Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 27., szombat Salvador F ügef a le vél-ta kt i ka Stóne, a közép-amerikai különmegbízott (középen) Reagan elnök és Shultz külügyminiszter társaságában (Fotó: AP — MTI — KS) Palesztin állam Egymást érik a békekezde­ményezések a sürgős orvos­lást követelő közép-amerikai válság rendezésére. Lassan a térségben érdekelt vala­mennyi fél kifejtette állás­pontját, ám ezek nemegy­szer áthidalhatatlan távol­ságra esnek egymástól. Ab­ban azonban mindenki egyetért, hogy a megoldás egyik kulcskérdése: sikerül-e párbeszéd útján megbéké­lést elérnie a jóideje holt­ponton veszteglő salvadori polgárháborúban ? Ezért is keltett különös fi- figyelmet a nemrég még alig elképzelhető esemény: Richard Stone, Reagan el­nök közép-amerikai külön- megbízottja legutóbbi ingá­zása során tárgyalóasztalhoz ült a salvadori ellenzéki erők képviselőjével, Rubén Zamo- rával. Ezzel Washington gyakorlatilag első ízben is­merte el, amit előzőleg kö­römszakadtáig tagadott: az erőviszonyok Salvadorban olyanok, hogy a felszabadító erők bevonása nélkül elkép­zelhetetlen a politikai kibon­takozás, Más kérdés, hogy a Reagan-kormányzatnak meg­voltak az önös céljai a köz­vetlen kapcsolatfelvétellel. Az aggodalmaskodó hon­atyák előtt így próbálnak önigazolást szerezni a reak­ciós salvadori rezsim kato­nai segélyeinek növeléséhez, s az amerikai katonai szak­értők számának felemelésé­hez. Stone hangsúlyozottan csupán közvetítőként lépett fel; arról igyekezvén meg­győzni tárgyalópartnerét, hogy az ellenzéki erők ez­úttal vegyenek részt az ere­detileg az év végére beígért választásukon. Maguk az ér­dekeltek ugyanakkor kevés értelmét látják a voksolás­nak. A hatalmat birtokló szélsőjobboldal például a fel­tétel nélküli fegyverletétel­hez szeretné kötni a geril­lák bármiféle bevonását. Er­re a felszabadító erők — szi_ lárd katonai pozícióik tuda­tában — természetesen nem hajlandók. Az ultrák, élü­kön a „mániákus gyilkos” D’Aubuisson őrnaggyal, az alkotmányozó gyűlés elnö­kével, minden módon gán­csolják az új alkotmányter­vezet és a választási törvény kidolgozását. Ez ugyanis alapkövetelménye lenne a voksolás kiírásának. A halo­gató taktika újabb bizonyíté­kaként jelentette be a minap az ideiglenes elnök, Alvaro Magana, hogy idén már elő­reláthatólag sem elég idő, sem elég pénz nem áll ren­delkezésre a választások le­bonyolításához. E fejlemény távolról sem lepte meg az ellenzéki cso­portokat, akik a rendkívüli állapot • körülményei között amúgyis meglehetősen illú- zórikusnak látják egy „tisz­ta” voksolás megrendezésé­nek esélyét. De ennél is fon­tosabb, hogy véleményük szerint semmiféle realitása nincs egy olyan megoldás­nak, amely felületi refor­mok mellett érintetlenül hagyja a jelenlegi társadalmi struktúrát, nem szakít az oligarchia egyeduralmával, nem vet véget a halálbrigá­dok garázdálkodásának és nem helyezi új — a szuve­renitást és önrendelkezést tiszteletben tartó — alapok­ra Salvador viszonyát az Egyesült Államokkal. A Fa- rabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front (FMLN) és a Forradalmi Demokrati­kus Front (FDR), vagyis az ellenzék katonai és politikai szárnya ezért a manipulált választás helyett egy átfo­góbb politikai rendezés mel­lett foglal állást, miközben nem hajlandó felfüggeszteni katonai akcióit sem. Tény, hogy a felszabadító erők lassú felmorzsolódó harcmodorukkal jelentős si­kereket érnek el. Az FMLN- nek, ha csupán a kormány­katonákkal állna szemben, komoly esélyei lennének a katonai győzelemre. A pol­gárháború elhúzódásával azonban egyre erősödő ame­rikai beavatkozással kell számolniuk. Az értelmetlen vérontás elkerülésére, nem katonai gyengeségük, hanem épp erejük tudatában, s szá­mottevő diplomáciai támo­gatással hátuk mögött ülhet­nének tehát a tárgyalóasztal­hoz. Az FMLN—FDR azon­ban úgy véli, hogy az asztal másik oldalán a salvadori bábkormány mellett a Fe­hér Ház képviselőinek is ott kellene ülniük, méghozzá nem csupán közvetítői mi­nőségben, hanem a konflik­tus felelős részeseiként. Rá­adásul ragaszkodnának pár­tatlan megfigyelők — pél­dául a Contadora-csoport képviselőinek — részvételé­hez a megbeszéléseken. Ez pedig az USA-nak a legke­vésbé sincs ínyére. Stone és Zamora találko­zójával mindenesetre meg­történt az első lépés, amely lehetőséget teremthet a pár­beszéd kibontakozására. Az álláspontok azonban egyelő­re meglehetősen különbö­zőek. így könnyen meglehet, hogy a Reagan-kormányzat a diplomáciai tapogatódzást csupán fügefalevélként hasz­nálja, s a tárgyalások előre betervezett kudarcából akar ürügyet teremteni a katonai beavatkozás fokozására. Elekes Éva életképes, A Ciszjordániában, Kelet- Jeruzsálemben és a Gaza- övezet területén kialakítan­dó független palesztin ál- .lam gazdaságilag életképes lehet, s léte önmagában a béke és a politikai meg­nyugvás nyitányát jelenthe­ti a Közel-Kelet szamára. Erre a következetetésre ju­tott az ENSZ felkérésére készített 25 oldalas tanul­mányában dr. Atif Kubursi, a kanadai McMaster Uni­versity professzora. A ta­nulmányt az ENSZ Palesz­tina konferenciája elé ter­jesztik, mely augusztus 29- től szeptember 7-ig tanács­kozik mejd Genfben. A szerző abból indul ki, hogy az említett körzetben gyakorlatilag megvannak az anyagi és emberi feltételek ahhoz, hogy — természete­sen az átfogó békerendezés logikus következményeképp — életképes palesztin mini- állam jöjjön létre, mely ak­tív és kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi kap­csolatokat ápol szomszédai­val, — beleértve a közel- keleti országok együttesébe integrálódó Izraelt is. A vázolt ütemterv szerint öt év alatt lehetne lebonyo­lítani a palesztin diaszpóra egy részének hazatelepítését. A palesztin nép lélekszá- mát jelenleg kb. 4 és fél millióra becsülik. A leendő palesztin állam részei közül Ciszjordániában (5879 km2) mintegy 850 ezer palesztin arab él, Kelet-Jeruzsálemben számuk 110 ezer, míg a ga- zai-övezetet (378 km2) 450 ezeren lakják. Több mint egymillió palesztin él a Jor­dán Királyságban, félmillióra becsülik a libanoni diasz­póra nagyságát. Az arab or­szágok többségében élnek jelentős lélekszámú palesz­tin közösségek, az Öböl Or­szágaiban pedig tízezrével alkalmaznak felsőfokú kép- zetségű palesztin szekembe- reket. Évente mintegy tizenötezer palesztin fiatal szerez fel­sőfokú képesítést ciszjordá- niai vagy külföldi egyete­meken és főiskolákon (több­ségük szocialista országok tanintézeteiben). A kanadai professzor tanulmánya sze­rint rájuk vár az a feladat, hogy létrehozzák a leendő miniállam államigazgatási szerveit, gazdasági infra­szükséges struktúráját, szociális intéz-- ményeit és szolgáltatóháló­zatát, a már meglévő cisz- jordániai alapintézmények hatékony felfejlesztése révén. Kubursi számításai szerint hétmillárd dolláros alaptőke elegendő a működőképes gazdasági struktúra megte­remtéséhez. A hazatelepített, illetve helyi lakosok számára 675 ezer munkahely bizto­síthatná a megélhetést. Ez több miint kétszer annyi, mint amennyivel Ciszjor- dánia és Gaza lakói 1982- ben rendelkeztek. Lényeges kérdést feszeget a szerző annak felvetésével, profitálna-e Izrael a felvá­zolt új helyzetből. A válasz egyértelmű: ha a palesztin állam létrejötte megteremti a békét a térségben, ez egy­úttal Izraelnek is utat nyit ahhoz, hogy normális és egészséges kapcsolatot ala­kítson ki a környező' álla­mokkal. Ez viszont módot teremtene arra, hogy a nem­zeti össztermékéből jelenleg mintegy 44 százalékot hadi­kiadásokra elfecsérlő ország megszabadítsa gazdaságát e nyomasztó tehertételtől. A krónikus vízhiánytól szenvedő, méretei miatt (20 325 km2) korlátozott gaz­dasági lehetőségekkel ren­delkező Izrael a jelenlegi körülmények között kényte­len nála gazdaságilag fej-1 lettebb, távoli partnerekkel I kereskedni, s ez a hosszú I szállítási útvonalak, s a ma­gas üzemanyagköltségek miatt jelentősen csökkenti az izraeli export hatékonyságát. Gazdasági számítások alap­ján a tanulmány arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy béke­állapot esetén Izrael meg­kétszerezhetné nemzeti össz­termékét azzal, hogy export­ját a szomszédos, országokbaJ irányítaná. tnM/n Az ENSZ-tianulmány szer­zőjének végkövetkeztetése szerint a palesztin miniál­lam megszületése — amelyet az arab országok fezi béke­terve a közel-keleti átfogó rendezés előfeltételének te­kint — megadná Izraelnek mindazt — az elismerést, törvényességet, a közel-ke­leti államok közösségébe való beilleszkedés lehetősé­gét, a zavartalan gazdasági virágzás biztosítékát — ame­lyet több mint harminc év féltuciat véres háborúja nem tudott biztosítani számára. A kormánycsapatok egyik egységének parancsnoka egy ge­rillaellenes bevetés után telefonon tesz jelentést (Fotó: UPI — MTI — KS) Az erőszak színháza Hadijáték ’83 A komputer-kalózok esete Farah Fawcettet, a „Charlie angyalai” című tévésorozat csá­bos szőke angyalát az elmúlt hónapokban nem széles moso­lyáról, hanem színpadon szer­zett egyre újabb kék foltjairól lehet felismerni. Darabbeli part­nerének, James Russónak egy­szer három bordája tört el ket­tejük túl hevesre sikeredett test­test elleni küzdelmében. ök a főszereplői annak az új darabnak, melyet a múlt év decemberében kezdtek el ját­szani New York egyik nem- broadway-i (Off-Broadway) szín­házában. William Mastrosimone „Szélsőségek” című alkotása a színészeknek testi, a nézőközön­ségnek pedig lelki megpróbál­tatás. A publikumot végig ér­zelmeket felkavaró jelenetek kí­méletlen össztüzével bombázzák. A nézők bekiabálásokkal vagy könnyekkel reagálnak; a fe­szültség sokak számára elvisel­hetetlen, s nem csekély azok­nak a száma, akik elhagyják a színházat a meglehetősen eleve­nen előadott erőszakolási kísér­let és a terror azt követő egy órája alatt. Az egyik alkalom­mal valamelyik néző nem bírta tovább; felment a színpadra és leállította a játékot. Azóta fegy­veres őr felügyel a közönségre. Ennek ellenére mindenkor telt­házzal indul az előadás. Azok, akik maradnak — mint James Russo mondotta — valósággal „szellemi beöntésnek” vannak kitéve, amikor a szép Marjorie (Fawcett) foglyul ejti támadó­ját (Russót), s a kandalló rá­csa mögé zárt férfin igazságot szolgáltat magának. Olyan igaz­ságot, melyet, úgy véli, bíróság nem adhat meg számára. A színjáték fordulópontján, amikor a megtámadottból táma­dóvá válik, a nézőtér felhördül: „öld meg!”. Am nem sokkal később a közönség rádöbben; a lány éppen ezt akarja. A nézők szimpátiája a visszájára fordul, csakúgy, mint később Marjorie darabbeli szobatársainak vélemé­nye is. Idén nyáron az Egyesült Államokban a sikerlistán szerepel a „Hadijátékok” cí­mű film, amelynek sztorija a következő: a rendkívül bo_ nyolult számítógép-rendszer­be „belenyúlnak” illetékte­lenek és szupertitkos infor­mációkat szereznek a gép memóriájából — ezzel csak­nem kirobbantják a III. vi­lágháborút. Ez lenne a film — de 1983 nyarán a Wisconsin állam­beli Milwaukee-ban néhány tízen- és huszonéves ifjú le­pipálta a forgatókönyvírót és megtette azt, amit ő csak el­képzelt : otthoni számítógé­pükkel nem kevesebbet sike­rült megtenniük, mint azt, hogy „lecsapolták” az Új- Mexikó állambeli Los Ala- mos-i nukleáris kutatóköz­pont számítógépének memó­riáját. Az FBI lázasan nyo­moz. A szövetségi nyomozó hivatal nem kezeli — nem kezelheti — félvállról a dol­got, mert ha a fiatalembe­reknek ez sikerült, akkor bárkinek, bármikor sikerül­het. A fiatalemberek érde­kes módon éppen a „Hadi­játékok” című film nyomán vállalkoztak a Los Alamos-i titkos számítógép megkör­nyékezésére. A „megcsapolt” számítógépnél ugyanazt a „Joshua” kódnevet használ­ták, amit az említett film főhőse. Az ügy — azon túlmenően, hogy itt a nukleáris titkok egyik tárházának „kirablásá­ról" van szó — komoly problémát helyez középpont­ba. A számítógépek „sebez­hetősége” mindennapos gon­dokat jelent. Szinte közhely már a komputerekkel elkö­vetett csalás: egy ifjú haja­don például — keveselvén ^a könyvelői fizetést — 12 gyermek után utaltatta ki magának a számítógépes könyvelésen keresztül „csa­ládi pótlékot”. A csalásra soha nem derült volna fény — ha a számítógépet nem maximum 10 gyerekre prog­ramozzák. A nyugatnémet hadügyminisztérium egyik ifjú alkalmazottja kreált egy képzeletbeli századot és a számítógépen keresztül ha­vonta kiutaltatta nekik a „zsoldot”. A számítógépen megjelölt számláról persze ő maga vette föl a pénzt — sok százezer márkát. Csak a véletlenen bukott le. A Milwaukee-ban megtör­tént eset most nem annyira büntetőjogi és egyéb prob­lémákat vet fel, hanem fő­ként biztonsági kérdéseket. Az Egyesült Államokban már előfordult, hogy buzgó diákok egy csoportja telefon­nal és az otthon barkácsolt számítógéppel egyszerűen „kirabolta” a legbiztosabb­nak vélt információ-tárhá­zakat, a szupertitkos számí­tógépek memóriáit. Ha előfordulhat, hogy a Los Alamos-i laboratórium számítógépét illetéktelenek „kifaggatták” — akkor bár-- mi előfordulhat. Az FBI sze­rint az eset nem egyedi: a jéghegy csúcsát jelenti csu­pán — és sürgősen tenni kell valamit ellene. De mit? összeállította: Huppán Béla BORSODI SÖRGYÁR KIRENDELTSÉGE EGER raktári munkást, lehet nyugdíjas is. FELVESZ Bérezésen felül természetbeni juttatás. gépkocsirakodókat, targoncavezetőt elektromos targoncára, palackozó üzemi női dolgozót, tanksör-átvevőt, lehet nyugdíjas is, Jelentkezni személyesen a Kistályai út 4. sz., vagy 10-536 telefonon. Egri Háziipari Szövetkezet Gyöngyös város területéről kárpitos munkavállalókat keres bedolgozói munkavégzésre. Szükség esetén műhelyt biztosítunk. Jelentkezés a szövetkezet központjában EGER, Vörösmarty u. 27. személyesen vagy írásban. Csendes-óceán

Next

/
Thumbnails
Contents