Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. június 25., szombat Túl a százmillión Húsz gazdaság összefogott Amikor úgy jó húsz éve megépült a gyöngyösi vágócsarnok, nem minden büszkeség nélkül jelentették ki, hogy ez Közép-Európa legmodernebb üzeme. Jöttek is „ámuldozni” a határainkon túlról is a legkülönbözőbb nemzetek küldöttei. Mi csű- rés-csavarás: irigykedtek is. Azóta ... ? Az idő nem állt meg. Nem bizony. Csak Gyöngyösön. Nagy fába vágták Gondoltak egy merészet és nagyot a helybeliek, és azt mondták, ők pedig megcsinálják azt, ami még nem volt: a megyei vállalat irányításával társulatot hoznak létre az érdekeltek bevonásával. Tsz, állami gazdaság, áfész, élelmiszer-kiskereskedelem fogjon össze, mert nekik is érdekük ez. Elmondták a megyei párt- bizottságon, a tanácson, a MÉM-nél, a trösztnél, a TE- SZÖV-nél, hogy mire szánták rá magukat, és mindenütt rábólintottak. Jól van, kezdjenek hozzá, számíthatnak a megfelelő támogatásra. Láss csodát? Nem. Ma már természetes a vállalkozói kedv ilyen megnyilatkozása mindenütt. Faludi Endre, a tröszt vezérigazgatója személyesen is tárgyalt ebben az ügyben. — Megalapítottuk a Vágómarhafeldolgozó Gazdasági Társulást — mondta Molnár Gábor, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója. — Látszólag nagy fába vágtuk a fejszénket, de ... eddig még mindenütt készséges közreműködést tapasztaltunk. A vágóhíd rekonstrukciójához nagy pénzre van szükség. A végösszeg meghaladja a százharmincmilliót. A társult huszonnégy gazdaság harmincmilliót ad össze. Köztük van három állami gazdaság is. A hevesi Rákóczi Tsz egymaga tízmilliót ajánlott meg. Részvényesek. Mondhatjuk. A jövedelemből tehát részvételük arányában kapnak megfelelő hányadot. El is kell adni Túlságosan sok jót nem lehet hallani manapság a külpiacról. A gyöngyösiek tehát fejest ugrottak a mély vízbe? — Fel kellett mérnünk az értékesítési lehetőségeinket, ami természetes követelmény — magyarázta az igazgató. — Kikértük a TERIM- PEX véleményét. Vörös Imre vezérigazgató úgy tájékoztatta az érdekelteket, hogy a marhahús kivitele üzletileg is kecsegtető. Hogy is szól azonban a döntés: mindenekelőtt a hazai ellátás a fontos? A gyöngyösiek pedig csak az exportot célozzák meg? — Miután a külső piacra csak a marhahús egyes részeit szállítjuk, marad itt- honra is. De hadd mondjak két számot. Eddig évente tizennégyezer marhát vágtunk A rekonstrukció után huszonegy-huszonháromezret fogunk. A növekedés a belső ellátás jobbítását is magában hordja. Természetes, érthető. De honnan lesz annyi vágni való állat? Hipp-hopp, nem lehet a szegről leakasztani azokat. Itt lép be a herceghalmi kutató intézet, amelynek irányítása alatt működik a Szarvasmarha Hústermelő Gazdasági Társaság. — Mi megalakítottuk ezen belül a Heves megyei területi csoportot. A vámosgyör- ki Barátság Tsz fogja ezt össze. A megyei tanács szakigazgatási osztálya, Koós Viktor irányításával június 10-re tanácskozást hívott össze. Bizonyos gyakorlati kérdésekben dönteni kellett. Száj la. Terpes. Istenmezeje gondozza majd a növendékeket, A Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaság és Vámosgyörk a hizlalást végezné. A répaszeletet a hatvani cukorgyár adja, amely szintén tagja a társulásnak. — Minden plusz vemhes üsző után harmincezer forint forgóalaphitelt adunk — közölte az igazgató. — Ezzel is érdekeltté akarjuk tenni a gazdaságokat a szarvasmarha-állomány növelésében. Mert ma is igaz a régi mondás: Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. A piac ráadásul nem ismer romantikát, nagyon is evilági intézmény. Forduló évek A gödöllői egyetem gépészmérnöki karával egyeztették. milyen legyen a vágóvonal szerkezeti rekonstrukciója. Tárgyaltak a munkák elvégzéséről is, és végül a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalattal jutottak egyezségre. — A munkát 1984. elején el kell kezdeni, és a következő év végére be kell fejezni — hallottuk a húsipar igazgatójától. Az irányítást maguk végzik, a fejlesztési főosztály lesz a felelőse mindennek. Van ennek jó oldala. Már 1986-ban a mostaninál ötezerrel kell több szarvasmarhát levágni Gyöngyösön. Az idő tehát sürget. De az idő most is pénz, méghozzá olyan, aminek csak egy részét tudták a társulás útján összeszedni. — A Nemzeti Banktól is kell hitelt felvennünk, ösz- szesen ötvenmilliót — közöl, te az igazgató. — A tárgyalások során készséget tapasztaltunk. A törlesztést 1986-ban kell elkezdenünk, és 1990-ben fejeznénk be. Az eddig elhangzott számokat nem kell összeadnunk ahhoz, hogy kiderüljön: még nincs együtt a teljes pénz- mennyiség. Kell még a tröszttől is kérni támogatást, ahogy saját pénzforrásaink, hoz is hozzá kell nyúlniuk. Bíznak a felettes szervek jóindulatában, amit eddig is érzékeltek. Az elkövetkező évek tehát meghatározó erejűek lesznek a gyöngyösi vágóhíd jövőjére vonatkozóan. Az erők együtt Azt hiszem, nincs értelme a különleges „leg”-ek listájára pályáznia a húsipari vállalatnak: Sőt! Nagyon természetesnek tartom mindazt, ami eddig történt, és ami ezután még történni fog a vágóhíd rekontsruk- ciójában. Mert ha mondjuk: vállalkozás, akkor természetes, hogy nem csak mondjuk, hanem csináljuk is. Méghozzá — nem mások csinálják a mi sűrű fejbólingatásaink- tól kísérve, hanem mi magunk csináljuk. A magunk, bocsánat: mindannyiunk hasznára. G. Molnár Ferenc Uj műhelyben A Ramona Finomkötöttáru Szövetkezet erdőtelki üzemének 200 dolgozója az új műhelyépületben évi 52 millió forintos termelési értéket állít elő. Képünkön a legnagyobb mennyiséget kitevő, ízléses gyermek-kötöttáruk láthatók, a vasalás után (Fotó: Kőhidi Imre) Vetőmagjainlr a világpiacon víziparadicsom, anno...? Harminchat ország szakembereinek részvételével a Vetőmagtermesztők és Kereskedők Nemzetközi Szövetsége Budapesten tartotta kongresszusát. A rangos rendezvény egyúttal alkalmat teremtett a hazai vetőmag- termesztés helyzetének áttekintésére. Amint az a tanácskozáson elhangzó szakmai előadásokból is. kitűnt, a hazai kutatások meglehetősen elmaradnak a külföldi élvonalbeli eredményektől. Több intézet is foglalkozik ugyan nemesítő munkával, néhány növénynél — mint például a búzánál, hibrid görögdiny- nyénél — értek is el nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő eredményt, ám mindez kevés. A jobb eredmények elérése azonban a többi között pénzkérdés. Egy- egy új fajta kinemesítése ugyanis meglehetősen költséges vállalkozás, s 8—10 évig is eltarthat a munka. Amíg azonban a külföldi magkereskedő cégek bevételeiknek megközelítően harminc százalékát fordítják kutatásokra, nemesítésre, addig nálunk — a szűkös anyagi lehetőségek miatt — e célra csupán a bevételek alig 15 százalékát fektetik be. Mindenesetre a Vetőmag Vállalat új utakat keres az exportbevételek fokozására. Egyik biztatónak ígérkező megoldás a magtermelésben szerzett tapasztalatok eladása. Komplett rendszereket kínál elsősorban a fejlődő országok számára: a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem gépeit, berendezéseit, módszereit együtt értékesíti. Országunk éghajlati, földrajzi adottságai igen kedvezőek a magtermesztéshez, ezt kihasználva már régi hagyományai vannak e tevékenységnek. A mezőgazdaság szerkezete, a nagyüzemek még inkább megerősítik az előnyös helyzetet, hiszen magas technikai színvonalon Európában egyedülállóan nagy kiterjedésű táblákon termeszthető a mag, így a termés is egységesen jó minőségű lehet. Mindezt a külföldi termelők is tudják, éppen ezért igyekeznek bértermesztésre különféle gabona-, zöldség-, virágmagvakat nálunk termeltetni, szaporítani. Mindez előnyös az országnak, hiszen évente 30—40 millió dollár bevétel származik a saját termesztésű és a külföldi megbízásból származó magforgalomból. Csakhogy sokkal többet lehetne profitálni e kedvező adottságokból. Magunknak kellene olyan nagy értékű, több termést adó, a betegségekkel szemben ellenálló fajtákat kinemesíteni, amelyeknek magjait a világpiac is megfizeti. Kruppa Géza Hatvani Hiába itt a Mátra, a Bükk közelsége, a hatvani embernek nincs annyi ideje, légyen bármilyen foglalkozású, hogy szabad félnapjaiban, vagy hétvégeken autóval, busszal feltörekedjen valamelyik üdülőhelyre. Márpedig a munkaközi ki- kapcsolódás, az oldott pihenés mindennél többet használ az egészségnek. És ha a dolgok a helyi vezetők elképzelése szerint haladnak, akkor — nem máról holnapra! — öt-hat esztendőn belül sikerül is olyan pihenőtelepet kialakítani a kavicsbányatavak köré, amely szinte a mindennapos kiruccanásokat, a legkülönbözőbb vízisportok gyakorlását, az önfeledt szórakozást teszi lehetővé. Szakember, az állami kavicsbánya munkatársa, Horváth László említette, hogy hosszú évek során, a kibányászást követően. közel két négyzetkilométernyi összefüggő vízfelület alakult ki Hatvan közvetlen határában, és ez még csak növekszik, ahogy a kitermeléssel a város felé haladnak. Élet- és vagyonbiztonság Mit képzel itt el Juhász Ferenc, a városi pártbizottság titkára? Ahogy elmondja, a hatvaniak voltaképpen már fölfedezték maguknak ezt a szórakozásra ideális környezetet, s noha tiltják a jelenlegi szabályok, a bányatavak partjai tavasztól őszig népesek. Horgászok, fürdőzők. deszkalovasok hódolnak szenvedélyüknek. Nos, a rendelkezésre álló tiszta, egészséges víztömeget valóban ideje lenne törvényes módon kihasználni. Ami alapfeltétel: az élet- és vagyonbiztonság! Vagyis a ' tiltás helyébe lépjen egy olyan rendezési terv, amely — megmozgatva a különböző társadalmi erőket, vállalati kollektívákat — megvalósulásával nyílt teret biztosítana a tömegsportnak, a hét végi üdülésnek. Ezt a természetadta lehetőséget ki nem használni vétek. És ha a már kialakult módszerekhez igazodva, több célú rendeltetésre alkalmassá teszik az egyébként mély vizű bányatavakat, ez a pihenő- telep éppen olyan jóhírűvé válhat, mint a markazi, a palotási, a nyékládházi. Vállalati üdülőkkel, csónakházakkal, közösen megteremtett szociális létesítménnyel, egy-két falatozóval biztosítva természetesen az összkomfortot. Türelmi idő Beszéltünk Angeli József tanácselnökkel is. aki szerint legelsősorban a pihenőtelep megteremtésének törvényes feltételeit kell biztosítani. A város rendezési tervében különben ez a terület már ilyen céllal helyet kapott. És mind a tanácsi vezetők, mind a nagy létszámú természetjáró szakosztályt fenntartó HKVSC megkereste a bánya budapesti igazgatóságát. Ám ott eleddig gátat vetettek mindenféle akció, nak. Az elutasító választ azonban nem a földtulajdonhoz való feltétlen ragaszkodás diktálta. Elmondták a hatvani kavicsosok, de megismételte a tanácselnök is. hogy bár a város már az idén hajlandó lenne átvenni a tórendszer bizonyos hányadát — addig a tulajdonjog „átírása” nem történhet meg. amíg a kavicsbánya vállalat a területet helyre nem állítja. Mikor kerül erre sor? A hatvaniak. és a tavakat környező községek lakói nagyon reménykednek, hogy nem tart sokáig a türelmi idő. Géppel segítenek A téma kapcsán oly irányban is érdeklődtünk, hogy a gazdasági egységek mennyire érzik magukénak az ügyet, illetve valóban hajlandók-e támogatni a közóhaj megvalósultát. Ami Vágó Józsefet, a Lenin Termelőszövetkezet elnökét illeti, pozitiven nyilatkozott. Elmondotta, hogy saját bányájukat a napokban leállítják. mert a vezetőség a mai formában való üzemelést, a bányászat közeljövőjét nem látja gazdaságosnak. Itt most, befejező munkaként, elég sok a tennivaló. Elsősorban a tavak partrendezésével kell végezniük, mert mai állapotában nem maradhat a táj, a földtulajdon. Ám, ha mindezen túlhaladnak, a közös gazdaság nem zárkózik el sem a gépekkel való társadalmi setígségtől, sem attól, hogy a hatvani, boldogi, herédi, kökényesi tsz-tagok szórakoztatása, üdültetése céljából a majdani pihenőterületen, a tavak valamelyik partszakaszán hétvégi házat létesítsen. Közös kincs Egy ekkora méretű akció megindítása elképzelhetetlen olyan munkabizottság nélkül, amelyben a társadalom minden rétege, a szakmák, szaktudományok mindegyike nem képviselteti magát. Hiszen — ismét Juhász Ferenc szavait idézve — területet kell rendezni, zöldövezet kialakításába kell fogni, védősávot és kerítést követel a majdani víziparadicsom, továbbá gondnoksági, gondozási feladatok társulnak sok más tennivalóhoz. És lesz-e, aki mindmegannyi műszaki feladat, akárcsak a tervek kimunkálásában segít? A pénz ugyanis a legkevesebb. Ahány kérdés, annyi igen. A tanács műszaki osztályán Varga Sándorral beszéltünk, őszinte lelkesedéssel állt az ügy mellé, mi több. elsőként ő ajánlotta fel szakmai tudását. Véleménye szerint egy munkabizottságot már az idén össze kellene verbuválni, hogy a kavicsbánya vállalat „zöld út” jelzése akciókész állapotban találja a társadalmi erőket. Ám amit Angeli József vagy Juhász Ferenc meg- jegyzett, azt Varga Sándortól is hallottuk: Hatvan pihenőtelep területét, a bányatavak partját nem lephetik el a stégek, a vízre építkezők. A természet érettünk van, és nekünk vigyáznunk kell, hogy a közös kinci sértetlen maradjon. Moldvay Győző
