Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
6« NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 31., szerda Labdarúgó NB II. — Ki a „gólkirály" az NB l-ben? Szerdán Szekszárd Száraz a labda Labda rugó-válogatottunk ausztriai vendégszereplése miatt ma, szerdán csak az NB Il-toen lesz teljes forduló. Éppen ezért még a hét végi első osztályúak összecsapásai jelentik a témát a szurkolóberkekben. Három forduló után a labdarúgó NB I. góllövőlistáján például a szegedi Gruboro- vics, a csepeli Dékány, az újpesti Kiss Sándor, valamint a szombathelyi Dobány a legeredményesebb, 3—3 találattal. A felsoroltak közül a Haladás csatára már volt gólkirály, s a jó rajtból arra lehet következtetni, hogy idén is megpályázza a legeredményesebb „muskétás” címet. A 28 esztendős csatár válaszolt a kérdésekre. — Milyennek minősíti az első három fordulóban nyújtott játékát? — Nem a legjobbnak, bár a gólszerzésben szerencsével jártam — hangzott az első válasza. — A gólok közül nagyon fontos volt az első, amit a Pécs ellen szereztem, de legalább ugyanany- nyira fontos a harmadik is, amely a Honvéd hálójába jutott. A piros-fehérek elleni találkozón 11-est értékesített. Nem járt úgy, mint Hannich, Borsó és Gyimesi — mindhárman szerepeltek már a válogatottban —, akik egy- egy alkalommal már büntetőt hibáztak. — Nem tudom, milyen hibát követtek el, csak azt, hogy a 11-es rúgásnál a pillanatnyi idegállapot a döntő, akinek a feje nem tiszta, az jobb, ha nem is fut neki a labdának ... Dobány, Mezey György szövetségi kapitány jelöltjeivel együtt bizakodik az ausztriai vendégszereplés sikerében, újabb jó pontok szerzésében. — Az 1983,'84-es idény talán minden eddiginél fontosabb a pályafutásomban — folytatta a veszélyes góllövő —, csapatommal, a Haladással szeretnék a 7—8. hely körül végezni, ami pedig engem illet, minél több alkalommal szeretném felöltem a piros-fehér-zöld mezt. Ehhez sok gól kell, és sorozatosan jó játék, merthogy gólt szerezni némi szerencsével is lehet, kiemelkedő teljesítményt nyújtani viszont ugyanígy aligha ... Dobány Lajos még elmondotta, hogy jómaga és a Haladás minden soron következő bajnoki találkozót egyaránt fontosnak tart. A vasi együttes nagy elszántsággal készül a mérkőzésekre, remélvén, hogy a jövő évi idényzáráskor nem szorul a ka pca... Ezek után az NB II-ben a „jó csapatnak” tartott Kecskemét súlyos, 7—0-ás veresége számít bombameglepetésnek Hódmezővásárhelyen. Ennyi — ahogy mondani szokás — gombócból is sok. A váratlan eredmények közé sorolták a szakértők a Békéscsaba egri 2—1-es vereségét is. A feltűnést az okozta, hogy a volt NB I-es csapat ez ideig még nem tudott győzni ebben az osztályban. Az egri mérkőzésük első 45 perce azt sejtette, hogy „fordul a kocka”, szünet után azonban a hazaiak parádés győzelmet harcoltak ki ellenük. Ebben oroszlán- részt vállailtak a szurkolók is, akik buzdításukkal „szár, nyakat adtak” a csapatnak. Szölgyémi Ferenc, az ESE ügyvezető elnöke mondotta: — Köszönet a szurkolóknak. A közönség most igazán úgy buzdította a csapatot, ahogyan azt a játékosak megálmodták. Átsegítették őket a holtponton. A közönségtémához tartozik még az is, — olvasóink tapasztalhatták, az egri találkozókon a fizetőnézők számát zárójelben közöljük, — hogy a Békéscsaba elleni rangadóra ötezer néző volt kíváncsi. Közülük 2700-an váltottak jegyet, de a valós szám mégis 320>0 volt, mert az 500 bérletes kimaradt ebből az összeadásból. S még mindig a jegy! A mérkőzés már folyt, amikor még mindig sokan álltak sorba a pénztárak előtt, pedig nyolc helyen árusították a belépőjegyeket. A főiskola előtt a délelőtti órákban is lehetett vásárolni. Nem sok sikerrel, mert mint kiderült, csupán 50 jegy fogyott el elővételben. A stadionban is működött az elmúlt hét során pénztár. A rendezők ezek után mozgó pénztárak felállításával is megpróbálkoznak, hogy a helyzeten a legközelebbi hazai mérkőzés előtt javítani tudjanak. Hozzátartozik a dologhoz, hogy a szurkolók is változtathatnának megrögzött szokásaikon. Ne az utolsó pilla, natban érkezzenek a pénztárakhoz! Csank János, az ESE vezető edzője a vasárnapi sikeres találkozó tapasztalatait röviden így foglalta össze: — Óriási csatában, kitűnő ellenfél ellen győztünk. Szerintem a közönség jól szórakozott. Bebizonyosodott, képzett ellenfél ellen mi is jobban tudunk játszani, mint történt ez fordítva a szerdai, a Keszthely elleni találkozónkon. A volt NB I-es ellen a második félidő egyértelműen a miénk volt. Később így folytatta: — Most ismét két idegenbeli összecsapás következik. Szerdán Szekszárdon, vasárnap Kecskeméten lépünk pályára. Ügy igyekszünk játszani, hogy győztesen hagyjuk el a játékteret, de legalábbis a döntetlen eredmény meglegyen. A játékosok közül Zágonyi továbbra is sérült, rá nem számíthatok. Csepregi fájlalja a bal oldalát, remélem, a találkozó időpontjáig rendbe jön. Az utazó keret: Bodolai, Bartos, Patvaros, Zsidai, Berecz L, Varga, Szert, Simon, Lengyel, Csepregi, Horváth, Méhesi, Kiss Gy., Kiss T., Szilágyi, Béres. Szekszárdon kissé óvatosan várják a piros-kékeket. Az egriek bajnoki nyitánya tiszteletet parancsol — ahogy elmondották — ráadásul az egriek ottani mérlege kitűnőnek mondható. Legutóbb is győztek. Ezen szeretnének most javítani a dózsások. Az augusztusra tervezett pontszámaikból már csak egy hiányzik, úgy vélik, biztos, hogy teljesítik is, mert döntetlennél rosszabb eredményt el sem tudnak odahaza képzelni. Az egriek a keddi edzés után utaztak el Szekszárdra, ahol a mai bajnoki összecsapás előtt délelőtt még újabb átmozgató edzést is programjukba iktattak. Itt kell megemlítenünk, hogy szerdán az egri szurkolók sem maradnak azért fociesemény nélkül. Délután 13 és 15 órai kezdettel a stadionban bonyolítják le az Eger SE—Bp. Honvéd országos ifjúsági és serdülő bajnoki mérkőzéseket. Nem büntet, de nem is jutalmaz a Vasas A labdarúgó NB I. harmadik fordulójának egyik meglepetése volt, hogy a Vasas a Fáy utcai stadionban csak egy pontot szerzett a Pécs ellen. Dr. Kertai Tamás, a Vasas ügyvezető elnöke ezt mondta az MTl-nek: — Érthető, hogy mi sem örültünk a döntetlennek. A Vasas elnöksége úgy értékelte a látottakat, hogy a játékkal nem lehetünk elégedettek, a csapat akarása ellen viszont nem merült fel kifogás. De 5 új játékos beépítése nem megy zökkenők nélkül egyik napról a másikra. A Vasas a döntetlenért nem bünteti meg, de nem is jutalmazza a csapat tagjait. Űj prémiumrendszerünk szerint ha az együttes nincs az első hat helyezett között, a hazai döntetlenért nem jár prémium. Most a kilencedik helyen állunk — az egy pontért járó megszokott összeget így nem kapják meg a játékosok. Csak röviden... Egri Finommechanika—Máté- •zalkal MTK 34—IS (13—T). NB Il-es térti kézilabda-mérkőzés. Eger, 50 néző. V.: Faragó, Majoros. Finommechanika: KÉKESI — Kosik 2, BÓTA 7, SAJOVOL- GYI 13, Kiss 2, TERENYEI 7, Pongrácz. Ci.: Aczél, Valyon 3. Edző: Brandtstädter Gábor. A tavaszi harmadik helyezett vendégcsapatot közepes színvonalú mérkőzésen, végig fölényben játszva győzte le a Finommechanika. ★ Az Eger SE OB II-es női teniszcsapata két szép hazai győzelemmel folytatta szereplését. A Miskolci Ági, Permai Edit, Halász Ménlka, Firtkó Zsuzsa, Tóth Andrea, Fábián Beáta, LucskaJ Klára összeállítású együttes a Békéscsabát 8—0, a Szentest 7—2 arányban győzte le. ★ Az egri járási labdarúgó-bajnokság legutóbbi fordulójának eredményei. I. osztály (zárójelben az ifjúságiak): PAKUSE— Egerszalók 1—0 (5—0), Andomak- tálya—Hevesaranyos a—1 (1—1), Novaj—Istenmezeje 0—I (2—0), Bekölce—Szilvásvárad 0—1 (6—0), Verpelét—Egerbakta 1—1 (5—I), Tamalelegz—Felsőtárkány 2—1 (4—0). II. osztály: Demjén—Balaton 3—2, Nagyvisnyó—Eger- bocs 1—3, Egerezólát—Bodony 5—1, Mátraballa—Szajla 5—1. A labdasportokban utoljára a női kézilabdacsapat decemberben szerzett világ- bajnoki ezüstérmének örülhettünk úgy, mint most a pólósok második helyezésének az Európa-bajnokságon. A széles vállú társulat ezúttal valóban csak úszónadrágban (kettőben, ahogy a szabályok előírják) ugrott a vízbe, a nagy mellényt a szekrényben hagyta, s végre megfeledkezett a sportágban, sajnos, gyakorta fellelhető viszályokról. Remekül labdázott a csapat, a kronométer pontosságú szovjet válogatott kivételével minden riválisát magasan felülmúlta. Nemes egyszerűséggel győzte le a címvédő NSZK gárdáját, hasonlóképpen a váratlanul bronzérmet szerzett spanyolokat, úgy nyert az örök ve- télytárs jugoszlávok ellen, hogy a befejező szakaszban már lazíthatott is, az olaszokat pedig valósággal elriasztotta a vízilabdázás- tól. Elz utóbbi találkozót (9:3) joggal nevezhetjük az év mérkőzésének, s nemcsak a pólóban, mert a magyar válogatott olyan teljesítményt nyújtott, amely nyugodtan hasonlítható — mondjuk a szovjet jégkorongozók vagy a brazil labdarúgók legjobb produkcióihoz. Persze, ez az egy összecsapás kevés lett volna az ezüstéremhez, de a csapat mindvégig imponálóan kiegyensúlyozott volt, még a Szovjetunió elleni vesztes találkozón is „magyarosan” vízilabdázott. Talán a túl szerény Rusorán Péter szövetségi kapitány is csodálkozott, hogy szinte ugyanazok a játékosok, akik nemrégiben a Világ Kupán — GYSE-ATLÉTÁK: A Dunakeszin megrendezett terüleu serdülő ,,B” korosztályos egyéni aUétlkai bajnokságon a Gyöngyösi SE fiatal atlétái tizenkilenc dobogós — az országos bajnokságon részvételt jelentő — helyezést értek el. Kiemelkedett Eperjesy Bea, Leskó Agnes, Csornij Viktor és Scitovszky Gábor eredménye, akik az országos bajnokságon is éremesélyesként indulnak majd. Az érmes helyezettek eredményei. 1969-ben születettek: 100 m: 2. Eperjesy Bea 13,1. 200 m: 2. Eperjesy 28,0 . 400 m: 3. Tuigaz, nem az ő irányításával — még úgy játszottak, mintha csak a gyengébb kezükkel érhettek volna a labdához, most fölényes eleganciával, már-már blazirt nyugalommal lőtték sorra- rendre a gólokat. A kissé szeszélyes Gerendás ezúttal különlegesen veszélyes volt; dr. Csapó olyan ravaszul járt túl ellenfelei eszén, mint Arsene Lupin; a kis Budavári nagy megoldásokkal igazolta, hogy a póló nemcsak a behemótok sportja; Sudár egy gyakorlott horgász éberségével halászta el a labdát a vetélytársak elől; a közelmúltban még rossz fiúnak tartott So- mossy példásan, fegyelmezetten küzdött; Csernyák pedig nem csupán hasonlóan mosolygott a háló előtt, mint Penu, az egykori román kézilabdakapus, hanem ugyanolyan könnyedséggel hárított el a legnehezebb szituációkban is. Egyszóval — ahogy a sportolók értékelnek — „ösz- szejött” a csapat, s ez igazán kedvező jel a Los Angeles-i olimpia előtt. S ha még hozzátesszük, hogy a hazai uszodákban régóta mondogatják: a jövő évi játékokon már a válogatottságról lemondott, de csökönyös álláspontját felülvizs- gáLni készülő Faragóra is számíthat a szakvezetés — nos, akkor okkal reménykedhetünk a pompás pólós tradíciók méltó folytatásában. A vízilabdázók azt tartják a legnagyobb dolognak, ha addig jár kézről kézre a labda, amíg megszárad a levegőben; Rómában a magyar csapat legtöbb mérkőzésén alig volt nedves a játékszer. rányl Ildikó 71,0. Távol: l. Csórni) Viktor 5,93. Gerely: 2. Csor- nlj 49,53. 1970-ben születettek. 200 m: 1. Leskó Agnes 28,7. 400 m: 1. Leskó 87,4. (0 gát: 2. Leskó 14,6. Távol: 2. Leskó 4,77. HMpróba: 2. Murcsányi Judit 3054 pont. 1500 m: 1. Bánszkl Judit 5:42,5. 800 m: 2. Bánszki 2:40,2. Diszkosz: 2. Tóth Andrea 21,96. Magas: 2. Bénél Krisztina 1,10, Gerely: 1. Scitovszky Gábor 40,76. Magas: 2. Scitovszky 1,40. 400 m: 1. Bezzegh Zoltán 64,0. Távol: 3. Kiss Dániel 4,91. 200 m: 3. Kiss 28,3. Halomn/i érem A sportfotó művészete Viktor Szanyejev, a hármasugrás háromszoros olimpiai bajnoka és egyszeres ezüstérmese, egy beszélgetésünk során mondta: — Tudod, mikor jöttem rá igazán, hog milyen nehéz versenyág a hármasugrás? Amikor megláttam az arckifejezésemet Jurij Szomov felvételén. Behunyom a szemem és aprólékosan felidézem a Szomov által a müncheni Ki vagy, te ismeretlen olimpián készült, majd az egész világsajtót bejárt képet. A stadion betongyűrű övezte pályáján Szanyejev ugrás közben. Néhány pillanaton belül olimpiai bajnok. A nézőtér zsúfolásig tele. Szanyejev az urgási röppálya legmagasabb pontján. Ugyanakkor ez nemcsak álló pillanatkép. A mozdulat: a lendület, a sebesség szinte fizikailag érezhető. A legfontosabb azonban a sportoló szenvedést tükröző arckifejezése. Ugyanakkor az arcon alig elkaphatóan látszanak a győzelem és az elégedettség jelei. Mindez egyáltalán nem véletlen a 47 évesen a Szovjetunió legkiemelkedőbb fotóriporterei közé tartozó Jurij Szomov alkotói munkásságában. Mint elmondta: legszívesebben fekete-fehérben dolgozik, mert a színes fotók gyakran elvonják a figyelmet a lényeges kifejezéstől, előtérbe kerül a színek értékelése, a kidolgozás elemzése. A fekete-fehérben készített felvételek tartalma érthetőbb, vagy legalábbis adnak kell' lennie, ugyanis mondhatnád» férfiasabb. A sport pedig — férfiasság. Jurij Szomov sportfotóiból Jégpiruett Olimpiai hajóival — De miért éppen a sport a fő témakör? — Az eseménygazdagság, a dinamika, sőt úgy is mondhatnám, hogy az állandó nyüzsgés — jelentette ki — .mindez a fotós újságírás alapvető érdekessége. Hogyan kezdődött Jurij Szomov sportújságíró pályafutása? Lehet, hogy már a 234. sz. moszkvai sporttagozatos általános iskolában? Szomovval egyidőben olyan későbbi világ- és olimpiai bajnokok tanultak ebben az iskolában, mint a vívó Mark Midler, vagy a kosárlabdázó Jurij Ozerov. Felsőtagozatos korában Szomov tagja volt Moszkva ifjúsági kosárlabda-válogatottjának, megszerezte az első osztályú minősítést. Igaz, versenyzőként ennél többre nem vitte. Lehet, hogy azért is, mert ebben az időszakban kezdődnek és válnak egyre gyakoribbá életében a kirándulások és túrák, ahol elmaradhatatlan társa az új Ki- jev fényképezőgép. Az iskolát követően a tényleges katonai szolgálat megkezdése pillanatától ő volt a törzs fényképésze. A katonaság alatt sport és a fényképezés egymást egészítette ki. Kosárlabdázott, kézi labdázott és jégkorongozott, így 23 éves korára, amikor jelentkezett az APN elődjénél, a Szovinformbüronál. a sportot már nemcsak nézőként ismerte. Jurij Szomovnak egyébként kiváló érzéke alakult ki a tehetségek észrevételében. Szanyejevvel Szuhumi- ban akkor készítettünk riportot, > amikor neve még szinte teljesen ismeretlen volt a sportkörökben. Ugyanígy látogattuk meg Rigában Janisz Lusziszt. Ok és a többiek — Valerij Brumel, Igor Ter-Ovaneszján, a tegnap és napjaink kiemelkedő versenyzői — jó barátai a kedves, de kitartó fotóriporternek, aki az igazság keresése közben megdolgoztatta őket, de nem kímélte saját magát sem. A sport mesterei igazán tudták értékelni a riporter munkáját, kimeríthetetlenségét. Szomov sokfajta sportág szerelmese, de legszívesebben a könnyűatlétákat fotózza. Véleménye szerint a könnyűatlétika adja a legjobb önkifejezési lehetőséget a fotóújságíró számára. Ám minden más képe is nagyszerű példája annak, hogyan kell bemutatni a sport csodálatoas, mozgalmas világát. Alekszej Szrebnyicktj