Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-26 / 150. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983, június 26., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Nem teszi ablakába Az utóbbi évek talán legjelentősebb nyelvészeti kiadványának, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak lapjairól idéztük a címbeli szólásformát. Aki alaposabban átnézte ennek a műnek szócikkeit, meglepetéssel tapasztalhatta, hogy népünk szóláskészletének is gazdag tárházával van dolga. E rövid közleményünkben azt próbáljuk érzékeltetni, hogy több, ma már ritkán, vagy egyáltalán nem használt szólásformákkal ismerkedhetünk meg, olyanokkal, amelyek értékes alakváltozatokat közvetítenek számunkra, s amelyekben népünk bölcsességének, eszejárásá- nak és derűjének sajátosságai is megcsillannak. Érdemes lenne aktív szóláskészletünket ezekkel az alakváltozatokkal is gazdagítanunk : Megholt Mátyás király, eltölt az igazság — Fáról szakadt. — Rossz fejsze nem vész el a favágóról. — Kimondja, ami a begyén van. — Az én' ebem az én kutyám. — Nem eszik ővele egy tálból. El szokta a fűzfasúlyhoz hajítani (nagyokat lódít) stb. Hogy milyet* változatos jelentéstartalommal. és használati értékkel bízhatunk közlő, kifejező szerepet nyelvhasználatunkban egy- egy szólásra, arról ez a példatár bizonykodik: Beleáll a szüretelő kádba (beleesik a csapdába, lépre megy). — Elragadják a csikók (elönti az indulat). — A kanca vemhezi a lovat, s abrak az anyja- (jól kell tartana). — Kenyered nem ettem, bocskoro- dat nem szaggattam (velem nem rendelkezhetel). Nem kell nagy cégért tenni (nem kell nagy dobra verni) stb. A népi bölcsességnek és észjárásnak jellegzetes jellemzőit tükrözik ezek a szólásformák : Az eb farka alatt van tisztessége. — Erdőn a fája, felhőben a vize. — Aki előbb jön, az tölt fel a garatba. — Az árvát és az özvegyet a szél is jobban éri. — Ha a dolmányom leteszem, sem engedem másnak. — _ Ha sólymot szolgálhat, b agolynak nem udvarol. — Nincsen olyan hágó, hogy lejtője ne légyen. — A gyors hamisság gyakran elnyomja a lassú igazságot. — Aki gazt vet, gazt arat, Közelebb az ing a dolmánynál. — Mesz- sze sánta ebnek Buda stb. Az érzékletes stílusnak, a fordulatos nyelvi formálásnak jellemző példáit szolgáltatják ezek a szólások és közmondások: Nem szánná egy kanál vízben eloltani (megfojtaná egy kanál vízben). — Az árvaság nyomorúság, a bújdosás szigorúság. — Olyan, mint á cserepes malac (az anyátlan, a cserépből táplált malac: otthonos) . Természetesen mindig az egyéni leleményen és stíluskészségen múlik, ki menynyit és hogyan használ fel ezekből a szólásformákból. Dr. Bakos József II nőpolitikáról — Pétervásárán Élénk érdeklődéssel kíséri nőpolitikái tanácskozást tartottak Pétervásárán a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága az intézmények, üzemek nőbizottságai szervezésében. Bessenyei Jánosné, az MSZMP Heves megyei Bizottságának nőreferense előadásában a harmadik országos nőkonferencián elhangzott időszerű feladatokról beszélt. A tájékoztatót követő eszmecserén azokról a témákról szóltak, amik a területen élő női lakosságot napjainkban leginkább érintik. Az elhangzottakat a jelenlévők további munkájukban minden bizonnyal jól hasznosíthatják. • • • • mm ÜLDÖZÖK Színes amerikai film Kriminek indult, aztán ellaposodott, végül hamisítatlan, társadalmi hangoltságú drámává formálódott az Üldözök című amerikai film. Erényei és hibái az öszvér jellegű forgatókönyvből fakadnak. Lillian Heilman ugyanis Horton Foote Hajsza fímű elbeszélését és színművét próbálta szerves egésszé ötvözni. Nem gondolt arra, hogy tiszteletreméltó vállalkozása majdnem sziszifuszi jellegű, hiszen különböző műfaji jegyeket kellett társítani. Bizonyára lelkesítette az izgalmas, a világ minden táján közérdekű téma, az olykor féktelen emberi indulatok tanulságokban bővelkedő ábrázolása. A sztori valóban figyelemre méltó — nem véletlenül dolgozta fel, méghozzá két változatban is az író —: nyomon követhetjük egy börtönből megszökött kisstílű bűnöző, avagy kisvárosi fenegyerek menekülését. A lényeg azonban nem ez, hanem az üldözők arcélének felvillantása, esetenkénti szembeállítása, a jólét, a tartalmatlan, a cél nélküli életvitel bemutatása, a fajgyűlölet, a brutalitás összetevőinek hiánytalan érzékeltetése. Foote ezt a gondolatkört árnyaltan, sokrétűen tolmácsolja, otthonosan mozogva nemcsak a novejla, hanem a dráma világéban is. A filmnyelvi közlésben azokban e kettős szerepkör okozta a legtöbb gondot. A rajt lendülete hamar megtört, pedig a nálunk is jól ismert kitűnő színészek Marlon Brando (Calder seriff), Robert Redford (Bub- ber Reeves) és Jane Fonda (Anne Reeves) mesteri karakterfestése üdítő színfoltot vift a néha bántó egyhangúságba, a teljesen indokolatlanul részletező blokkokba. Ezeket kellett volna meghúzni, illetve kurtítani, s akkor nem lenne olyan bántó az egyszer-kétszer csigalassú- ságú tempó. A törést azonban nem vette észre sem Arthur Penn rendező, sem Joseph La Shel- le operatőr. Emiatt időztek nemegyszer túl sokáig a kevésbé fontosnál, ahelyett, hogy csak a legkifejezőbb, a cselekmény ívelése szempontjából legmarkánsabb epizódokat hangsúlyoznák. Csalódásunkat azonban feledtette a produkció második, a már említett színdarab értékeit csorbítatlanul tükröző része. A mindenkori kisváros aljas indulatoktól mozgatott jellegzetes alakjai vonultak fel, a törvény jelképezte tisztesség és a vagyonra épülő hatalom összeütközésének tömören megrajzolt pillanatai lendítettek a konfliktusok izzásáig, s a vérbeli katarzisig. Ebben az egységben a stáb minden tagja a tőle telhető legtöbbet nyújtotta. Csoda-e, ha a nézők már nem gondoltak arra, hogy fél órával korábban még ők is üldözöttek voltak és legalább olyan reménytelenül menekültek a mind vészesebben közelítő unalom elől, mint a film agyonhajszolt főhőse ... Pécsi István Nincs diák, aki ne örömöket várna a szünidőtől. Ez így természetes. És melyik szülő ne kívánná, hogy iskolás korú gyermeke élvezze a nyári szabadságot, a napot, a jó levegőt, s az iskolai könyvek forgatása helyett inkább sportoljon, a szabadban töltse idejét. Erre üti rá hivatalos pecsétjét maga az állam is, amikor rendeletben írja elő, hogy „a nyári szünidőben munkát vállaló tanulóknak legalább négy hetet pihenéssel kell eltölteniük”. Mai körülményeink között nem is annyira a munkáltatókkal, a szülőkkel szemben fontos- ezt kiemelten hangsúlyozni, hanem éppen az iskolából kirajzott gyermeksereggel adódik a gondunk. Az iskolás gyerekek többsége tele ambícióval és vágyakkal. Vegyük csak a zeneit. Gitározik a gyerek, de ennél többet akar, rádiót, lemezjátszót, magnót, sok lemezt és kazettát. Ezek mellett sporteszközöket is szeretne vagy éppen motorkerékpárt... Mindehhez pénzre van szüksége. S akkor még nem említettem a turisztikát, ez is pénzbe kerül, kivált ha a gyerek sátrat és egyéb kempingcikket szeretne hozzá — kirakatainkban van belőlük elegendő. És aki közülük fotózni szeret? Van aki bélyeget, van aki szép könyveket kíván magának és így tovább. Alig várják tehát a nyári munkaalkalmakat, az építőtáborokban, gyárakban, mezőgazdasági üzemekben. „... A fiatalokat az önkéntes szünidei munkavállalással a vállalatok hasznos termelőtevékenységébe kell bevonni, hogy az a munkára nevelésüket és egyben a vállalati termelési feladatokat is szolgálja. E célok elérése elsősorban a szervezett szünidei foglalkoztatás keretei között biztosítható, ezért ennek súlyát kell növelni az egyéni munkavállalás helyett ...” — írja a jogszabály. Az elmúlt években sajnos — a sok jó példa mellett — voltak olyanok, ahol szinte nyűgnek érezték a diákokat. Másutt, főleg a munkaerőgondokkal küzdő vállalatoknál úgy tekintették a diákokat, mint akik alkalmasak a hiányzó munkaerő pótlására. És ebből nem egy szomorú esemény is származott: balesetek, túlerőltetés ... Némelyik gyerek valósággal beleunt a monoton munkába, áruválogatásba, s ez nem a legszerencsésebb módja a munkára nevelésnek. Másik véglet, amikor a diák csak szellemi munkára hajlandó, üzemire nem. Ebben egyes pedagógusok is hibásak. Mivel számoljon tehát a munkaadó, ha azt akarja, hogy a diáknak és a vállalatnak is haszna legyen . a szünidei munkából? Elsősorban ismernie kell a mai fiatalok érdeklődését, akik természetesen vonzódnak a legújabb technika iránt. Túlzottan sematikus felfogás az, amely a munkát egyszerűen szellemi és fizikai munkára osztja, s egyoldalúan csak a munkafegyelemre helyezi a súlyt. Ezzel szemben jól tudjuk, hogy csak ott várhatunk nevelőerőt a munkától, ahol az a tanulók érdeklődését felkelti. Például a Központi Fizikai Kutató Intézet számítógépes „iskolájában” nemigen kell a diákokat fegyelmezni, megteszi azt maga a munka és a feladat, amelyet rájuk bíznak. „A vállalat köteles a fiatalok munkába állítása feltételeinek biztosításához minden szükséges intézkedést megtenni, a munkával való folyamatos ellátási megszervezni úgy, hogy az egyben a fiatalok munkára nevelését is szolgálja. Köteles gondoskodni arról, hogy a munkát erre a célra legalkalmasabb vezető irányítsa, és egyben ellássa a fiatalok felügyeletét.” Ez így persze szigorúan hangzik, a gyakorlat sokkal színesebb és változatosabb a vállalati életben. Mert a munkára neveléshez például az is hozzátartozik, ha a diákokat bevonják a vállalati sport- és kulturális életbe, s úgy tekintik őket, mint saját utánpótlásuk legfontosabb tartalékát, akikre érdemes odafigyelni. Szluka Emil ELŐDEINK OTTHONAI (VII/6.) Lakás a századfordulón Ebédlősarok (szecessziós, 1905) (Fotó: Decsy Pál felv. — KS) Szecessziós szekrényforma A hol a társadalmi, gazdasági, technikai változások egyértelműbbek voltak, a lakáskultúra is tisztább képleteket mutat fel. A magyar viszonyokat és eredményeket, ha alkalmunk lenne a részletesebb fejtegetésre, külön fejezet illethetné, s bonyolultabb elemzés. Ez nem jelenti azt, hogy például a szecessziónak nem volt német, osztrák, angol, francia, belga, spanyol, északi, kelet-európai, s még ezeken kívül magyar változata is, ami a lakáskultúra területén sem jelent provincializmust vagy szegényedést. A szecesszió a század- forduló stílusa, s kivonulást, szakítást, különválást jelent a historizmusból, a megmerevedett akadémizmusból. A társadalom, a gazdasági élet, a tudományok, a technizáló- dás forradalmai új térformáló elvet követelnek, első helyen a művészi egység gondolatát: épület és belső tér egységes képzését, s a humanizálódás következtében a belülről kifelé építkezés szempontját. Szóvivője kétségtelenül a nagypolgárság, de a szecessziót magáévá teszi a családi ház építészete éppúgy, mint a kommunális berendezések vagya tisztviselőtelepek, a nagyvárosok bérlakása, vagy a szecessziósra átalakított parasztház. Volt a szecesszióban bizonyos nagyvonalú fellengzős- ség, látszatragyogás, egy-i kedő ellentmondása, amiért még a közelmúlt is elítélte. Napjainkban a szecesszió újraértékelésének vagyunk részesei. Azt a konstruktív szerkesztő elvet becsüljük, amely az építészetben a vas, beton, üveg, s az iparban sorozatban előállított elemek felhasználásával járt együtt. A szecesszió rendkívül gazdag növényi ornamentikája, a hullámvonal, az oszlopok, konzolok, széklábak, -támlák japános vonalvezetése nem mint díszítő elem jelentkezik, hanem a konstrukció szerves része. Sőt, a szecesszió még a biedermeiernél is visszafogottabban alkalmaz ráté- tes dekorációt. A szecesszió kinyitja a hatalmas szárnyas ablakokat, ajtókat, a fényre, s míg keresi a szerves kapcsolatot a természettel, a növényi struktúrákkal, virágokkal, igyekszik anyag- szerűen, célszerűen, a kényelem figyelembe vételével fémben, fában, üvegben csodálatos, szinte misztikus, fémes, rózsabogár ragyogású mázaikban behozni a természetet a lakásba. A magyar, de a finn szecessziónak is erősek a népi vonásai. A finnek ezért a sajátjukat nemzeti romantikának mondják. A romantikához igen kevés közük van, hacsak annyi nem, hogy a finn a karjalai faépítkezés konstruktív megoldásait, s a népművészet korszerűen átírt ornamentikáját használta fel, a magyar pedig az erdélyi és dunántúli boronaépítkezést, fajansz- és porcelánművészetünk, népi hímzéseink, szűrrátéteink motívumait, — nem gondolva most az architektúra sátorszerű kupoláira, vagy nehézkes középkori merev bútorutánzatokra, amelyek valóban romantikus szélsőségek. A szecesszió otthont talált magyar mezővárosainkban, átformálta képüket, s következetesen átvitte szemléletét a belső berendezésre is. Egy-egy század eleji paraszti enteriőrt máról holnapra felváltó polgáriban együtt találjuk még a Makart- szemlélet örökségét, nehéz plüssfüggönyökben, rojtos fotelekben, csipkés asztalterítőkben, de ott vannak a könnyű hajlított bútorok (Thonet), a keleties köny- nyedségű ezüsttálak, a magyar motívumokkal ékes porcélánok, s mellettük a helyi asztalosok egyszerű készségeivel, gyakran fenyőfából készített, de a szecesz- szió szerkesztését és vonal- vezetését követő tékák, könyvesállványok, ízléssel és mértéktartással díszítve a háziasszony tervezte, fejtette tulipánokkal, liliomokkal. Kézimunka és nagyüzemi termék együtt s úgy, ahogy ezt a szecesszió ellentmondásos kiindulásánál láthattuk, az angol Morris indulatos kézművességpártolása és a belga Van de Velde funkcionalista ipari szemléletében. Koczogh Ákos
