Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-31 / 180. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 31., vasárnap gj| .''r*5 Lg * !■ HHBbBbmbmmbB Üzen a szerkesztő K. Istvánná, Eger Egyedülállónak akkor te­kinthető az egyébként há­zasságban élő dolgozó nő, ha férje sorkatonai szolgá­latot, teljesít, vagy ha tartó­san munkaképtelen, rok­kantsági állományban van. Önöknél egyik eset sem áll fenn, így kérdésére nemmel kell válaszolnunk. Egyéb­ként két ok miatt is tárgy­talan lenne az intézkedés, az egyik az, hogy a családi pótlékra a dolgozó a táp­pénzes állomány alatt is jo­gosult, mivel ezalatt is munkaviszonyban áll. A második dolog a családi pótlék összege mind a két esetben azonos. Legyen te­hát nyugodt, semmiféle kü- - lön kérelemre nincs szük­ség, családi pótlékukat a férje betegállománya idején is folyósítják. Kiss András, Feldebrő Örömmel vennénk, ha egyébként gondolatokat éb­resztő és sokszor helytálló véleménye mellé, megbízha­tó pontos címét is mellé­kelné. Válaszaink ugyanis — kápolnai címet is bele­értve — rendre címzett is­meretlen jelzéssel érkeznek vissza. A bizalom kétolda­lú, cserébe mi is számítunk rá. T. Mihály, Petőfibánya Ahhoz, hogy kérdésére a legpontosabb választ adhas­suk, nem elegendő általá­nosságban feltenni azt. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen minőségben és ho­gyan dolgozik tovább a nyugdíjkorhatár elérése után. Más.a lehetőség, ha eléri a nyugdíjkorhatárt, de változatlanul tovább dolgo­zik. Ebben az esetben, — ha fizikai állományban van, a nyugdíj-megállapításnál figyelembe veszik az úgy­nevezett ösztönző nyugdíj- pótlékot. Ha korának meg­felelően nyugdíjba megy, s 36 hónapon át nyolcórás munkaidőiben dolgozik, s ke­resete alapján magasabb nyugdíjra jogosult, mint amennyit nyugdíjazásakor megállapítanak, jogában áll kérni ismételten a nyugdíj­összeg megállapítását. Amennyiben nyugdíja mel­lett az engedélyezett óra- és összegkereten belül mun­kát vállal, ezen az alapon nem jogosult kiegészítő szá­zalékra. A nyugdíj összege egyébként minden évben 2 százalékkal, de legalább 100 forinttal emelkedik. Mivel leveléből nem tűnik ki ön­re melyik eset vonatkozik, úgy gondoljuk a felsoroltak­ból meg tudja állapítani melyik vonatkozik önre. Egyébként olyan rendelet, amelyről önnek beszéltek, jól sejtette, nem létezik. „Kiskatona” jeligére Fiának vállalata jogosan szüntette meg a munkavi­szonyt, ugyanis az, hogy a sorkatonai szolgálatot telje­sítő fiatalnak nem lehet megszüntetni a munkavi­szonyát, csak abban az eset­ben igaz, ha meghatározat­lan időre szóló munkavi­szonyban áll. Az ön fiának — a levélben közölt adatok szerint — lejárt a szerző­dése, így a vállalat nem járt el szabálytalanul. Ez ellen nem lehet munkaügyi pa­naszt tenni. Utánajártunk... Hetvenegy, vagy? Kiss László olvasónk pa­nasza tulajdonképpen az eg­ri Rákóczi út hat házának lakóit érinti, azokat, akik a 71—75. és 77. szám alatt él­nek. Nem elírás, hat házról van szó Csak azért nem nyolcról, mert a 73. telek üres. A panaszosunknak cím­zett levelek (kinek lakcíme három évtizede Rákóczi út 71.) egyszer csak nem érkez­tek meg. De pénzküldemé­nyei sem, sőt szomszédjának újonnan vásárolt bútora is kétszer ,,utazott”, dupla költ­séggel. Az ok minden eset­ben: „A címzett ismeretlen". Mi történt valójában? „Csak” egy apró felületesség. A ’ Rákóczi úti új épületek átadásakor elfeledkeztek ar­ról, hogy a környék régi há­zai közül ezeket nem bon­tották le, az új négyemele­tes épületek viszont a meg­lévőkével azonos házszámot kaptak. A városi tanács műszaki osztálya velünk csaknem egy időben értesült e gondról. Szombathy István osztályve­zető-helyettes közölte, a hi­bát orvosolják. De mivel nemcsak a falakon szüksé­ges a házszámot cserélni, hanem telekkönyvtől a sze­mélyigazolványig mindenho­vá új adatokat kell vezetni, a teljes megoldásra kicsit várni kell. Addig az érintet­tek türelmén és a postások figyelmességén múlik min­den. Rendelőintézet helyén a biztosító Sokan kérdezték már, mi lesz a rendelőintézet régi épületének sorsa? Boros Je­nőtől, a Heves megyei Beru­házási Vállalat műszaki cso­portvezetőjétől kaptuk a vá­laszt. — Az épületet azt Állami Biztosító vásárolta meg, hogy végre megfelelő szék­házhoz jusson. Ehhez jelen­tős átalakítás szükséges. A tervek elkészültek, a mun­kálatok az év végén kezdőd­nek. A kivitelező, a Tanácsi Építőipari Vállalat, 1985. év végi határidőt tűzött ki. Három óra nem fél nap ... ... még az egri strandon sem. A félnapos belépő 16—19 óráig érvényes. Rá­adásul heti három alkalom­mal, fél négykor megkezdik a nagy medence vizének le­eresztését, s így abban ilyen tájt már csak pancsolni le­het. Sütő Szilárd fürdővezető elmondta, a jegyárakat nem ő határozza meg. Az viszont igaz, hogy a nagy medence sokszor délután már nem alkalmas úszásra. Bár ügyel­tünk rá, — mondotta, hogy ha elöl nem is, de ahátulsó hideg vizes medencében ked­vükre úszkálhassanak a ven­dégek, vagy fordítva. A ké­sőbbiekben még jobban figye­lünk erre. — És a jegyárak? Erre Kovács Sándor, a vízmű vállalat igazgatója válaszol: — A 16 órától váltható belépő valóban nem félna­pos. Az elnevezés hibás. Egyszerűen csak 33 százalé­kos kedvezmény. Az olva­sók panasza így teljesen jo­gos, de csak megérteni tu­dom őket, semmit sem ígér­hetek. A strand fenntartási költsége oly magas, hogy to­vábbi engedményeket nem ígérhetünk. — sz. p. — Tiszán innen — Dunán túl — és egyéb apróságok az utazásról Azok közé tartozom, akik megértik vagy legalább is igyekeznek megérteni egyes árintézkedések okait. S bár nem mondhatom, hogy kitörő örömmel, de tudo­másul vettem azt is, hogy a vasúti jegy ára kétszere­sére nőtt, elvégre nem fi­zetheti meg a MÁV (na meg a közösség sem) ha nékem utazni támad ked­vem. De azt már nehezen értem meg, hogy ha két­szeres árért utazom, az ezért cserébe kapott szolgáltatás miért maradt a régi, vagy még olyan sem. Azt meg érteni sem akarom, mi az oka annak, hogy annyi a különbség, ha Tiszán innen vagy Dunán túl utazom. Mivel jó sorom úgy hozta, meglehetősen sokszor tettem meg az utat mostanában Eger—Budapest—Sopron „viszonylatában” meglehe­tősen sokféle tapasztalatra h-ttem szert a MÁV és al­kalmazottai egynémely el­járásáról. Íme egy csokor- nyi: Künt kb. 35 fokos a hő­ség, de bent a kocsikba an­nak ellenére, hogy ajtó ab­lak nyitva tárva, legalább 40. Kókadozunk jobbra bal­ra, sejteni vélem már, ho­gyan érezheti magát az utas a Szaharában, amikor az oázisnak még a délibáb képe sem látható. Tikkad- tan kérdem a kalauzt — miután hiába lesem az utasellátó éltető nedűt hor­dozó emberét, hogy merre van a büfékocsi. Hát eléggé messze — mondja sajnál­kozva, a vonat első kocsi­jába. A vonat 15 vagonból állt és zsúfolt volt. Állítom, csak a legelszántabb apuka vagy anyuka küszködte át magát a zsúfoltságon. Mindez történt a Miskolc— budapesti vonalon. Ám megváltozik a helyzet, miu­tán elhagyja az ember a kelenföldi állomást. Nem akarom én izgatni a kedé­lyeket, de becs’ szóra a téli hónapokban például a Budapest—soproni járaton szereztem be a család banán­szükségletét. Pestig vft sem, onnan már banán is. Más! Ritkán zsúfoltak ma a vagonok, de itt a nyár és vele a tömegek. Nincs ülő­hely, állni sok lenne, beülök a gyors első osztályába má­sodik osztályú jeggyel. Jön a kalauz, már úgy nyújtom a jegyem, hogy veszem elő a pénzt is, a különbözeiét fizetendő. Kiállítja a nyug­tát, minden rendben. Két héttel később ugyanígy jártam, a harmadik zsúfolt kocsi után ismét csak be­ültem az első osztályra. Jön a kalauz, s zordan állítja ki a nyugtát — a büntetés­ről is. Miért? kérdem én, nem volt hely a második osztályon, három kocsit is végigjártam. Járta volna végig az egészet! — mor­dult rám, s elvonult a plusz húsz forintommal. Más. Micsoda öröm a balatoni beutaló. Hát még három gyerekkel. Na de nem lehet minden fenékig tejfel, erről a MÁV menet­rendje gondoskodik. Ugyan­is, annak, aki erről a táj­ról utazik, csak gyors csat­lakozása van — már olyan amire nem kell nagyon so­kat várni. A gyors viszont nem áll meg Szántódon, ahol egy sor családos üdülő van. Mit tehet az ember? Leszáll három gyerekkel, a hozzávaló bőröndökkel s gyalogol 8 azaz nyolc kilo­métert. Mert ehhez a vo­nathoz viszont busz csatla­kozás nincs. Arról, hogy időnként hiánycikk a vonatokban a víz, a kéztörlő, hogy tiszta­ságukhoz enyhén szólva is sok szó fér, már nem is be­szélek. Beszéltek róla ele­get. Vagy mégsem?! —deák— Visszhang: Mi is segítettünk A július 13-án, „Szociális fog­lalkoztató Egerben” címmel kö­zölt cikkükhöz kívánok kiegé­szítést fűzni: A értelmi fogyatékosok nap­közi otthonának szervezésében nagy szerepet vállalt a „HOSZ” Értelmi Fogyatékosok Szülői Or­szágos Érdekvédelmi Szekciójá­nak Heves m.-i Szervezete. A nap­közi otthon szervezésének gon­dolata Szabó J&nosné igazgató­nőtől származik, aki aktív szü­lők segítségével kutatta fel Eger városban a rászorultakat. Ebben a munkában kiemelkedő segít­séget nyújtott dr. Nagy Józsefné, a megyei tanács művelődésügyi osztálya pedig e célra adta át a városnak a jelzett épület eme­leti részét. Mindezeken túlmenően igen sok szakember is segítette a bein­dulást. E kezdeményezés Jelen-' tős lépés az értelmi fogyatéko­sok rehabilitációjában. Megyei szervezetünk szakmai­lag is támogatni kívánja a nap­közi otthont, és anyagi lehető­ségeinkhez mérten kulturális fel­szerelést is biztosítani kívánunk a működéshez. Dr. Estefánné Varga Magdolna megyei titkár Csak Agy, köszönömért... Idős kereskedő meséli: — A minap vettem észre. 10- työg a szemüvegem szára. Me­gyek az OFOTERT-bez, kérdem, ki lehet-e javítani? „Megnézem”, mondja az eladólány, s eltűnik a raktárajtó mögött. Néhány perc múlva jön vissza, kezében az üvegem. Nyúlok a pénztár­cámért, s már mondanám, hogy sürgősen kellene, mert ez ne­kem mindennapi használatra van. A kislány a kezembe nyomja: „Készen Is van.” Pénztárcám láttán még hozzáteszi: „...ugyan, semmiség, csak egy csavar kel­lett bele”. Meghatódva köszö­nöm, s imíg kifelé ballagok — én öreg kereskedő — mormolom magamban, van azért utánpót­lásunk. Csak ennyit akartam el­mondani — búcsúzik ügyfelem, s indul a dolgára. MUyen jó volt Ilyet hallani...- d. ­Hatvanban a 3-as számú főútvonal mentén a régiek helyett korszerű betonoszlopokat helyeztek el és nagy fényerejű hi­ganygőzlámpákat szereltek fel az ÉMÁSZ szakemberei (Fotó: Szabó Sándor) Apróbb nagyobb bosszúságok Akinek inge Mit tehet az ember, ha va­lamelyik háztartási gépié el­romlik? Elviszi a lakóhelyé­hez legközelebb eső szerviz­be, és reménykedik, hogy ha­marosan újból használhatja. Így hittem én is. Porszívóm egy szépnek nem mondható napon zörögni kezdett. Ért­vén valamit a villamosság­hoz, rögtön tudtam, hogy csapágyhibás, így hát jobb, ha avatott szerelőre bízom a dolgot. A szervizben abban álla­podtunk meg, hogy értesí­tenek, ha a javítással elké­szültek. Vártam én türelme­sen, — egy hétig, kettőig, azután tisztelettel érdeklőd­tem a gépiem „hogyléte” fe­lől. Közölték, hogy nem kap­nak csapiágyat, s nekik sem jó, ha ott áll egy szétszedett porszívó. Igaz, ha nincs al­katrész, akkor mit tehet­nek. .. Vártam. Időközben a takarítást a barátnőm por­szívójával igyekeztem meg­oldani. „Szegényembert még az ág is húzza...” — mi­történt — a barátnőm gépié is elromlott, és pont nálam. Szégyenkezve vallottam be neki, de ő megnyugtatott, sebaj, majd a férje megja­vítja. Közben ismét elmen­tem a szervizbe, ismét azt mondták, hogy még mindig nem kaptak csapágyat. Meg­kérdeztem, ha nekem sike­rül csapiágyat szereznem, be­szerelnék? Azt mondták, hogy igen. Bekukkantottam azal- katrészboltba, s kérdésemre, van-e csapágy, azt kérdezték, hányat parancsolok? Egyet — mondtam, s már ott is voltam a szervizben. Két nap múlva átvehettem a porszí­vót, de aki azt hiszi, hogy ez a happy end, az téved. A második takarításnál eny­he égett bakelitszag kísére­tében a gép „feladta a har­cot”. Most a kapcsolóval volt baj. Vettem a telefont, s a fenti esetből okulva, meg­kérdeztem a szerviz alkal­mazottjától, hogy van-e kap­csolójuk. Rögtön jött a vá­lasz — nincs! Csak egy pil­lanatig bosszantott a dolog, sebaj, gondoltam, irány az alkatrészbolt. A kapcsolót a barátnőm férje segítségével még én is be tudom szerelni. Ám itt közölték, hogy ehhez a típushoz még soha nem kaptak kaposolót. Mát te­hettem? Elsétáltam az áfész áruház műszaki osztályára és vettem egy vadonatúj porszí­vót. Azóta, ha rémálmom van, csak azt álmodom, hogy ez a porszívóm is... ! ? dr. Romhányiné Nagy Márta Eger Meditáció II. Kis városnak is lehetnek nagy gondjai a Közlekedés­sel. S bár megyeszékhe­lyünk nem tartozik a nagy­városok közé különösen az idegenforgalmi szezon ide­jén, közlekedési gondjai ve­tekszenek ezekével. Nem vé­letlen hát, hogy az itt la­kókat annyit foglalkoztat­ja a város közlekedése, s az ezzel kapcsolatban felfe­dezett néhány furcsaság, így Bognár Jánost is, aki felbuzdulva múlt heti ha­sonló című cikkünkön, tol­lat ragadott. „Házam a Lenin út 63. szám alatt ,van. A Vasút utca és a Lenin út sarkán. Ha gépkocsival járnék haza a város felöl, először le kellene mennem a Sas útig, ott megfordulni, visszafelé jönni kb. 800 métert és ak­kor fordulhatnék be a ka­pumon. De nem könnyebb a dolgom, ha a vasútállomás­ra mennék. Akkor először a gyógyszertárig kellenne felfelé menni, aztán ott megfordulva, vissza az „el­osztóig", s onnan fordulhat­nék a vasúthoz vezető útra. Másképp nem megy. Igaz, a kenyérgyár egyik autóve­zetője egyszerűbben oldja meg a dolgot, ha üres a buszmegálló, keresztülvág rajta egy bravúros lendület­tel. Megtakarít vele egy kerengőt, s üzemanyagot is. Hogy tönkremegy a parkosí­tás?!" Megnéztük, igaza van a levél írójának. S bár nagyon szép a kialakított tér, célsze­rűségéhez fér némi kétség. (A szerk.) MÁTRA FÜSZÉRT EGRI RAKTÁRHÁZA FELVESZ: érettségizett női dolgozót > adatrögzítői munkakörbe. Érettségizett férfi, szakképzett és szakképzetlen női és férffedolgozókat: raktári munkára, árukísérőket targoncavezetőket. Jelentkezés: Eger, Lenin út 198. A Társadalombiztosítási Igazgatóság Eger, Lenin tér 1. sz. felvételre keres: közgazdasági végzettséggel és gyakorlattal rendelkező KONTÍROZÓ KÖNYVELŐT és FOLYÓSZÁMLA VEZETŐT. A FOSTA GÉPJÁRMŰ SZÁLLÍTÁSI ÜZEME, EGER FELVÉTELT HIRDET GÉPJÁRMŰ-VILLAMOSSÁGI SZERELŐ MUNKAKÖRBE. o JELENTKEZNI EGER, Klstályai út AZ EGRI DOHÁNYGYÁR FELVÉTELRE KERES ÁCS ÉS VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT.

Next

/
Thumbnails
Contents