Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-03 / 103. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 3., kedd 5. MÁR A 20-AS ÉVEKBEN Utazás a mozgólépcsőn Képünkön a budapesti metró egyik állomásának mozgólépcsőit látjuk, egy gyenge forgalmú napszakban. A képen az utazás helyes és helytelen (fogódzás nélküli) formáira egyaránt találunk példákat EGY KÜLÖNÖS GYŰJTEMÉNY Katasztrófaposta Az első mozgólépcső születési dátumát nem könnyű felderíteni. A krónika .szerint 1892-ben egy New York-i mérnök kapott szabadalmat „escalator”-ra. Kezdetben nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a találmánynak. A kezdeti példányoknak az volt a legfőbb hibájuk, hogy nem volt be- és kifutási terük, vagyis az utasnak azonnal az emelkedő pólyáira kellett rálépnie, és ez csakugyan balesetveszélyes volt. A városiasodás, a földalatti vasutak, aluljárok, a nagyméretű áruházaik építése azonban hamarosan szinte kötelezte a tervezőket, hogy divatba hozzák a mozgólépcsőket. Az 1920-as években már világszerte elterjedtek. Érdemes röviden összehasonlítani az eddig ismert tömegközlekedési eszközöket a mozgólépcső sajátos tulajdonságaival. Villamos, autóbusz esetében az ember álló járműre száll fel, amely csak akkor indul el, amikor az utas elfoglalta a helyét, leült vagy megkapaszkodott. Ezeken a közlekedési eszközökön az utas tétlen résztvevője a közlekedésnek. A mozgólépcsőn más a helyzet. Itt mozgásban lévő lépcsőre lép, sőt a rálépés után maga is előrehaladhat a mozgásban lévő szalagon. Végül pedig a mozgásban lévő lépcsőről lép le ismét a mozdulatlan talajra. Mindez az utastól sokirányú alkalmazkodást, más szóval közreműködést kíván. Személyes fizikai és pszichikai adottságai fokozottabban megszabják, befolyásolják közlekedési magatartását. Adottságaitól, magatartásától függ, mennyire biztonságosan utazik a lépcsőn, sőt az a többi utas biztonságára is hatással van. A baleseti statisztikák elemzéséből az derül ki, hogy a veszélyes események bekövetkezésében nagyobb szerepe van az utasok magatartásának, mint a zsúfoltságnak. A bélyeg'kdállítás látogatói megilletődötten, többen kissé borzongva állnak egy különös gyűjtemény előtt. A bekeretezett üveglap alatt szakadozott, megpörkölődött, néhol vérfoltos, vagy a víztől, olajtól elmosódott, alig kibetűzhető címzésű borítékok láthatók. Felirata: Katasztrófaposta. E az aerofilatélia egyik ága repülőgép, hajó vagy vasúti szerencsétlenségből megmentett leveleket tartalmaz. A küldemény az eseményre utaló bélyegzőt kapja vagy ilyen szövegű ragjegyet. A nagyon megviselteket külön borítékba teszik, és a posta ezen igazolja a kései kézbesítés okát. Lángokból, tengerből mentett levelek A szomorúan érdekes esetek közül való, amikor a budapest—bécsi vonalon 1918. július 13-án Ausztriában lezuhant egy repülőgép. Két pilótája szörnyethalt. Ugyanezen a járaton nyolc nappal később 150 méter magasból zuhant le gép. A postazsákok tartalmából mindkét esetben alig néhány darabot sikerült megtalálni, és a címzetthez eljuttatni. Algírban a légipostajárat gépét 1927. március 21-én érte végzetes szerencsétlenség: lezuhant és elégett. A rajta lévő postai küldemények egy részét kimentették a lángokból, és a katasztrófára utaló szövegű bélyegzővel továbbították. Két évvel később, november 16-án, a Marseille—Tunisz járat gépe Korzikánál a tengerbe zuhant. A postáról, ami nem ázott el teljesen, a leveleket a címzetteknek elküldték. Marokkónál 1930-ban ugyancsak a tengerbe zuhant a Dél-Amerika—Marokkó— Franciaország vonalon közlekedő gép. Személyzete elpusztult, a postazsákot csak hetek múlva vetették felszínre a hullámok. Ami küldeményt az elmosódott és megszárított címzésből sikerült ki betűzni, az eseményről beszámoló ragjeggyel elküldték a címzettekhez. Másfél évtizedes késéssel A Batávia—Hollandia között holland gép bonyolította le a légi közlekedést; s 1935-ben a bushiri repülőtéren a felszállás után lezuhant és elégett. Az utasok közül többen meghaltak vagy megsérültek. Ennek a szerencsétlenségnek is vannak filatéliai dokumentumai. Az egész világsajtót bejárta a hír, amikor a németek büszkesége, a Hindenburg léghajó 1937. május 6-án az Egyesült Államokban, Lakehurst- nál, lezuhant. Ezúttal is sikerült néhány megpörkölődött levelet megmenteni. A debreceni repülőtér közelében 1938. augusztus 12-én a Szent István nemzetközi repülőtalálkozóra újságírókat szállító gép lezuhant. A fedélzeten tartózkodó tizenkét személy a katasztrófa áldozata lett. Elgondolható, mit érzett az az újságíró, aki hirtelen föllépett betegsége miatt kénytelen volt otthon maradni, s helyette más ment a halálba ... A Budapest—Nagyvárad—Kolozsvár —Marosvásárhely között közlekedő Junkers (Ju—42) repülőgép 1941. január 17-én leszállás közben Nagyváradnál kigyulladt. Tíz utasa meghalt, kilencet megmentettek. A postai küldeményeket, amelyek erősen megrongálódtak, több napos késéssel kézbesítették. Svájcban, 1964-ben, egy gleccseren tizennégy évvel ezelőtt lezuhant repülőgép roncsait és a pilóta maradványait találták meg. A postazsák érintetlen volt, és tartalmát málsfél évtizedes késéssel továbbították. Az S. S. Excaliber amerikai luxus óceánhajó 1950. június 27-én alig hagyta el a kikötőt, hogy utasait 43 napos Földközi-tengeri útra vigye, amikor félreértett sípjelzés miatt összeütközött a dán Columbia hajóval. Az Excaliberen tűz ütött ki, amit egy közeli hajának sikerült eloltania. Az utasokat és a személyzetet vontatóhajó vette a fedélzetére, a postazsákot kihalászták a tengerből, és a vizes, olajos fol- tú leveleket New Yorkból küldték el a címzetteknek. Emlékbélyegzővel - celofánborítékban Az Andrea Doris nevű óriás olasz luxushajó 1956. július 26-án a nyílt tengeren összeütközött a Stockholm nevű svéd hajóval. Az utasokat ezúttal is sikerült megmenteni, a posta zsákban lévő leveleket megszárították, és a katasztrófára emlékeztető bélyegzővel továbbították. Sok halottja, súlyos sebesültje volt annak a vasúti szerencsétlenségnek, amely 1965. december 18-án Sala- mandra közelében történt. A roncsok alól kimentett leveleket a portugál posta továbbította. Szerencsésebb kimenetelű eset volt NSZK- ban, a Bielefeld vasútállomáson, amikor egy vasúti kocsi kigyulladt. A tűz és az oltás miatt megrongálódott leveleket celofánborítékba csomagolva kézbesítették. A legújabb aviatikái sport: a sárkányrepülés már annyira fejlett, hogy megkísérelték levelek szállítására alkalmazni. Egy ismert bajnokot, M. Miltont kérték fel, hogy Angliából Franciaországba továbbítsa a postát. A szerkezet azonban fölmondta a szolgálatot, és a viharos tengerbe zuhant. A pilótát egy szovjet teherhajó kimentette. Az átnedvesedett postát ezúttal is sikerült megszárítani. (h. e.) H eti umor ét elején Ernst mind a két fülét megégette. — Hogyan történhetett? — kérdezte csodálkozva az orvos. — Éppen a nadrágomat vasaltam, amikor megszólalt a telefon. És ahelyett, hogy a hallgató után nyúltam volna, a forró vasalót tartottam a fülemhez. — És hogyan égette meg a másik fülét is? — Mert hát telefonálnom kellett az orvosi ügyeletre is! ★ Egy falusi kocsmában az egyik vendég megkérdi a kocsmárostól: — Mondja, ezt a tyúkot fájó szívvel vágta le, ugye? — Miért? — Mert olyan az íze, mintha maga sok éven keresztül szívósan küzdött volna önmagával, míg végül rászánta magát! ★ Aki ok nélkül tud nevetni, annak minden oka megvan rá, hogy vidám legyen. ★ — Aki előre akar jutni — mondja Steiger úr az egyik kollégájának — annak kapcsolatokat kell szereznie. — Oh, nem is tudom — vélekedik a kolléga — az egyik barátom már évek óta a lottótársaság igazgatójával együtt kuglizik, és még egyetlenegyszer sem nyert a lottón! ★ — Megmutattam a férjemnek a bundámon a kikopott helyeket, és tudod, mit ajándékozott nekem karácsonyra? Hajnövesztőszert! ★ Huber fel-alá rohangál az irodában, és hangosan nyög: — Ez az őrült fejfájás! A végén még elvesztem az eszemet! A főnök megjegyzi: — Ha beteg, menjen haza. De ne dicsekedjen! NAGY BECSÜLETÜK VOLT ,,Mészáros-posta“ A francia gyermekek hisznek a Mars-lakók létezésében Ősbálna Egykoron a szárazföldön éltek a bálnák, ezek a nagy testű tengeri emlősök — állítja francia, amerikai és pakisztáni tudósok egy csoportja. A Science Magazine legújabb száma Ismerteti bizonyítékaikat, amelyek az 1978-ban Pakisztánban, a Himalája lábainál talá ősbálna maradványainak tanulmányozásán alapulnak. Ez a bálna a tudósok kormeghatározása szerint a földtörténeti eocén kórban, mintegy 45—50 millió évvel ezelőtt élt és az eddig ismert legrégibb és legkezdetlegesebb testi felépitésű példány. „Feltételezésünk szerint az ősbálna eredetileg húsevő szárazföldi emlős volt, amely hallal is táplálkozva, fokozatosan a tengerpartra tette át életterét. A tenger halgazdagságának vonzásában fokozatosan eltávolodott a parttól és a vízi életmódhoz alkalmazkodva tengeri állat lett belőle” — fejti ki Philp Ginge- rich, az University of Michigan tanára. Gingerich, az ősbálnát felfedező expedíció vezetője elmondotta, hogy következtetéseik három fő tényezőn alapulnak. A maradványt olyan üledékes kőzetben fedezték fel, amelynek kémiai tulajdonságai inkább szárazföldi, mint tengeri környezetre jellemzőek. A legfontosabb bizonyítékot azonban az ősbálna koponyájában megmaradt hallószerv szolgáltatta. A tudósok által „Paki- cetusnak” elnevezett bálna fülének felépítése olyan, mint szárazföldi emlősé. ,A mai bálnáknak nincs fülkagylójuk és külső hallójáratuk, másként érzékelik a hangokat. Az evolúció során kifejlődött, a radarelv alapján működő hallószervükkel tájékozódnak. Az ősbálna koponyamaradványa azonban arra utal, hogy a Pakice- tusnak nem volt a mai bálnákhoz hasonló „radarszerű’' hallószerve. A tudósok többsége osztja azt a nézetet, hogy a bálnák eg. farkasszerű szárazföldi emlőstől, a Dissacustól származnak. A rejtély kulcsa azonban még mindig hiányzik: a Dissacus mikor, hol, hogyan és miért hagyta el a szárazföldet, és lett bálna belőle — hangsúlyozza Gingeric professzor, aki társaival újabb pakisztáni expedíciót tervez további ősbálnakövületek feltárására. A középkori Németországban a mészáros céhek is részt vettek a városok közötti levélközvetítésben. A nagy kéreskedelmi központok között volt ugyan magán. vagy állami postaszolgálat, de háborús események idején ezek nem működtek, vagy ha igen, ki voltak téve az ellenség támadásainak. A magánosok vagy püspökségek, katonai parancsnokok vagy közüle- tek által küldött futárok sem mindig érték el céljukat: gyakran megtámadták őket, és a levelek, küldemé. nyék illetéktelenek kezébe jutottak. Így került sor a mészáros céhek bekapcsolására a hírek, üzenetek közvetítésébe. Ezek a céhek ugyanis embereikkel hajtatták egyik területről a másikra marháikat, és őrzésükre jól felfegyverzett, erős testalkatú mészároslegényeket adtak, akik megvédték az állatokat, és egyúttal hivata. los vagy magánhíreket is továbbítottak. Nagy becsületük volt, mert munkájukat megbízhatóan látták el. Ez a „Metzger-Post” („mészáros-posta”) évszázadokon át működött. Magyarországon is működött ilyen „mészáros-posta” Tudunk a debreceni és a szegedi postajáratokról. Útvonalaik általában a nemzetközi kereskedelem vonalai voltak, hiszen a magyar élőmarháit szívesen vásárolták meg a szomszédos Ausztriában, Csehországban, Itáliában. A Budáról Pozsonyon át Bécsbe vezető utal „mészáros-útnak” nevezték, de volt ilyen út Kassára vagy Váradra is. Feljegyezték, hogy nemcsak magyarok, de németek és törökök is igénybe vették ezeket a szolgáltatásokat. Így például a budai Musztafa pasa 1579-ben kiadott török tanú. sítványa szerint a szegedi mészárosok voltak ebben az időben a város postásai. Nemcsak a magyarországi török parancsnokokhoz vitték a leveleket, hanem még Belgrádiban, Konstantinápolyban is megfordultak. Tarsolyokban, ládákban vitték a leveleket, és ha megérkeztek egy-egy városba, hangos kürtszóval jelezték. A lakosság köréjük gyűlt, leste az érkező híreket. A mészároslegények kikérdezték a köréjük sereglő embereket, és így nemcsak hoztak, de vittek is híreket megbízóiknak. Ezek a hírek sokfélék voltak, például a -törökök vagy németek hadmozdulatait, intézkedéseit tartalmazták, és így tájékoztatták a városok és a hatóságok a velük szövetséges csapatokat a készülő ellenséges tevékenységről. A mészáros céhek e munkát eleinte díjtalanul végezték, mert vágási és húsértékesítési jogaik gyakorlásával jelentős jövedelmet biztosítottak tagjaiknak. Tekintélyükre jellemző, hogy egyes céhek főurak kíséretéhez lovas bandériumokat adtak. Gazdaságukat és hatalmukat jól mutatja példá. u-1, hogy Ulászló magyar király szorult anyagi helyzetében a mészáros céhtől kért kölcsönt, de mint okmány tanúsítja, a céh nem tartotta a királyt hitelképesnek, és nem adott neki kölcsönt. Ghymessy László kutatási anyagában olvashatjuk, hogy a „mészáros-posta” a XV— XVI. században virágzott hazánkban, és megbízha. tóbbnak tartották, mint a hivatalos császári postaszoh gálatot. Működésüket nagyra értékelték, a szegedi barátok levéltárában 53 eredeti oklevél tanúsítja, hogy a „mészáros-postát” még az orszá. got megszállva tartó törökök is megbecsülték, szolgálatai, kát igénybe vették, s ezért adómentességet kaptak. Az osztrák császár 1722-ben megszüntette a mészáros-postát, állami kezelésbe vette a postaszolgáltatást. A városok ez ellen tiltakoztak, mert a céh postaszolgálatát megbízhatóbb- nak tartották, mint a császárét. (r. j.) A francia gyerekek közül majdnem minden második hisz a Földön kívüli lények létezésében, sőt, minden kilencedik azt állítja, hogy már saját szemével látta más világok képviselőit; ez derült ki abból a közvélemény-kutatásból, amelyet az Enfants-Magazine című párizsi havi folyóirat rendezett a 6—12 éves korosztály körében. A gyermekek így képzelik el más csillagok lakóit: „Mások, mint mi” (82%), „emberhez hasonlóak” (14%), „zöldek” (45%), „igen nagy, gömb alakú fejük és antennáik vannak” ,(67%), „láthatatlanságra képesek” (28 %, „halhatatlanságra képesek” (36%), és mindenesetre „szuperintelligensek” (41 %), mégha „csúnyák” is (64%). A fiúk 69%-a és a lányok 55%-a szemrebbenés nélkül „merő kíváncsiság, ból” hajlandó volna követni az ismeretlen lényt annak a világába. (Volksstimme)
