Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-19 / 117. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 19., csütörtök Lakásra várva Országszerte ezekben a hónapokban folyik a tanácsoknál a lakáskérelmek megújítása, az új lakásgazdálkodási jogsza­bályok végrehajtására történő felkészülés. Bár végleges ta­pasztalatokról még korai lenne beszélni, annyi máris nyil­vánvaló: jelentős változások várhatók a legtöbb helyen a korábbiakhoz képest csökkennek a várakozási idők, meg­élénkül a lakáspiac. Joggal kérdezheti bárki: hogyan javulhat a lakás- helyzet, ha a tanácsoknak köztudottan egyre kevesebb pénzük van a célcsoportos lakásberuházásokra? A válasz a lakáscserék számának növelésében, az igények fokozatos kielégíté­sének egyre általánosabbá váló gyakorlatában és persze nem utolsósorban a magán­erős építkezések minden ed­diginél erőteljesebb ösztön­zésében keresendő. Ami a lakáscseréket illeti, ez régi tartaléka már a gaz­dálkodásnak, amivel azon­ban nem éltünk eléggé. Bi­zonyára sokan tudnának sa­ját ismeretségi körükből is olyan nyugdíjasokat, kettes­ben élő házaspárokat sorol­ni, akik tényleges igényüket jóval meghaladó, 80—100 négyzetméteres tanácsi la­kásban laknak, miközben mások — két-három gyermekkel is — másfél, két szobában szo­ronganak. Az igazság az, hogy a magányosan, vagy kettesben élőket eddig sem­mi nem ösztönözte arra, hogy lakásukat kisebbre cserél­jék. Az újonnan megállapí­tott lakbérek viszont már sokakat elgondolkoztatnak: nem lenne-e érdemesebb mégis cserélni. Annál is in­kább, mert a tanácsok ezek­ben az esetekben jelentős visszatérítést is fizethetnék már a bérlőknek, amivel szintén a lakásmobilitást ösztönzik. A lakáshoz jutás lépcsőze­tessége azt jelenti, hogy a tanácsok az igényjogosult fiatal házasoknak először átmenetileg egy kisebb gar­zonlakást utalnak ki. Itt le­hetőség nyílik az úgyneve­zett előtakarékosságra. hi­szen nem keli a méregdrága albérleti díjat fizetni, s né­hány év elteltével aztán a fiatalok már nagyobb önál­ló lakáshoz juthatnak. Több helyen még tapasztalható, hogy a fiatal házasok ide­genkednek ettől a formától. Ügy vélik ugyanis, hogy a tanács ezzel a kiutalással elintézettnek tekinti a lakás­gondjukat, s kihúzzák őket az igénylők listájáról. Ez azonban nem így van: a la­kásügyi osztályok kötelezett­séget vállalnak arra, hogy az igényt továbbra is szá­mon tartják, s meghatárcr zott időn belül véglegesen kielégítik. Annál is inkább, mert gyerekekkel már nem is maradhatnak a fiataloka garzonházakban. Bár a lakásigények meg­újításának mérlegét még ko­rai lenne megvonni, — van­nak városok, ahol június 30. a végső határidő —, annyi már most bizonyosnak látszik: tovább csökken a kérelmezők száma. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy jó néhányan az igénylésük beadása óta már más módon, saját erőből megoldották a lakásgondju­kat, csak ezt nem jelezték a tanácsnak. A tapasztalatok szerint az igénylési letét bér vezetése senkit nem tartott vissza a kérelem beadásától, megújításától, sokan viszont a korábbinál alaposabban mérlegelték: érdemes-e a ta­nácstól várniuk lakásgond­juk megoldását. Köztudott az emberek körében, hogy szociális bérlakás egyre ke­vesebb lesz, a szövetkezeti forma pedig 1985-től teljesen megszűnik. Aki tehát vagyo­ni-jövedelmi viszonyai miatt szociális lakásra nem jogo­sult, hosszabb távon csak a jóval drágább, tanácsi vevő­kijelölésű OTP-lakásban re­ménykedhet. Jó néhányan úgy gondolkoznak, hogy ahelyett inkább magánerős építkezésbe kezdenek. Tehe'- tik ezt már csak azért is, mert a tanácsok egyre na­gyobb figyelmet fordítanak a parcellázásokra. Több me­gyében a célcsoportos la­kásépítésre szánt pénz egy részét építési telkek közmű­vesítésére csoportosították át, s ezeket pályázat útján adják az építkezni szándé­kozd állampolgárok tartós használatába. Az építési kedv fellendítését szolgál­ta az is, hogy növelték a fel­vehető OTP-hitelek összegét, s most már végre a vidéken családi házat építők is megkapják gyermekenként a 30 ezer forintos szociálpo­litikai kedvezményt. A kép teljességéhez hoz­zátartozik, hogy egyre több vállalat, munkahely szervez az OTP-vel közösen lakás- építési akciót. A nagyobb városokban a tanácsok, az ingatlankezelő vállalatok feltérképezik a beépíthető tetőtereket, s ezeket is meg­hirdetik az érdeklődő állam­polgároknak. S még sorol­hatnánk a példákat... Változatosabb, színesebb, elevenebb lett tehát a lakás- helyzettel kapcsolatos kép, sokféle új lehetőség, ked­vezmény jelent meg a pa­lettán. Bizonyítva, hogy ma már nemcsak a mennyisé­gi. hanem egyre inkább a minőségi lakásigények kielégítésére is gondolni kell. Ehhez kellene igazod­niuk az állami építőipari vállalatoknak is, elsősorban az átlagos alapterület növe­lésével, a lakótelepek válto­zatosabb, színesebb beépíté­sével. Szerencsére mind több helyen születik meg a fel­ismerés, hogy panelekből nemcsak szürke, tízemeletes szalagházakat, hanem pél­dául családi és sorházakat is lehet építeni, amelyek iránt egyre nagyobb az igény. Közismert már országosan is a Hajdú-Bihar megyeiek kí­sérlete, de nagy népszerű­ségnek örvendenek a szege­diek, a borsodiak, a veszpré­miek, a győriek és a Bács- Kiskun megyeiek paneles sorházai is. Ha az igények differen­ciálódásával a tanácsi lakás- gazdálkodás és az építőipar a jövőben is lépést tud tar­tani, remélhetően tovább csökken majd a lakásra vá­rók serege. (D. A.) A Heves megyei Gépipari Tudományos Egyesület egri, gyöngyösi és sirató szerveze­tének folyóirata, a Műszaki Élet az idén először került az olvasó kezébe. Az első­sorban sízakembereknek szer­kesztett kiadványban többek között Nagy János ési Sza- csuriné Vörös Gyöngyi be­számolnak a számítógéppel történő hermetikus háztartá­si hűtőkompresszorok mecha­nikai surlódó veszteségének elemzéséről. Efoergényi And­rási, Kun Zoltán, Nagy Róbert, valamint Tamás Endre az egri Finomszerelvénygyárban szerzett tapasztalatok alap­ján írtak tanulmányt. A vé­konyfalú alumíniumcső mi­nőségjavító megmunkálásá­ról a képlékeny felület-ala­kítással címmel. A BKR Heves megyében - Alkatrészraktárak Makiáron és Erdőtelken — Intenzív kukorica- és gyeptermelés Tarnamérán — Szaktanácsadás 16 ezer hektárra Önállóan — jobb eredményekért... 1983. január l-től önálló közös vállalatként működik a Bajai Kukoricatermelési Rendszer. Munkájuk elsősor­ban szolgáltatás, amely ki­terjed a fejlesztésekre, a ku­tatási eredmények gyors hasznosítására, az új tech- .nológiai módszerek átadásá­ra, továbbá a korszerű ter­meléshez szükséges biológiai, kémiai, műszaki háttér biz­tosítására. A közös vállalat termelési igazgatóhelyettese, Juhász László az indulás tapaszta­latairól szól: — A Bajai Mezőgazdasági Kombináttól különválva 36 millió forintos vagyoni be­téttel kezdtünk, melyből 21 millió a fejlesztési alap, 12 millió az állóeszköz és 3 millió a forgóalap. Ezen­kívül a kombináttól együtt­működési szerződés alapján 208 hektár földterületet kap­tunk, ahol szakembereink biológiai, kémiai és techni­kai kísérleteket folytatnak. Tizenkét megyéből 112 part­nergazdaság tagja rendsze­rünknek és csatlakozott hoz­zánk a debreceni MEZŐGÉP Vállalat is. Fő törekvésünk, hogy megfeleljünk partne­reink követelményeinek, en­nek érdekében alapvetően műszaki szolgáltatásainkat bővítjük. Erre fordítjuk a legtöbb pénzt, főleg a gépek, alkatrészellátásának javítá­sára. Mór működik Baján az IFA-motorokat felújító üzemünk és törekvéseink kö­zött szerepel használt mező- gazdasági gépek, alkatrészek újbóli hasznosítása is. Baján olyan kutatóhelyet hoztunk létre, ahol az újabb növény­fajtákat kipróbáljuk, és az eredmények alapján az ed­digieknél gyorsabban ajánl­juk az üzemeknek. Partner­gazdaságainknak a tizenkét megyében 225 ezer hektáron szervezzük a búza, a kuko­rica, a napraforgó, a szója, a lucerna termelését, a gyep­es legelőgazdálkodást. Részt veszünk az intenzív gabona­juhász László program megvalósításában is, a kukorica- és a búza- termelés korszerűsítésével. Jelentős a tavaszi árpater­melési tervünk, melyet cseh­szlovák fajtákkal és ott ki­alakított technológiával adunk tovább üzemeinknek. Ehhez kapcsolódik az inten­zív gyepgazdálkodás, me­lyekhez holland fűkeveréke­ket és termelési tapasztala­tokat hasznosítunk. A bajai rendszer 15 tagú igazgatóságának Heves me­gyéből Kurunczi István, a tarnamérai Lenin Termelő- szövetkezet elnöke a tagja: — Az igazgatóság az el­múlt időszakban kidolgozta a közös vállalat terveit — mondja az elnök, — amely az igényeknek, a követel­ményeknek megfelel és elő­segíti a fejlődést. Testüle­tünk negyedévenként tartja ülését, bár az elmúlt négy hónapban a szerteágazó szer­vező munka miatt többször is találkoztunk. Noha szö­vetkezetünk más termelési rendszernek tagja, mégis csatlakozott a bajaiakhoz, mert jól képzett szakembe­reik révén képesek a meg­újulásra, a hazai és a kül­földi tudományos eredmé­Kurunczl István nyékét jól hasznosítják. El­ismerésre méltó az a törek­vésük, hogy nem csupán tőkés importból beszerzett gépekkel, hanem elsősorban a szocialista országokban ké­szítettekkel igyekeznek meg­felelő eredményeket elérni. Irányításukkal az idén szö­vetkezetünk 150 hektáron vesz részt az intenzív kuko­ricatermelési programban, amely hektáranként tízton­nás termés elérését segíti. Kétszáz hektárral bekapcso­lódtunk az intenzív gyep­gazdálkodásba is, melyhez holland tapasztalatokat fel­használva a BKR biztosít vetőmagot, gépet és rend­szeres szaktanácsokat. Szalai György, a Bajai Kukoricatermelési Rendszer egri körzetvezetője a Heves megyei elképzelésekről be­szél: — Jelenleg hét taggazda­ságunk van: a bodonyi, a tarnamérai, a besenyőtelki, a mezőtárkányi, a mezősze- merei, a mátraballai és a pé- tervásári termelőszövetkezet. Ezek mellett két partner­üzem, az egerszalóki és a Borsod megyei rátkai közös gazdaság is csatlakozott rendszerünkhöz, összesen 16 ezer hektár területre adunk szaktanácsokat búza, kuko­rica, napraforgó, silókuko­rica és takarmánynövények termeléséhez, valamint gyepgazdálkodáshoz. Makiá­ron elsősorban a Rába erő- és munkagépek, Erdőtelken pedig IFA-motorok javítá­sához szükséges alkatrész­raktárai nyitottunk. A part­nergazdaságokon kívül más igénylőket is kiszolgálunk. Megállapodást kötöttünk a megyei tanács hevesi me­zőgazdasági munkástovább­képző intézetével, ahol kü­lönösen az erőgépvezetők továbbképzését szervezzük meg. A gyepek fehérjehoza­mának növelésére új nö­vényként elterjesztjük az üzemekben a Róna elneve­zésű kúszólucernát, melyet Szarvason nemesítettek. Most tavasszal Mezőtárkány- ban és Tarnamérán intenzív kukorica-, ősszel pedig Er­dőtelken hatszáz hektáron intenzív búzatermelési kísér­letet kezdünk. Arra törek­szünk, hogy partnereink igé­nyeit sokoldalúan teljesít­sük. Mentusz Károly Szalai György (Fotó: Perl Márton, Szabó Sándor) Kétezerrel több új otthon Az építőipar az év első négy hónapjában Az építőipari vállalatok és a szövetkezetek — az .ÉVM gyorsjelentése szerint — 5013 új lakást adtak át az év első négy hónapjában. Majdnem kétszázzal keve­sebb lakás készült el, mint tavaly ilyenkor, de a kedve­ző időjárást kihasználva mintegy 2000-rel több új otthon építését kezdték meg, mint a múlt év első négy hónapjában. Az egy évvel ezelőttinél jóval többet, ösz- szesen 1038 lakást adtak át a fővárosban a 43-as számú és a Budapesti Lakásépítő Vállalat dolgozói. Vidéken a Békés, a Hajdú, a Győr, a Nógrád és a Veszprém me­gyei ÉVM-vállalat, valamint a Dél-magyarországi Magas és Mélyépítő Vállalat dolgom zói gyorsították meg jelentő­sen a lakásátadások ütemét. Az ÉVM vállalatok jelenleg 40 ezer lakás kivitelezésén dolgoznak, s ebből 27—28 ezret kell átadniuk az év végéig. Az idei népgazdasági terv szerint az ország építőipará­nak termelése három száza­lékkal csökken, ám ezen be­lül a magánépítés teljesít­ménye 2,5 százalékkal nö­vekszik, az építőipari válla­latoké pedig 5,6 százalékkal mérséklődik. Az év első négy hónapjában az ÉVM válla­latok termelésének értéke még valamelyest meghalad­ta az egy évvel korábbit, a vízügyi építő vállalatoké majdnem 4 százalékkal nö­vekedett, s bár a szövetke­zeteké a számítottnál jobban mérséklődött, a kivitelező szervezetek összességében mégis mindössze két száza­lékkal kevesebb építési-sze­relési munkát végeztek, mint tavaly ilyenkor. Az építési piac élénkülé­se is lassította a termelés mérséklődését, hiszen az év első hónapjaiban a megbízók és a kivitelezők között meg­kötött szerződések értéke 5 százalékkal nagyobb volt, mint múlt év azonosi idősza­kában. A megbízásokon be­lül pedig a korábbi 18-ról 20 százalékra növekedett a fenntartási munkák aránya. Az elutasított építési igények összege az első negyedévben 31 százalékkal csökkent, ami jelzi a kereslet-kínálat össz­hangjának erősödését is. Az új igényekhez elsősorban a kisebb építőipari részlegek alkalmazkodnak, ezeknek teljesítménye várhatóan az idén sem csökken, s lehetsé­ges, hogy meghaladja a ta­valyit. (MTI) A beíratástól a ballagásig Gyerekeket nevel a brigád (Tudósítónktól) „Kedves Radnóti brigád! Reméljük, hogy egészsége­sek, és most is jól dolgoz­nak. Már készülünk az év végi vizsgákra, néhány tan­tárgyból javítani szeret­nénk. Molnár Ili változatla­nul jól tanul, de Malvin, Zsuzsa és Ibolya is igyek­szik. Nagyon várjuk a leg­közelebbi találkozást a bri­gáddal ...” A virággal díszített levél feladói az Egri Gyermek- város úttörői, a címzettek a Mátravidéki Fémművek terv- és költséggazdálkodási osztályának dolgozói. — Nyolcadik éve törő­dünk velük. Ügy készülünk a ballagásukra, mintha a gyerekeink lennének — új­ságolja Török Józsefné bri­gádvezető. — Hogyan lett ennyire családias a kapcsolatuk? — Tizenhét éve mi vol­tunk az elsők a Fémművek­ben, akik alkalmazotti mun­kakörben brigádot alakítot­tunk. Már akkor is fejtö­rést okozott a brigádválla­lás, mert a papírmunkának, bármilyen fontosak is a tennivalóink, nincs mérő­száma. Ezért határoztunk úgy, hogy a gyermekváros­ban szárnyunk alá veszünk egy csoport kisdiákot az első osztálytól a nyolcadikig. Azóta rendszeresen látogat­juk őket, segítünk nekik a tanulásban, együtt töltjük az ünnepeket. Ilyenkor kisebb- nagyobb ajándékot is kap­nak tőlünk. Nekünk is van­nak gyerekeink, jól tudjuk, hogy milyen sokat ér a csa­ládias együttlét. A szülői szeretetet persze nem pó­tolhatjuk, de segítünk nekik felfedezni az élet örönjeit, szépségeit. — Miből telik az aján­dékra? — Mindig adódik arra al­kalom, hogy együvétartozá- sunkat bizonyítsuk. Itt van­nak például a vetélkedők. A Ki tud többet a Szovjet­unióról?, vagy a Hős váro­sok, városok hősei elneve­zésű játékos versenyeken dobogós helyezést szerez­tünk mindig. A pénzjutalom minden esetben a brigád­kasszába vándorol, ebből fedezzük az ajándékravalót. A gyerekeknek nemcsak a boltból vásárolt apró hol­mikkal kedveskedünk, gon­dolunk rájuk akkor is, ami­kor a sajátjainknak kötünk vagy horgolunk. Mert tenni értük — öröm. — A brigád valóságos Radnóti-kutató lett az el­múlt évek alatt. — Megkérdeztük az Or­szág-Világ című hetilap szerkesztőségétől: van-e Rad­nótiról emléktábla. Megtud­tuk, hogy a főváros XIII. kerületében a Kádár utca 8. számú házban született. Em­lékét szerény emléktábla hirdeti. A Győr melletti Abda községben leróhattuk kegyeletünket a fasizmus áldozatainak emlékművénél. Két alapító tagunk helyezte el a megemlékezés virágait. Mika István Megjelent a Műszaki Élet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents