Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 3., vasárnap S Ha azt mondom, 1001, ak­kor a csodálatos mesék jut­nak az eszembe. Ha azon­ban a felsőtárkányi Dózsa Tsz kapcsán mondom ugyan­ezt, akkor már egészen más a helyzet. Hogy miért, arról SzántóM Rafael, a termelőszövetkezet elnöke mondja: — Pontosan 1001 hektá­ron gazdálkodunk és dicse­kedni ugyan nem lehet ve­le, de Heves megye legki­sebb közös gazdasága va­gyunk, ráadásul kedvezőt­len termőhelyi adottságú. Földjeink aranykorona-ér­téke minimális... % Ilyen bevezető után az e témakörben járatlanok alig­ha várhatnának sok jót. És mégis: szakmai körökben jól jegyzik ezt a tsz-t. — Nem a kimondottan mezőgazdasági jellegű mun­kában elért eredményeink miatt. Ügy gondolom — és nem megalapozatlanul —, hogy a melléküzemági tevé­kenységünk döntő és jó ha­tást gyakorol eredményeink­re. Megtagadni persze mun­kánknak ezt a részét sem szabad — fejti ki vélemé­nyét az elnök —, hiszen a 460 hektárnyi szántókon a búza nálunk szépnek számí­tó 41,5 mázsás hektáronkénti átlagot hozott, és jó volt a kukoricánk, a kis területen vetett árpa terméseredmé­nye is. Nem panaszkodha­tunk az állattenyésztési ága: zatra sem: ötven tehenet tartunk, és a fejési átla­gunk 4200 liter tehenenként. Úgyszintén jól jövedelme­zett a bikahizlalás. Az el­múlt esztendőben 118 hízó­bikát adtunk le az állatfor­galmi vállalatnak. A „szerény” eredmények közt tartják nyilván a hét­ezres törzsbaromfi-állo­mányt, illetőleg azt, hogy a baromfikeltetőnek tavaly 970 ezer tojást tudtak adni. A férőhelyek jobb kihaszná­lása érdekében árucsirke előállításával foglalkoznak, ezekből 72 ezer tonnányit értékesítettek 1982-ben. Ezekről és további jó eredményekről értesülve kis­sé meglepőnek tűnhet, hogy a múlt évben elért 62 mil­lió forintos termelési érték­ből — 6,7 millió forintos tiszta nyereség mellett — a növénytermesztési ágazat „csak” 5,3 millió forintos, az állattenyésztés pedig 13,5 millió forintos produktum­mal szerepel. A többi — 41 millió — a mellék- és kise­gítő üzemágak eredménye. Bajzát Károly: Egyre na­gyobb az igény az oltott mész iránt... Juhász Pál: Nagyon megkell gondolnunk, hogy érdemes-e vagy sem osztályozót ven­nünk Közülük elsőként a mész- üzemet kerestük «fel Bajzát Károly kalauzolásával, aki — jóllehet, a kőbánya veze­tője — sok elismerő szót mond az itt folyó munká­ról. — Mészégetőink kitűnően értik a dolgukat, ismereteik apáról fiúra szállnak, így sem a minőségre, sem pe­dig a mennyiségre nem le­het panaszunk. Külön öröm, hogy egyre fokozódik az igény az oltott mész iránt ami lehetővé — és egyben szükségessé — teszi a bő­vítést. Alapanyagunk bőven van, a boksáink ellen alig­ha lehet kifogás, nincs te­hát akadálya, hogy kielégít­sük az oltott mész iráftti igényeket. Ahonnan pedig az alap­anyag érkezik, az az innen nem messze levő istrángomi kőbánya, ahol — mint Juhász A hófehér törzsbaromfi-állomány... (Fotó: Perl Márton) Pál bányamester mondja — „ősidők óta” folyik a bá­nyászat, és a csákány, a paj- szer ma is éppen úgy szük­séges, mint ahogy 20—30 évvel ezelőtt is az volt. — Az a helyzet — részle­tezi Juhász Pál, —, hogy gépeink ugyan vannak, de ezek- már nem éppen kor­szerűek. Sokat gondolkoz­tunk és vitáztunk azon, hogy áldozzunk-e jelentő­sebb összegeket modernizá­lásra. Egyelőre azonban le­tettünk róla, mert dacára a mészoltásnak, valamint an­nak, hogy építkezésekhez, •útjavításokhoz nélkülözhe­tetlen a kő — a kereslet csökkent, mi pedig 150—200 tonnát termelünk naponta. Így aztán hiába lenne jó és segítene sokat nekünk például egy osztályozó mun­kába állítása — egyelőre várunk vele, hátha fellen­dül majd az érdeklődés ... A központi tanyán, ahol a baromfi-törzsállomány ta­lálható, lényegesen jobb len­ne a hangulat, ha ... Ha nem okozna nagy riadalmat a baromfiseregben dr. Szal­mán Lajos főállatorvos je­lenléte. — Egyszerűen rutinmun­káról van szó — mondja. Szúrópróbaszerűen vért ve­szünk a baromfiaktól, hogy ezek analízisával megálla­píthassuk: a korábbi védőol­tások eredményesek voltak-e, illetőleg, hogy nem fertő­zött-e az állomány valami­lyen betegséggel. Valameny- nyi csirkét természtesen igen bajos lenne kézbe kapni, így csak szúrópróbaszerűen végezzük a vérvételt, illet­ve a vizsgálatot. Folyik tehát a szúrópró­ba. méghozzá a szó szoros értelmében, amin mi csak mosolygunk, a szép fehér csirkék viszont már kevésbé örülnek ... B. Kun Tibor Testvérek A műtőben operáció folyik. Több órás harc az életért. A beteg vért kap, egy ismeretlen emberét. Soha nem váltott vele szót, soha nem is látta. Mégis: vérükkel immár testvérekké lettek. ★ Az autó pontosan reggel 7 órakor indul a kórház ka­puja elől. Telis-tele rejtélyes műszerekkel, palackokkal. A megyei transzfúziós állomás dolgozói különbuszba száll­nak, irány Pétervására, ahol véradást szerveztek erre a napra. A nagyközség műve­lődési háza alig félóra alatt átalakul. A nagyteremben rendezik be a „műtőt”, fehér ágyakat helyeznek el itt, a „laboratórium” az alagsor­ba kerül. Az önkéntes je­lentkezőket előbb belgyó­gyász orvosok vizsgálják: csak az egészségesek adhat­nak. — Egyfajta szűrés is ez, — mondja Agárdi István, a megyei állomás főelőadója. — Kiderülnek a rejtett be. tegségek, képet kapunk ró­la, ki milyen csoportba tar­tozik. Az orvosok itt hely­ben receptet is írnak, vagy szakrendelésre irányítják á beteget, tanácsot adnak az egészséges életmódhoz. Ám ami felmérhetetlen kincs: akik önszántukból eljönnek ide, mind-mind azért teszik, hogy segítsenek másokon. Fél kilenckor már teli az előcsarnok. Fiatalok és idő­sebbek, férfiak és nők. Ke­zükben igazolólap, többségük nem első ízben nyújtja oda karját. A várakozók között ősz hajú ember, id. Fodor István, 64 éves nyugdíjas:-*- Tizenöt éve folyama­tosan jelentkezem. Ne kér­dezze, miért. Egyszerű ez, nem kell magyarázat. De az igaz, nagyszerű érzés volt, amikor legutóbb Kazincbar­cikáról kaptam köszönő le­velet egy családtól. Hatéves kisfiúk kapta meg a vérem, meggyógyult betegségéből. Mészáros Gábor autószere­lő munkatársaival jött el: — Az ember eleinte ide­genkedik a tűszúrástól, aztán kiderül, hogy semmi az egész. A munkahelyemről is, aki tud, jön. Segíteni a rászorultakon. — Hogyan szervezik meg e napot? — Most nehezebb volt, mint máskor, — mondja Kőszegi Istvánná, a péter- vásári Vöröskereszt csúcstit­kára. — Közbeszólt az inf­luenzajárvány. Pedig ponto­san ilyenkor van a legna­gyobb szükség arra, hogy a kórházakban elegendő készlet legyen. Az aktivistáink most is felkeresték az üzemeket, a munkahelyeket, házról házra jártak, a lakók figyel­mét plakátokkal hívtuk fel. Közel kétszázan jelentkeztek. A nagyteremben az első pácienst fogadják: Czene Jó­zsef fémöjptőt. Ő már ruti­nos, eddig nyolcszor adott. Aztán érkeznek a többiek is. Víg Férencné törékeny fiatalasszony, Sebők Jánösné, Végh János. Fekszenek az ágyon, az asszisztensek be­szélgetnek velük közben. Itt a futballbajnokságról, amott a kézimunkáról folyik a dis­kurzus. — Nem fáj? — Egyáltalán, nem is ér­zem magam rosszul. — Ha lehetne, a bal ka­romból. .. Nyugodt, derűs légkörben történik a levétel. A művelődési ház egy ter­mét valóságos vendéglővé alakították át. Szépen meg­terített fehér asztalok, téli­szalámi, uborka, sör és kóla. Pótolni kell a kalóriavesz­teséget. Jókedvűen beszél­getnek, falatoznak, akik már „túlvannak” rajta. ‘ Dudás István 19 éves műszerész, el­ső ízben járt itt, Balogh Györgyné tízszeres adó: — Ha rajtam múlna, kö­telezővé tenném — mondja. — Emberi dolog ez, egyszer mi is rászorulhatunk a segít­ségre. A véradónapról nem hiá­nyozhatnak a nagyközség vezetői sem. Pál Albert, a Hazafias Népfront nagyköz­ségi titkára, Berta István, a nagyközségi pártbizottság titkára: — Egész fiatal korom óta donor vagyok, több alkalom­mal hívtak be közvetlen életmentés céljából. Pétervá- sárán nagy hagyománya ' van az önkéntességnek, a szervezésben részt vesz a népfront is. S hogy mennyire kell a segítség? Az első negyven palackkal már fordul is visz- sza a gépkocsi. Az egri kór­házban kevés a készlet. — Nem az egész meny- nyiséget használjuk közvet­len átömlesztésre, — magya­rázza Agárdi István. — Az állomáson alkotórészeire is bontjuk a vért, ilyenformán gyógyszer készül belőle, de közvetlen életmentésre is al­kalmas. Elég csak belegondolni: régen a hemoféliás, vérzé­keny gyerekek meghaltak, most egy balesetnél a kór­házban azonnal pótolható az alkotórész. Ám a folyama­tosság ma már természetes igény. A transzfúzió a kór­házakban rutin beavatkozás lett. A társadalmi összefo­gás szép példáját egyébként a tragédiáknál is tapasztal­hatjuk. Egy balesetnél, tö­megszerencsétlenségnél kü­lönösen a ritka vércsoportú donorokat keresik azonnali segítségnyújtásra. Tavaly egy építőipari vállalatnál történt életveszélyes üzemi baleset. A megye egész te­rületéről érkeztek az embe­rek, a munkahelyekről kü- lönbüszokkal szállították az önkénteseket. — Megyénkben sikerült el­érni a teljes térítésmentes­séget — mondja dr. Mol­nár Miklós, az egri vértransz­fúziós állomás igazgató fő­orvosa. — Az emberek ön­zetlen áldozatvállalására alapozott mozgalom bonta­kozott ki. A résztvevők szá­ma eléri a 22 ezret. Felbe­csülhetetlen érték ez: az eg­ri kórház évente már 4100 liter vért kap térítésmente­sen. Az állomáson nyilván­tartjuk a készenléti donoro­kat, akiket szükség esetén bármikor behívhatunk. Épp tegnap történt, hogy egy rit­ka vércsoportú, 26 éves be­tegnek volt szüksége, érse­bészeti műtét után, a segít­ségre. Azonnal heten jöttek be, s hárították el a közvet­len életveszélyt. Egyébként megyénkben három olyan ember is van, aki eddig százszor adakozott. Mikes Márta ★ Baleset történt. A műtőben harc folyik az életért. A beteg vért kap. Egy Ismeretlen emberért, akivel immár testvérekké lesznek. Kő, mindenütt kő, szakszerűé n készül a boksa, hamarosan be lehet gyújtani... rbLoOI AKKANY, UUOA Kő, mész és csirke — minden mennyiségben

Next

/
Thumbnails
Contents