Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-19 / 117. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 19., csütörtök 5. VIETNAM Realitások és feladatok Ki ne emlékezne a híressé vált képekre: a Saigonból helikopteren menekülő utolsó amerikai „tanácsadókra”, a dél-vietnami fővárosba ér­kező győzedelmes egységek örömittas fogadtatására? Nyolc évvel ezelőtt, 1975. április 30-án vonultak be a felszabadító erők katonái Saigonba, véget vetve a Thieu-rendszer uralmának. A győzelem napjával új korszak kezdődött a távol­keleti baráti ország törté­nelmében: a győztes áprilisi offenzíva megnyitotta az utat az évtizedekig kettészakított állam újbóli egyesítéséhez. Egy évvel később hivatalo­san is bejelentették a Viet­nami Szocialista Köztársa­ság létrejöttét. Az egykori Saigont a haza legendás ve­zetőjéről Ho Si Minh-városra keresztelték át. A háború vérzivataros korszaka után hozzákezdhet­tek az országépítés bonyolult munkájához, az új társadal­mi-gazdasági rend megszi­lárdításához, az örökölt el­maradottság leküzdéséhez. Délen is megindult a gaz­daság szocialista átalakítása, fokozatosan felszámolták a kizsákmányoló osztályok maradványait, földreformot hirdettek. 1978-ban Vietnam a KGST tagjai közé lépett. Sajnos, a külső feltételek az elmúlt években sem ked­veztek a békés fejlődésnek. Az Egyesült Államok válto­zatlanul igyekszik az orszá­got nemzetközi elszigetelt­ségben tartani. Komoly dip­lomáciai és gazdasági teher­tételt jelent a kambodzsai katonai elkötelezettség. A Kínával ki-kiéleződő fegy­veres konfliktusok miatt pedig szintén aránytalanul nagy eszközöket kell elvonni a nemzetbiztonság céljaira. A délkelet-ázsiai feszültség a hanoi értékelések szerint tartósnak ígérkezik. A Viet­nami Kommunista Párt ilyen körülmények között kettős stratégiai feladatot tűzött az ország elé: a honvédelem erősítését és a kiegyensúlyo­zott, messzemenően a reali­tásokra támaszkodó gazda­ságfejlesztést. Hiszen ma már világos: az országegye­sítést követő esztendők kez­deti túlzott lelkesedése, egyes elsietett intézkedései nehézségeket is szültek. így —• a kedvezőtlen külső adottságok mellett — Hanoi­ban nem hunynak szemet a belső hiányosságok felett sem. Fontos teendő többek között a napjainkra már majdnem 56 milliós lakosság ellátásának javítása, az élel­miszer-önellátás biztosítása, a népességrobbanás megfé­kezése, a gazdaságirányítás túlhaladott módszereinek korszerűsítése, a lehetőségek megfontolt számbavétele, a külföldi segélyek hatéko­nyabb felhasználása. Óriási, az egész társada­lom erőfeszítését igénylő feladatok állnak tehát Viet­nam előtt. A győzelem nap­ján ezek sikeres valóra vál­tását kívánjuk a testvéri szocialista ország népének. (KS) A Mongol Tudományos Akadémia kutatóintézeteiben a jelenlegi ötéves tervben 1981 és 1985 között 13 alap- kutatási téma több mint 400 részfeladatán dolgoznak a tudósok. A kutatásokkal elsősorban a közép- és hosszú távú ter­melési célokat segítik. Külö­nösen az állattenyésztésben érnek el jelentős sikereket a kutatók. Mongóliában 1976-tól napjainkig az állat­állomány megkétszereződött, s most a szakemberek első­sorban a minőségre fordít­ják a figyelmet, új kiváló fajták kitenyésztésével kí­vánnak eredményeket elér­ni. A többi között a hazai fajtájú szarvasmarhák a szimmentáli fajták kereszte­zésével tenyésztettek ki új egyedeket. Az első tapaszta­latok azt mutatják, hogy a keresztezett fajták 30—40 százalékkal nagyobb élősú- lyúak a korábbinál, s a ter­hének háromszor annyi te­jet adnak, mint régebben. Jó eredmények születtek a juh- és a kecsketenyésztés­ben is. A kangáj és a joro juh rendkívül finom gyap- jat ad az új kecskefajták, közül, pedig a gurvan-szaj- han vált be a legjobban. Az energiatermelés növelésére egyre több vízierőmű is épül KOREAI NDK Előtérben a nehézipar és az elektronika A világgazdasági akadá­lyok, a külső feltételek rom­lása és különböző belső ne­hézségek ellenére a népi Korea továbbra is a gyors ütemű fejlődés útját járja. Ez derült ki a törvényhozás áprilisban megtartott ülésé­nek vitájából, amelynek során megtárgyalták az el­múlt év gazdasági teljesít­ményét és jóváhagyták az idei tervet és költségvetést. A résztvevők, köztük a szo­cialista Korea legmagasabb rangú vezetői ezúttal is síkraszálltak az önerőre tá­maszkodás elve mellett. A pénzügyminiszteri beszá­moló adatai szerint megle­hetősen eltérő volt az alap­vető ágazatok tavalyi telje­sítménye. így a gyors ütem elsősorban az ipart jelle­mezte, amely nem kevesebb, mint 16,8 százalékkal nö­velte termelését az előző év­hez képest. Rendkívül nehéz és bonyolult évet zárt vi­szont a mezőgazdaság, ame­lyet a szokatlanul kemény és hosszan tartó hideg után szárazság és trópusi viharok sorozata gyötört. így a 9,5 millió tonnás tavalyi gabo­natermés figyelemre méltó eredmény, habár jelzi azt is: komoly erőfeszítéseket kell még tenni, hogy az évtized végére teljesüljön a terve­zett 15 millió tonnás szint. Az idei tervek középpont­jában, nem utolsósorban a fokozott jelentőségű export­szempontokat figyelembe vé­ve, a nyersanyag-kitermelő ágazatok, főleg pedig a szénbányászat fejlesztése áll. Csaknem 30 százalékkal nö­velik az ágazatra jutó be­ruházások mennyiségét. Fo­kozni kívánják az energia- termelés növekedési ütemét, Gabonabetakarítás egy termelőszövetkezetben. Az évti­zed végéig 15 millió tonnára kívánják emelni a gabonater­mést a fémkohászat kapacitásá­nak bővülését is. Végső cél, hogy a folyamatban levő második hároméves terv nagyratörő előirányzatai ha­táridőre, vagy előtte telje­süljenek. Mind tavaly, mind az idén a költségvetés nagy­jából 15 százalékát, azaz je­lentős összeget kénytelen fordítani a népi Korea vé­delmi képessége folyamatos erősítésére, megszilárdítá­sára. A gazdasági fejlődést serkentheti az a sok millió dolláros beruházási prog­ram is, amelyet az ENSZ fejlesztési szervezete (UNDP) készül megvalósítani Koreá­ban. (Ennek történelmi ér­dekessége abban áll, hogy annak idején az amerikaiak ENSZ-zászló alatt hajtották végre koreai inváziójukat, aminek következtében Phen- jan és a világszervezet kö­zött, néhány tanácskozástól eltekintve nem volt semmi­féle kapcsolat. Most megtör­ni látszik a jég.) Az UNDP koreai tárgyalásairól kiadott jelentés tanulságos megálla­pításokkal szolgált. Eszerint kitűnt az a phenjani törek­vés, hogy előbbre kívánnak lépni az export szerkezeté­nek alakításában, fel akar­ják váltani az egyszerű nyersanyagot technológiailag összetettebb ipari termékek­kel. A világszervezet gazdasági szakértőinek megfigyelése szerint a népi Korea elsőbb­séget kíván biztosítani az elektronikai iparágak fej­lesztésének, széles körű au­tomatizálást akar elindítani. A jelentés szerint segítséget várnak az UNDP-től kis szá­mítógépek alkalmazásának elsajátításában, az automa­tizált ipari termelés tech­nológiájának kialakításában. Mindamellett a világszerve­zet képviselői is úgy talál­ták, hogy az iparfejlesztési tervek súlypontját változat­lanul a hagyományos nehéz­ipari ágazatok, mindenek­Az ENSZ fejlesztési alapja segítségével fokozzák a kis számítógépek gyártásának bővítését (Fotó: KS) előtt a szén- és az acélter­melés alkotja. Győri Sándor SZOVJETUNIÓ Olajkút a tengerben Az „Óba” olajkút az Ohotszkl-tengeren, Szahalin­sziget közelében. (Fotó: TASZSZ—APN— KS R. Kozmin felvétele) Az Ohotszki-tengerben, a Szahalin-sziget északi part­vonalánál az „Oha” úszó-fú­róberendezés felhasználásá­val elkészült a soronkövet- kező olajkút, amely több mint 2000 méter mélyről hozza felszínre az olajat. Ezen a környéken már évek óta kutatják a tenger fenekén mélyen elrejtett olajlelőhelyeket. Az „Oha” berendezés körülbelül 10 000 tonna súlyú, hatalmas léte­sítmény. Az oldalról külön­leges konzolokhoz erősített, helikopterek fogadására szolgáló padozattal ellátott hatalmas rámpa a tenger mélyébe nyúló három pil­lér-lábra támaszkodik. így még a szökőár erős hullámai sem tehetnek benne kárt. Szahalin egyik legfonto­sabb iparága a kőolaj-kiter­melés. A szahalini olaj első tonnáját több mint 50 évvel ezelőtt hozták felszínre. A szigeten kitermelt kőolaj minden fajtája igen jó mi­nőségű. A legkiválóbb mer torüzemanyagok és kenőr anyagok készülnek belőle. MONGÓLIA A pipa — a férfiméltóság jelképe A régi időkben rangot, méltóságot jelentett a mon­gol férfinak, ha értékes pi­pája, díszesen hímzett do­hányzacskója volt. Egy-egy különlegesen szépmívű, jól faragott pipát épp úgy meg­csodáltak, mint egy pompá­san felszerszámozott nemes hátaslovat. Az ősi hagyo­mány még ma is él: ha a mongol férfi tisztelt és nagyra becsült vendéget fo­gad, dohányával kínálja és elszív vele egy pipa do­hányt. A letűnt korok mestermű­vű pipái és más dohányzó alkalmatosságai ma már a néprajzi múzeumok kincsei. Mint a gyűjteményekből ki­tűnik, a pipákat főként fűz­fagyökérből faragták, s kü­lönböző nemesfémekkel, drága- és féldrágakövekkel díszítették. A halha-mongolok — az ország lakóinak legnagyobb része — pipájának csutorá­ja többnyire fehér achátból, kalcedonból vagy jáspisból készült. A pipafejet pedig virágformára faragták. A burjátok viszont ezüsttel vagy rézzel verték ki a pipa szopókáját. de szívesen fel­használták a borostyánt is. A dohányzó készség elma­radhatatlan kellékei voltak a pipa mellett a díszes zacs­kók, amelyekben pipaszur- kálót, kovaköveket tartottak. A zacskót, amit az övön vi­seltek, díszes kapocs fogta össze. Ezt a férfiak bal olda­lon hordták, a pipát pedig a jobb csizma szárára akasz­tották. összeállította: Gyurkó Géza MONGÓLIA Kutatás és gyakorlat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents