Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 17., péntek A rendezetlen vízilabda Dr. Szívós István, aki a magyar vízilabdasport egyik kimagasló egyénisége, olimpiai, világ- és Európa- bajnoka volt, s jelenleg az FTC edzője, egy beszélgetés alkalmával mondta: „Ez a mostani bajnoki rendszer olyan rendezetlen, amilyen­re nem is emlékszem. Azzal például, hogy három részre bontották, nehéz helyzetbe kerültek az egyesületek, most amikor a csapatok já­tékba lendülnek, szünet kö­vetkezik. Néha már azt sem tudom, hogy hányadán ál­lunk ..." Szívós véleményét sokan osztják, s még azt is kifogá­solják, hogy nem a legész- szerűbb megoldás a katego­rizált lebonyolítás, vagyis: a bajnokság első felében az elmúlt év 1—7. helyezettje az „alsóház” csapataival ját­szik, s csak a második felé­ben kerülnek össze a legjob­bak. És ezt a közönség sem méltányolja! Nem is kell olyan messzi­re visszamenni a múltba, hogy emlékezzünk: hétről hétre milyen nagy izgalmak közepette vívtak bajnoki mérkőzéseket, Budapesten és vidéken többször is megtel­tek az uszodák lelátói. Mos­tanában többnyire csak a sportág néhány tucat meg­szállottja kíváncsi a pontva­dászatra, hiszen az . erővi­szonyok szerint a 1—7. he­lyezettek sokkal jobbak, mint a többiek, amit sok nagy gólkülönbségű ered­mény mutat. Kétségtelen, hogy a szö­vetség is gondban van, amit mutat, hogy éppen most kel­lett elhalasztani a július 1— 3-ra tervezett bajnoki for­dulókat, mert ezúttal az ifjú­sági válogatott közös felké­szülését vették figyelembe. Kiss Ottó, a szövetség vízi­labdatitkára mondta: „Tud­juk, a széttagoltság minden tekintetben hátrányos, de egyrészt alkalmazkodnunk kellett a nemzetközi prog­ramhoz, másrészt a kapitá­nyi igényekhez. Most pél­dául azt várjuk, hogy Ruso- rán Péter, az új kapitány 1984-re milyen igénnyel áll elő.” A magyar vízilabdasport több mint fél évszázada je­lentős szerepet tölt be a nemzetközi életben, olimpiai, világ- és Európa-bajnoki győzelmeket aratott a válo­gatott. Emellett azonban csaknem mindig érdekes, színvonalas és ami ebben az esetben a legfontosabb: ösz- szefüggő volt a bajnokság. Jelenleg nehéz helyzetben van a sportág, a válogatott. KÉZILABDA Meglepetések fordulója a férfiaknál A megyei kézilabda-baj­nokságban a nők már leját­szották a tavaszi idény utol­só mérkőzéseit is, a küzde­lem azonban még nem ért véget, ugyanis az őszi for­dulókból előrehoztak össze­csapásokat. A férfiak és az ifjúsági fiúk mezőnyében is hasonlóképpen folytatódik a bajnokság. A legutóbbi forduló ered­ményei. Férfiak: Gyöngyösi SE—Siroki Vasas 35—26. Ld: Bardóczy 9, Kállai 7, Sellei 6, illetve Tóth J. 7, Pelle és Greskovits 5—5. Zalka SE— Gy. Főiskola 31—15. Ld: Di- nya és Rácz 8—8, illetve Szabados 6. Gáspár SE— Dormánd 34—31. Ld: Kati 10, Szabó 6, Huszka 5, il­letve Lipták 18, Zele 6. E. Forgácsoló—Füzesabony 20— 19. Ld: Bukuli 5, illetve Mol­nár F. 7, Bíró 6. Hatvani KVSC—Gyöngyössolymos 30 —16. Ld: Kerek 12, Fridrith 7, illetve Molnár 7. Egri TK —Heves 39—22. Ld: Csaba A. 14, Garamvölgyi 9, Tor- nyi 5, illetve Szűcs 6, Bar- tos 5. Az őszi fordulóról előrehozott mérkőzések ered­5. Gyöngyösi SE—Egri TK 30—30. Ld: Bardóczy 9, Kál- lay, Sellei és Németh 6—6. illetve Garamvölgyi 8, Tor- nyi és Vizes 5—5. Gás­pár SE—E. Forgácsoló 25— 25. Ld: Mészáros 7, Kati 6, Tarnóczi 5, illetve Bukuli 9, Váradi 6, Bóta 5. Ifjúsági fiúk: Katonai Kol­légium—Heves 25—22. Ld: Petercsák és Kábái 10—10, Negyedi 5, illetve Tóth 7, Magyar 6. Dormánd—Fi­nommechanika 28—25. Ld: Lipták 14, Bukuli 6, illetve Kiss Zs. 11, Lekner 7. Fü­zesabony—E. Forgácsoló 33— 19. Ld: Bőgős 15, Besenyei 8, illetve Boda 9, Pető 5. Finommechanika—Katonai Kollégium 30—17. Ld: Lek­ner 10, Vitális 9, Vermes 6, Kiss Zs. 5, illetve Petercsák 8. Gyöngyösi SE I.—Siroki Vasas 22—9. Ld: H. Kovács, Nagy és Lengyel 4—4. Az őszi fordulóról előrehozott mérkőzések eredményei: Gyöngyösi SE I.—Katonai Kollégium 24—15. Ld: Vaszil 8, H. Kovács 5, illetve Pe­tercsák 8. ményei: Gy. Főiskola— Gyöngyössolymos 21—13. Ld: Csúz 7, Szabados 6, illetve Molnár 5. Zalka SE—Füzes­abony 25—12. Ld: Dinya 10, Pázmány 6, illetve Molnár F. Nők: Egri TK—'Mátrakő 23—11. Ld: Pesti és Csapó 6—6, Vígh 5, illetve Szabó P. 6. Hatvani KVSC—Gy. Főiskola 22—13. Ld: Fehér K. 11, Major 5, illetve Gyöngyösi 5. ♦ „Ml HIÁNYZIK MÉG i A NYARALÁSHOZ. . .?” 4 KEMPINGSÁTRAK O -ASZTALOK O GUMIMATRACOK O HÁLÓZSÁKOK. JÚNIUS 30-IG 20 SZÁZALÉKKAL OLCSÓBBAN KAPHATÓK HATVANBAN, A „VIKI” SPORT-JÁTÉK-HANGSZER BOLTBAN ÉS GYÖNGYÖSÖN, A SPORTBOLTBAN! t v bajnokság A felemelkedéshez sok té­nyező szükséges, s ezek kö­zött az egyik leglényegesebb a jól megalapozott, jól meg­szervezett, a közönség által „honorált” színvonalas baj­nokság lehet. A sport régi igazsága ugyanis, hogy ami­lyen a bajnokság, olyan a válogatott... A hét végén folytatódik, aztán június 26"án be is fe­jeződik a vízilabda-bajnok­ság második szakasza, ugyanis elhalasztották a jú­lius első napjaira tervezett mérkőzéseket. A szombat-vasárnapi mű­sor különösen a Ferencváros szempontjából ígérkezik ér­dekesnek, a zöld-fehérek az Ű. Dózsával és a Bp. Hon­véddel találkoznak. A baj­noki címre legesélyesebb Vasas és BVSC a jelek sze­rint biztosan veheti az újabb akadályokat... A műsor. Szombat: FTC— Ű. Dózsa, Volán—Tungsram, OSC—Bp. Honvéd, KSI—Ta­tabánya, Szeged—Vasas, Eger—BVSC, Eger, 17.30 óra. Bp. Spartacus—Szolnok. Vasárnap: Szeged—Ű. Dózsa, FTC—Bp. Honvéd, OSC—Ta­tabánya, KSI—Tungsram, Volán—Szolnok, Eger—Va­sas, Eger, 17.30 óra, Bp. Spartacus—BVSC. Késik a válasz Hiába volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság utolsó ha­tárideje — amint ezt a DPA hírügynökség írja —, az amerikaiak még mindig nem döntöttek arról, hogy hol rendezik a jövő évi olim­pián a lövészversenyeket. Amint az ismeretes, elkép­zelésük szerint a Los Ange- lestől távol lévő Las Vegas­ban, egy katonai bázison akarják megrendezni a sportág ötkarikás eseményét, de ezt a NOB nem fogadta el. Június 15. volt a határ­idő, s most az amerikaiak közölték a sajtóval, hogy a legjobb esetben is csak a jövő héten tudnak választ adni. Van tehát bajnok, tudjuk a kiesők nevét is, a baj­nokság lezajlott annak rend­je s módja szerint. Ha ki­kapcsolnánk a magyar fut­ballt a nemzetközi labda­rúgás vérkeringéséből, akár elégedettek is lehetnénk, hi­szen voltak érdekes mérkő­zések, akadtak jó küzdelmet hozó csatározások, s megle­hetősen izgalmas körülmé­nyek között, csak az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím és a kiesés sorsa. Csakhogy ez a fajta bel­terjes szemléletmód semmi­képp sem lehet célravezető, hiszen a magyar futball ér­téke csakis a nemzetközi követelmények függvényé­ben határozható meg. Akár­hogy is szépítjük, a mi lab­darúgó-rajongóink is azért fizetnek, hogy európai mér­cével mérhető játékot lássa­nak a stadionokban. Szö­gezzük le jó előre, ilyenek­nek csak elvétve örülhettek. Ez egyértelmű tény, s be­csapni is bajos az érdeklő­dőket, hiszen a televízió jó­voltából évek óta tanúi an­nak, hogy mire is képesek a sportágban élenjáró orszá­gok játékosai. Olyasmit, mint amit a KEK döntőjében a skót Aberdeen és a spanyol Real Madrid, vagy a BEK-döntő- ben a Hamburg és a Juven­tus produkált, még elvétve sem tapasztalhattunk a pá­lyáinkon. Ez már puszta rá­nézésre is igaznak fogadható el, de még nagyobb a távol­ság, ha a magyar csapatok mérkőznek a külföldiekkel a Zenés reggeli tornával kezdődött és mesével feje­ződött be az elmúlt tíz napja annak a tizenkilenc ostorosi óvodásnak, akik a bükk- széki strandon sajátíthatták el az úszás tudományának alapismereteit. Néhány lelkes óvónő bátor kezdeményezéseként és több illetékes megértő támogatá­sával jöhetett létre a kör­nyéken elsőként ez az úszó­tábor. Ostoroson nem tud­tak belenyugodni abba, hogy csupán az uszodával, strand­dal, természetes vízi para­dicsommal rendelkező tele­pülések gyerekei élvezhetik az úszás örömeit, s a nagy fürdőváros, Eger szomszéd­kupaküzdelmek vagy a vá­logatott tétmérkőzések során. A legutóbbi kupamérkőzése­ken labdarúgásunk repre­zentáns csapatai az első és a második körben búcsúzni kényszerültek, válogatottunk tavaszi szereplése pedig egy­szerűen siralmas volt. Nem­zeti tizenegyünk ugyan si­mán jutott túl a harmat- gyenge luxemburgi csapaton, Londonban azonban már esélye sem volt a pontszer­zésre. A leghidegebb zuhany a görögöktől a Népstadion­ban elszenvedett vereség volt, s azzal sem vigasztal­hattuk magunkat, hogy ki­siklás volt csupán ez a fi­askó, hiszen nem sokkal ké­sőbb a dánok is természe­tes egyszerűséggel verték el legjobbjainkat. A diák csak annyira ké­pes a vizsgán, mint ameny- nyire otthon felkészült. Egy futballcsapat csak annyira tud helytállni a nemzetközi porond mind kérlelhetetle­nebb arénájában, mint amennyire honi bajnokságá­ban felkészült. A magyar NB I. igénybevétele csak ennyire elegendő. Nézzük csak: a korszerű futballban élenjáró együttesek képesek kilencven percen keresztül hallatlanul koncentráltan küzdeni. Magabiztosan hasz­nálják a technikai elemeket, rendkívül sokat és gyorsan futnak, ugyancsak gyorsan gondolkoznak, félelmetes tu­datossággal építik fel táma­dásaikat, hasonló körülte­kintéssel szervezik meg hátsó alakzataik biztonságát. Te­ságában a vízi sportoktól idegenkedő emberkék csepe­redjenek fel. Szalay Elemér­né személyében adott volt az oktató, a szomszédos egri vizek zsúfoltsága miatt Bükkszéken találták meg a táborozás helyét. Az ostorosi termelőszövetkezet kiadta üdülőjét erre az időre az óvodásoknak, a helyi strand üzemvezetője, Komjáti Sán­dor pedig engedélyt adott, hogy a kismedencében úszni tanuljanak a csöppségek. A bükkszéki óvoda a táborozás idejére befogadta a vendég- gyerekeket, így az étkezéssel sem volt gond. Mikor min­dent előkészítettek, felpakol­ták az óvoda nagycsoporto­hetik, mert erre kényszeríti őket hazai bajnokságuk is. Amelyik csapat nem ebben a szellemben lép pályára nemzeti bajnokságában, kö­nyörtelenül elbukik, így te­hát magától értetődő módon kamatoztatják az otthoni környezetben megtanultakat a világ minden stadionjá­ban. A mi külföldön szereplő futballistáinknak viszont óhatatlanul is olyan érzése támad, ha külföldi együtte­sek ellen kell pályára lép­nie, mintha idegen bolygóra csöppentek volna. A fent említett követelményekből alig-alig sajátítottak el va­lamicskét az NB I-ben, így csak a megméretés perceiben alkalmazkodhatnak, ez pedig — mint láttuk — csak ilyen szerény eredményekre ele­gendő. Nem is lehet elég többre! Nem, mert Magyarországon közepes teljesítménnyel is felszínen lehet maradni. Akárhogy is próbálkoznánk színesebbre hazudni bajnok­ságunk színvonalát, a meg­méretés pillanatában egyér­telműen szürkének bizonyul. Egyedül a Rába ETO játé­kában tapasztalható némi tu­datosságra törekvés. Ez a gárda láthatóan igyekszik megkomponálni támadásait, s mindezt az átlagosnál jó­val nagyobb sebességi foko­zaton futva teszi. Nem vé­letlen, hogy ők játszották a legtöbb jóra minősíthető mérkőzést, nem véletlen, hogy messze a legtöbb gólt ők lőtték. Úgy tűnik, a győri sait és útra keltek. Az első napon a 19 gyerek közül csak hárman nem féltek a víztől, a 6. napon mind a 19 gyerek imádott vízben lenni, s a táborozás végén a cso­port fele — jóindulattal — megtanult úszni! Nagy Sándorné csoportve­zető, Kovács Márta, Göböly Zsuzsa és az oktató Szalay Elemérné óvónők nem csu­pán a kezdeményezésért ér­demelnek elismerést, hanem a játékos programokért, azért a szerető gondoskodásért, amellyel az apróságok szá­mára az otthontól való tá­vollétet is feledtetni tudták. A példájuk ma még szinte egyedülálló, de követhető! legénységnek — ha nem mindjárt az elején sztárcsa­patot húz ki — van némi esélye a kupában való helyt­állásra. A többiek produkciója azonban ugyancsak gyen­gécske. A Bp. Honvéd még dicsérhető harcosságáért, tö­retlen küzdőszelleméért, tak­tikai tárháza egyelőre azon­ban szegényes. A Ferencvá­ros néhány átlagon felüli képességű játékosa formájá­tól függően szerepel. Ügy is fogalmazhatnánk — kissé sarkítva —, hogy ha Nyila­sinak megy, akkor győz a csapat, ha nem, akkor csak kínlódik. Ez viszont nagyon kevés egy valamire való külföldi klub ellen. Ez a három csapat tehát még úgy ahogy képes — sze­rencsés körülmények között — valami eredményt felmu­tatni a nemzetközi mezőny­ben. De hát nekik a többi magyar csapat ellenállását leküzdve kellene felkészülni a kupatalálkozókra. Ez az ellenállás azonban nagyon gyenge, semmiképp sem ha­sonlítható ahhoz, amelyre külföldön számíthatnak. NB I-ünk csapatai ugyanis igen felkészületlenek a korszerű labdarúgás követelményeinek tükrében. Ahogy esik, úgy puffan alapon szervezgetik akcióikat, alig fedezhető fel tudatosság a játékukban. Nem véletlen, hogy közepes színvonalú és közepes iramú mérkőzéseken dől el a baj­noki pontok sorsa. Nagyon nagy a lemaradá­sunk. Most lezárult bajnok­ságunk — egy-két csapatunk dicséretes kezdeményezésétől eltekintve — semmiképp sem volt alkalmas a távol­ság csökkentésére! Szabó Illés LABDARÚGÁS 82-83 (II.) A távolság nem csökkent Megbeszélés „szárazon” ★ Nagy levegőt veszel...! Óvodások úszótáborban Tíz boldog nap Uszonna a strandon: ezúttal közkívánatra lángos az étkezés ..tárgya” Némi segédlettel megtörténik a törölközés (Fotó: Pilisy Elemérj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents