Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-02 / 155. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. július 2., szombat Személyi számítógépek Okosak a drágák... A személyi számítógép kifejezés kezd elterjedni az angol personal computer kifejezés magyar megfelelőjeként. A hosszabb, de pontosabb meghatározás úgy szólna, hogy egy személy használatára rendelt számítógép. Bizonyára sokan felfigyelnek egy ilyen meghatározásra, hiszen a számítógép nemrégen még sok millió forintos nagy és bonyolult gépet, légkondicionált géptermeket, operátorokat és kiszolgáló mérnököket, háromműszakos üzemeltetést, percekre beosztott gépidőt jelentett. Tévedés ne essék, ma is vannak és mindig is lesznek ilyen, úgynevezett közepes- és nagyszámítógépek is. Az elektronika azonban olyan terület, ahol manapság évente többször, is át kell értékelni fogalomrendszerüket. A legértékesebb személyi használatú műszaki eszköz, amely általánosan elterjedt, a személygépkocsi. A személyi számítógép ára nagyjából megegyezik egy sze- mélygképkocsi árával, tehát általában hozzáférhető, emellett teljesítménye, a gép által nyújtott szolgáltatások összemérhetőek azzal, amit a nagyszámítógépek nyújtanak. A személyi számítógép fogalom persze egy nagyon széles skálát takar, amelynek alsó végén a sokak által kedvelt, általában a tévékészülékekre kapcsolható elektronikus játékok helyezkednek el, a skála felső vége pedig átmenetet jelent a kisszámítógépek felé. Mit tud? Egy személyi számítógép használatával nagyon sok olyan feladatot lehet megoldani, amit eddig csak nagyobb kategóriájú számítógépek igénybevételével volt lehetséges. Természetesen a feladatok egy része lassabban, több apró lépésre bontva végezhető el, de ezt ellensúlyozza az, hogy a személyi számítógép mindig a tulajdonosa rendelkezésére áll, nem neki kell különböző gépidő-beosztásokhoz alkalmazkodnia, esetleg egy napot várnia, míg az eredményeket visszakapja a nagygépről. Nagy jelentőségű az a körülmény is, hogy ezek a gépek nem igényelnek különleges géptermeket, speciálisan képzett kiszolgáló személyzetet, közvetlenül a munkahelyeken egy íróasztal tetején elhelyezhetőek, az adatok keletkezésük pillanatában és ott jelennek meg, ahol szükségesek. Néhány példa jól illusztrálhatja a személyi számítógépekben rejlő lehetőségeket. Egy állattenyésztő telepen a személyi számítógép használata lehetőséget nyújt például arra, hogy minden állatról naponta 10—15 adatot rögzíthetünk, s elemezzünk, majd ennek alapján a lehető legtöbb hasznot hozó módon válasszuk ki a vágásra, illetve tovább- tenyésztésre alkalmas állatokat. A gép ára egy évnél rövidebb idő alatt megtérülhet. Egy személyi számítógép, kiegészítve megfelelő érzékelő és beavatkozó műszerekkel elvégezheti egy melegház teljes szabályozását minimális fűtőanyagfelhasználással biztosítva a szükséges hőmérsékletet. Az építésvezető irodájában elhelyezett személyi számítógép biztosíthatja 100—150 munkás tevékenységének optimális irányítását, a folyton változó anyag- és építési szituációkhoz percek alatt történő alkalmazkodást. A példákat sorolhatnánk még hosszan az ipari, mezőgazda- sági szövetkezetek mindennapi gyakorlatából. Hogyan használjuk? Az idei tavaszi ipari vásáron 14 különböző hazai fejlesztésű személyi számítógépet számláltam össze. A teljesség igénye nélkül említhetem meg a VIDEOTON, az SZKI, a Telefongyár, az ORION, a SZÁMALK, a VILATI, a MEDICOR és a BRG által az idén már sorozatgyártásban készülő személyi számítógépeket. A gépek legtöbbje, különösen az SZKI (Számítás- technikai Koordinációs Intézet) személyi számítógépe, rendelkezik olyan kész programokkal is, amelyek a különféle felhasználói feladatokat képesek megoldani. Az ilyen számítógép használatbavételéhez tehát a munkatársaknak nem kell semmiféle programozói tanfolyamon részt venniük, amit esetleg idegenkedéssel fogadnának, viszont nagyon fontos, hogy a munkafolyamatokat kellőképpen megszervezzék, kialakítsák a bizonylati fegyelmet, mert a meghatározott, minden pontban rögzített munkafolyamatokban alkalmazható eredményesen. Érdekes megfigyelni, hogy hazánkban jelenleg a fejlődés nem ismétli a nyugati fejlődés lépéseit, a hazai személyi számítógépek nem a bevezetőben említett széles skálát fedik le, hanem mindegyik a kategória közepénél feljebb, a kisszámítógépek felé eső végen helyezkedik el. Ezt a kategóriát professzionális személyi számítógépnek nevezik, vagyis rendeltetésük egy vagy néhány személy részére számítástechnikai kapacitás biztosítása, de vállalati, intézményi, tehát professzionális keretek között. A fő felhasználók a műszaki és tudományos fejlesztő intézetek, kisvállalatok, ipari- és mezőgazdasági szövetkezetek. Mennyibe kerül? A személygépkocsi árkategóriájába tartozó személyi számítógépekre még úgy látszik, várnunk kell. Ennek egyik oka talán az, hogy nálunk a márkás (főként tőkés importból származó) elektronikai cikkek ára irreálisan magas. Az ilyen jellegű cikkek először mindig a bizományi áruházakban és egyéb ilyen áruk forgalmazásával foglalkozó üzletekben jelennek meg. Egy televízióhoz kapcsolható, inkább diákok használatára szolgáló mikroszámítógépet, amelynek világpiaci ára egy színes televízió árának harmada-negyede, nálunk másfél-két színes televízió áráért lehet megvásárolni. Furcsa szituáció, amikor a tévéjáték többe kerül, mint a tévékészülék. Amikor azután a hazai ipar kezd jelentkezni hasonló árucikkel (gondoljunk a zsebszámológépekre), már az ily módon kialakult irreális árszinthez igazodik. Nem érzem magam hivatottnak, hogy bármit is javasoljak az elektronikai cikkek és különösen a személyi számítógépek árképzésével kapcsolatban. A világban zajló elektronikai forradalom azonban egy meghatározó folyamat, és el kell érnünk, hogy ez a folyamat hazánkban is akadálytalanul érvényesülhessen. Ennek egyik feltétele pedig az, hogy a mikroszámítógépek és személyi számítógépek ára a világpiacon tapasztalható tendenciának megfelelően, folyamatosan csökkenjen és mindinkább megfizethető legyen a vállalatok és az azt igénylő személyek számára is. (S. K.) TáSrtás Az MSZMP Központi Bizottsága áprilisi ülésén áttekintette a XII. kongresszus óta végzett munka eredményeit és meghatározta a következő időszak feladatait. A gazdasági építőmunka a vártnál nehezebb feltételek között, de a kongresszus határozatainak megfelelően alakult, amely nem kis erőfeszítéseket követelt a dolgozó kollektíváktól. Példáinkon keresztül ezután arra kerestünk választ, hogy a kisüzemekben miként érvényesül a gazdasági munka pártirányítása. A kongresszus óta két alkalommal, 1981-ben és 1983- ban elnyerte a Kiváló címet a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet. Ebben nem kis része volt a 61 fős párttagság példamutató és mozgósító munkájának. Tóth Mihály, a pártalapszervezet titkára erről szól: — Tevékenységünk felét az építés, továbbá szakipari szerelés teszi ki. Tavaly például a 345 milliós árbevételből 145 millió ez volt. Folyamatosain közreműködünk a lakásépítési program megvalósításában, a gyermekintézmények létesítésében, és lakásfelújításokat is végzünk. Nem kevés a víz-, a fűtés- és a világításszerelési munkánk sem. öt fő tevékenységi területünkön, így az építőknél, az asztalosüzemben, a villany- szerelő- és fűtésüzemben, a tmk- és lakatosüzemben, valamint az irodai alkalmazottak körében vannak pártcsoportjaink. Ezek eredményesen működnek és folyamatosan mozgósítanak az aktuális munkákra. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt két esztendőben valamennyi építményünket sikerült határidőre átadnunk és elismerést is kaptunk a megfelelő minőségért. Évek óta jó az együttműködés szövetkezetünk párt- és gazdaságve- zetése között, amely alapja a jó politikai légkörnek is. A párttaggyűléseken gyakran kritikusan és önkritikusan beszélünk a gyenge pontokról. Sokszor szóba kerülnek például az anyagfelhasználás és a tárolás gondjai, hogy vonjuk felelősségre a pazarlókat, ugyanakkor a jobb munkát magasabb bérrel ismerjük el. A minőségi munkának legyen nagyobb becsülete! Az elmúlt időszakTóth Mihály ban pártalapszervezetünk is segítette annak a hét gazdasági munkaközösségnek a megalakulását szövetkezetünkben, amelyek arra törekednek, hogy a még meglevő tartalékokat minél jobban feltárják és hasznosítsák a szervezésben, a szerelésben. Nemrég értékeltük szövetkezetünkben a XII. kongresszus óta végzett munkát és arra irányítjuk a figyelmet, ahol van még mit javítanunk, elsősorban a gazdasági munka ellenőrzésével és irányításával. Nagyobb felelősségvállalást és személyes példamutatást kérünk párttagjainktól, napi agitációt a takarékosabb anyag- és energiafelhasználásért. a minőségi kivitelezésért. Nyolc esztendeje, hogy a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet pártalapszer- vezetének szervező titkára Kerepesi László. A főleg nőkből álló kollektíva irányításából aktív részt vállal. — Ügy is, mint munkaügyi vezető, mint szervező titkár, és a felügyelő bizottság elnöke, naponta élő kapcsolatom van a munkásokkal — magyarázza. — Szövetkezetünkben 275-en dolgoznak, melyből 31 párttag. Ezek zöme varrónő és betanított munkás. Mostanában főleg a csökkenő létszám foglalkoztatja a kollektívát. Dolgozóink nagy része a Gyöngyös környéki községekből: Nagyútról, Gyöngyöshalászról, Markazról, Gyöngyöspatáról jár ide. Sajnos, a fizikaiak száma az elmúlt időszakban kevesebb lett, miután a bejárók egy része otthon a faluban talált munkát. Ezért pártalapszervezetünk javaslatára a vezetőség úgy döntött, hogy folyamatos iparitanuló-képzésKerepesi László sei igyekszünk az utánpótlásról gondoskodni. Jelenleg 49, egytől-harmadéves tanulónk van, akiknek rendszeres ösztöndíjat biztosítunk. Női alsó- és felsőruhákat készítünk, nem csupán belföldre, hanem exportra is. A szocialista országok közül a Szovjetunióban, a tőkés országok közül pedig osztrák, nyugatnémet és francia megrendelőknek szállítunk. Van tehát munkánk, folyamatosak a megrendelések, de amikor szállítunk, a nők gyakran túlórát is vállalnak, hogy tartsuk a határidőt. Jó a kollektíva, szilárd a fegyelem, mégis naponta agitálunk a minőségért, amely az egyre nehezedő külpiacokon nagyon fontos követelmény. Dolgozóink ezt megértik, így nem is volt mostanában minőségi reklamáció! Az MSZMP XII. kongresszusa óta tovább fejlődött szövetkezetünk, 1981-től új üzemházban dolgozunk, új technológiával, korszerű varrógépekkel és gőzvasalókkal. Ezzel sokat javultak a munkafeltételek. most pedig új tanműhelyt létesítünk az ipari tanulók folyamatos képzésére. Hajdú István, a káli Tar- namente Ipari Szövetkezet művezetője a pártvezetőség tagja 8 esztendeje már, hogy az alapszervezet agitációs és propagandaíelelőse. — Szövetkezetünkben 260. an dolgoznak és 19 párttag van — sorolja. — Ezek főleg fizikai munkások, lakatosak és betanított munkások. Termelési értékünk tavaly meghaladta az 50 milliót, a nyereség pedig négy és fél mii. lió forint volt. Már 1982-ben is, de különösen most. az idei év első öt hónapjában tovább szigorodtak a gazdál» i Hajdú István (Fotó: Tóth Gizella) kodás feltételei. Ezt valamennyien megértettük és az ehhez való alkalmazkodásért agitálunk a legtöbbet. A Beton- és Vasbetonipari Művek nyékládházi MEZÖ- PANEL üzemének készítünk vas kötőelemeket, a Mátravidéki Fémműveknek pedig műanyag tubussapkákat. Miután szigorúbbak a gazdálkodás feltételei, ez abban is megnyilvánul, hogy partnereink kevesebb terméket rendelnek tőlünk. Ez arra kényszerített bennünket, hogy újabb üzlet után nézzünk. Mégpedig olyan iránt, amely gazdaságos és tevékenységi körünkbe is jól illeszkedik. Osztrák megrendelésre cső- bilincs gyártásához rendezkedtünk be, melynek elkészítettük a prototípusát. Hamarosan minősítik és szeretnénk sorozatban is gyártani. Ehhez a szakmai háttér biztosított. Egyébként itt nálunk valamennyi párttag propagandista is, miután mindent megbeszélünk, közösen megvitatunk a tervezéstől a megvalósítás lehetőségéig. A dolgozók egyetértettek azzal, ha az osztrákok rendelnek tőlünk exportra csőbilincset, az még gondosabb munkát és kiválóbb minőséget igényel, miután ez lesz az első olyan termékünk, amely külpiacra kerül. Emlékszem, alig néhány évvel ezelőtt a Káltól távolabb levő üzemekben dolgozók sorra hazajöttek és munkát kerestek szövetkezetünkben. Most változott a helyzet és a környező üzemekkel folyamatos verseny, ben vagyunk a munkát, illetve a béreket illetően, annak érdekében, hogy lépést tartsunk. 1980 óta sokat javultak nálunk a munkakö. rülmények, szociális létesítményekkel gazdagodtunk, üzemi ebédlőt nyitottunk. A kézi erőt gépek váltották fel és ezáltal nőtt a termelékenység is. Ám, sok még a tennivalónk, különösen hogy a munkaerőt jobban hasznosítsuk és gazdaságosabban termeljünk. Mentusz Károly Népi ellenőrök a magánerős lakásépítésről Kevés az építőanyag — sok a kapkodás... Mint már beszámoltunk róla: az egri Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság a személyi tulajdonú lakásépités tapasztalatait elemezte a közelmúltban tartott ülésén. Milyen módon és mennyire hatékonyan segítik a kislakásépítőket a vállalatok, a tanácsok és az intézmények? Elegendő telket, műszaki tervet, technológiát, építési anyagot, hitelt és kivitelezői kapacitást biztosítanak-e az építkezőknek az állami szervek. Többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ az egri járás népi ellenőrei. Megállapították, hogy a házhely kialakítások anyagi fedezetének finanszírozásához nem veszi igénybe minden tanács az OTP-hitelt. A telek kereslet — különösein a városkörnyéki községeikben — évek óta meghaladja a kínálatot. Több községben sem felel meg a kívánalmaknak a teleknyilvántartás. A járás területéin az úgynevezett házilagos kivitelezés virágzik, mely sok esetben kontár tevékenységet takar. A kisiparosok nagy része ugyanis szívesebben vállal közületi munkát. A típus és ajánlott tervek alkalmazása területén előrelépés tapasztalható. A magánlakások harminc százaléka típusterv alapján készül. amelyet a miskolci iroda három-öt nap alatt küld el az érdeklődőknek. A tervek engedélyezésének átfutási ideje 15 nap. Nem készítettek VI. ötéves tervi lakásépítési tervet a verpeléti, a recski és a pa- rádi tanácsok. Bélapátfalván 64, Felsőtárkányban 120 lakás építése szerepel az elgondolásokban, de ennek időarányos teljesítése elmarad a várakozástól. Egyébként Párádon most készítenek elő 25, Bélapátfalván 38 új telket, mélyhez OTP-hitelt szándékoznak felvenni. Felsőtárkányban pedig 46 lakást lehet majd építeni arra a területre, melyet a tsz- től kívánnak átvenni. A gaz-: daságot a használatba vételi díjakból kártalanítják. Gondot jelent, hogy valamennyi községben hiányzik a közművesítéshez szükséges pénzügyi fedezet. A lakásépítés feltételei is településekként változóak. Párádon például 300 forint egy négyzetméter után a használatba vételi dítj, Bo- donyban pedig csak tíz és negyven forint közötti. A tervekben szereplő anyagok nem szerezhetők be mindig. Érdekesség, hogy az új hőszigetelési szabvány már nem teszi lehetővé a B—30-as, és a gázszilikát falazó blokkok felhasználását, ilyenekre építési engedély sem adható. Viszont egyesek még mindig ezekből kívánják „felhúzatni” a falakat. Nem ismerik az új hőszigetelő téglákat, S így egyes vidéki TÜZÉP-telepe- ken nem is tartanák ezekből készletet. Az építőanyag-ellátásban elég sok a fennakadás. Az egri TÜZÉP-en nem tudják kielégíteni az igényeket téglából, de időnként hiánycikk a cserép, a hullámpala, a szarufa, a gömibrúd. és a fűrészelt gerenda is. A betongerendák közül a lágyvassal készültet ugyan korlátlan mennyiségben tudja gyártani az ipar, ezt azonban nem kedvelik. A cserepet jugoszláv importtal pótolják, de ez — amellett, hogy drágább — jóval erősebb tetőszerkezet kialakítását igényli, mint a hazai. A TÜZÉP és a VASVILL kooperációja nem hozta meg a várt eredményt. hiszen továbbra sincs szeg. vihar- kapocs, palaszeg és feketecső. A verpeléti TÜZÉP-en az egrihez hasonló a helyzet. A bélapátfalvi telepen pedig alig kapható valamilyen építőanyag. Azt is megállapították, hogy a járás területén sem a vállalatok, sem az ipari szövetkezetek nem vesznek részt a lakásépítésben, sőt ebbe a munkába az egri Epületkarbantartó Szövetkezet sem szándékozik bekapcsolódni. Így az építés továbbra is a kisiparosokra, illetve a házilagos kivitelezőkre vár. A népi ellenőrök többek között javasolták, hogy felsőbb szintű intézkedéssel csökkentsék a mezőgazdasági művelés alól kivont földterületek magas árát, hiszen ez a magánerős építkezés egyik akadálya. Verpeléten például telek kialakítására már kizárólag csak mező- gazdasági művelés alatt álló területeken lenne lehetőség. Több helyen a termelőszövetkezetek tartós használatba, majd később térítésnélküli tulajdonba kaptak területeket. Méltánytalan, hogy ezeket építés céljára csak jelentős összegekért hajlandók átadni a községi tanácsoknak. A TÜZÉP-telepeknek egyebek között azt ajánlották, hogy propagálják jobban az új típusú építőanyagokat. A forgalomban lévő cikkekről P>edig állítsanak össze listát, s arról megfelelően tájékoztassák az építkezőket. Homa János
