Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-28 / 99. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 28., csütörtök f. AFGANISZTÁN Öt kemény esztendő VIETNAM Elefántok, bölények, krokodilok A vietnami zoológusok riadót fújtak: az egykor itt élő állatfajok egy része teljesen kihalt, mások a hegyekbe szorultak. Pedig Vietnam valamikor valóságos állatparadicsom volt, a hatalmas erdőségekben és a Vö- rös-folyó völgyében évszázadokkal ezelőtt elefántok és orrszarvúak, tigrisek, vad vízibölények és szarvasok éltek, a vizekben krokodilok tanyáztak. Az ősi állatfajok ritkulása már a XVI. században megkezdődött, amikor földművelés céljára a síkságokon irtani kezdték a dzsungelt. (Évszázadunk kezdetére Hanoi körzetéből például már teljesen eltűntek az erdők.) A gyarmati uralom vadászai szintén valósággal irtottak egyes állatfajokat: eltűntek az orángutánok és tapírok; az orrszarvúak, a vízibölények a kihalás szélére kerültek. Az elefántok, tigrisek és párducok a hegyekbe szorultak. A háború hosszú évei, a gátlástalan bombázások ugyancsak nagy veszteséget okoztak a vadállományban. Még súlyosabb károkat, jelentettek az amerikaiak lomb- talanító és mérgező egységei. (Az USA hivatalos adatai szerint Dél-Vietnam erdőségeinek tíz százalékát pusztították el.) Vietnami tudósok most felhívással fordultak a társadalomhoz a fenyegetett állatfajok érdekében. Szovjet szakértők segítségével mindenekelőtt hozzákezdtek a megmaradt vadállomány felméréséhez. Dac Lac tartományban, a Központi Fennsíkon az elefántok, Dong Nai és Phu Khanh tartományban a krokodilok védelmére tettek lépéseket. Ugyancsak megszervezik a még megmaradt tigrisek, párducok, vadkutyák, bölények, szarvasok, valamint a gibbonok, ma- kákók és más majomfajták védelmét. (-0 Emlékeztető az amerikaiak agressziójára: lombtalan erdők Dél-Vietnamban (Fotó: VNA—KS) 280 férőhelyes óvoda — számára gyárt szerkezeti elemeket. A Csebokszáriban működő 9-es számú vasbetonelem- gyár termékei szinte mindenütt megtalálhatók Csuvas- földön. Csebokszáriban ipari objektumok — többek között egy ipari traktorokat gyártó üzem — is épül az itt előállított szerkezeti elemekből. Sokféle vasbeton elemet szállítanak Novocsebok- szárszkba és Kanasba, Ala- tirbe és Sumerljába — ezekből néhány baromfitenyésztő telep épül fel itt. Az építőipari munka minőségét tehát mindenekelőtt az üzem falai között alapozzák meg. P. Guszkov BULGARIA A szófiai Képzőművészeti Főiskola Bulgária egyik legrégibb oktatási intézménye az 1896- ban alapított szófiai festőiskola, a mai Képzőművészeti Főiskola. A tekintélyes felsőoktatási intézmény alapítóinak egyike a neves író és festőművész, Konsztantin .Velicskov volt. Művésztársaival sokat tett azért, hogy a festőiskola rangot szerezzen, s 1921-ben művészeti főiskolává váljon. A főiskolán jelenleg 17 szakágban folyik képzőművészeti és iparművészeti képzés. A hallgatók a többi között festészetet, grafikát, szobrászatot, plakátművészetet, illusztrálást, belső- építészetet, restaurálást és műtárgykonzerválást tanulhatnak. Az idei tanévben 1540 diák jelentkezett a főiskolára, s közülük a legtehetségesebb 642 fiatalt vették fel. A hallgatók bemutatására is gyakran sor kerül. Évente rendeznek műveikből kiállításokat és sokszor hirdetnek meg versenyeket. A legutóbbi alkalommal a főiskola plakátművészeti tanszékének hallgatói mutatták be legjobb alkotásaikat. Nevezetes eseményre emlékeznek a Hindukus hatalmas, kopár hegyeinek országában: öt évvel ezelőtt, 1978. április 27-én győzött a nemzeti demokratikus forradalom. Afganisztán, amelyet évtizedeken át egyszerűen és jellemzően „lefátyolozott országnak” neveztek, azóta a nemzetközi érdeklődés homlokterébe került. E figyelem oka elsődlegesen az országhoz fűződő stratégiai érdekek ütközése, az imperialista fel forgatás, a harci zaj. Különös ellentmondás, hiszen ha Afganisztánnak valamire igazán szüksége van, az a béke, hogy végre kibonta- kozhassék a nyugodt építő- munka. Villany, komfort sehol Az örökség nehéz, a feladatok óriásiak. A 650 ezer négyzetkilométeres, 15 millió lakosú Afganisztán az ENSZ-statisztika szerint a világ legszegényebb országai közé tartozik. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 100 dollár körül van. Az országban konzerválódott a feudalizmus; az elmaradottság valamennyi ismérve fellelhető. Az átlagéletkor a becslések szerint 45 év körül van, 20 ezer emberre jut egy orvos, az írástudatlanok aránya 95 százalék. A forradalom előtt a tulajdonosok öt százaléka a föld 45 százalékát mondhatta magáénak. De ebben az országban még a nagybirtokos is szegény volt. „Mije volt néki? — tette fel a kérdést az új Afganisztán egyik vezetője. — Sok földje, egy nagy vályogháza, egy lova, négy felesége és több tucat gyereke.” .A forradalom megnyitotta az utat a változások, a felemelkedés előtt Egymást követte a földreform, az írástudatlanság elleni harc, a lakosság bevonása az ország életének alakításába. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a haladó intézkedések végrehajtása nemegyszer lassú volt. Ebben az objektív nehézségeken kívül sokáig szerepet játszott a vezetés önpusztító viszálya. Az áprilisi forradalom ellenségei siettek kihasználni á hibákat. Támadásuk hamar kifulladt volna, ha nem kapnak támogatást a határokon túlról. Az Egyesült Államok azonban — különösen az iráni kudarc után — sürgősnek és fontosnak tartotta, hogy Afganisztánban fordulatot érjen el. A sorrend lényeges Az Afganisztánnal szomszédos Pakisztán határterületét az ellenforradalmi bandák gyűjtőhelyévé tették. Több mint 50 bázison folyik a katonai kiképzés. Az ismétlődő ellenforradalmi akciók megfojtással fényeget- ték a forradalmat. Az a reális veszély támadt, hogy Afganisztán az imperializmus hídfőállása lesz. Ezért tett eleget 1979. decemberében a Szovjetunió az afgán vezetés ismételt kérésének. A szovjet katonai segítség — mint ezt nemrég a Pravda ismét leszögezte — korlátozott és átmeneti jellegű. A szovjet csapatok kivonására sor kerül, amint életbe lép a politikai rendezés. A sorrend azonban lényeges: előbb meg kell szűnniük azoknak az okoknak, amelyek a csapatok behívását szükségessé tették. A politikai rendezés csigalassúsággal halad. A közvetett párbeszéd már megindult Afganisztán és Pakisztán között, s ez önmagában a kabuli vezetés állhatatosságát bizonyítja, de a tárgyalás eredménye nagyobbrészt az Egyesült Államoktól függ. Washington pedig kettős jékot űz. Szavakban megegyezést sürget Afganisztán ügyében, miközben tettei arra irányulnak, hogy fennmaradjon a feszültség a térségben és ne kerülhessen sor a szovjet csapatok kivonására. Afganisztáni jelenlétüket ugyanis széles körű ideológiai offenzívához próbálja felhasználni az USA. Az ipar terve Az ellenforradalmárok átütő katonai sikerre természetesen nem számíthatnak. Most taktikát változtattak: kis csoportok lopóznak be a városokba, szabotázsakciókat, merényleteket követnek el, zaklatják a lakosságot. Egy nemrég közzétett staMegszokott látvány a kabuli sáriás közben (Fotó: A szerző felvételei — Földművelés — mint sok száz évvel ezelőtt tisztika szerint az elmúlt öt év alatt az ellenforradalmi akciók által okozott kár felér az elmúlt 20 év alatt fejlesztésre fordított összeg felével. Egyetlen példa: az iskolák és a kórházak több mint felét felgyújtották vagy lerombolták a banditák. Ilyen körülmények között érzékelhetjük, hogy mit j elent: A fga nisztá nba n az elkövetkező három évben az alapiparban el akarják érni az 1978—79-es termelési szintet. A szocialista országok, különösképp a Szovjetunió, a lehetőségekhez mérten segítenek és támogatják az afgán nép harcát Fél évvel ezelőtt Babrak Karmai magyarországi látogatása alkalmából Kádár János ezt mondotta: „Az afgán forradalom élvezi a világ haladó erőinek támogatását. Hisszük, hogy az Afganisztánban lezajlott változások visszafor- díthatatlanok, s kudarc vár azokra, akik fegyverrel, gazdasági diszkriminációval és ál nők propagandával megszeretnék akadályozni az afgán nép előrehaladását a maga választotta úton”. (H. Gy.) utcán: lefátyolozott nők váKS) Csebokszáriban a közelmúltban fejezték be egy ötemeletes épület vázának szerelését, amely a Csuvas ASZSZK legnagyobb kereskedelmi központjának ad majd otthont. Valóságos szolgáltató központ: egy tető alatt áruház és élelmiszer- bolt, félkész ételeket árusító üzlet és kávézó, valamint egy önkiszolgáló étterem kap helyet. Az építkezés kísérleti jellegű. A hasonló épületekhez ugyanis általában fémszerkezeteket használnak fel, míg itt — kutatók és vasbetonipari szakemberek együttműködésével — vasbeton elemeket alkalmaznak, ami jelentős fémmegtakarítást eredményez. A „ötlet, spórolás, tisztességes munka — ez az út a gazdaság felgyógyulásához” — március végén a varsói Kultúra és Tudomány Palotájának kongresszusi termében ez a felirat köszöntött 2300 munkást. A LEMP Politikai Bizottsága és a kormány hívta meg őket, mondjanak véleményt a válságból kivezető hároméves társadalmi-gazdasági tervről, az infláció elleni és a takarékossági kormányprogramról. Március 22—23-án, a szejm tavaszi ülésszakának első tanácskozásán az említett dokumentumok „első olvasásban” már a parlament elé kerültek, s a március 30-i munkástanácskozás az országos vitát volt hivatott elindítani. Van rá esély Mit is javasolt a kormány? A hároméves (1983—1985) terv a mezőgazdaságnak és az élelmiszer-termelésnek rendkívüli jelentőséget tulajdonít. Abból indulnak ki, hogy a lengyel mezőgazdaság képes lehet az ország minden polgárát ellátni élelmiszerrel, tehát szükségtelenné válhat a behozatal. El ne felejtsük, Lengyel- országot valaha joggal mondták Európa egyik éléstárának. A következő három év ezt a célt alapozná meg, éspedig úgy, hogy az 1985-ös beruházás 30 százalékát az élelmiszer-gazdálkodás kapja. Alaposan javítani kívánják a falu termelőeszközellátását. Fejlesztik a műtrágya- és a traktorgyártást, terebélyesedik, korszerűbb lesz a varsói Ursus-gyár. A falutól viszont azt várják, hogy a három év alatt a mezőgazdasági termelés hét százalékkal növekedik az 1981—83-as évek átlagához képest. A várható javulás ellenére a lengyel összeállította: Gyurkó Géza korábban alkalmazott építőelemekhez képest ezeknek a vasbeton szerkezeteknek a beszerelése sokkal kevesebb időt és munkát igényel. Az új szerkezeti elemek további előnye, hogy univerzálisak — felhasználásukkal 13—14 szintes kereskedelmi és adminisztratív épületek is emelhetők. A szóban forgó szerkezetek létrehozása és gyártásba vétele komoly erőfeszítéseket igényelt a kutatóintézet és az üzem szakembereitől. A vasbeton elemek armatúrái hegesztéséhez új, kontakt hegesztőgépet kellett létrehozni. Az intézet javaslata alapján az üzem a közeljövőben újabb létesítmények — egy 30 tantermes iskola és egy tervezők az állattenyésztés gyenge eredményeivel számolnak. 1985-ben még mindig öt százalékkal alatta marad az állattenyésztés az 1980-as színvonalnak. Gazdasági csoda? Már kirajzolódnak a javulás jelei a cukor, a növényolaj és több más élelmiszer ellátásában. Az optimisták Varsóban már a jegyrendszer fokozatos felszámolását tervezgetik, persze a hús kivételével. A kormány inkább realista. Képviselői szerint a teljes jegyrendszer 1985-re még aligha szüntethető meg. A parlamenti vitában sok bírálat érte a kormány inflációellenes tervezetét. Egy képviselő sajátos „gazdasági csodának” nevezte azt a jelenséget, hogy egyes vállalatok deficitjük és a termelés csökkenése ellenére kiemelkedő haszonnal zárták a tavalyi esztendőt. A „csoda” titka roppant egyszerű és hozzásegít a lengyel infláció megértéséhez: a haszon tudniillik úgy keletkezett, hogy a gyár indokolatlanul emelte termékének árát, majd e — tisztességtelen — haszonból újra meg újra emelte a fizetést. De „mire jó a béremelés, ha nincs elegendő áru?” — kérdezik ma sokan Lengyel- országban. Igazság és egyensúly A kormány képviselői a szejmben azt mondják, hogy az idei évnek a válság és az infláció elleni küzdelemben "a fordulópontot kell hoznia. Ez annyit jelent, hogy ha a lengyel államvezetés állhatatos, következetes lesz a takarékossági programban, ha igazságosan osztja el a társadalmi rétegek között a válság terheit — ezt szolgálná az adóreform —, akkor helyreállíthatja a piaci és a pénzgazdálkodási egyensúlyt Lengyelországban, s legyőzheti az inflációt. Varsó, 1983. április Szilágyi Szabolcs LENGYELORSZÁG Ismét éléstár lehet ? SZOVJETUNIÓ Új típirsy épületek Csebokstáriban
