Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 7., szombat _ A Sport SZOT-üdülő melletti épületben újabb húsz, I. osztá­lyú helyet alakítottak ki. A házat mintegy másfélmillió forintért újították fel (Fotó: Perl Márton) Akármerre jártam, akárki­vel beszeltem hegyes-völgyes tájain, kissé szertelen el­rendezésű településein, min­denki azt mondta: — Nagyon szép vidék ez a Mátra. Természetes, hogy a hazaiak is, a külföldiek is szívesen jönnek hozzánk. Elfogultság ez a javából, de miért ne lennének azok az itt élők, az itt dolgozók? Jómagam igyekeztem a va­lós tényekre építeni kör- útam alkalmával. Azok a szentek Lassan már szokássá válik hazánk legmagasabb helyén lévő települését csak a ^.Há­rom-szentek” néven emle­getni. Pedig Mátraszentimre, -lászló és -istván csak a szűkebb község. Hozzátarto­zik még Galyatető, Fallóskút és Bagolyirtás is. Lehet gondja elég az itteni tanácselnöknek, Szabad La­josnak. Ö maga is otthonról hozta a szlovák nyelv isme­retét. — Most tárgyaltuk végre­hajtó bizottsági ülésen a köz­ellátás kérdéseit. Eljöttek az érintett vállalatok vezetői is. Ügy gondolom, sikerült meg­egyeznünk. Mert furcsa dolog: kis or­szág a miénk, de mintha a harminc kilométernyi távol­ság egészen komoly akadályt okozna az élelmiszert szállító teherautóknak. Főként a zöldség- és gyü­mölcsfélék keresettek. Egy kis üzlet működik ugyan a tanácsházától nem messzi­re, de ... A ZÖLDÉRT meg­ígérte, hogy jó ellátást biz­tosít. Egy másik boltot is akarnak építtetni a sportpá­lya közelében. Máshol nincs rá hely. Az őstermelők körül vita kerekedett a múlt év­ben. — A kijelölt helyeken nyugodtan árulhatják a por­tékáikat. Helypénzt sem sze­dünk tőlük. Mit tudnak hoz­ni magukkal? Húsz kiló cse­resznyét? örülünk, ha van, nemhogy helypénzt... ! A falubeliek már javában csinosítják a portákat, a ke­rítéseket. Ott a tábla a be­járat mellett: fizető vendég­szolgálat. Máshol: szoba ki­adó. Egyre többen élnek a lehetőséggel. Már olyan is van, hogy a tíz napra, két hétre érkezett vendégeknek — főz is. A nyári szezonban egy ki­főzde is működik. Megint felújítják Nem tudom, bosszankod­jam vagy nevessek, amikor hallom a galyatetői üdülő vezetőjét. Varga Andrást: — Az idén ismét megkezd­tük az épület felújítását. Alig néhány éve, hogy sok huzavona után, eléggé el­nyújtott módon megtörtént az a bizonyos nagy felújítás. És most megint? Az üdülő vezetője megadóan bólint. Majd annyit mond, hogy ez a tény minősíti is a korábbi munkákat. — Most a Mozaik kisvál­lalat a munkák végzője. Egy szavunk nem lehet ellenük, de a pénzt is megkérik, az tény. Nyári szezon? Van, de a téli is jelentős itt, Gályán. Külföldi csoportokat is fo­gadnak, ahogy gyerekes csa­ládokat is. Van egy turista éttermük, ahol... Hát hogy is mond­jam, a múltban jobb is lehe­tett volna minden. A nyitva tartás is. Este fél nyolckor zárnak. — Teljesen kiszámíthatat­lan a forgalma. Az anyagbe­szerzés sem könnyű. Hús, belsőség vagy sör ... ? Igaz, a vendég akkor jön, ha jól érezheti magát. Ha bőséges a kínálat. De milyen bősé­ges legyen, ha a vendégnem jön. Ördögi körnek látszik ez. Végül csak egyetértünk ab­ban, hogy az elégedett ven­dég a legjobb propagandista — a turista étterem esetében is. — Szeretnénk nagyon jó kapcsolatokat kiépíteni a vendégeinkkel is, a gyön­gyösi és a megyei szervekkel is — mondja búcsúzóul az üdülő vezetője. Minden áprilistól Vörösmarty Turistaház és Szálló. Közismert hely. So­kan kedvelik és jönnek is. — A faházak és az ágyak értékesítésének csak egy ré­sze tartozik hozzánk — ma­gyarázza Bodó Beatrix —, ugyanis a Hungarholtels-hez tartozunk. Alig néhány hete, április 1-től vette át a munkatársai­val az üzletet. Egyelőre elég nagy csend, bár májustól egyre inkább megtelik a ház. — Étel- és italkínálatunk jó — mondja a fiatal vezető. — Nekem nincs okom pa­naszra az alapanyag beszer­zésére vonatkozóan. Csak azt hittem, hogy forgalmasabb hely lesz ez. Különben a munkatársaim is erre számí­tottak. A Sástó Étterem vezetését is április 1-től vette át szer­ződésre Fülöp János, aki a mátraszentistváni Vidróczki Éttermet cserélte fel. — Egyelőre annyi a for­galmunk, hogy a rezsit fe­dezni tudja. Hogy miért nincs tábla az út mentén? Nem engedi a tanács. Annyit mondtak, lesz majd az a szo­kásos villa-kés, de az is, hogy mikor? Kis büszkeséggel mutatta meg az étlapot is. Nem volt nehéz kiszámítani, hogy egy személy hatvan forintért jócskán ehet és ihat is. Lesz kétféle menü is. Most pedig a legkeresettebb a pisztráng és a halászlé. Április 2-án nyitott a kem­ping is, tudom meg a vezető­jétől, Kovács Lászlónétól. — A Karavaning Klub ajánlkozott, és mi ezt elfo­gadtuk — adta a korai nyi­tás okát. — Most is vannak vendégeink, hatan. Április 27-től pedig már csoportokat fogadunk. Az elmúlt héten megkezdő­dött a főszezon Mátraházán. A Sportüdülő valamennyi szobájába megérkeztek a vendégek ma Lajos igazgató már be­szél főidényről és kiemelten a nyárról. Ök is rendbe ho­zatták a mátraházi üdülőket, Mátrafüreden pedig tavaszi „nagytakarítást” rendeztek Azt már Magyari Géza fő­könyvelő mondja, hogy ösz- szesen mintegy fél millió fo­rintot költöttek ezekre a munkákra. Megkérdeztem: — Azt monják, este tízkor bezárják az üdülőépületeket. Lélek az ajtón se be, se ki azután. Igaz ez? — Részben — válaszolja az igazgató. — Az esti zárás igaz. De utána bármikor ki is mehet, be is jöhet a be­utalt vendég, csak az ügye­letesnek kell szólnia, csen­getnie. Utóvégre — üdülő. Valami megpezsdült Felújíttatja a KPM megyei igazgatósága Mátraszentim- rén a belső utakat, több millióért. Az más, hogy a sástói kőbánya bejáratánál évek óta nem tudnak rendet tartani. Az aszfaltra szóró­dott kőhalmok eléggé veszé­lyessé teszik a közlekedést. Amerre jártam, mindent összevetve, azt tapasztaltam, hogy szorgos készülődés fo­lyik: üzletekben, üdülőkben, autóspihenőkben. Mintha többet tettek volna az idén az illetékesek, mint ameny- nyit korábban: a Mátrában pihenők, az oda látogatók kedvéért. Egy biztos: átfogó intézke­déseket csak az országos összefogás, pénzügyi támo­gatás eredményezhet. G. Molnár Ferenc Új szolgáltatás: Mátrafüreden idén már taxi is rendelkezésé­re áll az üdülő közönségnek Bővült, szépült a kemping, amióta az Idegenforgalmi Hivaftal lett a gazdája. Egyedül a motel maradt fe­lemás. Nincs benne fűtés. Télen nem használható. — Büszkén mondhatom, hogy elég sok a visszatérő vendégünk, az ország külön­böző vidékeiről, főként az Alföldről, de a szomszédos és a távolabbi, nyugati orszá­gokból is. Több mint hatszáz sze­mélyt tudnak fogadni. Lenne többnek is hely, de a négy­zetméter-norma ... ! A csúcstól lefelé Kékestető. Miért lenne egyszerű eljutni a kilátóba? Kerítés itt, kerítés ott. Vé­gül csak sikerül. Maticsek József liftkezelő készségesen közli, hogy a mostani tél eléggé gyér forgalmat hozott, de a hét végeken már öt­hatszáz érdeklődő is akad. Igaz, az a bizonyos presszó — nincs a toronyban. Pedig annak idején úgy tervezték. A torony melletti áfész- vendéglő: zárva. Szünnap. Lejjebb Csordás Lászlóné köszönti a betérőt a kisven­déglőben. A tulajdonos, a férj, odavan Poroszlón. Hal­ért. ment. Itt mindig lehet belsőséget is kapni, de ha­lászlét is. Kőhajításnyival arrébb az élelmiszer kisker. üzletében a két eladó éppen a pultot támasztotta. A főnök, Budai László leszaladt Gyöngyösre. A forgalom? Mit mondja­nak? Az a két havas hét februárban ... aztán semmi. A májustól várják a fordu­latot. Mátraházán az Akadémia üdülőjét több mint félmillió forintért felújítottak külső­leg, tudom meg Szabó Lász­lónétól, az üdülő vezetőjétől. Nálunk nincs ilyen vagy olyan szezon. A kéthetes vál­tások egyenletesen töltik meg a házat. A SZOT üdültetési igazgató­ságán, Mátrafüreden dr. Koz­DE SZÉP EZ A Ml VIDÉKÜNK A Mátra várja vendégeit Eger és az idegenvezetők Szép csendes, unalmas vasárnap délután. Az em­ber sétára indul, s miint mór annyiszor, most is a várban köt ki. Odacsapódik egy csoporthoz, s lassan el­kezd figyelni az idegenvezető szavára. Az idős, kalapos ember olcsó poénokat puk­kant, barackot nyom a gye­rekek fejére, s közben me­sél a vár történetéről. S ahogy hallgatja az ember, egyre inkább bosszankodva veszi tudomásul: a „mese” tele tárgyi tévedéssel, valót­lan adatokkal. — Eger rangja többet ér­demelne. .. — mesélem el az esetet Komáry Endrének, a Heves megyei Idegenfor­galmi Hivatal vezetőjének... — Nézze, igen heterogén az a negyedmillió vendég, akit évente városunkban fo­gadunk. Akkor teszünk jót, ha a kalauzolásban vala­mennyi csoporthoz igazo­dunk. Hogy ki a jó idegen- vezető, annak megítélése nem könnyű dolog. íme egy példa: többen kifogásolták egy kollégánk munkáját. Mór ott tartottam, megkö­szönöm eddigi működését, de a jövőben nem tartunk rá igényt. Aztán egyszer este tízkor csöngetnek a lakáso­mon. Budapestről érkezett egy gimnáziumi csoport, a szállással volt gondjuk, eb­ben kérték segítségemet. Amikor rendeződött a do­log, a történelem szakos (!) tanár kísérő azt mondta, még ezt a kellemetlenséget is kárpótolta a nagyszerű délelőtti idegenvezetés. Utá­nanéztem: a csoportot az a kolléga kalauzolta, akit el akartunk tanácsolni. ★ Az elmúlt évben 9520 csoport — 381 ezer turista — érkezett Egerbe. Az ide­genforgalmi hivatal adatai szerint a városnéző nagy sé­tára 218 alkalommal kísér­ték el a vizsgázott idegen- vezetők a vendégeket. De hát kik is ők, akik tu­lajdonképpen — hacsak né­hány órára is — képviselik a Közép-Európa szerte hí­res történelmi várost? Akik­nek azzal a személyes fele­lősséggel is számolniuk kell, hogy egyéniségük, munká­juk hozzájárul ahhoz, mi­lyen élménnyel távoznak in­nen a belhoni és külországi látogatók. Az Eger TOURIST égisze alatt jelenleg száznegyvenen tevékenykednek. Tanárok, gyógyszerészek, adminisztrá­torok, könyvtárosok, műsza­ki rajzolók, s még sokáig sorolhatnák, kik éreznek kedvet, vállalkoznak arra, hogy megismertessék az ide utazókkal — hacsak kereszt- metszetben is — szűkebb ha­zánk történelmét, bemutas­sák a nevezetességeket, mű­emlékeket. És nemcsak a magyar vendégekkel. Negy­venen beszélnek tizenkét idegen nyelven. ★ Valamennyi idegenvezető vizsgát tesz — fűzi tovább a gondolatsort Komáry End­re. — A Belkereskedelmi Továbbképző Intézet bizott­sága előtt kell számot adni tudósukról. A követelmény egységes: a történelmi, az ideológiai ismeretek mellett nem közömbös a nyelvtudás, a beszédtechnikai képesség sem. A nagy erőpróba az úgynevezett „esetképzés”: hogyan állják m^g helyüket a helyszínen, a hallgatóság előtt. A tanfolyamok szervezése az idegenforgalmi hivatal feladata... — Legutóbb tavaly ősszel indítottuk, májusig tart. Két­százhatvan órát kapnak a résztvevők. Egerben 76. Gyöngyösön 27 hallgatónk van. — Amint a gyakorlat iga~ zolja, nem minden a sikeres vizsga. — Nos, igen a kedv ke­vés. Nem hangzik talán túl nagyképűnek: megszállottság is kell hozzá. Van több olyan idegenvezető, aki holnap tud arról, ha ma megmozdítanak egy követ a városban. ★ Sokféle követelménynek kell hát eleget tenniük az idegenvezetőknek. Nem kö­zömbös, hogyan tudnak kap­csolatot teremteni a csoport­tal, milyen az egyéniségük, mennyire színes az előadás­módjuk. Ám abban egyetért­hetünk: az alap a biztos, sokrétű, tévedhetetlen tárgyi tudás. Semmi sem pótolhat­ja. Mikes Márta

Next

/
Thumbnails
Contents