Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-21 / 171. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 21., csütörtök $, Ahonnan a ZIL-ek jönnek Budapest - Moszkva - Uljanovszk Uljanovszk - Moszkva - Budapest A moszkvai Lihacsov Autógyár egyike azoknak a szovjet nagyüzemeknek, amelyeket régi és igen jó kapcsolatok fűznek hazánkhoz, amint az a Kádár János elvtárs vezette magyar delegáció mostani látogatása alkalmával is szóba került. Népszerűek Magyarországon A hírneves ZIL tehergépkocsik hosszú időn keresztül igen nagy népszerűségnek örvendtek hazánkban. (A ZIL rövidítés a gyár nevéből ered: Zavod Imeni Lihacso- va). Tízezernél is többet vásároltunk belőlük az elmúlt tervidőszakban, s csak néhány éve csökkent a kereslet, mert viszonylag magas az üzemanyag-fogyasztása. Ám mindenre van megoldás: tavaly határozat született a már üzemelő és új beszerzésű ZIL-gépkocsik átalakításáról dízelmotorosra. Már folynak is az ezzel kapcsolatos tárgyalások, amelyeknek remélhetően ez a magas szintű látogatás is újabb lendületet adott. Egyébként az idén márciusban a MOGÜRT, az AUTÖ- KER, valamint az AVTOEX. PORT, a ZIL és a Szovjetunió Autóipari Minisztériumának képviselői találkoztak és megvitatták, hogy 1985-ig miként oldhatják meg a vásárolni szándékozott ZIL tehergépkocsik motorjának cseréjét. Nagy múltú gyárral állunk kapcsolatban. A kezdetek ugyanis még az első világháború idejére nyúlnak. Az akkori moszkvai automobil egyesülés 1916-ban építette ezt az üzemet, hogy Olaszországból érkezett alkatrészekből szereljék össze a járműveket. Az első teherautót saját alkatrészből csak a szovjet hatalom győzelme után készítették. Ez volt 1924-ben az AMO—F15 jelű tehergépkocsi, amiből aztán 1930-ra már 3200-at gyártottak. Néhány év múlva nagy rekonstrukció ment végbe a gyárban, s ennek során 1934-től új típusú tehergépkocsikat gyártottak — ZISZ 5 és ZISZ 6 néven —, valamint autóbuszt is és 1936-tól a .ZISZ—101 és ZISZ—110 típusú személy- gépkocsikat. A névadó Lihacsov Ezt a szép fejlődést a háború torpantotta meg, amikor azonban igyekeztek megmenteni az elért eredményeket. értékeket és a nagy honvédelem szolgálatába állítani. Ezért a gyár egy részéta hátországba telepítették. Nem sokkal a győzelem után, 1946-ban elkövetkezhetett a felújítás időszaka. Két esztendő alatt olyan sikeresen haladtak előre, hogy attól kezdve évente százezer teherautót. valamint ZISZ 154 és ZISZ 155 típusú autóbuszokat gyártottak. A Lihacsov Autógyár nevet 1956-ban vette föl ez a mind hatalmasabbá váló üzem, annak a személyiségnek a tiszteletére, aki huszonöt esztendőn át — 1926- tól 1951-ig — a legnehezebb időszakban volt az igazgatója. Ivan Lihacsov az egész szovjet gépkocsiipar egyik kiemelkedő vezetője volt és 1953-tól a Szovjetunió, majd az OSZSZK autóközlekedési minisztereként tevékenykedett. Halála évében nevezték el róla a gyárat, egyúttal olyan férfiról emlékezve meg, aki beírta nevét a polgárháború harcainak történetébe is. A gyár előtt azonban még újabb nagy fejlődési időszak állott. Az 1962-es nagy műszáki felújítással lehetővé vált, hogy még korszerűbb típusra térjenek át, mégpedig a gyártás folyamatosságának megszakítása nélkül. Mindezekhez a nagy lépésekhez és a külföldön megnövekedett kereslet kielégítéséhez új szervezeti keretekre is volt szükség. Ezért alakult meg 1971-ben a mai ZIL termelői egyesülés. Ez a ZIL tehergépkocsik gyártásában addig is szorosan részt vevő vállalatokat fogja össze egységes szervezeti keretbe. Újabb típusok Ez a keret nem kevesebb, mint tizenhat gyárat jelent, 160 ezer dolgozóval, akik közül magában a ZIL gyárban 75 ezren dolgoznak. És igen szép a produktum is: évente kétszázezer középkategóriájú teherautót állít elő. Sőt. mellékprofilja is kialakult a lakosság jobb ellátása érdekében, mégpedig háztartási hűtőgépeket gyártanak. Évente 125 ezret. Megállás egyáltalán nincs, sem a termelés mennyiségében. sem pedig a korszerűbb típusok kialakításában. Most éppen az úgynevezett ZIL— 130 családot megszüntető új típus kifejlesztése folyik, a ZIL—169-esé. Előreláthatóan a következő tervidőszakban jelenik meg, aztán 1988-ra tervezik a dízelmotoros változat gyártását is. Ami a jelenlegi választékot illeti, eléggé széles körű. Készítenek 6 tonnás te- herbírásúakat, megnövelt platóhosszal is, aztán 6,4 tonnás nyergesvontatót, 3,5— 5 tonna teherbírású, összke- rékmeghajtású tehergépkocsit, 10 tonnás tehergépkocsit, a KAMAZ dízelmotoros teherautókat, meg más egyéb típust. Örömmel gondolunk arra, hogy valami kis részünk ne-i künk is van e világhírű gépkocsi előállításában. Legalábbis a küllemben. Néhány esztendeje ugyanis mintegy 20 millió rubel értékű festő- berendezést szállítottunk, s ezzel festették a különféle öttonnás teherautókat. összeállította: Gyurkó Géza így hát isimét — (l)égi — úton lennénik Moszkvában, de ezúttal nem nyugat, hanem kelet felől. Mondják, a repülést is meg lehet szokni, kivált, ha gyakorta itörténik meg az emberrel. Kis társaságunk túlnyomó többsége — főleg a férfiak, de néhány asszony azért akad köztük, aki szólóban vagy férjestől rászolgált erre a szép útra —, szóval a többség, hogy szavamat ne feledjem, jóféle orosz vodkával erősíti meg lelkét a repüléshez. És ez úgy látszik, használ: sima a légi utunk. Nagyjából, egészében már ismerjük egymást, van. nak már „fiaink a bányából”, cserfes asszonyaink, van kertészmérnökünk és van mezőgazdász, meg mihaszna riporter is, szóval szépen összejöttünk. Ha már így történt, kínálhatjuk egymást konyakkal, vodkával a felhők felett, mit sem törődve azzal, hogy újfent igen magasan járunk: a többi halandónál úgy tízezer méterrel közelebb a „vörös istenhez” ... Még végig sem gondoljuk azt, hogy mi lenne, ha.,. ? — és máris simán landolunk Moszkva legnagyobb repülőterén. Vagy ez csak a második lenne? Vnukovó, Seremetyevó? — sajnos, a nyelvbe még nem tanultunk igazán bele, különben is: a Domogyedovói a legnagyobb, de ennyi rengeteg út megtétele után már hajlamos rá, hogy összekeverje az ember. De: nyicsevó, itt A nagyvárosok egyik legégetőbb gondja a területhiány. Ebben nagymértékben ludasak a villamos távvezetékrendszerek. amelyek óriási területeket vesznek igénybe. A szakembereket már régóta foglalkoztatja ezeknek a területeknek a felszabadítása. A probléma megoldását a Kábelgyártó Össz-szövetségi Tudományos-Kutató Intézet kutatói dolgozták ki. A fejlesztés eredményes: speciálisan varrott, polietilénből készült, szintetikus szigetelészinte minden óriás, egészen más a lépték, mint odahaza. Mindenesetre, egy órái visszaállítunk a vekkerünkön — már akinek nem kvarcból való kronométere van —, és megrohamozzuk a híres, elegáns Rosszija- szállót Ezt nem kell fordítani, megérkezésünkkor viszont a szintén szép és nagy Szolnicsnüj (Napsu- ganas) szállodában laktunk. Most (is) pompás liftek szállnak velünk a tizen, és még több emeletekre. Egyesek eme — felemelő — pillanatokat lényegesen jobban itnegsinyUk, mint az iménti ezerkilométeres repü- lőutat, de mint annyi minden, csupán csak szokás kérdése ez is. A folyosón — mintha régi ismerősünk lenne — ott trónol a gyezsumaja, s nincs semmi fennakadás. Azután elvegyülünk a macs- kaködes Vörös tér hatalmas tömegében, megrohanjuk a GUM. és a CUM-áruházat, élvegyülünk, megkerülünk, letörtek és feldobottak vagyunk, dicsekedünk, hábor- gunk, és mindannyian na- gyon-nagyon felspannoltak vagyunk. Most jártunk a Kremlben! Megcsodáltuk a csodás kupolákat, és itteni vezetőnktől, Olga Baletovától —, aki egyébként végig kitűnő házigazdánk volt, és mindösz- sze két év alatt tanult meg nagyszerűen magyarul, bár utólag úgy véli, a japán könnyebb lett volna —, sű nagyfeszültségű kábel. A kábelharisnya hőállósága fokozza a kábel áteresztőképességét, előállítása a korábbinál egyszerűbb és nem igényel olyan részletes üzem közbeni ellenőrzést, mint az olajtöltésű kábelek. Az új termék alkalmazásával lehetővé válik a nagyfeszültségű villamos energia föld alatti továbbítása. Sajnos, megfelelő hosszúságú kábel előállítása ma még nem áll rendelkezésre. ezért darabokból kell azt összeállítani. A kábelsza. A Moszkva-folyó partjáról néhány a csodás kupolákból ★ Vidám kirándulókkal a fedélzeten — szárnyas hajó a Moszkva-folyón, háttérben szállónk, a Rosszija szóval, Olgától sok mindent megtudunk a cári udvar szokásaiból, civódásokról, keresztelőkről, freskókról. Mindez nagyon érdekes és sok-sok történelemkönyvben olvasható, de én már a mauzóleum kígyózó, több kilométernyi sor egy kis aprócska láncszeme vagyok, Heves megyei társaimmal együtt eltökélve, hogy megnézem öt... Mögöttem fiatalok. az itt mindenkire jel. lemző türelemmel araszolnak előre, s szavaikból hamar kitűnik, hogy — nyugatiak. Egy finn fiú — dzsekije hajtókáján zománcból készült kis vörös zászló, a zászlón Lenin képe aranyból —, aztán egy barna francia lányka, diák, akár harmadik társuk, Deborah. A hosszú út alatt ugyanis szóba elegyedtünk — vele volt legkönnyebb szóba elegyedni —, innen tudom, hogy Deborah-nak hívják. — Honnan? — kérdezem. — From USA — feleli ő. — És onnan honnan? — Kalifornia, San Francisco. — Hja, azt mi, magyarok is ismerjük — felelem hetykén —, a tévében minden héten látjuk az utcáit, na meg a híres Golden Gátét. — Ha arra jársz, keress meg — mondja a kis szőke szeplős, és megismétli, hogy ő Deborah, Friscóból, köny- nyű lesz megtalálnom. — Oké — felelem — majd beugrók, ha arra járok. És már túlvagyunk a hosszú várakozáson, láttuk Lenint, s feledtük a fenti beszédet. Kiérve a térre, gyors zápor szalaszt meg bennünket, és mi a GUM- kirakatok vászonernyői alatt keresünk alkalmi menedéket.. Csak néhány perc az egész, és már a híres sugárúton sétálgatunk, ez a szinte országnyi hosszú Gorkova ulica, vagyis a Gorkij utca. kaszok csatlakozása bonyolult és munkaigényes folyamat. A 110—220 kW-ra tervezett mai korszerű energetikai vezetékrendszerek számára az intézet szakemberei most elviekben is új kábellezárási módszert dolgoztak ki. A csatlakoztató berendezés külsőleg egy gyerekjátékra, a pörgettyűre emlékeztet. Tulajdonképpen egy szigetelő persely, amelynek fő feladata az elektromos tér feszültségének olyan átrendezése, hogy a kábelér és a légvezeték közötti szakaszon ne legyen energiaveszteség. A csatlakozófej különleges elektromos tulajdonságokkal Ha nem félnék a túlzásoktól mondhatnám: ez az orosz csoda. Ez úgy lüktet, ez úgy változik minden percben, hogy követni szinte lehetetlen... Még nem voltam Párizsban, de talán ott... Ady Szent Mihály útja lehet ma ilyen. Mosit fiatal moszkvai fiúkat, látok feszes farmerekben — Levi's a márka! —, csinos, szép lányokat és az utolsó — talán csádi — divat szerint fésült néger nőket, fejükön legalább ezeregy var. kocs kanyarog. Én megbámulom, a valódi moszkvaiak észre sem veszik őket. Sem a hindukat a turbánnal, sem a szoknyás skót férfiakat. Hát ide jutott, kérem, a világ! De kevés az idő, gyerünk gyorsan ezen az utcán tovább. Itt káprázatos kirakatok sora, gyönyörű házak, modern paloták, amottt műemlékház és a Puskin-szo- bor a parkkal s a park mélyén az ultramodern Rosszija mozival. Közben az út széles folyamán autók sokasága ide és tova, nem tudni, moszkvai rendszá- múak vagy a külföldiek lehetnek többen, meg kellene számolni, nincs rá statisztikám. Aztán az Izvesztyija hatalmas palotája — alatta metróállomás —, kedvem lenne szétnézni odabent: hányán lehetnek, mennyi a munka, milyen a főnök, hogy s mint munkálkodnak a rovatok...? és így tovább és így tovább, de itt én most nem újságíró, „csak” turista vagyok. Így hát még megtekintem a Natasa fehérneműboltot, bemerészkedem a Berezov ka Nyírfácska nevű ékszerboltba, amelynek kirakatában gyöngy, gyémánt, kristályok, aranyékszerek garmada, bent pedig a sok drága kincs hűvös eleganciája, drágakövek, elefántcsont-faragások, kvarc és ametiszt... Csak ámulok, és a kis eladólányok, a gyé- vuskák huncutul kuncognak ámulatomon. Odakint ismét friss zápor — legalább magamhoz térek egy kicsit az aranyok okozta kábulatból... És este még cirkusz, s legnagyobb meglepetésemre, kifelé, a hatalmas tömegben hárman is rám köszönnek: — Helló, helló, helló.. ! Igen, eltalálták: a finn fiú, a francia lány volt, és persze, a szeplŐ6 friscói, Deborah... — Hay — mondja, miközben szeplői virulnak —, Good bye, San Franciscóban. . ? — Bye-bye — intek én is, bye-bye, Moszkva, csodás, aranyos kupolák, bye-bye, kis Deborah... vagyis hát, legyünk azért csak ildomosak: — Remélem, mint mi huszonötén, hevesiek, te is jól érezted Moszkvában magadat, do-szvi-danyia. Deborah. ..! bíró polietilén szalagból készül. A meghatározott alakra feltekercselt szalagot az intézetben kifejlesztett különleges kisméretű kemencében besütik. A csatlakozófejek besütéséhez készült segédeszközök könnyen szállíthatók, a működési folyamat ellenőrzését számítógép végzi. A kábelszerelők a csatlakoztatást közvetlenül a helyszínen végezhetik. A szakemberek véleménye szerint ez az újdonság a legjobb megoldás a polietilén szigetelésű kábelek lezárásához és csatlakoztatásához. A módszer szabadalmi védelmet élvez az Egyesült Államokban és Jugoszláviában. Jugoszlávia megvásárolta a csatlakozófej gyártási licencét is. Irina Kosztakova B. Kun Tibor Villamos távvezeték a föld alatt Szovjet villamossági szakemberek új, nagyfeszültségű berendezést fejlesztettek ki a kábelek lezárásához, illetve 110— 220 KW-os műanyagszigetelésű kábelek csatlakoztatásához. ZIL-teheifeépkocsikat raknak it vasúti szerelvényekre (TASZSZ — KS)
