Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-25 / 122. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 25., szerda 3. EGY A SOK KÖZÜL Kis bolt, nagy gondokkal Nincs, nincs, nincs... Egy igazi kereskedőnek, higgye el, ezt a legfájóbb mondani. Mégis, de gyakran rákény­szerülünk! Romín István, az egri áfész kerecsendi élelmiszer- boltjának vezetőjén látszik, ezerszer ki panaszkodta már magát. Most azonban ez a délelőtti zárás utáni máso­dik óra is az üzletben talál­ja, különösen neki van ke­seredve. Munkahelye egyike azoknak a kis falusi boltok­nak, amelyeknek fő felada­tuk, hogy a községben élő­ket ellássák naponta szük­séges élelmiszerekkel, ház­tartási cikkekkel. Árukészlete négyszázezer forintnyi, s ez elvileg ele­gendő a közel kétezernyi la­kosnak, különösen úgy, hogy még egy mini háziboltban, s egy büfében is vásárolhat­nak a kerecsen diek. Nincs különösebb baj a kínálás minőségével sem. A mirelithűtő és a kivágotta­kat bemutató „vitrin” mel­lett még két hűtő biztosítja a romlandó áruk frisseségét. A nyitva tartás az itt élők munkaidejéhez igazodik töb­bé kevésbé. Azért kevésbé, mert délelőtt is, délután is főleg a korai órákban, hét­től kilencig, háromtól fél ötig érkeznek a vevők, utána fél tizenegyig, illetve hatig már csak egy-egy betévedő akad. Ilyenkor bizony az üzlet há­rom dolgozója úgy érzi, el- fecsérlődik energiája. Már csak azért is, mert az áruát­vételre viszont majd mindig zárás után kerül sor, ami alaposan megnyújtja munka­idejüket. Ez azonban csak a gondok kisebb része. A nagyobb, hogy az üzlet vezetőjének pillanatnyilag 29 ki nem vett szabadnapja van, feleségé­nek, aki mellette dolgozik, 27j a pénztárosnak 24. Ki­venni akkor lehetne, ha he­lyettest tudnának keríteni, ez azonban aligha lehetséges egy olyan faluban, ahol min­den épkézláb ember dolgo­zik. Persze, még ha megérné pihenő nélkül talpon lenni... Román István azonban azt mondja, ha a lelkét kiteszi, akkor sem tudja fizetését — amely a forgalomból is függ — négyezer fölé tornázni. De hogyan is tudná, ha hiába állítja össze mégoly pontosan is rendelését, telje­sen esetleges, hogy mikor mi fut be. A hentesárut Gyön­gyösről kapják, a pékárut Egerből, a süteményt Sziha- lomról, a mirelitet Miskolc­ról. Az egyebeket a Füszért- től. Ez utóbbi céggel van a legtöbb problémájuk. — Most mondja meg... 1 Ebben a hónapban már má­sodszor nem kapom meg a kért lisztmennyiséget — tár­ja szét karját az üzletvezető. — S a vevők azt hiszik, a hiánynak én vagyok az oka. És hány ilyen eset van! Nemrégiben nemhogy sört, még kólát sem tudtam adni a nagy melegben. De ez bármelyik cikkel előfordul­hat. (Máskor csak egyszerűen késve érkezik, mondjuk, a reggeli pékáru... Nézze! Az elmúlt hét év alatt, - úgy érzem már mindent meg­próbáltam. Könyörögtem, ve­szekedtem: nincs tovább. Feleségemmel az utolsó he­tünket töltjük itt. A megoldás? Kerecsenden nemsokára felépül az ABC- kisáruház, mélynek valószí­nűleg már csak méretei miatt sem lesznek ellátási, illetve személyi nehézségei. A jelenlegi üzlet azonban, amelynek szerepét egy kor­szerűbb fogja átvenni, csak egyike a kis falvak kis bolt­jainak. S ABC sem épülhet még mindenütt... (németi) Megelőzhető a pusztulás A BM—MÉM együttes rendelete az erdők tűz elleni védelméről A belügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter együttes rendeletet adott ki az er­dők tűz elleni védelméről. A jogszabály a szakembe­rek, illetve a kirándulók kötelezettségeit és felada­tait egységesen meghatároz­za. A tűzgyújtás szabályai egyfelől előírják, hogy az erdőben, és az erdőtől szá­mított kétszáz méter távol­ságon belül nyílt lángot használni, tüzet gyújtani, égő dohányneműt, vagy gyufát eldobni — az erre a célra kijelölt helyek kivé­telével — nem szabad. Meg­határozták azt is, hogy az erdőbe vezető utak, ösvé­nyek, nyiladékok bejáratá­nál, az autós pihenőknél, valamint a tűzrakóhelyeken az erdő kezelőjének a sza­bályokra figyelmeztető — s jól látható — táblákat kell elhelyeznie. Az erdő kezelő­je köteles a kijelölt tűzra- kóhely környékét az éghe­tő anyagoktól megtisztíta­ni, és a tűzrakóhely mellett a tűzoltáshoz homokot, vagy földet biztosítani. Aki a tűzrakóhelyen, illetőleg az erdőben és az erdő szé­létől számított kétszáz mé­teren belül engedéllyel tü­zet gyújt — erre az erdő kezelője adhat engedélyt —, köteles a tűz állandó fel­ügyeletéről és biztonságos eloltásáról gondoskodni. Az erdőben kiránduló, vagy ott táborozó csoport vezetője a résztvevőket köteles kiok­tatni a tüzelésre, a dohány­zásra és a nyílt láng hasz­nálatára vonatkozó szabá­lyokról. A jogszabály meghatároz­za a tűzesetek megelőzésével kapcsolatos teendőket; pél­dául előírja, hogy a park­erdőben az autós pihenőket legalább két, egymástól tíz méter távolságra levő, két- két méter széles, a száraz növényzettől tisztán tartott és gyomtalanított védősáv­val kell körülvenni. Megha­tározták a fokozott tűzve­szély időszakára vonatkozó szabályokat, amikor is ál­talános tűzgyújtási tilalmat rendelhetnék él; ebben az időszakban az erdő kezelője a területre való belépést és természetesen az ott-tartóz- kodást az erdőbe vezető út bejáratánál elhelyezett táb­lákon korlátozhatja, illetve megtilthatja. A két miniszter együttes rendelete körültekintően intézkedik arról, hogy mér­séklődjenek az erdei tűz­károk. Évről évre jelentős területeken pusztított a tűz, jórészt azért, mert az erdő­be látogató kirándulók gon­datlanul járnak el, nem veszik figyelembe a leg­alapvetőbb biztonsági elő­írásokat sem. A már élet­be lépett rendelet az erdők tűz elleni védelmének va­lamennyi kérdését egysége­sen kezeli, betartásával nagy biztonsággal megelőzhető a nemzeti vagyon pusztu­lása. Nem mindenki közömbös... A mezőgazdaság szolgálatában Kiselejtezett .mozdonyok A MAv által kiselejtezett mozdonyok kazánjai kitűnően hasznosíthatók fűtésre, illetve gőztermelésre. Ezért Bács-Kiskun megyében ez ideig 50 mezőgazdasági üzem vásárolt ilyen mozdonyt, mivel ezek ára — a felújítási költségeket is beszámítva — még mindig jelentősen olcsóbb az új kazánénál. További előnyük az is, hogy a drága olaj helyett földgázzal, szükség esetén szénnel, vagy egyéb mezőgazdasági hulladékanyaggal is fűt- hetők (MTI fotó — Karáth Imre felv. — KS) Békemozgalmi aktivisták Az Országos Béketanács, hagyományaihoz híven, minden májusban, a béke- és barátsági hónap alkal­mából elismerésben részesí­ti azokat a személyeket és kollektívákat, akik és ame­lyek tevékenységükkel je­lentősen hozzájárultak a mozgalom céljainak valóra váltásához, kiemelkedő eredményeket értek el a termelésben, valamint a bé­ke építésében. A mozga­lom országos elnöksége eb­ben az évben — figyelem­be véve a társadalmi és tömegszervezetek javasla­tait — 120 személyt és 65 kollektívát tüntetett ki. A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházá­ban kedden megtartott ün­nepségen 54-en vették át Hazát csak az épít... Négyszemközt Hatvan új népfronttitkárával Napjainkban, amikor a közömbösség egyre több el­szomorító példájával lehet találkozni, jóleső érzés arról tudomást szerezni, hogy vannak, akik félelmet nem ismerve segítenek bajba ju­tott embertársukon. Sípos i/ózsefné és Ber­kes Rudolfné gyöngyösi la­kosok az elmúlt hét szerdá­ján, késő esti sétájuk során váltak tanúivá egy majd­nem gyilkosságnak. A csön­getésre a gyöngyösi városi tanács főkapuján kilépő F. Ferenc éjjeliőrt a szemük láttára szúrták hasba. A hölgyek, mit sem törődve azzal, hogy idős koruk folytán (maguk is könnyű prédáivá válhatnak a közel­ben levő szúrkálónak, azon­nal telefonáltak a mentők­nek. Pillanatokon múlott a súlyosan vérző ember éle­te, csak az ő segítségükkel sikerült megmenteni. Sípos József né és Berkes Rudolfné egyébként föl­ismerte fl támadót is, akit így rövid idő alatt sikerült elfogni. A rendőrség Vasali Sán­dor 45 éves gyöngyösi lakos ellen folytat nyomozást emberölés bűntettének kí­sérlete miatt. Még egy esztendeje sincs, hogy új városi népfronttit­kára van Hatvannak. Fehér- né Lovász Mária a Bajcsy- Zsilinszky úti általános is­kolát, alsós növendékeit hagyta ott a mozgalmi mun­káért. Vagyis eléggé rázós, sok próbatételt követelő útra lépett. Olyan területre, ahol nagyon nehéz látványos dol­gokat csinálni, és gyakorta azt sem veszik észre, ami valójában a köz, a társa­dalom javát szolgáló és bi­zonyító eredmény. Vajon érdemes volt vállalnia a koc­kázatot? ★ — őszintén szólva el sem tudtam képzelni, milyen a népfrontmunka. Mennyire szerteágazó, mennyi neki­lendülést igényel. És hogy egyszer megfelelek az irán­tam megnyilvánuló bizalom­nak. Amit leginkább a vá­rosi pártbizottság első tit­kára, Szokodi Ferenc sza­vaiból éreztem ki, meg ab­ból a segítőkészségből, ame­lyet elődöm, Gyuricza Ist­vánná tanúsított, mielőtt a pártbizottság apparátusába került — mondja hivatali szobájában a lenszőke, csi­nos fiatalasszony. — Ami elektroműszerész férjem tá­mogatása mellett még elő­segítette a döntést, az a ta­nítóképző főiskolához fűző­dik, ahol kollégiumi titkár­ként egykor belekóstoltam a politikába, a különböző célú szervező munkába. Persze, volt azért szívfájdalmam, amikor kedves kis tanítvá­nyaimat másra hagytam, hiszen a pedagóguspályát hivatásszeretetből választot­tam. De úgy érzem, a nép­frontos élet sokszínűsége kárpótolja majd az „elve­szett paradicsomot". ★ Hatvan népfronttitkára minden játékos közvetlensé­ge, vidámító szépsége elle­nére tud nagyon megfontolt és komoly is lenni. Ez ak­kor tűnik ki, midőn a moz­galom lényege, tartalma, az eléje tornyosult feladatok minősége felől kérdezzük. — Mi egy kisvárosi nép­fronttitkár tennivalója? Egy­szerűen szeretek fogalmazni, ezért érzékletes példákért nyúlok. Obsitosok búcsúz­tatása. Hulladékgyűjtés. Környezetvédelem. Politikai, tudományos ismeretterjesztés. A társadalmi előrehaladást szolgáló ankétok, fórumok. Ezek szervezésében, rendezé­sében ott kell lennem, még ha különböző intézmények­kel szövetkezem is a zök­kenőmentes munka érdeké­ben. Vannak természetesen segítőim, támaszaim. Az el­nökség, a bizottság, és mind az a több száz ember, aki kisebb-nagyobb terhet vál­lal magára a népfrontmoz­galomért. ök segítik kör­nyezetükben a városszépí­tést, körükből kerülnek ki a tanácstagi beszámolók le­vezető elnökei, valamennyi­jük mozgékony részvétele forrósítja át egy-egy ankét, fórum levegőjét. És hát na­gyon fontosak a kapcsola­tok ! Amelyet például a KISZ-bizottsággal, az Ady Endre Könyvtárral, a ga­lériával, a TIT-tel teremtet­tünk meg évek folyamán, és aminek a továbbépítgeté- sét változatlanul szorgalma­zom. Kérjük ezt a fajta munkakapcsolatot más prog­ramokhoz is, miként a KISZ-esekkel, a tanáccsal közös szervezésben kívánjuk megrendezni Hatvan várossá alakulásának évfordulós ün­nepségét június 19-én. Ez­úttal próbálunk változtatni a gyakorlaton, amennyiben az események zömét a sza­bad ég alá, a strandra tele­pítjük, s a városháza elé csak egy néptáncbemutató és a hagyományos utcabál kerül. Ahogy tudom, Fehérné Lovász Mária olyannyira mozgatója volt a nem­rég lezajlott hulladékgyűjtési akciónak, hogy ebből hetven­ezer forint jutott a Grassal- kovich-kastély majdani tel­jes felújítására. Foglalkozott hatékonyan a hátrányos helyzetű gyermekek gond- jával-bajával, magyar—szov­jet baráti találkozón igyeke­zett tovább mélyíteni a két nép barátságát, miközben értelmiségi ankétot szerve­zett, vagy éppen a nőbizott­ság előadásán működött közre. Nem sok ez egy ki­csit? Hiszen két apró, ne­velésre szoruló gyerekük van. Szülői és baráti segít­séggel házépítésbe fogtak. Olykor a férj is több gyen­gédségre, megértő figyelemre vágyik. És hát magának ép­pen úgy szüksége van a ki- kapcsolódásra, a szórakozás­ra, mint a többi fiatalasz- szonynak. A népfront titkára „veszi a lapot” és kozmeti­kázás nélkül válaszol: — Tényleg ritkán jutok kedvemre való szórakozás­hoz. Olykor a család is meg­érzi, hogy más munkaterü­leten dolgozom. De férjem­mel mindezt mérlegre tettük, amikor döntöttünk a kér­désben. Ebből következik, hogy mindent alaposabban meg kell szerveznünk a csa­ládi életben, mint korábban. Bevallom, nálunk az is kedv­telésnek számít, ha az épülő Dózsa György utcai házban együtt bütykölhetünk vala­mit. Máskor pedig a gyere­keknek szerzünk örömet közös játék, esetleg kirán­dulás formájában. És ez utóbbira különösen nagy szükség van, mert most kér­deznek, most nyílik az értel­mük, és vétkes a szülő, ha nem gondol velük. A sok­irányú elfoglaltság köze­pette természetesen befolyá­solja hangulatomat egy-egy rendezvény sikere, netán kudarca. Így van ezzel min­denki. Nekem talán csak kitüntetése a magyar békemozgalom kitüntető jelvényét Sebes­tyén Nándornétól, az Or­szágos Béketanács elnöké­től. Másoknak a megyei és városi nagygyűléseken, bri­gádértekezleteken és egyéb rendezvényeken nyújtják át a mozgalom kitüntető jelvényeit és emlékplakett­jeit. (Fotó: iSzabó Sándor) annyival rosszabb, hogy az ilyesmit lepleznem kell. Lep­leznem a család miatt, lep­leznem a mozgalomért, amit nagyon megszerettem ... ★ Égy bizonyos munkaszakasz után az sem érdektelen, ha visszatekint rá az ember. És felméri: mit hibázott, vagy hogyan lehetne nagyobbat lépni. Fehérné Lovász Mária is megtette ezt, és az alábbi következtetésre jutott: — Igazán mondom, elége­detlen vagyok magammal. De fontos, hogy most már ismerem a hibaforrásokat. A belső, bizottsági munkát kell elsősorban szervezetteb­bé tenni. A népfront haté­konyságát növelné Hatvan­ban, ha aktívahálózatunkat bővíthetnénk. Persze olya­nokkal, akik meg is moz­dulnak, ha tenni kell vala­mit a városért, a társadalo­mért. A gazdasági, politikai kérdések széles körű magya­rázása, megértetése ugyan­csak mindennapi feladat, mint ahogyan az igaz haza- fiságra nevelés terén jelent­kező gondjainkkal mielőbb le kell számolnunk. Hazát csak az épít, akit erős ér­zelmi szálak fűznek a föld­höz, a néphez, ahonnan jött! És ha mindebben valamics­kével többet mutatunk fel az idén, mint tavaly, vagy annak előtte, akkor közelí­tünk a mozgalom lényegé­hez, jószerint kifejező nevé­hez : hazafias népfront. Moldvay Győző

Next

/
Thumbnails
Contents