Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-24 / 174. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 24., vasárnap f. Becsüljük meg jobban Tavaly is, két éve is, de már régebben is írtak arról, amelynek sajnos most is tanúi vagyunk — így, aratás idején —; szórjuk a termést, az életet jelentő gabonát. Nap mint nap járom a megyét és láttam olyan 10—15 km-es útszakaszokat, ahol az útpadkán vastagon sárgállott az elszórt búza. (Kápolna— Kerecsené—Heves—Tárná- zsadány.) Gondolom, hogy a gazdaságok felhívták a szállítók figyelmét a gondos tárolásra és a gabona beszállítására, de úgy látszik, hogy a tökéletes megoldás még most is várat magára. Országunk, köztük Heves megye is méltán büszke a mezőgazdaság nagyszerű eredményeire, jó lenne, ha erre az apróságnak egyáltalán nem tekinthető tényre is jobban odafigyelnének az illetékesek. Baranyi Imre Eger Utánajártunk... Igazi, júliusi nyár fogadott a Mátra alji szép Gyöngyösön. A 349 éves ősi iskolán csak belül volt látható: szépül, csinosodik. Mint egy örökké ifjú, úgy akarja fogadni jövőre fennállásának 350. évfordulóján szétröppe- nő, de szívesen visszatérő gyermekeit. Mit jelent e városhoz való kötődés? A gyermekkort, a barátságot, az utcákat, a házakat, közös életünk színtereit, a Mátra friss levegőjét, az iskolánkat. Szerettünk ide járni, büszkék voltunk a Vak Bottyán Gimnáziumra, arra, hogy a Vachott testvérek, Bajza József és Bugát Pál iskolájában tanulhattunk. Harminc év: egy felnőtt élet! Egymásra ismertünk a két negyedik osztály: ások és bések, félig sírva, de derűsen és kedvesen. Első utunk a temetőbe vezetett, volt tanáraink sírjához, akik közül sokan már nem élnek. De akik hittek bennünk, akik magyarra, történelemre, biológiára,' ábrázolóra és testnevelésre tanítottak. Közös összejövetel az iskolában: a mai gimnazisták kedves kamarazenével köszöntöttek. Márta Ferenc igazgató az üdvözlő szavak után az iskola szép eredményeit sorolta és szeretettel hívott mindnyájunkat a jövő évi jublieumi ünnepség- sorozatra. Az öreg csengő osztályfőnöki órára szólított, ők meghallgatták őszinte vallomásainkat. Hosszasan, szívből meséltünk magunkról, felidézve a 30 év előtti időket. 1949—1953-ig voltunk ennek a gimnáziumnak a tanulói. Furcsa, változó évek jöttek, s mi a legtöbben sze. gényen, de boldogan hittünk minden nemes szónak, s becsületes, dolgozó , emberek lettünk. Dr. Justyákné Miklós Mária, Debrecen Magyarázat van — Glukonon nincs Miért nincs az üzletekben Glukonon, ez a cukorbetegeknek oly fontos élelmiszer? — tették fel a kérdést olvasóink. Megkérdeztük az érdekelteket, mert Egerben valóban hetek óta hiánycikk, s jelenleg sem kapható. De ha érkezik a boltokba, tízesével veszik a vásárlók a negyedkilós csomagokat. Érdeklődtünk a FÜ- SZÉRT-nél: — Igaz, két hétig nem volt, de a múlt hét végén már érkezett szállítmány. Ezt az időszakot leszámítva mindig folyamatosan vásárolhattak. A többi cukorbetegeknek való készítményből, így például szaharinból van bőségesen. Megnéztünk egy-két üzletet. Első állomásunk a Széchenyi üti Csemege. A polcokon nincs. Megkérdeztük az üzletvezetőt, Rutka Mártát: — A Glukonon beszerzése másfél hónapja valóban probléma. Kaptunk is, meg nem is. Talán már két hete, hogy egyáltalán nincs. Ezelőtt pedig a karcagi FŰSZERT segítségével tudtuk csak beszerezni. Sok a cukorbeteg, kevés a számukra fogyasztható készítmény. A FÜSZÉRT-nél lehet, hogy van, nekünk nem jutott. A Skála ábécében néztünk szét. Az üzletvezető, Koczka László a rendelési könyvet mutatta: — Június 23-tól egy hét kivételével mindig rendeltünk. Nem kaptunk. Egy hónapja nincs Glukonon. A FŰSZERT nem küldött, de nézzen csak szét, a többi diabetikus készítményből is kicsi a választék. Ismét érdeklődtünk a FÜSZÉRT-nél. Dandé Fe- rencné áruforgalmi előadó adott felvilágosítást. — Talán két hét, de lehet, hogy még annyi sem volt a kimaradás. Glukonon- ból folyamatos az ellátás. Havonta 300 kilogrammot szoktunk értékesíteni a megyében. Nem tudom, hol mondták magának, hogy mi nem szállítunk. Az üzletek nem vagy túl keveset rendelnek. Egy-két napos hiánynál többről nem lehet szó. A cukorbetegek panaszkodnak, az üzletvezetők és a FŰSZERT illetékesei egymásra hivatkoznak. De ettől még nem lesz Glukonon. — cs. cs. — Vennénk, ha lenne Sok felnémeti olvasónk sérelmezte szerdai lapunkban megjelent cikkünket, amely szerint egyesek nem hajlandók kukát vásárolni. Mondják, nem a hajlammal van hiba, hanem a kukával, ami se égen, se földön. Jakab József kétszeresen érdekelt az ügyben, tanácstag, és a helyi ABC-áruház vezetője. — Elmennénk érte bárhová, de nincs — mondja — a nagykereskedelmi vállalat nem tud szállítani, a debreceni gyár exportra dolgozik. A Skála-COOP segített. 81 darabot küldtek, de legalább ötszázra lenne szükségünk. Dudás Sándorné körzeti párttitkár szerint a konténeres szemétszállítás sem megoldott. A boltvezető panaszát mindenütt megerősítették: Kuka nincs. A szemét marad? Sz. P. Az éremnek másik oldala is van... Mégsem egészen közömbösek a csebokszári-lakótele- piek. Múlt vasárnapi számunkban „Utcanézőben” címmel közöltük egyik olvasónk levelét, s meglepően sok észrevétel érkezett szóban is. levélben is. S ami igaz, igaz, nem lehet ezeket figyelmen kívül hagyni. Néhány szemelvény az észrevételekből: „1969-ben, amikor a Hadnagy utcai lakótelepre költöztünk, az ugyanolyan kopár volt. mint ma a Csebok- iszári. Ott is ültettek kis facsemetéket, cserjéket, ám amíg meg nem nőttek, kétnaponként locsolóautó járta körbe a lakótelepet, öntözve a gyepet, a fáikat. Ma is látszik az eredménye... ” „Amíg az Egészségház u,t_ cában és a város központjában kéthetenként nyírják a gyepet, ide Csebokszáriba akkor jöttek el, amikor már lassan derékig ért a fű. S akkor sem mindenhová. És ott hagyták a füvet száradni, alatta nem nőhet az új Ihajitós. A gondos lakók ugyan igyekeznek összegereblyézni. .. ” „Mi sem vállalunk kevesebb társadalmi munkát, mint a város más részében lakók. Mi például locsolgat- juk a házunk előtt a fákat, a füvet. De tudnák csak, mit kell végighallgatnunk arról, hogy indokolatlanul nagy a vízfogyasztásunk... ” „Nem rosszabbak a mi gyerekeink a többieknél. Másutt is lehet kitaposott csemetét, letört, gallyakat látni. S nálunk is vannak, akik szívesen gondozzák a növényeket. De nálunk is van közterület. Nézzék meg a Tavasz utcai óvoda előtti részt. Ki nyírja ott a füvet? Ki locsolja a pázsitot? Ki gondozza a fákat, amelyek majd árnyat adhatnak? Senki. Ez pedig igazán nem az itt lakók feladata lenne!” „Parkosítani akartunk a lakóházunk előtt. Egy erdész ismerősünk megígérte a társadalmi munkához a cserjéket, a fákat Mi elültettük s gondját is viseltük volna. 160 csemete ideszál- líitására kaptunk ígéretet. Két éve. Azóta sem láttunk belőlük egy darabot sem. Nem rajtunk múlt, hogy kopár maradt a házunk előtti rész.” Ennyit a levelekből, a te- ilefonüzenetefcből. Végigsétálva a lakótelepen, a helyszín és ezen üzenetek ismeretében, végül is az az érzése támad az embernek, valahogy nem sikerült összehozni a központi lehetőséget az itt lakók kezdeményezésével. Valamit azért mégiscsak kellene tenni... — d. — Gondok és örömök A jó és a száraz idő beállta ismét víz (ivóvíz)-problémát jelent a község egy részének. A hálózat szintkülönbségéből eredőn, egyes községrészek (Kosuth Lajos út, Vörösmarty út. Hunyadi János út és a Rákóczi »Ferenc út) víz nélkül maradnak. A község vezetői a gondok leküzdése érdekében kettős megoldást találtak. Leszakaszolták a községet, s ennek az lett a következménye, hogy a magasabban fekvő utcák is kapnak vizet. A másik megoldás a Heves megyei Vízmű Vállalat segítsége, lajttal is érkezik víz. Az első szállítmány nem „kelt el’*, sokan a vezetékes vízre vártak. Hasztalanul. Mások viszont hangulatot akartak kelteni. Nem sok eredménynyel. A község lakói végül is (megértik a vízkorlátozást, s jó néven veszik az illetékesek gyors intézkedését. Joó Sándor Szihalom Fórum a fiataloknak A Füzesabony és Vidéke Áfész KISZ-bizottsága gazdaságpolitikai fórumot rendezett mintegy 60 fiatal részvételével. A fórum vendége volt Tóbl János, a füzesabonyi járási pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Az aktuális gazdaságpolitikai tájékoztató után a fiatalok kérdésekkel halmozták el a vendéget. Kérdéseik között szerepelt például, hogyan alakulnak a kereskedelmi dolgozók új érdekeltségi formái, az újítások szerepe és jelentősége, az anyag- és energiafelhasználás gondjai, a fiatalok lakásépítésének lehetőségei, az építőanyag-ellátás nehézségei; és nem utolsósorban a fiatalok bérezési gondjai. Jakab Lajos Füzesabony Gondolnak a tagokra is... A megye egyik legkorszerűbb termelőszövetkezeti konyhájaként emlegetik a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet étkezdéjét. Naponta 350 adag ízletes ebédet főznek az itt dolgozóknak, akik kulturált körülmények között fogyaszthatják el. Az idős, nyugdíjas tagok kedvezményes térítés mellett juthatnak meleg ételhez. (Fotó: Szabó Sándor) Hallgattassák meg a másik fél A Népújság 1983. júliusi 3-i Pf. 23. rovatában „És ha súlyosabbak a következmények?” címmel közöltek írást Báder Nándor egri lakos tollából. A cikk — bár név szerint nem említ meg — „gyógyszerészként” segítségnyújtás elmulasztásával, illetve emberi kötelességem nem teljesítésével vádolt. A valós helyzet a következő volt: Munkám végzése közben „Állj, állj!” - kiáltásokra lettem figyelmes, mire kimentem az utcára, és láttam, hogy ott egy személy- gépkocsi egy IFA-val koccant. és akadályozta a forgalmat. Azonnal a személy- gépkocsihoz mentem, hogy nem történt-e sérülés. Szerencsére nem, ami abból is látszott, hogy a kocsi vezetője saját autója apróbb sérülését vizsgálgatta és az IFA vezetőjével vitatkozott. Tőlem sem a személygépkocsi vezetője, sem más nem kérte, hogy telefonálhasson, következésképpen ilyen kérést el sem utasíthattam. Miután láttam, hogy rám, mint egészség- ügyi szakemberre nincs szükség, visszamentem a patikába, hangulatot tehát senki mellett és senki ellen nem keltettem. Mindezeket tanúkkal tudom bizonyítani. A cikkíró kérdésére tehát, hogy vajon sérülés esetén is hasonlóan viselkedtem volna? — válaszom, hogy természetesen tudom a kötelességemet, és nem csupán gyógyszerészként, „egyszerű” emberként is gondoskodtam volna a sérült mielőbbi szakszerű ellátásáról. Szerencsére, erre nem volt szükség. Dobi István Eger A tárogatós ember Elment Ferber János is, az évszázados hangulatot árasztó boltocska mestere, a faesztergályos szakma valóságos művésze. Akik elmentek a kicsiny műhely még kisebb, fél ajtó keskenységű kirakata előtt, sokszor álltak meg gyönyörködve. Ferber János keze alól nemcsak a mindennap szükséges dolgok kerültek ki, díványlábak, törülközőtartók, óriás hordókba való fadugók. hanem a barokk templomok csavart oszlopaitól tanult, nyúlánk idomú virágtartók is. Külön öröme volt, ha valami elszíne- ződött, fára akadt, amelynek rostjaiba itt-ott különböző színű földek szivárogtak be gyökerein keresztül. Ebből dísztálak készültek. £s az anyagukban kiegyensúlyozott tökéletes gömbölyűségű biliárd- meg tekegolyók megmunkálásának csodája? Játékos, magának, másoknak örömet szerző alkotóról vallottak ezek a kis remekművek. De nemcsak ezeket tudta. Történelmet is tudott. Az egri vár nemcsak Dobó vára volt. hanem a késői unokáé, Rákóczi Ferencé is. öthat évtizeddel ezelőtt, nyári estéken, fogta tárogatóját, és felballagott a Szép-bástyára, a Kálvária-dombra és felhangzottak a Rákóczi-kor szépséges dallamai. Szíveket riogató, sorsokat idéző muzsikálás volt ez, dallamokba oldott történelmi emlékezet. Az emberek meg-megálltak és lehajtották a fejüket, olykor még Illés Gyula bandája is elhallgatott a Korona Szálló teraszán. Az idegen, aki erre járt. olyasmit érzett, amit sehol a világ bármely táján. Egy nép dicsőséges és szomorú múltja vette körül. A tárogató hangja nekizengett a Hajdúhegy oldalának, megbolygatva a honfoglalók sírhelyeit, onnan át az almagyari dombra, megmerült a kisvárosra ráboruló csendességben s elenyészett a kistályai völgy felé. Vannak, akik még most is hallják. Nyolcvanéves volt. Akik ott voltak haldoklása óráiban, mondják, hogy ím felült és azt kiáltotta: Engedjetek, tizenegy órára át kell adnom a tárogatót... Kapor Elemér Eger Billenőleveles zsalugáterek fenyőfából A zsalugáterek egyesített szárnyú ablakokra és erkély- ajtókra szerelhetők. Gyártja: Budapesti Elektroakusztikai Gyár FAIPARI és AKUSZTIKAI ELEMEK GYÁRA Kisvárda. Forgalmazó egri, miskolci és salgótarjáni telepe.
