Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-07 / 81. szám

* 2. NÉPÚJSÁG, 1983. április 7., csütörtök Prágában ülésezik a külügyminiszteri bizottság A tanácskozásra érkező Púja Frigyes külügyminisztert (bal­ra) csehszlovák kollégája, Bohuslav Chnoupek üdvözli a prágai repülőtéren (Népújság telefotó — CTK—MTI—KS) együttműködés fejlesztésére —( Külpolitikai kommentárunk)— A folt A CSŰF, FEKETE FOLT oly kétségbeejtően, oly riasztó gyorsasággal terjed a kék vízen, mint valami fertőzés egy élő testen. A környezet pusztításának riasztó, képei — sajnos — jól ismerjük fotókról és képernyőkről. Sűrűn láthatjuk a partokon a feketévé száradt madártetemeket és a felszínen lebegő puffadt, holt halakat, láthatjuk a fürdőzők és hivatalos embe­rek riadt arcát. Eddig is tudtuk, hogy az ok: a mo­dem kor embere, aki elkerülhetetlen terjeszkedésével megzavarja a természet egyensúlyát. De most, az ez­redforduló küszöbén fel kell ismernünk, hogy ha nem vigyázunk, ha nem cselekszünk, a természet iszonyú bosszút állhat. AZ AZ OLAJFOLT, amiről most naponta terjedel­mesen beszámol a világsajtó, mégis más, mint a töb­bi — nem jellegét és hatását, hanem eredetét tekint­ve. Az eddigi olajszennyeződések többségét „szabályos” szerencsétlenség okozta, összeütközött vagy zátonyra futott óriás tankhajók. A mostani viszont — tudomá­sunk szerint — az első, amelyet nem baleset, hanem emberi szándék, a háború okozott. Akadhat, aki er­re a megállapításra felszisszen, azt kérdve: hát a két világháború? Igaz, a híradófilmek tanúsága szerint akkor is lebegett a vízen olajfolt az elsüllyesztett ha­jók és tengeralattjárók haláltusája nyomán. De a nagyságrend — enyhén szólva — nem ugyanaz: ak­kor a diadalmas élet mintegy önmagától helyreállítot­ta az egyensúlyt. Most ez már nem remélhető. Négy szétbombázott iráni olajkútból két hét óta szüntele­nül ömlik, zúdul az olaj a Perzsa-öbölbe. Szaúd-ará- biai szakértők szerint eddig 350 ezer hordónyi jutott az öbölbe és „a vízfelület nagy részét immár olaj bo­rítja”. Manamában, a báhreini fővárosban a két érde­kelt fél, Irak és Irán, valamint más nemzetek szakér­tői izgatottan tanácskoznak, hogy megvitassák a te­endőket. A KUTAK KIJAVÍTÁSÁHOZ, a szennyeződés meg­állításához viszont béke, vagy legalább fegyverszünet kellene, s egyelőre egyikre sincs igazi remény. Igaz, a legutóbbi hírek csak „mérsékelt harci tevékenység­ről” számolnak be. Hírügynökségi jelentések szerint ez a „mérsékelt” jelző egyetlen napon 29 iráni és kö­rülbelül ugyanannyi iraki halottat jelentett. A folt közben terjed... Harmat Endre Nicaraguái indítvány Április 6-án Prágában megkezdődött a Varsói Szer­ződés tagállamai külügymi­niszteri bizottságának ülése. Az ülés munkájában részt vesz Petr Mladenov, a Bol­gár Népköztársaság, Bohus­lav Chnoupek, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság, Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság, Oscar Fischer, a Német De­mokratikus Köztársaság, Ste­fan Andrei, a Román- Szocia­lista Köztársaság külügymi­nisztere, Andrej Gromiko, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, kü 1 ügy min iszter. Az ülés résztvevőit Bo­huslav Chnoupek csehszlo­vák külügyminiszter üdvö­zölte. Az ülésen áttekintik a VSZ politikai tanácskozó testüle­tének prágai ülésén előter­jesztett javaslatok és kezde­ményezések megvalósításával összefüggő kérdéseket, ame­Sürgetik a választ B PFSZ nem adott felhatalmazást Az Ammanban megkezdett jordániai—palesztin tárgyald, sok átmeneti felfüggesztése, Jasszer Arafat közbeiktatott kuvaiti, rijadi, esetleg da­maszkuszi látogatása, Szaud al-Fejszal szaúd-arábiai kül­ügyminiszter rövid időn be­lül harmadik ammani külde­tése egyértelműen jelzi, hogy döntő szakaszába jutott a Reagan amerikai elnök kö­zel-keleti rendezési tervére adandó, Washingtonból tü­relmetlenül sürgetett jordá­niai válasz megfogalmazása. Ezt az értékelést támasztja alá az is, hogy az 1970-es „Fekete szeptember”, a pa­lesztin ellenállás jordániai bázisainak felszámolása óta először tartott ülést Amman­ban a Palesztinái FelszabadL tási Szervezet végrehajtó bi­zottsága, de nem adott fel­hatalmazást Husszein jordá­niai királynak arra, hogy a PFSZ nevében, a PFSZ kép­viseleti és a palesztin nép államalapítási jogát megta­gadó Reagan-terv alapján folytasson tárgyalásokat az Izrael által megszállt Cisz- jordánia és Gáza sorsáról.-lyek a nukleáris háború el­hárítására, az enyhülési fo­lyamat folytatására, a lesze­relés megvalósítására, az eu­rópai és nemzetközi bizton­ság megszilárdítására s az Szerdán Tokióban megkez­dődtek Hoszni Mubarak, egyiptomi elnök és vendég­látója, Nakaszone Jaszuhiro, japán miniszterelnök hivata­los tárgyalásai. A találkozó középpontjában a közel-kele­ti helyzet, valamint a kétol­dalú kapcsolatok kérdései álltak. Az egyiptomi elnök és a japán miniszterelnök egy­aránt síkraszállt a megszállt területeken való izraeli tele­pülések létesítésének meg­szüntetése, az izraeli csapa­Ogy véljük, elérkezett az idő, amikor ismét változá­sokról kell beszélnünk — hangoztatta az Olasz Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának szerdán kezdő­dött ülésén Renato Zangheri, a titkárság tagja. A központi bizottság két­napos plénumával a párt megkezdte a június 26-án irányulnák. Az ülésen külügyminisz­ter-helyettesek, tanácsadóik és szakértők is részt vesz­nek. toknak Libanonból történő kivonása, valamint az Irán és. Irak közötti háború hala­déktalan beszüntetése mel­lett. Ami a kétoldalú kapcsola­tokat illeti: Nakaszone ígé­retet tett arra, hogy Japán további — jelentős — gazda­sági segélyben, illetve köl- csönökben részesíti Egyipto­mot. Mubarak egyiptomi lá­togatásra hívta meg vendég­látóját, aki a meghívást el­fogadta. Az egyiptomi elnö­köt a nap folyamán fogadta Hirohito császár is. sorra kerülő községtanácsi választások politikai előké­szítését. Zangheri rámutatott, hogy a kommunisták a vál­tozás szükségességét hangsú­lyozva fordulnak minden demokratikus erőhöz, első­sorban pedig a szocialisták­hoz. A beszámoló felett vita kezdődött. MOSZKVA Dzsábir el-Ahmed el- Dzsábir esz-Szabah kuvaiti emír üzenetet intézett Jurij Andropovhoz, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­rához Az üzenetet a kuvaiti külügyminiszter-helyettes adta át szerdán Moszkvában Kornyijenko szovjet külügy­miniszter-helyettesnek. BÉCS Vlagyimir Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztá­lya vezetőjének első helyet­tese Bécsben megbeszélést folytatott Franz Muhrival, az Osztrák Kommunista Párt elnökével. A baráti légkörű találkozón minden megvita­tott kérdésben — így a nem­zetközi helyzet és a két párt tevékenységének a megítélé­sében — egyetértettek a fe­lek. PÁRIZS Franciaország és Egyip­tom meg van győződve ar­ról, hogy meg kell sokszoroz­ni az erőfeszítéseket a Liba­nonban tartózkodó idegen csapatok visszavonása érde­kében — hangoztatta kedden Butrosz Gáli egyiptomi kül­ügyi államminiszter Párizs­ban, miután egyórás meg­beszélést folytatott Claude Cheysson francia külügymi­niszterrel. CARACAS Vidoje. Zsarkovics, jugo­szláv alelnök kedden ötnapos hivatalos látogatásra Vene­zuelába érkezett. Tárgyaláso­kat folytat Luis Herrera Campins elnökkel és az or­szág több más vezetőjével. Kőrútjának további állo­másai Kolumbia és Guyana lesznek. BUENOS AIRES Kedden az argentin fővá­rosban megnyílt az immár 125 fejlődő országot tömörí­tő szervezet, a 77-ek csoport­ja külügy- és kereskedelmi minisztereinek konferenciája. CARACAS Második napja sztrájkol­nak Venezuela nyolc tenger­parti kikötőjének munkásai. A kormány törvénytelennek minősítette a munkabeszün­tetést. A nicaraguai kormány kedden indítványozta, hogy párbeszédet kezd az ENSZ székhelyén Hondurasszal és az Egyesült Államokkal a vitás kérdések rendezéséről. Managua javasolta, hogy a véleménycsere Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár köz­reműködésével és részvételé­vel folyjék. Victor Ugo Tinoco, Nica­ragua külügyminiszter-he­lyettese a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett levelében hangsúlyozta: a sandinista kormány egyik alapvető fel­adata békés viszonyok meg­teremtése az országban, hogy a nicaraguai nép egész alko­tó erejét az igazságosabb tár_ sadalom építésére fordíthas­sa. Japán kölcsönök Egyiptomnak Választásokat készít elő az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának A változások jegyében ENSZ-jelentés Namíbiái helyzet Ön, a csodák csodája? A Namíbia függetlenségé­ért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) né­pi felszabadító hadserege je­lentős harci sikereket ért el az elmúlt esztendőben a megszálló dél-afrikai hadse­reggel szemben. Az ENSZ Namíbia-tanácsának kedden közzétett 27 oldalas évi je­lentése szerint a SWAPO erői 2865 dél-afrikai kato­nát tettek ártalmatlanná. Az ENSZ-dokumentum a SWAPO népi felszabadító ÍTaíLc.-bének. je­lentését idézi, amelyből ki­tűnik, hogy a gerillák 1981. novembere és 1982. novem­Űj fegyveres testületet hoztak létre Kínában, a kínai népi fegyveres rendőri erő­ket, amelyek feladata egy keddi pekingi bejelentés sze­rint a nagykövetségek, a fontos párt. és kormányépü­letek, továbbá pályaudvarok és közterületek őrzése lesz. A nagykövetségeket, kor­mányépületeket eddig a kí­nai népi felszabadító hadse­reg, a fővárosban például a pekingi helyőrség katonái őrizték. A keddi bejelentés bére között 802 katonai ak­ciót indítottak a területet törvénytelenül megszálló dél-afrikai fegyveres erők ellen. Ezek sorain a népi erők megsemmisítettek 79 szállító járművet, 37 páncél­gépkocsit, 18 repülőgépet és 14 helikoptert. A Namíbia-tamács jelen­tésében rámutat, hogy nyu­gati hatalmak segítik a dél­afrikai hadsereget, s a pre­toriai rezsim az Egyesült Államok, Izrael és más álla- cKpéiyita, bir­tokába akar jutni az atom­fegyvernek. szerint az új erők felállítá­sával a hadsereg és a rend­őrség funkcióinak szétvá­lasztását kívánják elérni. Az új kötelékek nem a hadse­reghez, hanem a Közbizton­sági Minisztériumhoz fognak tartozni. Mint Csao Cang-pi közbiztonsági miniszter, a népi fegyveres rendőri erők politikai tisztje nyilatkozta: az erők a hadsereggel egyen­rangú pozíciót fognak élvez­ni, ugyanakkor a hadsereg parancsait és dekrétumait hajtják majd végre. Óz helyett ón lenne a cso­dák csodája? A világgazda­ság új „meséjében” egyelőre hét „bádogember” jelent meg a piacon: Malaysia, Indoné­zia, Thaiföld. Bolívia, Auszt­rália, Nigéria és Zaire. A hét ország együttesen az ón ^világtermelésének 85 száza­lékát adja jelenleg, és márci­us végén termelői kartellt alakított. Szervezetüket a t OPEC mintájára, az ón an­gol nevéről (tin) TINPEC- nek keresztelte el a szaksaj­tó. Az ón nemcsak a mesé­ben játszik sokféle szerepet. Könnyen megmunkálható: bádoglemezt, konzervdobozt, korrózióvédő és ötvözőanya­gokat készítenek belőle, az elektronikai iparban pedig lágyforrasznak használják. Vajon sikerül-e éppen az ón­termelő országoknak az a gazdasági „csodatétel”, amely eddig az olajtermelőkön kí­vül egyetlen más nyersanya­got termelő országcsoportnak sem sikerült: termelésszabá­lyozó, árvédő — áremelő ? — szövetséget alakítani ? Az OPEC példája csábító, egyszersmind kényszerítő ha­tást is gyakorol a nyers­anyagtermelő fejlődő orszá­gokra. A hetvenes években az olaj ára megtízszerező­dött. A beruházási és a fo­gyasztási javak, azaz a fő­ként a fejlett tőkés országok­ból importált késztermékek árai ugyanezen idő alatt kö­rülbelül megnégyszereződtek. Eközben az olajon kívüli ipari nyersanyagok és mező­gazdasági termékek árai összességükben átlagosan még kétszeres árszintemelke­dést sem értek el, s ez fő exportőreiket, a fejlődő or­szágokat sújtotta. Az utóbbi évek általánossá lett gazda­sági visszaesése lefékezte ugyan az áremelkedéseket, csakhogy a nyersanyagok ára tavaly több mint három­szor gyorsabban esett, mint például az olaj ára. (Idén, némi fellendülés reményé­ben, valamelyest nőttek a nyersanyagok árai, de még nem tudni, tartós lesz-e a növekedés, mekkora ebben a spekuláció szerepe). Az aránytalanság egyik oka földrajzi-természeti, a másik ok a nemzetközi mun­kamegosztás mai rendje. Az olajnál az országok szűk csoportjának, gyakorlatilag az OPEC-államoknak a tar­talék- és termelési monopó­liuma érvényesül. A világon exportra kerülő kőolaj 70 százaléka ma is az OPEC- országokból származik, s ez az arány körülbelül megfe­lel a világon található olaj- tartalékok eloszlásának is. A másik oldalon, a késztermé­kek kereskedelmében, a fej­lett tőkés országoknak van hasonló nagyságrendű sú­lyuk. Ezért az ő áremelései­ket a fejlődő országoknak kellett tudomásul venniük. Az olajon kívüli nyers­anyagok piacán azonban az erőviszonyok, néhány kivétel­től eltekintve, nagyjából ki­egyenlítettek. A fejlett tő­kés országok nyersanyagim­portjának átlagosan csak egynegyede származik a fej­lődő országokból. Ugyanakkor a fejlett tő­kés országok maguk is nyers- . anyagexportőrök: tőlük szár­mazik a fejlődő országok nyersanyagimportjának kö­rülbelül egynegyede. De míg a fejlett országok piaci ré­szesedésüket saját összexport­juk néhány százalékával .tartják fenn, addig a fejlődő országok esetében a világ­piaci részesedés egynegyede szegényes exportbevételük-, nek átlagosan 40—95 száza­lékát adja. Ügy tűnik, mintha a fej­lett ipari országok a nyers- anyagárakon egyensúlyoznák ki az olajáremelkedés okoz­ta veszteségeiket. Ilyen „összeesküvésre” persze nincs közvetlen bizonyíték, az ala­csony nyersanyagárakat könnyen meg lehet indokol­ni a lanyha kereslettel. Mégis tény, hogy az 1974 óta 40 százalékos cserearány­romlás, az importcikkek árá­hoz és a növekvő adósságok­hoz képest csökkenő bevéte­lek túltermelésre kényszerí­tik a fejlődő országokat. A hetvenes évek végére exportjuknak már 80 száza­léka irányult a fejlett tőkés országokba a korábbi 60 szá­zalék helyett. Ez a folyamat részint további árcsökkenés­re vezet, részint — a pénz­eszközök hiánya miatt — akadályozza a gyarmati idők­ben egy-két termék export­jára szakosított, monokultú­rás fejlődő gazdaságok sok­oldalúvá tételét. Pénztartalék híján nemigen gondolhatnak termeléskorlátozó-árvédő in­tézkedésekre sem. Ezt egyéb-' ként hosszú távon azért sem tehetik, mert nem rendel­keznek - annyi tartalékkal, mint például olajban az OPEC-országok. Az ón-országok bádogem­berei azért léphettek a kar- tellalakítás „sárga útjára”, mert ebből a fémből a fej­lődő országok valamelyest jobban állnak az átlagosnál: a földkéreg óntartalékainak 66 százaléka van a fejlődő országok területén. Csakhogy az ón mégsem olaj. 1974 óta tavalyig évi 200 ezer tonná­ról évi 160 ezer tonnára csökkent fogyasztása, az elektronikai ipar felfutása ellenére. Közben az Egyesült Államokban 180 ezer tonna, a világ többi fogyasztó or­szágában vagy 90 ezer tonna ónfelesleg halmozódott fel. Ezek a számok minden tar­tós áremelést lehetetlenné tesznek. A műanyagok elter­jedése is mindinkább fenye­geti az ón pozícióit. A realitások felismerését tükrözi a TINPEC alapító nyilatkozata is. Nem akar­ják az árakat emelni, csu­pán „kutatni fogják az ón­felhasználás világméretű bő­vítésének lehetőségeit” — ír­ják. Valószínű, hogy a jelen­legi világgazdasági rend szo­rításából még a március vé­gén nagy csörömpöléssel megmozdult hét „bádogem­ber” sem szabadulhat egy­hamar. Mészáros György Új fegyveres testület Kínában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents