Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-31 / 205. szám

6« NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 31., szerda Labdarúgó NB II. — Ki a „gólkirály" az NB l-ben? Szerdán Szekszárd Száraz a labda Labda rugó-válogatottunk ausztriai vendégszereplése miatt ma, szerdán csak az NB Il-toen lesz teljes for­duló. Éppen ezért még a hét végi első osztályúak össze­csapásai jelentik a témát a szurkolóberkekben. Három forduló után a lab­darúgó NB I. góllövőlistáján például a szegedi Gruboro- vics, a csepeli Dékány, az újpesti Kiss Sándor, vala­mint a szombathelyi Dobány a legeredményesebb, 3—3 találattal. A felsoroltak kö­zül a Haladás csatára már volt gólkirály, s a jó rajt­ból arra lehet következtetni, hogy idén is megpályázza a legeredményesebb „muské­tás” címet. A 28 esztendős csatár válaszolt a kérdésekre. — Milyennek minősíti az első három fordulóban nyúj­tott játékát? — Nem a legjobbnak, bár a gólszerzésben szerencsével jártam — hangzott az első válasza. — A gólok közül nagyon fontos volt az első, amit a Pécs ellen szerez­tem, de legalább ugyanany- nyira fontos a harmadik is, amely a Honvéd hálójába jutott. A piros-fehérek elleni ta­lálkozón 11-est értékesített. Nem járt úgy, mint Hannich, Borsó és Gyimesi — mind­hárman szerepeltek már a válogatottban —, akik egy- egy alkalommal már bünte­tőt hibáztak. — Nem tudom, milyen hibát követtek el, csak azt, hogy a 11-es rúgásnál a pil­lanatnyi idegállapot a döntő, akinek a feje nem tiszta, az jobb, ha nem is fut neki a labdának ... Dobány, Mezey György szövetségi kapitány jelölt­jeivel együtt bizakodik az ausztriai vendégszereplés si­kerében, újabb jó pontok szerzésében. — Az 1983,'84-es idény ta­lán minden eddiginél fon­tosabb a pályafutásomban — folytatta a veszélyes gól­lövő —, csapatommal, a Ha­ladással szeretnék a 7—8. hely körül végezni, ami pe­dig engem illet, minél több alkalommal szeretném fel­öltem a piros-fehér-zöld mezt. Ehhez sok gól kell, és sorozatosan jó játék, mert­hogy gólt szerezni némi sze­rencsével is lehet, kiemel­kedő teljesítményt nyújtani viszont ugyanígy aligha ... Dobány Lajos még elmon­dotta, hogy jómaga és a Ha­ladás minden soron követ­kező bajnoki találkozót egy­aránt fontosnak tart. A vasi együttes nagy elszántsággal készül a mérkőzésekre, re­mélvén, hogy a jövő évi idényzáráskor nem szorul a ka pca... Ezek után az NB II-ben a „jó csapatnak” tartott Kecskemét súlyos, 7—0-ás veresége számít bombameg­lepetésnek Hódmezővásár­helyen. Ennyi — ahogy mon­dani szokás — gombócból is sok. A váratlan eredmények közé sorolták a szakértők a Békéscsaba egri 2—1-es ve­reségét is. A feltűnést az okozta, hogy a volt NB I-es csapat ez ideig még nem tu­dott győzni ebben az osztály­ban. Az egri mérkőzésük első 45 perce azt sejtette, hogy „fordul a kocka”, szü­net után azonban a hazaiak parádés győzelmet harcoltak ki ellenük. Ebben oroszlán- részt vállailtak a szurkolók is, akik buzdításukkal „szár, nyakat adtak” a csapatnak. Szölgyémi Ferenc, az ESE ügyvezető elnöke mondotta: — Köszönet a szurkolók­nak. A közönség most igazán úgy buzdította a csapatot, ahogyan azt a játékosak megálmodták. Átsegítették őket a holtponton. A közönségtémához tarto­zik még az is, — olvasóink tapasztalhatták, az egri ta­lálkozókon a fizetőnézők szá­mát zárójelben közöljük, — hogy a Békéscsaba elleni rangadóra ötezer néző volt kíváncsi. Közülük 2700-an váltottak jegyet, de a valós szám mégis 320>0 volt, mert az 500 bérletes kimaradt eb­ből az összeadásból. S még mindig a jegy! A mérkőzés már folyt, amikor még mindig sokan álltak sorba a pénztárak előtt, pe­dig nyolc helyen árusították a belépőjegyeket. A főiskola előtt a délelőtti órákban is lehetett vásárolni. Nem sok sikerrel, mert mint kiderült, csupán 50 jegy fogyott el elővételben. A stadionban is működött az elmúlt hét so­rán pénztár. A rendezők ezek után mozgó pénztárak felállításával is megpróbál­koznak, hogy a helyzeten a legközelebbi hazai mérkő­zés előtt javítani tudjanak. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a szurkolók is változ­tathatnának megrögzött szo­kásaikon. Ne az utolsó pilla, natban érkezzenek a pénz­tárakhoz! Csank János, az ESE vezető edzője a vasárnapi sikeres találkozó tapasztalatait rö­viden így foglalta össze: — Óriási csatában, kitűnő ellenfél ellen győztünk. Sze­rintem a közönség jól szó­rakozott. Bebizonyosodott, képzett ellenfél ellen mi is jobban tudunk játszani, mint történt ez fordítva a szer­dai, a Keszthely elleni ta­lálkozónkon. A volt NB I-es ellen a második félidő egy­értelműen a miénk volt. Később így folytatta: — Most ismét két idegen­beli összecsapás következik. Szerdán Szekszárdon, vasár­nap Kecskeméten lépünk pályára. Ügy igyekszünk ját­szani, hogy győztesen hagy­juk el a játékteret, de leg­alábbis a döntetlen eredmény meglegyen. A játékosok kö­zül Zágonyi továbbra is sé­rült, rá nem számíthatok. Csepregi fájlalja a bal olda­lát, remélem, a találkozó időpontjáig rendbe jön. Az utazó keret: Bodolai, Bartos, Patvaros, Zsidai, Berecz L, Varga, Szert, Simon, Lengyel, Csepregi, Horváth, Méhesi, Kiss Gy., Kiss T., Szilágyi, Béres. Szekszárdon kissé óvato­san várják a piros-kékeket. Az egriek bajnoki nyitánya tiszteletet parancsol — ahogy elmondották — ráadásul az egriek ottani mérlege kitű­nőnek mondható. Legutóbb is győztek. Ezen szeretnének most javítani a dózsások. Az augusztusra tervezett pontszámaikból már csak egy hiányzik, úgy vélik, biztos, hogy teljesítik is, mert döntetlennél rosszabb eredményt el sem tudnak odahaza képzelni. Az egriek a keddi edzés után utaztak el Szekszárdra, ahol a mai bajnoki össze­csapás előtt délelőtt még újabb átmozgató edzést is programjukba iktattak. Itt kell megemlítenünk, hogy szerdán az egri szur­kolók sem maradnak azért fociesemény nélkül. Délután 13 és 15 órai kezdettel a stadionban bonyolítják le az Eger SE—Bp. Honvéd or­szágos ifjúsági és serdülő bajnoki mérkőzéseket. Nem büntet, de nem is jutalmaz a Vasas A labdarúgó NB I. har­madik fordulójának egyik meglepetése volt, hogy a Vasas a Fáy utcai stadion­ban csak egy pontot szer­zett a Pécs ellen. Dr. Kertai Tamás, a Va­sas ügyvezető elnöke ezt mondta az MTl-nek: — Érthető, hogy mi sem örültünk a döntetlennek. A Vasas elnöksége úgy érté­kelte a látottakat, hogy a játékkal nem lehetünk elé­gedettek, a csapat akarása ellen viszont nem merült fel kifogás. De 5 új játékos be­építése nem megy zökkenők nélkül egyik napról a má­sikra. A Vasas a döntetle­nért nem bünteti meg, de nem is jutalmazza a csapat tagjait. Űj prémiumrendsze­rünk szerint ha az együttes nincs az első hat helyezett között, a hazai döntetlenért nem jár prémium. Most a kilencedik helyen állunk — az egy pontért járó megszo­kott összeget így nem kap­ják meg a játékosok. Csak röviden... Egri Finommechanika—Máté- •zalkal MTK 34—IS (13—T). NB Il-es térti kézilabda-mérkőzés. Eger, 50 néző. V.: Faragó, Ma­joros. Finommechanika: KÉKESI — Kosik 2, BÓTA 7, SAJOVOL- GYI 13, Kiss 2, TERENYEI 7, Pongrácz. Ci.: Aczél, Valyon 3. Edző: Brandtstädter Gábor. A tavaszi harmadik helyezett ven­dégcsapatot közepes színvonalú mérkőzésen, végig fölényben játszva győzte le a Finommecha­nika. ★ Az Eger SE OB II-es női te­niszcsapata két szép hazai győ­zelemmel folytatta szereplését. A Miskolci Ági, Permai Edit, Ha­lász Ménlka, Firtkó Zsuzsa, Tóth Andrea, Fábián Beáta, LucskaJ Klára összeállítású együttes a Békéscsabát 8—0, a Szentest 7—2 arányban győzte le. ★ Az egri járási labdarúgó-baj­nokság legutóbbi fordulójának eredményei. I. osztály (zárójel­ben az ifjúságiak): PAKUSE— Egerszalók 1—0 (5—0), Andomak- tálya—Hevesaranyos a—1 (1—1), Novaj—Istenmezeje 0—I (2—0), Bekölce—Szilvásvárad 0—1 (6—0), Verpelét—Egerbakta 1—1 (5—I), Tamalelegz—Felsőtárkány 2—1 (4—0). II. osztály: Demjén—Ba­laton 3—2, Nagyvisnyó—Eger- bocs 1—3, Egerezólát—Bodony 5—1, Mátraballa—Szajla 5—1. A labdasportokban utol­jára a női kézilabdacsapat decemberben szerzett világ- bajnoki ezüstérmének örül­hettünk úgy, mint most a pólósok második helyezésé­nek az Európa-bajnokságon. A széles vállú társulat ezút­tal valóban csak úszónad­rágban (kettőben, ahogy a szabályok előírják) ugrott a vízbe, a nagy mellényt a szekrényben hagyta, s vég­re megfeledkezett a sport­ágban, sajnos, gyakorta fel­lelhető viszályokról. Remekül labdázott a csa­pat, a kronométer pontossá­gú szovjet válogatott kivéte­lével minden riválisát ma­gasan felülmúlta. Nemes egyszerűséggel győzte le a címvédő NSZK gárdáját, ha­sonlóképpen a váratlanul bronzérmet szerzett spanyo­lokat, úgy nyert az örök ve- télytárs jugoszlávok ellen, hogy a befejező szakasz­ban már lazíthatott is, az olaszokat pedig valósággal elriasztotta a vízilabdázás- tól. Elz utóbbi találkozót (9:3) joggal nevezhetjük az év mérkőzésének, s nemcsak a pólóban, mert a magyar vá­logatott olyan teljesítményt nyújtott, amely nyugodtan hasonlítható — mondjuk a szovjet jégkorongozók vagy a brazil labdarúgók legjobb produkcióihoz. Persze, ez az egy össze­csapás kevés lett volna az ezüstéremhez, de a csapat mindvégig imponálóan ki­egyensúlyozott volt, még a Szovjetunió elleni vesztes ta­lálkozón is „magyarosan” vízilabdázott. Talán a túl szerény Rusorán Péter szö­vetségi kapitány is csodál­kozott, hogy szinte ugyan­azok a játékosok, akik nem­régiben a Világ Kupán — GYSE-ATLÉTÁK: A Dunakeszin megrendezett terüleu serdülő ,,B” korosztá­lyos egyéni aUétlkai bajnoksá­gon a Gyöngyösi SE fiatal at­létái tizenkilenc dobogós — az országos bajnokságon részvételt jelentő — helyezést értek el. Ki­emelkedett Eperjesy Bea, Leskó Agnes, Csornij Viktor és Sci­tovszky Gábor eredménye, akik az országos bajnokságon is éremesélyesként indulnak majd. Az érmes helyezettek eredmé­nyei. 1969-ben születettek: 100 m: 2. Eperjesy Bea 13,1. 200 m: 2. Eperjesy 28,0 . 400 m: 3. Tu­igaz, nem az ő irányításá­val — még úgy játszottak, mintha csak a gyengébb ke­zükkel érhettek volna a lab­dához, most fölényes ele­ganciával, már-már blazirt nyugalommal lőtték sorra- rendre a gólokat. A kissé szeszélyes Gerendás ezúttal különlegesen veszélyes volt; dr. Csapó olyan ravaszul járt túl ellenfelei eszén, mint Arsene Lupin; a kis Budavári nagy megoldások­kal igazolta, hogy a póló nemcsak a behemótok sport­ja; Sudár egy gyakorlott horgász éberségével halászta el a labdát a vetélytársak elől; a közelmúltban még rossz fiúnak tartott So- mossy példásan, fegyel­mezetten küzdött; Cser­nyák pedig nem csupán ha­sonlóan mosolygott a háló előtt, mint Penu, az egykori román kézilabdakapus, ha­nem ugyanolyan könnyed­séggel hárított el a legnehe­zebb szituációkban is. Egyszóval — ahogy a sportolók értékelnek — „ösz- szejött” a csapat, s ez iga­zán kedvező jel a Los An­geles-i olimpia előtt. S ha még hozzátesszük, hogy a hazai uszodákban régóta mondogatják: a jövő évi já­tékokon már a válogatott­ságról lemondott, de csökö­nyös álláspontját felülvizs- gáLni készülő Faragóra is szá­míthat a szakvezetés — nos, akkor okkal reménykedhe­tünk a pompás pólós tradí­ciók méltó folytatásában. A vízilabdázók azt tartják a legnagyobb dolognak, ha addig jár kézről kézre a labda, amíg megszárad a le­vegőben; Rómában a ma­gyar csapat legtöbb mérkő­zésén alig volt nedves a játékszer. rányl Ildikó 71,0. Távol: l. Csór­ni) Viktor 5,93. Gerely: 2. Csor- nlj 49,53. 1970-ben születettek. 200 m: 1. Leskó Agnes 28,7. 400 m: 1. Leskó 87,4. (0 gát: 2. Les­kó 14,6. Távol: 2. Leskó 4,77. HMpróba: 2. Murcsányi Judit 3054 pont. 1500 m: 1. Bánszkl Judit 5:42,5. 800 m: 2. Bánszki 2:40,2. Diszkosz: 2. Tóth Andrea 21,96. Magas: 2. Bénél Krisztina 1,10, Gerely: 1. Scitovszky Gábor 40,76. Magas: 2. Scitovszky 1,40. 400 m: 1. Bezzegh Zoltán 64,0. Távol: 3. Kiss Dániel 4,91. 200 m: 3. Kiss 28,3. Halomn/i érem A sportfotó művészete Viktor Szanyejev, a hár­masugrás háromszoros olim­piai bajnoka és egyszeres ezüstérmese, egy beszélgeté­sünk során mondta: — Tudod, mikor jöttem rá igazán, hog milyen nehéz versenyág a hármasugrás? Amikor megláttam az arc­kifejezésemet Jurij Szomov felvételén. Behunyom a szemem és aprólékosan felidézem a Szomov által a müncheni Ki vagy, te ismeretlen olimpián készült, majd az egész világsajtót bejárt ké­pet. A stadion betongyűrű övezte pályáján Szanyejev ugrás közben. Néhány pilla­naton belül olimpiai baj­nok. A nézőtér zsúfolásig tele. Szanyejev az urgási röppálya legmagasabb pont­ján. Ugyanakkor ez nem­csak álló pillanatkép. A mozdulat: a lendület, a se­besség szinte fizikailag érez­hető. A legfontosabb azonban a sportoló szenvedést tükröző arckifejezése. Ugyanakkor az arcon alig elkaphatóan látszanak a győzelem és az elégedettség jelei. Mindez egyáltalán nem véletlen a 47 évesen a Szov­jetunió legkiemelkedőbb fo­tóriporterei közé tartozó Jurij Szomov alkotói mun­kásságában. Mint elmondta: legszívesebben fekete-fehér­ben dolgozik, mert a színes fotók gyakran elvonják a figyelmet a lényeges kifeje­zéstől, előtérbe kerül a szí­nek értékelése, a kidolgozás elemzése. A fekete-fehérben készített felvételek tartalma érthetőbb, vagy legalábbis adnak kell' lennie, ugyanis mondhatnád» férfiasabb. A sport pedig — férfiasság. Jurij Szomov sportfotóiból Jégpiruett Olimpiai hajóival — De miért éppen a sport a fő témakör? — Az eseménygazdagság, a dinamika, sőt úgy is mondhatnám, hogy az állan­dó nyüzsgés — jelentette ki — .mindez a fotós újságírás alapvető érdekessége. Hogyan kezdődött Jurij Szomov sportújságíró pálya­futása? Lehet, hogy már a 234. sz. moszkvai sporttago­zatos általános iskolában? Szomovval egyidőben olyan későbbi világ- és olimpiai bajnokok tanultak ebben az iskolában, mint a vívó Mark Midler, vagy a kosárlabdá­zó Jurij Ozerov. Felsőtago­zatos korában Szomov tagja volt Moszkva ifjúsági kosár­labda-válogatottjának, meg­szerezte az első osztályú minősítést. Igaz, versenyző­ként ennél többre nem vitte. Lehet, hogy azért is, mert ebben az időszakban kez­dődnek és válnak egyre gya­koribbá életében a kirándu­lások és túrák, ahol elma­radhatatlan társa az új Ki- jev fényképezőgép. Az isko­lát követően a tényleges katonai szolgálat megkezdé­se pillanatától ő volt a törzs fényképésze. A katonaság alatt sport és a fényképezés egymást egészítette ki. Ko­sárlabdázott, kézi labdázott és jégkorongozott, így 23 éves korára, amikor jelent­kezett az APN elődjénél, a Szovinformbüronál. a spor­tot már nemcsak nézőként ismerte. Jurij Szomovnak egyéb­ként kiváló érzéke alakult ki a tehetségek észrevételé­ben. Szanyejevvel Szuhumi- ban akkor készítettünk ri­portot, > amikor neve még szinte teljesen ismeretlen volt a sportkörökben. Ugyan­így látogattuk meg Rigában Janisz Lusziszt. Ok és a többiek — Valerij Brumel, Igor Ter-Ovaneszján, a teg­nap és napjaink kiemelkedő versenyzői — jó barátai a kedves, de kitartó fotóripor­ternek, aki az igazság kere­sése közben megdolgoztatta őket, de nem kímélte saját magát sem. A sport meste­rei igazán tudták értékelni a riporter munkáját, kime­ríthetetlenségét. Szomov sokfajta sportág szerelmese, de legszíveseb­ben a könnyűatlétákat fotóz­za. Véleménye szerint a könnyűatlétika adja a leg­jobb önkifejezési lehetőséget a fotóújságíró számára. Ám minden más képe is nagy­szerű példája annak, ho­gyan kell bemutatni a sport csodálatoas, mozgalmas vi­lágát. Alekszej Szrebnyicktj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents