Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 30., szombat S. LEVELEINK KOZOTT TALLÓZVA Törvénysértő intézkedés pedig nem volt ••• Üzen a szerkesztő P. B.-né, Eger: Bejelentését kivizsgáljuk, egye­lőre nem tudunk semmi kedve­ző Ígéretet tenni. Ügyében fel­keressük a helyi tanácsot, s az érintett munkahelyet is. S. A., Kisnána: Panaszuk ügyében elsősorban a helyi tanács titkára intézked­het. Amennyiben nem tudják orvosolni, birtokháborítás címén a bírósághoz fordulhatnak. Annyit azonban meg kell je­gyeznünk, a törvényesség be­tartásához az is hozzátartozik, hogy mindkét félnek jogában áll fellebbezni, s ezek a felleb­bezések a kirótt büntetés vég­rehajtását késleltethetik. Nyil­ván ilyen fellebbezés miatt ké­sik az önök által várt intézke­dés. Ezért némi türelemre is szükség van, hiszen igazukat első fokon elismerték. „Végrendelkezés” jeligére: A levélben leírottak alapján a végrendelet támadhatatlan, meg­felel a rendelkezéseknek. Az örökösnek majd hagyatéki leltár elkészítését kell kérnie a helyi tanácstól, s hagyatéki eljárás során érvényesíteni jogait. Mi­vel nem ági vagyonról van szó, a rokonok nem támadhatják meg az ön végakaratát. Annyit még hozzáteszünk, a végrende­letből ki kell derülnie egyértel­műen, hogy az az ön kézírása, értelmének tudatában készítette. Két tanúval is aláírathatja — biztonság okáért. A tanúk alá­írása hitelesíti az ön kézírását, aláirását. „Egri olvasó” jeligére: Rendelet született arra, hogy saját tulajdonban nem üzemel­tethető játékautomata, a válla­latok által üzemeltetett készü­lékek bevétele után meglehető­sen magas adót kell fizetni. E rendelkezés, amely júniusban lép életbe, rendet teremt az ed­dig meglehetősen kuszáit üze­meltetések között. Annyit azon­ban meg kell jegyezni, a tiltás még nem jelent egyet azzal, hogy a játszani kívánók nem játszhatnak majd. Mint ahogy az alkoholfogyasztás ellen sem használnak csak a rendeletek. „Egyedülálló” jeligére, Gyöngyös: Van lehetőség az ajándék visszakövetelésére, ha arra meg­felelő az indok. Három ilyen esetet biztosit a rendelkezés. Visszakövetelhető az ajándék, ha az ajándékozónak arra létfenn­tartása érdekében szüksége van. De ha az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását veszélyezteti, akkor a követelés eredménytelen. Visszakövetelhe­tő az ajándék akkor is, ha a megajándékozott az ajándékozó­val, vagy más közeli hozzátar­tozójával szemben jogsértést kö­vet el. (Ilyen jogsértés a rágal­mazás, a tartási kötelezettség megszegése, testi sértés.) Visz- szajár az ajándék akkor is, ha a feltevés, amelyre gondolva az ajándékot adták, nem teljesül. (Pl. nem jön létre a házasság.) Levele alapján egyik indok sem tűnik valósnak, így nem sok eredményt jósolunk. Válaszol az illetékes Elnézést kérünk a sajnálatos tévedésért Február 27-i, majd április 10-i számunkban foglalkoz­tunk egy panasszal, amely­nek szenvedő alanya egy pedagógus volt, akit nagyon kellemetlen helyzetbe hozott az egyik bolti eladónő, a nagyközönség előtt. A pa­naszra a Katona téri áruház vezetője, Harmati László többek között így válaszolt: annak ellenére, hogy dolgo­zóinkat megfelelő kioktatás­ban részesítettük a — saj­nos egyre szaporodó — bolti lopásokkal kapcsolatos eljá­rásra, előfordulnak olyan sajnálatos tévedések, mint a panaszos esetében történt. Tudjuk, hogy köztiszteletben álló pedagógust ért a sére­lem, s ezért tisztelettel elné­zést kérünk. Talán nem egészen köz­tudott, de kétféle munka- viszony van. Az egyik a meghatározatlan időre szőlő. Ehhez rendelkezések egész sora kapcsolódik, védve a dolgozót. Ha e rendelkezé­sek bármelyikét megsértik, általában egyszerűbb az ügy intézése. A másikfajta munkaviszony a meghatá­rozott időre szóló, amelyet így lehet pontosan körül­írni: a vállalat és a dolgo­zó egy bizonyos munka, vagy egy meghatározott idő­szak elvégzendőire szerző­dést köt. A szerződés lejár­ta egyben a munkaviszony megszűnésének napja is. Ha szerződéses a dolgozó, ak­kor nem vonatkoznak rá a szerződési határidő lejár­takor az egyébként megle­vő védő határozatok, példá­ul — ami a leggyakoribb, a leendő kismamának is, a nyugdíjasnak is, a sorkato­nának is megszüntethető ezzel az időponttal a mun­kaviszonya, tekintet nélkül arra, hogy emiatt sokszoro­san hátrányos helyzetbe ke­rül. Például a kismama, ha a munkaviszony a szülést megelőző 28 nap előtt meg­szűnik, nem kap táppénzt, nem jogosult gyesre sem. Ezek után nem véletlen, hogy nagyon sokan keresik fel szerkesztőségünket le­vélben is, személyesen is, mint ilyen ügyek szenvedő Elkeserít bennünket, hogy a Zalka Máté út 2. szám alatti 80 lakásos tár­sasházat és környékét, a buszmegálló közelsége miatt, az utazók teljesen tönkre­teszik. A cserjéket és a par­kot kitapossák, a falakról a szigetelést leszaggatják, a bejárati ajtó üvegét több ízben berúgták, és állandóan tele van a ház bejárati ré­sze szennyel, szeméttel. E buszmegálló jelenlegi helyén forgalombiztonsági szempontból is kifogásolha­tó, mert ha két csuklós autóbusz egyidőben érkezik, úgy ezzel a Malom utca for­galmát — a sarok közelsége miatt veszélyeztetik. Emi­att az elmúlt évben már baleset is volt. Szerintük semmi sem indokolja, hogy a buszmegállót jelenlegi he­lyére telepítették, mert a belváros felől utazók kb. 90 százaléka a társasház mel­letti ABC-boltba és a kör­Mi lesz a Talán nem is panasznak számít észrevételem, de ké­rem a szerkesztőséget, hív­ják fel rá az Illetékesek fi­gyelmét. 1973-tól 1977-ig a 3. sz. fő közlekedési útsza­kasz tájfásításával bízott meg a Mátrai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság. A be­osztásom fásító erdész volt. E szakasz a visontai elága­zótól Kápolnáig tart, a mun­ka költsége tudomásom sze­rint 1,5 millió forint volt. Ehhez még hozzájött a ki­sajátítások, és más egyéb, gondolom nem kis összegek. 1976. vagy 1977. évben volt a műszaki átadás. Az átadó a verpeléti erdészet mint kivitelező, a Heves megyei alanyai. Nemegyszer ta­lálkozni olyan panasszal, hogy a dolgozó nő szerző­dését hosszabbítgatják, hosszabbítgatják, s amikor a terhesség első jeleit észre­veszik, kiderül, nincs to­vább szükség a munkájára. Ezekben az esetekben so­ha sem az elvégzendő mun­ka, a betöltött munkakör szűnik meg, hiszen helyükbe másokat vesznek fel, csak a szerződés szűnik meg. Tör­vénysértésnek nyomát sem lehet találni, csupán az em­berség szabályait sértik meg. Azok viszont íratlanok, s érvként nem hozhatók fel a munkaügyi eljárások so­rán. Mert soha nem volt még arra példa, hogy egy dolgozót hitegető személy­zeti, vagy munkaügyi veze­tőt valaki felelősségre vont — vonhatott — volna szó­beli ígéreteinek megszegé­séért. A munkajogot nem sér­tették, — hozhatja meg a határozatát a bíróság. Csak az emberek sérülnek meg. Csalódnak azokban, akiknek a segítségére számítottak. De sajnos ennek büntetésé­re nem ismer paragrafust a bíróság. A közvélemény pedig elítéli, elítéli, de mit tehet? Sajnálja az érintet­teket. Pedig talán ennél többet is tehetnénk. — d. — nyező lakóépületekbe igyek­szik. Kérjük a város vezetőit, szíveskedjenek felfigyelni problémánkra. Javasoljuk, hogy az autóbuszmegállót helyezzék vissza az Állami Gazdaságok Boltja elé, eh­hez a ház lakói társadalmi munkában szívesen segítsé­get nyújtanak. Dr. Habis Cyörgyné, a Zal­ka M. út 2. sz. alatti tár­sasház képviselője ★ (A levél nyomán magunk is megnéztük, mi a helyzet. Megállapíthattuk, nem tú­loztak a ház lakói. Az is megoldhatónak tűnik, hogy a megállót visszahelyezzék régi helyére, az ABC-bolt elé, ahol senkit sem zavar­na, s a forgalombiztonsági okok sem zárnák ki e meg­oldást. Valóban érdemes lenne foglalkozni a kérés teljesítésével. A szerk.) fák sorsa? Közúti Igazgatóság pedig mint átvevő. _A további ápo­lás és a gondozás a közúti szakaszmérnökség feladata lett volna. Hogy mi lett a fásításból? Évről évre kopik, keve­sebb lesz és ha így halad, nemsokára el is fogy. Gon­dolom, van szakember ta­nácsadója a közúti vállalat­nak, mégsem ápolják szak­szerűen. Évről évre megég­nék a facsoportok, díszcser­jék. Mint ez év tavaszán is. Vajon ki és mikor veszi ész­re, milyen kárt okoztak ahelyett, hogy óvták, ápol­ták volna a fákat. Reisz János ny. erdész APRÓBB-NAGYOBB BOSSZÚSÁGOK Vissza a régi megállóba Óvodásolimpia 150 kis óvodás részére szervezte meg a Metalloglóbus Qualitál Gyárának nagyüzemi KISZ-bizottsága a vidám tornászvetélkedőt A nagyszerű tavaszi időben a szülők is, a gyerekek is jól szórakoztak. Képünkön az apci óvodá­sok a fociban jeleskednek A „Leveskirály” A példa ragadós lehet Sokszor esik szó arról, hogy fiataljaink nem úgy viselkednek mindig. ahogy azt elkívánná tőlük a társa­dalom. Arról azonban már ritkábban, hogy mit látnak esetenként maguk a gyere­kek. Kommentár nélkül kö­zöljük egy 14 éves boldogi kislány levelét. „Hangversenyen ülök. Meg­jegyzem, nem országos szin­tű rendezvény, egyszóval amolyan „házi hangverseny”. A székek itt-ott üresen áll­nak, mi, a közönség, eléggé gyéren vagyunk. A szereplők mind diákok, lelkűkben nem él még a művészekre jellem­ző becsvágy, büszkeség, ezért nem figyelnek úgy a hallga­tóságra. A közönség soraiban egy középkorú férfi ül. Három széken. Az egyiken ül, a má­sikra rákönyököl, a harma­dikra a lábát teszi fel. Igaz, mint írtam, a hangverseny nem országos rendezvény volt.” Vajon mit főzzek holnap­után? — ült le mellém a „Budapest” SZOT-üdülő- hajó presszójában a fejét törve Krizner Sándor kony­hafőnök. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta a kér­dést, hiszen minden kollé­gája csak így emlegeti: a „Leveskirály”! No, meg a főzelékeké! — teszik hozzá derűsen. Ez az örökké moz­gó ember immár 23 éve szolgál a vízen és készít az említettek mellett még egy sor finomabbnál finomabb ételt a beutaltaknak. Kitüntetésnek érezte, hogy a hajóra kerülhetett, mert korábban „csak” a parád- fürdői SZOT-szanatóriumban dolgozott. Most már ötven­éves, de fáradhatatlanul szorgoskodik a tűzhely mel­lett és irányítja a konyhá­ban tevékenykedő hét em­ber munkáját. Mindennap fél ötkor kel, hogy időben az asztalra kerülhessen a reggeli. A legnagyobb dicsé­retnek azt érzi, ha nem marad étel a vendégek és a személyzet tányérján. A „Budapest” SZOT-hajó Belgrádba, Bécsbe, Pozsony­ba viszi a pihenni vágyókat, s Krizner Sándor ehhez is alkalmazkodik: ha megfelelő nyersanyaghoz jut, elkészíti „ráadásként” az érintett or­szág ételspecialitását. A hajó márciustól november vé­géig járja a Dunát, a fő­szakács télre hazautazik Párádra. Ilyenkor keresi fel barátait, gondozza ott­hon a növényeket, de már a tél derekán nagyon várja a tavaszt, hogy újra hajóra szállhasson. — Nagyon szeretek főzni, és nagyon szeretem a ven­dégeket — mondja. S ezt el is kell hinni neki, hiszen akinek már volt főzőkanál a kezében, jól tudja: akkor igazán jóízű az étel, ha a „szívünket” is beletesszük. S ez a fiatalos, örökké jó­kedvű ember így csinálja! — Kívánom, hogy még sok-sok ember meggyőződ­hessen erről az üdülőhajó éttermében. Nagy Erzsébet Eger Előadások és cukrászati kiállítás Ha sorrendet kellene fel­állítani arról, hogy mit, s milyen mértékben haszno­sítanak a szihalmiak, akkor a közintézmények közül méltán kerülne első helyre a művelődési ház. Alighogy vége volt a szórakoztatás perceinek, amelyeket Kabos László és Németh Marika fémjelzett, amit a Mikes— Harangozó Teréz kettős, majd Aradszky és a Kris­tály együttes folytatott, új „szolgáltatást” kóstolhattak az érdeklődők. A községben létesült, s már hírnévre szert tett cukrászüzem jó­ízű remekeinek adott helyet előcsarnokában a művelő­dési ház. A kiállítás igazi bírálói az óvodások, iskolá­sok voltak, akik azonnal „zsűrizték” is a süteménye­ket. Az üzem dolgozói ta­pasztalatcserét tartva, a cuk­rászmesterség fogásaival is megismertették a látogató­kat. Joó Sándor Szihalom „Mája-fája Ahogyan az örömre vágyó, érzelmeit kimutatni akaró ember ünnepi díszbe öltözte­tett fája télen a karácsonyfa, ugyanúgy ősi szimbólum ta­vasszal a májusfa, vagy máj- fa. Bár a földből élő embe­rek ünnepi alkalmai a tava­szi munkák közeledtével megritkultak, azért a tánc és fonó nélkül maradt legé­nyek mégis megtalálták a módját, hogy kiszemelt ked­vesüknek örömet szerezze­nek. Magyarország minden táján szokásban volt — né­hol még ma is — a május- faállítás, május elsején haj­nalban. A lánytól kapott kendőkkel díszített fiatal je­genye a lányos házak büsz­kesége volt. Erdélyben a le­gények még ki is faragták díszesre. A városiasodás nem ked­vezett ennek a szép szokás­nak, s erőteljesen átalakítot­ta. A májusfa szerepét a ha­talmas virágkosarak, május­kosarak vették át. Itt, Eger­ben például hortenziákkal teli, rózsaszín krepp-papírok­kal bevont óriási kosarakat ajándékoztak a fiúk a lá­nyoknak — főleg a hóstyá- kon. A külváros házainak pi­ci ablakait majd szétfeszítet­ték a túláradó szerelmek kézzelfogható bizonyítékai... Honnan ered ez a napjain­kig élő népszokás? Türk Fri­gyes egri újságíró Flóra cí­mű, 1900-ban kiadott köny­vecskéjében említést tesz a májusfaállítás „ősgyakorlatá­ról”. A híres római történet­író, Livius nyomán így ír erről: „Krisztus előtt, a Hl. szá­zad végén rettenetes vihar zúdult a szép Itáliára: betört Hannibál, ez az afrikai oroszlán. Megtörtént a can- naei ütközet; elhullott a nemzet virága. Róma a meg­semmisülés szélén állott. A halálfélelemben remegő or­szágot a háborúk rendes kí­sérői: éhség, döghalál és tü­zek rettegtették. ,Ez az Isten haragja, akit elhagytunk!’ — töredezé a megdöbbent nép. Fölnyitják a Sibylla-könyve- ket; így szólt a jóslat: ,Min­€€ den ellenséget kiverhettek Itáliából, ha a föld nagyasszo­nyát, Májat behozzátok Ázsiából.’ Jó szerencsével jártak a kiküldöttek, elhoz­ták Mája képét. Kicsődült az egész város; fel voltak vi­rágozva az utczák, a merre a matrónák az istenség képét elvitték. A házak előtt töm­jént gyújtottak és annak füst­jével szállott a köszöntés: szeresse meg őket, maradjon nálok szívesen Mája! S Ró­ma megszabadult az ellen­ségtől. A szabadulás emlé­kezete nemzeti ünnep lett Rómában: templomot emel­tek és egy hétig tartó ver­senyjátékokat, majálisokat rendeztek évenként Mája tiszteletére. Ezek a májálisok a mi május-elsőnkkel össze-* vágó Flóra ünnepe előtt es­tek.” Így szól a magyarázat. A mai májusfák tehát feltehe­tőleg az ősi természetvallás­ban „gyökereztek”. Ilosvai Ferenc Eger A Tamaméra és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, Tornáméra, Árpád u. 22. szerződéses üzemeltetésre adja át az 1983. július 1-től 1985. december 31-ig terjedő időszakra a következő üzleteit: 3. sz. Italbolt, Tarnazsadány 4. sz. Italbolt, Tarnazsadány 2. sz. Strandbüfé, Tamaméra 15. sz. Italbolt, Tamaméra 5. sz. Italbolt, Zaránk 13. sz. Presszó, Zaránk 7. sz. Presszó, Erk 6. sz. Italbolt, Erk 10. sz. Presszó, Boconád 11. sz. Italbolt, Heves, Alatkacsárda 12. sz. Italbolt, Tarnabod 16. sz. Presszó, Tarnabod 7. sz. Tüzelő- és Építőanyagtelep, Tamaméra 9. sz. Vegyesbolt, Tarnazsadány i>ffi 25. sz. Zöldségbolt és Tápértékesítés, Boconád 24. sz. Benzinkút, Tarnazsadány 23. sz. Vegyesbolt, Tarnabod Sav ! A versenytárgyalás 1983. június hó 9-én, 10 órakor lesz megtartva Tarnamérán, az Árpád u. 35. sz. alatti tanácsteremben. Felvilágosítást a szövetkezet kereske­delmi osztálya ad a fenti címen. A pályázatot 1983. június 1-ig lehet benyújtani ugyan­csak a kereskedelmi osztályon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents