Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. május 14., szombat Three Kings­lk. 0 SOkaihau |Qpua t...;:jj.. E.SzakÍ-SZÍf!Ct Tasman­tenger ©©©« Keleti-fok 0© :: Hamilton 1 ^ C/ *•> ji: New Plymouth^ V ^ „^uiisborne "" Palmerston North ___ ELLINGTON g &rfg-.tQ © CSENDES­ÓCEÁN /taxi i rti^r.- 0 (Steu'ari-'sz.) 200 km = Főbb út ■ Főbb vasút Toriüat: 269 057 km2 Lakosság: 3 130 000 fő ■ Feketeszén QD Barnaszén Ó Földgáz ▲ Vas A Arany Színesfém- ® kohászat _ Repülőgép- u gyártás cy Autógyártás ® Villamos energia © Vegyipar © Faipar © Papíripar 3 Bőripar V Élelmiszeripar / Búza C} Butgonya Ü Gyümölcs ^ Szarvasmarha » Juh -» Halászat AZ EGY FŰRE JUTÓ NEMZETI JÖVEDELEM. (USA dollár| 7 090 6 400 1979 1980 MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TERMELÉSÉNEK INDEXE (az 1971-1975 évek átlagának százalékában/ m555* SZŐLŐTERMELÉS. 1980 (1 000 tonna/ 37 ALMATERMELÉS. 1980 (1 000 tonna) KÜLKERESKEDELEM forgalom behozatal 1975*100 kivitel Magyarországgal millió Ft 1979 (j(j)j)j))([)jj(|||p MliillMlllllW 136 139 Magyar export 546,3f 2^1982 201 Magyar import 104.3 „A világ végén yy A tranzit úton tovább gördülnek a gépkocsik Az Olaszországba induló gépre akart éppen felszállni Hel­mut Kohl, amikor kezébe adtak egy üzenetet: Erich Ho- necker lemondta az idén tervezett látogatását az NSZK-ba. A kancellár meglepődött, rosszkedvű lett, órákra szinte szótlan. Kellemetlenül érintette a hír, pedig a fordulatot részben, ha nem is elsősorban, önmagának köszönheti. Április második felében villamossá vált a levegő, meg­nőtt a feszültség a két német állam között. Érdekes azon­ban. hogy egyúttal valami hasonló történt a nyugatnémet kormányban is. amelyet bárom párt alkot: a Strauss ve­zette Keresztényszociális Unió. a Kohl irányította Keresz­ténydemokrata Unió és Genscher Szabaddemokrata Párt­ja. E szövetségben szokatlanul éles szópárbaj alakult ki — éppen az NDK—NSZK kapcsolatokat illetően — Straus- sék és a szabaddemokrata vezetők között. Kiderült, hogy e tekintetben (is) három irányzat él egymás mellett Bonn­ban. Jellemzésükre alkalmas képviselőik első reagálása a Honecker-látogatás elmaradására. Strauss elégedett volt: „Jó, hogy nem jön" — mondta. Kohl ennyit jegyzett meg: „Érthetetlen”. Genscher viszont így tette le a garast: „Re­mélem. nem ez az idén az utolsó szó e találkozást illetően". Az ügynek két — egy közvetlen és egy messzebbre nyúló — előzménye van. Az első egy gépjárművezető sonsa, aki az NDK és Nyugat-Berlin határán a vámellenőrzés alatt meghalt. Teljesen hiteles, NDK-beli és nyugatnémet orvo­si vélemény szerint az illetőnek semmi bántódása nem' esett, halálát infarktus okozta. A hivatalos Bonn ezt el is ismerte. A sajnálatos esetet azonban több nyugatnémet lap, de főképpen Franz Josef Strauss, az NDK elleni vá­daskodásra használta fel. „Gyilkosságról” beszélt és NDK- ellenes légkört igyekezett teremteni. Célja nyilvánvaló. A kormánykoalíció jobbszárnyát — ebbe beletartozik a teljes Keresztényszociális Unió, valamint a Kereszténydemokrata Unió egy része — úgy látszik, ingerelte az a tudat, hogy a két vezető barátságos, vagy legalább korrekt találkozón együtt jelenhet majd meg. A sajnálatos haláleset természetesen csak ürügy volt a koalíció jobbszárnya számára, hogy megakadályozza az NSZK és az NDK viszonyának ápolását. Amióta Bonnban végbement a váltás, a keresztényszociálisok „fordulatot” követeltek a két német állam viszonyában. Mire gondol­tak? Nem határozták meg világosan, de Strauss minden­esetre kijelentette: „Nem azért harcoltam egy évtizedig a keleti szerződések ellen, hogy most folyamatosságról be­széljek!" Feltehetően a nacionalista érzelmű embereket akarja maga mögé állítani. Kohl kancellár maga is kíván bizonyos változásokat, „több ellenszolgáltatást” a Német Demokratikus Köztár­saság részéről, de lényegében az együttműködés folytatását óhajtja. Magatartásának gyengéje, hogy nem tudja megfe­lelően visszaverni Straussnak és híveinek támadásait. Ezért mondta egy szociáldemokrata politikus, hogy Kohl a halál­esettel kapcsolatos vitában vereséget szenvedett Strauss- tól. A harmadik áramlat, a szabaddemokratáké, folytatni akarja az előző kormány politikáját, a két német állam viszonylatában, de a jó akarat kifejezésénél többre egy­előre nem jutott. így alakult ki április folyamán az a lég­kör, amelyben Erich Honecker lehetetlennek találta, ho'y az idén az NSZK-ba utazzék. Helmut Kohl május 4-i kormánynyilatkozatában arról beszélt, hogy a megkötött szerződéseket a két német álla­mot illetően is megtartják, de különböző kívánságokat so­rolt fel, amelyek voltaképpen mind arra irányulnak, hogy csökkentsék a két német állam szuverén különállását. Az NDK természetesen nem enged a nyomásnak. De — ami­kor csak lehet — pozitív jelzéseket ad. Berlinben most is leszögezték: változatlanul a két német állam békés együtt­működésén munkálkodnak. A tranzit utakon tovább gör­dülnek a gépkocsik, az alacsonyabb szintű eszmecsere és a gazdasági kapcsolat sem áll le. Ezen az úton, remélhető­leg, előbb-utóbb mégiscsak sor kerülhet a magasszintű ta­lálkozóra. Tatár Imre A „világ végén” — vála­szolják az új-zélandiak, ha valaki megkérdezi, hol van országuk. Csak egy pillan­tás a térképre, és kiderül: ha az Európából érkező a szigetországból a Csendes­óceán irányában továbbuta­zik, nem távolabb kerül ki­indulási pontjától — Euró­pától —. hanem ismét köze­ledik hozzá. Ez a távolság, valamint a környezet, a szomszédság sok tekintetben meghatáro­zó. Az előbbi egyik követ­kezménye például, hogy míg Üj-Zéland — jobbára mező- gazdasági termékeinek ex­portjából adódó — kereske­delmi mérlege aktív, a fize­tési mérleg éppen a hatal­mas szállítási költségek mi­att erősen deficites. Ami a szomszédság hatását illeti, ez elsősorban és hagyományo­Ali és a negyven rabló Egyiptom időnként vissza­pillant saját közelmúltjába, és nem mindig örül annak, amit lát. Miután a volt el­nök, Szadat fivérének pana- mapöre pillanatnyilag lezá­rult, a parlament törvényt hozott és súlyos börtönbün­tetés terhe mellett megtil­totta. hogy bárki államtit­kokat publikáljon húsz évre visszamenőleg. A törvény már késve jött ahhoz, hogy megakadályozza egy újabb, különös könyv publikálását. san Ausztráliára értendő, de (főként gazdasági vonatko­zásban) erősödik a japán be­folyás is. Míg az Ausztráliá­hoz fűződő szoros kapcsolat kétségkívül sok előnyt is nyújt Üj-Zélandnak — a legutóbb megkötött és 1987- ig fokozatosan életbelépő gazdasági együttműködési szerződés egyebek között a vámok eltörléséről rendelke­zik — a japán tőke egyre erősebb pozíciója, a harma­dik piacon kialakuló rivali­zálás sok gondot okoz az új- zélandiaknak. Márpedig ez a távoli or­szág erőteljesen függ ex­portjától. Eredményeit — az egy főre eső 7200 dolláros nemzeti össztermék jó helye­zést biztosít Üj-Zélandnak világviszonylatban — szor­galmas és leleményes lakói­nak köszönheti. A három A kötetet Mohammed Hei- kalnak, az Al-Ahram volt főszerkesztőjének Szadat elnököt hevesen bíráló „Ha­ragos ősz” című könyvével lehet egy napon említeni. Heikal könyve, a „Haragos ősz” immár a tilalmi lis­tán szerepel, de a mostani könyv ellen nem hoztak szankciókat — igaz, hogy el is kapkodták. A szerző egy Husszein el Ramli nevű publicista. Ezt a címet adta írásának: „Je­lentés az ügyészségnek — a nagy Mohamed Ali családi kincsei és a negyven rabló... A szerző nem kevesebbet állít, mint azt, hogy hihe­tőleg meglennének a modern Egyiptom atyjának, Moha­med Alinak családi kincsei, amelyeknek eddig nem buk­kantak nyomára, és ha meg­vannak, akkor azokat a Szadat-família körül kell ke­resni. magyarországnyi — két szi­getből álló — országot alig 3,2 millióan lakják, s éppen a munkáskéz hiánya késztet­te a legkorszerűbb technoló­giák alkalmazására. Bár az ország elsősorban mezőgaz­dasági termékeiről ismert (a szarvasmarha-állomány 1981-ben több mint 8 mil­lió, a juhállomány 68 mil­lió volt) a kis- és középvál­lalatokon alapuló ipar is igen fejlett és hatékony. A világgazdaság hanyatlá­sa — mint aféle kivitel-cent­rikus kis országot — rend­kívül kedvezőtlenül érintet­te Űj-Zélandot. Annál is inkább, mivel történelme (és a távolság miatti elszige­teltsége) ) folytán kapcso­latrendszere sokáig megle­hetősen korlátozott volt. Meghatározta partnerei kö­rét az a tény, hogy brit gyarmat volt, s e kötelék a függetlenné válás után is szoros maradt az egykori anyaországgal, a nemzetkö­zösség tagországaival. Nagy- Britannia csatlakozása a Kö­zös Piachoz keserű csaló­dást okozott, sőt valóságos katasztrófát jelentett — a biztos angol piac mestersé­ges korlátozását, hiszen az EGK-országok kedvezmé­nyeik révén a hagyományos újzélandi exportcikkek — vaj, hús — eladását jócskán megnehezítették. Bizonyos fokú csalódást okozott a második legna­gyobb partner — az Egye­sült Államok — is: a viet­nami háborúban vállalt sze­repe a térséghez nagyon is kötődő Űj-Zélandon vissza­tetszést keltett. S bár az új-zélandi alkotmányos mo­narchiát változatlanul kato­nai szerződés köti Washing­tonhoz (bár nem olyan ak­tív e tekintetben, hiszen te­rületén nincs amerikai tá­maszpont), tagja az ANZUS- nak, s szilárdan kötődik a nyugati szövetségi rendszer­hez, Az ország belpolitikai éle­te a brit példát mintázza. A legutóbbi — 1981 végén — megrendezett választásokon Róbert Muldoon nemzeti pártja ismét megszerezte a győzelmet, igaz, a korábbi­hoz képesít kisebb többsé­get tudott csak biztosítani magának. Muldoon egyéb­ként kormányfői tisztsége mellett egyúttal pénzügymi­niszter is, mégpedig nem csupán mellékesen: nemzet­közi pénzügyi körökben szak­értőként tartják számon, akinek számos elképzelése, terve van a monetáris vi­lágrend megreformálására. Első magyarországi látoga­tása a különböző társadalmi rendszerű országok együtt­működésének szükségességét, az eltérő álláspontok meg­ismerésének óhaját fejezi ki. Mohamed Aliról, az albán zsoldosról van szó, aki Egyiptom vezérévé emelke­dett a múlt században. Ali vagyont érő ékszerei és sző­nyegei egykor különböző egyiptomi múzeumok szeme- fényei voltak — voltak, mert már nincsenek sehol. A könyv roppant körülte­kintően jár el. A száztizen­kettediktől a száztizennegye­dikig terjedő oldalakon a kuvaiti Al Vatan A1 Arabi című újságot idézi. Ennek szájába adja, hogy tavaly — nem sokkal Anvar Sza­dat meggyilkolása után — kínos jelenet játszódott le Kairó nemzetközi repülőte­rén. Feleségével megjelent Szadat fia Gamal, s amikor a vámtisztek poggyászának bemutatására kérték fel, né­hai édesapja kiváltságaira hivatkozva élesen tiltako­zott. A vita mind nagyobb mér­téket öltött — így a lap —, míg végül Dzsihan Szadatot, az elnöki özvegyet hívták telefonon, aki viszont az el­nöki palotát, Hoszni Muba­rak elnököt riasztotta. A bő­röndöket végül mégis fel kellett nyitni. Nagy mennyi­ségű ékszer tárult elő. Állítólag ezek a darabok lennének Mohamed Ali kin­csei. A Szadat-család sze­rint szó sincs erről: állam­fői ajándékok voltak, ame­lyek összegyűltek oly sok esztendő alatt. Nem mintha ezeket csak úgy ki lehetne síbolini. így történt, hogy az ék­szereket elkobozták — he­vernek is valahol —, és Sza­dat fiának csempészési kí­sérletét jegyzőkönyvben rög­zítették. De nemcsak ennyi történt. A napokban egy ellenzéki újság, az Al-Ahrar, még nagyobb nyilvánosságot adott a jótékony feledésbe süllyesztett ékszerügynek, s cikke nyomán egy kormány- párti képviselő interpellált. Ezt már nehéz volt vá­lasz nélkül hagyni. A par­lamentben az illetékes szak- miniszterek azt közölték, hogy vizsgálatnak a nyomá­ra ugyan nem bukkantak, de a kérdést eljuttatják az ügyészségnek. Nagy meglepetés az ügyé­szi szerveket annál kevés­bé érheti, mivel a könyv szerzője maga is elküldte nekik műve vaspéldányát — nemkülönben egy részletes feljelentést Ali és kincsei különös esetéről. összeállította: Pilisy Elemér LIBANON Shultz leledékenysége \ Mintha csak nagy utazó elődje, Kissinger babérjaira pályázna, Shultz napokon át ingázott a Közel-Keleten. Az amerikai külügyminiszter személyes jelenlétére a ma­gyarázat: a Fehér-Ház — a hamarosan induló elnökvá­lasztási kampány okán — mindenáron külpolitikai si­kereket szeretne felmutat­ni, s ehhez legmegfelelőbb terepnek a Közel-Keletet tartja. Az amerikai külpolitika megélénkülése a térségben már akkor elkezdődött, ami­kor Husszein jordániai ural­kodót rávették: eszközöljön ki egy találkozót Arafattal, s e megbeszélés során pró­bálja rábírni a palesztin ve­zetőt arra, hogy ő is tár­gyalhasson a palesztinok ne­vében. Ez a felhatalmazás Husszein király számára — mint tudjuk — valójában azt jelenthette volna, hogy a PFSZ tudomásul veszi a jordániai—palesztin konfö­derációt, ami pedig a Rea- ban-terv megvalósítását se­gíti elő. Ha bizonyos palesztin ve­zetőkben volt is készség a megállapodás elfogadására, a palesztin vezetés többségé­nek elutasítása a közlekedést megakadályozta. így olyan helyzet alakult ki, amikor is a frontok ismét befagy­tak, megmerevedtek. Az amerikai manőverezést pe­dig élőiről és más terepen kellett kezdeni. Ez volt az előzménye Shultz külügy­miniszter közel-keleti kirán­dulásának. Shultz ezúttal csak a leg­kényesebb közel-keleti te­repen próbálkozott, vagyis Libanonban. Da a libanoni rendcsinálás több ok miatt is hallatlanul nehézkesnek ígérkezett. A legfőbb ténye­ző az volt, hogy az izraeli vezetés nem mutat különö­sebb hajlandóságot a meg­szállt libanoni terület visz- szaszolgáltatására. Shultznak azzal is számol­nia kellett, hogy Libanon te­rületén tartózkodó szír ka­tonák egyidejű eltávolítása ugyancsak hallatlanul komp­likált. Mint ismeretes, a szír alakulatok még a pol­gárháború idején és a ma- ronita jobboldal támogatásá­nak céljából léptek Libanon területére. De később szere­pet és sisakot cseréltek. Már évek óta az Arab Liga bé­kefenntartó alakulataiként tevékenykednek. Szaúd-Arábia az amerikai elképzelésekkel ért egyet, ezért, igyekszik az amerikai típusú rendezést elfogadtat­ni Asszad elnökkel. Ez ide­ig azonban kevés sikerrel. És ugyanezt az elutasító vé­leményt képviseli a PFSZ. Vezetőinek véleményét Shultz ugyan elfelejtette kikérni, pedig kézenfekvő, hogy a levantei térségben a fejle­mények egyik fő mozgató rugója a palesztin ellenállá­si mozgalom. A palesztinok nélkül nincs rendezés... Ónody György A MÁV KITÉRŐGYÁRTÓ ÜZEM, GYÖNGYÖS: felvételre keres: forgácsoló, géplakatos, hegesztő, kovács szakmunkásokat, valamint 8. általános iskolát végzett, 18—45 év közötti férfi és női munkaerőket, akik előzetes alkalmassági orvosi vizsga alapján az üzemünknél májusban induló tanfolyam elvégzése után DARUVEZETŐI és DARUKÖTÖZŐI munkakörben kívánnak a MÁV Kitérőgyárban elhelyezkedni. BÉREZÉSÜNK; az ipari üzemek bérezésével azonos. Daruvezetők keresete: 4000—5000 Ft-ig. Jól felszerelt szociális létesítmények (öltöző, fürdő, önkiszolgáló étterem, munkásszállás) állnak dolgozóink rendelkezésére. A vasutas dolgozókéval megegyező utazási kedvezményt nyújtunk tényleges dolgozóink, valamint családtagjaik részére. Egri Háziipari Szövetkezet azonnali belépéssel felvesz: SZABÁSZATVEZETÖT, GYAKORLOTT SZABÁSZOKAT, KONFEKCIÓ TECHNOLÓGUST, TEXTILIPARI TECHNIKUST Megfelelő képesítéssel rendelkező BELSŐ ELLENŐRT és SEGÉDMUNKÁSOKAT. JELENTKEZÉS: Eger, Vörösmarty u. 27. Személyzeti vezetőnél. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents