Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-16 / 193. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 16., kedd 5. A BÉCSI STUWER ÚR • • Ünnepi fény a Duna felett A fővárosban a Citadellaerőd hátsó részét lezárták már: az augusztus 20-i égi színjáték kellékei, a röppentyűk, robbanóanyagok, az elektromos berendezések már a helyükön. Függönyhúzás — kivilágosítás — előtt vagyunk. Az idei játék terve elkészült, sok százezer csillag sziporkázik, izzik majd el az ünnepi, augusztusi budapesti égbolton. (Fűzfőn, a Nitrokémia egyik telepén harminc asszony készítette.) Kis időnk még van. A rég elhamvadt sziporkák, a sötétségbe fulladt görögtüzek csalóka fényének emlékét még felidézhetjük. A reformkor leglátványosabb pesti és budai szórakozásának, a tűzijátékoknak nagy mestere — évről évre visszatérő vendégszereplője —a bécsi Stuwer úr volt. Akkor még nem a Duna fölött, a Gellérthegyről „gyújtá el qsillagokat nemző kígyórakétáit, világító tűzoszlopait” Stuwer úr, a szabadalmazott tűzmester — ahogy a Honművész titulálta —, hanem a Városligetben. A Jelenkor lelkesedve imigyen számolt be az egyik sikerült tűzijátékáról (mert gyakran a „töménytelen nép a kellemetlen idő miatt hiába várakozott”) : „ .. . a levegő szende Volt; a gyakor hullongó esővíz engede a tűznek, a Föld csendelgett. A nézőjáték valóban elragadó vala”. Ünnep a Dunán. De ez már majd háromnegyed századdal későbben, Stuwer úr pesti vendégszereplése után. Erről az ünnepről Bródy Sándor Jövendője ' tudósít. 1903 májusa. Budapest idegenforgalmának — az idegenforgalmi ipar kialakulásának — fontos dátuma. „Egy esztendővel ezelőtt alakult meg Budapesten az idegenforgalmi részvénytársaság. A társaságnak van menetjegyirodája, elszállásolási irodája, bazárja, érdeke tehát, hogy minél több idegen forduljon meg a boltjában. Ennek elérésére minden évben olyan ünnepély rendezését vette tervbe, amely a külföld figyelmét Magyarországra irányítja. Az első ilyen idegengyűjtő látványosságnak készült a Duna- ünnepély. A rendező bizottság elnöke gróf Szapáry Pál, aki egyben a részvénytársaság elnöke is, a védnökséget maga I. Ferenc József király vállalta, aki ugyan semmi összeköttetésben nincs az Rt-vel”. Pest akkoriban Szapáryt csak Pali grófnak hívta. Programbeszédében kettőt ígért: fűt és fát. Olyan lesz ez a Duna-ünnepély, hogy az egész világ beszél róla. Milyen is volt hát ez a Duna-ünnepély? Hajókat béreltek, tribünöket ácsoltak, de a műsort elsinkófálták. Csak pislákoló tűzijáték és kivilágítás volt. „A rendőrség a sablonhoz folyamodott: a háztulajdonosok jámbor jóindulatára, hogy a rengeteg bérkaszárnyák ablakait teleagassák tarka papírlampionokkal.” Bródy Sándor igen keményen leckéztet, kérdez. Megkérdi Márk Lajost, milyen volt a kivilágítás? „Barbár látványosság." Bécsi hölgyeket szólít meg a sétahajón: hogy tetszett? „Rettenetes! Három óta lézengünk a zsúfolt hajón és nem látunk egyebet néhány rakétánál és nem hallunk csak néhány bécsi marsot, amit a mi katonabandánk sokkal jobban húz. És ez a kis mulatság 300 forintunkba kerül.” Egy kassai hölgy a sétahajó fedélzetéről: „Nagyon csinos. Nálunk majálison van ilyen, ott egy nyugalmazott tűzoltó csinálja a tűzijátékot, de az talán szebb, mint ez a pesti.” Akkor született meg a szállóige: Olyan volt, mint a Duna-ünnepély ... A Duna-ünnepélyek azóta alaposan megváltoztak, a hajdani maliciózus szállóigét ma már senki sem érti, vagy éppen egészen másként értelmezik, mint elődeink. A mai Duna-ünnep évtizedek óta feledhetetlen látványosság, az augusztus 20-i égi színjáték sok-sok ezer embert vonz fővárosunkba, a Dunapartra, ahol a „töménytelen nép” sohasem várakozik hiába. S van valami jelképes mozzanat is abban, hogy az alkotmánynapi tűzijáték sziporkázó ragyogása éppen a mi Szabadságszobrunkat láttatja a Duna fölött, az ünnepi fényben. K. Gy. H eti umor ét elején KRIMISZERŰEN IZGALMAS * A koronázási palást közelről Időszakos kiállítás keretében a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében állították ki a koronázási jelvények tőszomszédságában a koronázási palástot. Vasárnaponként tekinthető meg, de sajnos meglehetősen rossz állapotban van, s a fény, a megvilágítás csak tovább ronthat a felbecsülhetetlen értéket jelentő kelmén. Története a többi koronázási jelvénnyel együtt kri- miszerűen izgalmas. Csak emlékeztetünk rá: 1978. január 6-án került haza az Amerikai Egyesült Államokból. 1981. szeptemberében nemzetközi tudományos konferencia foglalkozott Budapesten a koronával, a koronázási jelvényekkel és állapotukkal. A koronázási palást állagának vizsgálatára már előzetesen felkértek . egy nemzetközi szaktekintélyt, a berni Abbeg-alapítvány textilrestaurálási műhelyének vezetőjét. Azért esett rá a választás, mert az elmúlt évtizedekben a palásthoz korban közel álló textíliákat restaurált, például egyházi díszruhákat. A nagyszabású és igen körültekintő munka 1983. januárjában kezdődött. Textil- restaurátórok, művészettörténészek, tesztilvegyészek, biológus-szakértők, fotósok vizsgálták, elemezték közel fél éven át a koronázási palástot. Ha az Elnöki Tanács ösz- szehívja az országgyűlést, senki sem kérdi, ugyan, hová. Mi sem természetesebb, hogy a helyszín a pesti Duna-parton álló Parlament épülete. Aki jártas múltunkban, tudja, hogy a török hódoltságig, azaz Buda ozmán kézre kerültéig ugyancsak Pesten, a Rákos mezején jött össze a nemesség törvényt alkotni, azután pedig a Bécshez közel fekvő ideiglenes fővárosban, Pozsonyban tartották a tekintetes karok és rendek országos gyűléseiket, a diétákat. Általában így volt. Akadtak azonban szép számú kivételek a megszokottól eltérő helyen, helységben tartott ország- gyűlések is. I. Károly Róbert történetesen azért tartott 1323-ban Temesvárott országgyűlést, mert az Anjou- ház hívei a déli részekben voltak túlsúlyban, az őt ellenző oligarchiák viszont az északi országrészeket bírták. Ezért is építtetett először Temesvárott várkastélyt magának. A politikai-katonai helyzet hozta magával, hogy Hunyadi János kormányzóságának ideje alatt az 1452. február 12-re, Pozsonyba hirdetett országgyűlés testületileg átlovagolt Bécsbe, és ott együttes ülésen tárgyaltak az ausztriai rendekkel arról, hogy miként bírhatnák rá Frigyes császárt V. László és a korona kiadására. Hogy ott tárgyalhassanak, annak az adott lehetőséget, hogy Frigyes ekkor éppen Rómában tartózkodott, ahol ez idő tájt, március 16-án koronáztatta meg magát római császárrá. Egyébként ez volt az utolsó római koronázás. AmiMindenekelőtt negyvennégy mezőre osztották a kelmét, amely imponáló méretű; átmérője 2,78 méter, félkörsugara 1,35 méter. Minden kockáról fekete-fehér és színes fotó és színes állapotrajz készült. Behatóan tanulmányozták a hímzések szövetszerkezetét. Egy mezőjét még külön ki is emelték, és speciális mikroszkóp segítségével rögzítették a szálak állapotát. Rajzon is érzékeltetik, miként mutatott a kelme eredeti formájában. A palást eredetileg miseruhának készült, harang alakban szabták, s közepén kör, vagy négyzet alakú kivágás szolgált a fej bebújtatására. Minden bizonnyal 1031 körül hímezték, s István király és Gizella királyné ajándékaként került Székesfehérvárra. Itt koronázták és temették el századokon át a magyar királyokat. A gallért a XII. században illesztették a miseruhára, majd feltehetőleg a XIII. században hasították végig, s nyerte el palást formáját. Ekkor került rá az összefogó keresztpánt is. Alapszövete samit, amely bizánci technikával készült, a VII. századtól szőttek ugyanis hasonló kelméket először Szíriában, később Bizáncban. Felületének jó részét aranyhímzés borítja, s ettől a palást felülete úgy hat, akár egy finoman zománcozott aranyfelület. kor Frigyes V. Lászlóval visszatért és a pápa sem tudta rábeszélni a korona és V. László kiadására, az osztrák és cseh rendek csapatai Bécsújhelyi megostromolták. Frigyes engedett, a magyar küldöttség megállapodott a tizenhárom esztendős V. Lászlóval, hogy 1452. november 11-re összehívja a magyar országgyűlést, mégpedig Bécsbe, amelyre azután a főurak, a köznemesek és a városok követei is igen nagy számban mentek el. A tanácskozások jó hosz- szú ideig tartottak, általában az „Am Hof” téren még ma is álló templomban. Itt, a ma is Am Hofnak nevezett téren ismerték el 1453. januárjában a főurak, főpapok és a köznemesség a király, V. László hatalom- átvételét. Egyébként hosszú folyamat eredményeként alakult úgy, hogy a rendek, a főurak és a király következetesen Rákos mezejét, illetve Pestet tekintsék tanácskozásaikhoz a legalkalmasabb helyszínnek. Kezdetben Esztergom és Fehérvár (ma Székesfehérvár) a formálódó első rendi ország, gyűlések helye, ám közben, 1279-ben Tétény, 1289-ben a Fejér megyei Föveny, a következő esztendőben a mai Óbuda. Hunyadi Mátyás gyakran tartott országgyűlést székhelyétől távol. Már mindjárt királlyá kiáltásának évében, 1458-ban december 6-ára Szegedre hívott össze országgyűlést, hogy sürgősen megváltoztassa a honvédelmi törvényeket, amelyekről az előző hónapok háborúiban kiderült, rosszul szolgálják az ország védelmét. Mátyás A vizsgálatok fényt derítettek rá: az elmúlt századokban igen gyakran javítgatták a palástot. Három korszakban pedig jelentős változtatást végeztek rajta. Az első 1660—1650-re tehető* A palást eredetileg béleletlen volt, s ekkorra a súlyos aranyhímzéstől meglehetősen megrongálódott. Olasz selyemszövettel — úgynevezett kompasszal — bélelték alá. Az 1848-as szabadságharc leverése után elrejtették a palástot. Orsován ásták el, majd egy Duna-parti füzesben, ládában hevert. Nedvesség érte, újból erősen megrongálódott. Ekkor bordószínű selyemszövettel erősítették meg. Amikor 1867-ben Ferencz József koronázására készült az ország, felkérték Klein Matild divatárusnőt, készítsen új bélést a palásthoz. A vizsgálat során összesen tizenegy nagyobb foltot és áthelyezést érzékeltek a paláston. Hogy melyik mikor és miért került a palástra, az további elemzések tárgya. A kiállítás bemutatja a vizsgálat, az elemzés egyes fázisait, megismerkedhetünk a palást csodálatos részleteivel, s a pontosan datált feliratok kitűnő történeti támpontot és egyben megbízható stílusviszonyítási lehetőséget is nyújtanak az érdeklődőknek. S. Zs.) azért hirdette Szegedre a gyűlést, mert kedvelte a várost, hiszen ifjú gyermekkorában sokszor megfordult benne. Szegeden és környékén élt a Szilágyi család egyik ága, anyai rokonsága, és számított a támogatásukra. 1463-ban Tolnára hirdetett országgyűlést, fejenként híva meg oda a nemességet, hogy onnan egyenesen a török ellen vezethesse őket. 1468- ban ismét egy másik vidéki városban, Egerben tartott országgyűlést, 1485 tavaszán pedig Vácott, noha nem volt jelen, mert Bécset ostromolta. Viharos országgyűlés színhelye volt Hatvan 1525-ben. A király, az ifjú II. Lajos július 3-án érkezett a városba. A gyűlés a szabad ég alatt zajlott, egy nagy mezőn. Az uralkodó, a külföldi diplomaták és a főurak, főpapok részére emelvényt ácsoltak. A köznemesség számát egy jelenlevő tizen- négyezerre becsülte. Ver- bőczi István hatalmas beszédben vádolta a királyi tanácsot, amelynek tagjai — Szálkái prímás, Báthory nádor és Sárkány Ambrus országbíró — indulatosan védekeztek. Sárkányt csaknem lekaszabolták a király emelvénye előtt, s amikor elmenekült, II. Lajos nyomban eladományozta birtokait Szapolyai alvezé- reinek. Ezután a nemesség elcsapta az ugyancsak elmenekült Báthoryt, és helyébe Verbőczit választotta nádorrá. A következő esztendőben a mohácsi csatatéren elvérzett az ország. Ugorjunk át egy századot. A magyarság töröktől—ta— Érdekes — mondja egy gabrovói a másiknak —, rólad mindig egy kollégám jut az eszembe. — Miért, hasonlítok rá? — Nem — 6 is tartozik nekem öt levával! ★ Egy gabrovói, hátán hatalmas csomaggal, Szófiába érkezik és villamosra száll. — A maga jegye három sztotinka, a csomagért hatot kell fizetni — világosítja fel a kalauz. A gabrovói sóhajtva szétbontja a csomagot: — Bújj elő Pancsol Csomagként többe kerülsz! ★ Egy gabrovói kereskedő ötven levát ajánl a festőművésznek egy képért. — ötven leva? — kiált fel a művész felháborodottan. — Hiszen csak a vásznat százötven leváért vettem magától! — Igen, de akkor még nem volt ilyen maszatos — vág vissza a kereskedő. ★ A gabrovói társaságban van. Zsebéből cigarettát vesz elő, és megkínálja a jobb oldali szomszédját. — Köszönöm, nem dohányzóm — válaszolja az. — En sem — mondja a bal oldali szomszéd. — Miért nem kínálod meg a házigazdát? — 0 dohányzik — súgja vissza a férje. Ex libris a szerencsi ország- gyűlés emlékezetére tártól és császári zsoldosoktól szenved. Az elégedetlenkedők élére ekkor egy kiváló férfi, Bocskai István váradi kapitány, bihari főispán áll. A szabad hajdúkkal győzelmet győzelemre halmozva, már mint erdélyi fejedelem, 1605. április 15-re országgyűlést hirdet Szerencsre. A tanácskozást a szerencsi református erődtemplom falai között, 1605. április 17 —20. között tartották, amelyen a felső-magyarországi és erdélyi rendeken kívül a Habsburg-fennhatóság alatti területekről is eljöttek a nemesség követei. Itt kiáltották ki Bocskait Magyar- ország fejedelmévé. A törvényeket nem a korábban szokásos latin, hanem magyar nyelven hozták. Itt született meg az az emlékirat, amelyben a nemesség igazolta és indokolta felkelését, annak jogosságát. Itt határozták el a további hadműveleteket, amelyek során a seregek Sopronig, Pozsonyig nyomulnak, s 1606. június 23-án megkötik a bécsi békét. Az 1321-ben épült szerencsi templom mai nemesen egyszerű formáját 1480 körül kapta. Kívülről semmi sem árulja el, hogy valamikor hazánk történetének egyik fontos állomása volt. (Cs. K.) ORSZÁGGYŰLÉS LÓHÁTON Országgyűlések rendhagyó helyszíneken
