Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-14 / 139. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 14., kedd 3. Megújuló közigazgatás, képzettebb köztisztviselők Aki hivatalt vállal, számíthat arra, hogy munkáját állandó figyelemmel kísérik. S nem csupán közvetlen és magasabb főnökei, hanem, sőt elsősorban az ügyfelek. Sokszorosan így van ez a közhivataloknál. Tény, hogy sok esetben a köztisztviselő munkáján keresztül ítélik meg az állampolgárok az egész testület — például a helyi tanács — tevékenységét. De megfordítva is igaz ez: a helybeli és a felsőbb szintű vezetők az elért eredményeket, vagy a fennálló hibákat azon keresztül tudják elbírálni, hogy mennyire jól végzik munkájukat a köz ügyeinek intézésével megbízott emberek. Mindez mindig így volt, s így is lesz, amíg létezik közhivatal. A mérce azonban változik. A követelmények nőnek meg az idők során, mert az élet — s benne a közélet — fejlődik. Néhány évtizeddel ezelőtt még elegendő volt. hogy a kisközségek (s olykor a nagyobbak, sőt városok) tanácsainak apparátusában értelmes és a törvények, rendelkezések között nagyjából eligazodni tudó emberek ültek. Nemcsak azért volt elég, mert az élet egyszerűbb volt, sőt, ha jobban belegondolunk, az ilyen indokok erősen sántítanak. De kétségtelen, hogy a felülről jött utasítások szó szerinti, szinte gépies végrehajtásához nem volt szükség különösebb képességekre. Mi több: képzettségre sem. Azóta sokat változott a közigazgatás szerepe, helye, tevékenysége. A gondolkodás nélküli végrehajtás eszközéből mind jobban a szocialista demokrácia kiteljesítésének egyik színterévé fejlődik. Ezzel azonban nemcsak hogy nem csökkennek, de egyre nőnek feladatai. Tamalelesz, Szentdomonkos, Bükkszenterzsébef, Fe- démes. E falviak közös tanácsának élén áll Sípos Károly elnök, akivel most a legkisebb társközség, az alig 600 lelket számláló Fedémes hétköznapjairól beszélgetünk. Annyit mindjárt megtudunk, hogy az egyesülés óta komolyabb beruházás nem történt a településen. Üj létesítmény csupán a postahivatal, aminék viszont igen örültek a helybéliek, mert korábban egyáltalán nem volt. Komoly előrelépést jelentett az is, hogy körze- tesítették az iskolát, ahol Szabó Vilmosné tanítónő kezére, tudására most 27 alsó tagozatos kisgyermek maradt. A felsősöket, az óvodásokkal együtt kényelmes busz viszi, hozza Tarnaleleszre, ahol a jól képzett szaktanári testület és korszerűen felszerelt iskola, óvoda fogadja őket. — Mert hogy különösebb beruházási, felújítás nem történt Fedémesen, nagyobb mérvű társadalmi munkákra sem kellett mozgósítanunk az utóbbi években — mondja Sípos Károly. — Ez azonban nem jelent teljes tétlenséget. Mert meg kell csak nézni vasárnaponként délelőtt a portákat! Mennyien takarít- gatják a járdát, az árkokat, ültetik ki a cserjéket, a virágokat a házak elé. Hagyomány ez a faluban, ami a lakosság szépségigényét jelzi. Messzire elmehet, amíg hasonlóan karbantartott kis települést talál. No persze gond, kívánság terem azért a fedémesi házak táján. Ezt leginkább a tanácsüléseken érzékeljük, amikor a falucska három tanácstagja Vincze Kázmér, Vancsó Gáborné, vagy éppen Varga Károly interpellál. Legújabban a patakmeder szabályozását sürgették, Egyeztetni a központi utasításokat, a különböző szintű rendelkezéseket a helyi érdekekkel, a törvények, az alkotmányosság szellemében, a lakossággal együtt szolgálni a közjót, ez a mai, s még inkább a holnapi köz- igazgatási tisztviselők feladata. Mindemellett egyáltalán nem elhanyagolható az a változás sem, ami a közigazgatás szerkezetében bekövetkezett. A kisközségek ügyeit ma a közös tanácsok székhelyközségeiben intézik. Sok járást összevontak, a város- környéki községeket mind szorosabb szálak * fűzik a városokhoz. A szervezeti intézkedésekkel természetszerűen nőttek a feladatok, szaporodtak a tennivalók, s a közigazgatási létszám növekedésének is határt szab a munkaerőhelyzet, de nem kevésbé a takarékosság is. Egyetlen lehetőség kínálkozik a közigazgatás gondjainak megoldására: a képzettség emelése. Semmiképpen sem a véletlen műve, hogy az Államigazgatási Főiskolán állandó a többszörös túljelentkezés, s hogy az ott végzett hallgatók java két- három állás között válogathat. No meg az sem, hogy a fiatal, néhány éve végzett igazgatásszervezőket (jobb híján ilyen elnevezésű diplomát kapnak a főiskolán) hamar előléptetik vb-titká- rokká, osztályvezetőkké. Nagy szükség van ma a, képzett emberekre a köz- igazgatásban. Még több, sokkal több kellene. Az Állam- igazgatási Főiskolán végzetteken kívül más diplomásokban is hiány van, gondoljunk csak az építési vagy az egészségügyi osztályokra, az ott sűrűsödő tennivalókra. A nyelvtudás is mind nagyobb szerepet játszik, különösen mégpedig a kultúrháztól a kocsmáig. Vízmosásos, piszkos ez a szakasz, tele napközben, aprójószággal, miegyébbel. Eddig, anyagiak hiányában, nem sok biztatót mondhattunk. Most azonban közelebb került az ügy a megoldáshoz. Az évente e célra fordítható 300 ezer forintokból befejezzük a Tárná patak leleszi részének burkolását, hogy Fedémesen folytathassuk. Egyébként Varga Károlyék sürgetésére sikerült három exponált helyen higanygőz világítást is létesítenünk. Elkelne azonban még további hálózatkorszie- rűsítés, de jelen helyzetünkben nem gondolhatunk rá. Fedémes víz dolgában sem áll valami rózsásan, akár a többi társközség. Ásott, sokszor fertőzött vizű kutak szolgáljak az ellátást. És amikor múlt hét csütörtökjén erre jártak a vízügyi igazgatóság munkatársai, azok is csupán a közös termelőszövetkezet mini vezetékrendszerét vizsgálták felül. — Valóban nagy szükség lenne, hogy bekapcsolódhassunk a Mátra—Bükki Regionális Rendszerbe, amire hajlandó is lenne áldozni minden fedémesi család. Hiszen nagy dolog az, amikor ott az egészséges vizű kút a ház előtt, vagy már bevezették a fürdőszobába is. A megyei tanács tervezte a dolgot, de aztán hosszú ideig mintha mindent elvágtak volna. Nemrég hallottam biztatót Egeiben! Az illetékesek erősen biztattak, mondván: nem feledkeztünk meg a négy község gondjáról, merthogy együttesen ötezer ember él arrafelé — idézte őket a tanácselnök. Szóba került később a fedémesi egészségügy, a kultúra és a kereskedelm jeazokon a területeken, ahol számottevő az idegenforgalom. Természetes velejárója a közigazgatás fejlődésének a szakosodás. Jóllehet, a kisebb helyeken, ahol kevés a tisztviselő, sok mindenhez kell értenie néhány embernek, a jövő útja mégis az, hogy a mindenből egy keveset elsajátító tisztviselők helyét a maguk szakterületén magasan képzettek foglalják el. S ez a legkevésbé sem öncél. Sok tekintetben egyszerűsödött a közigazgatás, egy sor feleslegessé vált tennivalót — bizonyítványok, bizonylatok kiállítását, akták és statisztikák vezetését, kitöltését — levettek a válláról, megszűntek vagy más hivatalokhoz kerültek ezek. Amivel együtt jár, hogy a tisztviselő egyre kevésbé végez mechanikus — vagy mondjuk úgy: bürokratikus — munkát. Egyre inkább követelmény, hogy ne csak végrehajtó legyen a közigazgatás tisztviselője, hanem közvetítő. Egyrészt a rendelkezések, a központi akarat közvetítője a helyi lakossághoz, másrészt a helyi viszonyokat legjobban ismerők, a község, a város sorsáért felelősséget érző helybeliek kívánságainak, a közösség érdekeinek közvetítője az irányítók felé. Része és tudatos művelője a szocialista demokrácia kiteljesítésének. Természetes, hogy mindez nem mehet egyik napról a másikra. De a folyamat megkezdődött, mind több a képzett és közösségi szellemben dolgozó tisztviselő. A továbbiakban nem csupán több kell belőlük, de a köztisztviselők megbecsülése is egyre inkább közügy. lene is. Bevált a hétvégi orvosi ügyelet, amiben komoly szerep jut a hivatását lelkesen betöltő dr. Imrék Évának, aki Szenterzsé- bettel együtt látja el itt a körzeti orvosi tennivalókat. Csík Ferencné tanárnő ava-/ tott munkája nyomán, és a „péterkei” áfész támogatását élvezve, ugyanakkor ma már világjáróvá avanzsálta fedémesi asszonykórus. Ami pedig az ellátást illeti, van helyben két vegyes üzlet, de a választékra igényesebbek könnyen átugranak Lelesz- re, ahol iparcikk-ellátás terén Kovács Károly teremtett városi színvonalú kereskedést, a Kovács Gáborné vezette ABC szinte miniden fogyasztási cikk tekintetében elsőrendű, amiről magunk is meggyőződtünk. Ez különben a két áruház forgalmán lemérhető. Évi bevételi tervük 40 -millió forint. — Ami társközségeinket illeti, hetente tartok fogadóórát Fedémesen jómagam, a szakigazgatási szerv részéről pedig kétszer látogatnak át Fedémesre. Bevallom, sok értelme nincs a dolognak. Jóformán ránk se nyitják az ajtót hétről hétre. Ügy vannak ezzel a falubeliek, hogy térülnek, fordulnak és vagy vásárlás, vagy rokonlátogatás, közben Tarnaleleszem intézik el ügyes-bajos dolgaikat — mondotta Sípos Károly. — Helyesnek tartanám, ha a megyei tanács felülvizsgálná a társközségek hálózatát, és csak ott tenné kötelezővé a helyi ügyintézést, az elnöki fogadóórákat, ahol ez indokolt. Az elfecsérelt napoka így más, komoly munkával tölthetnék az apparátus tagjai... ! Moldvay Győző Kádár Imre A sok vihart követően 1981 decemberében a közös gazdaság tagsága egyhangú szavazással Kádár Imrét választotta elnöknek, aki korábban párttitkára és elnökhelyettese volt a szövetkezetnek : — Nagyon nehéz helyzetben kerültem a gazdaság élére — emlékezik vissza az akkori állapotokra az elnök. — Harmincmillió 641 ezer forint volt a veszteségünk. Gyakorlatilag 1981 nyarától nem volt sem elnöke, sem főmezőgazdásza szövetkezetünknek. Akik itt maradtunk a szakvezetők közül, döntőnek tartottuk az 1982- es esztendő őszi megalapozását és valamennyien át- éreztük ennek felelősségét! Bár a tagság körében nagy volt a csalódás, mégis sok beszélgetéssel, vélemény- cserével sikerült megnyerni őket, amely nagy dolog volt abban a helyzetben. Az em> berek jelentős része fegyelmezetten dolgozott a talaj- munkáknál, a vetésnél, és nem csupán nyolc órát voltak a határban, hanem amennyi csak épp akkor kellett. Ennek köszönhető, hogy sikerült mindent időben elvégeznünk. Természetesen segítséget kaptunk a megyei párt- és állami testületektől, , a termelőszövetkezetek területi szövetségétől és összefogott a megye szövetkezeti mozgalma is, hogy segítsen rajtunk! Én bíztam az itteni emberek akaraterejében, szorgalmában, hogy közösen képesek vagyunk változtatni a korábbi kedvezőtlen helyzeten. Amikor elnöknek választottak, a vezetőséggel együtt kidolgoztuk gazdaságunk új programját. A legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy rendet teremtsünk, megszilárdítsuk a munkafegyelmet és visszaszerezzük a tagság megrendült bizalmát! Ebben alapvetően a vezetők példamutatását határoztuk meg. A veszteségrendezési eliárás igen szigorú feltételekhez kötötte a gazdálkodást 1982-ben. Ezért egyszerűsítettük a termelési szerkezetet és elhatároztuk, hogy a tagokkal, a kisközösségekkel rendszeresen találkozunk, kériük véleményüket, javaslataikat a munkához. Ehhez nagy segítséget nyújtott a nártalapszervezet is, melynek titkára, Kiss Ernő így érvel: — Húsz éve dolgozom itt a szövetkezetben különböző beosztásokban. Sok nehézséget megértem már, de azt hiszem 1981 volt a mélypont. Ezen igyekeztünk. változtatni. Alapszervezetünk a meggyőzés erejével, a párttagok aktív bekapcsolásával agitált, elsősorban a munka- fegyelem megszilárdításáért. Pártvezetőségünk folyamatosan napirenden tartotta, Kiss Ernő milyen módszerekkel segíthetjük az eredményes gazdálkodás kibontakozását. Így tavaly nem volt olyan alkalom, hogy ne beszéltünk volna az anyag- és energiatakarékosságról, a költség- gazdálkodásról. Folyamatosan javasoltuk a vezetőségnek, hogy az egyes ágazatok élére milyen vezetők kerüljenek, és ehhez kikértük a párttagság véleményét is. Örömmel mondhatom, hogy 1982-ben tovább erősödött a szocialista brigádmozgalom szövetkezetünkben, és a korábbi hét helyett tizenkét brigád dolgozik, amely felöleli a tagság több mint 90 százalékát. 1982. április 1-én került a szövetkezetbe Abonyi András termelési főmérnök: — Putnokról jöttem '— mondja — és bár előtte nem sok jót hallottam a domosz- lói szövetkezetről, szakmailag mégis nagy lehetőséget láttam benne. Nem is bántam meg, mert az itteni vezetők és a tagság is segítettek abban, hogy gyorsan beilleszkedjek a kollektívába. A személyi harcok helyett a munkára irányítottuk a fő figyelmet! Arra törekedtünk, hogy változtassunk a munkaszervezésen és a termelési technológiák által előírt feltételekhez közelítsünk. Az elmúlt két évben húszmillió forintot költöttünk gépesítésre, műszaki fejlesztésre. Ez volt az alapja annak, hogy optimális időjárás esetén minden munkát folyamatosan és időben elvégeztünk. A szántóföldön egyszerűsítettük a vetésszerkezetet, ahol előtérbe került a búza- és az árpatermelés. Ezek mellé sorakozott a kukorica, a napraforgó, a repce és új növényként borsóval, illetve babbal is foglalkozunk. Nagy segítséget kaptunk a hevesi Rákóczi, a nagyrédei, a detki és a szajlai termelőszövetkezettől. Szakembereink rendszeresen véleményt kértek az ottaniaktól a gabona- termeléstől az állattenyésztésig, illetve a szőlőtermelésen át a szervezésig minden fontos tevékenységhez, melyet rendszeresen meg is kaptunk. Segítettek a nádudvari Kukorica- és Ipari Növények Termelési Együttműködésének, illetve az Egri Szőlő- és Borgazdasági Rendszer szakemberei. Az összefogásnak meglett az eredménye, hiszen az aszály ellenére tavaly búzából hektá. ranként 4,3, szőlőből 7,2, napraforgóból 2,1, őszi árpából 4,3 tonnát értünk el. Valamennyien bizonyítani akartunk, a vezetők és a tagok egyaránt. A megbecsülés jele volt az is, hogy a nyugdíjasok és az irodai alkalmazottak ugyancsak jöttek dolgozni, és szívesen töltötték idejüket a határban. Galó Béláné főkönyvelő a tanulságokat összegzi: Abonyi András (Fotó: Kőhidi Imre) — A gondok 1977-től fokozódtak szövetkezetünkben. Akkor nagy jégverés pusztította el szőlőinket. Bár a kárt a biztosító kifizette, de később kellő szakmai hozzáértés hiányában az ültetvények állapota évről évre romlott. Ez kihatott más ágazatok munkájára is. A gazdálkodásban pedig odajutottunk, hogy nem lett nyereség, nem tudtunk fejleszteni, újítani, a gépek is tönkrementek, s nem nyílt lehetőség a pótlásukra. Nekünk, domoszlóiaknak nagy tanulság az elmúlt fél évtized eredménytelensége. A veszteségrendezés lényegében egy hosszabb folyamat szövetkezetünkben, melynek már tavaly voltak eredményei. Az emberekbe vetett bizalom és a megye szövetkezeti mozgalmának hathatós segítsége nyomán megfordult a kocka. Gazdaságunk árbevétele meghaladta a 162 milliót és több mint négymillió forint nyereséggel zárt! Ennek alapja a bizalom, az emberekbe vetett hit volt, hogy képesek vagyunk közös gondjainkat megoldani! Szigorítottuk a gazdálkodást, havonta elemeztük a bér-, az anyag- és energiafelhasználást, a ráfordítások nagyságát. így naprakészen tudtuk, hol tartunk. Ez a gyakorlat megmaradt a mának is. Munkakezdésnél reggelente most is ott vagyunk az emberek között, rendszeresen megbeszéljük gondjaikat, és osztozunk az örömeikben. Azt hiszem, hosszú évek után nekünk, irodaiaknak az volt a legnagyobb elismerésünk, amikor zárszámadáskor felálltak a fizikai dolgozók és elmondták, hogy amikor kellett, nemcsak a könyvelésiben, hanem a betakarításnál is segítettünk nekik, és megtaláltuk az együttműködést. A „fordulat éve” után a domoszlóiak optimistábbak, mint korábban. Kádár Imre elnök erre is utal: — Ma tíz egyetemet, főiskolát végzett szakemberünk van. Ez a termelés megfelelő irányításának biztosítéka. Korszerűsítettük a gépparkot, bevezettük a konténeres szüretet és tovább tökéletesítjük a munkaszervezést. Ezek összességében együtt a tagság szorgalmával biztatóak a jövőre nézve. Bár szövetkezetünk 1995-ig leterhelt beruházási és veszteségrendezési hitelekkel, mégis bízunk az eredmények javulásában és a nyereséges gazdálkodásra törekszünk. Még ma is naponta küszködünk az előbbre lépésért... Mentusz Károly A hét öröme-gondja Fedémesen Burkolják a patakmedret — Halvány remény vízügyben — Korszerűbb közvilágítás kellene — Ügyfélfogadás: kérdőjellel! 1982: a „fordulat éve" volt Domoszlói változások... Van egy gazdaság a Mátra alján, a Domoszló, Kisnána és Vécs határát hatezer hektáron átfogó Mátragyöngye Termelőszövetkezet, melyről az elmúlt fél évtizedben sokat lehetett hallani. Csakhogy nem az elismerés hangján szóltak róla, hanem ellenkezőleg, a halmozódó veszteségek miatt, a fokozódó gondokról. A huzavonák után 1982 végre „a fordulat éve” volt Domoszlón, az elért eredmények legalábbis erről tanúskodnak.
