Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-25 / 149. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 25., szombat 3. Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Arcok a T. Házból (Fotó: Kőhidi Imre) (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács elnöke nagy jelentőséget tulajdonított annak a feladatnak — amiről a vitában is szó esett —, hogy a nagyvállalatokon belül kapjanak nagyobb mozgásteret a gyáregységek. A gazdálkodás minőségére, eredményességére ugyanis kedvező hatással lehet, ha az eddiginél jobban hasznosítják a rendelkezésükre álló szellemi és anyagi erőket. Sokan szóltak az anyagi érdekeltségről, a bérezés kérdéseiről, a bérarányokról, a differenciálás lehetőségéről. A tisztesség azt kívánja, hogy megismételjem: most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy nagy rétegekre kiterjedő, általános bérpolitikai intézkedést helyezzünk kilátásba. Erre nincs lehetőségünk. Arra viszont van, hogy ilyen körülmények között is javítsuk bérezési rendszerünket, gyakorlatunkat, nagyobb mértékben éljünk a differenciálás eszközével. Az év végéig módosítjuk, korszerűsítjük a bértarifarendszert. Tesszük ezt azért, hogy még több teret adjunk az egyéni teljesítmények különbségeinek anyagi kifejezésére. Nem lehet azonban olyan bér- vagy tarifarendszert kidolgozni, amely felmenti a vezetőt az alól, hogy megmondja: ki dolgozik jól, ki rosz- szul, ki kapjon ezért több fizetést, s ki kevesebbet. Ilyen bérrendszer kidolgozását tehát nem ígérhetem, olyanét viszont igen, amely Az elfogadott napirendnek megfelelően ezt követően a Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot terjesztette elő He- tényi István pénzügyminiszter. Bevezetőben elmondta: a legfőbb adatokat tekintve a bevételek 485,8 milliárd forintot tettek ki, a kiadások 498 milliárd forintot, a hiány tehát 12,2 milliárd forint volt, és ez valamivel kisebb az előirányzottnál. A javulás azt mutatja, hogy a népgazdaság számos területén végzett munkánk eredménye itt is értékelhető. A költségvetés bevételei és kiadásai az elmúlt évben egyaránt kereken 3—3 százalékkal emelkedtek. Nem érték el a tervezett szintet, ami azt mutatja, hogy sikerült egészében megtakarításokat elérni, s a kiadások növekedési üteme elmarad a nemzeti jövedelem belső fel- használásának növekedési ütemétől is. Ez azt jelzi, hogy valamelyest csökkent a költségvetés újraelosztó szerepe és a csökkenésen belül nem a szociális, kulturális kiadások maradtak el, hanem a felhalmozás terén és a támogatásokban sikerült megtakarítást elérni, s ez önmagában is kedvező. A vállalatok és szövetkezetek nyeresége összesen 9192 milliárd forint, ez körülbelül másfél százalékkal kisebb, mint 1981-ben. Ez egyfelől a feltételek nehezedését mutatja, másfelől azt, hogy nem minden vállalat tudta a hatékonyság növelésével e nehéz feltételeket ellensúlyozni, számos vállalatnak csökkent a nyeresége. Vannak nagyon jól műkö- dőek: a vállalatoknak körülbelül 15 százaléka igazán kiemelkedő eredményt, nyereséget hozott létre. Ezek között vannak jelentős exportot lebonyolító, nagy vállalatok is. Ilyen például az Ikarus vagy a Herendi Porcelángyár. Körülbelül kétszer annyi a veszteséges vállalat, mint egy évvel ezelőtt. A vállalatok egy része úgy tudott 1982-ben megfelelni a a mainál is nagyobb lehetőséget fog adni a megfelelő vezetői magatartás érvényesítésére — mondotta. A gazdasági munkaközösségek kapcsán Lázár György megjegyezte: a kormány nem kötelezővé, hanem lehetővé tette a fővállalaton belüli gazdasági munkaközösségek alakítását. Azt tartjuk helyesnek, hogy csak ott és csak akkor alakítsanak ilyet, ahol azt a társadalom és az adott kollektíva igénye indokolja. A kormány kifejezetten kéri, hogy az érdek- védelmi szervek lépjenek fel minden esetben, ha netán olyan magatartást tapasztalnak, amely törvényeinkkel és a kormány szándékaival ellenkezik. A lakásproblémákkal és az építőanyagellátási gondokkal kapcsolatos képviselői észrevételekre válaszolva a miniszterelnök ezeket mondta: Nem ígérhetjük a lakásgondok rövid távú megoldását. Azt viszont igen, hogy nagy következetességgel törekszünk a Központi Bizottság itt többször idézett határozatának végrehajtására, amely lehetővé teszi ezeknek a társadalmi gondoknak az enyhítését. Az építőanyag-hiány csökkentéséről szólva most hiába ismertetném a statisztikát, amely szerint az elmúlt öt hónapban a legfontosabb építőanyagoik termelése öt, tíz, nyolc százalékkal emelkedett. Ez azok számára nem vigasz, akik építőanyagot akarnak vásárolni, de nem jutnak hozzá. Azt viszont elmondhatom, hogy az Állami Tervsokirányú kötelezettségnek, hogy átmeneti hiányaik fedezésére korábbi tartalék- alapjukhoz nyúltak. A gond az, hogy több vállalatnál nem átmeneti hiányról van szó, hanem arról, hogy a követelményeknek nem tudtak gazdálkodásukkal megfelelni. A követelmények nem csökkennek, s félő, hogy egyik-másik vállalat tartósan nehéz helyzetbe kerül. A miniszter szólt az ülésszakon elhangzottakra válaszolva a kisvállalkozásokról is. Azok a jövedelmükből az állami költségvetés bevételeit is gyarapítják, így tehát ez is fontos szempont munkájuk értékelésekor — mondotta. Közülük egyesek vállalkozói jellege, illetve a kialakult jövedelemarányok kifogásolhatók. Megkezdődött az összes ilyen kisvállalkozás adóellenőrzése. Ezt következetesen végrehajtjuk. Ha ennek nyomán, vagy más tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy — akár ösztönző, akár indokolt korlátozó jellegű — változtatás szükséges, nem zárkózhatunk el a módosítások elől sem. Hetényi István kiemelte: eredménynek tekinthetjük, hogy egészségügyi és szociális célokra 8,7 százalékkal fordítottunk többet, mint 1981-ben, kulturális, oktatási és sportcélokra 7,9 százalékkal költöttünk többet, mint az előző évben. Ez is valamivel magasabb a tervezettnél és ezen belül minden ágazatnál van növekedés. Az általános iskolák fejlesztésére a tanácsok 1982-ben a tervezettnél 200 millióval többet fordítottak, összesen 3,8 milliárd forint beruházást valósítottak meg. Terven felüli fejlesztés is történt, például a fővárosban, Borsod, Szabolcs és Pest megyében. Lakásépítésre a tanácsok 11,7 milliárd forintot fordítottak — ez megegyezik az előirányzottal —, s célcsoportos és egyéb állami lakásként 19 000 lakást építettek fel. Kórházfejlesztésre 1,7 milliárd forint jutott, sajnos, ez kevesebb, mint a tervezett: több százmillió forinttal. Nem pénzhiány az elmarabizottság áprilisban foglalkozott a témával. Bérpreferenciát, többletbért biztosított arra, hogy ahol kihasználható építőanyag-termelő kapacitások vannak, ott ezeket lényegesen nagyobb mértékben használják ki. Intézkedtünk, hogy a határmenti forgalomban és más módon is bővítsék a választékot, és külkereskedelmünk az alapvető építőanyagokból is többet szerezzen be. Remélhető, hogy ezek a döntések a második félévben már éreztetik kedvező hatásukat. Az eddigi intézkedéseken túl folyamatosan figyelemmel kísérjük a helyzet alakulását, és ameny- nyiben szükséges, még további lépéseket teszünk arra, hogy ezt a valóban fontos, általános társadalmi törekvéseinkkel is egyező igényt kielégítsük, és az építőanyagellátást kiegyensúlyozottá te. gyük. Lázár György végül — megköszönve a vitában elhangzott észrevételeket, javaslatokat — ígéretet tett rá, hogy a kormány azokat — az eddigi gyakorlatinak megfelelően — további munkájában felhasználja. Kérte, hogy az országgyűlés a beszámolót és a vitában elhangzottakra adott választ fogadja el. Határozathozatal következett: az országgyűlés a Minisztertanács elnökének a kormány munkájáról adott beszámolóját, az abban ismertetett elképzeléseket, valamint a felszólalásra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. / dás oka, hanem a kivitelezésben még mindig tapasztalható nehézségek. 1982-ben erősödött a tanácsok szervező tevékenysége, javult kapcsolatuk a lakossággal. Ennek jele, hogy minden korábbinál magasabb összeget tett ki a társadalmi munka értéke: elérte a 8,5 milliárd forintot. Ebben kiemelkedő szerepe van a Hazafias Népfront szervező munkájának. A vitában is nagy nyo- matékot kaptak idei gazdálkodásunk feladatai, az, hogy (Munkatársunk telefonjelentése): — Milyen érzés újra és újra belépni a Parlament épületébe? — kérdezték tőlem egy beszélgetés alkalmával. amikor arról esett szó, hogy immár fél évtizede tudósítok a T. Házból. — Milyen érzés ... ? Felejthetetlenül jó, megunhatatlan munka onnan tájékoztatni az olvasókat, ahol az ország szíve dobog. Közelről érezni ezt a lüktetést, látni ezt a felelősségteljes együttgondolkodást — valóban nem mindennapi esemény. a külső és belső egyensúlyt megőrizzük. A miniszter rámutatott: — ezt a célt szolgálja többek között a költségvetés hiányának további mérséklése. Ez az idén legfeljebb tízmilliárd forint lehet. Ahhoz, hogy ezt elérjük, sőt, állami érdekünknek megfelelően még lejjebb szorítsuk, az irányításnak rendkívül nagy a felelőssége. A kormánynak idén is évközi intézkedéseket kellett hoznia a termelés és felhasználás tervezett aránya betartása érdekében. Ezektől az intézkedésektől a belföldi felhasználás — ezen belül alapjában a felhalmozás — terv szerinti alakulását várjuk. Hetényi István kérte az országgyűlést, fogadja el az 1982. évi állami költségveEzzel nemcsak a parlamenti tudósító van így, hanem a sok ciklust megélt képviselők is. Az ülésteremben találkozva, a folyosón beszélgetve akaratlanul is az országos — s ezen belül a helyi — eredmények, gondok kerülnek szóba. Ezekben a komoly, a sorsunkat, jövőnket meghatározó ülésszakokban vannak azért szűkebb, „családiasabb” események is. Mint például a tegnapi, amikor képviselő- társai népnapján köszöntötték Eperjesi Ivánt... Vagy, amikor a tanácskozást megelőző csoportülésen aktív, kedvvel és jó egészséggel végzett munkát kívántak az immár nyugdíjas Vaskó Mihálynak. ★ Hasonlóan meghitt percek voltak, amikor a betegeskedő — ám ezt a fontos ülésszakot ki nem hagyó — Komjáthy Aladárt vették körül érdeklődve a gyógyulásáról. Remélem, az orvosai nem olvassák a tudósítást, mert az egyik szünetben ugyancsak á munkára tereltük a szót. — Van egy jó szisztémám — mondta Komjáthy Aladár. — Akkor jutott az eszembe, amikor a fiatalokról, az ifjúság támogatásáról, összefogásáról és gondjaikról is elhangzott egy-két figyelemreméltó mondat... tés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. lEleki János (Békés m. 7. vk.), a TOT főtitkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója beszámolt arról, hogy az országgyűlés valamennyi állandó bizottsága megvitatta a zárszámadási jelentést. Részletesen felsorolta azokat az észrevételeket, amelyeket a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban a bizottsági üléseken tettek a képviselők. Elmondta: talán a legjelentősebb eredmény az, hogy kezdünk takarékosabban élni, és meggondoltabban beruházni. A termelő szervezetek érzékenyebbek lettek a fajlagos anyag- és energiaköltségekre, és úgy tűnik, a hatéHogy miről van szó? Lőrinciben épült huszonnégy lakás. csupa munkásfiatal kapott itt otthont. Szó szerint: otthont, mert olyan körülményeket teremtettek közösen a lakótelepen, amelyek valóban egy családdá forrasztották őket. Együtt csinosítják a környéket, közös társadalmi munkát végeznek, parkot létesítettek. De ez még nem minden, mert nemcsak a saját boldogulásukra gondoltak, hanem a következő, ideköltöző harmincnégy családra is:* korábbi bontási anyag felesleges részét összerakták, betakarták, hogy amikor — várhatóan a közeljövőben — megkezdődik az újabb építkezés, ezzel is olcsóbb legyen az otthonteremtés ... •k Lám, milyen szerteágazó a képviselői munka. Ezernyi dologgal keresik meg a mi „tizenkettőnket”, hogy segítsenek, netán egy-egy közérdekű ügynek hangot is adjanak a Parlamentben. Novák Pálné dr., a megyei képviselőcsoport vezetője — ha már az Országházban is számvetésre került sor — elkészítette a hazai mérleget. A ciklus kezdete óta kilenc alkalommal kértünk szót a választópolgárok megbízásából. Hadd jegyezzem meg. hogy Sas Kálmán konyább bérgazdálkodás szemlélete is utat tör magának. Eleki János, az országgyűlési bizottságok nevében úgy ítélte meg, hogy a Ház tagjai egy, összességében sikeres esztendő gazdálkodásáról kaptak tájékoztatást, s a Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlotta. Több hozzászóló nem volt, határozathozatal következett. Az országgyűlés a törvény- javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezzel a Parlament nyári ülésszaka, amelyen Apró Antal és Péter János felváltva elnökölt — befejeződött. volt a „legszorgalmasabb” ezen a téren: ő már másodszor fejtette ki a véleményét az ülésteremben. — Milyen témák foglalkoztatták a képviselőinket? — Részt vettünk a VI. ötéves terv törvényjavaslatának vitájában, szót kértünk a költségvetési ügyekben. az emberi környezet védelmében, a közrend és a közbiztonság helyzetének elemzésében, de hallattuk hangunkat a statisztikáról szóló törvényjavaslat ügyében, a közművelődésről szóló intában, vagy például az Országos Vízügyi Hivatal beszámolójakor... S mielőtt rákérdezne, hadd mondjam el: számos olyan téma gyűlt már össze a tarsolyunkban, amelyekhez — amint napirendre kerülnek — lesz hozzáfűznivalónk a nyári szünet, szabadságok után. ★ Amint az elnöki csengőszó véget vetett a mostani ülésszaknak, többen kisétáltak az Országház főbejáratának a közelébe, a folyóhoz. Oda. ahol József Attila szobra a rakpartról jelképesen nézi a vizet, s ahol a költő fogalmazta sorok vasbetűit böngészheti az érdeklődő: „Mintha a szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna...” Amely mellett élünk, s élnünk is kell... Szilvás István Hetényi István pénzügyminiszter előterjesztése
