Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 8., szerda 5 TÖBB ÖNÁLLÓSÁGOT, MEGÚJULÁST! Gondolatok egy mozgalmi év után Mint minden esztendőben, az idén is számvetés készült arról az ifjúsági szervezetekben, miként sikerült teljesíteni a tavaly kitűzött célokat, feladatokat. A megyei KISZ-bizottság, összesítvén a dolgozó és tanuló fiatalok taggyűléseinek tapasztalatait, azok alapvetően betöltötték feladatukat, a továbblépésre van lehetőség, bár a mozgalmi munka színvonalát még emelni kell. örvendetes, hogy a legtöbb helyen törekedtek a megújulásra. Olyan programokat alakítottak ki, amelyek konkrét célokat tartalmaztak, amelyek jól tükrözték a helyi sajátosságokat. Az erősebb, nagyobb szervezetek példát mutattak arra, miként lehet önállóbbá válni, öntevékenyen dolgozni, s így nagyobb befolyásra szert tenni a fiatalok között. Ez azonban nem mindenütt sikerült. Ahol ugyanis mechanikusan próbálták lebontani a kongresszus irányelveit éves munkatervre, ott nemigen lehetett számítani túl sok eredményre. Kár, hogy kevés helyen tértek ki elemzően az eredeti elképzelések és a végrehajtottak összevetésére. Értékelő taggyűlésen nem elegendő tételszerűen felsorolni a végzetteket, formálisan — a közösségi munkától függetlenül — számba venni az egyéni vállalásokat. Ezen a területen is szemléletváltozásra van szükség, hisz megnőttek a KISZ-szel szemben is a minőségi követelmények. A városi, járási bizottságok épp ezért a jövőben tervszerűbben figyelnek majd arra, év közben hogyan dolgoznak a fiatalok, hogy már menet közben hasznosítani lehessen a tapasztalatokat. Mert sok még az önállót- lanság, a bizonytalanság. Nem mindenütt ismerték föl, hogy a követelményeket differenciálni kell. Hisz a nemrég családot alapított fiatal nyilvánvalóan inkább a helyi gazdasági feladatok megvalósításából vállal részt — mert így anyagilag is jól jár, a tinédzserek viszont több szabad idős, közösségi programot igényelnek. A vitákban egyébként gyakran esett szó a gazdasági élet nehézségeiről. Érthetően, hisz a gondok nagyon érzékenyen érintik a fiatalokat. A közösségi munkákban való aktivitás általában azokon a helyeken csökkent, ahol a helyi politikai, társadalmi, gazdasági életben is nagyobb a feszültség, több az ellentmondás. Itt mentek a legnehezebben az átjelentkezések is. Igaz, az iskolaiból az üzemi, intézményi KISZ-be való átlépés sehol sem zökkenő- mentes ... A fogyatékosságok valószínűleg csökkenni fognak, ha az átjelentkezések a továbbiakban szervezettebbek lesznek. Végül a vezetőségek cserélődésének tapasztalatairól. Voltak olyan kisebb közösségek, ahol még az is gondot jelentett, lesz-e valaki, aki elvállalja a titkári funkciót. Másutt nem megfelelő személyekre esett a választás, így a tagság később megvonta a bizalmat. Természetesen volt viszont azok fölmentése, akik más párt-, illetve gazdasági feladatot kaptak, esetleg családi nehézségeik támadtak. Hogy miként lehet e területen is előbbre lépni, a demokratizmust kiszélesíteni, arra jó példák voltak azokban az üzemekben és tanintézetekben, amelyekben több jelöltet állítottak, és a szavazás előtt a tagok megismerkedhettek a különböző elképzelésekkel is. Az irányító munkában az elmúlt évek során jelentős változás ment végbe. Nagyobb jelentősége van az ösztönző differenciált követelménytámasztásnak, a szervezeteknél az önmaguk lehetőségei szerint végzett munkának. A kollektív kitüntetések odaítélésénél és az 1983-as mozgalmi év értékelésekor erre jobban kívánunk építe- teni. Például a legmagasabb kitüntetés, a KISZ KB Vörös Vándorzászló megyei javaslatainak elnyerésére pályázatot hirdettünk. A célunk, hogy folyamatos kiemelkedő teljesítményre késztessünk minden alapszervezetet. Azt várjuk, hogy a jobban dolgozó szervezeteknek — lehetőségeik szerint — az ifjúságmozgalmi munka bázisaként legyen kisugárzásuk. Sós Tamás Csíkos a divat V Moto Rock angolul Interjú Demjén Ferenccel, az együttes vezetőjével Lerh István, Menyhárt János, Herpai Sándor, és Demjén Ferenc, ők alkotják a V Moto Rock együttes négyes fogatát. Elismert, kitűnő zenészek, a megalakulás éve előtt valameny- nyien ismertté tették nevüket más zenekarokban. 1977- ben „indult be a motor” és azóta kihagyások nélkül -berreg. Az első nagylemezen érezhető volt ugyan, hogy a tagok még nem „szokták” meg egymást, a második LP azonban már egységes gárdára, kiforrott zenei stílusra utalt. A Gyertyák jelentette eddigi pályafutásuk csúcspontját. Mindemellett vajon sikeresnek érzik-e magukat? — Ügy érezzük, szeret bennünket a közönség és a kritikák is kedvezőek. A sikert, azt hiszem, az elkelt lemezek példányszámából lehet a legjobban lemérni. Az utolsóból már 120 ezer talált gazdára, és a másodikból is elfogyott 100 ezren felül. Természetesen ez azt is jelenti, hogy mindkettő aranylemez lett. — Május elején utaztok Nyugat-Németországba, ahol felveszitek az első angol nyelvű nagylemezt. Hogyan jött létre ez a szerződés? — Peter Hauke, az Omega menedzsere, aki egyébként egy amerikai—nyugatnémet lemezkiadó cég vezetője, meghallgatta játékunkat. Üjnak, érdekesnek találta, és úgy gondolta, hogy ezzel a zenekarral érdemes foglalkozni. Még itthon felvettük az alapokat, és most azért repülünk Frankfurtba, hogy befejezzük a nagylemezt. — Erre az alkalomra új dalokat is írtatok? — Nem, csak a már itthon megjelent nagylemezek anyagából válogattuk össze a legsikeresebb számokat. Ezenkívül az utolsó kislemezünk két szerzeményét, az 1001. éjszakát, és a Repülök a fényben címűt is felvesszük. — Ezek szerint a V Moto Rock is azoknak a hazai együtteseknek és énekeseknek a táborába tartozik majd, akik már ismertté tették nevüket a külföldi zenei világban? — Nagyon reméljük, hogy így lesz. Ez mindenképpen jót tenne a magyar könnyűzenei életnek, és növelné az exportlehetőségét, amire már régóta nagy szüksége van. — Terveitek között szerepel egy tengerentúli vendég- szereplés is. — Valóban, szeptemberben Kubában töltünk el néhány hetet. Nagyobb városokban adunk koncerteket. A pontos programot még mi sem tudjuk, mert az egész turnét az ottani rendező szervek intézik. — És egy utolsó kérdés. A rajongótábor mikorra várhatja a negyedik nagylemezeteket? — Karácsonyi ajándéknak szánjuk. Budai Ferenc Összefogással a fogyatékos gyerekekért (Tudósítónktól) Napjainkban egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz az egész társadalom, hogy az élet kis sérültjei ne legyenek kívülről szemlélői az életnek, hanem éljenek emberhez méltó életet; tanuljanak, dolgozzanak, szeressenek és szeressék is őket — azaz megtalálja mindegyikük az egyéni boldogságát is. Még 1981-ben a Finomsze- relvénygyár két szocialista brigádja felhívta a megye dolgozóit, hogy adományaikkal segítsék elő a fogyatékos gyerekek üdültetését. A szocialista brigádokban apukák és anyukák dolgoznak, akik egy pillanatra el tudták képzelni, hogy mi lenne? — ha az ő gyerekük lenne beteg. Így tehát a megyei Vörös- kereszt és a Mozgássérültek Heves megyei Egyesületének közös betétszámlájára több mint egymillió forint folyt be. És ennek a pénznek köszönhető, hogy 1981 óta'immáron harmadszor indulhattak táborozni. (Először 1981-ben csak Nógrád és Heves, 1982-ben már Nógrád, Hajdú és Heves megyéből és az idén ismét Nógrád megyéből körülbelül 60, Hajdú megyéből kb. 60 és Heves megyéből 62 kisgyerek.) Az