Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 6., szombat A korszerűen felszerelt rendelőből nem hiányzik a rövidhullámú berendezés sem, amely reumatikus panaszokat orvosolja. Felvételünkön: Molnár Istvánná, aki kezelésre szorult (Fotó: Perl Márton) MIT „ÉR” A HETEDIK HELY? Üzemorvosok kettős szerepben A statisztika alapján szőkébb pátriánk üzemegészségügye a tizenkilenc megye közül (plusz Budapest is hozzávéve) 1982-ben a hetedik helyen állt a ranglistán. Mindezekből úgy tűnik, álljuk az összehasonlítást az erősen iparosított megyékkel. Végül is, hogy e országosan is elfogadott hetedik hely mit rejt magában, erről dr. Bükkerdő Pál, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője tájékoztatott. Az összevonások eredménye Megyénk nyolcvanhat üzemében, 23 főállású üzemorvos naponta 186 órában, továbbá negyvennyolc részfoglalkozású orvos 65 órában végzi a gyógyító munkát. Jelenünkben a korábbi 20 százalékról 75 százalékra emelkedett a főállású üzemorvosok száma, ezzel párhuzamosan a részállásúaké 80 százalékról 20 százalékra csökkent. A változást azért szükséges megjegyezni, mert mindez tükrözi az elmúlt tervidőszak újítását, miszerint a hasonló profilú üzemeket összevonták a megyében (például TANÉP, HÁ- ÉV), amelyek élére egy-egy főállású orvos került. Tulajdonképpen a látványos fejlesztés ezzel be is fejeződött. A „receptíró-szolgáltatás” így egyre jobban leszűkült, s teret adott a megelőző munkának. Előreláthatólag még a mezőgazdasági üzemeknél kell előbbre lépni, ugyanis itt lemaradás tapasztalható, bár kezdeményezésben, próbálkozásban nincs hiány. Egyébként az iparszerű termelés elterjedése, a vegyszerek alkalmazása, röviden: a szükségszerűség diktálta, hogy másfél évvel ezelőtt meghonosodott a mezőgazdasági üzemi körzeti orvos, mint „öszvér” megnevezés, amely jelzi, hogy ■ egy személyben két' tevékenységet kell ellátni egy településén, mint például Bodonyban. A kettős szerep bevezetésével ezenkívül még Tiszanánán, Porosz, lón és Erdőtelken is próbálkoznak. A megelőzéstől a gyógyításig Talán nem kell különösebben bizonygatni azt sem. «JE 4-2 te ; -za ■a:n Az Egri Dohánygyár üzemorvosi rendelőjében. Bak Ferenc. a gyár dolgozója EKG- vizsgálaton hogy az üzemorvosok szigorú vizsgálatnak vetik alá az új dolgozókat és rendszeresen a régieket is. A rehabilitáció során a már megbetegedetteket kiveszik az ártalmas munkakörből, s újba irányítják, és részeseik ők a munkavédelmi szemléknek is. Hogy miként, s hol dolgozhatnak az üzemorvosok, természetesen az sem mindegy. Elmondhatjuk, hogy a vállalatok sokat áldoznak az orvosi rendelők állapotának fenntartására, s a már-már jó értelemben vett „rivalizálás” eredményeként fejlesztenek. Az elmúlt időszakban új rendelő épült az Országos Érc- és Ásványbányák Recski Rézércművénél, a 4. számú Volán Vállalatnál, az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinátnál, az építőipari vállalatoknál, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetnél. Ezenkívül felújították az Egri Dohánygyár és a Vilati rendelőjét is. Emellett a műszerek beszerzésének is aktív részesei az üzemek, így EKG_t és spirométert (légzésműködés vizsgálatához) vásárolnak. Százezres tételekben számolhatnánk az egészségügyre fordított kiadásokat, amelyek végül is megtérülnek abban az esetben, ha a dolgozók idejekorán