája Az események feltartóztat­hatatlan áradata négy hó­nappal előbb, 1923. június 9-én virradóra indult meg, amikor Alexandar Cankov vezetésével, Ivan Ruszev és Ivan Valkov tábornok irá­nyításával — Borisz cár hall­gatólagos, de sürgető áldá­sával — végrehajtották a katonai-fasiszta államcsínyt. Előtte már negyedik éve a hatalmat a Bolgár Népi Földművesszövetség gyako­rolta. Ennek a pártnak a vezére Alexandar Sztambo- lijszki egyben Bulgária mi­niszterelnöke is volt. Olyan polgári demokratikus politi­kát folytatott, hogy a szo­ciáldemokrata Rónai Zoltán a Bécsi Magyar Űjságban is rámutatott: „Bulgária az egyetlen állam, mely el tud­ta ítélni a saját háborús bű­nöseit”, vagyis azokat, aki­ket a legnagyobb felelősség terhelt a bolgár nép súlyos megpróbáltatásaiért az első világháborúban. Sztambolijszki haladó, de mégis csak polgári politiká­ja természetesen nem érin­tette alapvetően a nagybur­zsoázia társadalmi-gazdasági bázisát. Következetlensége a kommunista párt és a mun­kásosztály iránti viszonyá­ban is megmutatkozott, s ez döntően befolyásolta az ese­ményeket. Sztambolijszki az önálló földművesszövetségi, azaz parasztpárti kormány­zás meggyőződéses híve volt, s nyilvánvalóan illúziókat kergetett. Erről tanúskodik Király Albertnek az emig­ráns kommunista lapban, a Munkásban, a puccs után megjelent elemzése is: „A bolgár parasztpárt tragédiá­ja megvilágítja az orosz for­radalom igazságait, amelyek arra tanítják a világ prole­tariátusát, hogy a földmű­vesszegények felszaba.dítását csak az ipari proletariátus uralomra jutása hozhatja meg; a munkások, parasztok szövetséges forradalma”. Sztambolijszki miniszterel­nöksége alatt azonban olyan törvényeket fogadtak el, amelyek már veszélyt jelen­tettek Borisz cár és a tőké­sek számára, hiszen egy jó­val radikálisabb változás ígéretét hordozták. Erről tanúskodnak és tudósítanak a korabeli magyar újságok is, immár az államcsíny után. A Pesti Napló nem leplezi örömét és megjegyzi, hogy „az új bolgár kormány eltörli a magántulajdon sza­badságát sértő Sztambolijsz- ki-féle törvényeket”. A hír­hedt Milotay Istvánnak a Magyarország című lapja is a nagytőkéseket sújtó tör­vények eltörlését méltányol­ja. E törvények miatt sem vezettek eredményre annak idején a Horthy és Sztambo­lijszki képviselői közötti tit­kos tárgyalások, amelyekkel a Bethlerrkormánynak igye­kezett leküzdeni a fehérter­ror következtében beállt kül­politikai elszigeteltségét. Ak­koriban a földművesszövet­ség vezéréről a magyar saj­tóban hagyományosak vol­tak olyan jelzők, mint pa­rasztdiktátor, bocskordiktá- tor, parasztbolsevista, sőt: a paraszt Lenin! A fasiszta puccs Vagyis 1923 elején Alexandar Sztambolijszkit és kormányát mielőbb el kel­lett távolítani. Ennek egyet­len módja volt: a katonai puccs, amelynek szervezésé­ben és végrehajtásában a bolgár nagyburzsoázia és a cár csakis az akkor kibonta­kozó olasz jellegű bolgár fasiszta mozgalomra — mint utolsó eszközre — támasz­kodhatott. Magyarországon óvakod­tak elismerni az államcsíny fasiszta jellegét. Mindemel­lett Andrássy Gyula gróf, aki ugyan „nem óhajtott érdemi nyilatkozatot tenni” a Ma­gyar Hírlapnak, azt mégis elmondta, hogy „az erőszak mindinkább kezdi felváltani mindenfelé a parlamentaliz- must”. Tömör, de kegyetle­nül pontos a szófiai ameri­kai követség június Il-i je­lentése, amelyet egy nappal később az emigráns kommu­nista lap, az Új Előre is át­vett. Az első mondata sze­rint „az agrárkormányt gon­dosan előkészített katonai államcsíny buktatta meg, az utolsó szerint „az állam­csíny fasiszta jellegű” volt. Húsz nappal a puccs után a Munkás-ban Révai József is kiemelte: „A puccs ellenfor­radalmi, sőt fasiszta jellege, s hogy a bolgár imperializ­mus restaurációjáról van szó, oly nyilvánvaló, hogy ezt egyszerűen letagadni nem lehet”. A katonai-fasiszta állam­csínyre a bolgár nép azon­nal válaszolt. Ugyanezen a napon spontán módon kirob­bant a júniusi felkelés, amely a Szredna Gorában (a bulgáriai Közép-hegységben) érte el a legnagyobb mérete­ket. A felkelésben a leg­újabb kutatások szerint mintegy százezer ember vett részt. Nem tudták elhallgatni... Horthyék már a felkelés­ről szóló hírek érkezése előtt is nyugtalanok voltak. Fél­tették a Cankov-kormányt, hiszen tisztában voltak az­zal, hogy — miként azt a Magyarország, a klerikális Új Lap és más újságok meg­fogalmazták — „Bulgáriában a polgárháború elkerülhetet­len”, azaz gyanították, hogy a nép fegyverrel a kezében ellenáll a fasizmus első tá­madásának. így is történt, a magyar uralkodó körök csak június 20-a után nyugodtak meg valamelyest, amikor már biztosra vehették, hogy Sztambolijszkit meg­ölték. És Az Újság volt az a lap, amely a világon egye­dül közölte Sztambolijszki kegyetlen lemérszárlásának történetét és pontos helyét (erről évtizedeken keresztül hamisan tájékoztatták mind a bolgár, mind a világ közvéleményét). A lap emel­lett arra is rámutatott, hogy ha (Sztambolijszki) életben maradt volna, a kormány­nak állandóan féltenie kel­lett volna a hatalmat”. A júniusi felkelést sem tudták elhallgatni a korabe­li magyar lapok. A Friss Új­ság „véres polgárháborúról” tudósított, a 8 órai Újság ar­ról, hogy „Sztambolijszki el­lenállást szervez”, hasonló­képpen a többi, az országban megjelenő lap is. A teljes igazságot a felkelés leveré­se után, június 19-én az Új Előre írta meg: „a bolgár kormány győz a parasztsá­gon, csapatai kíméletlen ir­tóháborút folytatnak a föld népe ellen”. De az irtóháború sem se­gített. A bolgár nép nem nyugodott bele a fasizmus győzelmébe. Alexandar Gyurov (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents