Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-08 / 160. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. július 8., péntek HELMUT KOHL HAZAÉRKEZETT A szovjet—nyugatnémet viszony jövője Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja, aki a szovjet vezetés meghívására tett látogatást a Szovjetunióban, csütörtökön Kijevböl hazaérkezett Bonnba. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár szovjetunióbeli útja azt eredményezheti, hogy az NSZK veszít értékéből a Szovjetunió számára — jelentette ki Egon Bahr szociáldemokrata politikus szerdán késő este. A ZDF televízió állomás különadásában Bahr leszögezte: Kohl eleve az amerikai álláspont ismétlésére korlátozta szerepét, ami a szovjetek esetében a nyugatnémetek leértékelését és az amerikaiak felértékelését vonhatja maga után. Egon Bahr ezúttal is elismerte: Kohl Moszkvában valóban törekedett rá, hogy csökkentse a telepítésből származó károkat, szorgalmazta a gazdasági együttműködést. Azonban a Szovjetunió számára — akárcsak számunkra — a biztonság minden gazdasági vonatkozásnál fontosabb — mondotta. A műsorban a nyugatnémet kormány részéről Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter hangoztatta: acsúcstalálkozón a szovjet vezetés méltatta azt a szerepet, amelyet az NSZK játszott a madridi találkozó megmentésében és talán sikerre segítésében. Lambsdorff gazdasági miniszter kifejtette, hogy a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlődésére elsősorban a középüzemeknél van lehetőség, újabb nagy üzletekre egy ideig még várni kell. Elképzelhetőnek nevezte, hogy az amerikai rakéták NSZK-beli telepítése után „átmenetileg a zavarok időszaka” következik a szovjet—nyugatnémet viszonyban, de azt a reményét fejezte ki, hogy ez nem lesz hosszan tartó. A műsorban a nyugatnémet nagytőke egyik fő képviselője, Otto Wolff von Ameron- gen, a Német Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének elnöke is a két ország közötti kereskedelem folytatásáért szállt síkra. Csütörtökön a legtöbb nyugatnémet lap Helmut Kohlnak a német „újraegyesítéssel” kapcsolatos moszkvai kijelentéseit tálalta nagy körítéssel. A Frankfurter Rundschau sikertelennek nevezte Kohl útját. Megállapította: Bonn is látja, hogy a kapcsolatok romlása elkerülhetetlen a telepítés esetére, de remélhetőleg ez csak rövid távú lesz. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung inkább eredményesnek tartja Kohl látogatását, azzal az indoklással, hogy a rakéta-ügyben Kohl maga mögött tudhatta az egész Nyugat támogatását, s ezt a szovjet vezetésnek is tudomásul kellett vennie. A General Anzeiger Kohlnak azt a kijelentését hozta főcímben, hogy „őszig még van lehetőség Genfben a megegyezésre”. A nyugatnémet tőkés körök befolyásos orgánuma, a Handelsblatt, azt a felfogást képviselte, hogy a kölcsönösen előnyös kereskedelmet mindkét ország folytatni akarja és fogja. VILATI EGRI GYÁRA FELVESZ gyakorlattal rendelkező anyaggazdászokat és adatelőkészítő adatrögzítőket szakirányú végzettséggel. Jelentkezni lehet a gyár közgazdasági osztályán, Eger, Faiskola u. 9. Megadták magukat az iráni légikalózok A francia fővárosban megadták magukat az iráni légikalózok, miután csütörtökön délután szabadon bocsátották az eltérített repülőgép 179 utasát és 18 főnyi személyzetét. A gépeltérítők azt állítják hogy a Modzsa- hedin Halk szervezet tagjai. Az utasok szabadonbocsá- tását a légikalózok ahhoz a feltételhez kötötték, hogy jelenjen meg a repülőtéren Masszud Radzsavi, a szervezet franciaországi emigrációban élő vezetője. Azzal fenyegetőztek, hogyha ,nem teljesítik kérésüket, felrobbantják a repülőgépet. Radzsavi meg is jelent a repülőtéren és megígérte nekik, hogy közben jár annak érdekében, hogy politikai menedékjogot kapjanak Franciaországban. GÉPJÁRMÜ-UZEMBENTARTÓK, FIGYELEM! Szövetkezetünk Eger, Kistáiyai út 5. sz. alatt levő telepén felvásárolja a selejtre érett gépjárműveket. Július 15-től az eladásra szánt gépjárművet további értékesítésre bizományiba átveszi vagy felvásárolja. A fenti címen különböző típusú személy- és tehergépkocsik használt, felújított és új alkatrészeket is forgalmaz. Július 15-töl különböző személygépkocsik, tehergépkocsik új alkatrészeket is árusít, leértékelt áfon addig, míg a készlet tart. A szovjet y vendége Csütörtök délután utazott Montreálból Moszkvába Samantha Smith, a 12 éves diáklány» aki nemrég „levelezésbe kezdett” Jurij Andropovval arról, hogy elkerülhető-e az atomháború? Samantha a szovjet kormány vendége. Képünkön: csomagolás az útra (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) majd pedig Hoszni Mubarak államelnökkel tanácskozott. A megbeszélések tárgyköre a libanoni és csádi helyzet volt. BEJRUT Csütörtökön reggel ismeretlen tettesek bombamerényletet kíséreltek meg Safik el Vazzan libanoni kormányfő ellen. Az utcán parkoló gépkocsiban elhelyezett pokolgép röviddel azután robbant, hogy Vazzan autója elhaladt mellette, és begördült a miniszterelnöki hivatali kapuján. Vazzan sértetlen maradt; most első ízben volt gyilkossági kísérlet célpontja, amelyet ez- idiáig senki sem vállalt magára. KAIRÓ Csütörtökön Bagdadból Kairóba érkezett Claude Oheysson, francia külügyminiszter. Kamal Hasszán Ali miniszterelnök-helyettessel és külügyminiszterrel, REYKJAVIK George Bush, amerikai al- elnök csütörtökön az izlandi fővárosban, Reykjavikban azt mondta, hogy Moszkvának kell új javaslatot tennie a genfi tárgyalások sikere érdekében. A politikus észrevehetően figyelmen kívül hagyja a nukleáris leszerelésre vonatkozó szovjet leszerelési javaslatokat. A TASZSZ Washingtonból keltezett jelentésében rámutat: az utazás célja az volt, hogy az amerikai alel- nök elfogadtassa Washington beavatkozását más szuverén államok belügyeibe. Bush megpróbálta elhitetni tárgyaló partnereivel, hogy a Reagan-kormányzat „békeszerető” és hogy „őszintén” törekszik a fegyverzetellenőrzésre. —( Külpolitikai kommentárunk j— Csád, a háborúk hazája AFRIKA KÖZEPÉNEK NAGY ORSZÁGA CSÁD — 14—15 Magyarország férne el rajta — sokféle szomorú statisztikában áll az élen. A szegénység, az elmaradottság, az éhség e kietlen vidéke egy dologban abszolút világelső: alighanem itt háborúztak a legtöbbet az elmúlt két évtizedben. Az egykori francia gyarmat 23 esztendeje független. de jóformán ugyanennyi ideje harcolnak a különböző nemzetiségi és politikai csoportok egymás ellen. Kezdetben még létezett viszonylag szilárd központi hatalom, a Párizssal szoros barátságban levő Tombalbaye elnöksége idején. A viszonylag fejlettebb déli országrész törzseit képviselő kormány ellen azonban már a hatvanas évek elejétől állandó fegyveres harcot folytatnak az északi mohamedán törzsekből regrutálódó erők. 1975-ben pedig megkezdődött az intenzív háborúskodás korszaka. Akkor ragadta meg államcsínnyel a hatalmat Mal- loum ezredes, aki nagyjából Tombalbaye politikai vonalát folytatva minden korábbinál drasztikusabb önkényuralmat teremtett. Az északiak Frolinat nevű szervezete, valamint a belső ellentétek miatt belőle kivált több más csoport már túllépett a gerillaharc keretén: nyílt háborút folytatott a központi hatalom ellen. S a helyzetet tovább bonyolította, hogy az ország más vidékein is különböző érdekű, célú fegyveres szervezetek alakultak. Pár év alatt Csád maga lett a pakol: mindenki harcolt mindenki ellen. A nyomorúságos ország földhözragadt lakói között véres sorokat vágott az elkeseredett hadakozás. VÉGÜL 1979-BEN SIKERÜLT — afrikai és francia közvetítéssel — összehozni a tizenegy (!) legjelentősebb fegyveres csoport képviselőit békéltető tárgyalásra. Kompromisszum született: létrehozták a csádi egységkormányt. Ebben a két meghatározó személyiség az elnök, Gukuni Veddei és a hadügyminiszter, Hisszéne Habré lett. Annakidején mindketten a Frolinathoz tartoztak, de ezek után a legádázabb ellenfelekké váltak. 1960-tól most már Habré háborúzott Veddei ellen. A fővárosban az utóbbi ült, Habré ismét úgynevezett felszabadító lett. Veddei Líbiát hívta segítségül és ki tudta szorítani ellenlábasát az országból. Később azonban Líbia — nagy külföldi nyomásra — az Afrikai Egységszervezet rendfenntartóinak adta át a helyet, mire rövidesen újra felvirradt Habré napja. Tavaly viszonylag gyors és sikeres harcban — Szudánnal és Egyiptommal a háta mögött — elűzte Veddeit. Fordult hát a kocka: most Habré a központi hatalom és Veddei a felszabadító, aki rövid erőgyűjtés után most tavasszal, Líbiából meg is indította az újabb háborút. Ma már véres harc dúl az ország északi részén, Habré egykori hátországában. S a sors iróniája, hogy a franciák, akik annak idején Habré ellenében segítették Tombalbay- ét, most Habrénak szállítanak fegyvert, sőt a veszélyben levő elnök már közvetlen beavatkozásra sürgeti Párizst. MINDEZ EGY LOGIKÁTLAN KALANDREGÉNY összefoglalójának tűnhet, pedig ez egy ország tragédiájának száraz forgatókönyve. Mi vár még Csádra? Az iszonyatos bajoktól feszített országban kétségkívül még sokáig a fegyvereké lesz a szó. Avar Károly Francois Mitterrand és Kádár János megbeszélése a tavalyi csúcstalálkozón (MTI fotó: Tóth István felv.) HAZÁNK ÉS FRANCIAORSZÁG A közös békevágyat, s egyben a francia—magyar kultúrkapcsolatokat is szimbolizálja Pierre Székely nemrég Budapesten felavatott „Béke” című szobra A kapcsolatok fejlesztéséért P ierre Mauroy szemé- ■ mélyében a Francia Köztársaság miniszterelnökét várjuk hazánkba. A közelgő esemény újszerűnek aligha mondható: egy kezünkön már njeg se tudjuk számlálni a magyar—francia kormányfői megbeszéléseket. S alig egy éve került sor Kádár János és Francois Mitterrand csúcstalálkozójára. Ami akkor érvényes volt, változatlanul áll most is. Mindenekelőtt az, hogy hazánkat Franciaország figyelemre méltó partnerének tekinteni. A látogatás ténye ezúttal is azt bizonyítja, hogy bár a magyar és a francia nézetek számos kérdésben nem egyeztethetők össze, mégis a Duna és a Szajna partján egyaránt a kapcsolatok fejlesztését pártolják. Ami a szorosan vett kétoldalú kapcsolatokat illeti, a tavalyi lényegretörő magyar—francia csúcs után már nem lehet, nem szabad, hogy bármelyik fél is a kérdések felszínén mozogjon, vagyis nem arra kell helyezni a hangsúlyt, amit már elértünk. Tehát a kérdés ma már aligha vetődik úgy fel, hogy mennyivel növekedett áruforgalmunk — bár megjegyzendő, hogy a franciák még mindig kevesebb magyar árut vesznek, mint fordítva — a lényegi kérdés úgy hangzik: vajon Franciaország felzárkózik-e Magyarország olyan tőkés gazdasági partnerei mellé, mint amilyen Ausztria vagy az NSZK. Ehhez a kívánatos fejleményhez arra lenne szükség, hogy a felek gyakorlatiasabbá, kézzelfoghatóbbá tegyék ipari és kereskedelmi együttműködésünket, olyan formákat és módszereket kutassanak fel, amelyek jobban megfelelnek a vállalatok igényeinek. Tavaly Mitterrand elnök azt is említette: a franciáknak fel kell fedezni a magyar kultúra eredetiségét, sokszínű gazdagságát. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy muzsikában, képzőművészetben, filmben előrehaladt kincseink megismertetése. Irodalmunk még nem részesült igazi elismerésben, de érlelődik a változás, a francia állam már jobban ösztönzi a könyvkiadókat, lemezcégeket. A hozzánk érikező 54 éves Pierre Mauroy „stimi”, vagyis észak-francia. Nagyapja még favágó volt, apja mór néptanító, ö maga a tanulást választotta, de azért nem szakadt el a gyártól sem. Munkás vonattal járt a gimnáziumiba. Ifjúságának ütemét — ő maga mondja így önéletírásában — ez a munkásvonat szabta meg, az ismerkedés a bányászokkal, kohászokkal, vasöntőkkel, gondjaikkal, bajaikkal. Mauroy még kamaszfővel fölesküdött a politikára és belépett a Szocialista Pártba. Előbb a Szocialista Ifjúsági Szövetség főtitkára, majd a szocialisták főtitkár- helyettese lett, s egyben örökös lille-i polgármester. Párizsban azt mondják, két fő tulajdonsága van: bírja Mitterrand teljes bizalmát, továbbá hogy valamilyen csendes, nyugodt erőt sugároz. Ez a nyugodt erő a parlamenti csatákban viharossá is tud válni, amikor a jobboldali támadásokkal kell szembeszállnia. Hozzánk az a Pierre Mauroy érkezik, akivel nem mindenben értünk egyet, abban azonban igen, hogy közös a béke és biztonság megteremtéséért vállalt felelősségünk. Hável József