élnek s nem pe- dik visszaélnek lehetőségeikkel. Az elmondottakból úgy tetszik, hogy megyénkben az üzemegészségügy terén a személyi és tárgyi feltételek adottak, most már csak a szemléletváltozást kell sürgetni, azaz a gyógyító munkától mindinkább a megelőzés felé kell közeledni, csökkentve ezzel a kimaradt munkanapok, a leszázalékoltak, s a táppénzre szorultak számát. (tereny) Ki a felelős Enikőért? Töprengés egy riport kapcsán i_______________________________________________________________________________________________________________ A közelmúltban cikk jelent meg az ES-ben: Mi lesz veled, Enikő? A történet tulajdonképpen hétköznapi: Egy tizenhat esztendős lány otthagyta a középiskola első osztályát, megszökött az édesanyjától és összeállt egy bizonyos Jóskával. Nem történt bűncselekmény, még csak szabálysértés sem! A csavargás, züllés útjára lépett gyerek csupán egy a negyvenezer veszélyeztetett közül, akikre a riport utal, bár számukat akár ennek háromszorosára is becsüli. A cikk Enikő története kapcsán mély, társadalmi" gondokat vet fel, olyanokat is, mint amilyenek a ’ család, az iskola felelőssége. A szerző szerint, a család eresztékei meglazultak és az elidegenedett szülők nemegyszer maguk teremtenek jóvátehetetlen helyzetet. A nevelésre lassan képtelen iskoláról sincs jobb véleménye és arra a kérdésre, hogy a veszélyeztetett fiatalokért mit tehet az iskola, az a válasza, hogy semmit, vagy majdnem semmit. Pedig tenni kell! Méghozzá nem is keveset. A tényéknél maradva először is Enikő helyzetét erősen befolyásolta, hogy kettétört családban élt. Édesanyja nyolc esztendeig egyedül nevelte és hogyha mégolyán jó, aggódó édesanya is volt, de az apa hiányzott. iA család eresztékei meglazultak! Miért? Milyen okai vannak az eresztéklazulásnak? A gyors fordulatszámú, rohanó élet, az életformaváltozások nem maradhatnak hatások nélkül! A mindkét szülő kenyérkereső munkája, a váltott műszakok, az ingázások, a vállalt mellékfoglalkozások és másodállások, az érvényesülés, a nagyobb jövedelem, a pénz után való rohanás, mindenképpen lazítja a családi kötelékeket. Sokszor még az otfhonlét. az alvás, a pihenés idejét is elveszik, nemhogy a gyerekekkel való foglalkozásra, (IV/4.) Doktor Forgács mire visz- szaért, a gyászoló tömeg teljesen fölbolydult. Bahul Géza a főkönyvelőt gallérjánál fogva cibálta, Varr Zsuzsa retiküljét ütemesen Bahul Géza fejéhez vágta, míg a személyzetis megpróbálta kiszabadítani a főkönyvelőt. — Ezt ne vegye jegyzőkönyvbe, kartársnő! — szólt fáradtan Varr Zsuzsa felé a vezér. És ekkor megérkezett a mentő. Bahul Gézát rutinos mozdulatokkal összecsomagolták. és szirénázva elrobogtak. A vezér megtörölte a homlokát, és újból elkezdte a gyászbesaédet. * Lassan lecsillapodtak a kedélyek, mindenki áhítattal hallgatta, a főkönyvelő pedig alig láthatóan szorította magához a megrendült özvegyet. Az osztályos orvos elgyötört arccal vette át Bahul Gézát a mentőstől. — Ma már ez az ötödik dühöngünk. törődésre maradna belőle. Így alakult az életünk! Sokat vannak egyedül a gyerekek! Szakadatlanul növekszik a veszélyezettség. A holtfáradt szülők ugyan mit is kérhetnének számon a gyerekektől este a tv-film után? A leckét talán? Legtöbben nem is értjük a feladatot. A viselkedést? Egész nap nem láttuk a gyerekeket, honnan is tudnánk, hogyan viselkedtek? Lazultak a családi kötelékek! Ez igaz! A változó életmódhoz azonban lehet és kell is alkalmazkodni! Azokban a családokban, ahol alapvetően rend van, megértés, szeretet, ott a meglazult kötelékek nem szakadhatnak el. A gyermekek nagyobb „szabadsága” valahol mégis kapcsolódik a szülőkhöz, rokonokhoz és lehetségessé válik a felügyelet, a nevelés. Gyarapszik azoknak a családoknak a száma, ahol a nagyobbacska gyerekek rendszeresen segítenek a háztartásban, a hobbikertben, a munkában. Szabadságok idején együtt mennek dolgozni, kirándulni, szórakozni. Feladatokat kapnak a gyerekek is! Ök ezekre legtöbbször büszkék és így azonosulnak a szülők vágyaival, törekvéseivel, sikereikkel. Nem új dolgok ezek, hiszen csupán néhány évtizedet kell visszapillantani. Unatkozó „elidegenedett” — Itt legyen szíves aláírni, hogy átvette! — mondta egykedvűen a mentős, és egy búcsúpillantást mért a betegre. Bahul Géza körbenézett. — Neve? — kérdezte az orvos. — Bahul Géza. — Nagyon jó! — csillant fel az orvos szeme. — Levenné rólam ezt a... khm.. .ruhát? — fészkelő- dött Bahul Géza volt osztályvezető és természetbarát. — Megígéri, hogy nem csinál semmi butaságot? —gügyögte jóságosán az orvos. — Most már igazán mindegy. Az orvos lehámozta Bahul Gézáról a zubbonyt, mint főtt tojásról a héjat, majd leült, és az iratait kezdte tanulmányozni. Ahogy a halotti bizonyítványt olvasta, egyre vörösebb lett. Hirtelen mozdulattal magára rántotta a telefont és vadul tárcsázni kezdett. — Ez most orvos vagy őrült? — tűnődött Bahul Géza. szegény munkás- vagy parasztgyerekeket ugyan ki látott? A szélfúvástól is óvott úri kisasszonykákat, ficsúro- kat, annál inkább! Lehet, hogy az élet szolgáltatja a használható, eredményre vezető pedagógiát? Nem és százszor nem a kényeztetés, a munkától való „kímélés”, a tejben-vajban fürösztés a szülői szeretet igazi megnyilvánulásai. Ez majomszeretet, amely csak lazíthatja, de semmiképpen nem erősítheti a családi kötelékeket. Az iskolát illetően is nehéz lenne a cikk szerzőjével vitába szállni. Akkor is, amikor azt mondja, hogy az iskolában a nevelésről inkább csak hangzatos szavak esnek, és hogy a, tanár örül, ha diákjaival eléri a zavartalan együttélés szintjét. Akkor is, amikor kertelés nélkül kimondja: Az iskolának nincs tekintélye! Hatalma, rangja sincs, még annyi sem, amennyi kívánatos lenne. Kemény beszéd! Az, hogy az iskolának nincs lehetősége ahhoz, hogy visszatartsa a diákot bármitől is, szomorú helyzet, A fegyelmezés keserű emlékű módszereit — helyesen — elvetettük, újakat nem vagy csak alig alkalmazunk. A nevelők egy szigorúan meghatározott tananyagot igyekeznek átadni a tanulóknak, és örülnek, ha ez többé-ke- vésbé sikerül. Az oktatásban és a fegyelmezésben kimerült pedagógusok a megmondhatói, hogy mindezekben mennyi az igazság. Az bizonyos, hogy a magyar iskolarendszer, az iskolai rend, a fegyelmezés abból indul ki, hogy minden tanuló tudása, iparkodása, magaviseleté legjavát adja, tehát ‘derék tagja akar lenni az iskolai közösségnek. És ha nem? Kicsapják! A legrosszabb esetben. Fennakad a fiatal a törvény hálóján és akarva. — Halló! Igen, én vagyok! Maga az? Hát kikérem ezt az eljárást! Nem tűröm, hogy gúnyt űzzenek az orvosi praxisomból. Értik? Egy halottat hoznak ide nekem? Mit képzelnek? Bahul Géza, igen. Egyenesen a temetőből! Maguk hullarablók, nem mentősök! — Pardon! Éppen temettek — helyesbített a volt osztályvezető. — Van nekünk éppen elég bajunk az élőkkel is! —csapta le dühösen a telefont, és mint akit kicserélték, nyájasan fordult Bahul Gézához. — Akkor uram, akár távozhat! Elnézést kérek a kollégáim nevében is! Tévedés, fatális tévedés, hogy idehozták, hogy nem nyugodhatott örök békében! Elnézést! — Milyen kár! — sóhajtott lemondóan Babul Géza. — Miért? — Most hová menjek? Meleg szobák, kedves nővérek, napi háromszori étkezés. .. most mit tegyek? Hová menjek? — Nem tudom, de ugye megért minket is? — nézte meg Bahul Géza pupilláit és térdreflexét. — Az iratai és az egészségi állapota alapján ön nem tartozik az orvosi esetek közé. Bahul Géza ernyedten állt fel. — Nincs valami ötlete, hogy mégis mit csináljak? akaratlan a társadalom nyakába varrja magát. A szüleiébe nem, mert a szülő nem tud, vagy nem is akar ' vele mit kezdeni. Az iskola fegyelmező rendszere természetesen nem a renitensekre szabott. A bűnözőkre még kevésbé! Ezek a szerencsétlen fiatalok — ide-oda kallódva — Enikő sorsára jutva, napról napra teszik tönkre ígéretesnek induló, szép, fiatal életüket. Tehetik? Miért ne? Mindaddig, amíg a törvénnyel össze nem ütköznek. És a nevelés hol marad? El kellene érni. hogy ismét legyen rangja az iskolának ! Hatalma, tekintélye is a szó nemes értelmében. Álljanak rendelkezésre olyan fegyelmező eszközök, eljárások, büntetések is, amelyek — javítóintézeti helyzetteremtés nélkül — beleférhetnek a szocialista jelzőt viselő nevelés módszertanába. Mindez természetesen átgondolt, kidolgozott, céltudatos, szocialista nevelési rendszer keretei között képzelhető el. Amikor a tanár nemcsak oktat, ismeretet nyújt, de a tanítási óra minden pillanatában hivatása szerint nevel is. Az óvodától az egyetemig bezárólag! Tanácsok, szakszervezetek tantestületek, az egész társadalom ügye, hogy az említett kötelékek ne lazuljanak tovább. Sem a családokban, sem az iskolákban! A töprengés nem lebecsülendő, különösen nem akkor, ha társadalmi méretűvé válik és az átgondolt nemes célokat az illetékesek részéről határozott és gyors intézkedés követi. Nehogy a jelenleg százezerre taksált veszélyeztetett fiatal megsokszorozódjék és Enikő sorsára jusson... Szalay István Az orvos tanácstalanul tárta szét a karjait. — Esetleg a neurológián... De nem tudta befejezni, mert egy pizsamás férfi rontott be, és az orvos előtt térdre vetette magát. — Cézárom! — gyűrögette az orvos köpenyét. — Cézárom! Ne menjen holnap a szenátusba. Gizella nővértől tudom, hogy merénylet készül ön ellen! Jupiterre kö- nyörgök, ne menjen el, Cézárom! Az orvos zavartan nézett Bahul Gézára, és felsegítette a pizsamást, aki csak most vette észre az idegent. — Ki ez? — Nem fontos! — legyintett az orvos. — Alexandrából jött? — kérdezte a pizsamás. — Nem. ö Kháron — nyögte ki az orvos. — Kháron? A túlvilág hajósa? — súgta eszelősen a pizsamás, és hátrálva közelítette meg a kijáratot. — A túlvilág hajósa? Rossz jel, Cézárom, egyre rosszabb jel. Bahul Géza ijedten nézett a pizsamás után. — Egy hűséges patrícius Rómából — legyintett az orvos. Bahul Géza bólintott és lassan kiódalgott a szobából. Az ajtóból még visszaszólt. — Áve Cézár! — és szomorúan ballagott az örökkévalóság felé. (VÉGE) Szűcs Mariann: ... tehát vagyok
