Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-20 / 197. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 20., szombat LIBANONI MOZAIK A felekezeti demokrácia országa Dzsemájel elnök (balra) — Ronald Reagan társaságában (Fotó: Newsweek — KS) Hellasz ­támaszpontbilincsben A csöpp Libanon — terü­lete mindössze 10 000 négy­zetkilométer, akkora, mint két közepes nagyságú ma­gyar megye — a világ egyetlen olyan országa, ahol a közjogi méltóságokat és a parlamenti mandátumokat úgynevezett vallási kulcs alapján osztják el tucatnyi felekezet között. A feleke­zeti választóvonalak olykor egybeesnek a politikai vá­lasztóvonalakkal, olykor éle­sen elkülönülnek tőlük. Ho­gyan alakult ki ez a sajátos helyzet? Melyek a főbb val­lási-politikai csoportok, ame­lyek oly gyakran szerepel­nek a sajtóban? A kiátkozott maroniták Libanon egy része hegy­vidék. Az úgynevezett Li- banon-hegység, amely Bej­rút fölött kezdődik, mintegy 4000 négyzetkilométer terü­letű. Ez az alig járható hegy­ség a történelem során min­denkor menedékül szolgált az üldözött kisebbség szá­mára. A VII. század elején, még az arab hódítás előtt, ide menekültek a Bizánc által üldözött keresztény maronita szekta tagjai. A maroniták — nevüket a szektaalapító Marun pátriár­kától kapták — a keresztes­háborúk idején segítséget nyújtottak a hódítóknak, s ezzel kiérdemelték vallási rehabilitálásukat. Később, a gyarmatosítás korában Fran­ciaország vállalta fel libanoni „keresztény véreinek” támo­gatását, s III. Napóleon 1860-ban katonai expedíciót indított Libanonba a ma­roniták megmentésére. A libanoni hegyvidék 1864-ben speciális státuszt kapott a török birodalom­ban. Keresztény kormányzó irányította, s a törvényhozó testületben többséghez ju­tottak a keresztények, pon­tosabban a nagyobb részü­ket képviselő maroniták. Amikor pedig az első világ­háború után Libanon és Szí­ria francia mandátum lett, Párizs 1920-ban a maroni­ták érdekében, Szíriából ön­kényesen Libanonhoz csa­tolta a zömmel mohamedá­nok lakta Bejrutot, a part­vidéket és a Bekaa-völgyet. így lett a korábbi 4000 négyzetkilométeres Kis-Li- banonból a mai „Nagy-Li- banon”. Vallási aritmetika A mohamedán lakosság azonban tiltakozott ez ellen, ezért később, 1943-ban sa­játos kompromisszumra ke­rült sór. A mohamedánok lemondtak arról, hogy visz- szatérjenek Szíriához, a ma­roniták viszont beleegyeztek a francia csapatok távozá­sába és a függetlenség ki­kiáltásába. Egyúttal megál­lapodtak az úgynevezett fe­lekezeti demokrácia alap­elveiben. Az 1932-ben megtartott kétes értékű népszámlálás alapján úgy döntöttek, hogy az országban 6:5 az arány a keresztények javára. (Nap. jainkban — óvatos becslés szerint — a lakosság 35 szá­zaléka keresztény és 65 szá­zaléka a mohamedán.) Még­is, az egyezség értelmében a köztársasági elnök, a had­sereg és a rendőrség veze­tője mindenkor maronita, a miniszterelnök szunnita mo­hamedán, a parlament el­nöke pedig síita mohamedán. A parlamentben többség il­leti meg a keresztényeket. A köztársasági elnök ma is maronita, Amin Dzsema- jel személyében. A Dzse- majel-klán a legjelentősebb maronita pártra, a falangis­tákra támaszkodik, de van­nak olyan nagycsaládok, il­letve klánok, amelyek szem­ben állnak vele. Ilyen az északi Zghorta városában a volt köztársasági elnök Szu- lejman Franzsié. Az ő fiát — a maronita közösségen belüli egyeduralom megszer­zése érdekében — 1978-ban meggyilkoltatta a Dzsema- jel család. A keresztény Franzsié azóta Dzsemajelék esküdt ellensége. Magán­hadseregével csatlakozott az ellenkormányhoz, amely jú­liusban Szíria támogatásával alakult meg a nemzeti ér­dekeket kiárusító, Izraellel együttműködő Dzsemajel- kormány ellen. Drúzok végveszélyben? Az ellenkormány vezető ereje a drúz közösség. A drúzok a térség egyik leg­sajátosabb mohamedán szek­tája. A XI. században ugyan­csak az üldöztetés elől me­nekültek a libanoni hegyek­be. Nevüket ad-Darazi per­zsa teológustól kapták: ő volt a XI. század elején élt al-Hakim, az őrült egyipto­mi síita kalifa házi filozó­fusa. A vallási tébolyban szenvedő al-Hakim kímélet­lenül üldözte a kereszténye­ket és az isteni bölcsesség reinkarnációjának tekintette magát. Hívei máig szentül hiszik, hogy „a kalifa nem Valid Dzsumblatt, a drúzok vezetője halt meg, csak elrejtezett az időben", s hogy egy szép napon majd visszatér a földre. A libanoni hegyekben a drúzok szinte állandóan viaskodtak a maronitákkal. A török uralom idején, a XVII. században vezetőik megkapták a Libanon emírje címet. A francia beavatko­zás nyomán, majd a gyarma­tosítás idején elnyomták őket. Aligha véletlen, hogy a húszas évek végén ők rob. bántották ki a nagy felke­lést, azzal a céllal, hogy Li­banon térjen vissza Szíriá­hoz. A drúzok vezették az 1958-as polgárháborút az Eisenhower-elvet elfogadó maronita elnök ellen. Az 1965—66-os polgárháború idején a palesztinokkal váll­vetve harcoltak a kérész tény jobboldal ellen. Most ők kezdeményezték a haza­fias ellenkormány megalakí­tását. Az indíték: Izrael a meghirdetett csapatátcso­portosítás jegyében kivonja alakulatait a Bej rúttól dél­keletre fekvő Suf-hegység- ből, a drúzok fellegvárából, s ha oda bevonul a falan- gisták irányította libanoni hadsereg, a drúzok végve­szélybe kerülnek. A mintegy 350 000 libanoni drúz zöme a Dzsumblatt család által vezetett Haladó Szocialista Párt híve. Az Arszlan csa­ládot támogató kisebbség Izraellel rokonszenvezik. Mohamedán színkép Említettük, hogy a mai Libanon lakosságának zöme mohamedán. A mohamedá­nok mintegy fele szunnita, a másik fele síita. A mohame­dán közösség politikailag sokrétű. Vannak olyan cso­portok, amelyek rokonszen­veznek Szíriával és szeműén állnak a Dzsemajel-kor- mánnyal. Mások viszont — az „ellenségem ellensége a barátom” elv alapján — hajlandók támogatni a ma­ronita vezetőket Szíriával szemben. A szunnita moha­medánok egyik elismert ve­zetője, Rasid Karami volt miniszterelnök, szintén tagja az ellenkormánynak. A síiták, akiknek száma meghaladja az egymilliót, a társadalmi ranglétra legalacsonyabb fo­kán állnak. Egyenjogúsá­gért küzdő szervezetük, az Amal (Remény) több cso­portra oszlik; mind többen rokonszenveznek az iráni forradalommal és Khomeini- vel. Az ellenkormányban tehát együtt vannak maroniták, drúzok, szunniták. Együtt, de külön-külön szervezetben. Vannak azonban olyan li­banoni pártok, illetve szer­vezetek, ahol nincs különc­ség mohamedánok és ke­resztények között. Ilyen a Libanoni Kommunista Párt, a Palesztin Kommunista Párt és a PFSZ több mar­xista szervezete. Makai György Mind a két fél egyformán győzelemről beszélt a görög —amerikai támaszpont-szer­ződés megkötése után. A washingtoni álláspont tel­jesen érthető, hiszen hosszas huzavona után végül is to­vábbi öt évig maradhatnak az amerikai rakéták Hellasz földjén, szabadon használ­hatják az amerikai hadiha­jók Görögország kikötőit. Rá­adásul 1988 decemberében sem biztos, hogy az ameri­kaiaknak távozniok kell, mert a megkötött szerződés ezt bizonyos feltételekhez köti. Addig még Görögor­szágban általános parlamen­ti választásokat fognak tar­tani, és bár jelenleg a parla­mentben az 1981 októberé­ben hatalomra került Pán- hellén Szocialista Mozgalom (PASOK) biztos többséggel rendelkezik, nincs garancia arra, hogy a szocialisták is­mét ilyen sok szavazatot kapnak. A „nagy hármas" A PASOK két évvel ez­előtt azt ígérte, ha kormány­ra kerül, felszámolják az amerikai támaszpontokat Görögországban. A pártvezér Papandreu kilásátba helyez­te még, hogy hazája kilép a NATO katonai szervezetéből és elhagyja a Közös Piacot is. A „nagy hármasból” száz százalékban egyik sem való­sult meg. A PASOK székházában ma arról beszélnek, hogy az ígé­reteket a realitásokhoz kell igazítani. Kétségtelen tény: Papandreunak nincs könnyű dolga. A néhány belső re­form, intézkedés, valamint a politikai emigránsok hazaté­résének engedélyezése nép­szerűséget hozott, de a kül­politika terén óvatosabbnak kell lennie a szocialista-párti minisztere.nőknek. A NATO katonai szárnyából történő kilépés tervét — érthető okokból — eleve későbbre kellett halasztani. Igaz, Pa­pandreu nemegyszer tett olyan kijelentést, hogy Gö­rögországot nem északról — a Varsói Szerződés felől — fenyegeti veszély, hanem ke­letről, Törökország irányá­ból, egy szövetséges NATO- országból. Ami a közös piaci tagságot illeti, a PASOK némileg — egyes szocialista vélemények szerint csak időlegesen — módosította álláspontját. Az ország nem lépett ki az EGK-ból, de Görögország mind a mai napig arra tö­rekszik, hogy külön megálla­podást kössön Brüsszellel. Nem biztos, hogy ez sikerül, de az athéni különvéleményt mindenesetre minden egyes közös piaci ülésen hangoz­tatják. Felemás megoldás A harmadik kérdésben, úgy tűnik, felemás, kompro­misszumos megoldás szüle­tett. Az amerikaiak nem tá­voznak Görögországból, bár Athénnak a támaszpont­szerződésbe sikerült néhány olyan passzust is bevenni, amelyek belpolitikailag ka­matozhatnak. Egyik ezek kö­zül: az amerikai támaszpon­tok személyzetének a jövő évtől megszűnik a területen kívüli státusza. így az ame­rikai katonákat bűncselek­ményeikért görög bíróságok fogják felelősségre vonni. Továbbá Papandreu kikötöt­te, hogy a Görögország terü­letén lévő amerikai báziso­kat nem lehet olyan orszá­gok ellen felhasználni, ame­lyek Athénnal baráti vi­szonyban vannak. Ezenkívül az Egyesült Ál­lamoknak különböző kötele­zettségeket kellett vállalnia Görögországgal szemben. Az egyik ilyen, hogy Washing­ton fenntartja az Athén, il­letve Ankara közötti katonai egyensúlyt. Görög részről ragaszkodtak ahhoz, hogy a jövőben Hellasznak Washing­ton adja meg a Törökország­nak szánt katonai támogatás hetven százalékát. Jövőre így ez 500 millió dolláros ame­rikai katonai segélyt jelent Görögország számára. Min­dent összevetve: a most meg­kötött szerződés új alapokra helyezi az 1953-ban aláírt görög—amerikai katonai megállapodást. Megbízhatatlan szövetséges Ami a történtek nemzet­közi jellegét illeti, Törökor­szág máris_tiltakozott az új szerződés Ankarára vonatko­zó passzusai ellen. A jelenle­gi török katonai vezetés min­dig is visszautasította azt a görög vádat, mely szerint Ankara fenyegetné NATO beli szövetségesét. Törökor­szágnak azonban némikép­pen elégtételt adhat, hogy az Egyesült Államok számára Görögország most már való­ban megbízhatatlan szövet­séges. Ez ismételten felérté­keli Törökországot az ameri­kai stratégiák szemében, ami újabb katonai és gazdasági segélyeket is jelenthet. Ami a görög belpolitikát illeti, Papandreut éles táma­dások érték az amerikaiak­kal kötött kompromisszumos megállapodásért. A balról érkező fenntartásokra a jobb oldal kontrázott. A konzer­vatív erők minden bizony­nyal tőkét akarnak ková­csolni Papandreu kompro­misszumokra hajló politiká­jából. Valószínű, hogy az eredetileg 1985-re tervezett parlamenti választások elő- csatározásai már az őszi po­litikai idényben megkezdőd­nek. összeállította: Virágh Tibor FIGYELEM! FIGYELEM! A VASVILL Kereskedelmi Vállalat értesíti a vásárló közönséget, hogy augusztus 31-ig rendkívüli kedvezményes vásárt rendez a VASVILL DEPÖ Áruházban, (Nagyváradi út 17.) VASVILL DEPÓ Mintaterein, (Dobó tér) VASVILL DEPÖ Vasudvar, (Fadrusz u.) és Tüzeléstechnikai szakboltjában, (Várállomás) 20—50%-os árkedvezménnyel kaphatók csillárok, kerékpárok, háztartási felszerelések, csempék, mezőgazdasági szerszámok, különböző kéziszerszámok, kályhák, tűzhelyek. Színes televíziók 3000 Ft-tal Fekete-fehér televíziók 1200,— Ft-tal olcsóbban megvásárolhatja a DOBÓ TÉRI MINTASZALONUNKBAN. Rossz olajkályháját a Várállomásnál levő Tüzeléstechnikai szakboltunknál 1500,— Ft árkedvezménnyel ŰJRA CSERÉLJÜK. Keresse fel szakboltjainkat, ahol gazdag áruválaszték, kai, kedvezményes árakkal állunk KEDVES VÁSÁRLÓINK RENDELKEZÉSÉRE. A VASVILL Kereskedelmi Vállalat nemcsak gazdag áruskálát, hanem munkalehetőséget is biztosít. Gyors- és gépíró és kocsikísérők jelentkezését várjuk a VASVILL Kereskedelmi Vállalat Heves megyei Kirendeltség (Eger, Nagyváradi út 18.) Munkaügyi osztályán. A keresztény falangisták egyik ütege a Suf-hegységben (Fotó; Time — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents