Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 1., vasárnap 3. Proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság — ma Beszélgetés Kiss Sándorral, a megyei pártbizottság titkárával Május 1-e a munka, a munkásszolidaritás, a proletár internacionalizmus ünnepe. Napjainkban különösen nagy jelentősége van a munkásosztály világméretű összefogásának, a kommunista és munkáspártok együttműködésének. A béke megvédése érdekében következetesen fel kell lépni az enyhülésért, csak együttes összefogással szüntethető meg a kizsákmányolás, de összefogás szükséges egyes országokban a nemzeti függetlenség kivívásához is. Elmondhatjuk azt is, hogy a szocialista országokon belül a gazdasági építőmunka is csak közös összefogással vezethet eredményre. Mégis, ha a proletár internacionalizmusról beszélünk, ez sokak számára inkább múltat idéző fogalomnak tűnik, mint a mai, a napi politika szerves részének. Kiss Sándorral, a megyei pártbizottság titkárával ezért beszélgettünk arról, hogy az internacionalizmus mennyire élő fogalom napjainkban, és mennyire segíti céljaink valóra váltását. — A proletár internacionalizmus a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történetének, jelenének és jövőjének egyik alapvető tétele. Elveit — a történelmi tapasztalatokból kiindulva — Marx és Engels fogalmazták meg az elmúlt század közepén majd Lenin fejlesztette tovább. Ezekben az elvekben az a felismerés tükröződött, hogy a világ munkásságának közös érdekből fakadóan közös a célja, s csak együttes összefogással szüntetheti meg a kizsákmányolást, veheti fel a harcot a tőke ellen, küzdhet a világ minden pontján felszabadulásáért. „A tőke — írta Lenin — nemzetközi erő, hogy legyőzzük, ahhoz a munkások nemzetközi szövetsége, nemzetközi testvérisége szükséges.” A proletár internacionalizmus a múltban gyökerező, de a jelenben és a jövőben is élőn ható tényező. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert még előfordul, hogy e fogalomhoz is tapad egyfajta múltba nézés, arány tévesztés a közgondolkodásban. Gyakrabban jut eszünkbe e szó hallatán a magyar internacionalista, Lukács tábornok Spanyolországot, megjárt katonája, mint amennyire tudatos mai értelme, egyre gazdagodó tartalma. A századforduló óta gyökeres változás ment végbe a világban, a forradalmi erők harcának eredményeként létrejött a Szovjetunió, s példáját követve, általa segítve, a második világégés után a szocializmushoz vezető utat választotta Európa több országa, köztük a mi népünk is. Ez a forradalmi átalakulás áttörte öreg kontinensünk, Európa határát, s más kontinensen is újabb, korábban gyarmati, félgyarmati sorban tengődő ország népe kezdte meg a szocializmus építését. Kialakult a szocialista országok három világrészre kiterjedő új típusú közössége. Létrejött a szocialista világrend- szer, amely rövid idő alatt képes volt megteremteni egy egyensúlyi helyzetet a kapitalista világrendszerrel szemben. Ez a forradalmi folyamat, amely objektív, napjainkban is tart, igazolják ezt a fejlődő országokban történtek, a forrongó Latin-Amerika, a nicaraguai hazafiak áldozatos tettei, Afrika népeinek öntudatos ébredése. A nemzetközi imperializmus mindezt — lényegéből fakadóan — nem nézi jó szemmel, el akarja kerülni saját pusztulását, s erőinek egyesítésével meg akarja állítani a szocializmus, a világ haladó erőinek térhódítását. A reagani adminisztráció — hidegháború határát súroló — politikája jól tükrözi ezt az emberiséget veszélyeztető elhatározást, azt a politikát, amely soha nem tapasztalt mértékű fegyverkezést kényszerít a világra, nem mond le a szocializmus megsemmisítéséről, még az űrháború lehetőségét is kilátásba helyezve veszélyezteti a világbékét. Ezek tények. Olyan tények, amelyek meghatározzák a proletár internacionalizmus mában érvényes tartalmát, feladatát. A mai politikai helyzetben minden eddiginél nagyobb szükség van a világ munkásainak, a haladó erőknek az összefogására. Arra, hogy a világ forradalmi folyamatának három fő ereje — a szocialista világ országai, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a harmadik világ haladó erői — osztályalapon nyugvó egységben működjön együtt. Ma, amikor a világ kommunista és munkáspártjai önállóan határozzák meg politikájukat, az internacionalizmus elvének iránytűt kell jelentenie. Ebből fakadóan arra van szükség, hogy a proletár internacionalizmus minden torzítástól mentesen érvényesüljön. Sajnos, ez még nincs mindig így. Előfordul az internacionalizmus tartalmának leszűkítése. Torz tükörként hat a burzsoá propaganda, amelynek jelenleg is kedvelt fogása az internacionalizmus és a hazafiság szem- beállítása, a nemzeti és a nemzetközi érdekek egymást kizáró ellentétként való kezelése. E mögött a munkásság és forradalmi pártjai, a szocialista országok egységének megbontására irányuló szándék húzódik meg. Ennek nem szabad teret engedni. Mert csak a marxizmus—leninizmus talajából táplálkozó proletár internacionalizmus elvének érvényesítésével vagyunk képesek megoldani legfontosabb tennivalóinkat, azt, hogy világméretekben előmozdítsuk a társadalmi fejlődést, s ezzel együtt biztosítsuk az emberi lét fenntartását, a békét. — Napjainkban a baráti szocialista országok egyaránt a szocialista társadalmat építik, de természetesen nemzeti sajátosságaik figyelembevételével. Ez az eltérő mód nem gyengíti-e az internacionalizmust, és nem erősíti-e egyes országokban a nacionalizmust? — A szocialista országok a marxizmus—leninizmus elvei alapján haladnak a szocializmus építésének útján. De az természetes, hogy ezeknek az elveknek gyakorlati megvalósulásában nincsenek sablonok — rosz- szul tettük, amikor ezt hittük, és rosszul tennénk, ha hinnénk! — és nincs automatizmus. A szocialista országok alapvető nemzeti és nemzetközi érdekei elválaszthatatlanul összefonódnak, ezzel együtt azonban érvényesülnek bizonyos sajátosságok, amelyek az eltérő történelmi múltból, a földrajzi adottságokból, a gazdaság fejlettségi szintjéből fakadnak. A nemzeti, illetve a nemzetközi érdekek viszonylagos önállósággal bírnak, amelyek magukban hordják az ellentmondások, az egyoldalúságok lehetőségét. A szocialista országok kommunista pártjainak objektív érdeke ezeknek az ellentmondásoknak idejekoráni feltárása, helyes értelmezése, feloldása az érdekek tudatos és tervszerű összeegyeztetésével. A fő hangsúly a nemzetközi és a nemzeti érdek összehangolásán és nem az alá-, illetve a fölé- rendelésen van. Az érdekek egyoldalú értelmezése, szétválasztása, egyiknek a másik kárára való érvényesítése hibákhoz vezethet, s egy országban sem eredményezhet tényleges előrehaladást. A szocialista országok eredményei közösek, egy adott nép sikerei az építőmunkában a többi ország sikerét is jelentik, viszont egy adott ország problémái — így van ez most Lengyelország esetében —, a többi szocialista ország gondjait is növelik. A nemzeti érdek túlzott előtérbe állítása a nemzetközi érdek lebecsülésére, az internacionalista álláspontról való letérés konfliktushelyzethez vezethet, és méhében hordja a nacionalizmust. A szocialista országok sem mentesek attól, hogy időnként felerősödjenek nacionalista nézetek. S ennek nemcsak múltbeli gyökerei vannak — bár itt Kelet- Európában még azok sem lebecsülendők. A nemzeti létnek és a nemzeti tudatnak a szocializmusban is vannak valódi problémái. Bebizonyosodott, hogy átmenetileg a valóságos érdekek, illetve ezek sérelme még inkább a vélt érdekek a nemzeti ellentéteket, a nacionalizmust a szocialista építés során is táplálhatják. Ilyen veszélyt rejthet magában például a lenini nemzetiségi politika megsértése, következetlen megvalósítása is, vagy az, ha a fejlődés által felvetett új kérdések nem kapnak megfelelő marxista—leninista választ. Jobban megközelítve a kérdést: nem a nemzeti sajátosságok létében van a veszély; ez természetes, ezzel számolni kell minden esetben, hanem abban, ha ezt, vagy az ellenkezőjét eltúlozzuk, ha megsértjük a szocialista építés alapvető törvényszerűségeit. A szocialista nemzet érdekeinek szolgálata elválaszthatatlan az internacionalizmustól, a szocialista országok együttműködése alapfeltétele minden egyes szocialista fejlődésnek. — Már az előző kérdésben is benne volt érintőlegesen, hogy a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság nem egymást kizáró, hanem egymással együtt élő fogalmak. — Erre már utaltam az előző kérdésre adott válaszomban is. A szocialista országok nemzeti és nemzetközi érdekeinek összefüggéséből, objektív dialektikájából következik, hogy a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus egymást feltételezi, egymástól elválaszthatatlan. Zalka Máté egy írásában ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Igen, internacionalisták vagyunk, de szívünk legféltettebb szerelme mindig szülőföldünk marad. Ha nem szereted a hazádat, ahol születtél és felnőttél, azt a földet, amely táplál téged, az eget, a fákat, akkor nem érted az internacionalizmus lényegét, a más népekkel való kapcsolatod értelmét, amely saját hazád szeretetének érzéséből fakad. Enélkül az internacionalizmus puszta szó marad.” S ez ma sincsen másképpen. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus egysége a szocialista gyakorlatban testesül meg. A szocialista hazafiság cselekvő hazafiság, ma azt követeli tőlünk, hogy az igazi nagy nemzeti programunk megvalósításán, a fejlett szocializmus építésén minden erőnkkel és energiánkkal, legjobb tudásunk és képességünk szerint, alkotó módon dolgozzunk! Ezt követeli tőlünk a proletár internacionalizmus is. A szavakban megnyilvánuló internacionalizmussal éppúgy nem megyünk semmire, mint a tettek nélküli haza- fisággal. Lenin ezt így fejezte ki: „Valójában csak egyetlen nemzetköziség van: az önfeláldozó munka, a forradalmi mozgalom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében saját országunkban, s ugyanennek a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi eszközökkel) kivétel nélkül minden országban.” Tehát akkor vagyunk jó hazafiak, ha saját országunkban becsületes, kitartó munkát végzünk, akkor teszünk legtöbbet az internacionalizmusért, ha saját országunkban, vagy ki-ki a saját országában eredményesen építi a szocializmust. A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus egy tőről fakad. — Végezetül még egy kérdést! Ideológiai munkánk során alapvető, hogy ne csupán elméleti oldalról közelítsük meg a kérdéseket, hanem a gyakorlat oldaláról is vizsgáljuk. — Ügy gondolom, hogy az eddig elmondottak sem csupán az elmélet talaján álltak, hanem a társadalmi valóságból, a társadalmi gyakorlatból merítettek. Hogy ez mennyire így van, igazolja, hogy a társadalmi haladás élvonalában vagyunk, a munkásosztály igazságérzetéhez illő, a dolgozó tömegek érdekeit kifejezésre juttató társadalmat építünk. Ennek jelentősége, hatása nemcsak nemzeti. A szocialista világrend- szer létrejötte a munkásszolidaritásnak egy minőségileg új szakaszát jelenti. A proletár internacionalizmus nem csupán a munkás- osztály, a munkásosztály élcsapatának, a kommunistáknak az ügye, mondhatjuk úgy is, hogy állami rangra emelkedett, elvei érvényesülnek a szocialista államok intézményrendszerében is, növelve gyakorlati megvalósulásuk lehetőségeit. A proletár internacionalizmus elvének megvalósulása tükröződött azokban a megmozdulásokban, amelyek során szót emelt népünk, a világ haladó erőivel együtt, Angela Davis szabadságáért, segítettük a vietnami népet az amerikai agresszorok elleni jogos harcában, vagy abban a támogatásban, amit fejlődő országoknak nyújtunk. Magyar szakemberek dolgoznak Latin-Amerika, Afrika, Közel-Kelet, országaiban, egyetemeinken több ezer külföldi diák tanul. Fiatalok összefogásával szakmunkásképző intézet épült Vietnamban, gyermek- város létesül Kambodzsában. A szocialista országok sokoldalú kapcsolatát, együttműködését testesíti meg a KGST és a Varsói Szerződés. De az elv gyakorlatban való érvényesülésére hozhatunk példákat megyénkből is. Az egerszóláti tsz libatenyésztésben szerzett tapasztalatait átadta vietnami barátainknak, csehszlovák kombájnok aratnak megyénk gabonatábláin, s fordítva sem késik á segítség. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutató Intézete több szocialista ország mezőgazdasági szakemberei vei tart fenn a kutatási eredményekben is tetten érhető kapcsolatot. NDK-ban gyártott gépek fejtik a lignitet a visontai szénmezőn, öt szocialista ország tanárképző főiskolájával szervez közös tanácskozásokat rendszeresen a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola. A cselekvő, a mindennapok gyakorlatában is megnyilvánuló internacionalizmus szép példáját adják azok az immáron több mint egy évtizedre visszatekintő testvérkapcsolatok, amelyek egyre gazdagodó tartalommal kötik megyénk lakosságát a Csu- vas ASZSZK, valamint a bulgáriai Targoviste megye dolgozóihoz. — Köszönjük a beszélgetést! Kaposi Levente
