Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-18 / 116. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. május 18., szerda Hazánkba érkezik Róbert Mugabe Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meghívására május 18-án, szerdán, hivatalos látogatás, ra hazánkba érkezik Robert Mugabe, Zimbabwe Köztár­saság miniszterelnöke. Robert Gabriel Mugabe, Zim­babwe Köztársaság miniszterel­nöke 19i4-ben született a cuta- mai misszión, Zvimba község­ben. Tanítói képesítést szerzett. Robert Mugabe az 1960-as évek elejétől jelentős szerepet töltött be országa politikai életében. Pártjának, a Nemzeti Demok­ratikus Pártnak alakuló kong­resszusán elnökké, valamint a végrehajtó bizottság tájékozta­tási és sajtótitkárává választot­ták meg. A párt 1961-ben tör­tént betiltását követően meg­alakult Zimbabwei Afrikai Népi Unióban (ZAPU) megtartotta a tájékoztatási és sajtótitkári posz­tot, s egyidejűleg kinevezték a ZAPU ügyvezető főtitkárává. A szervezetet egy esztendő múlva ugyancsak betiltották. 1963-ban alapító tagja és főtitkára lett a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Uniónak (ZANU). A következő évben letartóztatták, tíz évet töltött börtönben. Börtönévei alatt letartóztatott társait tanította különböző tan­tárgyakra, ugyanakkor saját tanulmányait is folytatta. A zimbabwei kormányfő idő­közben a ZANU kiemelkedő vezetőjévé vált. A ZANU köz­ponti bizottsága 1975 márciusi ülésén Mugabét nevezte ki a párt és a további küzdelem ve­zetőjévé. A politikus elhagyta országát és ismét aktivizálta á fegyveres harcot Mozambikból, ahol a ZANU és katonai szár­nya — a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Felszabadítási Hadse­reg (ZANLA) — kiépítette bázi­sait. A ZANU 1977-ben Mozam- bikban tartott kongresszusán határozatot hoztak a fegyveres harc fokozására. A ZANU elnö­kévé és a ZANLA főparancs­nokává Mugabét választották meg. Harcuk támogatásáért ha­tékony diplomáciai kampányt is folytatott. Robert Mugabe 1980 január­jában viszatért Zimbabwéba; a választásokon pártja a száz par­lamenti helyből 57-et szerzett meg. 1980. március 4-én kine­vezték Zimbabwe Köztársaság miniszterelnökévé. ÚJABB FORDULÓ Megkezdődtek a genii tárgyalások Kedden a Szovjetunió genfi képviseletének épüle­tében megkezdődött a köze­pes hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásáról fo. lyó szovjet—amerikai tár­gyalások újabb fordulója. A „rózsák villája” nevű épü­let bejáratánál — a vára­kozó újságírók és fotóripor­terek érdeklődésétől kísérve Julij A. Kvicinszkij szovjet nagykövet üdvözölte tárgyalópartnerét, Paul Nit- ze nagykövetet, az amerikai küldöttség vezetőjét és mun­katársait. A keddi — zárt ajtók mögött zajló — ülés valamivel több mint két órán át tartott. A mostani tárgyalásokat szorítóan befolyásolja az időtényező. A nyugati kato­nai szövetségi rendszeren belül megtett előkészületek arra engednek következtet­ni, hogy a NATO nem kíván lemondani az új amerikai rakéták egy részének nyu­gat- és délnyugat-európai elhelyezéséről. A szovjet küldöttség veze­tője, Kvicinszkij nagykövet az újabb forduló kezdetén félreérthetetlenül leszögezte: az Egyesült Államok jelen­legi magatartása nem segí­ti elő a megegyezést, mivel Washington eddigi törekvé­sei az eredeti amerikai ra­kétatelepítési tervek lehető­ség szerinti megvalósítását célozzák. A Szovjetuniót ez. zel szemben egyoldalú en­gedmények megtételére pró­bálják kényszeríteni. Ez a törekvés nemcsak igazságta­lan, hanem ellentétben áll az európai népek érdekei­vel is. Kormányfők tanácskozása Párizsban kedden közöl­ték, hogy hat ország — Franciaország, Svédország, Finnország, Görögország, Portugália és Szenegál — szocialista, illetve szociál­demokrata kormányfői szer. dán és csütörtökön értekez­letet tartanak a francia fő­városban. E tanácskozáson — amely a januári utolsó kormányfői találkozó foly­tatása — a kormányfők ki­dolgoznak majd egy doku­mentumot, amely javaslato­kat tartalmaz a gazdasági válság leküzdésére. Illetékes francia körökben valószí- - nűnek tartják, hogy Mitter­rand elnök a williamsbur- gi tőkés csúcsértekezlet elé fogja terjeszteni ezt a do­kumentumot, hogy ezzel is alátámassza az amerikai gazdaságpolitika megváltoz­tatását sürgető, francia ál­láspontot. BUDAPEST Dr. Philip Potter, az Egy­házak Világtanácsa főtitká­ra, aki a magyarországi egyházak ökumenikus taná­csa meghívására tartózkodik hazánkban, kedden látoga­tást tett Miklós Imre állam­titkárnál, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnökénél. MOSZKVA A szovjetunióbeli látoga­táson tartózkodó Jósé Edu­ardo dos Santos, az MPLA- Munkapárt elnöke, angolai államfő kedden Moszkvá­ban koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumban és az ismeretlen katona sírján. VARSÓ Varsóban kedden nyilvá­nosságra hozták II. János Pál pápa júniusi lengyelor. szági látogatásának prog­ramját. A katolikus egyház­fő június 16-án érkezik Varsóba és a következő na­pon a Belweder-palotában találkozik a Lengyel Nép- köztársaság legfelső állami vezetőivel. GENF Genf ben hétfőn befejező­dött az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) 36. köz­gyűlése, amelynek kéthetes munkájában 160 tagország képviseletében .több mint ezren vettek részt. Az idei közgyűlésen a korábbiakhoz hasonlóan jelentős helyet kaptak a politikai témák, abban az összefüggésben, hogy feszültségi tényezők milyen veszélyeket jelente­nek az emberi életre. MITTERRAND LAKÁSA ELŐTT. Helmut Kohl, az NSZK kancellárja, párizsi tárgyalását Francois Mitterrand elnökkel, annak otthonában fejezte be. Képünkön: a francia elnök la­kása küszöbén fogadja nyugatnémet vedégét (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) —( Külpolitikai kommentárunk"^— Megállapodás — kinek a javára? IZRAEL ÉS LIBANON PARLAMENTJE egyaránt elfogadta a két ország közötti, amerikai közvetítéssel és washingtoni recept alapján létrejött megállapodást. Tehát befejeződhet végre a tavaly júniusban indított háború, amelyben az izraeli katonaság megszállta és azóta is elfoglalva tartja a szomszédos arab ország területének tetemes részét. Csakhogy a most kötött megállapodás ugyancsak nagy politikai problémákat szült a Közel-Keleten, mert olyan előjogokat ad Iz­raelnek, amelyek enyhén szólva csorbítják a libanoni kormány szuverenitását saját országának bizonyos területei felett. Az egyezmény szerint ugyanis olyan biztonsági övezeteket kell létrehozni Libanon déli ré­szén, amelyekben állandó őrjáratokat tarthatnak iz­raeli katonák, jóllehet libanoni és amerikai egységek­kel együtt, önmagában véve már ez is diktátum egy független állammal szemben. UGYANAKKOR AZ EGYEZMÉNY MÁS RÉSZEI is biztosítják az izraeli érdekeket. Ott van például az a passzus, amely a libanoni hadseregből régen dezer­tált tisztnek, az izraeli érdekek legfontosabb libanoni képviselőjének számottevő hatáskört ad az úgyneve­zett biztonsági zónában. Haddad őrnagyot eszerint, a korábbi — és tartós — hazaárulása ellenére, most visszaveszik a libanoni hadseregbe, s a biztonsági szektorokban állomásozó libanoni katonaság parancs­nokhelyettesévé nevezik ki. Tehát Haddad milíciái változatlanul döntő szerepet játszanak majd Libanon déli részén. Nem lehet vitás, hogy ez a szerep — akárcsak eddig — az Izrael céljait hivatott szolgálni, s nem a libanoni nemzeti érdekek védelmét. Mindemellett Izrael más fontos céljait is elérte. Hi­hetőleg még ebben az esztendőben véget ér a két or­szág között 1948 óta tartó hadiállapot, sőt Tel-Aviv összekötő irodákat létesít Libanonban, amelyek az adott feltételek között a normális diplomáciai kap­csolatok csírái. Ebből következik, hogy Libanon a megtámadott, sorsdöntő fontosságú engedményeket adott Izraelnek a támadónak. Azzal a magyarázattal, amelyet Gemajel elnök hangoztatott, tehát, hogy így legalább megszűnik országának izraeli megszállása, s ez most a legfontosabb érdek. AZ ARAB ÁLLAMOK JELENTŐS RÉSZE szerint azonban e cél eléréséért túlságosan nagy árat kellett fizetni. Szíria, a legközvetlenebbül érdekelt egyértel­műen el is utasította a megállapodást. Ami volta­képpen a legsúlyosabb problémákat teremti, hiszen pillanatnyilag a szíriai csapatok változatlanul — a két kormány hivatalos 1976-os megállapodása alapján —, Libanonban állomásoznak. Márpedig az kizártnak látszik, hogy Izrael megkezdje csapatainak visszavo­nását, amíg szíriai és palesztin erők vannak Libanon­ban. Az egyezmény tehát kétségkívül Izraelnek ked­vez, de a végrehajtása még odébb van. S aligha lesz egyszerű. Avar Károly Zimbabwe és nemzetközi szerepe ZIMBABWE. Területe 390 308 km2. Lakossága 7 360 000 fő. Fővárosa Harare (Salysbury). Változatos felszínü ország. Szavannás felszíne észak felé emelkedő, lépcsős vidék, ame­lyet délről a Matabele-fennsík, keletről az Inyanga-hegység határol. Legmagasabb pontja: Inyangani, 2592 m. Agráripari ország, egy főre jutó GNP: 480 dollár Afrika legfiatalabb állama, Zimbabwe függetlenségének eddigi három éve alatt rend­kívül gyorsan szerzett magá­nak tekintélyt nemzetközi téren. Ebben jelentős szere­pet játszott a dél-afrikai or­szág miniszterelnöke, Robert Mugabe, aki különösen az­zal ébreszt tiszteletet sokak­ban, hogy megfontolt, hig­gadt belpolitikát és követke­zetes, élvhű külpolitikát foly­tat. A független Zimbabwe hangjára már csak azért is hallgatnak a nemzetközi po­rondon, mert az ország sor­sának alakulását nagy ér­deklődéssel figyelik világ­szerte. Zimbabwe ugyanis fejlett gazdaságot örökölt, gazdag ásványkincsekben, és ez a többi afrikai országnál jóval kedvezőbb lehetősége­ket kínál számára a gazda­sági függetlenség elnyerésé­hez. Kíváncsiságot kelt az is. hogy sikerül-e tartós alapok­ra helyezni Zimbabwében a fekete többség és a fehér kisebbség harmonikus együttélését. A függetlenség kikiáltása óta hatalmon levő Mugabe- kormányzat már számos eredményt ért el a hazánk­nál több mint négyszer na­gyobb, de mindössze hétmil­liós lélekszámú országban. Különösen szociális téren sikerült segíteni a gazdasági fejlettség és a nyersanyag­kincs hasznát korábban alig élvező fekete lakosság hely­zetén. Mindezt úgy, hogy a világkereskedelmi fejlemé­nyek Zimbabwe kiviteli le­hetőségeit rontották, az Af­rika déli részén pusztító szárazság itt is súlyos káro­kat okozott, és az ország — átkos örökségként — gazda­ságilag jelentős mértékben ki van szolgáltatva legna­gyobb politikai ellenfelének, a szomszédos Dél-afrikai Köztársaságnak. Zimbabwe, amelynek nincs tengeri ki­járata, kénytelen export- és importcikkeinek háromne­gyedét egy ellenséges ország vasútvonalain és kikötőin keresztül szállítani. A zimbabwei vezetés egyik fő törekvése éppen az, hogy több környező ország­gal összefogva lazítsa gazda­sági függőségét az Apart­heid-rendszertől. Zimbabwe vezető szerepet játszik a Dél-Afrika független álla­mainak fejlesztési tevékeny­ségét összehangoló szerve­zetben, az SADCC-ben. A Dél-afrikai Köztársaság destabilizációs politikájával, Namíbia törvénytelen meg­szállásával szemben álló, úgynevezett frontállamok érdekközösségében Zimbab­wének megbecsült helye van. Bátran kiáll a faji meg­különböztetés dél-afrikai gyakorlata ellen, és lehető­ségeihez mérten, józan rea­lizmussal, politikai és diplo­máciai támogatást nyújt a hatalmas katonai erőre tá­maszkodó pretoriai rendszer ellen küzdő felszabadítási mozgalomnak. Ezzel nem hagy fel, jóllehet a dél-afri­kai . vezetés gazdasági szankciókkal, vagy felforga­tó akciók támogatásával ál­landóan fenyegeti. Zimbabwe Afrikában egy­értelműen a haladó orszá­gokhoz tartozik. Hirdeti, hogy a társadalmi fejlődés szocialista útját választotta. Ezen az úton azonban óva­tosan halad előre, mert tekintetbe kell vennie, hogy a tőkés világgazdasághoz szervesen kötődik, és ezt nem változtathatja meg egyelőre súlyos következmé­nyek nélkül. Zimbabwe leg­szorosabb szövetsége és legjobb barátja az a Mozam- bik, amelyet egy marxista- leninista párt, a Frelimo ve­zet. A zimbabwei kormány külpolitikai hitvallása az el nem kötelezettség. Idén már­ciusban, Űj-Delhiben, az el nem kötelezett országok csúcsértekezletén már meg- különböztétett figyelemmel követték a zimbabwei kor­mányfő állásfoglalásait. Zimbabwe az el nem köte­lezettek mozgalmában az an- tiimperialista erőkhöz zár­kózott föl. Robert Mugabe a fejlődő világ fő szószólói közé ke­rült. Különösen az új gazda­sági világrendet követelő megnyilatkozásai emelték tekintélyét. Elsősorban, azt követeli, hogy a fejlett tőkés Országok legyenek tekintet­tel a fejlődő világ nehézsé­geire, jogos fejlődési igé­nyeire. Zimbabwe egyenjogú és kiegyensúlyozott politikai és gazdasági kapcsolatokra tö­rekszik a tőkés államokkal. Ugyanakkor a Mugabe-kor- mány az utóbbi időben több­ször elítélte a nyugati tö­megtájékoztatási eszközöket, amiért széles körű propa­gandahadjáratot indítottak Zimbabwe kül- és belpoliti­kájának lejáratására. A zimbabwei vezetés élesen bí­rálja az Egyesült Államokat amiért a pretoriai rendszer1 rel szövetségben- akadályoz­za a namíbiai rendezést. Zimbabwe haladó kor­mányzata vallja, hogy ob­jektív érdeke jó kapcsolatok kiépítése a szocialista orszá­gokkal. Egyre inkább törek­szenek arra, hogy felmérjék: miképpen hasznosíthatják a szocialista, országok tapasz­talatait saját építő munká­jukban, milyen kölcsönösen előnyös együttműködési le­hetőségek vannak. A szocia­lista országok is ösztönzik a kapcsolatok bővítését, külö­nösen azért, mert Zimbabwe mind politikailag, mind gaz­daságilag jelentős tényező az afrikai kontinensen. A Magyar Népköztársaság, amely most vendégül láthat­ja Robert Mugabe minisz­terelnököt és népes küldött­ségét, már 1980 decemberé­ben nagyköveti szinten dip­lomáciai kapcsolatot létesí­tett Zimbabwéval. A két or­szág közötti kereskedelem most már egészen csekély. A Zimbabwében járt magyar kereskedők véleménye sze­rint az afrikai ország megle­pően fejlett gazdasága szá­mos lehetőséget kínál az együttműködésre. Kurucz János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents