Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-06 / 80. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 6., szerda 3. Uz élet továbbra is rugalmasságot és vállalkozó szellemet követel Beszélgetés dr. Eleki Jánossal, a TOT főtitkárával Lezajlottak a zárszámadó közgyűlések az ország mintegy 1300 mezőgazdasági, halá­szati és egyéb szövetkezetében. A nagy eseménysorozat végső összegezést igényel, amire dr. Eleki Jánost, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkárát kér­tük fel. Már azért is, mert a főtitkár — aki korábban tsz-elnök volt Mezőkovács- házán — nemcsak az írásos jelentésekből tájékozódott, hanem maga is részt vett hat zárszámadáson, így sok a személyes élménye. Ma már egyértelmű: 1982- ben a tsz-ek nagyobb nyere­ségre tudtak szert tenni, mint bármikor korábban. Ké­zenfekvő az első kérdésünk: vajon minek köszönhető ez a kedvező fejlemény? — Való igaz, az 1981. évi 18,9 milliárd forintról 21,6 milliárdra nőtt a tsz-ek nye­resége, ami majdnem tízszá­zalékos emelkedést jelez — mondja a főtitkár. Az okok elemzése igen terjedelmes be­szélgetést igényelne. Én nem az időjárást sorolnám az el­ső helyre, jóllehet kétségte­len, hogy ennek is tetemes része volt a gabonatermesz­tési eredményeinkben. Az előző évihez képest 14 szá­zalékkal emelkedett a gabo­nagazdaság produktuma, ami nagy szerepet játszott abban is, hogy hosszú idő után első ízben múlta fölül a nö­vénytermesztés növekedésé­nek üteme az állattenyész­tését. De — visszatérve az okokra —, a legfontosabbnak azt tartom, hogy olyan fo­lyamatos agrárpolitika szab­ta meg a tsz-gazdálkodás keretét, amely lehetővé tet­te a rugalmasságot, a gyors alkalmazkodást az új helyze­tekhez. Mert az önálló vál­lalati — s immár nem csu­pán vállalatszerű gazdálko­dást folytató szövetkezetek alighanem első ízben érez. hették közvetlenül a világ­piaci változások hatását, s ez a hatás a lehető legkímélet­lenebbül gyűrűzött be — hogy e divatkifejezést hasz­náljam. — Ennek ellensúlyozására persze itthon is különböző intézkedések születtek év közben... — Kétségkívül így van. Először történt meg, hogy ugyanazon esztendőben két­szer is módosították a köz- gazdasági szabályozókat. A második, az év közepi, két­ségkívül váratlanul ért min­denkit, csakhogy olyan kül­piaci gondokra kellett gyors orvoslást találnunk, amelyek ellen nem volt más módszer. Mindez még nem volt elég. Év közben derült ki az is, hogy nincs elég olyan vevő, aki elfogadható árat fizet a megtermelt agrárjavakért. Nem akarok a részletekbe bocsátkozni, hiszen a vala­mennyire is tájékozott olva­só tudja, mire gondolok: ba­romfi. és almaértékesítési gondokra, meg több más termék világpiaci árának süllyedésére. Ezért az élel­miszer-gazdaság csak úgy tu­dott hozzájárulni külkeres­kedelmi egyenlegünk javítá­sához, hogy többet volt kénytelen exportálni, mint azelőtt — ugyanazon bevétel fejében. Mindezeket figye­lembe véve, kétségtelen si­kerként könyvelhető el, hogy a tsz-ek nettó árbevétele ta­valy 13 százalékkal volt ma­gasabb az egy évvel koráb­binál, s elérte a 247 milliárd forintot. Nyilvánvaló azonban, hogy a több nyereséget több teher kísérte, a termelési költsé­gektől a különféle adókig, amint finoman mondják: az elvonásokig... — Igen: a jövedelemadó 18, a munkadíjadó 12 száza­lékkal emelkedett, hogy csu­pán e két főbb mutatót em­lítsem. Ezért is kevesebb a szabad fejlesztési alap, mint 1981-ben volt — bár a nye­reségből 13 százalékkal töb­bet képeztek —, hiszen az idevágó alaphiányok az egy évvel korábbi kétszeresére rúgtak. Ami a beruházásokat illeti, 21 milliárd forintot tettek ki 1982-ben, ami 4 százalékos növekedést tük­röz, de tudni kell, hogy eköz­ben az állami támogatások egynegyeddel apadtak. — A Hajdú-Bihar megyei Tsz.szövetségben a közel­múltban fültanúja voltam egy vitának. Azt latolgatták, mi történjék egy immár sok éve veszteséges gazdasággal? Feloszlassák netán a szövet­kezetét? — Való igaz, a kedvezőtlen gazdasági év ellenére sem csökkentek a veszteséges szö­vetkezetekkel kapcsolatos gondjaink. Már azért sem, mert nem mindegyikhez volt kegyes az időjárás: gondol­junk csak a Vas és Zala