Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-31 / 127. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. május 31., kedd Hozzájárulás az egyetemes enyhülés előmozdításához Williamsburgi nyilatkozat Tanácskoztak a Hetek Gazdasági és politikai kérdések sorát vitatták meg a williamsburgi csúcstalálkozó résztvevői. Képünkön a hét fejlett tőkés ország vezetője (és a Közös Piac képviselője) a csúcsértekezlet „albumába” szánt fénykép elkészítésére soap kozott fel (Népújság telefotó. — AP—MTI—KS) ■ (Folytatás az 1. oldalról) rizsban, s ennek az akciónak mérlege egészében véve pozitív volt. Kétségkívül, a helyzet nehezebbnek látszik most, mint amilyen 1975-ben, a helsinki csúcstalálkozó idején volt. Ezt követően mondta el megnyitó beszédét Losonczi Pál: — Nagyon örülünk, hogy a helsinki záróokmányt aláíró országok parlamentjeinek tagjai elfogadták a magyar interparlamentáris csoport meghívását és úgy döntöttek, hogy ötödik konferenciájukat Budapesten tartják meg. Magyarország az Interparlamentáris Unió alapítói közé tartozik, és nagyra becsüli e szervezetet. — Ma joggal aggaszt bennünket a nemzetközi helyzet. A fegyverkezési hajsza felgyorsult és veszélyes méreteket ölt, növekszik a bizalmatlanság, és a nemzetközi feszültség. Nem túloznak azok, akik azt mondják, hogy veszélyben vannak a hatvanas évek végén és a hetvenes évek első felében elért nemzetközi enyhülés mindnyájunk számára igen értékes vívmányai. Az enyhülésben történelmi szerepe volt a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia harmincöt állam és kormányfő által aláírt záróokmányának. — Úgy vélem, minden lehetősége megvan annak, hogy az Interparlamentáris Unióban esztendők óta együtt dolgozó, egymást személyesen is jól ismerő parlamenti képviselők most is megőrizzék, sőt gazdagítsák azt a szellemet, amely előző konferenciáikat sikerre vezette. Példát adhatnak a világnak. más világrészek népeinek és kormányainak az együttműködési készségből, egymás iránti tisztéletből és bizalomból — hangsúlyozta az Elnöki Tanács elnöke, majd az V. európai együttműködési és biztonsági konferenciát megnyitottnak nyilvánította. A „parlamentek parlamentje” ezután plenáris ülésen folytatta munkáját. Az első teljes ülésen — osztrák javaslatra — a konferencia elnökévé választották Barcs Sándort, majd a napirend és az ügyrend elfogadása után megkezdődött az általános vita. A viszályok békés elsimításának vágya aligha nevezhető újnak, s időszerűségéből sem veszít. Alátámasztja ezt, hogy 1889 óta csaknem egyhuzamban működik az a nem kormány- szintű szervezet, amely e cél megvalósítása jegyében alakult. Az interparlamentáris Unió, a „Parlamentek parlamentje” egyike a legrégibb nemzetközi szervezeteknek, sőt, a politikaiak közül egy sem mondhat nagyobb múltat magáénak. Alapításának idején, a századvég élesedő konkurren- ciaharca és az egyre erőteljesebb fegyverkezés közepette néhány — ■ őszintén békét hirdető — parlamenti képviselő, (mindenekelőtt az angol William Randel Cremer és a francia Frédéric Passy) úgy vélte: ha valamiféle nemzetközi döntőbíróság foglalkozna a vitás kérdésekkel, elkerülhetőek lennének a konfliktusok. Az 1889. június 30-án Párizsban létrehozott Interparlamentáris Unió az érVasárnap reggel — középeurópai idő szerint délután három órakor — a hét vezető tőkés ország állam-, illetve kormányfőinek részvételével megkezdődött a williamsburgi csúcsértekezlet első munkaülése, amely a jelentések szerint a tervezettnél hosszabb ideig tartott. Az ülésen az állam- és kormányfőkön _ kívül részt vett Gaston Thorn, az Európai Közösségek Bizottságának elnöke is. A munkaülésen az állam- és kormányfők tanácsadóik nélkül a világgazdasági gazdasági helyzetet tekintették át. A vasárnapi eszmecserék híven tükrözték a tőkés világgazdaság rendkívül bonyolult, s a túloptimista amerikaiak kivételével minden résztvevő szerint bizonytalan helyzetét. Az ösz- szesen mintegy 8 és fél órás vasárnapi megbeszéléssorozaton a beszámolók szerint mindenki a saját álláspontját fejtette ki a világgazdaság problémáiról és az orvoslási módjáról. Reagan elnök, ahogy pénzügyminisztere, Donald Regan este beszámolt róla, optimista képet vázolt fel. Szerinte „a legtöbb országban máris fordulat következett be” a recesszióból a fellendülés felé, s ahol még nem, ott is kedvező jelek mutatkoznak. Az amerikai miniszter nem tagadhatta, hogy vita folyt a kamatlábakról és sok szó esett a 23—25 millió munka- nélküliről. Kevesebb idő jutott vasárnap az észak—dél viszony és az eladósodott országok problémáira, mert a délutáni ülésen Reagan vádeklődő országok parlamentjeinek képviselőit tömörítetté. alkalmat adva személyes kapcsolatépítésre, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a találkozók tapasztalatai, a szinte klubhangulatú megbeszéléseken kialakított álláspontok visz- szaíhatnak a kormányok politikájára is. Mindebből következik, hogy a napirenden mindig az adott pillanat legégetőbb kérdései szerepeltek. Az első időszakban a hágai békekonferenciák összehívására összpontosítottak, s tény: az azokon 1899. és 1907) kidolgozott konvenciók az IPU munkájának eredményeit is tükrözték. A sikert azonban sokk követte: az első világháború kitörésekor a béketeremtés eszméje összeomla- ni látszott, s a szervezet — 1921-ig — nem is tartott konferenciát. ■ A húszas években a korábbinál jóval több taggal rendelkező szervezetnek ismét volt mit tennie. Érthetően — friss és keserű tapasztalatok birtokában — ratlanul a fegyverzetkorlátozási nyilatkozatra terelte a szót. „Williamsburgi nyilatkozat" címmel a fejlett tőkés országok kilencedik csúcstalálkozójának résztvevői vasárnap este rövid közös állásfoglalást adtak ki, amely a fegyverzetkorlátozás kérdéseiben alapvetően az Egyesült Államok álláspontját tükrözi. Jóllehet a nyilatkozat mentes a hasonló amerikai okmányokban megszokott szovjetellenes megfogalmazásoktól, tartalma és születésének körülményei arra vallanak, hogy a Fehér Háznak az első napon sikerült rákényszerítenie akaratát a partnerekre. A vezető tőkés hatalmak „a szabadság és igazságosság védelmében” jelentős katonai erőt kívánnak fenntartani, de közben kifejezik óhajukat arra, hogy „komoly fegyverzetkorlátozási tárgyalások útján elérjék a fegyverzet alacsonyabb szintre való leszállítását”. Erre a célra azonban csak a Nyugat által előterjesztett eddigi — a Szovjetunió által már elutasított — javaslatokat erősítik újra meg mind a hadászati, mind az eurohadászati rakéták korlátozásáról folyó tárgyalásokon, s visszautasítják „a Nyugat megosztására irányuló kísérleteket”. Ilyen kísérletnek minősül az aláírók szemében a Szovjetuniónak az a felfogása, hogy addig nem szerelheti le saját közép-hatótávolságú rakétáit, amíg két NATO- országból —- Franciaroszág- ból és Nagy-Britanniából leginkább a háború elkerüléséről esett szó, s ekkor került igazán előtérbe a leszerelés kérdése. A második világháború ismét elsöpörte a reményeket, 1939 és 1917 között egyetlen konferencia sem volt. A világ azóta nagyot változott, s ez tükröződött az újjászervezett IPU-ban is. A polgári parlamentek mellett megjelentek az újonnan kialakult szocialista világ és az egyre nagyobb önállósult volt gyarmatok parlamenti képviselői, a paletta színesebb lett, a hangnem határozottabb, s a régi kérdések új formában vetődték fel. Mind több és több országban alakultak meg az Interparlamentáris Unió-csoportok, amelyek aztán elküldték küldöttségeiket a konferenciákra, bekapcsolódtak az egyes munkaibizottságokba. A hetvenes években a párbeszéd és az enyhülési folyamat beindulása az IPU számára több lehetőséget, s egyszersmind nagyobb feleugyanilyen rakéták fenyegetik teljes európai területét. Az amerikai álláspontot fogadja el — ha nem is „tisztán” — a nyilatkozat akkor is, amikor az aláíró országok biztonságának „oszthatatlanságáról és globális alapon való megközelítéséről” beszél. Közvetlenül a nyilatkozat közzététele után Shultz amerikai külügyminiszter sajtó- tájékoztatón értelmezte azt, s mindenekelőtt azt emelte ki, hogy első ízben fordult elő, hogy Japán, amely nem tagja a NATO-szövetségnek, s Franciaország, amely nem tagja a NATO katonai szervezetének, egy ilyen közös állásfoglaláshoz csatlakozott. Shultz — az amerikai portékát dicsérve — „igen erőteljes”, „fontos", „pozitív” okmánynak nevezte a nyilatkozatot, amelynek ötlete, úgymond, szombaton este, a találkozó résztvevőinek első megbeszélése alkalmával született a miniszter szerint. Az amerikai külügyminiszter szántszándékkal nyitva hagyta a kérdést, hogy az ötlet kitől származott, ám Cheysson francia külügyminiszter a maga sajtótájékoztatóján ezzel egyidejűleg kijelentette, hogy a külügyminiszterek „éjfélkor kaptak utasítást a csúcstalálkozó elnökétől”, azaz Reagantól, a munka megkezdésére. Ezután a hét ország külügyminisztere egész délelőtt a megfogalmazáson dolgozott, s nem véletlen, hogy Shultz megtagadta a választ minden kérdésre, amely ezt a munkafolyamatot érintette. lősséget is hozott. Ezekben az esztendőkben a személyes kapcsolatok, az egymásra figyelő partnerek eszmecseréi fontosnak bizonyultak a bizalom erősítése szempontjából. Az európai biztonság és együttműködés tárgyában az IPU 1973-ban tartotta első értekezletét Helsinkiben; következtetései két évvel előzték meg a 35 állam kormányának képviselői által elfogadott záródokumentumot. Másodszor 1975-ben Belgrádban vitatták meg a 35 aláíró ország parlamentjeinek képviselői a záródokumentumból adódó feladatokat. A harmadik találkozót 1978-ban Bécsben tartották, legutóbb pedig 1980- ban Brüsszelben találkoztak a képviselők, mindenekelőtt a madridi találkozó összehívásának, munkájának elősegítését tartván szem előtt. Május 30-tól Budapest a házigazdája az európai biztonság és együttműködés kérdéseit megvitató IPU-ta_ nácskozásnak. A színhely megválasztása jelzi Magyar- ország tekintélyét, amelyet a szervezetben élvez; egyike az IPU alapító tagjainak Első ízben 1896-ban, a VII. konferenciát rendezték Budapesten), s ma, amikor a szervezetnek már csaknem száz tagországa van, a végrehajtó bizottság 11 tagja közül egyet hazánk delegál. Interparlamentáris Unió — 94 éve a békéért Szőszi Júlia, az MTI munkatársa írja: —( Külpolitikai kommentárunk )— Gemajel szorítóban AKI FIGYELEMMEL KÍSÉRTE a hétvége híreit, azt komoly aggodalom tölthette el a libanoni helyzet miatt. Robbanásig fokozódott a feszültség a Bekaa- völgyben, ahol szíriai és izraeli csapatok néznek egymással farkasszemet. Miközben az izraeli légierő állandósította a felderítést, újabb és újabb lőszerszál- lítmányok, harckocsik és tüzérségi ütegek érkeztek, A megfigyelők — kelettől nyugatig — attól tartót^ taik, hogy küszöbön áll a szíriai és az izraeli erők összecsapása. Vasárnapra aztán viszonylagos nyugalom támadt. Komolyabb incidens nem történt. Már önmagában ez is megnyugtató. Ügy tűnik, Amin Gemajel libanoni elnök nagyszabású diplomáciai offenzívába kezdett. Első lépésként arra törekszik, hogy minél előbb tartsanak rendkívüli arab csúcsértekezletet. Meghívta Bejrútiba Sedli Klibit, az Arab Liga főtitkárát, s várhatóan személyes megbízottakat küld az arab vezetőkhöz, hogy megnyerje támogatásukat. AZ ÜT AZONBAN, amelyen Gemajel jár, rendkívül kockázatos. Az arab államok egy része ugyanis nem nézi jó szemmel a Szíria elszigetelésére irányuló amerikai—libanoni kampányt. Líbia egyenesen szankciókat követel Libanonnal szemben. Az pedig világos, hogy a libanoni elnök ki akarja szorítani a palesztin és a szíriai erőket is. E tekintetben Izrael bizonyos lélektani előnyt élvez. Amerikai támogatással arról próbálja meggyőzni a világot, hogy Szíria támadásra készül. És bármily átlátszó ürügy ez, alkalmasnak látszik arra, hogy az izraeli csapatok távozását elodázzák, és hogy fölkészítsék a közvéleményt az esetleges Tel Aviv-i megelőző hadművelet erkölcsi jogosságának elfogadására. Második lépésként Gemajel elnök a keresztény és a mohamedán erőket szeretné összebékíteni. Vasárnap, Nyugat-Bejrútiban, ennek a témának szentelte beszédének jelentős részét. Hosszú esztendők óta most először fordult elő, hogy az ország keresztény államfője a jobbára mohamedánok által lakott városrészben nyilvános beszédet mondott. Semmi kétség: a Bejrút környéki hegyvidéken váltakozó hevességgel dúló harc a keresztény-falangista és a druz-szocialista milícia között, veszélyezteti Libanon egységét, az állam legalapvetőbb érdekeit. ANÉLKÜL, HOGY JÓSOLNI AKARNÁNK, előre látható: Gemajel számára mindkét lépés próbatétel lesz. Az elsőnél az arab országok, államok már többször kinyilvánított ellenérzésébe botolhat, a másodiknál a vallási fanatizmusba. Az esetleg járható út keskeny, s ahhoz meg kellene szereznie Damaszkusz és a palesztinok hozzájárulását. De nagy kérdés, hogy — látva egy általános, igazságos rendezéshez való szír és palesztin hozzájárulást — Izrael ezután ném táncolna-e vissza? Gyapay Dénes MOSZKVA Arvid Pelse, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP KB pártellenőrzési bizottságának elnöke, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte, a Szocialista Munka Hőse cím kétszeres kitüntetettje vasárnap hosszas betegség után, életének 85. évében elhunyt. TOKIO Hétfőn hajnalban újabb erős földrengés volt Japán Hokkaido szigetének csendes-óceáni partvidékén. A földmozgás erőssége a Richter-skála szerint 5,8 fokozatú volt. Egyelőre nem ismeretes, hogy az újabb földmozgásnak voltak-e áldozatai és keletkeztek-e károk. A múlt heti földrengéskor 54 ember meghalt és 48 személy eltűnt. MADRID A spanyol kormány véglegesen döntött: az amerikai F—18-as vadászbombázókkal újítja fel a légierő gépparkját. A korábban jelzett 84 darab repülőgép helyett 72-t vásárol az amerikai McDonnel Douglas cégtől, amellyel a szerződést hétfőn aláírták Madridban. A csökkentést pénzügyi nehézségekkel indokolták. ROMA A torinói bíróság hétfőn megkezdte az Első vonal nevű terrorszervezet 135 vádlottjának perét A tárgyalás során az 1976. és 1980 közötti kommandóakciókért vonják felelősségre őket, amelynek során 8 gyilkosságot, 11 súlyos testi sértést és 109 különböző egyéb bűncselekményt, köztük rablást, fegyveres támadást követtek el Torinóban és környékén. BONN s Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter vasárnap kétnapos hivatalos látogatásra Bonnba érkezett. A Pentagon vezetője hétfőn látogatást tett a Bundeswehr több egységénél és kedden találkozik kollégájával, Manfred Wörnerrel. Ezeken a megbeszéléseken az új közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták telepítéséről és a kérdéskörrel kap: csolatos genfi tárgyalásokról lesz szó. MANILA Az Egyesült Államok katonai és gazdasági segélyicí- mén mintegy 900 millió dollárt folyósít a Fülöp-szige- teknek azért, hogy a manilai kormány az 1984—89-es időszakra átengedi Washingtonnak két, Manilához közeli katonai támaszpont használatának jogát. A hírt manilai kormányforrások jelentették be hétfőn. ROMA A világ legkisebb és legrégibb köztársaságában, a Közép-Olaszország hegyei között fekvő San Marinóban vasárnap általános választásokat tartottak. Hivatalos bejelentés szerint a néppárti, baloldali koalíció eggyel növelte parlamenti mandátumainak számát.
