Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 21., szombat 13 Tudósok és tudomány: mint tudjuk, elválaszthatatlanok. Elválaszthatatlanok ... ? Lehet, hogy nem is olyan biztos. Korunk fiai a tudomány megannyi vívmányát élvezik és — sajnos — rettegik, gondalva utóbbi kapcsán a szuper csúcsokat is túlszárnyaló haditechnikára. Ami minket illet, igyekszünk a tudomány békésebb vizein bemutatni néhány, az emberiség számára fontos, nélkülözhetetlen tudományos felfedezést, de úgy, hogy lehetőleg a tudósról sem feledkezzünk meg ... Összeállította: B. Kun. Tibor Századunk nagy orvosi felfedezései A sulfamidok Talán nem túlzás annak megállapítása, hogy Gerhard Domagk éleműve nélkül szegényebb lett volna a gyógyítás tudománya, hiszen munkásságával nagyobb változást vitt végbe a gyógyszeres terápiában, mint előtte bárki. Jelentőségét a penicillin felfedezője, Fleming értékelte a legjobban: „Szufamidok nélkül nem lenne penicillin”. Az 1895. október 30-án született Gerhard Domagk orvosi tanulmányait a kiéli egyetemen kezdte el, bár ezt az első világháború alatt katonai szolgálata miatt kénytelen volt megszakítani, és így csak 1922- ben szerzett oklevelet. Elsősorban a grippe és a gyermekágyi láz hatásos ellenszerét kívánta megoldani, olyan vegyületet keresett, amely általában minden bakteriális fertőzés ellen hatásos. 1929-ben Domagk átvette az elberfeldi Kísérleti Kór- tani és Bakteriológiai Intézet vezetését, és megkezdte a bakteriális fertőzésekkel szembeni kemoterápiás kutatás irányítását, amelynek alapjait Wilhelm Roehl, intézeti elődje rakta le. Ehrlich nyomdokain járva sorra vette a legkülönfélébb vegyületeket, hogy megtalálja azt a gyógyszert, amely képes lesz a bakteriális fertőzések legyőzésére. Első ilyen szabadalma a Zephirol volt, amely azonban a kitűzött célt nem tudta megvalósítani, de még ma is használatos. 1935-ben nyilvánosság elé lépett új felfedezésével, a prontozillal, amely a legkülönfélébb kokkuszok (gömbalakú baktériumok) ellen gyógyhatással volt. Rövidesen kiderült azonban, hogy a gyógyhatás az amorf p-ami- nobenzolszulfonamidnak köszönhető (PABS molekula), s ez kiindulópontja lett a legkülönfélébb szulfonamid vegyületek előállításának. Az újabb készítmények kutatása. azóta is folyik, amit az antibiotikumok forgalomba kerülése távolról sem zárt el. A prontozil „csodahatását” csak fokozta, hogy 1933- ban Domagk négyéves kislánya vérmérgezéses fertőzést szenvedett, és már karja amputálását akarták végrehajtani. Ekkor az apa a kísérleti stádiumban levő prontozilt alkalmazta a saját gyermekén, és az meggyógyult tőle. A gyógyszer óriási hatást és sikert aratott, s nem véletlen, hogy Domagkot 1939-ben Nobel- díjra terjesztették fel. A hitlerizmussal nem rokonszenvező Domagkot francia és amerikai javaslatra akarták kitüntetni, amit Berlin nem tudott elviselni: Domagkot letartóztatták, a Nobel-díjról való lemondásra kényszerítették. Így csak 1947-ben tudta átvenni a Nobel-díjat Stockholmban. 1945. után kutatásának fő területe a tbc kemoterápiája volt, amely alapvetően a szufonamid-kutatás ismeretanyagára épült. Már 1940-ben — egy bécsi előadás alkalmával — rámutatott, hogy a szulfatiazolnak sziginifikáns hatása van a tbc baktériumokra. Ez a közlése akkor alig talált érdeklődésre. Ennek ellenére kidolgozta a megfelelő állatkísérleti módszereket, előállította munkatársaival az új molekulastruktúrákat. Klinikai felhasználásának első jelentős eredményei a tüdőn kívüli tbc-s folyamatoknál mutatkoztak: a bőrtuberkulózisnál, a gégetuberkulózisnál, a bél- és húgyutak tbc-s fertőzésénél. Csak kétéves előkészítés után kerülhetett sor arra, hogy a tüdő tbc- nél az első meggyőző eredmények a véglegesen kialakult adagolással nyilvánosságra kerülhessenek (1948). 1949-ben sikerült az első eredményt elérni a vízben oldódó Solvoteben segítségével. Ez eddig csak a sztrep- tomicinnel sikerült, ami igen drága és nehezen elérhető gyógyszer volt. A szer továbbfejlesztését jelentette a Neoteben nevű készítmény, amely minden tekintetben megfelelt a klinikusoknak. Néhány nap múlva kiderült, hogy ez a készítmény hatása azonos az amerikai gyógyszergyárakban előállított INH-val, de ez semmivel sem csökkentette e gyógyszer jelentőségét. 1952- ben pedig az egész világon kialakult az új terápia a tbc minden fajtájánál. Hamarosan felismerték, hogy a tbc bacilusok rezisztenciája az INH egyedüli alkalmazásánál mintegy 12 hét alatt fejlődik ki, ezért áttértek a kombinált — az INH és a Neoteben — terápiára, amely jelentősen csökkenti, illetve kitolja az ellenállás kifejlődését. A tbc kemoterápiájának megoldása után Domagk minden figyelmével a rákkutatás felé fordult, amely területen figyelemre méltó megfigyeléseket tett, de ilyen irányú kísérletei még eltörpültek az antituberkuloti- kumok mellett. 1964. április 24-én halt meg Burgbergben. Halálával nemcsak olyan kutató távozott örökre, aki a gyógyszerkutatásban új korszakot nyitott, hanem egy mélyen humanista ember is, akinek szelleme irányt mutat követőinek. Kapronczay Károly dr. A gének vizsgálata A Bolgár Tudományos Akadémia Molekuláris Biológiai Intézetének munkatársa izolált gén tisztaságát ellenőrzi. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Az egyik legfiatalabb tudományág, a molekuláris biológia sok új szenzációval lepte meg a világot az elmúlt 25 évben. Ezek közül talán a legnagyobb jelentőségű a sejtek örökítőanyagának, a dezoxiribonuklein- sav (DNS) szerkezetének és működésének a megismerése volt. Az élet fenntartásához és a szaporodáshoz szükséges utasítások a sejtek kromoszómájának legfontosabb alkotórészében, a dezoxiribo- nukleinsavban van rögzítve egy sajátos kémiai „titkosírás” formájában. A DNS tulajdonképpen két csigavo- nalszerűen megcsavarodó fonalból álló óriásmolekula. Benne négy vegyület, az ade- nin, a citozin, a guanin és a timin .nevű szerves bázisok, pontosabban bázispárok — mert a DNS két szálában a szemközti bázisok meghatározott módon összekapcsolódnak — jelentik a betűket. Egy baktériumsejtben közel hárommillió bázispár, tehát ennyi kémiai „betű” van. E betűk „szavakat”, a szavak „mondatokat” alkotnak: olyan utasításokat, amelyek szerint felépülnek a fehérjék. Például az Escherichia coli nevű egyszerű bélbaktériumban ezer bázispárból álló „mondat” tartalmazza egy bizonyos fehérje gyártási utasításait. Ezt az egységet génnek nevezzük, amelyek valamilyen „jelleget” képviselnek. Nyelvünk finn-ugor eredete ma már legelemibb tudnivalóink közé tartozik, holott alig kétszáz esztendeje történt, hogy nyelvrokonságunk felderítésében egy csillagász megtette az első lépéseket. Sajnovics János nem erre a feladatra készült, mégis ő lett az, aki kora színvonalának megfelelő tudományossággal egy távoli népnek, a lappnak a nyelvével egybevetette a miénket, s kimondta: a magyar és a lapp egymásnak valóban rokonai. Innen ágazott ki a további kutatás, amely feltárta a finn-ugor nyelvcsaládot. Sajnovics János 1733. május 12-én született a Fejér megyei Tordason. Jezsuita iskolában tanult: matematikai és asztrológiai stúdiumokat folytatott. A bécsi kollégiumban Hell Miksa, az európai hírű csillagász tanítványa volt. Amikor befejezte iskoláit, a rend nagy- szombati csillagdájába került. Itt érte Hell Miksa meghívása 1768-ban. Hell Miksát szemelte ki ugyanis a dán király arra, hogy egy kis északi szigeten, Vardőn megfigyelje a Vénuszt, amely 1769 júniusában metszeni fogja a Napot és a Földet összekötő képzeletbeli egyenest, és arra, hogy a három égitest egymáshoz való viszonyából kiszámítsa a Föld és a Nap közti távolságot. Hell Miksa örömmel fogadta a felkérést, de kikötötte, hogy csak Sajnovics János kíséretében vesz részt az expedícióban. Azért ragaszkodott Sajnovicshoz, mert azt akarta tőle, hogy vizsgálja meg: igaz-e a tudósok feltételezése a lapp és Egyes számítások szerint egy embernek kereken 10 000 különböző génje van. Ha ezek a gépek mind egyidejűleg próbálnák a „saját” jellegüket kialakítani, ez a fejlődésben a legnagyobb összevisszaságra vezetne. Ezzel szemben a növény, az állat és az ember minden fejlődési folyamatának a menetében maximális rend uralkodik: az egyes fejlődési lépések meghatározott sorrendben követik egymást, kivételt csak a kóa magyar nép rokonságáról. Hell Miksa ugyanis hitt benne, tudta, hogy lappok közé mennek, de már elfelejtett magyarul. A professzor és tanítványa 1768-ban indult el Dániába, s onnan tovább Norvégiába, föl, egészen északra, Vardő szigetére, amely akkor Dánia uralma alá tartozott. Európaszerte figyelték a Vénuszt, de egyedül Hell Miksáéknak sikerült a méréseket elvégezniük, csak Vardő fölött derült ki aznap az ég. Sajnovics is elvégezte a Hell Miksa által rárótt munkát. Útközben, Oslóban szerzett egy kis lapp nyelvkönyvet — egy Leem nevű tudós művét —, amelyben szótári rész is volt. Norvégiában, s Vardő szigetén lapp halászokkal és rénszarvastartókkal találkozott, s miután már első hallásra a magyar nyelv lejtésére emlékeztette az övék (mintha csak magyarul szólnának, csak éppen nem érti a beszédüket), egyre nagyobb izgalommal gyűjtötte szavaikat, mondataikat. Az expedíció végeztével Koppenhágában írta meg, és adta ki 1770-ben Demonstratio. Idióma Ungarorum et Lapporum idem esse (A magyar és a lapp nyelvrendszer azonosságának igazolása) című munkáját. A még száz oldalt sem kitevő könyvecskével Sajnovics János lerakta a finnugor összehasonlító nyelvészet alapjait. A matematikai-csillagászati stúdiumaiból magával hozott logikai készség, a rendszerességre való törekvés, a világos elme mind-mind hozzásegítette ahhoz, hogy demonstrálros esetek képeznek. Egy ilyen rend azonban csak akkor képzelhető el, ha a DNS második funkciója, a jelleg- képződésbe való beavatkozás is szabályszerűen megy végbe. Az elmúlt években a világ minden táján sok tudós kutatta, vizsgálta a gének életét, sőt újabban — főleg alsórendű szervezeteken, baktériumokon — egyes géneknek kicserélésére is vállalkoztak, sőt a kísérletet hassa századának két távoleső nép nyelvének rokonságát. Sajnovics nevezetes művében tehát a magyar—lapp rokonságot igazolja, amit előtte magyarul nem beszélő külföldi tudósok már fölvetettek. Sajnovics azt írja, hogy a magyar és a lapp anélkül is rokonok lehetnek, hogy nem értik meg egymást, akár a dánok, a hollandok, s az angolok, akikről már bebizonyították, hogy közös eredetűek. A nyelv tudniillik gyorsan, erőteljesen változik. Miben rokon a lapp és a magyar? A lapp szavak is csak egyetlen mássalhangzóval kezdődhetnek, a hangsúly szintén az első szótagon van, a második s a további szótagokban levő magánhangzókat ugyanúgy nem nyelik és nem sorvasztják el. Olyan szavakat vetett össze, amelyek a legősibbek: a testrészek, a természeti formák, jelenségek, a legkisebb számok neveit, az egyszerű cselekvéseket jelölő igéket. A kéz: kit, a toll: dolge, a vér: varr, a vaj: vyjj, az éj: ejj, a tél: talve. Nemcsak szókincsbeli, hanem nyelvtani összehasonlításokat is végzett. A lappban a melléknév középfokának jele: —b. Nuora: fiatal, nuorab: fiatalabb. A számnevek után a lapp is egyes számot használ. Száztizenegy szóegyeztetésből a tudósok mintegy negyvenet tartanak helytállónak, ami Sajnovics Jánosnak az érdemét bizonyítja, mert — ne feledjük — első volt a legelsők közül. Csillagot és ősi szót talált északon. egyes emberi géneknél is kipróbálták. Ma még nem lehet eldönteni, hogy ez a génsebészetnek nevezett eljárás milyen perspektívákat nyújt a jövő számára. Veszélyei miatt csak nagy óvatossággal folytatják a kísérleteket, de nem lehetetlen, hogy az elkövetkező 25—50 évben az orvostudomány egyik módszerévé válik egyes betegségek, veleszületett rendellenességek gyógyításában. Mérés és matematika A termelés, a tudomány, a közlekedés, de egész mindennapi életünk elképzelhetetlen mérések nélkül. Tudományos meghatározás szerint a mérés bizonyos fizikai, kémiai stb. nagyságok értékének meghatározásával hozzájárul az összefüggések matematikai alakban való megragadásához és igaz voltának az ellenőrzéséhez. Az első hossz-, súly- és űrmértékek (hüvelyk, láb. öl, véka, icce stb.) az emberi végtagokra és használati eszközökre, mint etalonokra támaszkodtak. Az etalonok bevezetése teszi megoldhatóvá azt a feladatot, hogy a tulajdonságokhoz számszerű értéket rendeljünk: a számérték azt jelenti, hogy a vizsgált dolog hányszor nagyobb vagy kisebb az etalonnál. A gyakorlatban a gazdasági élet mindennapi követelményei sürgették ezt a folyamatot. Az árucsere korán szükségessé tette a tárgyak néhány fontos tulajdonságának, a súlynak, a hossznak, a területnek, a térfogatnak, az időtartamnak a mérését. A világ földrajzi felfedezése pedig sürgette a tájékozódást, a földrajzi hely- és időmeghatározást lehetővé tevő mérőeszközök kialakítását. A természettudományos megismerésben a mérés és az adatok számszerű kifejezése sokkal lassabban tört utat magának. Ez lényegében csak a XVII—XVIII. században következett be, amikor már nem az ember állt a természettudományos világkép középpontjában, s a dolgok, a tárgyak és a folyamatok mértéke sem az ember érzete, szubjektív benyomása volt. A Jelenségeket ekkor egymáshoz kezdték hasonlítani, egymással fejezték ki minőségeiket, azok mértékét, különbségét és megváltozását. Ez lehetővé tette, hogy a Jelenségeket objektlvebben Ítéljük meg, és az általánosság magasabb fokán ragadjuk meg őket. A mérés pontosságára való igény és ennek kielégítése természetesen koronként változott. Nyilvánvalóan kisebb pontosságot Igényelt méréseinél egy vitorláshajó, mint ma egy hang- sebességet Is túllépő repülőgép. Az Is természetes, hogy a mai technikai lehetőségek mellett a pontosság Igénye is jobban kielégíthető — az egyre érzékenyebb mérőeszközökkel. Csillag és ősi szó 250 éve született Sajnovics János mefag gépjavító üzem ii. telep, parád-sándorrét, ALKALMAZUNK KONYHAI DOLGOZÓKAT gépésztechnikusi végzettséggel rendelkező ÜDÜLŐNKBE. művezetőt keres. Cím: Magyar Tudományos Akadémia Hivatali JELENTKEZÉS: SÁNDORRÉT. GÉPJAVÍTÓ ÜZEM, Telefon: Párád 67. Üdülője, Mátrafüred. Mindennap 6 órától 14.30 óráig. Munkásszálláson elhelyezés biztosítva.
