Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

3 Lakossági kötvény — közös haszon NÉPÚJSÁG, 1983. június 17., péntek Fotó és optika Régiségek „kalapács alatt Részlet az pékből. árverésre Az OFOTÉRT Vállalat júni­us 20-án negyedik alkalom­mal rendezi meg a fotó és optikai régiségek árverését a Magyar Kereskedelmi Ka­mara Székházában. Az auk­cióra kerülő mintegy 185 darabból álló kollekciót, melyben több darab muze­ális értékű, kiállításon mu­tatják be a vállalt Alpári Gyula utcai üzletében. kerülő fényképezőgé- Első alkalommal kerülnek árverésre régi (Fotó: MTI írógépek — Varga László felv. — KS) Jogtalanul szerzett jövedelmek A PM Ellenőrzési Főigazgatóság vizsgálatainak Heves megyei tapasztalatai Az ember, ha nagyobb háztartási gépet, autót, la­kást vagy éppen hétvégi tel­ket szeretne vásárolni (ha­csak nem Fortuna asszony kegyeltje), össze kell gyűjt­se a rávalót. Manapság már kevesen őrizgetik odahaza megtakarított pénzüket — részben az érte járó kamat, részben pedig a biztonság miatt —, hosszabb-rövidebb ideig az OTP-fiók vagy a takarékszövetkezet gondjai­ra bízzák. A pénzintézeteknél átme­netileg elhelyezett lakossági megtakarítások — miután lehetőség van arra, hogy be­vonják őket a gazdaság pénzügyi folyamataiba — az egész ország hasznára szol­gálhatnak. Egyebek között a legkülönbözőbb betétformák teszik lehetővé, hogy a pénz­intézetek hiteleket nyújtsa­nak a különféle lakossági elképzelések megvalósításá­hoz, például a lakásépítés­hez, a háztartási gépek és híradástechnikai eszközök vásárlásához, kisvállalkozá­sokhoz és így tovább. A lakosság nemcsak be­tétjei révén részese a nép­gazdaság pénzügyi folyama­tainak, hanem — például ipari vagy fogyasztási szö­vetkezet tagjaként — vagyo­na egy részével járul hozzá a kisebb-nagyobb kollektíva anyagi boldogulásához. En­nek formája például a rég­óta alkalmazott részjegyvá­sárlás, amely a tagsági vi­szony előfeltétele. A rész­jegy után a szövetkezet tag­ja osztalékot kap, azonban az értékpapír nem adható el, legfeljebb örökölhető. Ugyan­csak a — fogyasztási — szö­vetkezetek gyakorlatából is­mert a célrészjegy, amelyet a gazdálkodó szervezetek ab­ból a célból bocsátottak ki, hogy kiegészítsék saját tő­kéjüket és így teremtenek anyagi fedezetet a különbö­ző fejlesztési célokhoz. A célrészjegy nem forgal­mazható, nem jogosít oszta­lékra, emellett korlátozott az egy személy tulajdonában tartható mennyisége is. Ilyenformán — ha kizáró­lag a pénztulajdonos anyagi, gazdaságossági megfontolá­saiból indulunk ki — ez az értékpapír nem túl vonzó pénzbefektetési forma. En­nek is köszönhető, hogy az OTP vezérigazgatója, az egyik országos napilapban megjelent cikkében javasol­ta: a célrészjegyet alakítsák át érdekeltségi kötvénnyé. Az érdekeltségi kötvény olyan — fix címletű — ér­tékpapír, amely után kamat, és a vállalt kockázat alapján nyereség jár. Az érdekeltségi kötvény az egyik formája azoknak az új kezdeményezéseknek, ame­lyek a hagyományos megta­karítási formák mellett a korábbinál változatosabb le­hetőségeket adnak a lakos­Hűtve tárolnak már kilen­cedik hónapja nagy mennyi­ségű szemeskukoricát a ba- konyszombathelyi termelő- szövetkezetben. A tatai Hű­tőtechnika Ipari Szövetkezet a Bábolnai Iparszerű Kuko­ricatermelő Közös Vállalat megrendelésére készített ilyen célra alkalmas ipari hűtő­ket, amelyeket most nagy­üzemi körülmények között vizsgáztatnak a gazdaságban. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hazai mezőgazdaságban még új­donságnak számító módszer rendkívül gazdaságos, és a hűtve tárolt termény mik- robiológiailag kifogástalan minőségű. A kilenc hónapja hűtve tárolt, kitűnő állapotban lé­vő termény hőmérséklete 7,5 fokos. A tárolóba beépített tatai hűtőgépek hideg leve­gőt fújnak a kukoricára, egy géppel napi tizenegy va­gon szemet lehet a kívánt hőmérsékletre lehűteni. Ha a tárolóba kerülő kukorica ság átmenetileg félhetett pénzeinek hasznosításához. Ennek elméleti és gyakorlati bázisaként tekinthető a ta­valy kísérletképpen tíz tele­pülésen bevezetett kommu­nális kötvény. Kiderült: jól­lehet, a kommunális kötvé­nyek fogadtatása települé­senként eltérő volt, a köt­vényjegyzés révén felgyor­sulhat a városok és a falvak fejlődése. Természetesen csak akkor, ha az állampolgárok a pénz- befektetés mellett emberi és érzelmi szempontból is von­zó célt látnak a meghirde­tett beruházásban. Tatabá­nyán például kommunális kötvények kibocsátása révén igyekeznek meggyorsítani egy óvoda építését, és hason­ló célokat szolgál a Somogy megyei Lábod községben ki­bocsátott kötvény is. Hajdú­szoboszlón rendelőintézet, a Tolna megyei Tamási köz­ségben új orvosi rendelő lesz a lakosság tanácsnak köl­csönadott pénzéből. Makón és a Baranya megyei Boly­ban az öregek szociális ott­honát korszerűsítik, másutt a víz- és szennyvízcsatorna­hálózat, vagy az út készül el a remélt határidőnél előbb, a kommunális kötvények se­gítségével. A kommunális kötvényt az OTP a beruházás befejez­tével visszavásárolja és a névértéken felül kamatot is fizet. Három-négy esztendő után évi 5,5 százalék, öt után pedig évi 6 százalék kamat jár. A kommunális kötvények­ről időközben kiderült: az adminisztrációban, a jegy­zésben akad finomítani, csi­szolni való. Mindazonáltal az is tény, hogy ez az érték­papír, ha nem is az egyet­len, mindenesetre az egyik járható útja a megtakarított lakossági pénzek hasznosítá­sának. Ezt bizonyítja, hogy a pénzintézetek, a vállalatok és a tanácsok a jövőben szé­lesebb körben számítanak a lakosság (nem kizárólag kommunális) kötvényjegyzé­seire. Azt remélik, hogy el­sősorban a helyi, de az or­szágos célok (autópályaépítés, új energiahálózat és így to­vább) is megmozgatják a pénztulajdonosok fantáziá­ját. Tény: aki kötvényt jegyez, számolnia kell azzal, hogy pénzét csak meghatározott idő múlva kapja vissza. Elő­nyös viszont a kötvény után járó kamat nagysága, és az is, hogy a sok „apró pénz” hozzájárulhat környezetünk, életkörülményeink, közérze­tünk javításához. Nem lé­nyegtelen eredmény ez, mint ahogy az sem, hogy az or­szág számára is kedvező, ha a szűkös anyagi helyzetben lehetőség nyílik néhány be­ruházás meggyorsítására. M. P. nedvességtartalma magasabb, például huszonegy százalé­kos, akkor öt fokra hűtik le, ha viszont tizenhét szá­zalékos, akkor a tíz fokra történő hűtés is elegendő ahhoz, hogy a termés mi­nőségi károsodás nélkül tar­tósan megmaradjon. Az új módszer nagy elő­nye, hogy a tárolásra kerü­lő kukoricát nem kell az egyébként szokásos víztar­talomra megszárítani. Mára nagyobb nedvességtartalmú kukoricát is el lehet raktá­rozni. Mivel ilyen módon éppen a legtöbb energiát igénylő vízelvonás válik fe­leslegessé, a hűtve tárolás alkalmazásával szemester- mény-tonnánként tíz-tizenegy kilogramm gázolajat taka­ríthatnak meg a gazdaságok. A kedvező tapasztalatok alapján más gazdaságok is készülnek az új tárolási technológia bevezetésére. A tatai ipari szövetkezet to­vábbi négy hűtőberendezés gyártását kezdte meg. A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága kiemelt feladatának tekin­tette a jövedelemelosztást torzító jelenségek feltárását. A pénzügyi-gazdasági ellen­őrzés ezeket a gazdaságilag, társadalmilag és politikailag rendkívül káros jelenségeket a gazdálkodás szabályszerű­sége keretében vizsgálta. Az 1982. évi összegezett tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a jövedelemelosztást torzító jelenségek kialakulását, gya­korlattá válását nem a jog­szabályok hiánya vagy elő­írásaik lazasága okozza. Összefüggő szabálytalanságok Az ilyen szabálytalansá­gok gyakorisága összefügg a vállalati, szövetkezén bel­ső ellenőrzés helyzetével, nem kielégítő működésével is. A belső ellenőrzés haté­konyságát elsősorban a ve­zetői igény határozza meg. A jövedelemelosztást tor­zító jelenségek rendszerré válásával kapcsolatban az ok és okozati összefüggés végül is elvezet a vállalatok és szövetkezetek magasabb ve­zető állású dolgozóinak, il­letve különböző szintű ve­zetőinek „szerepéhez”, ami elsősorban az ellenőrzés el­mulasztásában, az elnéző magatartásban, a nemritkán személyes érintettségükben nyilvánul meg. A pénzügyi-gazdasági el­lenőrzés keretében 1982. év­ben a revizorok a vizsgált vállalatok és szövetkezetek több mint 50 százalékánál állapítottak meg olyan hibá­kat, amelyek kifogásolható személyi jövedelmek, elő­nyök keletkezését, esetenként a társadalmi tulajdon ve­szélyeztetését tették lehetővé. Az ilyen jellegű szabályta­lanságot elkövetők aránya a mezőgazdaság, az építőipar és az ipar területén a leg­nagyobb. Az, hogy a keres­kedelemben a gazdálkodók kisebb hányadánál tapasztal­hatók e szabálytalanságok, az a terület speciális hely­zetével is összefügg. Itt ugyanis a munkával arány­ban nem álló jövedelem- szerzés legalapvetőbb — és a köztudat szerint kiterjedt — formája a vásárlóktól el­fogadott „csúszópénz”, ami a revízió eszközeivel nem hoz­ható felszínre. A személyi jövedelemszer­zés egyik legbiztosabb mód­ja a vállalatoknál ténylege­sen vagy fiktíven felmerült feladatok elvállalása, a jog­szabályellenes másodállás, mellékfoglalkozás. A gazda­sági erőfölény kihasználásá­nak tipikus esete az úgyne­vezett egyéb jogviszony lé­tesítése, amelynek alapján olykor el nem végzett tevé­kenységet díjaznak, vagy tel­jesítménnyel arányban -nem álló „munkabért” fizetnek. Az elkövetett szabálytalan­ságok amellett, hogy több­nyire az adott vállalaton, szövetkezeten kívüli szemé­lyek részére biztosítottak in­dokolatlan előnyöket, a jog­talan kifizetéseket eszközlő gazdálkodók számára is „hasznosnak” bizonyultak. Ilyen és olyan jövedelmek... A teljesítménnyel arány­ban nem álló jövedelmek egyik fő forrása a magán­gépjárművek használata. Jo­gosulatlan személyi jövedel­mek különböző módon ke­letkeznek : nem szabályozott az átalányban részesíthetők köre és a térítés mértéke; az átalányok nem az elvég­zendő munkához, hanem a beosztáshoz kötődnek; az átalány mellett kilométeren­kénti gépkocsihasználati dí­jat is fizetnek: a szabályo­zástól eltérően munkába já­rás címén, CASCO-biztosítás — vagy kirívó esetekben személygépkocsi — hiányá­ban is fizetnek átalányt. Előfordul, hogy gépkocsi­használati átalányban része­sülők — főképpen vezető be­osztásúak — jogosulatlanul a vállalat gépkocsiját is hasz­nálják. A pénzkezelési előírások megszegése főképpen a szö­vetkezetek körében gyakori. Az elszámolásra felvett elő­legekkel határidőre nem szá­molnak el, elszámolás nél­kül újabb előlegeket folyó­sítanak sokszor indokolatla­nul magas összegben. Ezzel módot adnak arra, hogy egyes személyek a közösség pén­zét huzamosabb időn ke­resztül saját céljaikra for­dítsák. „Családon belül.. ” A vállalati gazdálkodás hiányosságai sűrítetten for­dulnak elő a termelési fo­lyamatok (főképpen anya­gok) elszámolása területén. Számos, elsősorban kisebb iparvállalatnál, szövetkezet­nél a belső szabályozás, a bizonylati rend hiányosságai nem teszik lehetővé a kivé­telezett anyagokkal, alkat­részekkel való elszámolta­tást, az előállított készter­mékek mennyiségének isme­retét. A termelés során ke­letkezett selejt, hulladék számbavételét, hasznosításuk figyelemmel kísérését a vizs­gált egységek többsége el­mulasztja. (Hatvani Lenin Termelőszövetkezet.) Az anyag- és késztermé­kek elszámoltatásának hiánya ellenőrizhetetlen személyi jö­vedelmek képződésének for­rását jelenthetik. E szabály­talanságok fokozottan jel­lemzők az építőipari szövet­kezetekre, az áfészekre, a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek építőipari rész­legeire és az ingatlankezelő vállalatokra. Sok esetben a saját munkavállalók, vagy külső személyek egyedi meg­rendeléseire végzett építési és szolgáltatási munkáknál a teljesítmény értéke (az anyag, a végzett munka stb.) és a számla összege között nincs meg a kötelező összhang. Ez a gazdálkodó­nak sokszor veszteséget je­lent, a megrendelőnek pedig jogosulatlan anyagi előnyt biztosít. Ilyen fordult elő például az erdőtelki „Sza­badság" mezőgazdasági ter­melőszövetkezetnél. Az elnök részére családi ház építésé­nél 62 ezer forintos fixáras szerződés alapján kőműves-, vízvezeték-szerelő-, festő- és mázolómunkákat végeztek. A munkák során építési naplót nem vezettek, a fel­merült költségeket nem kü­lönítették el, így a végzett munka önköltsége nem volt megállapítható. Súlyos hiányosságok Az elmúlt évi revíziók sok szabálytalanságot tártak fel a leltározásokkal és a selej­tezésekkel, leértékelésekkel kapcsolatban is. Gyakori je­lenség, hogy rendeltetéssze­rű használatra még alkal­mas gépek, anyagok stb. ke­rülnek selejtezésre, leértéke­lésre — az okok megjelö­lése nélkül —, majd ezeket az adott egység dolgozói igen alacsony áron megvásárol­ják, esetenként térítésmen­tesen kapják meg. Súlyos hiányosságokat tártak fel a revíziók a leltározásokkal kapcsolatban. Előfordul, hogy a leltározást egyetlen személy végzi és a bizottság a leltárívet utólag írja alá. A raktárban tárolt, de a nyilvántartásban nem sze­replő anyagokat, terménye­ket stb. nem leltározzák. A leltárhiányok okainak feltá­rása nem történik meg, a jogszabályokban előírt fele­lősségre vonás általában el­marad. E gyakorlat nem biz­tosítja a társadalmi tulajdon védelmét, sőt a visszaélések lehetőségét teremti meg. A bátori „Bükkvidéke” mezőgazdasági termelőszö­vetkezet például „elmulasz­totta” a budapesti építőipari részlegnél a több mint 800 ezer forintos leltárhiány okának kivizsgálását és a felelősségre vonást. A mező- gazdasági termelőszövetke­zeteknél a jövedelemelosztást torzító jelenségek sajátos formái: nagyobb háztáji földterület juttatása; a ház­táji és kisegítő gazdaságok részére teljesített szolgálta­tások (művelési munkák, fu­varok) költségeinek meg nem térítése, vagy részleges meg­térítése; a háztáji föld he­lyett adott természetbeniek- nél az átlagos termésered­ményt meghaladó mennyiség kiosztása (erdőtelki termelő- szövetkezet). Az előzőekben leírt sza­bálytalanságok mellett a vizsgálatok különféle egyéb jogosulatlan, illetve kifogá­solható személyi jövedelmek, előnyök keletkezésére is rá­világítottak. Általában igen szűk réteg, gazdálkodónként csak néhány személyes ér­dekeiktől vezetetten ezekhez másokat is hozzájuttatnak. Az egyén vagy szűkebb cso­port által élvezett ilyen jel­legű előny közvetlenül a vállalat, szövetkezet, közvet­ve az össztársadalom kárára keletkezik, ezért a gazdálko­dás tartalékainak is tekint­hetők. A valós üzemi de­mokrácia hiányára utal, hogy — a vállalaton, szövetkeze­ten belül — az ilyen jelen­ségekkel kapcsolatban nyílt szembefordulás nincs, a tár­sadalmi-politikai szervek is elnéző magatartást tanúsíta­nak. Morális hatások Az ilyen jellegű ellenőrzé­sek folytatását továbbra is fontos feladatnak tartjuk, nemcsak a társadalmi tulaj­don védelmében és a jogta­lan jövedelmek megakadá­lyozása érdekében. Legalább ennyire fontos, hogy elejét vegyük a szemléletbeli tor­zulások, a kedvezőtlen mo­rális hatások kialakulásának. A munkával arányban nem álló jövedelem, előny- szerzés lényeges visszaszorí­tása kizárólag az állami el­lenőrzés eszközeivel nem biztosítható, mivel minden gazdasági esemény utólagos vizsgálata megoldhatatlan. Ennek ellenére szükség van az ellenőrzések (felügyeleti, pénzügyi-gazdasági, belső) szigorának fokozására is. Lényeges változást azonban csak a társadalom, ezen be­lül is a vezetői etika szín­vonalának változása hozhat. Olyan társadalmi légkör, közfelfogás szükséges, amely­ben a jogosulatlan előny- szerzés elítélendő magatar­tásnak és nem bocsánatos „tévedésnek” minősül. Zagyva Béla Kukoricatárolás hűtéssel

Next

/
Thumbnails
Contents