Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 15., szerda 5. Nyári tábor nyitás Zánkán A plakett története Diákokkal - a diákokért Lehet, sok ifjú olvasó meghökken most, hisz nem túl gyakori, hogy egy jutalom kapcsán épp a kitüntetett, vagy akár kitüntetők neve homályban marad. Az alábbi történet azonban olyan tanulságokkal szolgál, melyek — legalábbis ehelyütt — indokolják a névtelenséget. A diákokkal — a diákokért feliratú emlékplakettről van szó. Arról, amelyet az idén alapított a megyei tanács ifjúsági bizottsága és a megyei KISZ-foizottság a pedagógusok, vagy bármely más foglalkozású nevelőik jutalmazására, akik a leginkább segítik az ifjúsági mozgalmat, akik a legtöbbet tesznek a középiskolás KISZ-esekért rendezvényt tartottak. Az itt dolgozók tervei között szerepel egy szépkiejtési verseny szervezése, valamint több író-olvasó találkozó a játékot tanító, bemutató könyvek szerzőivel. A kisdiákoknak még könyvtár- használat oktatását is tervezik. Korcsog Béla Az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkező közel háromezer úttörő részvételével június 18-án kezdődik a nyári táborozás a balatoni úttörővárosban! Már az első turnusban is — amely június 30-ig tart —, a gyerekek érdeklődésüknek, úttörőcsapatukban vállalt tisztségüknek megfelelően különböző szaktáborokban nyernek elhelyezést. A legnagyobb számban, több mint ezren az úttörő- csapatok sport- és túrafelelősei táboroznak, míg az egész évben kiemelkedő teljesítményt nyújtott iskolai gyermekkórusok tagjai az Éneklő Ifjúság-szaktáborba kaptak meghívást. A Balaton és tájának óvásában már eddig is eredményeket elért úttörőket a környezetvédelmi szaktábor, az eszperantista gyerekeket pedig az eszperantó nyelvi tábor várja. A filmművészet iránt érdeklődő úttörők igényeit minden bizonnyal kielégíti a filmszemle-szaktábor gazdag élményt kínáló programsorozata. Első ízben kerül sor a kisegítő iskolák úttörőinek, valamint a hallássérült gyermekek táboroztatására. A balatoni úttörőváros munkatársai gondosan felkészültek a gyerekek táboroztatására — a szaktáborok eltérő programjain kívül — a gyerekközösségek igényeihez és az időjáráshoz is alkalmazkodó változatos rendezvényekkel, a Balatonpart vidám játékokat nyújtó lehetőségeivel kívánják a két hetet emlékezetessé tenni. — v. o. — A dologban az az újszerű, hpíy az odaítélők maguk a diákok. Ök dönthetik el minden évfben egyszer: kit tartanak a legméltóbbnak erre az erkölcsi és anyagi elismerésre. Bizony szokatlan, épp ezért nem könnyű feladatot jelentett kiosztása. Nem is ment mindenütt zökkenőmentesen. A legifjabb olvasókért... (Tudósítónktól) Gyöngyösön a helybeli általános iskolások körében nem kevéssé népszerű és látogatott a városi-járási gyermekkönyvtár, amely az úttörőház épületében található. Tizennégyezer kötet áll a legfiatalabb könyvtárlátogatók rendelkezésére. Az olvasást szerető kisdiákok megtalálhatják kedvenc meséskönyveiket, számos ifjúsági regény, szépirodalmi mű, ismeretterjesztő és kézikönyv között válogathatnak. A napilapokat, folyóiratokat kedvelők mintegy negyven kiadvány közül választhatnak. A gyermek- könyvtárat az elmúlt évben 1500-an keresték fel, s a kölcsönzés mellett hatvankét Az utóbbi időben egyre többen érdeklődnek a nevelés kérdései iránt. A magam bőrén is tapasztaltam ezt a tendenciát. Emlékszem, tanítóim mindig azt mondták szüleimnek: „Bármennyit is küszködünk a maguk gyerekével, az egésznek semmi értelme." Mostanában viszont többen kérdezik tőlem, hogy ki tanított, hol nevelkedtem. A múltkor például utazom a metrón. Óriási tülekedés, érthető, hogy nincs idő sok ceremóniára, de én azért csak tűröm... De meddig lehet ezt bírni?! No aztán én is elkezdtem dolgozGörbe tükör Zaklatás ni a könyökömmel... Ekkor egy értelmiségi forma férfi — nyilván ideges volt — megkérdezte: „1Szeretném tudni ki nevelte?" Megfelelő helyet talált az emlékezésre! A napokban az üzletben ugyanezt a kérdést firtatták. Ha már sorba állni nincs időm, akkor érthető, hogy társalogni se érek rá. Egyszer pedig megirigyelték a tanítóimat. Hol is történt? Ahá, az operában. Amikor unatkozik az ember, érthető, hogy szeretne valakivel beszélgetni, tehát kérdezősködni kezd. A szomszédaim többször hangot adtak ama véleményüknek, hogy nagy kár, hogy nem ők neveltek! Persze egyfelől jó, hogy figyelnek az emberre: mégis csak népszerűség, másfelől azonban gyakran nyugtalanít a dolog. VJACSESZLAV SZISZOJEV (Zahemszky László fordítása) A Példa utcáiban például így történt: — Az elmúlt hónapban került sor az utolsó KISZ- bizottsági ülésre iskolánkban. Mintegy húszán voltunk jelen: osztálytitkárok, reszortfelelősök és természetesen a nevelési igazgatóhelyettes, Béla bácsi. Több napirendi pontunk volt. Miután a titkár üdvözölte a jelenlévőket, Béla bácsi mondta, hogy ezt is meg kell majd beszélnünk. Ismertette, hogy mi lesz a feladatunk: megszavazni azt, hogy kit tartunk leginkább olyannak, aki a legtöbbet tesz értünk, illetve a KISZ- ért. Hangsúlyozta, hogy olyat válasszunk, aki nemcsak egy osztályban tevékenykedik sokat, vagy egy szőkébb csoporttal dolgozik, hanem valamennyi diák érzi munkájának eredményét. Nagyon meglepődtünk és furcsának találtuk, hogy mi ítéljünk meg ilyesmit, ösz- sze is nevettünk. Aztán Béla bácsi mondta, hogy magunkra hagy bennünket, majd később visszatér. Nem tartott sokáig vitánk: Béla bácsi a legérdemesebb. Fölmerült ugyan még néhány név, az énekkarvezetőé, a tornatanáré, de szinte azonnal el is vetettük, hiszen végül is ők csak részterületeket fognak át... És különben is igaz, Béla bácsinak voltaképp a beosztásával jár, hogy foglalkozzon a KISZ-szel, de az nem, hogy az útlevél-kitöltéstől, a lelki életünkig mindennel lehessen hozzáfordulni. Nincs olyan gyerek, akit ő valaha vissza is utasított volna, ha bármilyen ügyben megkereste. Ha kellett diszkót szervezett, ha kellett sportversenyt, fölkészített KlSZ-gyű- lések előtt és egyáltalán mindig mindenütt ott volt, ahoi segíteni kellett... Persze, mikor vissza jött és megmondtuk neki, tiltakozott, mert hogy mit írjon ő magáról jellemzésként, hisz a plaketthez ez is kell. Mondtuk, hogy majd mi diktáljuk neki, de nevetett és azt mondta, inkább a kollégáktól kér segítséget. Hát így volt. Én kollégista vagyok, s miután haza jöttem, a lányok egyből kérdezték: mi volt a bizottsági ülésen. Amikor elmeséltem, valamennyien bólogattak, jónak adtuk a plakettet. Csak azt nem tudjuk, a következő évben kit fogunk majd választani. .. Nos úgy tűnik, a Példa utcában valóban a legméltóbb pedagógus veheti át évzárókor a Diákokkal — a diákokért elnevezésű KISZ- elismerést. De a zökkenők...! Mennyire hatásosabb lett volna, ha valamennyi tanulót sikerül bevonni a szavazásba! Mondjuk úgy, hogy előzőleg megbeszélik a dolgot az osztályokban. Demokráciára való nevelés... ! Gond az is, hogy egyelőre nemcsak a KISZ-esek ismerik kevéssé e „kitüntetési lehetőséget,” de a pedagógusok sem tudnak róla. És fontos lenne azt is jobban hangsúlyozni, hogy nemcsak tanárok kaphatják, de mondjuk az iskolát patronáló szocialista brigád vezetője is vagy egy szakoktató, stb. Talán majd jövőre... Addig érdemes a Példa utcaiak esetéből a tanulságokat levonni. Németi Zsuzsa így vizsgázunk mi Akik melegben is reszketnek Odakinn hetedmagával süt a nap. A legtöbb ember szívesen sétál ilyenkor a városban, még többen élvezik a strandon a meleget. A főiskola hűvös folyosóin kék-fehérbe öltözött ifjú emberek cidriznek a hatalmas barna ajtók előtt. A tekintélyt parancsoló, szigorú ajtók ütemesen nyelik el és köpik ki őket. Vizsgáznak. ★ A másodéves magyar szakosok irodalomtörténet szigorlatukat ülik: — A vágáns költészetet húztam — ezt tudtam —, meg Balassit — erről gőzöm se volt. Az első tétellel kezdtem, hogy sikerélményem legyen, de a másik lerontotta ezt is. Céloztak rá, hogy Balassit azért jobban kéne ismerni. — Olyat szóltam, hogy Balassinak Júlia reménytelen szerelme volt, — erre a tanárnő mosolygott egyet, hogy „na, azért olyan reménytelen nem volt, elérte ő, amit akart...” Hát én ezt honnét tudjam?! — Én az elején jól lehúztam a barokkot, erre azt mondták, hogy azért jó volt az, ne legyen ennyire szigorú — jóllehet, a véleményem meg lehet róla. Ügy szégyelltem magam! — Eddig minden vizsgán olyan jókat húztam. Jókait utáltam, nem is kaptam meg se érettségin, se a felvételin. Most meg... — Figyelj! Ha tételt húzol, jól nézd meg a papírokat, mert átlátszanak a számok. Én még Csokonait is ki tudtam betűzni, ki is húztam magamnak! — Az biztos, hogy Hugót már nem húzhatod. — Á, nem megyek át. Csalódnék, ha mégis. Ügy is jöttem, hogy biztos az U. V... — Milyen voltam?! Klassz. Tudtam. Jó volt. Vajon mit hozott az eredményhirdetés? A harmadévesek különféle módszertani vizsgákon „lépnek fel”. — öregem, ahogy bementem, azt kérdezte, milyen szakirodalmat olvastam. Már jöttem is ki... — Én is bevallottam, hogy semmit, erre még a megajánlott jegyet se írta be. Vissza kell jönnöm vizsgázni, hát kinek hiányzott ez? — Mikor a többiek mondták, hogy szakirodalmat kérdez, berohantam a könyvtárba, és megnéztem pár cikket. Persze, csak a címeket. Odabenn aztán vidáman elsoroltam őket. Csak arra fáztam rá, hogy el kellett mondanom az egyik cikk tartalmát. Vagyis el kellett volna mondanom. Kínomban kitaláltam egy helyes kis sztorit. A tanárnő odavolt, hogy nahát, milyen érdekes. Még nem is hallottam róla! Istenem, csak nehogy utánanézzen ! ★ Néhányan még küzdenek a tudományos szocializmussal: — Barátom, puskáztam ész nélkül! Kihúzom a tételt, aszongya: a proletár- diktatúra meg a párt vezető szerepe. Magamtól jó, ha két szót mondok róla, még szerencse, hogy egy nyaláb puskát írtam. Így mégiscsak kettest kaptam! — Okos voltam, nem úgy, mint elsőben, mikor politikai gazdaságtanból megvágtak. Akkor közöltem, hogy én azt a tételt nem tudom. Most se tudtam, de egy félórát beszéltem róla. Aztán a tanár is bekapcsolódott — merthogy érdekes dolgokat mondtam ám —, és ketten összedobtunk egy hármast. — Nem igaz, mekkora mázlim volt. A padomon valaki ottfelejtett egy kidolgozott tételt. Előbb felfedeztem, aztán fogtam magam és elmentem húzni. Mit gondoltok, melyik tételt emeltem ki?! — Hó, ha megtalálja a puskámat, tuti, hogy megvág. Otthagytam a tanárral szemben, a terítő alatt. Idekinn jutott csak eszembe. A takarítónőt kértem meg, hogy hozza ki észrevétlenül. Hát, ha ezt felfedezték volna... ★ Néhány másodikos filozófiatételeket másol. — Ö, mi már túl vagyunk rajta, csak a jegyzőkönyvbe írjuk át... — Klassz volt a vizsga, amit kellett, azt elmondtam. — Űgyse rúgnak ki. Jobb emberek ezek annál. Ha véletlenül megakadtam, a világért se kérdeztek tovább. — Ha az egyik tételre mondtál valamit, már megdicsértek. — Óriási, tavaly még évismétlésre is vágtak fiiéból. Most mire számítson az ember. Azért, nehéz ez. — Tessék, nézd meg a tételemet : „1. A marxista filozófia megjelenésének társadalmi és tudományos feltételei és előzményei, közvetlen elméleti forrásai. 2. A termelési mód és társadalmi szerepe. A termelőerők és termelési viszonyok fogalma, elemei. A termelési mód fejlődésének törvényei.” ★ Mindez 1983. június 8-án történt, a főiskola zárt ajtói mögött. Déltájban már tömegével rajzanak ki a kapun azok, akik — jól-rosszul — vették az akadályokat. Ä nap már egészen erősen süt, és rengeteg ember jár az utcán. Most legalább két napig ők is ilyen gondtalanok lehetnek. Aztán jó lesz készülni a következő vizsgára ... Kacsur Annamária (Népújság-stúdió) AZ ÉPÍTKEZŐK FIGYELMÉB! AJÁNLJUK, hogy füxesabonyi telepünk is bekapcsolódott a szervezett házhoz szállításba. Az ott vásárolt építőanyagait HÁZHOZ SZÁLLÍTJA A 4. SZ. VOLÁN ÉS AZ
