Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-11 / 110. szám

I NÉPÚJSÁG, 1983. május 11., szerda I. Erő, ügyesség, tudás, avagy Egy jó nap a Metallo- globusnál Ami a legfontosabb: nem­csak a mintegy 120 KISZ-es fiatalt mozgatta meg képletesen és valóságo­san a rendezvény, de úgy- tűnik, közüggyé vált az egész környéken. Legalábbis a vezekényi presszó majd min­den asztalánál e sportnap volt a délelőtti téma. Mikor visszafelé indulván egy po­hár üdítőre megálltunk ott, a helybéli Majoros bácsi nem kis büszkeséggel mond­ta: a versenyen vannak a mieink is ... Idén ugyanis immár har­madízben szervezték meg a győzelem napja alkalmából a tamaszentmiklósi Metallo- globus KISZ-esei sportver­senyüket. melyet ezúttal a pélyiek és a helyi MHSZ segítségével járásivá bőví­tettek. A múlt vasárnapi esemé­nyen — melynek fényét emelte, hogy a házigazda cég e napokban ünnepli fönnál­lásának 60. évfordulóját — végül is a pélyiek, a vezeké-' nyiek, a tarnaszentmiklósiak, az erdőtelkiek, a hevesi Ber- va, posta, a kommunális üzem és a MEZŐGÉP KISZ-esei vettek részt. Változatos volt a program- kínálat; az erőn, ügyességen kívül megmérettek a szelle­miek is. Amelyik csoport épp nem pingpongozott, fo­cizott, kézilabdázott vagy. már végzett a lövészettel — az a rejtvényeket, az olim­piai totót igyekezett megol­dani. E feladatoknál volt mód, hogy a szurkolók is haszno­sítsák képességüket, mert ugye nem a győzelem a fon­tos, hanem ... Résztvevők pedig voltak bőven. A tanulság: a Metalloglo- bus fiataljai már azon töp­rengenek, jövőre — még többeket bevonva — igazi selejtezőket is szerveznek a Tisza mentieknek, a járási KISZ-vezetők pedig azon, hogy a másik két körzet fiai­nak és lányainak is ajánl­ják a tapasztalatok átvéte­lét. (németi) Jő ha tudjuk a minőségi körökről... Az intenzív gazdaságfej­lesztés időszakában a nö­vekvő felhasználói igények a gyártmányok, termékek korszerűségével, minősé­gével szemben egyre foko­zottabb követelményeket tá­masztanak. A minőség, megbízhatóság kérdése egy­re inkább létkérdés lesz a gazdasági egységek számá­ra. Ezeknek megfelelni a vállalati kollektívák tevé­keny közreműködésével, cselekvő részvételével le­het. A KISZ KB 1962. decem­ber 9-i, a munkásifjúságra vonatkozó határozata új elemként ajánlja a minősé­gi körök megalakításában való közreműködést a KISZ-szervezetek számá­ra. Elöljáróban rögzíteni / szükséges, hogy nem célról van szó, tehát nem attól lesz elismert egy KISZ- szervezet, hogy működik-e minőségi kör az adott egy­ségnél, avagy sem. A minő­ségi kör nem is csodaszer, és önmagában nem érheti el célját sem, ehhez különböző feltételek szükségesek. A „minőségi kör” az azo­nos, vagy hasonló munkát végző» dolgozók csoportja, amely azért alakult, hogy a saját munkaterületükön kö­zösen kiválasszák, elemez­zék és javaslatokat dolgoz­zanak ki a minőséggel, a munkával kapcsolatos prob­lémákra. Megalakítása ön­kéntes alapon történik. A minőségi kör célja: egyrészt a hibaforrások fel­kutatása, megszüntetése ré­vén a termékek minőségé­nek javítása. Másrészt a dolgozók probléma-megol­dókészségének fejlesztése, végül a harmónikus kapcso­lat kifejlesztése vezetők és beosztottak, „irodai” dolgo­zók és munkások között. Megalakításának döntő fontosságú feltétele: hogy a vezetés igényelje az egyé­nek és kollektívák kezde­ményezéseit, valamint a jó minőségű, az átlagtól jobb minőségű teljesítményeket anyagilag és erkölcsileg is ismerje el. A dolgozók pon­tosan ismerjék a mennyisé­gi és minőségi elvárásokat. A teljesítéshez szükséges technikai feltételek rendel­kezésre álljanak. A megalakítás feltételei egyértelműen bizonyítják, hogy a KISZ-szervezetek egyedül nem képesek a kö­röket megszervezni, illetve a feltételeket biztosítani. A KISZ-szervezetek feladata, hogy a módszer lényegének megismerése után, abban az esetben, ha meggyőződ­tek a minőségi kör hasznos­ságáról, kezdeményezzék, szervezzék a megalakítást és segítsék a működését. A minőségi körök alapjai a brigádok, vagy kisebb gazdasági egységek lehet­nek, de élő példa van ar­ra is, hogy egyetlen kör fog át egy gyárat. A rendszeresség, a rend* szeres fórumok biztosítása lényeges kérdés. Ebben a kérdésben a helyi lehetősé­gek, igények és célszerű­ség az, ami meghatározó. A munkaidőben vagy sza­bad időben kerüljön-e sor az ülésekre? Ennek a kér­désnek az eldöntésekor mindenképp abból kell ki­indulni, hogy olyan mun­kaformát alkalmazunk, amelytől konkrét nyeresé­get várunk és amely költ­séggel is jár. Az eredmé­nyesség és a közösségek társadalmi felajánlóké­pessége, az a két legfonto­sabb tényező, ami alapján a kérdésben ki lehet alakí­tani a helyes döntést. A teljesség igénye nélkül csu­pán az általam fontosnak vélt elemeit emeltem ki a minőségi körnek. Bízom ab­ban, hogy az érdeklődést si­került felkeltenem. Tisztában vagyunk vele, hogy teendőink sorában az első és legfontosabb a mennyiségi szemléletről a minőség-mennyisé ggazdasá- gosság komplex szemléleté­nek elfogadtatása, a terve­zésben és megvalósításban való alkalmazása kell hogy legyen. Ezek után is eredményre csak ott számíthatunk, ahol a minőség a legszűkebb kollektívának, az egyénnek is közvetlen anyagi érde­ke és cselekvésének, tettei­nek vezérlője. Gazsó László Lányoknak — (kis)asszonyoknak S-ModeII divatbemutató Fiatalos nyári ruha szalma- kalappal és táskával Az S-Modell Ruházati Ke­reskedelmi Társaság tava­szi-nyári kollekcióit mutat­ta be Budapesten, a Gun- del Étteremben. A legújabb divatirányoknak megfelelő könnyed, habos nyári ru­hák, tavaszi kosztümök, csipkés, zsabós blúzok — amelyek rövidesen az üzle­tekben is megjelennek — nagy sikert arattak. Képe­ink a divatbemutatón ké­szültek. Féloldalasán gombolt, hú­zott nyakú, romantikus blúz, különleges szabású, gyöngy­gyei díszített szoknyával (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS) KEREKHARASZTRÓL INDULT... Legjobb a jók között Avagy: egy szakmunkás-bizonyítvány rövid története A varró­gép mel­lett ... S isa László, Vaka Ist­ván, Mészáros Ta­más, Kevés Ibolya, Maká- di György, Vince Gábor, Kállai János. Különböző iparágak szakmunkáskép­zősed a hatvani „Damja- nich”-ban, akik Tatabányán, Pesten, vagy éppen Kapu­váron képviselték megyén­ket a nemrég lezajlott or­szágos versenyeken és nem is eredménytelenül. Igazán kiugró siker azonban a nőiruhakészítő Kevés Ibo­lya nevéhez fűződik, aki Szekszárdon a diadalmas el­ső helyet szerezte meg. Hiá­ba is kerestük már a tan­intézetben, hiszen a győze­lemmel együtt jár az idő előtt megkapott szakmun- kás-tbizonyítvány, amit má­sodik hete a hatvani Házi-, Kézmű- és Bőripari Szö­vetkezetben kamatoztat. A szalagtól szólítottuk el, hogy sikeréről és új státu­sáról beszélgessünk. — JMi vezérelte ierre a pályára? Kik voltak legjobb szövetségesei, segítői? Szőke copfjait hátra iga­zítja, majd csöndes-szerény vallomásba fog. — Kerekharaszti ottho­nunkban, ahol asztalos édesapámmal, újságkihordó anyámmal és öcsémmel élünk, már kisiskolás ko­romban a kézimunkázás ér­dekelt a legjobban. Napi -leckéim után az volt az el­ső ! Valószínűleg ügyessé­gem, szorgalmam adta az ötletet szüleimnek, hogy amikor a továbbtanulásra terelődött köztünk a szó, ezt a szakmát, a ruhavar­rást vetették fel. Nem is volt gondom a továbbiak­ban. Igaz, az első esztendő­ben egy-két négyes becsú­szott még a bizonyítvá­nyomba, de később ment minden, mint a karikacsa­pás, és ebben Tóth Lajos- né osztályfőnökünknek kö­szönhetek nagyon sokat. Talán kinézte belőlem, hogy vihetem valamire a szak­mában. Ami a dolgok gya­korlati részét illeti, Tóthpál Józsefné szakoktatónkat kell említenem. Igaz, szigorú volt hozzánk, mindig töb­bet és jobbat követelt, de én úgy érzem, hogy ez hasznunkra szolgált. Akár csak Zöíei Ági, Pete Éva, vagy Kapuszta Csilla társa­sága. ök olyan diáktársa­im voltak, akikkel mindig megértettük egymást, akik elméleti, gyakorlati kérdé­sekben segítő partnernek bizonyultak, és sohasem irigykedtek sikereimre! — Hogyan zajlik le egy szakmunkástanuló-verseny, amilyen a szekszárdi volt? —- Nagyon sokoldalúan kellett rá felkészülnöm, hi­szen szakrajzból, szakszám­tanból éppen úgy kaptunk feladatokat, mint például anyagismeretből. Ez mind jól ment. Aztán következett az igazi próbatétel, az el­méleti és gyakorlati isme­retek összegzéséről valló munkadarab elkészítése. Nekem egy előszabott kosz­tümkabátot kellett megcsi­nálnom, bélelve, válltömő- vel, öt óra alatt. Időn be­lül teljesítettem, bár ennek csak akkor lett volna je­lentősége, ha az elméleti tárgyak után holtverseny alakul ki az élen. Kevés Ibolya tehát máso­dik hete kereső szakmun­kás. Egyelőre Tapolcsányi Józsefné szalagvezető keze alatt konfekciós ruhák új- ját, alját szegi, de Hege­dűs Ferencné szövetkezeti elnöknek más az elképzelé­se vele kapcsolatban. A mé­retes részlegnél szeretné hasznosítani a nyúlánk, kis­sé talán zárkózott leányzó ügyességét, szakmaszere­tetét. Bizonnyal nem is okoz csalódást. Annál kevésbé, mivel családi körben már évek óta „neve van” Ibolyá­nak, ő varrja a rokonság hölgytagjainak a ruháit. Persze szívességből, elra­gadtatott köszönetért, ami­nek az őszinteségéhez nem férhet kétség. Arany keze van ennek a lánynak, mondta minap is az egyik nagynéni, amibe a megdi­csért belepirult. — De vajon mi követke­zik ezután? Kitart hűség­gel a szövetkezet mellett, vagy netán valamelyik sef- telő butikos szolgálatába állítja tehetségét, készségét? Válasza komoly, meggyő­ző. — Én többszörösen bizo­nyítani szeretnék és első­sorban önmagam előtt. így legközelebbi tervem a pesti Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskola elvégzése, ami az eddiginél is több szakmai, gyakorlati tudás­sal gazdagítja az embert. És álmaim közé tartozik, hogy egyszer magam tervezzem a legkülönbözőbb viseleti cé­lú női ruhákat, amelyek akár innen, akár valamely más vállalat műhelyeiből kikerülnek. Lehet, hogy mindez merésznek tűnik. Én azonban a többért, a jobbért ezután is ugyanúgy le tudok mondani a szóra­kozásról, mint ahogyan há­rom esztendeig csak a szakmunkásbizonyítvány megszerzése érdekelt, és ezért olykor éjfélekig ta­nultam ... Az Alkotó Ifjúság moz­galom hatvani kiállításán, a Damjanich Szakmunkás- képző Intézetben, jó egy hónappal ezelőtt láttam Kevés Ibolya méterszer mé­teres, csodálatos kalotasze­gi térítőjét, és azt a fehér, csipkével díszített alkalmi blúzt, amelyet azóta is be­mutatóról bemutatóra cipel­nek a rendezők. Megcsodál­tam, és dicsértem a kezét, aki e darabokat megterem­tette. Öröm, hogy most már ismerem is szülőjüket. Moldvay Győző Ha keveset hallunk is róluk... Szereplés és küldetés Szerény intézet Eger álta­lános iskolái között a Klapka utcai. A benne folyó oktató­nevelő munkáról, kulturális és sporttevékenységről a vá­ros csak ritkán értesül. Pe­dig igazán büszke lehetne egy-két dologra, időnként hírt adhatna például az is­kolában működő néptánc- csoportról is. Ez a tizenhét fős, alsó tagozatos kislányok­ból álló együttes legutóbb — néhány hete — a városi kisdobos és úttörő művészeti szemlén a népi játékok ka­tegóriájában bronz fokoza­tot ért el. Harmadik helyezettekről — tudom — nem nagyon szo­kás beszélni. Magam sem emlegetném, ha ezek a csi­nos, szép arcú, jó mozgású kislányok magától értetődően tudnának a hallott ének- zeneszámra táncolni. Maga­biztosan előadott táncuk ze­néjét azonban sajnos nem élvezik, a dallamok nem pezsdítik őket, mert — nem hallják. Siketek ... Általános iskolájukban öt éve működik a néptánccso­port. Éppen most ünneplik kedves jubileumukat. Annak idején három tanárnő: Ká­kái Istvánná, dr. Tóth Fe­rencné és Kovács Miklósné bábáskodott az együttes megszületésénél. A szakköri jelleggel működő gárda szak­mai-művészeti irányítását hivatásos koreográfus: Nemes Józsefné, a Mikófalvi Nép­táncegyüttes művészeti veze­tője vállalta. A táncszakkör nemcsak kellemes és hasznos elfog­laltságot nyújt a hallássé­rült gyerekeknek, de nagy­szerű pedagógiai kísérlet színtere is egyben. A gyer­mekek internátusi életének zártságát úgy próbálták ol­dani a nevelők, hogy hasonló korú lányokat hívtak a tánc­csoportba az Egri Gyermek- városból. Az eltelt öt év során olyan táncokat és népi játékokat adtak elő, ami életkori sa­játosságaiknak legjobban megfelelt. Legsikeresebb szá­maik: a „Pusztafalusi leány­tánc", a „Menyasszony-bú­csúztató”, a „Kender szüle­tése” és a „Fehér liliomszál”. Szerepléseik elsődleges szín­tere az iskola, de műsoraik üde színfoltok a hallássérül­tek megyei csoportjának rendezvényein is. Szorgal­mukat és tehetségüket bizo­nyítja, hogy a hallássérültek számára Budapesten rende­zett április 4-i kulturális be­mutatóról, 1979-ben kitüntető oklevéllel tértek haza. Egy évre rá ugyanilyen szépen szerepeltek a FIN-rendezvé- nyek során, a hallássérültek kulturális vetélkedőjén is. 1981-ben a rokkant szemé­lyek nemzetközi éve tisztele­tére rendezett nagyszabású gálaműsoron Budapesten si­keres szereplésükért emlék­tárgyakat és emléklapot kaptak. 1982-ben pedig már fődíjat, serleget nyertek a hallássérültek fővárosi ver­senyén. Ezek a fellépések zömében sorstársaik előtt zajlottak, de megméretett tudásuk nemegyszer a „hallók” előtt is. Amikor például 1980-ban a Magyar Televízió doku­mentumfilmet forgatott a si­ketek egri iskolájában, a tánccsoport egyik sikeres produkciója is helyet kapott a filmben. Megalakulásuk óta állandó résztvevői a gye­rekek az egri, Hámán Kató Üttörőház kulturális sereg­szemléinek is. Részesei az általános iskolák közötti ne­mes versengésnek. S fellé­péseikkel a hallók között küldetést teljesítenek. Ilosvai Ferenc összeállította: Németi Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents