Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

4« NÉPÚJSÁG, 1983. június 12., vasárnap A felsőfokú pártoktatás korszerűsítéséről Megjelent A Politikai Főiskola Közleményei című folyóirat * MINDENNAPI NYELVÜNK Vissza vagy hátra? Mindennapi nyelvhaszná­latunkban szóban és írásban egyaránt használjuk ezeket a szóalakokat: visszaad, visz- szaér, visszaeső, visszafelé, visszaút, visszacsinál, vissza­felesel stb. A bizalmas jel­legű beszédhelyzetekben nyelvi szerephez jut a visz- szavan nyelvi forma, a leg­gyakrabban ilyen szöveg- környezetben: Visszavan a tanulásban, visszavan a fej­lődésben, még visszavan a jegyváltás stb. Az igényesebb nyelvhasználat inkább a vissza helyett a hátra szó­alakkal él. Különösen viszolygunk ak­kor, amikor a sportriporter így fogalmaz: Csak percek vannak vissza a mérkőzés­ből, csak néhány másodperc volt vissza a döntetlenre álló meccsből, amikor a kö­zépcsatár előre tört, és gólt rúgott. Ezt az ismétlődő nyelvi hibát elkerülhetjük, ha a vissza helyett a hátra szóalakot használjuk fel szó­beli és írásbeli közléseink­ben, mint ahogyan tették e szövegrészietek megfogalma­zói: „Még egy negyedóra hátra volt az előző mérkő­zésből” (Népsport, 1983. máj. 8.). — „Még mindig hátra­van a sokasodó aprómunka, a bosszantó következetlen­ségek, állandósuló íráshibák irtogatása az utcatáblákról és a hivatalos névjegyzékek­ből” (Magyar Nemzet, 1983. máj. 8.). Űjabban különösen gyak­ran hallhatjuk ezt a nyelvi formálást: „Egy évem van még vissza a nyugdíjig”'. Szívesebben hallanánk eze­ket a változatokat: Egy évem van már csak a nyugdíjig, egy év múlva nyugdíjaznak, egy év és nyugdíjba megyek stb. Sajnos, vannak, akik a hátravan igétől is viszolyog- nak, és nyelvi hibát sejtenek benne. Kerülik is a haszná­latát. Persze, nincs igazuk. Hogy mennyire kifejező lehet a vele élés, arról ezek a szövegrészietek bizonykod­nak: Hátravan még a fekete­leves (ezután jön még csak a dolog kellemetlenebb, ne­hezebb része). — Még csak ez van hátra (még csak ez kellene, egyéb sem kell)! A hátravan szóalakot beleil­leszthetjük ebbe a rokon értelmű szósorba is: elma­rad, lemarad, nem jutott előre stb. A szólásszerű nyelvi ala­kulatokban is találkozhatunk vele. Csak egy példát ennek bizonyításául: Nem sok van már neki hátra (nem él már sokáig). Nem egy versben a kulcs­szó szerepét is betölti a hátravan igealak: „Még a darvak hátravannak, / Men­nek ők is most akarnak” (Arany). Ne süssük tehát rá az idegenszerűség bélyegét. Dr. Bakos József Hét merész kaszkadőr, avagy Fülig Jimmy svédtornája Előbb volt a gomb, aztán a kabát: a film alapötleté­hez agyaltak ki egy törté­netet, amely nem túlságosan mélyértelmű ahhoz, hogy el­takarja az eredeti elképze­lés vázát. Szakmai film a Hét merész kaszkadőr. Csak nem egy mélyhangú elbeszé­lő mondja el, hogy milyen nehéz mesterség is mások helyett nyaktörő mutatvá­nyokat végrehajtani, hanem egy sztoriba ágyazzák ezt a „magvas” mondandót. Hagyományos, majdnem „klasszikus” a mese, hiszen hét különleges képességű szereplő összeszedéséről van szó, s ez a Hét mester- lövész, vagy a Hét szamu­ráj című alkotásokkal rokon. (Azt azért túlzásnak tarta­nám, hogy utánérzés.) A má­gikus hetes szám, illetve ma­ga a „csapat” egymásra ta­lálásának folyamata vala­mi „pofát ad" ennek az egésznek. A legősibb gyökerekhez nyúlnak vissza a forgató- könyv írói, amikor az epo­szi felvonultatás eszközét al­kalmazzák. Igaz, középisko­lai tanulmányaikból nem emlékeztek másra, csak erre a részre, a többi irodalom­órán úgy látszik a mozi1!» szöktek. Máskülönben el­magyarázták volna nekik, hogy az elbeszélésnek más törvényszerűségei is vannak, s egy arányos műben nem tarthatnak az idő kéthar­madában ott, hogy a közön­ség még mindig csak az egyik kezén tart a hősök számolásánál. Csakhát fonto­sabb volt a látványosság, amelyet ennek az egyre di­vatosabb háttérszakmának a képviselői biztosíthatnak. Az egyik úgy mászik a fa­lon, mint a pók, a másik Csütörtökön mutatkozott be az Ifjúsági Ház ének­kvintettje és a hevesi zene- pedagógusokból alakult Ma- renzio kvartett az egri Ifjú­sági Ház nagytermében. A tavasz elején létesült kvintett — melynek tagjai: Toldy Ágnes szoprán, Pintes Ildikó mezzoszoprán, Kollár Zsuzsa alt, Szabó Dénes te­nor, Rózsa László basszus — kezében elsül a kapanyél is, a harmadik colos desz­kákat tör el a fejével: foly­tathatnánk tovább a sort. Az egész ott csorbul, hogy elfelejtenek eléjük valódi akadályokat állítani, ütőké­pes ellenfeleket. Igaz, azt szokták mondani: nem az a legény, aki adja... Ha va­lóban így van, sokkal jobb képességekkel megáldottak voltak a szembenálló ban­diták, mert iszonyú nagy po­fonokat kaptak. Leginkább egy rejtőjenői fogalom jutott eszembe a látottakról: Fülig Jimmy svédtornája lehetett hasonló, amikor egy hajó személy­zetét és legénységét szelíd figyelmeztetésiként félájult­ra verte. Itt is az egész csetepaté néhány percig tar­tott, komoly ellenállást a gengszterek nem tudtak ki­fejteni. A két tucat állig felfegyverzett haramiát ke­ményen eldöngölték baráta­ink. Akik természetesen hu­manisták is> s csak akkor vágják föl az ellenfél hasát, ha nagyon muszáj. Egyéb­ként még a fővezérért is visszamennek a robbanás előtt a rablótanyáira, s fi­gyelmeztetik a jóravaló gaz­fickóikat: negyvenöt másod­perc múlva röpül az épület. A kaszkadőrök magának­ciójára azért van szükség, viszonylag rövid idő alatt ér­lelte ki első műsorát, amely­ben ismeretlen szerző XIV. századi ó-francia táncdala, Isaac Arcadelt, Hassler, Mon­teverdi, Banchieri, Gastoldi, Scandelli és Lully madrigál­jai mellett két angol szerző, Bennet és Wilbye is szerepel. Tudatosan hajlik tehát visz- sza az együttes a XVI— XVII. század szerzőihez. És mert az emberrablók ellen a kormány nem tud mit tenni, mert egy másik állam felségterületén van a fész­kük. Utóbb, persze kiderül, hogy az is helyesli a táma­dást, mert nagyon elege van, ezekből a kalózokból. A film fényképezése, a távoli képek sokasága is arra utal, hogy itt emberi érzések ábrázolására, szen­vedélyek és más hasonló csekélységek kifejezésére nem gondolt sem a rende­ző, sem az operatőr. In­kább a merész mutatványok bemutatására vállalkoztak a stáb tagjai, amelyek azon­ban így távolról nem is tűn­tek Olyan elképesztőeknek, pláne, hogy ilyen csodaem­berek csinálták őket. Ilye­nek láttán sóhajt föl az ember: na és, a vidra job­ban úszik, a légy a plafonon is tud mászkálni, a kengu­ru a legjobb bokszolót is leteríti. Meg aztán arra is gondolhatunk, hogy itt a helyetteseket is helyettesít­hették, vagyis a kaszkadő­röket játszó színészek bra­vúrjait is végrehajtotta va- láki. De kár elrontaná az illú­ziót, a gyöngécske történe­tet nézve izgalmas szakmai fogásokkal ismerkedhetünk ez azt jelenti, hogy a mai zenei törekvések mellé meg­szerettetik, felfedeztetik új­ra a közönséggel azt a har­mónia- és dallamvilágot, amelyből a modern idők zaklatottsága hiányzik. A szabad időben vállalt közös éneklés résztvevőinek hinni kell abban, hogy nemcsak a cél nemes, de a fáradságot szellemi és élménybeli ha­szon is koronázza. Rózsa László látható öröm­mel és lelkesedéssel irányít­ja ezt az együttest. A hang­összetétel szerencsésnek, szí­nesnek mondható, s a zenei felkészültség is; komoly alap a távlati elképzelésekhez, tervezgetésekhez. A hevesi zenepedagógus-kvartett — tagjai: Bonyárné Hevesi Ju­dit szoprán, Kisné Kertész Megjelent A Politikai Fő­iskola Közleményei című fo­lyóirat idei első száma. Lo­soncé Miklós a fejlett tőkés és az újonnan iparosodó kő­olajtermelő, fejlődő országok közötti kapcsolatról ír, míg Findrik Mária a bolgár gaz­daságirányítás reformjáról közöl tanulmányt. A folyó­iratban jelent meg Szabó Józsefnek, a közgazdasági tudományok kandidátusának, az MSZMP Politikai Főisko­lája rektorának tanulmánya a felsőfokú pártoktatás kor­szerűsítéséről. A tanulmány bizonyára nagy visszhangot kelt majd és nemcsak ha­zánkban, hanem valószínű a szocialista országokban is. Tanulmányában kifejti, hogy a szocialista építés külső és belső feltételeiben az utóbbi időben számottevő változá­sok következtek be. Hazánk­ban éppúgy, mint a legtöbb szocialista országban első­rendű jelentőségűvé vált a gazdaság hatékonyságának növelése. Megkezdődött a gazdaság extenzív szakaszá­ról az intenzívre való átté­rés. Ezzel szerves összefüg­gésben kerül sor több ország­ban gazdasági reformok vég­rehajtására. Bonyolultabbak­ká váltak és nehezebbek let­tek a nemzetközi gazdasági feltételek. A szocialista or­szágoknak a gazdasági fel­adatok megoldásához tovább kell fejleszteniük együttmű­ködésüket. Végre kell hajta­ni az egész közgazdasági gondolkodás korszerűsítését. Gabriella alt, Szabó István tenor és Ferencz Sándor basszus — már munkaprog­ramját is hirdeti azzal, hogy az 1553—1599 között élt Lu­ca Marenzio nevét tűzte zászlajára, aki a madrigál­irodalom legnagyobb meste­re. Ez vállalásnak nem ke­vés. A Marenzio kvartett mos­tani műsora azonban tovább mutat a madrigáléneklés igényénél. A Vecchi-, Viada- na~, Lassus-számok után kü­lön blokkban Liszt Ave Ma­riáját, Kodály két művét, a Magyarország címerét és Adventi énekét is előadta. Három néger spirituáléval pedig azt bizonyította, hogy tájékozódását a XX. századi vokális zene sem kerüli el. A kvartettet irányító Fe­rencz Sándor bensőséges hatásokra törekszik; az éne­Számolni kell azzal is, hogy a szocialista társadalom ed­digi fejlődésében számos el­lentmondás keletkezett. A nemzetközi helyzetben foko­zódik a két társadalmi rend­szer közötti harc. Arról is ír a szerző, hogy a szocia­lista építés mai bonyolult feladatait csak az egész nép erejével, a párt és a dolgozó tömegek közötti bizalom megőrzésével lehet megolda­ni. Mindezt természetesen az oktatásnak is figyelembe kell vennie. A gyorsan vál­tozó feltételek között na­gyobb gondot kell fordítani az önálló, alkotó marxista gondolkodás és az új iránti érzék fejlesztésére. Fejlesz­teni kell a problémacentri­kus és problémamegoldó gondolkodást is. Figyelembe kell venni, hogy a káder- utánpótlás fő forrását ma a fiatal nemzedék jelenti. A Politikai Főiskola hallgatói­nak zöme például a 25—35 év közötti korosztályhoz tar­tozik. Személyes politikai ta­pasztalataik csak a 70-es évekből vannak, ezért el kell érni, hogy a 70-es évek előt­ti korszakról is hű képet kapjanak és alkossanak. Fo­lyamatossá kell tenni a kép­zést, a továbbképzést is. A Politikai Főiskola elvégzése és a diploma megszerzése korántsem jelenti az oktatás befejezését. Végezetül a tu­domány és az oktatás kap­csolatát és azok kölcsönha­tását elemzi a szerző. kesek mintha csak a kö­zönség soraiból lépnének elő, szórakoztatási szándékkal vagy éppen „zenei elmélke­désre”. A hevesi művésztanárok — Szabó István (fuvola, blockflőte), Kis József (gor­donka), Mártié Tóth Judit és Ferencz Sándor (zongora) — egy reneszánsz táncot, egy Hdndelszonátát, egy Weber-triót és Debussy Minstrels című darabját ad­ták elő. A zenetörténeti be­vezetőt Kakukné Molnár Klára mondta el. Az értékes műsor és a két együttes ro- konszenvet ébresztett az újabb műkedvelő próbálko­zások iránt. Az egri közön­ség viszont mintha még nem fedezte volna fel az Ifjúsági Ház nagytermét. (farkas) meg. Gábor László A közös éneklés öröme Két madrigálkórusról Kögöltin Dava*: A csobán III/3. Tizenöt éves fejjel Gaha Tyumenbe került, a hajó­gyárba, ahol Alekszej And- rejevics Vazsenyin kovács keze alatt kezdett dolgozni. Ez az orosz münkásember nemcsak a vas kovácsolásá­•Kögöltln Dava (oroszos nevén David Kugulünov): kalmük költő. 1922-ben született Abga- ner-Gahankini faluban. Több verseskötet szerzője. 1976-ban Április hívása című verseskö­tetéért Allaml-díjat kapott. Versel magyarul a Szovjet Iro­dalom folyóirat 1979/9., 1981/11. és 1982/6. számában olvashatók. rá, hanem a tulajdon lelke formálására is megtanította. A- háború utáni nehéz esz­tendők jártak akkoriban, de Alekszej Andrejevics el szokta hívni magához a fiút, teli tál borscsot tett elé­be, nagy karéj kenyeret szelt neki: Eéyél! Ez nem egyszerű segítség volt. Ez emberségből volt lecke. — Nehéz munkát végzel — mondtam Andrejnek a ju­hokkal a fagyban tett két­órás „sétá” után. — Nem könnyű — helye­selt Gaha Pürvejevics —, de a legsúlyosabb nehézségeket mégsem, a természet tá­masztja, hanem az emberek. A sztyeppén elég széna van. De volt olyan idő, hogy a vizet benzintartályokban hordták utánunk. A sofőrök különbözők. Van, aki az egyik csobánnak több vizet ad, a másiknak kevesebbet. Annak időben, ennek késve. Volt olyan idő, hogy a cso- bánok az ügyeskedők pórá­zán jártak. Nekem az a vé­leményem, hogy ilyet nem lehet megengedni. Az emberek tudják: ha az igazságról van szó, Gaha Andrej evet semmivel sem lehet megingatni. Gaha nem ismer el semmiféle „maga­sabb érdekeket”. Az a meg­győződése, hogy ezzel hitelét veszti mindaz, aminek a ne­vében valamennyien dolgo­zunk. A dolgozó ember ér­dekeinek védelme egyben a szovjethatalom érdekeinek védelme is — ez a szakszer­vezetben végzett munkájá­nak az alapelve. A kérdés ilyen mélyreható értelmezé­se arról tanúskodik, hogy Gaha igazi szakszervezeti vezető. Egyelőre nem túl sok cso­bán dolgozik korszerű állat- tenyésztő telepeken. A több­ség még a régi módon legel­tet, távol az otthonától. A csobánok életkörülményei­nek a legnagyobb mértékben közeledniük kell a korszerű létfeltételekhez, vallja And- rejev, s a kérdést felvetette a szakszervezet központi ve­zetőségében is. „A legfontosabb, hogy minden csobán gyereke ta­nuljon” — mondja. Verhnyij Jakulban ezzel nincs prob­léma. Gaha Andrejev egyi­ke azoknak, akik hozzájárul­tak a megoldásához. Közeledett az ősz, de az internátus felújítását még nem fejezték be, és úgy né­zett ki, hogy nem is fogják egyhamar. Tökéletesen reális volt annak a veszélye, hogy a gyerekek iskola nélkül maradnak. Gaha talpra állí­totta a párt-, a tanácsi és a szakszervezeti aktívákat, s a járási tanács ülésén is fel­vetette a kérdést. Szeptem­ber elsején a gyerekek beül­hettek a padokba! Hogyan éri el azt, amit akar? Az energiájában van a titok nyitja, az állhatatos­ságában? Ezek nélkül per­sze nem megy. Ám ezekkel a tulajdonságokkal bárme­lyik vontató rendelkezik. Ga­ha esetében többről van szó. Andrejev a közvélemény akaratát fejezi ki. A közvé­lemény ítélete előtt pedig nehéz bárkinek is megáll­nia. A juhok lefeküdtek aludni. Lecsöndesült a hóvihar, a felhők szétszóródtak az égen. Most már haza is le­het menni. „Ti írók, gyak­rabban gyertek el hozzánk a sztyeppre — mondta nekem Gaha Pürvejevics. — Megle­het, hogy támad valami jó ötletetek.” Aztán azonnal ko­molyra fordítja a szót: „Pél­dául arról, hogyan segítsünk a sztyeppnek. Hogyan őriz­zük meg a tevéket? Hiszen már alig van belőlük, pedig náluk kitartóbb és igényte­lenebb állatok nincsenek a sztyeppén. Minek a Kirovec traktort hajszolni egy fél tonna takarmány miatt? Ezt a teve is el tudná vinni, és ráadásul az még azokon a helyeken is átmegy, ahol a gép elakad ... Meg aztán a puszta szépítésére is kelle­nek a tevék. Nélkülük a sztyepp sem az igazi!” Íme egy ember, aki a szí­vével érzi a természet meg­óvásának szükségességét, gondoltam. Sztyepp, haza, boldogság, vágy, keresés — lelkében ezek egyazon lánc szemei. ... Becsületes, nyughatat­lan lélek.... Csöndes éjszaka volt. Az ég alacsonyan borult a téli sztyeppre. Ügy tűnt, hogy kézzel el lehet érni a csilla­gokat. (Vége) (Zahemszky László fordí­tása.)

Next

/
Thumbnails
Contents