Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 171. szám ARA: 1983. július 21., csütörtök 1,40 FORINT A KÖZÖS KÖZLEMÉNY ELFOGADÁSÁVAL Befejeződtek a hivatalos magyar-szovjet párt- és kormányközi tárgyalások A magyar—szovjet zárótárgyalás előtt egy kedves pillanat: Kádár János átnyújtja Jnrij Andropov beszédeinek magyar kiadását (MTI fotó, Pálfai Gábor felvétele, telefotó — KS) Szerdán plenáris ülést tartott a Moszkvában tartóz­kodó magyar párt- és kor­mányküldöttség és a szovjet tárgyaló csoport. A tárgya­láson részt vett: Magyar részről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai; Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára. Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Várkonyi Pé­ter külügyminiszter, Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, a Központi Bi­zottság tagjai; Szovjet részről: Júrij And­ropov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Gejdar Alijev, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének el­ső helyettese, Andrej Gro- miko, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter, a politikai bizottság tagjai; Konsztantyin Ruszakov, a központi bizottság titkára, Nyikolaj Talizin, a minisz­tertanács elnökének helyet­tese, Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagy­követe, a központi bizottság tagjai. Kádár János és Jurij Andropov összegezve a tár­gyalások eredményeit, egy­behangzóan méltatták a köl­csönös megértés és bizalom légkörében folytatott megbe­szélést a kommunista és szo­cialista építés, a kétoldalú együttműködés és a nemzet­közi helyzet kérdéseiről. Hasznosnak ítélték meg az MSZMP és az SZKP előtt álló feladatokról, a gazda­ság intenzív fejlesztésére történő áttérésről, a szocia­lista társadalom politikai rendszerének tökéletesíté­séről, az eszmei nevelő munkáról és a külpolitikai tevékenységről folytatott vé­leménycserét. Megállapították, hogy a magyar—szovjet kapcsola­tok a két ország népeinek érdekeivel összhangban sike­resen és dinamikusan fej­lődnek. A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió párt- és állami vezetői kife­jezésre juttatták: határozott szándékuk, hogy a jövőben is következetesen fejlesztik együttműködésüket a társa­dalmi élet minden terüle­tén, aktívabban és teljeseb­ben használják ki az e té­ren meglevő lehetőségeket. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy új megálla­podások jöttek létre a párt- és állami szervek, a társa­dalmi szervezetek, a dolgozó kollektívák kapcsolatainak, tapasztalatcseréjének to­vábbfejlesztésére, az ideoló­giai együttműködés fokozá­sára, a gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés korszerűsítésére és ki- szélesítésére. Annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a láto­gatás újabb lépés a szocia­lista közösség erősítése, egy­ségének megszilárdítása út­ján, aminek a mostani nem­zetközi helyzetben különö­sen nagy jelentősége van. A két fél egyetért abban, hogy növelni kell az erőfe­szítéseket a szövetséges szo­cialista államok által elő­terjesztett, a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a há­borús veszély elhárítására irányuló akcióprogram meg­valósítására. Ez a program reális alternatíva a politikai és katonai konfrontáció im­perialista törekvéseivel szem­ben. A tárgyalások résztvevői ismét megerősítették, hogy szolidárisak a szabadságukért és szuverenitásukért harcoló népekkel, készek továbbra is következetesen munkálkodni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összefor- rottságának erősítéséért. A szívélyes, elvtársi lég­körben megtartott találkozón ismét teljes nézetazonosság nyilvánult meg minden meg­vitatott kérdésben. Elfogadták a magyar— szovjet közös közlemény szö­vegét, amelyet közzé fognak tenni. Kádár János kitüntetése Bensőséges, meleg hangu­latú ünnepségen nyújtotta át szerdán délután a Kremlben Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárá­nak a Lenin-rendet. A ma­gas szovjet kitüntetést a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a közel­múltban ítélte oda Kádár Jánosnak. A nagy Kreml palota Vö­rös szalonjában rendezett ünnepségen jelen volt a Ká­dár János vezetésével Moszk­vában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség valamennyi tagja. Szovjet részről megjelentek: Gejdar Alijev, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első helyettese, Mihail Gorba­csov, az SZKP KB titkára, Andrej Gromiko, a minisz­tertanács elnökének első he­lyettese, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, Grigorij Ro­manov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Dmit- rij Usztyinov honvédelmi miniszter, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagjai, valamint Vlagyimir Dolgin, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára és Vitalij Vo- rotnyikov, az Oroszországi Föderáció Minisztertanácsá­nak elnöke, a Politikai Bizott­ság póttagjai, Nyikolaj Rizs- kov, Konsztantyin Ruszakov, Mihail Zimjanyin, az SZKP Központi Bizottságának tit­kárai. Jurij Andropov baráti sza­vakkal köszöntötte Kádár Jánost a magas kitüntetés átvétele alkalmából. Kijelen­tette: Kedves elvtársak! Örömteli és ünnepi ese- . mény részesei vagyunk ma — Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára átveszi a Lenin-rendet. Ezt a magas szovjet kitün­tetést a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának és sokoldalú együttműködésé­nek fejlesztésében szerzett kimagasló érdemeiért, a bé­ke ügyéhez és a szocializ­mus pozícióinak erősödésé­hez való nagy hozzájárulá­sáért kapta. Mindannyian jól ismerjük Kádár elvtársat, a népi Ma­gyarország kiemelkedő párt­ós állami vezetőjét, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom kimagasló sze­mélyiségét, az igaz hazafit, és internacionalistát, orszá­gunk megbízható és kipró­bált barátját. A munkásosztály hű fia­ként a forradalom eszméin nevelkedett, s bátran har­colt értük az illegalitásban, a régi társadalom szétzúzá­sának és az új társadalom megteremtésének időszaká­ban. Állhatatosan védelmez­te a marxista—leninista, in­ternacionalista álláspontot a történelem sorsfordulói idején, az osztályellenesség- gel vívott nehéz küzdelem­ben. Kádár elvtárs már több mint negyedszázada vezeti az MSZMP Központi Bizottságát. Ez idő alatt a magyar kommunisták a párt vezetésével figyelemre méltó sikereket értek el a szocia­lista Magyarország társadal­mi életének minden terüle­tén, a gazdaságban, a tudo­mányban és a kultúrában, a nép jólétének növelésében. Megnőtt és megszilárdult Magyarország nemzetközi te­kintélye. Sokoldalúan fejlődtek a szovjet—magyar kapcsolatok és még szilárdabbá vált né­peink barátsága. Ennek na­gyon örülünk. Kapcsolata­ink igazi testvérek kapcso­latai, s abban, hogy ilyenné válhattak, nagy érdeme van Kádár elvtársnak, az MSZMP KB első titkárá­nak, a mi kedves barátunk­nak. Meggyőződésünk, hogy ez a kapcsolat, pártjaink szoros együttműködése a szovjet és a magyar nép ja­vára, a szocializmus és a béke javára tovább bővül. Kedves Kádár elvtárs! Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének megbízásából át­nyújtom önnek a Lenin- rendet, engedje meg, hogy tiszta szívből üdvözöljem önt e megérdemelt kitünte­tés alkalmából. Jó egészsé­get kívánok önnek, azt kí­vánom, hogy még hosszú éveken át végezze eredmé­nyes tevékenységét a szo­cialista Magyarország javá­ra, a pártjaink és népeink közötti barátság és együtt­működés erősítéséért, a bé­kéért és a kommunizmu­sért. (Folytatás a 2. oldalon.) Felstínre került az emberi kultúra három korsza­kának emléke • Hatezer éves csontkarperec és gyöngysor • Búza i.e. 2200-ból q Még titkot rejt a föld mélye Vallatják a poroszlói palánkvárat A palánkvár alapjai a kutatóárokban Évezredeket kell vissza- ugranuhk az időben, amikor a frissen ásott kutatóárok szélén mustrálgatjuk a lele­teket. Az emberi kultúra három korszakának emléke­it tartjuk a kezünkben, s hihetetlennek tűnik, hogy mindez — szinte teljes ép­ségében — hírt hoz előde­inkről a XX. századba. Szabó János Győző, az egri Dobó István Vár­múzeum régésze „tolmá­csol” a neolitikum, a késő­rézkor és az Árpád-kor mai utódainak. — Valamikor, a X. század végén egy nagy alapterüle­tű, trapéz alakú palánkvár állott itt a Tisza mentén, Poroszlón. Egykoron jelen­tős és fontos folyami átke­lőhely, sókereskedés köz­pontja, s emiatt katonai vé­delem alatt lévő királyi ud­varház, illetve kápolna von­zotta ide az embereket. En­nek a palánkvárnak a feltá­rását kezdtük meg 1978-ban, s már akkor is számos, ér­tékes leletre bukkantunk: sarlót, törött ásót, nyílhe­gyeket, cserépdarabokat, va­lamint élelemtároló vermek nyomait találtuk meg a földben... Az ásatások most újra megindultak, s a mélyben rejtőző emlékek egyre-más- ra újabb és újabb informá­cióhoz juttatták a régmúl­tat kutató régészt. Mint ki­derült, érdekes sorsa volt ennek az egykori település­nek: István király után mo­nostor épült a palánkváron kívül, a tatárjárást követő­en IV, Béla főúri ajándék­ként ad túl a kis települé­sen. amely még a XVIII. Egy zsák több ezer éves bú­za a régész féltett kincse Egy nő ékszerei hatezer esz tendővel ezelőtt* (Fotó: Perl Márton) században is virágzó talál­kozóhelye a sókereskedők­nek. Ennek a palánkvárnak a nyomait keresték a régé­szek, s a legnagyobb meg­lepetésükre — mellékter­mékként — sokkal érdeke­sebb dolgokra bukkantak. Mint például hatezer évvel ezelőtt behantolt sírokra, amelyekben két nőt temet­tek el: csontvázuk mellől került elő egy csontból ké­szült ikarperec és tizennyolc darabja az annak idején bi­zonyára előkelő gyöngysor­nak. Itt találták meg egy, a késő rézkorból származó lakóház alapjait, s most dol­goznak a teljes feltárásán. Ez a ház — mint az előke­rült maradványok bizonyít­ják — valószínűleg a tűz martaléka lehetett. Erről tanúskodik az a mintegy 20—25 kilogrammnyi búza is, amelyet az egykori ve­remben találtak meglehető­sen elszenesedve. Amikor ez a tűz pusztított, őseink idő­számításunk előtt a 2200— 1900 közötti éveket élhet­ték. .. A megyénkben páratlan lelet — egyébként országo­san sem dicsekedhetünk sok hasonlóval — arra serkenti a szakembereket, hogy to­vább folytassák a kutatáso­kat a térségben. A tervek között szerepel a hevesi pa­lánkvár felkutatása, mert eddig csupán a gyöngyös pa­tai, illetve a poroszlói nyo­mára bukkantak rá a régé­szek, akik segítőtársaikkal most Poroszlón az elszene­sedett gerendák vonalát tér­képezik fel, s helyezik biz­tonságba azokat az értékes leleteket, amelyek a későb­biekben a múzeumok tárlói­ban kapnak majd helyet. De még — mint a kutató régész fogalmazta — sok titkot, kincset rejt magában a hevesi táj... Srilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents