Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 13., szerda 5 DÉRYNÉ SZEKERÉN FF Ok, tizenhármán A főiskolára készülnek Tizenévesek tábora Rómeó és Júlia, 1983-ban az Estéről estére fél hét előtt már várják őket Eger­ben, a Líceum előtt. Felnőt­tek és gyerekek, akik ezért jönnek el a Széchenyi utcá­ra. Az árra járó gyalogosok, mikor meglátják a kis csa­patot, megszakítják útjukat, s már cseppet sem sietős a (Jolguk. Hogyne, hiszen né­zőkké válnak perceken belül a véletlen szemlélők is, át­adva magukat a kiváncsi csodálkozásnak. Egyszerre fölhangzik az ének, elindul a jelmezes tár­sulat a Líceum kapujából, mókázva, csalogatva az em­bereket, a nagyérdemű kö­zönséget az előadásra. Az Agria Játékszín bemutatói­nak sorában a Liliomfi elő­játéka vérbeli komédia. A vándorszínészek korát idézik föl a szereplők, az ekhós szekeres, „családi hangula­tot” árasztó, a közönség ke­gyeiért esdeklő korszakot. A magyar színjátszás ősi mes­terségbeli fogásait keltik életre, felszabadult kedvvel, nem kevésbé bő humorral. Valló Péter rendezte szín­padra, azaz térre az előjáté­kot. Fölmérvén-kihasználván minden lehetőséget, amit a hely nyújthat. A Líceum épülete, a sétálóutca e sza­kasza, a környezet illő hát­tere a komédiának. Nagy­szerű maga az ötlet is: a vándorszínészek szekere foly­egri Líceum előtt (Fotó: Szántó György) ton át meg átváltozó szín­pad, egy-egy függönnyel je­lölve a ■ bemutatott darab színterét. Shakespeare-parafrázisokat láthat a közönség, a paródia ritkán megszülető erőteljes­ségével. Az Othello, a Rómeó és Júlia, a III. Richárd egy- egy jelenete már-már a vég­sőkig kihasznált ötletek so­ra. Talán a Hamlet-paródia született a legtökéletesebb­re. E jelenetben kettős szfé­rában mozogtak a szereplők a vándorszínészek játékstí­lusát, ugyanakkor saját ma­gukat karikírozták. A jókedv, a felszabadult nevetés mellett azonban el is gondolkodhat a szemlélő a játék láttán. Jórészt főis­kolásokkal ismerkedhettünk meg, s méltán kívánkozik ide nevük. Pusztaszeri Kor­nél, Jakab Tamás, Kiss László, Kőszegi Ákos, Lippai László, Nagy Zoltán, Pa- lásthy Beáta, Pásztor Edina, Ráczkevei Anna és Varga Mária nemcsak ígéretes te­hetségek, de úgy tűnik, máris sok mindent tudnak, a színjátszás nehéz mester­ségéből. Eszenyi Enikő, Mé­hes László és Kaszás Attila már gyakorló színészként vesz részt a játékban. ök tizenhármán, Déryné szekerén magávalragadó színtársulat. (mikes) Igaz, az egri tanárképző főiskolán is beköszöntött a nyári szünet, a tanszékek előadótermei mégsem csen­desek. Kilencven középisko­lás diák tanul most itt, ké­szülvén a majdani felvételi vizsgára. Július 15-ig két hetet töltenek a nyári tá­borban. .. Kezdetben volt a Studium generale: akkoriban a kö­zépiskolás tanulók maguk fogtak össze, s közösen vet­ték át a tananyagot a fő­iskolások segítségével. Ki­lenc évvel ezelőtt szervez­ték meg az első főiskolai felvételi előkészítő tábort. Az országos kezdeményezést a KISZ Központi Bizottsá­ga határozata indította el, méghozzá abból a célból, hogy mind több segítséget nyújtsanak a fizikai dolgo­zók gyermekeinek. Az eddigi egri tapaszta­latokról dr. Vadon Lehelt, a tanárképző főiskola angol tanszékének tanárát kérdez­tük: — A középiskolák negye­dikeseinek évről évre a ta­FAKANALLAL Azért is megmutatja Furcsa véletlenek: cuk­rásznak készült, szakács lett, esze ágában sem volt titkár­rá lenni, fél évvel ezelőtt megválasztották, az óvodá­ban főz a gyerekeknek a be­osztása szerint, most mégis az öregek napközi otthonát látja el. Ráadásul nagyon fiatal, nemrég végezte el a szak­munkásképzőt és. máris — főszakács. — Gyöngyöspatai vagyok, az itteni községi KlSZ-szer- vezet titkára — mondja Pa- ziczki Rozália. — Amikor megválasztottak, fogalmam sem volt, mit kell tennem. Bementem a járáshoz, ott kaptam segítséget. Majd tíz­napos tanfolyamra küldtek el. Ha nem is mindent, de sok mindent megtanultam ott. — Azóta minden megy, mint a karikacsapás? Megy...? Nem olyan köny- nyű ez. A KISZ-esek jó ré­sze máshol dolgozik, ha ha­zajön, ott a háztáji, a la­kás, a tanulás, minden más Kevés idő jut a mozgalom­ra. — Milyen programot tud­nak kínálni? összeállította Németi Zsuzsa — Ez attól függ. Az éves e terveinket közösen állítjuk* össze. De nehogy azt gon­dolja, tolonganak a gyűlés­re a fiatalok. Pedig beszé­lek velük: gyertek, mert most ez lesz, tudjátok és meg kell beszélni, hogy... Előfordul, hogy ennek sincs eredménye. — Ilyenkor elkeseredik? — Nem. Azt mondom ma­gamban, csak azért ismeg- mutatom. Mennyi elszántság, állapítom meg. A tekintete is ezt sugallja. — Milyen körülmények között tevékenykedhetnek? Arra gondolok, biztosan szűköáfek a lehetőségeik. De nem. — Van saját épületünk, a művelődési otthon mellett. Azt a fiatalok csinálták ma­guknak. Szórakozási lehető­séget is tudunk ott nyújta­ni. Nem, ne csak diszkóra, táncra gondoljon. Büszkék arra, hogy min­den évben elmennek a Gyöngyöstarján fölött lévő Fa j za t - p usztá ra és az ott lé­vő hősök sírját megkoszo­rúzzák. — Ez egész napos kirándu­lás is — teszi hozá, nehogy hiányoljam a fiatalos szóra­kozást. Ha a járás közli, milyen vetélkedő következik, milyen túrát szerveznek, arra min­dig elmennek. Most Sopron­ba készülnek néhány napra. — Végzünk mi társadalmi munkát is a községben. Er­re .mindig akad jelentkező — büszkélkedik alig titkolt örömmel. — Mit tudnak csinálni a fiatalok itt a KISZ-en kí­vül? — Semmit. Így. ahogy mondom. Nincs egy színhá­zi műsor, nincs egy jó prog­ram a művelődési házban, csak a mozi, a mozi és más sehol. A hét utolsó napjait hasz­nálják fel gyűlésekre, össze­jövetelekre. Kapnak pénz­ügyi támogatást a tanácstól is, máshonnan is. Ezen sem múlik semmi. — A párt a lapszervezet fi­gyel ránk, segít bennünket. Engem meghívnak a vezető­ségi ülésekre, ahol várják a véleményem is. — Elégedett? — Azt nem, de... legutóbb is elismerést kaptunk a KISZ-es munkánkért. Jól­esett. Nem titkolom, amíg titkár leszek, szeretnék egy­re jobban dolgozni, persze, a fiatalokkal. Megszerettem ezt a munkát, bár nem könnyű csinálni. Azt hiszem, ez a gyön­gyöspatai KISZ-szervezet sem­mi rendkívüli dologgal Klem hívta fel magára a figyel­met. Egy a hozzá hasonló­ak között. Ezért „beszédes” mindaz, ami rájuk vonatko­zik. (gmf) vaszi szünetben szervezzük meg a tábort. A nyári két hét a harmadikosoké. Az elmúlt évek során sikerült megvalósítani elképzelésein­ket, a már jól bevált gya­korlat szerint dolgozunk az idén is. — Kik juthatnak be az előkészítőre? — A harmadikosok tábo­rát egyéves levelezés előzi meg. Az országos FEB-iro- da minden középiskolai in­tézménynek elküldi a kérdő­ívet, amelyből az is kiderül, ki milyen főiskolán, egye­temen szeretne továbbtanul­ni. Az egri gimnáziumok, szakközépiskolák például a tanév kezdetekor 1300 ilyen lapot kaptak, s a jelentkező diákoknak nyolc feladatsort kellett megoldaniuk. Termé­szetesen, az ország minden részéből vártuk az előké­szítő táborba a résztvevőket; végül is a legjobb kilenc­ven tanuló kapott helyet. Az egri főiskolán e nyá­ron tíz tantárgyból készítik föl a tanárok a résztvevő­ket. Amint azt Palotás Jó­zsef, a matematika tanszék docense elmondotta, a dél­előtti előadásokon a gimná­ziumi tananyagot a főisko­lai felvételi vizsga követel­ményei szerint veszik át a diákokkal. A matematika iránt érdeklődők a rokon­tantárgyakkal is mélyebben megismerkedhetnek, mások egy-egy szak „műhelytitka­it” tanulmányozhatják. A követelmények, a feltételek megismerése mellett azon­ban nem közömbös az sem: a majdani felvételizők hely­ismeretre tesznek szert, úgy­mond megmérettetnek a nyári tábor foglalkozásai so­rán. Az eddigi tapasztala­tok is azt mutatják, bátrab­bak, kevésbé „drukkosak” a Bejutást eldöntő vizsgán azok, akik részt vesznek e két heten. Délutánonként, a szeminá­riumokon „diáktanárok” fog­lalkoznak a középiskolások­kal. Nagy Lajos, angol szakos főiskolás: — Közvetlenek, lelkesek az idei résztvevők. Könnyű ve­lük a kapcsolatteremtés, így könnyebb a tanulás is. Hegedűs Hedvig délutá­nonként a matematika sze­mináriumokat vezeti: — Első éves főiskolai hall­gató voltam, amikor a meg­bízatást kaptam. Az idén a kémia szakra pályázókkal is foglalkozom. Ügy tűnik, ko­moly tudásvágy él mindenik résztvevő középiskolásban. S az előkészítő tábor rész­vevőinek véleménye? Nos, Nagy Ágota Gyöngyösről, Pap p Károly Jászáirokszál- lásról, Nagy Emese Miskolc­ról egybehangzóan véleke­dett: jól érzik magukat a tá­borban. Nemcsak sokat ta­nulnak, — összegezhetik, rendszerezhetik a gimnáziu­mi tananyagot —, számos érdekes programnak is ré­szesei lehetnék Egerben. Voltak már hangversenyen, látták a Liliomfiit, megnéz­ték a sárkányrepülőket. Es­ténként pedig tantárgyi ve­télkedőket rendeznek. Mikes Márta Csapatvezető aki szeret szeretni Pedagógusnap alkalmából az úttörőmozgalomban vég­zett kiemelkedő munkájáért Horváth' Tibornét, a gyön­gyösi 2. számú Általános Iskola csapatvezetőjét KISZ- érdeméremmel jutalmazták. A „csapatvezzel” a taná­riban találkozunk. Éppen ügyel. — Várom a hittanra je­lentkezőket. v — ??? — Ne döbbenjen meg! Másért kaptam KISZ-érmet, no de ezt is meg kell vala­kinek csinálni. Most éppen nekem. — mondja nevetve, és rámemeli tekintetét. A szeme is nevet. Ügy mint azoké az embereké, akik harminc fölött is gyermekek tudnak maradni. Lehet, hogy megtaláltam a titkát? — Csoda tudja, mi annak a titka, hogy elfogadtak a gyerekek. Nincs is titka. Csak szeretni kell őket, és dolgozni kell. Rendszeresen. És kell egy jó csapat, egy jó tantestület, akik segíte­nek. Vagy nem is segíte­nek, hanem akikkel, együtt lehet dolgozni. Mert ha itt szeretnek a gyerekek úttö­rőzni, az nem az én érde­mem, hanem a közösségé. Talán nem is nekém kellett vQlna KISZ-érmet adni. ha, nem nekünk. . Nagyot szív cigarettájá­ból, és beletúr rövidre nyírt barna hajába, akár egy kis. lány. — Az egykori kislány szeretett úttörő lenni? — Igen, azt hiszem jó út­törő voltam, — mondja bi­zonytalanul, mintha szé­gyenkezne a dicsekvésért és újra megerősíti — tényleg úgy volt. Még úttörő ta­nácstagnak is megválasztot. tak, akárcsak a kislányomat. Pedig ő csak tízéves. — Felélénkül. Olyat viszont le ne írjon, hogy már ak­kor elköteleztem magam a mozgalomért, meg hogy már a bölcsőben is piros nyakkendőről álmodoztam. Én csak belekeveredtem eb_ be. Ügy, hogy volt a KISZ, aztán megismerkedtem a főiskolán Király Gyuszi bá­csival. ö nagyon sokat adott. Nem is amit mondott, hanem ahogy mondta. Szó­val lelkesedett, aztán Párá­don tanítottam. Ott is fon­tos volt az úttörőélet. Meg­követelte az igazgatóm. Nem úgy persze, hogy meg kell csinálni, hanem, hogy az embernek kedve lett meg­csinálni. Aztán elődöm, Ba­lázs Mihályné lelkesített. Meg az igazgatónőnk, La- czikné, de több nevet nem is mondok, mert elfogy a papírja. Sokan segítettek, de» még ennél is fontosabb volt, hogy megtanuljam azt: szeretni kell a gyerekeket. Ugye már mondtam, ez a legfontosabb. Pedig ezt a főiskolán nem oktatják. Ha ezt tudjuk, már minden könnyű. Tíz éve lettem csa­patvezető. Talán azért vá­lasztottak meg, mert tudták, hogy nagy a szám. Mert nagy. Erre már biztos rá- ‘ jött. Mert megmondom mindig, ami nem tetszik. És akkor elkezdtem szervezni ezt, azt. Higgye el. nem a tartalmat volt nehéz megte­remteni, hanem a formát. Jelentéseket, statisztikát, terveket gyártani az nehéz volt. A gyerekekkel köny- nyebb eredményesen dol­gozni, csak az arányokat kell helyesen megtalálni. Nem lehet mindig paran­csokat osztogatni, jelszava­kat kiáltozni. Játszani és nevetni kell, és így nem késik az eredmény. — Milyen eredményeket értek el? — Országos úttörőrendez­vényekre jutnak el gyere­keink. Éneklőraj-verseny, raj vezető-, őrsvezető-talál­kozók, nemzetközi táborok. Oda a legjobbakat hívják. De ott vannak rendszeresen megyei, országos tanulmá­nyi versenyeken is: Amire külön büszke vagyok, hogy sokan mondják, nagyon ön­állóak a gyerekeink. Már­mint önállóbbak az átla­gosnál. Ez ugye az úttörő­élet minősítése is. Nem? ... De ezek így nem sokat mondanak. Jöjjön el a klub­délutánokra, a sportverse­nyekre, a táborokba, és nézzen szét. Vegye át a hangulatát! Oly jökedvűek a gyerékek. A Mikroelektro­nikai Vállatnál van példá­ul egy mérnökbrigád. Ök eljöttek a rendezvényeinkre és itt is ragadtak. így lett KISZ—úttörő testvérzászlónk. Rengeteget segítenek ne­künk. Számítástechnikai szakkört vezetnek, előadá­sokat tartanak, de jönnek rendezvényeinkre, kirándu­lásainkra is. És mi is se­gítjük őket, ahogy tudjuk. Legutób például egy kiállí­tással. — ön technikát, matema. tikét tanít. Nem szeretne inkább csak az úttörőzéssel foglalkozni? — Semmiképp sem. A ta­nítás az a munka, amely al­kalom arra, hogy közel ke­* rüljünk a gyerekekhez. Mindenesetre, ha így lenne, megnyergelném néhány vesszőparipámat. Például, hogy az iskolák tanuljanak meg nyitni más intézmé­nyek felé. Nem használjuk ilyen lehetőségeinket, pedig ahol kopogtattam, mindig örömmel fogadtak. ' — Sok időt áldoz ön er­re? Sosem unja? összeráncolja homlokát, és értetlenül néz rám. — Miért unnám? .. .A gyerekek nem unják... Szabó Péter Haragban a világgal A James Dean-mítosz alapfilmjét mutatja be jú­liusban szerdai napokon az Ifjúsági Házban működő filmmúzeum. Dave, a fősze­replő új fiúként érkezik a nagyvárosi egyetemre, ahol rögtön meggyűlik a baja a bőrzekés ösrockerek durva bandájával. Mindig jót akar, de valamiképp mindig tra­gédiák kellős közepébe csöppen. Dean vadsága lágy­ság, haragja szelídség, ár­tatlansága szemrehányás. Nem lehet elbújni szelíd tekintete elől. A női fősze­repet a tragikus sorsú Ha­thali Wood alakítja. A filmet július 6-án, 13- án és 20-án játssza az Ifjú­sági Ház Prizma mozija. Turizmus, két kerékkel (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents