Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. június 18., szombat De MiU a kereszténydemokraták, Berlinguer a kommunisták (fenn), Craxi a szocialisták és Spadolini a republikánusok vezetője (Fotó — AP—MTI—KS) Soiha ilyen versenyfutás nem folyt Olaszországban a pártok jelöltjei között, mint most. A 630 képviselőházi és a 315 szenátusi mandátumra mintegy kilencezren pályáznak. A június 26—27-ére kitűzött idő előtti általános választások korteshadjárata mellett szinte eltörpül a két tartományban és több ezer 'városban, községben ugyanakkora meghirdetett részleges helyhatósági voksolás. Most negyedszer... Tíz éven belül most járulnak negyedszer rendkívüli választásokon az urnákhoz Olaszországban. Ha azt is számításba vesszük, hogy Rómában a köztársaság kikiáltása óta 43 kabinet fölött húzták meg a lélekharangot. akkor világos a kép: Itália csakugyan nehezen kormányozható ország. Akik közelebbről is figyelemmel kísérik a politikai barométer rezdüléseit az Alpoktól délre, azok tudják: a választások rendszerint —legalábbis az utóbbi évtizedben — nem hoztak gyökeres változásokat. Várhatóan a mostani voksolás sem húzza ki a kátyúból Itália szekerét. Mivégre akkor a minden eddiginél zajosabb korteshadjárat, a politikusok heves szópárbaja, a tömérdek pénzt fölemésztő kampány? A kérdésre nem könnyű egyértelmű választ adni. Itáliában ugyanis túlontúl bonyolulttá vált a pártok egymás közti viszonya, s a hatékony kormányzást meddő viták akadályozzák. Bár a hetvenes években úgy tűnt: a két legjelentősebb politikai erő, a kereszténydemokrácia és az Olasz Kommunista Párt köré egyre többen tömörülnek, ez az irányzat az 1979-es választásokon félbeszakadt. Polarizálódás helyett mint feltörekvő új tényező, a szocialisták jelentkeztek a mérleg nyelveként, olyan súllyal, hogy végül is kirobbantották a mostani kormányválságot. A kommunisták javaslata A megbuktatott koalíció helyett a kommunisták már régóta úgynevezett demokratikus alternatívát kínálnak a választóknak. Vagyis, hogy a kommunisták a szocialistákkal és más, kisebb baloldali csoportosulásokkal kormányoznának, kizárva a hatalomból a kereszténydemokratákat. Bettino Craxi, a szocialisták vezére azonban visszautasította a felkínált szövetséget, mondván: „Fölösleges olyasmivel a választók elé állni, ami nem létezik.” Való igaz, az előrejelzések szerint a baloldal nem számíthat előretörésre. Ellenkezőleg, a kommunisták szavazótábora várhatóan némileg megcsappan. A szocialisták viszont — nem utolsósorban az OKP rovására — valószínűleg növelni tudják szavazati arányukat. Itália relatív többségi pártja, a kereszténydemokraták ravasz taktikával ismét a középbal koalíció mellett kötelezték el magukat. Igaz, főtitkáruk nem győzi hangsúlyozni: csakis a „megújulás” elve alapján kerülhet erre sor. A szocialisták elvetették ezt a javaslatot, a republikánusok és a liberálisok fenntartással fogadták, a szociáldemokraták támogatják. Rámában azonban biztosra veszik, hogy Craxiék csupán taktikai okokból ellenkeznek, hogy minél magasabb árat csikarjanak ki későbbi csatlakozásuk fejében. Netán a kormányfői bársonyszéket, amelyre Bettino Oraxi oly rég pályázik. Elnagyolt programok Valójában tehát ilyen szándékok vezették az idő előtti választások kiírásához. Sajnálatos, hogy a korteshadjáratban is csak általánosságban fogalmazódtak meg jámbor óhajok és tisztázatlan, elnagyolt programok a 16 százalékos infláció megfékezésére, a kétmilliós munkanélküliség felszámolására, a déli országrész fejlesztésére, a régóta esedékes társadalmi és gazdasági reformok végrehajtására. Szembetűnő, hogy a külpolitika alig kapott helyet a kampányban. A robotrepülőgépek telepítési terve ellen például kizárólag a kommunista szónokok emelték föl a szavukat. Nem csoda, hogy az olasz átlagpolgár okkal tűnődhet: vajon az erőpróbát követően változik-e az ország helyzete? Erre vonatkozóan mindenfajta előrejelzés aggasztóan borúlátó. Gyapay Dénes Craxi egy szocialista kampánygyűlésen Kormányzás „ellenzék nélkül”? Nagy-Britannia választások után újjáalakult Nagy-Britannia zati többséget egy adott törparlamentjében a Margaret Thatcher vezette konzervatív párt nagyobb többséget élvez, mint az elmúlt fél évszázadban bármikor. Az observer szerint Thatcher asszony „ellenzék nélkül” fog kormányozni. Ez a megjegyzés nemcsak a Munkáspárt és a többi párt alsóházi pozíciójának gyengeségére utal. Többre annál. Arra, hogy a parlamenti erőviszonyok szempontjából eleve elvetéltnek tekinthető minden olyan „lázadás”, amely a konzervatív parlamenti képviselők körében kitörhet. Gyakorlatilag nincs kilátás egy olyan létszámú belső ellenzékre, amely a 144 mandátumos kormányösszeállította Virágh Tibor vénytervezet megszavazásakor kisebbséggé változtatja. Ilyenformán a „földcsuszamlás” kifejezés — amellyel a választások eredményét gyakorta illetik — elsősorban a konzervatív párt bel viszonyai ban találja meg igazi értelmét. Thatcher asszonyt csak „belülről” lehetne leszavazni, ehhez azonban a vele szembenálló, általa a kormányból eltávolított „mérsékelt elemek” kevesen vannak. Van olyan vélemény, hogy a miniszterelnök azt fog csinálni, „amit akar”. Ezzel a megjegyzéssel szemben elvi kifogást nem lehet emelni, gyakorlatit azonban igen. Először is a Thatcher asz- szonytól elvárt szélsőséges radikalizmus az elmúlt törvényhozási szakaszban inkább szónoklatokban, mint tettekben nyilvánult meg. Másodszor: a kormányfő „mérsékelt és értelmes” politikát ígér, és választási kiáltványában, nyilatkozataiban inkább lassú, és a konszenzustól nem nagyon távoli reformpolitikát, semmint a szélsőségesen értelmezett that- cherizmust helyezi kilátásba. Az eddig folytatott pénz- és gazdaságpolitika érvénye az új kormány programjában változatlan. A kabinet valamennyi kulcsfontosságú posztját a miniszterelnök azoknak adta, akik e politika kimunkálásában és végrehajtásában érdemeket szereztek. Az állami közkiadások lefaragására irányuló igyekezet megkettőződik. Thatcher asszony szerint azonban úgy, hogy a szociális és jóléti szolgáltatások nem fogják kárát látni. Ugyancsak az átcsoportosításból fakad egy külpolitikai tanulság is: Sir Geoffrey Howe pénzügyminiszternek a Foreign Office élére való állítása élesen exponálja a miniszterelnöknek azt a meggyőződését, hogy külpolitikai és külgazdasági szempontból a közös piaci költségvetés évek óta rendezetlen ügye, egyszersmind a Közös Piac anyagi eszközeinek brit érdekeket szolgáló reformja pillanatnyilag a legfontosabb a legközpontibb feladat. Hozzá képest más külpolitikai célok másodlagosak. A thatcheri kormányátalakításnak a győztes pártban egyetlen komoly, sőt drámai eseménye volt: Pym külügyminiszter lemondatá- sa. Míg azonban ennek a hullámai viszonylag gyorsan elcsitultak, ellenzéki oldalon robbanásszerűen indult be a személyi konzekvenciák levonása. Előbb Michael Foot, a Munkáspárt, majd Roy Jenkins, a Szociáldemokrata Párt vezére jelentette be lemondási szándékát. S míg az utóbbi esetben a ' Szociáldemokrata Párt egyik alapítója személyében' már meg is választották Jenkins utódát, addig a Munkáspártban az októberi párt- kongresszusig hosszú személyi és politikai harc zajlik majd. Aczél Endre KÖZÖS PIAC Ki-ki a maga portáján „Hacsak valami csoda nem esik, az Európai Gazdasági Közösség jövőre pénzügyi csődbe jut” — írta a közelmúltban az Economist című brit hetilap. A világgazdasági recesszió és a közös gazdaságpolitika költségei — főként a mezőgazdasági termelőknek nyújtott tekintélyes ártámogatások — kimerítették a Közös Piac kasz- száját. Angol tényező Az áldatlan helyzettől — londoni vélemények szerint — Nagy-Britannia szenved a leginkább. A szigetország mintegy 2,5 milliárd fonttal járul hozzá a költségvetéshez, igaz, ennek jelentős részét más formában visszakapja. Ám London így is a második legnagyobb támogatója az EGK közös kasz- szájának, pedig a brit gazdaság a harmadik leggyengébb a közösségen belül. Az angol választásokat megelőző hetekben jórészt e paradox helyzet miatt hágott igen magasra Nagy-Britan- niában a probléma a közös piaci tagság fenntartásáról. A konzervatívok a bennmaradás mellett tették le a garast, a Munkáspárt viszont a kilépést szorgalmazta. A brit választásoknak e tétje vezetett ahhoz, hogy az eredetileg június 6—7-re tervezett közös piaci csúcstalálkozót június 17—19-re halasztották. Az idén már másodszor ülnek össze az EGK tíz tagországának állam- és kormányfői — az úgynevezett Európa Tanács tagjai —, hogy megvitassák a közös gazdaságpolitikát és a közösséget érintő nemzetközi kérdéseket. A stuttgarti tanácskozáson a 23 millió dollárra tervezett közös kasszáról és a brit hozzájárulás nagyságáról várható vita mellett egyéb ellentétekre is lehet számítani. Már tavaly decemberben a koppenhágai csúcson szenvedélyes szócsaták folytak a belső vámtarifák csökkentéséről. Igencsak világosan kirajzolódott két ellentétes koncepció: a nyugatnémeteké, akik a szabadkereskedelmet szorgalmazták, illetve a franciáké, akik a belső és külső protekcionizmus irányába hajlanak. A botránykő Ez utóbbival nemcsak az EGK és az USA közötti mezőgazdasági árháború függ össze, hanem az új tagfelvételek ügyében tapasztalható huzavona is. Spanyolország és Portugália elvben már az idén esedékes felvétele esetén tovább bővülne az amúgyis meglehetősen heterogén közösség. A felvételt azonban hátráltatja, hogy mindeddig nem sikerült megegyezni az EGK gyümölcs-, zöldség- és olívaolaj- termelőinek nyújtandó ártámogatásról. Egyébként a mezőgazdasági politika hosszú idő óta a botránykő szerepét tölti be az EGK-ban. A mezőgazda- sági miniszterek az idei évre tíz esztendő óta a legkisebb mértékű emelést hagyták jóvá az ártámogatások összegét illetően — mindösz* sze hét százalékot. Márpedig a nagy mezőgazdasági termelők — elsősorban Franciaország — úgy vélik, hogy a 14—15 százalékosnál kisebb emelés a termelők hosszú sorának csődjéhez vezet. Az agrár importőr országok viszont azzal érvelnek, hogy a túlzott ártámogatás csak növeli az eladatlan készleteket, s a mezőgazdaság támogatására fordított összegek elvonják a pénzt a regionális fejlettségi szint kiegyenlítésétől és a munkanélküliség elleni harctól. 12 millió munkanélküli A Közös Piac országaiban jelenleg csaknem 12 millió munkanélküli van, s idén sem várható érzékelhető csökkenés. E közös gondról sok szó esett a decemberi koppenhágai és a márciusi brüsszeli csúcson is. Egyetértés született abban, hogy a kamatlábak leszállításával, a nyugat-európai pénzügyi rendszer erősítésével fel kell venni a küzdelmet e súlyos gazdasági kórral és társadalmi következményeivel. Az EGK külügyminisztereinek május végi brüsszeli ülésén azonban, amikor a közös kassza gyarapításáról, a hozzájárulások emeléséről volt szó, világosan megmutatkozott, hogy a tehetősebb közös piaci országok vonakodnak további áldozatokat hozni a gyengébb gazdaságok segítése érdekében. Az a Kohl nyugatnémet kancellár által megfogalmazott elv érvényesül tehát, miszerint mindenkinek a saját portája előtt kell söpörnie, és a nemzeti problémákat nem szabad áthárítani a Közös Piacra. Szász! József A Közös Piac csúcsértekezlete előtt előkészítő megbeszéléseket tartottak Luxemburgban. Képünkön: Genscher nyugatnémet külügyminiszter (balra) az újonnan kinevezett brit külügyminiszterrel, Sir Geoffrey Howe-val tárgyal. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) A Mátrai Erdő- és Fafeldelgozó Gazdaság gyakorlattal rendelkező FOGATGAZDAT felvesz az Egri Erdészetéhez. Jelentkezés as Egri Erdészet vezetőjénél, FELNÉMET, Fűrészüzem mellett, telefon: 10-134 A LAKOSSÁG FIGYELMÉBE! Garantált minőségben, rövid határidővel vállaljuk női és férfiruha elkészítését a legújabb divatigényeknek megfelelően, valamint közületi megrendeléseket is, Gyöngyösön. Női ruhák, kosztümök, nadrágok, blúzok a MODELLHAZBAN, Április 4. u. 24. (buszmegállónál). Férfiöltönyök, -nadrágok: az eddigi EGYENRUHA-RÉSZLEGBEN, Móricz Zs. u. 1. Erőpróba Itáliában?
