Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 13., szerda

5

DÉRYNÉ SZEKERÉN

FF

Ok, tizenhármán

A főiskolára készülnek

Tizenévesek tábora

Rómeó és Júlia, 1983-ban az

Estéről estére fél hét előtt már várják őket Egerben, a Líceum előtt. Felnőttek és gyerekek, akik ezért jönnek el a Széchenyi utcára. Az árra járó gyalogosok, mikor meglátják a kis csapatot, megszakítják útjukat, s már cseppet sem sietős a (Jolguk. Hogyne, hiszen nézőkké válnak perceken belül a véletlen szemlélők is, átadva magukat a kiváncsi csodálkozásnak.

Egyszerre fölhangzik az ének, elindul a jelmezes társulat a Líceum kapujából, mókázva, csalogatva az embereket, a nagyérdemű közönséget az előadásra. Az Agria Játékszín bemutatóinak sorában a Liliomfi előjátéka vérbeli komédia. A vándorszínészek korát idézik föl a szereplők, az ekhós szekeres, „családi hangulatot” árasztó, a közönség kegyeiért esdeklő korszakot. A magyar színjátszás ősi mesterségbeli fogásait keltik életre, felszabadult kedvvel, nem kevésbé bő humorral.

Valló Péter rendezte színpadra, azaz térre az előjátékot. Fölmérvén-kihasználván minden lehetőséget, amit a hely nyújthat. A Líceum épülete, a sétálóutca e szakasza, a környezet illő háttere a komédiának. Nagyszerű maga az ötlet is: a vándorszínészek szekere folyegri Líceum előtt

(Fotó: Szántó György)

ton át meg átváltozó színpad, egy-egy függönnyel jelölve a ■ bemutatott darab színterét.

Shakespeare-parafrázisokat láthat a közönség, a paródia ritkán megszülető erőteljességével. Az Othello, a Rómeó és Júlia, a III. Richárd egy- egy jelenete már-már a végsőkig kihasznált ötletek sora. Talán a Hamlet-paródia született a legtökéletesebbre. E jelenetben kettős szférában mozogtak a szereplők a vándorszínészek játékstílusát, ugyanakkor saját magukat karikírozták.

A jókedv, a felszabadult nevetés mellett azonban el is gondolkodhat a szemlélő a játék láttán. Jórészt főiskolásokkal ismerkedhettünk meg, s méltán kívánkozik ide nevük. Pusztaszeri Kornél, Jakab Tamás, Kiss László, Kőszegi Ákos, Lippai László, Nagy Zoltán, Pa- lásthy Beáta, Pásztor Edina, Ráczkevei Anna és Varga Mária nemcsak ígéretes tehetségek, de úgy tűnik, máris sok mindent tudnak, a színjátszás nehéz mesterségéből. Eszenyi Enikő, Méhes László és Kaszás Attila már gyakorló színészként vesz részt a játékban.

ök tizenhármán, Déryné szekerén magávalragadó színtársulat.

(mikes)

Igaz, az egri tanárképző főiskolán is beköszöntött a nyári szünet, a tanszékek előadótermei mégsem csendesek. Kilencven középiskolás diák tanul most itt, készülvén a majdani felvételi vizsgára. Július 15-ig két hetet töltenek a nyári táborban. ..

Kezdetben volt a Studium generale: akkoriban a középiskolás tanulók maguk fogtak össze, s közösen vették át a tananyagot a főiskolások segítségével. Kilenc évvel ezelőtt szervezték meg az első főiskolai felvételi előkészítő tábort. Az országos kezdeményezést a KISZ Központi Bizottsága határozata indította el, méghozzá abból a célból, hogy mind több segítséget nyújtsanak a fizikai dolgozók gyermekeinek.

Az eddigi egri tapasztalatokról dr. Vadon Lehelt, a tanárképző főiskola angol tanszékének tanárát kérdeztük:

— A középiskolák negyedikeseinek évről évre a taFAKANALLAL

Azért is megmutatja

Furcsa véletlenek: cukrásznak készült, szakács lett, esze ágában sem volt titkárrá lenni, fél évvel ezelőtt megválasztották, az óvodában főz a gyerekeknek a beosztása szerint, most mégis az öregek napközi otthonát látja el.

Ráadásul nagyon fiatal, nemrég végezte el a szakmunkásképzőt és. máris — főszakács.

— Gyöngyöspatai vagyok, az itteni községi KlSZ-szer- vezet titkára — mondja Pa- ziczki Rozália. — Amikor megválasztottak, fogalmam sem volt, mit kell tennem. Bementem a járáshoz, ott kaptam segítséget. Majd tíznapos tanfolyamra küldtek el. Ha nem is mindent, de sok mindent megtanultam ott.

— Azóta minden megy, mint a karikacsapás?

Megy...? Nem olyan köny- nyű ez. A KISZ-esek jó része máshol dolgozik, ha hazajön, ott a háztáji, a lakás, a tanulás, minden más Kevés idő jut a mozgalomra.

— Milyen programot tudnak kínálni?

összeállította Németi Zsuzsa

— Ez attól függ. Az éves e terveinket közösen állítjuk* össze. De nehogy azt gondolja, tolonganak a gyűlésre a fiatalok. Pedig beszélek velük: gyertek, mert most ez lesz, tudjátok és meg kell beszélni, hogy... Előfordul, hogy ennek sincs eredménye.

— Ilyenkor elkeseredik?

— Nem. Azt mondom magamban, csak azért ismeg- mutatom. Mennyi elszántság, állapítom meg. A tekintete is ezt sugallja.

— Milyen körülmények között tevékenykedhetnek?

Arra gondolok, biztosan szűköáfek a lehetőségeik. De nem.

— Van saját épületünk, a művelődési otthon mellett. Azt a fiatalok csinálták maguknak. Szórakozási lehetőséget is tudunk ott nyújtani. Nem, ne csak diszkóra, táncra gondoljon.

Büszkék arra, hogy minden évben elmennek a Gyöngyöstarján fölött lévő Fa j za t - p usztá ra és az ott lévő hősök sírját megkoszorúzzák.

— Ez egész napos kirándulás is — teszi hozá, nehogy hiányoljam a fiatalos szórakozást.

Ha a járás közli, milyen vetélkedő következik, milyen túrát szerveznek, arra mindig elmennek. Most Sopronba készülnek néhány napra.

— Végzünk mi társadalmi

munkát is a községben. Erre .mindig akad jelentkező — büszkélkedik alig titkolt örömmel.

— Mit tudnak csinálni a fiatalok itt a KISZ-en kívül?

— Semmit. Így. ahogy mondom. Nincs egy színházi műsor, nincs egy jó program a művelődési házban, csak a mozi, a mozi és más sehol.

A hét utolsó napjait használják fel gyűlésekre, összejövetelekre. Kapnak pénzügyi támogatást a tanácstól is, máshonnan is. Ezen sem múlik semmi.

— A párt a lapszervezet figyel ránk, segít bennünket. Engem meghívnak a vezetőségi ülésekre, ahol várják a véleményem is.

— Elégedett?

— Azt nem, de... legutóbb is elismerést kaptunk a KISZ-es munkánkért. Jólesett. Nem titkolom, amíg titkár leszek, szeretnék egyre jobban dolgozni, persze, a fiatalokkal. Megszerettem ezt a munkát, bár nem könnyű csinálni.

Azt hiszem, ez a gyöngyöspatai KISZ-szervezet semmi rendkívüli dologgal Klem hívta fel magára a figyelmet. Egy a hozzá hasonlóak között. Ezért „beszédes” mindaz, ami rájuk vonatkozik.

(gmf)

vaszi szünetben szervezzük meg a tábort. A nyári két hét a harmadikosoké. Az elmúlt évek során sikerült megvalósítani elképzeléseinket, a már jól bevált gyakorlat szerint dolgozunk az idén is.

— Kik juthatnak be az előkészítőre?

— A harmadikosok táborát egyéves levelezés előzi meg. Az országos FEB-iro- da minden középiskolai intézménynek elküldi a kérdőívet, amelyből az is kiderül, ki milyen főiskolán, egyetemen szeretne továbbtanulni. Az egri gimnáziumok, szakközépiskolák például a tanév kezdetekor 1300 ilyen lapot kaptak, s a jelentkező diákoknak nyolc feladatsort kellett megoldaniuk. Természetesen, az ország minden részéből vártuk az előkészítő táborba a résztvevőket; végül is a legjobb kilencven tanuló kapott helyet.

Az egri főiskolán e nyáron tíz tantárgyból készítik föl a tanárok a résztvevőket. Amint azt Palotás József, a matematika tanszék docense elmondotta, a délelőtti előadásokon a gimnáziumi tananyagot a főiskolai felvételi vizsga követelményei szerint veszik át a diákokkal. A matematika iránt érdeklődők a rokontantárgyakkal is mélyebben megismerkedhetnek, mások egy-egy szak „műhelytitkait” tanulmányozhatják. A követelmények, a feltételek megismerése mellett azonban nem közömbös az sem: a majdani felvételizők helyismeretre tesznek szert, úgymond megmérettetnek a nyári tábor foglalkozásai során. Az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, bátrabbak, kevésbé „drukkosak” a Bejutást eldöntő vizsgán azok, akik részt vesznek e két heten.

Délutánonként, a szemináriumokon „diáktanárok” foglalkoznak a középiskolásokkal.

Nagy Lajos, angol szakos főiskolás:

— Közvetlenek, lelkesek az idei résztvevők. Könnyű velük a kapcsolatteremtés, így könnyebb a tanulás is.

Hegedűs Hedvig délutánonként a matematika szemináriumokat vezeti:

— Első éves főiskolai hallgató voltam, amikor a megbízatást kaptam. Az idén a kémia szakra pályázókkal is foglalkozom. Ügy tűnik, komoly tudásvágy él mindenik résztvevő középiskolásban.

S az előkészítő tábor részvevőinek véleménye? Nos, Nagy Ágota Gyöngyösről, Pap p Károly Jászáirokszál- lásról, Nagy Emese Miskolcról egybehangzóan vélekedett: jól érzik magukat a táborban. Nemcsak sokat tanulnak, — összegezhetik, rendszerezhetik a gimnáziumi tananyagot —, számos érdekes programnak is részesei lehetnék Egerben. Voltak már hangversenyen, látták a Liliomfiit, megnézték a sárkányrepülőket. Esténként pedig tantárgyi vetélkedőket rendeznek.

Mikes Márta

Csapatvezető aki szeret szeretni

Pedagógusnap alkalmából az úttörőmozgalomban végzett kiemelkedő munkájáért Horváth' Tibornét, a gyöngyösi 2. számú Általános Iskola csapatvezetőjét KISZ- érdeméremmel jutalmazták.

A „csapatvezzel” a tanáriban találkozunk. Éppen ügyel.

— Várom a hittanra jelentkezőket. v

— ???

— Ne döbbenjen meg! Másért kaptam KISZ-érmet, no de ezt is meg kell valakinek csinálni. Most éppen nekem. — mondja nevetve, és rámemeli tekintetét. A szeme is nevet. Ügy mint azoké az embereké, akik harminc fölött is gyermekek tudnak maradni. Lehet, hogy megtaláltam a titkát?

— Csoda tudja, mi annak a titka, hogy elfogadtak a gyerekek. Nincs is titka. Csak szeretni kell őket, és dolgozni kell. Rendszeresen. És kell egy jó csapat, egy jó tantestület, akik segítenek. Vagy nem is segítenek, hanem akikkel, együtt lehet dolgozni. Mert ha itt szeretnek a gyerekek úttörőzni, az nem az én érdemem, hanem a közösségé. Talán nem is nekém kellett vQlna KISZ-érmet adni. ha, nem nekünk.

. Nagyot szív cigarettájából, és beletúr rövidre nyírt barna hajába, akár egy kis. lány.

— Az egykori kislány szeretett úttörő lenni?

— Igen, azt hiszem jó úttörő voltam, — mondja bizonytalanul, mintha szégyenkezne a dicsekvésért és újra megerősíti — tényleg úgy volt. Még úttörő tanácstagnak is megválasztot. tak, akárcsak a kislányomat. Pedig ő csak tízéves. — Felélénkül. Olyat viszont le ne írjon, hogy már akkor elköteleztem magam a

mozgalomért, meg hogy már a bölcsőben is piros nyakkendőről álmodoztam. Én csak belekeveredtem eb_ be. Ügy, hogy volt a KISZ, aztán megismerkedtem a főiskolán Király Gyuszi bácsival. ö nagyon sokat adott. Nem is amit mondott, hanem ahogy mondta. Szóval lelkesedett, aztán Párádon tanítottam. Ott is fontos volt az úttörőélet. Megkövetelte az igazgatóm. Nem úgy persze, hogy meg kell csinálni, hanem, hogy az embernek kedve lett megcsinálni. Aztán elődöm, Balázs Mihályné lelkesített. Meg az igazgatónőnk, La- czikné, de több nevet nem is mondok, mert elfogy a papírja. Sokan segítettek, de» még ennél is fontosabb volt, hogy megtanuljam azt: szeretni kell a gyerekeket. Ugye már mondtam, ez a legfontosabb. Pedig ezt a főiskolán nem oktatják. Ha ezt tudjuk, már minden könnyű. Tíz éve lettem csapatvezető. Talán azért választottak meg, mert tudták, hogy nagy a szám. Mert nagy. Erre már biztos rá- ‘ jött. Mert megmondom mindig, ami nem tetszik. És akkor elkezdtem szervezni ezt, azt. Higgye el. nem a tartalmat volt nehéz megteremteni, hanem a formát. Jelentéseket, statisztikát, terveket gyártani az nehéz volt. A gyerekekkel köny- nyebb eredményesen dolgozni, csak az arányokat kell helyesen megtalálni. Nem lehet mindig parancsokat osztogatni, jelszavakat kiáltozni. Játszani és nevetni kell, és így nem késik az eredmény.

— Milyen eredményeket értek el?

— Országos úttörőrendezvényekre jutnak el gyerekeink. Éneklőraj-verseny,

raj vezető-, őrsvezető-találkozók, nemzetközi táborok. Oda a legjobbakat hívják. De ott vannak rendszeresen megyei, országos tanulmányi versenyeken is: Amire külön büszke vagyok, hogy sokan mondják, nagyon önállóak a gyerekeink. Mármint önállóbbak az átlagosnál. Ez ugye az úttörőélet minősítése is. Nem? ... De ezek így nem sokat mondanak. Jöjjön el a klubdélutánokra, a sportversenyekre, a táborokba, és nézzen szét. Vegye át a hangulatát! Oly jökedvűek a gyerékek. A Mikroelektronikai Vállatnál van például egy mérnökbrigád. Ök eljöttek a rendezvényeinkre és itt is ragadtak. így lett KISZ—úttörő testvérzászlónk. Rengeteget segítenek nekünk. Számítástechnikai szakkört vezetnek, előadásokat tartanak, de jönnek rendezvényeinkre, kirándulásainkra is. És mi is segítjük őket, ahogy tudjuk. Legutób például egy kiállítással.

— ön technikát, matema. tikét tanít. Nem szeretne inkább csak az úttörőzéssel foglalkozni?

— Semmiképp sem. A tanítás az a munka, amely alkalom arra, hogy közel ke* rüljünk a gyerekekhez. Mindenesetre, ha így lenne, megnyergelném néhány

vesszőparipámat. Például, hogy az iskolák tanuljanak meg nyitni más intézmények felé. Nem használjuk ilyen lehetőségeinket, pedig ahol kopogtattam, mindig örömmel fogadtak. '

— Sok időt áldoz ön erre? Sosem unja?

összeráncolja homlokát, és értetlenül néz rám.

— Miért unnám? .. .A gyerekek nem unják...

Szabó Péter

Haragban a világgal

A James Dean-mítosz alapfilmjét mutatja be júliusban szerdai napokon az Ifjúsági Házban működő filmmúzeum. Dave, a főszereplő új fiúként érkezik a nagyvárosi egyetemre, ahol rögtön meggyűlik a baja a bőrzekés ösrockerek durva bandájával. Mindig jót akar, de valamiképp mindig tragédiák kellős közepébe csöppen. Dean vadsága lágyság, haragja szelídség, ártatlansága szemrehányás. Nem lehet elbújni szelíd tekintete elől. A női főszerepet a tragikus sorsú Hathali Wood alakítja.

A filmet július 6-án, 13- án és 20-án játssza az Ifjúsági Ház Prizma mozija.

Turizmus, két kerékkel

(Fotó: Szabó Sándor)