Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-28 / 151. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 28., kedd t* JLm A KÉPERNYŐ ELŐTT A megújulás jegyében Az elmúlt években sokan és joggal kifogásolták a Családi kör adásait. Nehez­ményezték — többek között — azt, hogy az egyes mű­sorok elszakadtak a való­ságtól, s kiagyalná, minden­áron oktató jellegűvé, bán­tóan szájbarágóvá váltak. Amolyan főidőben sugárzott kötelező nevelési leckévé. A dramatizált részek mindin­kább erőszakoltnak tűntek, s a vérszegény forgatóköny­vek is tengernyi bosszúsá­got okoztak. Ellenérzésünk csak foko­zódott, amikor törvénysze­rűen következett a szellemi erényekben nem éppen bő­velkedő, a céltalanul tudo­mányoskodó pszichológusi indoklás, méghozzá mindig idegborzolóan hosszúra nyújtva. A kritikai észrevételek — valamennyit a segítő, a jó szándék, a közös ügy iránti aggodalom szülte — nem voltak hiába. Az Iskola­televízió munkájának irá­nyítói a stáb tagjaival össz­hangban vették a lapot, s egészséges vérfrissítést pro­dukáltak. Képesek voltak — ez a legnehezebb dolgok egyike — nemcsak a higgadt önvizsgálatra, hanem a meg­újulásra is. ÍT a Elismerés jár ezért a meg­nyerő alapállásért. Legalább ilyen érdem az, hogy a kor­rekció sorin jó utat válasz­tottak. Szakítottak a direkt vonallal, a nehezen elvisel­hető fennsőbbséges tanács­osztogatással. Leszálltak a magas lóról, s közvetlenebbé, emberibbé formálódtak. m ______________ E rről tanúskodik néhány utóbbi jelentkezésük. A múlt héten szintén igazolták, hogy az áttételes megközelítés jó­val eredményesebb, mint a csakazértis „tanárkodás”. Kelemen Endre műsorve­zető „beépült” az ötvenper- ces sztoriba, amelynek anyagát Kertész Magda min­tázta épkézláb forgatókönyv­vé. A kék füzet közérdeklő­désre számot tartó, izgal­mas témát dolgozott fel, olyat, amely különböző vál­tozatban többször előfordul a hétköznapok világában. A szülők által „üldözött” egy­kori szerelmespár egy évti­zed alatt éppolyan anyagias szemléletűvé válik, s leg­alább annyi előítéletet gyűjt, mint valaha a lány apja és anyja. Az értelmes, a tartalmas létről esik szó, ráadásul ér­dekes tálalásban. Hasznos és kell is erről beszélni, mert a mindenáron való pénzszerzési vágy alapvető erényeinket is megnyirbálja. ötletesre sikeredett a cse­lekményvezetés. Szerencsére elmaradt — reméljük a jö­vőben is így lesz — a telje­sen felesleges tudorkodás. A mondandó — ez a helyes, ez a járható út — a törté­net lényegéből fakadt, s en­nek megértéséhez nem volt szükség semmiféle hivatal­ból kirendelt „tolmácsra". Mindössze azzal toldanánk meg a hiteles, az egyáltalán nem penzumízű tanmesét, hogy a jómód — kellő igé­nyesség és felelősségérzet esetén — nem feltétlenül vezet értelmi szürküléshez, érzelmi elszegényedésihez, a gyerekek elhanyagolásához. Ez legfeljebb veszedelmes, de elkerülhető mellékhatás. A megújulás jegyében született munka így is ma­radandó élményekkel gazda­gított bennünket, s egyben garancia arra, hogy a biz­tató nyitányt hasonló han- goltságú folytatás követi... Veszprém után Tizenhárom esztendeje an­nak, hogy először rendezték meg Veszprémben a művé­szi jellegű tévéjátékok se­regszemléjét. Az ilyen alkalom nagy­szerű lehetőség arra, hogy a szakemberek mérlegeljék eredményeiket és gondjai­kat. Ez belső ügy, az vi­szont közérdekű, hogy ekkor a nézők is számvetést ké­szítenek. A tavalyi mérleg kedvező, legalábbis a fontosabbnak minősített alkotások köréből. Erről győzött meg mind­annyiunkat a kettes adón vetített huszonkét versenymű. Nem véletlen, hogy a zsűri értékítélete nagyjából egye­zett a nagyközönségével. Veszprém azonban nem­csak azt tudatosítja bennünk, hogy korunk sokszor és jog­gal bírált csodája rangos közművelődési szerepkört tölt be, képes arra, hogy vállalt teendőit magas szin­ten lássa el, hanem arra is figyelmeztet, hogy nem le­het megalkudni, nem szabad lejjebb vinni az alkotói mércét. A hétköznapokon sem, mert belőlük van több ... (pécsi) — Heti ajánlat ki -f 1 Kedden, 22 órakor kezdő­dik a Kockázat a televízió­ban, amely a külpolitikai szerkesztőség világgazdasági magazinja. Karel Capek re­génytöredékéből készült a szerdai tv-játék, amelyet a televízió 21 óra 30 perces kezdettel Foltyn zeneszerző \élete és munkássága cím­mel mutat be. Csütörtökön, 20.55-től kezdődik a Pano­ráma, a Chrudinák Alajos szerkesztette világpolitikai magazin. A második csator­nán 21.25-től mutatják be az Ideiglenes paradicsom cí­mű filmet, amelyet Kovács András rendezett. Ugyan­csak a 2-es csatornán 21.55- től kezdődik az Érzelmek zűrzavara című francia film. Végül a Visconti-sorozat legújabb alkotását, a Halál Velencében címűt és a cseh­szlovák vígjátékok közül a Csók a stadionban című fil­met ajánljuk figyelmükbe. Egerben, megkezdődik az Agria Játékszín nyári prog­ramja, kérjük, hogy a szín­házi előadásokat, a hang­versenyeket és a néptánc­esteket kísérjék figyelemmel, s írják meg, milyen műso­rokat tekintettek meg. Kü­lön nem hívjuk fel a figyel­müket semmire: válasszanak a változatos műsorból. A Népújság hasábjain jú­lius 3-án, vasárnap kezdő­dik a Színészek, szerzők, szerepek című vetélkedő, amelyen kérjük, vegyenek részt. A játék július 7-én jelentkezik legközelebb: há­rom héten át csütörtökön és vasárnap jelennek meg a fejtörők. Az újságíró számára, aki az írás szolgálata ellenére is megmaradt vérbeli peda­gógusnak a valósággal való találkozás semmi mással nem pótolható élményét nyújtja az érettségi elnöki megbízatás. Ilyenkor módja adódik arra — persze a tel­jesség igénye nélkül — hogy bepillantson a nevelés-okta­tás eredményeibe és gond­jaiba, s képet alkosson a megoldásra váró teendőkről. Az elmúlt hetekben két helyütt — a battonyai Mikes Kelemen Gimnáziumban, va­lamint az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépisko­lában — töltöttem be ezt a két-két napra szóló felelős­ségteljes, egyáltalán nem könnyű funkciót. Tapasztalatok regimentjé­re tettem szert, ezekből idé­zem most a közérdeklődésre számottartóakat, azokat a mozzanatokat, amelyeken ér­demes eltöprengeni, méghoz­zá a kiútkeresés igényével. A 18 éves fiúk és lányok írásbeli dolgozataikkal mu­tatkoztak be nekem. Mi tagadás: a türelmes ol­vasás vajmi kevés szellemi csemegével lepett meg. Esztendők óta satnyul a fogalmazási készség, mind jobban akadozik a gondola­tok — feltéve, ha vannak ilyenek — formába öntése. A tételek elvileg nem jelen­tettek komoly erőpróbát, az iskolától búcsúzó diákok mégis gyötrelmesen birkóz­tak a meglehetősen szerény buktatókkal. Legtöbbjüknél épp a lé­nyeg, a kiemelendő, a fon­tos sikkadt el. Helyette szin­te hemzsegtek a teljesen mellékes, felesleges részle­tek. Ez bizony cseppet sem szívderítő, mert a riasztó adalékok azt tanúsították, hogy a fiatalok nagy része sem nem érzi, sem nem érti a Szépet, azaz az irodalom­oktatás aligha tölti be alap­vető hivatását. Sorjáztak a bántó sablo­nok, a homályos, a nem ér­zékelt fogalmak. Arany Já­nos, Ady, József Attila egyé­nisége és költészete több fényévi távolságra szökött az ifjaktól, s csak néhányan voltak képesek arra, hogy megvilágítsák: a tágabb kö­zösség sorsát is szívükön viselő egyéniségek miként reagálnak koruk társadalmi valóságára. Szinte zsibbasztott a ten­gernyi általánosság, a sem­mitmondó közhelyek bántó zuhataga. A tálalás is megborzonga­tott. Egymást követték az azo­nos típusú mondatok a szó­ismétlések úgy virítottak, mint a virágzó máktáblák, s az is előfordult, hogy a javí­tó toll mégsem fedezte fel őket. Folyvást felbukkant a poéták neve, egy-egy mun­kában olykor harmincszor, harmincötször rikított a refrén, a vers a versszak ki­fejezés. Úgy hiszem nem kell bizonygatni, mekkora sivárság ez. Nyoma se volt az érzékletes, a hatásos kül- csínnek. Mindez nem vélet­len, hiszen a felszín mögött a tartalmi soványság rejtő­zött. Az egyik írásban a prole­tárköltő Külvárosi éj című művének „elemzéseként” csúszik be az alábbi megál­lapítás: „A kocsmáros is éppen ott szundít, ahol éppen össze­esett". Ez persze nem a felsőfok. Íme — mintegy igazolásként — a következő kitétel: „Buzdítja önmagát, a sflé- pet, hogy elégedjen meg a jelennel, mert a jövő nem biztos, hogy tágabb lesz.” Ügy vélem ehhez nem szükséges semmiféle kom­mentár. Q Ennyi is elég annak érzé­keltetésére, hogy semmi ok a büszkélkedésre. Érdemes viszont az össze­tevőket, a meglehetősen sze­rény szint titkait bogozgat- ni. A legaggasztóbb az, hogy a literatúra elvesztette vonzerejét, lebilincselő va­rázsát, s megtanulandó lec­kévé szürkült, afféle kény­szerből vállalt tehertétellé. Ezért jönnek rá igen keve­sen arra, hogy az igazán ér­tékes alkotások mindennap­jainkat gazdagítják, érzésvi­lágunkat színesítik, s ha köz­vetett módon is, de csak öt­leteket adnak ahhoz, hogy emberségtől vezérelve eliga­zodjunk sorsunk útvesztői­ben. Ez lenne a cél, így válna mindenki osztályrészévé a Szép, ekként nevelődnének az olvasó nemzedékek. Ettől bizony legalább olyan messzire vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől! Hibáztathatok — méghoz­zá egyik főbűnösként — a rosszul megírt, a magyarta­lan, a fontoskodó tanköny­vek. Az különösképp meg­hökkentő, hogy a negyedik osztályosok — erről nem elő­ször szólunk — még ezt az iránytűt sem kapták meg s a tanári magyarázat alapján jegyzetelgettek, ahogy tud­tak, nem egyszer összehord­va tücsköt-bogarat. Amíg lapoztam a dolgo­zatokat önkéntelenül is eszembe jutott, hogy meny­nyire semmibe vesszük az egykori, a kitűnően felké­szült pedagógusok mindmáig értékes örökségét. Nemré­gen került kezembe az or­szágszerte ismert, a ma is tevékenykedő kiváló nevelő dr. Somos Lajos nyugalma­zott főiskolai tanár egyik több mint negyven éve meg­jelentetett irodalmi olvasó­könyve. ö — hadd tegyük hozzá: nem volt egyedül — olyan munkát adott az ifjúság ke­zébe, amely valódi Ariadne- fonalat jelentett a tétovázók számára. Remek, rövid szö­vegeket választott, nem fe­ledkezett meg az idegen ki­fejezések tömör magyaráza­táról, s mellékelte az elem­zés során hasznosítható kérdéseket is. Mi viszont csak az újra esküszünk, vagy azt kifogá­soljuk, s közben sirathatjuk a messze szökött Szépet.. . Pécsi István Nagyfiókos gótikus asztal A múlt század harmincas éveitől, a polgárság gazda­godásával, magamutogatási igényével együtt oldódik a biedermeier szerénysége, visz- szatérnek a rokokó és empi­re elemek: hullámos vonal- vezetés, görbített felületek, a sík felaprózása, díszítő fa­faragások, öblösödés. a ké­nyelem fokozása. A szabad­ságharcot követő elnyoma­tás a megőrzés ideje nálunk, de az 1867-es kiegyezés meg­növeli a vállalkozó kedvet, a technikai lehetőségek szű­kítik a formaadás korlátáit. A polgárság elvesztette ha­ladó. kezdeményező erejét, a gépi termelésnek letűnt ko­rok utánzataival próbált hi­telt adni. A királyságok vég­napjaiban újraéledtek Euró- pa-szerte a királystílusok és mintakép lett, amit a polgá­ri forradalmak megsemmisí­teni kívántak. A neorokokót követi a neoempire, a neo- román, a neogótika, neore- neszánsz, neobarokk, neo­klasszicizmus és mindezt a Kelet-imádat. A stílusok ke­verednek, a díszítő elemek elnyomják a funkció fel­adatait. Az eklektika nálunk a Millenneum idején érte el tetőfokát. Balzac írásai, Mun­kácsy párizsi enteriőrje; hű ELŐDEINK OTTHONAI (VII/7.) A századvég lakása képet adnak a III. Napo­leon kora-beli lakás divat­járól. Ha röviden jellemeznénk az újabbkori európai lakás- kultúra fejezeteit, a rene­szánszra az arcihitektuális szemléletet, a barokkra az ünnepélyes pompát, a roko­kóra a játékos kecsességet, az empire-re a reprezenta­tív külsőséget, a biedermei­erre az otthonos egyszerűsé­get, az eklektikára a forma­lista bujaságot alkalmazhat­nánk Makart-stílusúnak is mondjuk azt a lakást — Hans Makart festőről elne­vezve —, amelynek falát vörös, zöld préselt mintájú papírtapéta fedte, padlóját álperzsaszőnyegek, s az aj­tók, ablakok merev vonala­it leomló raffolt, rojtos plüss és szövet girlandok, függö­nyök oldották fel. A szoba közepén leereszthető petró­leumlámpa, tejüveg vagy zöld überfangos ernyővel, az asztalon rojtos plüss te­rítő. Műpálma a sarokban, művirág az asztali vázában vagy öntött vas konzolokon, öntött vas karszék barok­kos díszekkel, esetleg pódi­um, rajta trónszékkel, fes­tőállvány és paletta — nem művészek lakásában is, — páncélok a sarokban, nyereg vagy nyerges szék, fegyve­rek a falon, örökmécses, csipkék, kézimunkák, törökös hímzések, csecsebecsék ba- zári minőségben és mennyi­ségben. S hozzá a kispolgá­ri álszemérem jellemző nőd öltözete, a már nem barokk és nem rokokó, de mégis ele­ganciát mímelő kacéran fi­nomkodó abroncsos krinolin. Koczogh Ákos Román stílusú esztergályozott karosszék (Fotó: Decsy Pál felvételei— KS) \ . 2 »* 1 K iiii/i flL I*YfrivTi*T*íMbH Munkában az egri vizsgabizottság < (Fotó: Szántó György)

Next

/
Thumbnails
Contents