me­gyei árvízre, a Tisza menti, vagy Bihar megyei belvizek­re, a megkárosított szabolcsi almáskertekre. De azért sok szövetkezetünk állta a sarat, hiszen a kedvezőtlen termő­helyi adottságú Borsod pél­dául kiugrott teljesítményé­vel. Ebben nagy része volt a megye sok virágzó mellék­üzemének is. Az állam további másfél milliárd forinttal emelte ta­valy a kedvezőtlen adottsá­gú tsz-eknek nyújtott árki­egészítést, ártámogatást. En­nek is nagy szerepe van ab­ban, hogy e tsz-ek vesztesége 1981-hez képest 13 százalék­kal csökkent. De még így is elérte a 470 millió forintot, arra intve bennünket, hogy a jövőben is több figyelmet kell szentelni e gazdaságok­ra. — Eltekintve a számoktól meg a részletektől: végül is milyen törekvéseket, hangu­latot tükröztek a zárszámadó közgyűlések? Milyen útrava. lót adtak a jövőre nézve? — Mind a hat közgyűlé­sen, amelyen részt vettem, megnyugvással tapasztaltam, milyen higgadt a légkör, mennyire érvényesül a tag­ság felelősségérzete. Ezt kü­lönösen az idei tervek tár­gyalása során lehetett meg­figyelni. Gazda módján vizs­gálták, elemezték, hol nyílik lehetőség további költség­megtakarításokra. Általában: a viták azt tükrözték, hogy a szövetkezetek felkészültek a további váratlan helyzetek kialakulására, tudják, hogy csak akkor számíthatnak tartós sikerre, ha rugalma­san alkalmazkodnak az új követelményekhez, ha meg­őrzik, sőt erősítik a vállalko­zó szellemüket. Minthogy az idei év sem ígérkezik köny- nyebbnek a tavalyinál, a jö­vőben is nagy szükségük lesz erre a szövetkezetek­nek — mondotta befejezésül dr. Eleki János, a TOT fő­titkára. (K. N.) Virágba borultak a gyümölcsfák a gyöngyösi hobbitelkeken Tavasz a kiskertekben és a háztájiban A mezőgazdasági nagyüzemeink mellett a háztáji és kiskertek tulajdonosai sem tétlen­kednek. Kihasználják a kellemes tavaszi időt a Mátra alján munkálkodók. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gaz­daság háztáji földjeinek egyikén Tőzsér Balázs és családtagjai met­szik a szőlőt Sztruhál Sándor a markazi szőlősorok gyom- irtásos vegyszerezésével töltötte a hét végét (Fotó: Szabó Sándor) Elfogyott a rajnai borsó és a hollandi burgonya Másból van elég vetőmag... KÖZÉRZET ’83 (111/1.) Ami összeköti őket... Három asszonnyal találkoztunk. A választás, a talál­kozás keresése szándékosan nem tudatos volt. Szóltak életükről, munkájukról, vallottak a szerelemről, a csa­ládról, érzéseikről. A három nő nem ismeri egymást, mégis, hallgatva szavaikat, úgy tűnt, valami összeköti őket. A boldogu­lás lehetőségének okos keresése, a munka szeretete, adni akarásuk. Az, hogy napjaink bonyolultságában szinkronban vannak a világgal. Az ő sorsuk, eredmé­nyük is tükrözi a társadalmi közérzetet,.. Néhány egri olvasó pa­nasszal fordult szerkesztősé­günkhöz, hogy a megyeszék­helyen nem lehet kapni a kiskertek tavaszi vetéséhez szükséges borsót és nincs elég burgonya sem. Nos, ér­deklődtünk az Eger és Vidé­ke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetnél, áhol Harmati László elnök adott tájékoztatást: — Márciusban valóban voltak gondjaink az ellátás­sal. Különösen á korai érésű rajnai borsófajtát keresték a kistermelők, melyből csak meghatározott mennyiséget kapott szövetkezetünk. Mi­után tavaly ebből kevesebb termett, így a Vetőmag Vál­lalat És za k - magyarorezág i Központja elosztotta a ren­delkezésére álló magot és szövetkezetünk is ennek alapján részesült belőle. Az importkorlátozások miatt az elmúlt hónapban kevesebb jutott a piacra a Hollandiá­ból érkezett burgonya ve­tőgumóból is. így mind a rajnai borsó, mind pedig a holland vetőgumó hamar el­fogyott és nincs lehetősé­günk a további pótlásira! Ezért borsóból az ugyancsak korai érésű debreceni és az újmajori fajtákkal állunk vá­sárlóink rendelkezésére, de kínálunk későbben érőket is. Ugyancsak árulunk vetőbur­gonyát, természetesen hazai fajtákat, melyekből 17 va­gonnal biztosítunk az érdek­lődő kiskerttulajdonosofcnak. A többi zöldség- és virág­magvakból megfelelő a vá­laszték, ki-ki igénye szerint vásárolhat. Egyébként a már­ciusiban meghirdetett keres­kedelem a kertgazdaságokért akció sikerrel zárult. Eger­ben a Katona István téren felállított fóliasátorban négy és félmillió forintos forgal­mat bonyolítottunk le kis­gépekből, vetőmagvakból, műtrágyákból növényvédő­szerekből és kerti szerszá­mokból. Ez félmillió forint­tal több volt, mint tavaly ilyenkor. Megkerestük a Vetőmag Vállalat Észak-magyarországi Központját is, ahol Horváth István igazgatótól megtud­tuk, hogy borsóból további pótmegrendelésekkel bizto­sítják a fogyasztók kiszolgá­lását. Várják hát az egri áfész megrendeléseit is. Nyugodt, lassú mozdula­tokkal gyújt rá, hosszan ki­fújja a füstöt, kicsit elgon­dolkodik. — Hatvanki 1 encben, ami­kor államvizsgáztunk, más­képp kezdtük, mint a többi­ek. Másodikos egyetemista voltam, amikor megismer­kedtem a férjemmel, össze­házasodtunk. Rögtön jött a gyerek. János vállalta, hogy levelezőn tanul tovább, leg­alább egy kereset kellett a megélhetéshez. A szüleimnél egy ideig ellakihattunk, per­sze, a háztáji már akkor is sokat segített. Ez a munka nem volt idegen számunkra. Mind a ketten mezőgazda­sági mérnökök vagyunk. Egyetemista korunkban el­képzeltük, hű, de jó lesz kinn. Aztán rá kellett jön­ni: az egyetemi képzés hom­lokegyenest más, mint a ter­melés. Jöttek is a pofonok, amíg megtanulta az ember, hogyan lehet az elméletet gyakorlattá váltani. — Ma már vezető beosz­tásban dolgozik. A férje szintén, és van két lányuk... — No igen, az ilyenekre szokták mondani: egyenes­ben vannak. Csakhogy hosz- szú volt az út idáig. — Dunántúlról Mezősze- merére? — Nemcsak kilométerekben. Tulajdonképpen a gyerekek miatt indultunk útnak, 12 év után. Csak távoli gimná­ziumban tanulhattak volna, nem akartam kollégiumba adni őket. Irtunk a Heves megyei tanácsnak, így pá­lyázhattuk meg a két állást a mezőszemered tsz-ben. Fia­tal, jó kollektívával talál­koztunk itt. Két és fél éve a vezérkar is új. Könnyebb volt így a beilleszkedés, könnyebb volt részt vállalni a gazdaság felfuttatásában. Felmérhetetlen dolog ez egy embernek, ha köze van a si­kerhez, az eredményhez. Ta­valy tízmillió nyereséggel zártunk. — Egy növényvédelmi ága­zatvezetőnek nem nyolc óra a munkaideje... — Nyáron kora reggeltől késő estig. Persze arra kí­váncsi, hogy anya -is vagyok. De a két lányom nagyon ön­álló. Talán túlságosan is az, mindkettő kicsi kora. óta, 'Másképp ez -nem megy. Öik mindig előbb érnek haza, mint mi, jóformán az este a miénk. A nyaralást is ne­héz megszervezni. Amikor nekik vakációjuk van, mi aratunk. Ritka egy-egy kö­zös két hét. — Az otthona? — Kaptunk,egy 130 -négy­zetméteres kertes szolgálati lakást. Ma már ragyogóan, célszerűen berendeztük. Tíz­éves a kocsink, ha igaz, jö­vőre megjön az új: nekem ez elengedhetetlen munka­eszköz, ezzel járom a határt. Anyagilag biztonságban élünk, ötezerkettő a fizeté­sem, a férjemé több. De ma is a háztáji a ráadás-. Tököt termesztünk, 20 ezer tiszta haszonnal — Bocsánat, az otthonáról kérdeztem... — Igen. Modem bútor, szí­nes tévé, valamennyi ház­tartási gép... Ó, értem, a légköre, összhangban va­gyunk. Megvan a kölcsönös házastársi tisztelet. És tud­ja miért? A kezdeti nehéz évek kovácsoltak össze min­ket, az, hogy vállaltunk a másikért, Azt hiszem, enél- kül megenné a fene az egé­szet. Talán más a szemléle­tünk is. A 30-as éveinket tapossuk, és már most nem értjük meg a huszonévese­ket. Ismerek friss diplomá­sokat: első a pénz, a lakás, csak aztán a munka. — .. .munkakörülményei? — Megelégszem azzal, hogy normális hangon, különösebb vita nélkül elérem, amit akarok a munkámban. — Barátok? — Idő kérdése. Tudja, so­kat dolgozunk, talán azért nincs egy olyan ízig-vérig igazi barát. De amikor arról van szó, egy agronómus ház­tájijában öt agronómus, is rostálja a tökma-got, ha be­teg vagyok, ketten is- ugra­nak a helyembe. — Mi a legfontosabb az életében? — Családcentrikus vagyok. Vallom, hogy az asszonynak kell észnél léneie, ő fogja össze a családot. De amellett, hogy meg kell hagyni a fér­finak, ő a teremtés, koroná­ja, elvárom, segítsen a mun­kámhoz. ★ Végh Jánosáéval, a mező- szemerei tsz növényvédelmi ágazat vezetőj ével beszélget­tünk. Mikes Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents