Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-22 / 120. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 22., vasárnap 3. A könnyűipar helyzetéről Nem szent tehén Az utóbbi esztendőkben sok támadás érte a könnyűipart. Az éles viták során — s miközben folyt a textil- a nyomda-, a papír- és bútoripari rekonstrukció — többen javasolták: fejlesszük vissza a magyar könnyűipart, és gyártás helyett importáljuk a fejlődő országokból a ruhaneműt és egyéb termékeket. A fejlett ipari államok közül Svédország tett kísérletet erre, de rövid időn belül kiderült, hogy ők sem tudnak meglenni saját könnyűipar nélkül. A könnyű-, s azon belül különösen a textilipart leginkább amiatt érték vádak, hogy más ágazatok nyakán élősködik. Holott a könnyűipar — hangsúlyozta nemrégiben egy tanácskozáson Szabó Imre ipari miniszter- helyettes —, ellentétben a tévhitekkel, nem szent tehene a magyar gazdaságnak. Bizonyítja ezt az is. hogy — viszonylag csekély importtal kiegészítve — elegendő ruhával, textíliával, csomagoló- és papíripari termékkel, cipővei és bútorral látja el a lakosságot. Ezen felül még exportra is jut, méghozzá oly módon, hogy az ágazat kivitelével kitermeli az importanyagok ellenértékét, sőt: nettó exportőr. A köny- nyűipar leépítése ellen szól az is, hogy a belföldre eladott termékekért — ha külföldről akarnánk megvásárolni — évente mintegy egymilliárd dollárt kellene kifizetnünk. Ez pedig, különösen jelenlegi pénzügyi helyzetünkben, elképzelhetetlen. A vádaskodások ellen meggyőző lehet (az említettek mellett) a következő adatsor is. Miközben az ágazatban működtetik az ipar állóeszközeinek 11,5 százalékát, és a könnyűipar az utóbbi tíz esztendőben az összipari beruházásokból mindössze 10,6 százalékkal részesedett, a termelésben és az exportban anyagi feltételeihez képest többet produkál. Az ipari termékek értékesítéséből például 15,6 százalékkal, az exportból 14,5 százalékkal, s ezen belül a konvertibilis elszámolású exportból 16,8 százalékkal részesedik. Az ágazatban az utóbbi időszakban sokat tettek azért, hogy minél nagyobb arányban hazai alapanyaggal lássák el a gyárakat, üzemeket. Az ipar számára kedvezőbb juhfajták honosításával például a magyar juhtenyésztés adja a gyapjúszükséglet 60 százalékát. Az utóbbi két évtizedben óriási volt a kísértés a háncsrostipar (len és kender) megszüntetésére, csak csak azért, mert mások is ezt tették. Szerencsére voltak akik — nem engedve a csábításnak — leépítés helyett hozzáfogtak a korszerű len- és kendertermesztési rendszerek kialakításához. Bebizonyosodott, hogy nekik volt igazuk. A könnyűipar elparentá- lásához az is hozzájárult, hogy az ágazat a többi iparágnál 5—6 évvel korábban tért át a világpiaci árbázisra, s ez az elszámolási szisztémában olykor előnytelen színben tüntette fel egy-egy termék gazdaságosságát. A felsorolt pozitív tények sem jelentik azt, hogy az ágazat tökéletes, vagy annak hiszi magát. Hiányosan, foghíjasán zajlott le például a rekonstrukció: sok helyütt nem jutott a befejező szakaszok, például kikészítés korszerűsítésére. Miután pedig a rekonstrukciók nem oldották meg minden vállalatnál valamennyi gyártási fázis összehangolt fejlesztését, új — keresztmetszeti — feszültségek keletkeztek. Az is a tényékhez (és az ágazat nehézségeihez) tartozik, hogy az 1970—80 közötti rekonstrukció pénzügyileg megterhelte a könnyűipari vállalatok egy részét, s több gazdálkodó hosszú távúra eladósodott. Ehhez az évtizedvégi szabályozóváltozások. is hozzájárultak. Az ágazat számára, ha lehet, az ipar átlagánál is nagyobb gondot okoz a létszámhelyzet és a fluktuáció. Évente 100 ezer főt alkot a ki- és belépők tábora, s ez azt jelenti, hogy elvileg négyévenként kicserélődik a könnyűipar gárdája. Ez persze — tekintettel a nagy létszámú törzsgárdatagság- ra — nem így van. Az mindenesetre gond, hogy szüntelenül új és új emberekkel kell elsajátíttatni a könnyűipari szakmák fortélyait, fogásait. Mindenesetre az idők során bebizonyosodott, hogy az ágazat nem szolgált rá a szent tehén titulusra. Természetesen vannak nehézségei, gondjai, hiányosságai és hibái is — hasonlóképpen a többi iparághoz. Molnár Patricia A piaci helyzet és az árak változásai miatt igencsak megnövekedtek az iparvállalatok gondjai. A szűkülő kereslet miatt egyre nehezebb újabb megrendelőket találni, nem beszélve, arról hogy a régi vásárlókat sem köny- nyű megtartani. így főként a termékszerkezet átalakításával igyekeznek a termelők kilábalni e helyzetből. Amikor a belső hazai ellátásról, az exportról esik szó, bizony keveseknek jut eszébe a forgalmazó vállalatok neve. Méltánytalan lenne pedig megfeledkezni róluk, mivel nem kis szerepet vállalnak népgazdaságunk egyensúlyának javításában. A Gyapjú és Textil Nyersanyagforgalmi Vállalat budapesti központja mellett 17 kirendeltsége működik az országban, közülük az egyik éppen Egerben. Az ember azt gondolná, hogy a vállalat csak gyapjú felvásárlásával foglalkozik, de mint kiderült élő báránnyal és birkával is kereskednek. — Tudvalevő, hogy a birkanyírás márciustól májusig tart, ekkor van a munkacsúcs nálunk — mondja Veréb József kirendeltségvezető. Csakhogy az év hátralévő hónapjaiban is dolgozni kell, ezért vállaltuk az élőállatok forgalmazását is. — Mint megtudtuk a Füzesabonyi Állami Gazdaság és a pélyi Tiszamente Termelőszövetkezet társulásaiba tömörülnek szűkeb b pátriánk juhtenyésztő gazdaságai, termelőszövetkezetei. — Az együttműködés érezteti hatását. A társulások ugyanis figyelemmel kísérik az állatállomány rendszeres felújítását. Olyan egyedeket igyekeznek elterjeszteni, amelyek jól ötvözik a magyar fésűs merinó és a német merinó legjobb tulajdonságait, valamint alkalmasak a hús és gyapjú javítására is. Nincs gondunk a húsminőséggel, a bárányok állják a nemzetközi összehasonlítást, ezt jelzi exportunk — Húszezer birka felvásárlása a cél, ebből nyolcezret a hazai piacnak adunk át. Meg kell persze jegyezni, hogy nemcsak a tsz-ektől vásárolunk, hanem az egyéni termelőktől is. Az egyre fokozódó minőségi követelményeknek ugyanis csak úgy tudunk eleget tenni, ha növeljük az egyéni vállalkozók számát is. Az egri kirendeltség tavaly 314 tonna gyapjút biztosított a hazai könnyűiparnak. Amit a húsról elmondtunk, az már kevésbé érvényes a gyapjúra, miután hosszú évek óta gondot okoz a feldolgozó iparban, hogy a gyapjú minősége erősen kifogásolható. — Való igaz, a felvásárolt gyapjúnak közel 50—55 százaléka jó minőségű, fésülhető, a fennmaradó rész pedig az úgynevezett kártolt, gyengébb minőségű, amire nemigen van vevő. — Melyik állatról nyírható a legértékesebb gyapjú? — A kosról, illetve a növendék toklyóról. — Ebben az évben menynyit vásárolnak fel a textilipari nyersanyagból? — Háromszázhúsz tonnát. Az elmondottakból az is kitűnik, hogy a felvásárló csak azt veheti meg, amit megtermelnek és azt továbbíthatja a feldolgozóknak. Igaz, a termelő és a feldolgozó közötti „fogaskerék” olajozottan működik. Az állami gazdaságok, a szövetkezetek pedig arra törekednek, hogy a növekvő igényeknek megfelelően több, jó minőségű húst és gyapjút termeljenek a jövőben. Hagyományos módszerekkel ... is. Az idén már jelentős eredményeket értünk el. Az első hullámban Heves megyéből csaknem 5200 bárány került a külföldi piacra. Az arab országokba 1200-at, Olaszországba pedig négyezret küldtünk. — Van-e különbség a két vásárló között? — Igen. Az olaszoknak 24—30 kilogramm közötti, az araboknak pedig 30 kilogramm fölötti tejes bárányokat szállítunk. — Az idei tervek? Birka és gyapjú A piaci igényekhez igazodva... A kömlől birkanyíró asszonyok — VIHangé Illésné — és asszonytársaik csaknem két évtizede járják a gazdaságokat (Fotó: Szabó Sándor) Tereny Andrea A BALATONRÓL JELENTJÜK Tóparti tények, tervek Jóllehet, az évadnyitó vitorlásverseny még csupán ma lesz Füreden — a nyaralók már jó ideje „birtokba vették” a Balatont. Dehogy vártak a hivatalos szezonkezdetre, most is csak a napot figyelték, a víz melegedését, s amint tehették, mindjárt megmártóztak a selymes hullámokban! Ha nincs is nagy forgalom, szembetűnő a part élénkülése, többfelé látni strandolókat. Mi több — e sorok írója a tanú rá — számosán az éjszakai fürdőzést is megpróbálták. Mondván: ilyenkor, amikor nincs kánikulai nyár, sokkalta kellemesebb az úsz- kálás. A vendégeket nem riasztotta vissza sem a megszokáshoz igazodó hajómenetrend — az. hogy például „hét lakat” őrizte még a hét közepén is a tihanyi kompkikötő meglehetősen elárvult jegyirodáját, lehetetlen volt az embernek kedve szerint közlekedni a két part között —, sem pedig, mondjuk a széplaki Ezüstpart SZOT- üdülő takarítatlan I. osztályú szobája: rendíthetetlenül a helyükön maradtak, ha már egyszer útra keltek pihenni, kikapcsolódni, felfrissülni a „magyar tengerhez”. A tó „gazdái” — persze most is készülődtek a nyitányra. Legalábbis az étlapokat jó előre a csúcshoz igazították. A maszek bazárosok beszereztek megint egy csomó bóvlit, gondolván: ugyan miért éppen az idén legyenek igényesebbek, aki ide eljön, biztosan megint megvesz mindent. Amíg csak futja abból, amit rászánt... Ha nincs is fürdőhelybővülés tavaly óta a part három idegenforgalmi hivatalának területén, a szálláshelyek kétségkívül korszerűbbek, kellemesebbek már is. Az általános kempingrekonstrukció során a Zala megyei részen minden komfortfokozat eggyel nőtt. A S1ÖTOUR egyedül a bala- tonszemesi „Vadvirág” üdülőházakra 8 millió forintot költött, s nemcsak a néhány fogadójában, hanem valamennyi táborában is hűtő- szekrényt kölcsönözhet már az igénylőknek. Harmincötezer ágyas fizetővendégszolgálatával naponta 55 ezer személy elhelyezéséről úgy gondoskodhat, hogy a számukra 32 különféle kirándulást is ajánl, ha a strand, a földvári, az almádi és a siófoki üdülőhelyi klubok 100 külön rendezvényükkel együtt sem eléggé szórakoz- tatóak. A veszprémiek nem kevesebb, mint 20 kilométernyi bekötőutat építettek a sátorozóknak s 12 új teniszpályát is, a jobb kiszolgálásra kereken százzal növelték a személyzet létszámát, felsőfokú képzettségű szakemberre bízhatják már minden jelentősebb egységük vezetését. A népszerűvé vált nagyvázsonyi lovasjátékokat —, hogy mindössze egyet említsünk változatos programjukból — az idén Hernádi Gyula forgatókönyve alapján Jancsó Miklós rendezi 120 paripával, s ugyanennyi kosztümös vitézzel, bajvívóval. Az idegenforgalmi hivatalok s a kirendeltségek — közöttük az új ajkai, zirci —, szálláshelyek a jövő héttől CB-s hálózattal javítják a vendégek tájékoztatását, irányítását, gyorsítják a kempingekben, nyaralóházakban, motelekben esetleg előforduló különféle műszaki hibák kijavítását. További jó hír, hogy folytatják a már eddig is biztató eredményeket hozó környezet- és természetvédelmet. a vízminőség javítását, még nagyobb gondot fordítanak a települések tisztaságára. A déli parton a fő szezonra az elmúlt évihez képest már 420-szal több lakókocsi elhelyezésére is módot teremtenek, az idény második felére parasztház- ban további három lakosztállyal növelik a szántód- pusztai lovasvendégek szálláshelyét. Füred: elektromos vízisít kap. S tekintve, hogy a legnagyobb buzgalom ellenére is mind a déli, mind pedig az északi parton legalább 8—10 ezer vendég „kényszerül” vadkempingbe — a tótól valamivel távolabb, de cseppet sem messze a víztől, szintén vonzó pihenőhelyeket próbálnak kialakítani. Ennek során például a nagyvázsonyi volt Zichy-kastély éppen a napokban átadott újabb szép helyiségei után az épület további hasznosításával próbálkoznak. Már is pompás környezetben várja az érkezőket a Tihany szomszédságában levő aszófői „Séd” kemping, amely az élősövénnyel egymástól elválasztott 60—120 négyzet- méteres sátorhelyeivel, éttermével, vegyesboltjával, kuglipályájával, biciklikölcsönzőjével, s rövidesen nyíló zöldségüzletével, borozójával ha nagyon megfelel a nyugati turistáknak, minden bizonnyal a hazaiaknak sem okoz csalódást. A pihenés mellett nevezetességek egész sorával is szolgál szintén a víz „árnyékában” a farkasgyepüi kedves kis motel, s — mondjuk — elég jól ellensúlyozza szolidabb áraival a tóparti éttermeket az ajka—csingervölgyi szerény, III. osztályú áfész- vendéglő, ahol csupán vaddisznóból nyolc-, szarvasból háromféle finomság kínál nem mindennapi gasztronómiai élvezetet a vadkacsa- leves vagy a derék vízi- szárnyas még más változatai mellett. Hogy az ínyencek „Védnöki táblájával” néhány hete elismerésre méltatott bakonygyepesi Oázis autóscsárda, viszonylag még szintén olcsó libamáj-különlegességeiről ne is szóljunk! Szóval: van jó és rossz is a szezonkezdő Balatonnál. S ha mindez valóban csak a nyitány, a kezdeti időszak néhány tapasztalata, futó benyomása, a kellemetlenségek után végül is a helyzet utóbb kedvezőbbre változik: inkább reménykedjünk. A világért sem mondjuk le az áhított tóparti nyaralásról! Gyóni Gyula