első két évben csak kimondottan „szakgárda” (vöröskeresztes aktívák, egészség- ügyi dolgozók és gyógytornászok) kísérték őket — az idén már a legsúlyosabban fogyatékos (csak tolókocsival közlekedő és önellátásra képtelen) gyerekek is részt vehettek. Természetesen őket az anyukáik kísérik, akik saját kicsinyük gondozása mellett vállalták, hogy segítenek a többiekre is vigyázni. E napokban már két helyen, Parádfürdőn és Parád- sasváron nyaralnak. Az üdülők dolgozói társadalmi felajánlásban vállalták, hogy előbb kezdik munkájukat. A Heves megyeiek szállításához a kömlői Május 1. Tsz és a gyöngyösi Volán biztosított autóbuszokat. A gyerekek nemcsak a természetben gyönyörködhetnek, nemcsak a sokuk részéről először tapasztalt közösségi élet örömeit élvezhetik, hanem a tábor vezetősége változatos szórakoztatásukról is gondoskodik. Föllépnek a Megyei Művelődési Központ színjátszói, mód van kirándulásra is. A Pa- rádsasvári Üveggyár és az Egri Dohánygyár autóbuszt biztosított számukra. Biztos, hogy szép emlékekkel gazdagodnak! Dobrovits Mária Ősgárdonyisták találkozójáról Levél a hiányzónak Drága Barátom! írhatnám azt is, igazán sajnálhatod, hogy nem lehettél velünk. Közöttünk, akik tíz esztendővel ezelőtt nagy-nagy tervekkel, reményekkel hagytuk el érettségi passzussal a zsebünkben a gimnáziumot. Mégsem kell bánkódnod, meri mi — a harminc megjelent — valamennyien úgy éreztük, ott vagy a társaságunkban. S mert nem Te voltál az egyetlen, akit külföldi útra szólított a kötelessége. Akárcsak öt éve, most is a rendhagyó (?) — ml persze, nem éreztük annak — osztályfőnöki óra volt kis találkozónk csúcspontja a régi tanteremben. Elhiheted, milyen furcsa volt nézni-hallani a gondos mamákat, az éppen anyai örömök előtt állókat, a már deresedö hajú vagy éppen kopaszodó családapákat, az egyre terebélyesedő —, hogy csak magamat említsem: húsz kilót gyarapodott — harminchoz közeli urakat. De nem feledkezhetem el tanárainkról sem, akik eljövetelükkel megtiszteltek bennünket. Enikő néni, Maja és Jutka néni, Tivadar bácsi, Gábor bácsi, és természetesen Dezső bácsi. Rajtuk alig „fogott” valamit az eltelt idő. Ilyenkor veszi csak észre az ember, mennyire rövid az a néhány óra, amíg együtt lehettünk. Pedig annak idején hányszor volt az az érzésünk, hogy soha nem lesz már vége egy-egy tanórának, oly kínos lassúsággal teltek a percek! Ennyire kevés idő alatt nehéz elmondani is mindent — kivel, mi történt, akárcsak a legutóbbi találkozásunk óta is. Hisz akkor még — emlékszel rá — csupán vizsgákról, vágyakról esett többnyire szó. Valahogy a kedélyünk is más volt, tele voltunk lobbanékonysággal, tűzzel, rajongással, tenni akarással. Akkor még egyáltalán nem látszatnak tűnt, hogy sikerült megőriznünk tisztaságunkat, amire szüléink, tanáraink neveltek valamennyiünket. Most azonban már valóban FELNŐTTEK idézték fel életük fordulóit: örömeiket, bánatukat, az elkerülhetetlennek látszó buktatókat, vagy néhányan a még mindig tartó útkeresésüket. De azért nem muszáj rögtön a legrosszabbra gondolnod! Az előbb leírtakkal együtt is: olyan túlságosan komoly panaszra egyikünknek sem lehet oka. A legtöbben ma tényleg azt csinálhatjuk, amit szerettünk volna, pontosabban, amit szeretünk, illetve megszerettünk. Az előforduló kivéltelek természetesen most erősítik a szabályt. Arra nem vállalkozhatom, hogy mindenki sorsának alakulásáról beszámoljak, hiszen végtére is negyvenötén voltunk mi így, veszekedésekkel is terhes, de alapvetően egymást szerető nagy család. (Bizonyságképpen írom le: pont a banketten, az Express Étteremben beszéltem olyan két évvel felettünk járt lánnyal, aki panaszolta, hogy a tizenkét év alatt egyszer sem voltak képesek megszervezni a találkozójukat — nem is nagyon kíváncsiak egymásra, a tanáraikra. ..) Azért néhányunkról röviden: Gábor is eljött, úgy látszik, megtalálta a helyét, Békésben állatorvos. Tóni-Magdi Őzdon állapodott meg két gyermekével, férjével. Igazi doktor néni. Szabóka nigériai férjének és okos, eleven kisfiának él. Nemecsek az emberek megmentője a belgyógyászaton, már ő is kétgyermekes apa. Százas művezető a húsosoknál, boldog lehet aranyos feleségével, kisfiával. Gyuszi, a testnevelő már második gyermeküket várja — hacsak meg nem született azóta. Edit még mindig vonzó jelenség, ráadásul sokat komolyodott, mióta a Nemzeti Banknál „méri” a hitelt a vállalatoknak. Különben ő is gyermekáldás előtt áll. Mótyi valódi előkelő jogász, a régi temperamentummal. Matyesz pedig — képzeld el — az első maszek lesz az osztályban. A Balatonon kínálja a vendégeket hallal, palacsintával. Lehet, hogy neki van igaza? — majd kiderül! Szóval, éli mindenki a maga életét. S abból bizony kiszakadni nem egyszerű dolog. Nem csoda hát, hogy a közös vacsorán legfeljebb hébe-hóba idéztünk fel vérbeli diákemlékeket. Inkább az érdekelt bennünket, ki, hogyan jutott el máig, kinek mivel kellett megbirkóznia. Bizony mondom, némelykor az volt az érzésem, hogy nem is tíz, hanem már húszéves találkozóra gyűltünk össze... Abban persze, biztos vagyok, hogy öt év múlva is lesz mondanivalónk bőven egymásnak. De titkon reménykedem benne, hogy legalább a „mai fiatalságunkat” képesek leszünk addig megőrizni. És: természetesen abban is, hogy 1988-ban nem egy hasonló, futtában írt levélből kell megtudnod egyet s mást, hanem találkozunk a Gárdonyiban, a volt osztályteremben! Üdvözöl: Szalay Zoltán Pedagógusnap alkalmából az ifjúságért A hagyományokhoz híven, az idén is külön kitüntetésben részesültek a pedagógusnap alkalmából azok a tanárok, nevelők, akik a legeredményesebben segítették az úttörő- és az ifjúsági mozgalmat. Megyénkben Gyermekekért érdemérmet kapott poszt humusz Mátyás Ferenc csapatvezető (hevesi körzeti iskola). Ű ttörő vezetői érdemérmet kapott: Maksa Istvánná csapatvezető (Visznek), Pádár Dénes csapatvezető (Lőrinci), Csontos István testnevelő tiszt (MN), Dudás Lukács- né csapatvezető (Petőfibá- nya), Nagyné Józsa Hilda csapatvezető (Kál), Zavarkó Ferenc igazgatóhelyettes (Hatvan, 3. számú iskola), Lukács Józsefné kisdobosvezető (Gyöngyös, 3. sz. iskola), Vass István csapatvezető (Tarnalelesz), Bohács Istvánná csapatvezető (Eger, 11. sz. iskola), László Mária kisdobosvezető (Eger, 7. sz. iskola), Bencsik József tanár (Heves, 3. sz. iskola). Kiváló úttörővezető lett Hegedűs Béla igazgató (Gyöngyöspata), Vojnárovics József városi úttörőelnök (Hatvan), Fentor Jánosné tanító (Csány), dr. Hegedűs Gyuláné tanító (Mátravidéki Erőmű), Székely István igazgató (Füzesabony, 2. sz. iskola), Lukács Sándorné tanító (Szihalom), Opánszkiné Herpai Katalin csapatvezető (Hatvan, 4. sz. iskola), Szita Sándorné tanár (Gyöngyös, 6. sz. iskola), Bozorádi Erzsébet tanító (Mátrafüred), Cseh József tanár (Kömlő), Ózsvári Lászlóné tanító (Heves, körzeti iskola), Boros Ferencné tanító (Novaj), Ujj Nándor tanár (Párád), Magda Katalin kisdobosvezető (Eger, Gyermekváros), Lórántfi Arpádné csapatvezető (Eger, 1. sz. iskola), Ke- rey Miklós szakkörvezető tanár (Ho Si Miph Tanárképző Főiskola). KISZ Érdeméremben részesült Varga Sándor tanár (Gép- és Műszeripari Szak- középiskola Eger), Kenyeres Sándor KISZ tanácsadó tanár (Nemecz József Szakközépiskola, Gyöngyös). Kiváló ifjúsági vezető lett Tölgyesi Veronika nevelési igazgatóhelyettes (Közgazda- sági Szakközépiskola, Hatvan).
