Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-16 / 167. szám
HHHHHQ NÉPÚJSÁG, 1983. július 16., szombat JAPAN Szirtek után — szíriek előtt Nakaszone (balra) az LDP tokiói székházában a párt kabalababájának szemét (esti ki a felsőházi választások után — ez a választáson aratott győzelem hagyományos rituáléja (Fotó: AP — MTI — KS) A japán miniszterelnök Reagan elnök társaságában a Williamsburg! tőkés csúcstalálkozón (Fotó — U. S. News and World Regort — KS) A Tanaka-per immár hat éve húzódik. Képünkön: az ex- minlszterelnök éppen a tárgyalóteremből távozik (Fotó: MTI—KS) Nakaszone miniszterelnök túljutott pályafutása legnehezebb szakaszán. Legalábbis így vélekedik sok helyi szakértő a Japánban nemrég tartott felsőházi választás után. — Tévedés — mondják mások —, a miniszterelnökre most vár a neheze — s hozzáteszik, hogy az elkövetkező hónapok döntőek lehetnek a távol-keleti szigetország egész politikai jövője szempontjából. Belpolitikai buktatók A pártatlan megfigyelők többsége általában mindkét álláspontot elfogadhatónak tartja. Tény, hogy Nakaszone, aki tavaly a posztjáról váratlanul lemondott Szuzu- ki helyére lépett, minden téren túljutott az első időszak erőpróbáin. A heves viták ellenére sikerült elfogadtatnia a parlamentben az új pénzügyi évre szóló, rendkívül takarékos költségvetés-tervezetét. Tegyük hozzá: a költségeket inkább a szociális és az oktatási kiadásoknál csökkentik, míg a katonai célokra szánt összeg rekordtempóban emelkedik. Megbirkózott a tokiói kabinet az első választási buktatókkal is. A tavaszi hely- hatósági voksoláskor az 1955 óta megszakítás nélkül kormányzó Liberális Demokrata Párt nagyjából megőrizte pozícióját. A június végi felsőházi választáson pedig — kihasználva az ellenzék belső ellentéteit és a meggyőző politikai alternatíva hiányát — minimális mértékben növelte mandátumai számát, bár abszolút többséggel rendelkezett. Olaj a tűzre Nakaszone külpolitikai téren szintén túljutott a bemutatkozáson. Első külföldi útja Dél-Koreába és az Egyesült Államokba vezetett. Májusban a kormányfő hosszabb körutat tett a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége öt államában, hitet téve amellett, hogy a nyersanyagokban szegény, külpiacokra éhes szigetország továbbra is az ASEAN-t tekinti egyik legfontosabb gazdasági partnerének. A távol-keleti látogatássorozatot Tokióban sikeresnek értékelték. Annál több kritika éri a kormányfőt a williamsburgi tőkés csúcstalálkozó miatt. Ott, sokak szerint, túlzott mértékben zárkózott fel a reagani erőpolitika mellé. Az ellenzék a féltve őrzött Japán alkotmány megváltoztatási szándékával vádolja a jobb felé csúszó Nakaszonét. Williamsburgi szereplése csak olaj volt a tűzre, összességében a kormányfő szorosabb viszonyt látszik kialakítani Washingtonnal diplomáciai és katonapolitikai téren — igaz, gazdasági és kereskedelmi kérdésekben teljes harmóniát ő sem remélhet. A per árnyéka A sikeres bel- és külpolitikai gátfutás ellenére igazuk van azoknak, akik figyelmeztetnek: a kormányfő előtt változatlanul nehéz akadályok merednek. Egyrészt fokozott figyelmet követelnek a gazdaság gondjai, hiszen a világgazdasági problémák napjainkban már az „örökös eminens” Japánt sem kímélik. Másrészt közeledik az ítélethirdetés ideje a Tanaka-per- ben, s ez a látszólag mellékes ügy alapjaiban érintheti a tokiói „nagypolitikát”. A Lockheed-perben szereplő egykori miniszterelnök ugyanis — megvesztegetési botrány ide, vagy oda — máig Japán egyik legbefolyásosabb politikusa. Sőt, talán a legbefolyásosabb, akinek végső soron mind Szuzuki, mind Nakaszone hatalomra kerülését köszönhette. Világos, hogy a számlát az ítélethozatalnál be fogják nyújtani, s a korrupció ellen — elvileg — könyörtelen harcot hirdető Nakaszone szorult helyzetbe kerülhet. Számos jel szerint ezért igyekszik függetlenedni Tanaka erős parlamenti csoportjától. Például nem hozhatta előre a jövőre esedékes általános választást, noha egy nyári rendkívüli voksolás a Tanaka-frakció pozícióját segíthetné. Azt viszont senki nem tudja megjósolni, hogyan alakulnak az események a Tanafca-íté- let után. Persze, ha egyáltalán sor kerül rá. Ne felejtsük, hogy a jogi huzavona immár nem kevesebb, mint hat éve húzódik... Szegő Gábor Belgium: további megszorítások? Nyugat-Európa más fejlett tőkés országaihoz képest Belgiumban páratlanul széles jogkört élvez a kormány. A parlament 1982 elején felhatalmazást adott a jobbközép kormánykoalíciónak a már régóta időszerű gazdasági kiigazítások végrehajtására. A cél: a még súlyosabb gazdasági válság elkerülése. A kormánynak meg kellett fékeznie az életszínvonal emelkedését, mert az gazdaságilag megalapozatlanul, mintha mi sem törösszeállította: Huppan Béla tént volna, a hetvenes években is folytatódott. Felül kellett vizsgálni a szociális juttatások rendkívül magas színvonalú rendszerét, amelynek finanszírozása egyre megoldhatatlanabb gondokat okozott. A kormány azóta is él a belga történelemben is szokatlan „kemény kéz” eszközével, hoz a képviselők megkerülésével gazdasági döntéseket. A kormány rendkívüli felhatalmazásában közrejátszhatott az is, hogy sokan úgy vélték: a hosszú ideje tartó társadalmi nyugalom nem csap át hirtelen tömeges felzúdúlásba. A különleges jogkör ma is megkíméli a kormányt a parlamenti gáncsoskodástól, arra azonban .nem nyújt biztosítékot, hogy saját minisztereitől is megvédje a koalíciót. A napokban történt, hogy a kormánynak a jövő évre szóló költségvetése ellen tiltakoztak a szociális tárcák vezetői, a munkaügyi, a szociális ügyi, az oktatási miniszter, amire a költség- vetésért felelős miniszter a bizalmi kérdés felvetését javasolta. Belga értékelés szerint az államháztartásról és az acélipar helyzetéről most folyó viták komoly politikai veszélynek teszik ki a kormányt. „A miniszterek közül sokan úgy vélik — írja a Le Soir című belga lap —, hogy a lakosságtól követelt újabb áldozatok ingataggá teszik a kabinetet, túlságosan nagy rizikóval járnak, ezért jobb időben elhagyni a süllyedő hajót.” A politikai bizonytalanság alapvető oka, hogy az elképzeltnél tovább tartanak a gazdasági megszigorítások. A két évvel ezelőtt elindított gazdaságszanálási program ugyan javított a világ- gazdaság felé nyitott kis ország nemzetközi pozícióin — valamelyest javult a kereskedelmi mérleg, mérséklődött a drágulás üteme —, a gazdasági stagnálásból azonban Belgiumnak nem sikerült kijutnia. Ennek következtében nemcsak 600 ezer ember, a foglalkoztatottak 14 százaléka keres hiába munkát, de az állam sem jut hozzá az évekre eladósodott költségvetés rendbehozatalához szükséges adókhoz. — Mi a véleménye a hongkongi kérdésről? A kínai beszélgetőpartner, akinek a kérdést feltették Pekingben egy általános beszélgetés keretében, széttárta karját: — Nos, én úgy gondolom, hogy most folytatódnak majd a tárgyalások Anglia és Kína között, és ennek oda kell vezetnie, hogy 1977- ben Hongkong visszatér Kínához. Persze figyelembe kell majd vennünk Hongkong különleges helyzetét és eltérő gazdasági fejlettségét, valahogy úgy, ahogy a Kínában már létrehozott „különleges körzetekben” történik. Ezek afféle mintát adhatnak a hongkongi megoldásra is. Persze ez csak az én magánvéleményem. Valószínű, hogy jelenleg mindenütt körülbelül ilyen választ kap az érdeklődő Kínában, akármilyen rangú is legyen a beszélgető partner. A Pekingben kedden folytatódó tárgyalássorozat ezúttal az angolok közlése szerint ..részletekbe menő” eszmecserét hoz majd. Aziránt ugyanis Thatcher asszony pekingi látogatása óta aligha lehet kétsége őfelsége kormányának, hogy a szuverenitást visszaköveteli Peking, — a részletek viszont arra vonatkoznak majd, hogy hogyan, milyen körülmények között gyakorolja majd, milyen ütemterv mellett. Ez sem mellékes tét, hiszen már most ettől függ nemcsak Hongkong jövője, hanem jelene is. Ha ugyanis a Hongkonghoz csatlakozó „új területek” bérlete 1997-ben lejár, maga Hongkong gazdaságilag életképtelenné válik. Kína egyébként magát Hongkong szigetet és az 1860-ban. a szigetnél 18 évvel később an- nektált Kowloon-félszigetet sem ismeri el angol gyarmatként. Mivel az „új területek” 99 éves brit bérlete mindéképpen végetér, 1997 valóban mértékadó dátum — viszont egy nagy- beruházás megtérüléséhez legalább 15 évre van szükség. Ebből következik, hogy Hongkong számára már tavaly megszólalt a vészcsengő. A brit koronagyarmaton megrendült az üzleti körök bizalma, leálltak az építkezések, zuhantak az ingatlanárak. Egy sor cég csődbement, és a hongkongi dollárt alaposan megtépázták a valutatőzsdéken. Mindezt azonban Pekingben sem nézték túlzott örömmel. Hongkong már ma sem teljesen idegen test Kínába ékelve. Először is a kínai külkereskedelem legnagyobb felvevő-, illetve közvetítőpiaca ez a déli város, a pekingi valutabevételek jelentős része innen származik. Másrészt az, hogy mi történik Hongkongban, már ma is jelentős részben Pekingtől függ: több bankban közvetlen érdekeltsége van, lapokat irányít, a szak- szervezetekben jelentős a befolyása. Egy gazdasági csődön tehát Kína nem nyerne, hanem veszítene. Amit azonban a kínai beszélgetőpartner mondott, új elemmel bővíti a hongkongi dossziét. A hetvenes évek végétől létesített különleges körzetek éppen azokban a térségekben működnek, ahol Kína a legközvetlenebbül érintkezik a külföldi tőikével, tehát éppen Hongkong Macao szomszédságában. Ezekben a körzetekben Kína minden eszközzel ösztön, zi a külföldi beruházásokat, olyan munkafeltételeket, beruházási körülményeket tér remt, amelyek közelítenek a hongkongihoz. Ugyanakkor az ilyen tőkés behatásnak kitett körzeteket gondosan különválasztják az ország többi területétől. Az erőfeszítés nem egészen hiábavaló: a különleges körzetek egyes létesítményei kezdenek Hongkongra emlékeztetni — Peking láthatóan inkább becsalogatni kívánja ide a külföldi vállalkozókat, mint pánikot kelteni a brit partner táborában és ezzel menekülésre késztetni a beruházókat. Mi több, a pekingi megfigyelők a honkongi megoldást Tajvan számára is modellnek tekintik, és nem tartják véletlennek, hogy az új kínai alkotmány kifejezetten leszögezi: a különleges körzetekre vonatkozó törvényeket az országos népi gyűlés a sajátságos feltételek figyelembevételével fogja meghozni. Egyenlőre érvényes a felhívás, amelyet Teng Hsziao- ping még 1979-ben intézett a hongkongi beruházókhoz, egy angol vendéget fogadva: legyenek nyugodtak, azaz fektessék be nyugodtan a pénzüket. Csao Ce-jang miniszterelnök pedig egyenesen arról biztosított két hongkongi beruházót, hogy abban, ami őket érinti, a törvények alapvetően változatlanok maradnak. Baracs Dénes Ciprus — illúziók nélkül JúUus 15-től 21-lg tart a ciprusi néppel való nemzetközi szolidaritás hete, ami új alkalmat ad arra, hogy Ismét reflektorfénybe kerüljön a hosszú évek óta húzódó ciprusi válság. Afrodlté szigetén megosztottság állapota változatlan. Északon — török katonák védőszárnyai alatt — Bauf Denktas „szövetségi állama”, délen pedig az Athénnal szoros kapcsolatban álló Ciprusi Köztársaság,- Szplrosz Klprianu vezetésével; a „zöld vonal” mentén (amit a törökök Attila-vonal- nak neveznek) ENSZ-katonák; rendre kudarcba fulladó közösségközi tárgyalások, elutasított rendezési tervek, eredménytelen felhívások egy nemzetközi konferencia összehívására — a ciprusi probléma lassan kiérdemli az „elfelejtett konfliktus” minősítést. A patthelyzet nem mindenkinek rossz. A NATO-ról van szó. A Földközi-tenger keleti medencéjének térsége stratégiai Jelentőségű körzet. Ciprus a mediterrán világot köti össze a Közel-Kelettel, s mint ilyen. Igen fontos a nyugati katonai szövetségi rendszer számára. A tartós arab—izraeli szembenállás miatt Washingtonnak jól jön, ha a NATO a színtérhez közel fekvő térségben támaszpontokkal adhat nyomatékot szavának. Hogy a volt gyarmattartó, Nagy-Brltan- nia zászlaját vagy éppen NATO- lobogót lenget-e a szél a haditengerészeti kikötőben, az mind-' egy, fő, hogy a támaszpontok „a szovjeteket ellensúlyozzák”, s erősítsék a NATO déli szárnyát, amellyel különben Is bajok vannak. A hetvenes évek közepén Portugália, aztán Olaszország vált „bizonytalan ténye tővé” a baloldali befolyás akkori növekedése miatt. Most pétiig Andreasz Papandreu szocialista párti görög kormánya okoz főfájást Washingtonban és a brüsszeli NATO-központban egyaránt. Az persze kínos az Egyesült Államoknak, hogy a NATO két tagja — Athén és Ankara — egymással vlszálykodik. Washington úgy akarja létrehozni a „Pax Americanát” Athén és Ankara között, hogy abba bevonja Ciprust Is. Felhasználja a Jelenlegi rendezetlen állapotot, amelyben a görög és a török felet — hűségüket biztosítandó — egyaránt támogatásával kecsegtetheti. Az pedig, hogy mi lesz az l»7«-es török Invázió után hontalanokká vált clprusialk tízezreivel, az vajmi kevéssé érdekli a NATO stratégiai tervezőit. Kárpáti János TÉGLAUTALVANYOK BEVÁLTÁSA! Kérjük vásárlóinkat, hogy a július 1-e előtt befizetett egyszeres méretű kevés lyukú téglát a művi utalványokon feltüntetett téglagyárakból legkésőbb augusztus 31-ig elszállítani szíveskedjenek. Az első félévben váltott utalványokra szeptember 1-től a gyárak nem szolgálnak ki egyszeres méretű kevés lyukú téglát. Hongkong—Pekingbfil
