Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 21., csütörtök $, Ahonnan a ZIL-ek jönnek Budapest - Moszkva - Uljanovszk Uljanovszk - Moszkva - Budapest A moszkvai Lihacsov Au­tógyár egyike azoknak a szovjet nagyüzemeknek, ame­lyeket régi és igen jó kap­csolatok fűznek hazánkhoz, amint az a Kádár János elv­társ vezette magyar delegá­ció mostani látogatása alkal­mával is szóba került. Népszerűek Magyarországon A hírneves ZIL tehergép­kocsik hosszú időn keresz­tül igen nagy népszerűség­nek örvendtek hazánkban. (A ZIL rövidítés a gyár nevéből ered: Zavod Imeni Lihacso- va). Tízezernél is többet vá­sároltunk belőlük az elmúlt tervidőszakban, s csak né­hány éve csökkent a keres­let, mert viszonylag magas az üzemanyag-fogyasztása. Ám mindenre van megoldás: tavaly határozat született a már üzemelő és új beszer­zésű ZIL-gépkocsik átalakí­tásáról dízelmotorosra. Már folynak is az ezzel kapcsolatos tárgyalások, ame­lyeknek remélhetően ez a magas szintű látogatás is újabb lendületet adott. Egyébként az idén március­ban a MOGÜRT, az AUTÖ- KER, valamint az AVTOEX. PORT, a ZIL és a Szovjet­unió Autóipari Minisztériumá­nak képviselői találkoztak és megvitatták, hogy 1985-ig miként oldhatják meg a vá­sárolni szándékozott ZIL te­hergépkocsik motorjának cseréjét. Nagy múltú gyárral ál­lunk kapcsolatban. A kezde­tek ugyanis még az első vi­lágháború idejére nyúlnak. Az akkori moszkvai automo­bil egyesülés 1916-ban épí­tette ezt az üzemet, hogy Olaszországból érkezett al­katrészekből szereljék össze a járműveket. Az első te­herautót saját alkatrészből csak a szovjet hatalom győ­zelme után készítették. Ez volt 1924-ben az AMO—F15 jelű tehergépkocsi, amiből aztán 1930-ra már 3200-at gyártottak. Néhány év múl­va nagy rekonstrukció ment végbe a gyárban, s ennek so­rán 1934-től új típusú teher­gépkocsikat gyártottak — ZISZ 5 és ZISZ 6 néven —, valamint autóbuszt is és 1936-tól a .ZISZ—101 és ZISZ—110 típusú személy- gépkocsikat. A névadó Lihacsov Ezt a szép fejlődést a há­ború torpantotta meg, ami­kor azonban igyekeztek meg­menteni az elért eredménye­ket. értékeket és a nagy hon­védelem szolgálatába állíta­ni. Ezért a gyár egy részéta hátországba telepítették. Nem sokkal a győzelem után, 1946-ban elkövetkezhetett a felújítás időszaka. Két esz­tendő alatt olyan sikeresen haladtak előre, hogy attól kezdve évente százezer te­herautót. valamint ZISZ 154 és ZISZ 155 típusú autóbu­szokat gyártottak. A Lihacsov Autógyár ne­vet 1956-ban vette föl ez a mind hatalmasabbá váló üzem, annak a személyiség­nek a tiszteletére, aki hu­szonöt esztendőn át — 1926- tól 1951-ig — a legnehezebb időszakban volt az igazgató­ja. Ivan Lihacsov az egész szovjet gépkocsiipar egyik kiemelkedő vezetője volt és 1953-tól a Szovjetunió, majd az OSZSZK autóközlekedési minisztereként tevékenyke­dett. Halála évében nevezték el róla a gyárat, egyúttal olyan férfiról emlékezve meg, aki beírta nevét a pol­gárháború harcainak törté­netébe is. A gyár előtt azonban még újabb nagy fejlődési időszak állott. Az 1962-es nagy mű­száki felújítással lehetővé vált, hogy még korszerűbb típusra térjenek át, mégpedig a gyártás folyamatosságának megszakítása nélkül. Mind­ezekhez a nagy lépésekhez és a külföldön megnöveke­dett kereslet kielégítéséhez új szervezeti keretekre is volt szükség. Ezért alakult meg 1971-ben a mai ZIL ter­melői egyesülés. Ez a ZIL tehergépkocsik gyártásában addig is szorosan részt ve­vő vállalatokat fogja össze egységes szervezeti keretbe. Újabb típusok Ez a keret nem kevesebb, mint tizenhat gyárat jelent, 160 ezer dolgozóval, akik közül magában a ZIL gyár­ban 75 ezren dolgoznak. És igen szép a produktum is: évente kétszázezer középka­tegóriájú teherautót állít elő. Sőt. mellékprofilja is kiala­kult a lakosság jobb ellátá­sa érdekében, mégpedig ház­tartási hűtőgépeket gyárta­nak. Évente 125 ezret. Megállás egyáltalán nincs, sem a termelés mennyiségé­ben. sem pedig a korszerűbb típusok kialakításában. Most éppen az úgynevezett ZIL— 130 családot megszüntető új típus kifejlesztése folyik, a ZIL—169-esé. Előreláthatóan a következő tervidőszakban jelenik meg, aztán 1988-ra tervezik a dízelmotoros vál­tozat gyártását is. Ami a jelenlegi választé­kot illeti, eléggé széles kö­rű. Készítenek 6 tonnás te- herbírásúakat, megnövelt platóhosszal is, aztán 6,4 tonnás nyergesvontatót, 3,5— 5 tonna teherbírású, összke- rékmeghajtású tehergépko­csit, 10 tonnás tehergépko­csit, a KAMAZ dízelmotoros teherautókat, meg más egyéb típust. Örömmel gondolunk arra, hogy valami kis részünk ne-i künk is van e világhírű gépkocsi előállításában. Lega­lábbis a küllemben. Néhány esztendeje ugyanis mintegy 20 millió rubel értékű festő- berendezést szállítottunk, s ezzel festették a különféle öttonnás teherautókat. összeállította: Gyurkó Géza így hát isimét — (l)égi — úton lennénik Moszkvában, de ezúttal nem nyugat, ha­nem kelet felől. Mondják, a repülést is meg lehet szokni, kivált, ha gyakorta itörténik meg az emberrel. Kis társaságunk túlnyomó többsége — főleg a férfiak, de néhány asszony azért akad köztük, aki szólóban vagy férjestől rászolgált erre a szép útra —, szóval a többség, hogy szavamat ne feledjem, jóféle orosz vod­kával erősíti meg lelkét a repüléshez. És ez úgy lát­szik, használ: sima a légi utunk. Nagyjából, egészében már ismerjük egymást, van. nak már „fiaink a bányá­ból”, cserfes asszonyaink, van kertészmérnökünk és van mezőgazdász, meg mi­haszna riporter is, szóval szépen összejöttünk. Ha már így történt, kí­nálhatjuk egymást konyak­kal, vodkával a felhők fe­lett, mit sem törődve azzal, hogy újfent igen magasan járunk: a többi halandó­nál úgy tízezer méterrel kö­zelebb a „vörös istenhez” ... Még végig sem gondoljuk azt, hogy mi lenne, ha.,. ? — és máris simán lando­lunk Moszkva legnagyobb repülőterén. Vagy ez csak a második lenne? Vnukovó, Seremetyevó? — sajnos, a nyelvbe még nem tanultunk igazán bele, különben is: a Domogyedovói a legna­gyobb, de ennyi rengeteg út megtétele után már hajla­mos rá, hogy összekeverje az ember. De: nyicsevó, itt A nagyvárosok egyik leg­égetőbb gondja a területhi­ány. Ebben nagymértékben ludasak a villamos távveze­tékrendszerek. amelyek óriá­si területeket vesznek igény­be. A szakembereket már régóta foglalkoztatja ezek­nek a területeknek a felsza­badítása. A probléma megoldását a Kábelgyártó Össz-szövetségi Tudományos-Kutató Intézet kutatói dolgozták ki. A fej­lesztés eredményes: speciá­lisan varrott, polietilénből készült, szintetikus szigetelé­szinte minden óriás, egészen más a lépték, mint odaha­za. Mindenesetre, egy órái visszaállítunk a vekkerün­kön — már akinek nem kvarcból való kronométere van —, és megrohamozzuk a híres, elegáns Rosszija- szállót Ezt nem kell for­dítani, megérkezésünkkor viszont a szintén szép és nagy Szolnicsnüj (Napsu- ganas) szállodában laktunk. Most (is) pompás liftek szállnak velünk a tizen, és még több emeletekre. Egyesek eme — felemelő — pillanatokat lényegesen job­ban itnegsinyUk, mint az iménti ezerkilométeres repü- lőutat, de mint annyi min­den, csupán csak szokás kérdése ez is. A folyosón — mintha ré­gi ismerősünk lenne — ott trónol a gyezsumaja, s nincs semmi fennakadás. Azután elvegyülünk a macs- kaködes Vörös tér hatalmas tömegében, megrohanjuk a GUM. és a CUM-áruházat, élvegyülünk, megkerülünk, letörtek és feldobottak va­gyunk, dicsekedünk, hábor- gunk, és mindannyian na- gyon-nagyon felspannoltak vagyunk. Most jártunk a Kremlben! Megcsodáltuk a csodás ku­polákat, és itteni vezetőnk­től, Olga Baletovától —, aki egyébként végig kitűnő há­zigazdánk volt, és mindösz- sze két év alatt tanult meg nagyszerűen magyarul, bár utólag úgy véli, a japán könnyebb lett volna —, sű nagyfeszültségű kábel. A kábelharisnya hőállósága fo­kozza a kábel áteresztőké­pességét, előállítása a ko­rábbinál egyszerűbb és nem igényel olyan részletes üzem közbeni ellenőrzést, mint az olajtöltésű kábelek. Az új termék alkalmazásá­val lehetővé válik a nagyfe­szültségű villamos energia föld alatti továbbítása. Sajnos, megfelelő hosszú­ságú kábel előállítása ma még nem áll rendelke­zésre. ezért darabokból kell azt összeállítani. A kábelsza. A Moszkva-folyó partjáról néhány a csodás kupolákból ★ Vidám kirándulókkal a fe­délzeten — szárnyas hajó a Moszkva-folyón, háttérben szállónk, a Rosszija szóval, Olgától sok mindent megtudunk a cári udvar szokásaiból, civódásokról, keresztelőkről, freskókról. Mindez nagyon érdekes és sok-sok történelemkönyvben olvasható, de én már a mauzóleum kígyózó, több kilométernyi sor egy kis ap­rócska láncszeme vagyok, Heves megyei társaimmal együtt eltökélve, hogy meg­nézem öt... Mögöttem fia­talok. az itt mindenkire jel. lemző türelemmel araszol­nak előre, s szavaikból ha­mar kitűnik, hogy — nyu­gatiak. Egy finn fiú — dzse­kije hajtókáján zománcból készült kis vörös zászló, a zászlón Lenin képe aranyból —, aztán egy barna francia lányka, diák, akár harma­dik társuk, Deborah. A hosszú út alatt ugyan­is szóba elegyedtünk — ve­le volt legkönnyebb szóba elegyedni —, innen tudom, hogy Deborah-nak hívják. — Honnan? — kérdezem. — From USA — feleli ő. — És onnan honnan? — Kalifornia, San Fran­cisco. — Hja, azt mi, magyarok is ismerjük — felelem hety­kén —, a tévében minden héten látjuk az utcáit, na meg a híres Golden Gátét. — Ha arra jársz, keress meg — mondja a kis szőke szeplős, és megismétli, hogy ő Deborah, Friscóból, köny- nyű lesz megtalálnom. — Oké — felelem — majd beugrók, ha arra járok. És már túlvagyunk a hosszú várakozáson, láttuk Lenint, s feledtük a fenti beszédet. Kiérve a térre, gyors zápor szalaszt meg bennünket, és mi a GUM- kirakatok vászonernyői alatt keresünk alkalmi menedé­ket.. Csak néhány perc az egész, és már a híres sugár­úton sétálgatunk, ez a szin­te országnyi hosszú Gorko­va ulica, vagyis a Gorkij utca. kaszok csatlakozása bonyo­lult és munkaigényes folya­mat. A 110—220 kW-ra ter­vezett mai korszerű energe­tikai vezetékrendszerek szá­mára az intézet szakemberei most elviekben is új kábel­lezárási módszert dolgoztak ki. A csatlakoztató berende­zés külsőleg egy gyerekjá­tékra, a pörgettyűre emlé­keztet. Tulajdonképpen egy szigetelő persely, amelynek fő feladata az elektromos tér feszültségének olyan átren­dezése, hogy a kábelér és a légvezeték közötti szakaszon ne legyen energiaveszteség. A csatlakozófej különleges elektromos tulajdonságokkal Ha nem félnék a túlzá­soktól mondhatnám: ez az orosz csoda. Ez úgy lüktet, ez úgy változik minden percben, hogy követni szin­te lehetetlen... Még nem voltam Párizsban, de talán ott... Ady Szent Mihály útja lehet ma ilyen. Mosit fiatal moszkvai fiúkat, lá­tok feszes farmerekben — Levi's a márka! —, csinos, szép lányokat és az utolsó — talán csádi — divat sze­rint fésült néger nőket, fe­jükön legalább ezeregy var. kocs kanyarog. Én megbá­mulom, a valódi moszkvai­ak észre sem veszik őket. Sem a hindukat a turbán­nal, sem a szoknyás skót férfiakat. Hát ide jutott, kérem, a világ! De kevés az idő, gyerünk gyorsan ezen az utcán to­vább. Itt káprázatos kiraka­tok sora, gyönyörű házak, modern paloták, amottt mű­emlékház és a Puskin-szo- bor a parkkal s a park mé­lyén az ultramodern Rosszi­ja mozival. Közben az út széles folyamán autók so­kasága ide és tova, nem tudni, moszkvai rendszá- múak vagy a külföldiek lehetnek többen, meg kelle­ne számolni, nincs rá sta­tisztikám. Aztán az Izvesztyija ha­talmas palotája — alatta metróállomás —, kedvem lenne szétnézni odabent: há­nyán lehetnek, mennyi a munka, milyen a főnök, hogy s mint munkálkodnak a rovatok...? és így tovább és így tovább, de itt én most nem újságíró, „csak” turista vagyok. Így hát még megtekintem a Natasa fe­hérneműboltot, bemerész­kedem a Berezov ka Nyír­fácska nevű ékszerboltba, amelynek kirakatában gyöngy, gyémánt, kristályok, aranyékszerek garmada, bent pedig a sok drága kincs hű­vös eleganciája, drágakövek, elefántcsont-faragások, kvarc és ametiszt... Csak ámulok, és a kis eladólányok, a gyé- vuskák huncutul kuncognak ámulatomon. Odakint ismét friss zápor — legalább magamhoz té­rek egy kicsit az aranyok okozta kábulatból... És este még cirkusz, s legnagyobb meglepetésemre, kifelé, a hatalmas tömegben hárman is rám köszönnek: — Helló, helló, helló.. ! Igen, eltalálták: a finn fiú, a francia lány volt, és persze, a szeplŐ6 friscói, Deborah... — Hay — mondja, mi­közben szeplői virulnak —, Good bye, San Franciscó­ban. . ? — Bye-bye — intek én is, bye-bye, Moszkva, csodás, aranyos kupolák, bye-bye, kis Deborah... vagyis hát, legyünk azért csak ildomo­sak: — Remélem, mint mi huszonötén, hevesiek, te is jól érezted Moszkvában ma­gadat, do-szvi-danyia. De­borah. ..! bíró polietilén szalagból ké­szül. A meghatározott alakra feltekercselt szalagot az inté­zetben kifejlesztett különle­ges kisméretű kemencében besütik. A csatlakozófejek besütéséhez készült segéd­eszközök könnyen szállítha­tók, a működési folyamat el­lenőrzését számítógép végzi. A kábelszerelők a csatlakoz­tatást közvetlenül a helyszí­nen végezhetik. A szakemberek vélemé­nye szerint ez az újdonság a legjobb megoldás a polieti­lén szigetelésű kábelek lezá­rásához és csatlakoztatásá­hoz. A módszer szabadalmi védelmet élvez az Egyesült Államokban és Jugoszláviá­ban. Jugoszlávia megvásá­rolta a csatlakozófej gyártá­si licencét is. Irina Kosztakova B. Kun Tibor Villamos távvezeték a föld alatt Szovjet villamossági szakemberek új, nagyfeszültségű be­rendezést fejlesztettek ki a kábelek lezárásához, illetve 110— 220 KW-os műanyagszigetelésű kábelek csatlakoztatásához. ZIL-teheifeépkocsikat raknak it vasúti szerelvényekre (TASZSZ — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents