Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-29 / 126. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. május 29., vasárnap A Profi, avagy Kémek, egymás között ~ ‘í I Ifjúsági dalosünnep j Égerben j Szombaton délután fél 3-tól kezdődött a megyeszékhelyen — a Székesegyház előtti lépcsősoron — a VI. egri ifjúsági dalosünnep, amelynek ,keretében tizenhat diákkórus adott ízelítőt felkészültségéből, képességeiből. A kulturális esemény fénypontja volt az összkórus számok bemutatása. Vezényelt: 'Víg Józsefné, Korepta Katalin, Dienes Tiborné, Dudás Anna és Szabóné Vass Márta. A közönség tetszését megnyerte a mintegy ezer ifjú színvonalas produkciója. Levéltári kiadvány Kossuth-i ratokról MINDENNAPI NYELVÜNK A magyar nyelv hete alkalmával tartott egyik előadásomon kérdezte meg egyik hallgatóm: mi a különbség a két címbeli szóalak között. A falujukban, az öregebbek nyelvhasználatában nem jelentkezik semmi különbség. Példát is idézett, mely szerint a nagyot köszönt nyelvi forma helyett gyakran hallja a nagyot köszöntött neki nyelvi alakulatot. Annak idején Arany Jánosnak más volt a véleménye: „A magyar ember nem köszönti ismerősét, hanem köszön neki”. Közmondásaink is ezt erősítik meg. Csak egy példát idézünk bizonyításul: Ki a papnak nem köszön, átalesik a küszöbön. Ezt az alakváltozatot nem találjuk szólásgyűjteményeinkben: Ki a papot nem köszönti... Mai nyelvérzékünk és nyelvhasználati gyakorlatunk is ezekkel a nyelvi formákkal él: köszön mindenkinek, köszönni illik, köszönő viszony, nem fogadja köszönésemet. Köznyelvi nyelvérzékünk eltérő használati értékekben él a köszönt igealakkal és származékaival: köszönt valakit névnapján, felköszöntötte kitüntetése alkalmából. Arany éppen ebben a beszédhelyzetben pél- dálódzik a köszön és a köszönt eltérő használatáról: „Uram, köszöntöttem önt. Pedig ma nincs nevemnap- ja!” Mai nyelvhasználatunkban a köszön és a köszönt ezeket a jelentéseket és használati értékeket közvetíti: a köszön rokon értelmű szópárja: üdvözöl, a köszönt megfelelője: jókívánságait fejezi ki. Ebbe a jelentéskörbe helyezhetjük bele ezeket a nyelvi formákat: felköszönt, felköszöntő, névnapi köszöntő stb. Ha tehát valakinek jó estét kívánok, akkor köszönök neki. Ha pedig jókívánságaimat tolmácsolom valakinek, akkor köszöntőm őt. A köszön ige igekötős változatai is gyakran jelentkeznek mai nyelvhasználatunkban: beköszön, elköszön, ráköszön, odaköszön, visszaköszön stb. A köszön és a köszönt közötti mai használati értékkülönbséget jól érzékelteti ez a szövegrészlet is: „Amióta anya vagyok, engem is köszöntenek, s megköszönjük, hogy köszöntének”. (Magyar Hírlap, Képes Melléklet, 1983. máj. 7.). A meg- igekötő új jelentésárnyalatot kölcsönzött a köszön igének. Ezt tapasztalhatjuk meg ebből a példasorból is: leköszön, beköszöntött a nyár stb. A finom különbségtevést érzékelteti ez az aforizma is: „Mindent neki köszönhetek, azért nem köszönök neki” (Bogdánfi Sándor: Aforizmák, Híd, 1970). Dr. Bakos József Ötezer éves balta — szarvasagancsból Körülbelül ötezer évvel ezelőtt, az újkőkorban készítette és használta a gazdája azt a szarvasagancsból megformált baltát, amely ezekben a napokban Paks térségében, kavicskotrás közben került elő a Dunából. A 21 centiméter hosszú, nagyjából egy kiló súlyú szerszámnak hajdan nyele is volt, és minden bizonnyal tükörfényesre volt csiszolva. Egy éven belül ez már a második őskori lelet a Dunának erről a szakaszáról. Korábban egy őstuloktülköt találtak. Mindkét lelet a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumot gazdagította. Találó a film címe, s nemcsak a főhős tulajdonságaira illik, hanem az alkotók képességeire is. Végig fordulatos, izgalmas A Profi című francia krimi, kitűnő nyáresti szórakozás. Nem szeretem egyébként a sztárfilmeket. Zavar, ha túlságosan egy figurára koncentrálnak, legyen az akár a világ legszebb asszonya, vagy férfija. Cselekmény, ötlet, fantázia nélkül a legjobb vágású figura is csak légüres térben mozog. Kevesen jönnek rá, hogy nem elég a már kivívott (botrány) hírnév, kell a sikerhez olyan stáb, amely „föladja a labdát”. Belmondo nem akármilyen színész. Kerestek hát neki egy egyáltalán nem hétköznapi szerepet. Egy eladott hírszerző alakját, aki bosszút akar állni volt főnökein, szervezetén. így hát a mérkőzés a „legjobbak” között folyik, mindkét oldalon különleges képességű férfiak állnak. A mese szerint a Belmondo alakította figura megtévesztett ember, aki meggyőződésből vállalt egy politikai merényletet, de közben fordult a kocka, s ke- különleges figurák — kémek, Szombaton befejeződött a televíziós gyermekműsorok és gyermekfilmek kőszegi szemléje. A kétévente sorra kerülő, ezúttal ötödször meg" rendezett programban huszonnyolc műsort vetítettek, s értékeltek. A bemutatott alkotásokat szinte valameny- nyi dunántúli településen végignézhették az érdeklődők. — Mi a lecke? — kérdezte Apa. — ‘Csak számtanból van — rakosgatta füzeteit ide- oda Tomi. — Na, mutasd, fiam! Hozd ide! És cigit is hozzál, és szólj Anyádnak, hogy ne zavarjon minket, mert tanulunk! Félóra múlva minden zére játszották a célpontjául kijelölt elnöknek. Ezt nem tudja megemészteni, ezért akarja megalázni, porba sújtani volt kollégáit. így hát a klasszikus alaphelyzet alakul ki: egy poklot járt hős áll szemben egy velejéig korrupt, szadista, erkölcstelen „biztonsági szol- gált"-tál. Egyértelműen kivívja tehát rokonszenvün- ket, annál is inkább, mert Lúdas Matyi-szerű trükkökkel veri át ellenfeleit. Különös : bármilyen kíméletlen módon számol le a szemben állókkal, megkönnyebbült derültséget vált ki cselekedeteivel, mert valami még iszonyúbb tettet akadályoz meg. Megvédi feleségét, bátran besétál a felállított csapdába, ügyesen siklik ki a legagyafúrtabb kelepcéből. Egyszóval saját fegyvereikkel intézi el azokat, akik minden létező szabályt — még a személyes barátság betyárbecsületét is — felrúgnak, s megtévesztették, áldozatul dobták őt. így, hogy a bűnügyi film történetét nem a hétköznapi élet közegébe helyezik, még játékosabbá, érdekfeszítőbbé teszik. Ugyanis a mindennapi ember örül, ha ilyen terroristák, rendőrök — A konferencia jellegű — tehát a műveket nem rangsoroló — kőszegi szemlén kritikusok, írók, pedagógusok, esztéták, rendezők, dramaturgok, szociológusok cserélték ki véleményüket a látottakról. Idén először a legérdekeltebbek, a gyermekek is részt vettek a vitában. A kezdeményezés jól együtt volt a számtanlecke elkészítéséhez Tomi kipirult arccal olvasta fel a leckét. — Egy biciklista sebessége 15 kilométer óránként, egy aútóé 160, egy lovas kocsié pedig 25. Az országúton haladnak. 12 óra múlva milyen messzire jutnak? — Tegnap pontosan ilyen leckét csináltunk meg. Tetesznek rendet egymás között, mert közben elfeledkezhet arról’, hogy őt is jól kupán vághatják, ha egyedül megy a sötét utcán. Itt azonban önmagunkban ugyanúgy félrehúzódhatunk, mint az egyik leszámolási jelenetben látható kis virághordó emberke: csak tessék, csak csinálják, ennyivel is kevesebben vannak. Még a magányos hőssel szemben kialakult rokonszenvünk is súlytalan, nincs különösebb/ tétje akciójának, talán csak annak a képzeletbeli afrikai államnak lesz jobb, amelyiknek a zsarnokát elteszi láb alól. De még ez sem olyan fontos, csak annyira, hogy ne valamiféle paródiát lássunk, hanem olyan sztorit, amelyben valódi indulatok mozgatják a szereplőket. Egyáltalán nem baj, hogy itt nem esik szó magvas társadalmi és emberi kérdésekről. Amit fölvállal a film, azt adja is: a ki nevet a végén című társasjáték eredeti változatát. Szerencsés az is, hogy Jean-Paul Belmondo mellé olyan színészeket válogattak, akik képesek összetettebb alakok megformálására is. így nem érezük azt, hogy barátunk fél kézzel el tudná intézni az egész bandát, csak ki kell töltenie másfél órát, mert ilyen hosszú egy film. Különféle, ellentmondásos érzelmektől fűtött figurákból áll össze a Profi ellen küzdő csapat. A jól megírt forgatókönyvet szép tájakon vitték filmszalagra. Tovább növeli a mű hatását Ennio Morri- come hangulatos zenéje. Együttvéve igazán jó időtöltés annak ez az alkotás, aki nem vár mindig valami eget verően nagy mondandót. Az, amit lát, felér egy keresztrejtvény izgalmával. bevált: őszintén és kritikusan mondtak véleményt, a kamerákkal rögzített vitájukat képernyőn kísérték figyelemmel a szakemberek tanácskozásuk előtt. Egységes tetszést, vagy osztatlan elutasítást egyébként a gyermekközönség előtt is csak egy-egy műsor váltott ki. hát, mi a gondod, kisfiam? — kérdezte gyanútlanul Apa. Tomi a példát bámulta. — Te, Apa, Paelyik országúton mennek ezek? — Hogyhogy melyiken? Teljesen mindegy. Az a feladat, hogy kiszámold: 12 óra múlva milyen messzire jutnak. Nem?! Tomi la fejét vakarta. — Persze, igazad van, de ha egyszerre indul a bica- jos, az autó, meg a lovas kocsi, akkor irtó széles hely kell, hogy mind a hárman elférjenek egymás mellett. Van nálunk ilyen széles út? Apa nagyot szívott a cigarettából, majdnem behor- padt a feje. — Ez házi feladat, kisfiam, és nem holmi verseny. Neked most az a dolgod, hogy kiszámítsd a biciklis, az autó, meg a tudomisén minek a megtett útját. Tehát. Egy óra alatt á biciklis 15 kilométert tesz meg, akkor 12 óra alatt... — összeszorzom a tizenkettőt a tizenöttel. — Ügy van — dőlt elégedetten Apa a fotelba. — Az 180, de szerintem ez sok. Képzeld szegény biciklistát! 12 órán keresztül nem pisil, nem eszik. Egyezzünk meg 100 kilométerben, jó? — Ez nem alku tárgya, fiam, ez matematika. — De így nem igazságos. — Egyet jegyezzél meg. A matematikában az eredmények nem igazságosak, A Borsodi Levéltári Füzetek 20. köteteként megjelent az egykori Zemplén vármegyei Levéltár Kossuth Lajossal és családjával kapcsolatos iratainak teljes gyűjteménye. A kötetben közzétett 234 irat mintegy hatvan százaléka most került először nyilvánosságra. Tartalmazza a kötet azokat az 1836-os törvényhatósági határozatokat, amelyekkel Kossuth elfogása ellen hanem igazak vagy nem igazak. Menjünk tovább! Mi van,még? — Az autó — mondta halkan Tomi. — Itt is a 160-at szorozzuk meg a tizenkettővel? Csönd volt. Anya tányércsörgése hallatszott be a konyhából. Apa arra gondolt, hogy legközelebb ő fog mosogatni. — 1920 — szólalt meg diadalmasan Tomi. — Jó. Mehetünk tovább. — 1Azért ennek a kocsinak borzasztó nagy a sebessége, nem gondolod. Apa? Apa arca enyhén elszíne- ződött. — Hagyd már abba, fiam! Számold ki to lovas kocsit is, ne szötyörögj any- nyit! — Ugye, ez a példa azért nem igaz, mert nem igazságos az eredménye? — Ürítsd ki a hamutartót, és számold ki a lovas kocsit, és befejeztük a mai házi feladatot! Tomi tűnődve vitte ki a hamutartót, nyitotta ki a szemétláda tetejét, és szórta mellé a hamut. — Ne kiabálj a gyerekkel! — üvöltött be Anya a fürdőszobából. — Nem kiabálok vele, de mindig máson jár az esze, muszáj kordában tartani! — motyogta Apa. — Apa, baj van — érkezett vissza Tomi. — A példa nem írja, hogy a lovas kocsi elé hány ló van bekötve. tiltakoztak, illetve szabadon bocsátását kérték. Szerepel benne az a leirat is, amelyet Kossuth pénzügyminiszterként szülőfaluja — Monok — adóügyében küldött Zemplén vármegyéhez: engedélyezte a község adóhátralékának részletekben történő fizetését. A kötet érdekességei közé tartozik az a tűzoltóéi szabályzattervezet, amelyet Sátoraljaújhely számára készített Kossuth. — Az most teljesen mindegy. A sebességét tudod, az a lényeg — vizezett meg Apa egy zsebkendőt, és a homlokára tette. — Egy óra nem elég nektek? — kérdezte Anya az ajtón bedugva hajcsavarók- kal téli fején. — Minek gyötrőd azt a szegény gyereket? — Mindjárt készen leszünk. Csak azt kell eldöntenünk, hogy hány ló legyen a kocsi elé bekötve — mondta üdén Tomi. — Legalább két ló kellene, ugye?! — Minél több, Unnál hamarabb leszünk túl rajta — pihegte Apa . a zsebkendő alól. Tomi számolt, kivont, ösz- szeadott. Ragyogó arccal nézett megtört apjára, aki a kimerültségtől mély álomba zuhant. — Kisfiam, gyere uzsonnázni! — szól Anya, s Tomi repült. — Itt vagyok! — Apádnak is szóljál! — Jó, de előbb van még egy példa, amit meg kell csinálni. — Na, mondjad, Kisfiam! — Hat tyúk van egy baromfiudvarban. A gazdasz- szony három tojást talál mindennap. Hány tyúk kell ahhoz, hogy 24 tojást tojjanak mindennap, ha most minden másnap tojik a hat tyúk közül valamelyik? Egyáltalán, a hat-tyúk szók1 tak tojni? Szűcs Mariann Gábor László Gyermekműsorok, -filmek szemléje Kőszegeo
