Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-30 / 204. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 30., kedd Egy hét. Házi mozi Hogy jómagam hányszor írtam erről? Megszámlálhatatlanul. Hogy az olvasók közül hányat győztem meg? Remélem, megszámolhatót, és ez a szám magas lenne. S én csak egy voltam a sok „harcos” közül, aki arra tette fel tévékritikusi életét, de legalábbis eme életének nem kis darabját, hogy meggyőzze a magyar tévénézők millióit: a tévé nem házhoz vitt mozi. Mert a kezdetek kezdetén, ám még azután is jó ideig a televízió egyik fő, ha nem a legfőbb erényének azt tekintetett, miszerint nem kell felöltözni, elmenni, hanem papucsban ülve lehet mozizni. Erre való a televízió! És lám, mire, ha meggyőzni nem is, de hitében megingatni talán mégis csak sikerült volt volna a televíziót a mozival keverő magyar állampolgárt, keserű rezignációval kell letennem a csatabárdot, akarom mondani, — a csatatollat. Gazdasági, vagy egyéb — azt hiszem, ez az egyéb is: gazdasági — okok miatt ismét a film az úr a képernyőn. Különböző és nem is indokolatlan „sorozatok” orvén és címén, mint például René Clair művészetének bemutatása okán, kerülnek filmek rendre a képernyőre. Éjjel és délelőtt, kedden és vasárnap, délutáni és esti főműsorban egyaránt. Még akkor is meggondolandó és elgondolkodtató ez a filmdömping, ha az esték és a délutánok a művészi kvalitásban, a derűs, a magával ragadó szórakoztatásban,-a torkot szorító drámai, ság izgalmában vetélkednének egymással. Ám erről természetesen szó sincs. Ezt igazolandón e hét két filmjéről most csupán. A műfajilag teljesen összekavart, meseszövésében még annál is jobban összekuszált, a horror-, a kém-, a háborús, az ellenállási, és a kalandfilmek minden avítt eszközét felhasználó a „Műgyűjtők és kalandorok előnyben” című angol film méltatását már eddigi jelzőim is megtették. Még egyet azért hozzáfűzök a megítéléséhez: hiába az öregedő, vagy éppen kiöregedett világsztárok kaval- kádja. öt vagy tíz jó színész, még nem jó film. Sőt! A másik, amely mint tévé- film szerepelt a műsorban, egy újabb — te jó isten! — sorozattal fenyeget, — a búcsúzást teszi témája középpontjába. Az „Isten veled, drágám” sorozat első gyöngyszeme a Daisy volt, amelyet fogalmam sincs, hogy miért csináltak meg az angolok. Lehet, hogy ők tudilják, ám ez az ő dolguk. De, hogy miért kellett ezt a hamis gyöngyszemet megvenni, amelyről és amelyből az is alig derül ki, hogy miről szól, s ha szól is valamiről, hát akkor arról, miért szól? — azt meg nem foghatom. Milliomosék nyűglődése e filmben még az irigykedő ácsinkózást sem keltette fel bennem, mondván, hogy juj. de micsodás szép kastélya, meg milyen klassz autója van a főhősnek. Mert ott volt hozzá a keményen öreged® íőhősné, aki tízszázalékos részesedés fejében részegen hirdet botrányt egy kisvárosi lapban. S ez a drámai konfliktus! Vagy az inkább, hogy egy milliomos is lehet magányos? Mikor ez a lehetőség az eszembe jutott, majd meghasadt a szívem. Csak azért nem hasadt meg a szűm, hogy megírhassam: talán nemcsak gazdasági okok vezetnek, és nemcsak azok szelektálnak e filmdömping- hez és filmdömpingben a képernyőn — a házimoziban! Gyurkó Géza Alkotói bravúr A precíz, a túl pedáns historikusok, Anglia krónikájának ismerői valószínűleg többször felhördültek, ha megtekintették A régens- herceg című nyolcrészes angol tévéfilmsorozatot. Bizonyára háborogtak amiatt, hogy az alkotók meglehetősen nagyvonalúan kezelték a hajdani valóságot, s nem készítettek hiteles leltárt III. és IV. György uralkodásáról, a korabeli társadalmi, gazdasági, politikai viszonyok formálódásáról. Aggályoskodásuk jogos, mégis sokat vesztettek, ha < '—1 A KÉPERNYŐ ELŐTT >. ______________ n em nézték végig ezt a több szempontból is figyelemre méltó, érdekes és értékes produkciót, amely a hannoveri dinasztiák két tagjának sorsát, életüknek sajátos epizódjait villantotta fel, ízelítőt adva az elmebajos apa, s hasonló betegségre hajlamos fia viszálykodásából, hatalmi torzsalkodásából. Tény, hogy a hitelesség jó néhányszor csorbát szenvedett, ezekért a hibákért azonban busásan kárpótolt roindannyiunkat a Reg Gad- ney által fantáziadúsan, ötletesen megírt sztori, a hiánytalan jellemábrázolás, a lendületes cselekmény, amely az előbb már említett szándékos vagy véletlen tévedések ellenére is történelmet idézett, hangulatot teremtett. Ezeket az erényeket fedezte fel Michael Simpson rendező, aki ritka leleménnyel fogalmazta meg mindezeket képi nyelven. Szándékait kivételes adottságú színészek valósították meg, különösképp a diadémra oly hőén vágyó walesi herceget, a későbbi régenst alakító Peter Egon bűvölt el minket karakterfestő adottságaival. Emlékszünk még a VIII. Henrik uralkodását bemutató szintén rangos sorozatra, a mostani vállalkozás művészi szinten vetekedett a több év előtti programmal. Mindkettő az olcsó, de igen hatásos vállalkozások kategóriájába sorolható. Azért utalunk erre, mert nálunk szokás arra hivatkozni, hogy amiatt nem készülnek történelmi hangoltságú magyar alkotások, mert iszonyatosan drágák lennének. íme egy újabb példa arra, hogy kevés helyszínen, többnyire belső felvételekkel is lehet múltat idézni. Legalább olyan jellemző erővel, mint a nagy tömegeket felvonultató, rendkívül költséges művek esetében. íme az észszerű takarékosság, mindenféle szerzői megalkuvás, kényszerű lemondás nélkül. Alkotói bravúr ez a javából, ráadásul olyan tipp, amelyet honi terepen is érdemes lenne kamatoztatni. Míndannyiunk elégedettségére törlesztve egy régi adósságot ... (pécsi) A Szocialista Kultúráért kitüntetettjei Arcok, közelről Újsághír: A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet népi iparművészei; Nagy Béláné kéziszövő, részlegvezető és Fülöp Pál- né, a szövőrészleg meósa, alkotmányunk Ünnepén a közművelődésben végzett kiváló munkájáért a „Szocialista Kultúráért” kitüntetésben részesült. Fülöp Pálné Az ötvenes évek elején, a hevesi és a környékbeli lányoknak, asszonyoknak két lehetőségük volt: az állami gazdaságban vállalhattak munkát, vagy az akkor alakuló szövetkezeteknél. Sokan választották a „szövődét”, az emberek többsége még ma is így emlegeti a korszerű gépekkel dolgozó, bel- és külföldön méltán elismert Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetei. — Tizenhat évesen kerültem ide, több mint harminc éve — meséli Fülöp Pálné. ,— Akkori vezetőnkkel, Tompa Bélánéval kezdtük a gyűjtést. Kihúzattuk a fiókokat. Mari nénivel, Julis néni otthonában, mert sejtettük, hogy szép férfiinget, törülközőt, kötényt rejt a ládafia. Megkaptuk vagy megvettük a régi darabokat, s azokat féltve őrizzük ma is. hiszen rajtuk látható motívumok alapján dolgozunk. Csévézőként kezdtem. Otthon a nagymamám és a nagynéném szőttek ugyan, de én itt ültem először a szövőszékhez 1953-ban. Az ősi mintakincs alapján napról napja alakultak az újabb darabok. Az ügyesség, a szorgalom hamar meghozta gyümölcsét, Fü- löpné néhány éven belül népművész lett. Hat éven át csak tervezett. Most délutánonként bedolgozást is vállal a szövetkezetnek: horgolással, hímzéssel díszíti a szebbnél szebb blúzokat. — Soha nem rajzolok elő, a szövőszéken döntöm el, hány szálat veszek össze, hogyan kombinálom a mintát. Kedvencem a piros alapon szürke motívum, bár az az igazság, hogy ezzel csak a házi pályázatunkon nyertem. A Népi Iparművészeti Tanács zsűrije nem kedveli ezeket, mert ott az is szempont, a termék eladható-e. Külföldön manapság nemigen keresik a piros abroszokat, térítőkét. Igaz, persze, hogy ez a mai szín már nyomába sem léphet a réginek.. . Nagy Béláné (Fotó: Szabó Sándor) Nagy Béláné valamivel később, 1955-ben vállalt itt munkát, korábban az állami gazdaságban dolgozott. Tizenhét évig ült a kézi szövőszéken, az ő keze alól is kikerült jó néhány díjnyertes pályamunka. Nem véletlen hát, hogy 1971-ben a kéziszövők részlegének vezetésével bízták meg. — Kezdetben nehezen fogadtak el, hiszen nekem sem volt több iskolám a többieknél — mondja. — De ez már a múlt... Az önálló alkotás lehetősége, a szép szeretete mindenkinek erőt ad. Igaz, ma sem köny- nyű hatvan asszonyt összefogni, irányítani. Mindenkinek van rossz napja, családi problémája, amit végig kell hallgatni, esetleg tanácsot adni, vagy legalább együtt érezni. Néhány éve egy nénitől vásároltam egy szövőszéket. Ügy tervezem, ha nyugdíjba megyek, otthon dolgozom majd rajta. Mostanában még műszak után lefoglal a házi munka, a kert. A szövetkezetnél több népművész, népi iparművész dolgozik, van köztük olyan, akinek munkáját a Népművészet Ifjú Mestere címmel jutalmazták. Nekik is, másoknak is szívesen segít kolleganőjük, különösen az előrajzolásban, ö Iparművészeti Főiskolát végzett. — A házi pályázatokon minden dolgozó, az országos kiállításokon a pályázat nyertesei és a népművészek vehetnek részt — meséli Nagyné. — Igyekszünk mindig valami új termékünkkel megjelenni, most éppen a BNV-re és egy szolnoki bemutatóra készülünk. Én mindig papíron tervezek, arról könnyebb szőni. Szeretem a nyers színt, a min- ték közül talán az azsúrt, a keretrózsát és a csillagvirágot kedvelem. A szövetkezet termékei: a függönyök, abroszok, szalvéták, futók kaphatók az üzletekben, de a kézi szövőszéken készült, gazdagabb mintázatúak természetesen drágábbak. Kevesebben tudják megfizetni a 3—400 forintot méterenként, ök ketten szintén olcsóbb függönyt vettek konyhájukba, térítőik, abroszaik is innen valók. Elismerik, megcsodálják a a más vidékekről származó szőtteseket, ám „haza húz a szívük”... Fazekas Eszter Tóth-Máthé Miklós: Hamu a sörben u/i. A beosztott izzadtan, heves szívdobogással ébredt. Álmában szörnyű dolgot művelt. Belehamuzott a főnöke sörébe. Méghozzá nem is cigaretta, hanem szivar hamuját pöccintette bele, majd az elképedt igazgatóra nézett, és ezt kiáltotta: — Azonnal igya meg! Hogy aztán mi történt, arra sajnos' nem emlékezett, pedig igazán szerette volna megálmodni, milyen pofát vágott az igazgató, amikor itta a sört. De vajon megit- ta-e? Az álmok rendszerint a legizgalmasabb résznél szakadnak meg, és most itt ül agyonizzadt pizsamában az ágyon, páni félelemmel gondolva arra, hogy . mi lenne... Úristen, mi lenne, ha ez az eset megtörténne a valóságban is?! Az álom — gyötrődött gondterhelten — néha önmaga előtt is titkolt, rejtett szándékaira figyelmezteti az embert. Hiszen ki tudja, mióta érzek már tudat alatti vágyat, hogy egyszer bele- hamuzzak annak a nagyképű fráternek a sörébe? Törlesztve a sok nyeglén odavetett utasításért, a lekezelő „kedves barátomért”, a szórakozott dünnyögéssel kísért biccentésekért, amelyekkel a tisztán kimondott „alázatos tiszteletem, igazgató elvtársat” viszonozta .. . Megérdemelné ezt a leckét, nagyon megérdemelné! Diadalmasan figyelném, ahogy a pohos Cézár lelki szemétkupaccá válva bámulja a szürkén terpeszkedő foltot a fehér hab tetején ... Micsoda látvány lenne! De miért pont én tegyem meg? Má$ a múltkor sem kaptam fizetésemelést, akkor is Borenyákot helyezte elém, ezek után meg mi várna rám? Botrány, semmi egyéb, és végül is családos ember vagyok, három gyermekem van ... Na jó, elmennék egy másik vállalathoz, de akkor már mint egy rendszámtábla fityegne rajtam: Ez az a pasas. aki hamut szórt az igazgatója sörébe! Nem, ezt nem ... De ha mégis, . .. csak úgy . . . egészen véletlenül . .. A busz reggeli tumultusában sem hagyta nyugodni ez a gondolat. Mi lesz, ha éppen ma kísérti meg a lehetőség? Ott állnak egymás mellett a büfében, a főnök sört rendel, tölt, csillog az aranysárga ital, tetején, akár a frissen esett hó a hab, és akkor ő ... Amikor a vállalat elé ért, óvatosan körülnézett, majd ki kotorta zsebéből a cigarettáját, és bedobta egy szeméttartóba. Biztos ami biztos — gondolta megkönnyebbülten —, igyekezni fogok leszokni a dohányzásról. Nehéz lesz, de muszáj vállalnom, ha nem akarom, hogy valami őrültséget csináljak. Délig bírta cigaretta nélkül, aztán lement a büfébe, és vásárolt egy csomaggal. Kettőt gyorsan elszívott a vécében, a többit beleejtette a kagylóba. Csak otthon fogok dohányozni — határozta el —, a vállalatnál kizárólag cukorkát szopogatok, vagy rágógumit rágok, mint a tizenévesek. Már vége felé járt a munkaidő, amikor feltűnt neki, hogy aznap még nem látta az igazgatót. Még nem tette meg a szokásos „munkavizitet”, amikor úgy hordozza körül önmagát, akár egy nehéz díszgyertyát, amit csupán ideiglenes megőrzésre kapott a vállalat. És ha nem csodálják meg illendően, akkor büntetésből elviszik, hogy arra érdemesebb helyen gyújtsák meg. — Te — szólt oda Bore- nyáknak —, mi van a főnökkel? Ma még nem láttam. — Hiányzik? — Borenyák szeme gúnyosan villant a szemüvege mögül. — Akkor ment utána Belgiumba. Hajnalban ugyanis odarepült. Egy hétig tárgyal ott, de ne félj, Fülöp-napra már itthon lesz, hogy bezsebelje a gratulációkat. A beosztott ettől a perctől kezdve két érzés között pré- selődött. örült, hogy legalább egy hétig nyugodtan dohányozhat, de szorongott a Fülöp-naptól, amiről egészen megfeledkezett. Talán álmában is egy ilyen Fülöp- napon történhetett az eset, amikor munkaidő után ott tanyáznak az igazgatói irodában, konyak, bor meg persze sör, hiszen köztudott, hogy a főnök azt szereti, és akkor ugye beszélgetnek, dohányoznak . . . Hogy lehetne ezt az egészet megúszni? Ilyenkor még a betegség sem elég jó kifogás, az is gyanús ... ! Nincs kegyelem, ott kell lenni, de dohányozni nem szabad! Sós mogyorót, és ropit rágcsálni, betegre tömni a gyomrát szendviccsel, de rágyújtani az istenért se ... ! Mert esetleg jöhet az a pillanat, legyűrve minden önkontrollt, és akkor már lehetetlen ellenállni . . . Akkor már csak hamuzni lehet! Borenyák és mindenki szeme láttára összehamuzni annak a pöfetegnek a tekintélyét. Ahogy közeledett a Fülöp- nap, a beosztott egyre izga- tottabb lett, de közben különös változást észlelt önmagán. Nem azért izgult, hogy ne tegye meg, hanem inkább azért, hogy megtegye. Szürke kis embernek számított mindig, még sohase került az érdeklődés fényébe, és most egyszerre úgy érezte, itt az alkalom. Talán még az újságok is megírnák. Igaz, országos viszonylatban aprócska vállalat az övék, az igazgató is csak nekik monumentális, de maga a tett . . . ! Az igen, arról beszélnének, megismernék a nevét, és talán egy másik vállalatnál éppen ezért jobban megbecsülnék. Ez az az ember, mondanák, akinek volt bátorsága egy merész, egyéni ötlettel megleckéztetni felfuvalkodott felettesét. Forradalmi újítás lenne, és lehetséges, hogy sok vállalatnál, intézménynél is követnék. Megindulna a „Bírálunk hamuval” mozgalom, és megbélyegzettek lennének azok a vezetők, akiknek hamut szórnak a sörükbe, mert eljátszották az emberek bizalmát. És ezt a mozgalmat ő ... egyedül ő indítaná el egyetlen apró pöccintéssel. Fülöp-nap reggelén úgy indult el otthonról, hogy megteszi, nem törődik az eset következményeivel. És méghozzá ahogy ezt álmában is tette — szivarhamut pöcköl a főnők sörébe. Ennek érdekében vásárolt egy doboz Csongort, és úgy dugta a zsebébe, akár a kézigránátot. Munkaidő alatt többször is megtapogatta és kinézte magának a legvastagabbat, amire rá fog gyújtani. Előbb félig elszívja majd, nagyon vigyázva rá, hogy a hamu egészben maradjon, és aztán egy elegáns, könnyed mozdulattal... Amennyira izgult az utóbbi napokban, most annyira nem. Még fütyörészett is időnként, és várta a nagy pillanatot, a tettet, amivel majd kiviláglik a szürkeségből. (Folytatjuk) Heti ajánlat Nemsokára befejeződik az ez évi vetélkedő, alig egy hónap, s következik a középdöntő. Addig is nézzük ajánlatainkat! A tévében szerdán 20 órától Szép Ernő Patika című darabját láthatják az érdeklődők. Ezt egy portréműsor követi, melyben Szabó Pálra emlékezünk. A műsor címe: A lehetetlen ostroma. Csütörtökön a Hatvanhat műsorában a SZÖVOSZ elnökét szólaltatják meg. A 2-es műsoron amerikai dokumentumfilmet láthatnak Hitler titkos fegyveréről. Pénteken az éjszakai műsorban a japán színház érdekességeivel ismerkedhetnek meg. Szombaton délután Thor Heyerdahl kalandos útjáról láthatnak újabb filmet. Vasárnap „Nekem a szén volt az életem” címmel bányászportrét közvetít a televízió. Este Illés Endre drámaírói műhelyébe látogathatnak el az érdeklődők. Egerben kérjük, kísérjék figyelemmel a Prizma mozi érdekes filmbemutatóit. Az Ifjúsági Házban tekinthetők meg a filmmúzeumi vetítések. Emlékeztetőül: ebben a hónapban Alekszej Tolsztoj I. Péter és Eric Knight Sam Small csodálatos élete című regényei szerepeltek ajánlatunkban.
