Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. május 1., vasárnap Az amerikai Newsweek-ben közölt vázlat szerint a nukleáris robbanás (balra) megsemmisítene néhány MX-et, de az épen maradiakkal (jobbra) végre lehetne hajtani az „ellencsapást" (Fotó — KSj Az MX egyik példánya a szereidében Az első csapás eszköze: az MX-rakéta „Ha a kongresszus nem fogadja el az MX-rakéták telepítésére előterjesztett ja­vaslatot, a világbéke súlyos veszélybe kerül...” Ugyan kinek tulajdoníthatnánk ezt a meggyőzőnek éppenséggel nem mondható kijelentést? Az amerikai „héják” legbelső kemény magvát ismerve, nem nehéz kitalálni, hogy a nyilatkozó Caspar Wein­berger hadügyminiszter volt. A Pentagon főnöke — Ro­nald Reagan, az elnök mel­lett teljes mellszélességgel kiállva — váltig azt erősít- gette, hogy a 100 darab MX interkontinentális ballisz­tikus rakéta „sűrű telepíté­se” mentheti csak meg az Egyesült Államokat a „kom­munista rajtaütéstől”. A tör­vényhozásban illetékes kép­viselők nem kételkedtek ugyan a hadügyminiszter szándékainak „tisztaságá­ban", mégis azt firtatják, jó-e a telepítési mód és egyáltalán abban a méret­ben kell-e végrehajtani az egyébként roppant költsé­ges programot, ahogyan azt a kormányzat tervezte? Tá- gabb összefüggésben az sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy az MX-program ellentétes a SALT—II. egyezménnyel. A honatyák kétségei és aggályai tehát teljesen ért­hetők. Nyilván nekik is pontos ismereteik vannak a terv veszélyeiről. Az MX- ekkel kapcsolatos előmun­kálatok (kutatások, kísérle­tek stb.) eddig már 4,5 mil­liárd dollárt emésztettek fel, s a teljes program költ­sége jóval meghaladná a 30 milliárd dollárt. A hadi­ipar ugyanakkor felettébb érdekelt abban, hogy a Pentagon minél több ilyen, újfejlesztésű rakétát ren­deljen meg. És azok, akik mellette kardoskodnak, rend­kívüli előnyeit ecsetelik: az­zal érvelnek, hogy a 11 ezer kilométer hatótávolságú, egyenként 10 darab 600 kilotonnás rob­banóterülettel felszerelhető MX-ek igen nagy találati pontosságnak (a céltól való eltérésük állítólag csak 90 méter), s mindegyik példá­nyuk legalább 10—15 darab, eddig a legkorszerűbbnek tartott Minutemann—3-as interkontinentális rakétá­val ér fel. Reagant igazán nem volt nehéz meggyőzni az MX-ek szolgálatba állításának szük­ségességéről. Ügy gondolja, az 1986—87-es költségvetési évben az első 40 darabot már elhelyezhetik a Minute­mann—3-asök megerősített, kevésbé sebezhetőnek vélt silóiban. Az elnök a közel­múltban hagyta jóvá ezt a -telepítési módot, s egyben indítványozta, hogy kezdjék meg egy kisebb méretű, egy- -robbanófejes hadászati ra­kéta, a Midgotman kifej­lesztését is. A 100 MX-rakétát egy körülbelül 26—39 négyzetki­lométernyi területen, egy­mástól mindössze 550—600 méter távolságra helyeznék el Wyoming és Nebraska ál­lamban. A hadügyminiszter a javaslat kongresszusi el­fogadása érdekében azzal próbált hatni a képviselőkre, hogy — szerinte — ez a faj­ta megoldás azért jó, mert ha netán a potenciális el­lenfél csapást mérne erre a területre, néhány MX felrob­bantása egyúttal az ellensé­ges rakéták robbanótölteteit is „semlegesítené”, miközben az épségben maradt raké­tákkal a „válaszcsapás” azonnal végrehajtható. Bárhogyan is alakuljon az MX-ek sorsa, egy bizonyos: az amerikai kormányzat — mindenféle befagyasztási kí­sérlettel és fenntartással szembeszállva — tűzön-ví­zen keresztül akarja haj­szolni a 80—80-es évekre ki­dolgozott fegyverkezési programjait, hogy ezzel ki­harcolja az első csapásmé­rési képességét, vagyis a katonai fölényt. Ebben van az egész MX-terv legfőbb veszélye, hiszen ez a fegy­ver kifejezetten az agresz- szió eszköze. Szolgálatba ál­lításával — minden ellenke­ző állítással szemben — nem növekedne az Egyesült Államok biztonsága. Csak a háborús fenyegetés fokozód­na, hisz az MX-program az amerikai nép létét is koc­káztatja. Serfőző László alezredes Olaszország: a terrorizmus végnapjai ? A szélsőbaloldali „első vo­nal” (Prima Linea) nevű terrorszervezet 93 tagjára Firenzében összesen 1052 évi börtönbüntetést szabott ki a bíróság, és olasz politikai megfigyelők szerint a súlyos ítélettel talán lezárult a jól szervezett és kiépített háló­zattal rendelkező terroriz­mus korszaka Olaszország­ban. Az olasz „urbánus” ge­rillák közel tíz éven keresz­tül hajtották végre véres akcióikat, gyilkoltak rend­őröket, szedtek túszokat, ra­boltak bankokat, robban­tottak autókat, épületeket. A „vörös brigádok” nevű hírhedt terrorista csoport­ból kivált „első vonal” csak­nem teljes vezérkarára most börtön vár — igaz, a fővezért egyelőre távollété­ben ítélték életfogytig tartó f egyházra: Franco Codára még vadásznak a rendőrök. De a banda 13 másik veze­tője a következő 30 évet a cellában tölti és a többi vádlott is megkapta a meg­érdemelt büntetést: ki két évet kapott, ki 28-at. Olaszországban nincs ha­lálbüntetés. A Firenzében „kimért” ítéleteket megelőzően két nagy bírósági eljárás zárta le a szervezett terrorizmus egy-egy korszakát. Idén ja­nuárban ért véget a „vörös brigádok” ellen Aldo Moro meggyilkolásáért folytatott per: 32 vádlott élete végéig börtönkenyérre ítéltetett. Februárban Genovában áll­tak bíróság elé a szervezet tagjai és tízen kerültek bör­tönbe — mindannyian éle­tük végéig. A terroristák — legalább­is vezetőik — zöme tehát a rácsok mögött van, ahonnan talán másként szemlélik a világot. Ezt látszik alátá­masztani, hogy Renato Cur- cio, a „vörös brigádok” egyik alapítója a börtönéből „nyi­latkoztatta ki”: vége a fegy­veres harcnak. S ha kemény ítéletekkel véget is vetettek a nyugati világ második világháború utáni korszakában kiépült legerősebb és legszervezet­tebb terrornak, ez még nem jelenti, hogy sikerült gyö­kerestől kiirtani az egyéni te.rort, a szórványos akció­kat. Emellett, Olaszországban ott van még a maffia is — vagy a nápolyi camorra ... „Alternatív büntetés“ a tulipánok földjén „Alternatív büntetés” ki­szabását kérhetik a bírósá­goktól a fiatalkorú bűnözők Hollandiában. Egy kísérlet­ről van szó, amelynek lé­nyege, hogy a 12—18 év kö­zötti fiatalok ne szükség­képpen börtönben töltsék büntetésüket. Az újfajta el­járást csaknem egy éve gya­korolják a „tulipánok föld­jén”. Ha a kísérlet beválik, akkor a büntető törvény- könyv is kodifikálja. A kísérletet egy ismert holland gyermekj ogász, Sá­muel Slagter vezette külön­leges munkacsoport készí­tette elő, abból kiindulva, hogy az „alternatív bünte­téssel” valódi, tartós peda­gógiai eredményt lehet el­érni — ami általában nem mondható el a börtönben le­töltendő szabadságvesztés­ről — mert egyebek között módot ad arra, hogy a fia­talkorú szembesüljön tette következményeivel. Így pél­dául azok a fiatalok, akik állatokkal való bestiális bá­násmód miatt ütköztek ösz- sze a törvénnyel, most nem börtönbe, hanem a gazdáik által hűtlenül elhagyott négylábúak telepére kerül­nek — gondozónak. Azok pedig, akik verekedés köz­ben megsebesítettek vala­kit, segíteni kötelesek a sér­tetteknek — otthoni munká­jukban. A fiatal bűnözők maguk is tehetnek javaslatot a bí­róságnak a büntetés módjá­ra. Például olyan büntetés kiszabását kérhetik, mely­nek „letöltése” megerősítheti a társadalomban elfoglalt pozíciójukat: szakmát ta­nulhatnak vagy tökéletesít­hetik magukat valamilyen sportágban, például meg­tanulhatnak úszni, ami a pszichológusok szerint nö­veli a beilleszkedés esélyeit, önbizalmat ad a megtéved- teknek ... A holland igazságügy­minisztérium támogatja a kísérletet. Több cél is le­beg a szeme előtt: megóvni a fiatalkorúakat a büntetés­végrehajtás negatív vele­járóitól; humanizálni magát a büntetést. Van persze sokkal prózaibb oka is: a börtönök amúgy is túlzsúfol­tak és lényegesen megdrá­gult a fenntartásuk ... Ma Hollandiában egy napi bör­tönellátás 773 guldenjébe kerül és az állam nem en­gedhet meg magának ilyen luxust. Ami a kísérlet nép­szerűségét illeti . — csak egyetlen adat: a tavaly bí­róság elé került 1100 fiatal bűnöző 89 százaléka élt az „alternatív” lehetőséggel. AZ ÍTÉLET Több mint két éve húzódó ügyben hirdetett ítéle­tet a héten a madridi legfelsőbb bíróság. A döntés az 1981 februári katonai puccskísérlet résztvevőinek peré. re tett pontot, méghozzá úgy, hogy az elítéltek több­ségének büntetését súlyosbították. Ám más dolog az elmélet, és más a gyakorlat. Hisz emlékszünk: az egyik főkolompos, Tejero csendőr alezredes hosszú idei szinte luxuskörülmények között élt börtönében, sőt csaknem sikerült indulnia a tavalyi választásokon. Más fogva tartottak esetében is lehetett hallani szabad vendégfogadásról, és más rendkívüli kedvezményekről. Egyszóval nem a papír, a másodfo­kon hozott, immár jogerős, több mint 200 oldalon in­dokolt ítélet a lényeges, hanem annak végrehajtása, így remélhető, hogy a tavaly hatalomra került ifjú szocialisták, akik oly nagy hévvel kezdtek hozzá az általános rendcsináláshoz, a börtönök környékén is alaposan söprögetnek majd... (—eé—) „Nem akarunk rakétákat...“ Florennes (Belgium) A makacsul permetező tavaszi eső és a hatóságok kifejezett rosszallása sem ri­asztotta el azokat, akik — több tízezren — Belgium­ban tiltakozni akartak a múlt hét végén a cirkáló- rakéták ellen. Tiltakozni, méghozzá éppen ott, ahová az atomfegyvereket telepí­teni fogják a tervek szerint. Florennes szürke kis köz­ség a Vallon medencében, Charleroi-tól délre. Határá­ban, a legelő, s az ott bók­lászó tehenek mögött elterü­lő nagy légitámaszponton fél éve lendületes munka folyik: új raktárak, épüle­tek, távközlési vonalak léte­sülnek. A hadügyminiszté­rium földeket is kisajátított a támaszpont mellett. A bel­ga hadügyminiszter egy parlamenti interpellációra válaszolva kijelentette: „a számba jöhető helyek közül Florennes a legalkalmasabb a rakéták befogadására...” A fegyverek és az ameri­kai kezelőszemélyzet csák 1985 táján várhatók ide. A község lakóinak többsége tavasszal a helyi tanács népszavazásán e távlat el­len foglalt állást —, dehát nem ők „illetékesek” dön­teni ebben. Támogatásuk ér­dekében és a NATO mind­inkább körvonalazódó telepí­tési tervei ellen a belga atomfegyver-ellenes szer­vezetek közös nagy meg­mozdulásra hívták fel a la­kosságot ezen a hétvégén. Hosszú sorban kígyóztak a gépkocsik, autóbuszok már kora reggeltől több irány­ból is Florennes felé, ahol a község melletti park volt a gyülekezőhely. Érkeztek sokan Hollandiából, az NSZK-ból is, a soknyelvű forgatagban arab, török szó vegyült — a Belgiumban dolgozó vendégmunkásoké. „Nem akarunk rakétákat, sem Florennesben, sem má­sutt” — ez a fő jelszó. Roger Somville ismert belga festő, „tüntető lány” grafikáját árulják sokszoro­sítva a rendezők a költsé­gek fedezésére. Feltűnnek a tömegben és a szónoki emelvényen szenátorok, szakszervezeti és pártveze­tők is. Itt van Karel Van Miért, a Flamand Szocialis­ta Párt elnöke, Louis Van Geyt, a kommunista párt vezetője, Anne-Marie Lizin baloldali képviselőnő az Európai Parlamentben. Ez az év sorsdöntő a raké­ta-telepítés elleni harcban — magyarázza Pierre Ga- land, a leszerelésért küzdő belga akcióbizottság vezető­je, a Florennes-i tüntetés egyik szervezője. — Meg­győződésünk, hogy az itt ké­szülő indítóállások nem a biztonságunkat fokozzák, hanem a veszélyt. Célpont­tá teszik vidékünket és országunkat az esetleges atomháborúban. Az eső-áztatta, de vidám fiatalok láncot alkotva in­dulnak a légitámaszpont be­járata elé. A csendőrség ideges, de végül összecsapás nélkül végződik a dolog. A fiatalok csontváz-jelmezben, mások halottsápadt maszk­ban idézik az atomhalál bor­zalmát. Lánctalpas jármű- modellre szerelt rakéta, Rea­gan gúnyképei, jelszavak („munkát, nem rakétákat,, „nem akarunk eurosimát.. .„ popzenészek emelik a han­gulatot — sajátos népünne­pély is ez. A pusztulást mí­melik, a militarizmust gú­nyolják résztvevői, hogy el­távolítsák a veszélyt. A jobboldali sajtó a tün­tetés reggelén azzal vádolta a szervezőket, hogy „a szovjetek pénzelik” őket. Pierre Galand így válaszol: „mi már két éve felszólí­tottuk Joseph Luns NATO- főtitkárt, amikor először hozakodott elő ezzel a kép­telen állítással, hogy szol­gáltasson nyilvánosan bizo­nyítékokat. Azóta is vár­juk válaszát...” A résztvevők nem a je­lenlegi helyzet mélyebb oka­it elemzik: egyszerűen ag­godalmaiknak adnak hangot. „Szerintünk nincsenek jó és rossz rakéták. Ellenezzük a szovjet SS—20-asokat is. Minden atomfegyvert le kell szerelni Európában” — mondják. A fegyverkezés mai üteme és elért szintje mellett, mondják, semmi ér­telme az új és egyre ponto­sabb, gyilkosabb atomeszkö­zöknek, miközben milliók éheznek szerte a földön és az emberiség lassan-lassan elpusztítja környezetét. Estére újra csendes Flo­rennes. A belgiumi béke­mozgalom következő talál­kozóhelye október 23-án, Brüsszel: a NATO székháza. összeállította: Pilisy Elemér PARKETTAVÁSÁR AKÁC- ÉS TÖLGYPARKETTÁK A FÜZESABONYI ÁFÉSZNÉL. 20% ÁTLAGOS ÁRENGEDMÉNNYEL A FÜZESABONYI KAPHATÓK. BEMUTATÓTERMÜNKBEN Most vásároljon lakásába új, (vasútállomással szemben), valamint a füzesabonyi, szihalmi, poroszlói, jó minőségű parkettát. besenyőtelki Tüzép-telepeinken ÁFÉSZ, FÜZESABONY A KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓ SZAKKÖZÉPISKOLA KERESKEDELMI és VENDÉGLÁTÓ Ágazaton. levelező tagozata Jelentkezési határidő: az 1983—84-es tanévben 1983. JÜNIUS 15-IG. érettségizettek részére Jelentkezési lapokat 2 éves az iskola kiegészítő-önköltséges titkárságán lehet átvenni. \ osztályokat indít

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents