Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-15 / 140. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 15., szerda •M . fii -^....,1*'; 3. Építkezések minősége Az általánosító ítélet, amely az építők munkájából a minőségi fogyatékosságokat nagyítja fel és helyezi előtérbe, okkal kelt visszatetszést e nagy múltú mesterség fogyó számú művelőinek körében. Nem azért, mintha nem tudnák ők maguk is, hogy az elviselhető- nél több a pazarlással egyenértékű építési selejt, ám e fogyatékosságokért nem csupán az a kétkezi munkás felel, aki a falat húzza, a panelt szereli, a tapétát ragasztja, vagy a szőnyeg- padlót illeszti. Az építésiszerelési anyagoknak tetemes hányadát más iparágak készítik, s ők nemritkán készen kapott selejtet építenek be. Mentségük van tehát, ám a mások hibája nem lehet olyan takaró, amely a saját nemtörődömségüket is elfedi. Ha a társadalom a minőségi gondok sorolásakor az elsők között említi az építőket, annak nyomós oka van: az ő termékük több százezer — olykor millió — forintot ér, s aki évekig-év- tizedekig kuporgat azért, hogy önálló lakáshoz jusson, örömest eltekintene a hiánylisták összeállításától, majd a hiánypótlások körüli huzavonától. Az építménynek — legyen iskola, kórház vagy éppen lakás — Magyar- országon rangja van, s a közvélemény e ranghoz méltó produktumot vár. Tisztában van ezzel az ágazati irányítás is: az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium mind nagyobb figyelmet fordít a minőség- javítás módozatainak kimunkálására, s eközben — törvényszerűen — nem elégszik meg a felszíni jelenségek feltárásával. Az okok összetettek, s csak a mélyreható változás segíthet. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter intézkedéseit, a Gazdasági Bizottság tájékoztatója alapján, kora tavasszal a kormány is tudomásul vette; a figyelem immár annak hatásaira összpontosul. A teljességhez tartozik, hogy a változás — amely hosszú távú folyamat eredménye lehet —, nem ma vagy holnap kezdődik meg. A beruházások számának mérséklődésével arányosan lazult az építési piac szorítása, s a megrendelők igényesebbek lettek: a korábbiaknál következetesebben ügyelnek arra, hogy a szűkre szabott pénz ne herdálódjék el. Mind kevesebben fogadják el a gyenge minőségű munkát, s • a kivitelező — akiknek monopolhelyzete szűnőben van —, rákényszerül a szemléletváltásra; ha szükséges, arra is, hogy ő maga se fogadja el a megvetemedett ajtót, a csorba panelt, csempét, a már eleve rojtos szőnyegpadlót ... és még sorolhatnánk. A változásnak már ma tanúi vagyunk: a statisztika adatai arról szólnak, hogy tavaly hozzávetőleg 30 százalékkal csökkent az állami építőipar hibáiból eredő, utólagos javítások értéke, s hasonló az előrelépés a lakásépítkezéseknél is. Ez persze sovány vigasz azok számára, akiknek új lakása a mostani esőzésekkor ázik be, az új ablak résein most fütyül a szél, a ki. lines most marad a kezében. Fel kell gyorsítani a megkezdett folyamatot, s ez nem csupán kérő szavakat, hanem kellően átgondolt központi szabályozást kíván. Szabályozást műszaki és gazdasági értelemben is. Jelesül: tervezőtől a gyártóig-kivitele- zőig a mainál egészségesebb ösztönzési rendszerre van szükség. Aligha kell bizonygatni, hogy ellenérdekeltség az, amely az alacsony technikai szintet részesíti előnyben. Miközben az építőipar fejlettségi színvonala megfelel a magyar ipar fejlettségének — tetemes milliár- dokat költöttek a hajdani, kézműves jellegű építőmesterség iparosítására —, egyelőre az anyagokkal és a szerkezetekkel szemben támasztott követelmények az indokoltnál alacsonyabbak. Felmérések utalnak arra is: menyire sokrétű a hibaforrás. A minőségi hibák 30 —35 százalékban műszaki tervezési, 40—45 százalékban anyag- és szerkezetgyártási, mintegy 60 százalékban pedig építőipari kivitelezési okokra vezethetők vissza. (Ez összeadva több, mint 100 százalék — de átfedések is vannak: mondhatnánk úgy is — hiba hibát szül. Hiszen például ha a betonadalékanyag minősége kifogásolható, nyilvánvalóan nem lesz tökéletes az abból készült falelem. Ezt tovább ronthatja a gyártási technológia megsértése, vagy a gondatlan szállítás és tárolás. Vagy: aki a szakadozott tapétából folt hátán folt falburkolatot készít, a saját munkaerejével is pazarló volt, hiszen hibajavításkor az új tapétát újra fel kell ragasztani...) Az ÉVM, mint piacfelügyeleti hatóság, részint a szigorúbb ellenőrzést szorgalmazza : olyan minőségellenőrző szervezetek létrehozását tartaná helyénvalónak, amely az ösztönzés erejével késztetne gondosabb munkára. Am a minisztérium intézkedési terve átfogóbb módosításokat is tartalmaz. Végső fokon a minőség javulásához kell, hogy vezessen egyes vállalatok monopolhelyzetének megszüntetése, a versenytárgyalásos rendszer általánossá válása, a közvetlen piaci lakásépítés, mindaz, amit tömören a vállalatok döntési-irányítási rendszere továbbfejlesztésének nevezünk. Mindez természetesen nem máról holnapra hoz változást. Az érdemi előrelépés viszont az építők partnerein — a tanácsokon, a beruházókon, az anyag- és szerkezetgyártókon, a gazdasági közeg rugalmasságán — is múlik. Földes Tamás Folyik a silónak való zöldtakarmány betakarítása a nagyfügedl Dózsa Termelő- szövetkezetben: Harangi János és Nagy István irányi tja a gépeket (Fotó: Kőhidi Imre) Takarmánybetakarítás Megyei ismerkedő körúton A bolgár népfrontdelegáció Mint arról tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk, megyénkbe érkezett a Bolgár Hazafias Front Targoviiste megyei Bizottságának küldöttsége. Todorka Grosevszkát, a Targoviiste megyei bizottság elnökét és kíséretét — a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának vendégeit — tegnap délelőtt fogadta Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára. A baráti hangulatú beszélgetésen szó esett megyénk gazdasági, kulturális helyzetéről, a hevesi tájon élő emberek élet- és munkakörülményeiről, valamint a tömegszervezetek munkájáról. Erről — s egyebek között a HNF-bizottságok, aktívák munkájáról — adott tájékoztatást a pártbizottsági fogadást követően a testvérmegyei delegációnak Mészáros Albert, a népfront megyei titkára is. A HNF egri székházában folytatott eszmecsere során bolgár vendégeink többek között érdeklődtek a mozgalom nő- és szociálpolitikai tevékenységéről, a tömegszervezetek kapcsolatrendszerérői, együttKözismert kifejezés a pártalapszervezet, ahogy a pártbizottság is. Talán már nem ennyire a pártvezetőség. Ez a fajta szerv a nagyobb üzemekben tevékenykedik — már nem alapszervezet, de még nem pártbizottság. Mondjuk így. Gyöngyösön a MÁV Kitérőgyártó Üzemben találhatunk rá példát. Afelől érdeklődtünk: hogyan dolgozik, mik a teendőik, mik a gondjaik? Nem szokatlan — Mi a legfontosabb teendőjük mostanában? — kérdeztük a vezetőség titkárát, Koncz Györgyöt. — Két fontos területet jelölhetek meg — válaszolta. — Az egyik a gazdasági munka, a másik az ideológiai. — Éspedig? — Meglévő eszközeinkkel segítenünk kell az üzem gazdasági terveinek végrehajtását. Meg kell valósítanunk még az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Nem lehet, hogy két ember bére között csak azért legyen jelentős különbség, mert az egyik már harminc éve dolgozik itt, a másik pedig csak öt éve. — Szakmailag ugyanazt tudja a két ember? — Lényegében igen. Ugyanazon a gépen dolgoznak, ugyanazt a munkadarabot készítik el, ugyanolyan mennyiségben. A fiatalabbak közül már jó néhá- nyan elmentek, mert máshol a végzett teljesítményt mérik, tehát jobban kereshetnek. Mi azon gondolkozunk, hogy a tapasztaltabb dolgozóinkat valamilyen módon premizáljuk. — Mi lesz azokkal, akik kiemelkedő eredményt mutatnak fel? — Ösztönözni akarjuk őket azzal, hogy nem módosítjuk a normájukat, hadd legyen vonzó másoknak is a lehetőség, akár a száznegyven százalékos teljesítmény is. Arra gondolunk, hogy ennek következtében kevesebb túlórára lesz szükségünk, például. — Milyen kérdések foglalkoztatják a pártvezetőséget az ideológiai területen? Virág Károly fogadta a bolgár vendégeket (Fotó: Kőhidi Imre) működéséről. A tartalmas beszélgetés után Todorka Grosevsaka és kísérete Eger történelmi nevezetességeivel ismerkedett: felkeresték a várat, megtekintették a Vármúzeumot, sétát tettek a belvárosban. A testvérmegyei delegáció tagjai ma Párádon és Pa- rádsasváron töltik a napot. A délelőtt folyamán tájékoztatást kapnak Csortos Bélánétól, a HNF községi bizottságának elnökétől arról a közös tevékenységről, amelyet a helyi tanács és a népfrontbizottság végez a településfejlesztésben. Szó esik továbbá a községi nőmozgalom, valamint a szociális ellátás eredményeiről és feladatairól. Ezt követően látogatnak el bolgár vendégeink a parádsasvári üveggyárba; majd a parádi PaEz már kicsit bonyolultabb, több magyarázatot igényel. Begyűrűző szokások Rövid, sóhaj tásnyi szünet után így folytatta a pártvezetőség titkára: — Azt hittük, azt tanultuk, hogy a szocializmus építése töretlen lendülettel folyik szinte automatikusan, ha egyszer hozzákezdtünk. Főként az idősebb párttagok körében váltott ki bizonyos értetlenséget, hogy a valóság mai képe nem egészen igazodik ehhez az elmélethez. Nemcsak a fejlődés torpant meg, hanem az elért eredményeink megtartása sem képzelhető el erőfeszítések nélkül. — Valamiféle csüggedés tapasztalható? — Azt nem mondhatnám. Inkább az elhatározottság, hogy megtegyünk mindent, ami rajtunk múlik. — Más gondok? — Igen. Ilyenek például, amikor bejelentik, hogy a nagymama csak akkor hajlandó a lakást megvenni vagy a Ladát odaajándékozni, ha a fiatalok elmennek a templomba is megesküdni. Hasonló ehhez, amikor első áldozó lesz a gyerek vagy a temetésen aktívan közreműködik az egyházi szertartásban a párttag. — Világnézeti bizonytalanság miatt fordul elő mindez? — Ez az indíték sem kizárt. Nemrég fordult elő erre is példa nálunk. De gyakoribb, amikor az anyagi előnyök megszerzése befolyásolja a családalapítókat. Majd hozzáteszi még: — Főként a faluról bejáró dolgozóink körében tapasztalható jelenségek ezek. Ne csak az üzemben — Minden párttag kommunista itt, a kitérőgyárban? — Azt hiszem, nem. Egykét olyan személy van, aki inkább csak párttag. De a többi az kommunista, nem csak annak vallja magát. — Az üzemen kívül is az? — Furcsa kérdés. Hogy mondjam? Megtörténik, hogy az ital hatására elfeledkezik magáról ez vagy az. Ez tény. Valamikor elég nagy gond volt még a vezetőségen belül is a rendszeres italozás, annak következtében a nem egészen példaadó viselkedés, lócházba, illetve a Kocsi- múzeumba. A küldöttség csütörtöki programja Gyöngyösön kezdődik: itt Széles János, városi népfronttitkár ismerteti a helyi tömegszervezetek együttműködésének lehetőségeit, eredményeit. A nap további készéiben a vendégék megtekintik a Mátra Művelődési Házat, illetve a Mátra Múzeumi gazdag gyűjteményét. Ezt követően utaznak Detkre, ahol Szabó Imre elnök kalauzolásában megismerkednek a Magyar— Bolgár Barátság Termelőszövetkezet gazdálkodásával, illetve a közös gazdaságban dolgozó nők élet- és munka- körülményeivel . A Bolgár Hazafias Front Targoviste megyei Bizottságának delegációja pénteken utazik el megyénkből, illetve Budapestről. de ma már mindez a múlté. Itt, nálunk, a vezetőségben. Hogy egyik-másik párttagnál még előfordul, az kétségtelen. Sajnos. Valahogy bocsánatos bűnnek veszik. — Ha már szóba jött a példaadás: az üzemi munkában érzékelhető ez a magatartás? — Erőteljesen. Ez egyértelmű. Százhetvenen A kilenctagú pártvezetőségben mindenkinek van reszortja. Kivéve azt az alapszervezeti párttitkárt, akinek éppen a választott tisztsége miatt nem adtak más feladatot. A három alapszervezetben összesen százhetven párttagot számlálnak. A legerősebb köztük az I-es, amely a termelő területeket foglalja magába. Van tizenkilenc pártcsoportjuk. A teljes üzemi létszámnak a húsz százaléka tagja a pártnak, ami figyelemre méltó arány. Az is, hogy a többséget a fizikai munkát végzők alkotják. — Mennyire aktívak a pártrendezvényeken a párttagok? — Vitatkozó szelleműek. Egymással is, az , előterjesztéssel kapcsolatban is. — A felszólalók számával mérik az aktivitást? — Az egyik eszköz valóban ez. Mi azt várjuk, hogy a helytelen nézetekkel szemben lépjenek fel. Jobb az, ha ők győzik meg egymást és nem a vezetőség mond csak véleményt. — Vannak „törzs-hozzászólók”? — Nálunk is vannak, akik szinte mindig ugyanazt a témát hozzák elő. Még hozzáteszik, hogy évek óta mondják, de hiába. Mi pedig szorgalmasan magyarázzuk, hogy az észrevételük miért megvalósíthatatlan. — Végül: milyen a közhangulat a párttagok körében? — Nincs csüggedtség, de a túllobogó derűlátás sem jellemző. Azt mondják általában: ez a helyzet, ez a tennivalónk, akkor pedig nincs más, mint az, hogy dolgozzunk, végezzük a munkánkat a legjobb képességeink szerint. Jó volt mindezt hallani. G. Molnár Ferenc GAZDASÁG ÉS IDEOLÓGIA Pártmuiika a [ lártvezetőség ben
