Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. április 16., szombat Katonák és pártok Thaiföldén Párbeszéd az Appennin- félszigeten Egy új politikai dialógus első hangjaira figyel a köz­vélemény Itáliában. Ebben az országban, ahol június 26-án több mint hétmillió szavazó járul az urnákhoz, hogy két tartományban, 11 megyében és megannyi já­rásban, községben újjává­lassza a helyi közigazgatás irányító szerveit, a pártok már a helyhatósági válasz­tásokra pillantva alakítják taktikájukat. Ennek jegyében ült össze nemrég az olasz kommunista és szocialista párt főtitkára is, hogv foly­tassa az OKP kongresszusán megkezdett párbeszédet a két párt viszonyának javítá­sáról. Berlinguer és Craxi meg­vitatta, hogyan védekezzenek azzal a jobboldali támadás­sal szemben, amely olyan baloldali közigazgatású vá­rosokat is érint, mint Torino és Nápoly. A megbeszélésen országos kérdések is szere­peltek: a gazdasági és a pénzügyi gondok, a munka- nélküliség, a közrend. „Megerősödött a tendencia a két párt viszonyának javí­tására” — állapította meg a L’Uniá, az OKP lapja. Az OSZP orgánuma, az Avanti „Olvadásról” írt, de sietett hozzátenni, hogy Craxiék to­vábbi közeledésük fejében az OKP-tól remélnek engedmé­nyeket a „politikai revízió” értelmében, vagyis azt vár­ják, hogy az OKP vizsgálja felül álláspontját különböző kérdésekben. Az Avanti hosszú évek óta először utalt arra, hogy „a régi és az új konzervatívok össze­fogásával szemben szükséges és sürgős, hogy a baloldal új alapokon kovácsolja ki egységét”. Berlinguer és Craxi utol­jára 1979-ben folytatott hiva­talos megbeszélést egymással. Az OSZP Craxi vezetésével az 1977. évi torinói kongresz- szus óta elkanyarodott Nen- ni és De Martino hajléko­nyabb vonalától, sőt még a néhai Moro keresztényde­mokrata politikus azon kész­ségét is bírálta, hogy bizo­nyos kérdéseket a kommu­nistákkal egyetértésben old­jon meg és számításba vegye állás pontjukat, parlamenti erejüket. Craxi éppen ellen­kezőleg, hozzájárult ahhoz, hogy az OKP nélkül, külső parlamenti támogatását is nélkülözve alakítsanak kor­mányt Itáliában. Nevét adta a kereszténydemokrata—szó-, cialista tengelyű koalíciókhoz, mint amilyen a mostani is. Az OKP a kongresszu­son a szocialista párthoz for­dult azzal a javaslattal, hogy „demokratikus alternatívát” szegezzenek szembe a ke­reszténydemokraták hatalmi rendszerével. Craxi válaszának lényege: még nem időszerű a dolog majd meglátjuk, addig is az OKP lépjen tovább „politi­kájának felülvizsgálata” út­ján. Nem tudni, tartós lesz-e a hajlandóság a párbeszédre szocialista részről. Az OKP készsége arra utal, hogy sze­retné megnyerni a jelenleg a kereszténydemokratákkal kormányzó OSZP-t a balol­dali együttműködés program­jának, a „demokratikus al­ternatíva” gondolatának. összeállította: Pilisy Elemér — Én a hadsereggel háza­sodtam össze— mondta egy­szer tréfásan Prem Tinszu- janond tábornok, Thaiföld 63 éves, agglegény miniszterel­nöke. De nemcsak ő van így ezzel, hanem a kormányban képviselt parlamenti pártok is: ha részt akartak a hata­lomból, nekik is „házasságra kellett lépniük” a hadsereg­gel. Nos, a frigy közben vál­ságba jutott, és az utóbbi hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy a felek „válni” ké­szülnek. A kérdés csak az, megmaradhatnak-e együtt a közös lakásban, vagyis a ha­talomban? A hadsereget a politikai élet magasabb régióiban a miniszterelnök és a szenátus képviseli. Ennek tagjait nem választják, hanem elvileg a király, gyakorlatilag a tábor­nok-miniszterelnök nevezi ki. A szenátorok öthatoda ka­tonatiszt. Az alkotmány (jelenleg még) érvényben lévő előírá­sai rendkívül nagy hatalmat adnak a szenátus kezébe: a miniszterelnököt nem nevez, hetik ki és nem buktathat­ják meg akarata ellenére és vétójoga van más, fontosnak tekintett kérdésekben is. Ennek, a hadsereg számá­ra paradicsomi állapotnak a napjai azonban a szó szoros értelmében meg vannak számlálva. Az ok ismét csak az alkotmány, amelyet 1978- ban fogalmaztak meg, vagyis akkor, amikor Thaiföld leg­főbb patrónusának, az Egye­sült Államoknak elnöki szé­kében még a polgári demok­ratikus játékszabályokra ké­nyes Jimmy Carter ült. A „demokratikus nyitás alkot­mányának” értelmében a szenátus 1983. április 21-vel Az NSZK-n végigsöpört a reá­lis perspektívák hiánya foly­tán elkeseredett Ifjúság meg­mozdulásainak hulláma, amely elsősorban a munkanélküliség megszüntetését követelte. Az Ifjúság követeléseire a hatósá­gok a repressziók fokozásával válaszolnak. Különösen buz- gólkodik ezen a téren Baden- Württemberg tartomány rend­őrsége, amely a tüntetőkre most különleges bírságot rótt ki a „rend védelmezői által nyújtott szolgáltatásokért.” Spetzle asszony hangjá­ban bizonytalanság rezgeti: — Önök tényleg azt gon­dolják, hogy ez szép aján­dék lesz fiunk születésnap, jár a? — Kétségkívül — biztosí­totta őt Pfleiderer altiszt, a stuttgarti rendőrfelügyelő­ség tagja. — E nap emlé­kei örök életre megmarad, nak a fiatalokban. A fiata­lok egyébként időről időre szeretik a maradandó em­lékeket. Így hát a legutolsó kérdésem, ,JIem óhajtják-e, hogy vízágyút is alkalmaz, zunk? A vízágyú felejthe­tetlen színezetet kölcsönöz minden tüntetésnek.” — Isten ments, a világ minden kincséért se — ijedt meg Spetzle asszony. — Annál is inkább, mert most hideg van. Megfáz­hatnak a gyerekek. — Ez orvosolható — ve­tette ellen Pfleiderer. — Alacsony többletköltség el. lenében meleg vizet töltünk a vízágyúba, ha óhajtják, akár harminc fokosat is. elveszti tényleges hatalmát és egyfajta „lordok házává”, vagyis merőben ceremoniá- lis intézménnyé szelídül. Ka­tonatisztek nem tölthetnek be többé miniszteri tisztsé. get, s ha választásokra kerül sor, akkor a választók, ez­után már nem személyekre, hanem politikai pártokra szavaznak. Ezek az előírások gyakorlatilag teljhatalmat adnak a parlament, vagyis a pártok kezébe, ugyanakkor „detronizálják” a hadsereget. A katonák azonban már túlságosan régóta kormá­nyozzák Thaiföldet ahhoz, hogy most könnyű szívvel kiengedjék kezükből a gyep­lőt. Arthit Kamlang-ek tá­bornok, a hadsereg „erős embere” már tavaly ősszel célzott arra, hogy az esedé­kes választásokat csak akkor tartják meg, ha közben nem következik be nagyobb „rendbontás”. Ezután — a hadsereg nyomására — gya­núsan sok olyan rendeletet adtak ki, amely másra sem volt alkalmas, mint éppen a tábornok által emlegetett „rendbontás” előidézésére. Az ellenzék azonban nem ug­rott be a provokációnak, Mást próbált: magát a képviselőházat próbálta rá­venni arra, hogy halassza el az alkotmánymódosítás ér­vénybe léptetését. A kísérlet nem volt eleve reménytelen, mivel „beépített” parlamenti emberein kívül számíthatott a kisebb pártok támogatásá­ra is. (Ezeket ugyanis szin­tén hátrányosan érinti a vál­tozás). Március 16-án azon­ban — bár hosszú' vita után és a szükségesnél csak vala­mivel nagyobb többséggel — a képviselők véglegesen el­vetették a tábornok indítvá­Söt, a nagyon elkényeztetett ifjú tüntetők számára köl­nit is keverünk a vízhez, ez azonban valamivel többe kerül. A SVetzle.pár azért jött a rendőrségre, hogy Nor­bert fia számára kieszközöl­je azt a jogot, hogy nagy­korúsága alkalmából erő- szakmentes ülőtüntetésen vehessen részt. Pfleiderer altiszt nem rejtette véka alá örömét, mivel azután, hogy Baden-Württemberg tartomány belügyminisz­tere, Roman Herzog beve­zette a tüntetőktől szedett kötelező adóra vonatkozó törvényt, a rendőrség szé­les reklámkampányba fo­gott.. Az újságok egész ol­dalas hirdetéseket közöltek ebben a tárgykörben. — Hány fő várható az önök tüntetésén? — kérdez, te Pfleiderer. — Huszonhárom. — Kár. Ha összejönne huszonöt vagy ennél több, kedvezményt tudunk nyúj­tani. Tehát: egy normál sú­lyú tüntető elszállítása ab­ban az esetben, ha nyugod­tan viseli magát, 3 márka 80 pfennigbe kerül. A dühön­gök többe kerülnek — 7 márka 30 pfennigbe. — Világos, hogy hőzönge- ni fognak egy kicsit — mondta Spetzle asszony. — Hiszen a fiam most múlt tizennyolc esztendős. nyát. A parlament épülete előtt fiatalokból és értelmi­ségiekből álló tömeg gyűlt össze, hogy a demokrácia győzelmét ünnepelje Korai volt az öröm. A hadsereg és a pártok párvia­dala ugyanis kétmenetesnek bizonyult és a pártok csak az elsőt nyerték meg. Há­rom nappal később a tábor­nok-miniszterelnök királyi rendelettel föloszlatta a par­lamentet és az eredetileg jú­niusra kiírt választásokat előrehozta április 18-ra. Az új kormányt így — némi si­etséggel — még április 21., azaz az új rendelkezések ér­vénybe lépése előtt meg le­het alakítani. Ezeket a belső csatározá­sokat Thaiföld földrajzi-stra­tégiai helyzete teszi jelentős­sé. A jobboldali konzervatív tábornokok által meghatáro­zott kormánypolitika a pe­kingi és washingtoni érdekek fenntartás nélküli kiszolgáló­jává, a törvényes kambod­zsai kormány elleni harc tá­maszpontjává tette az orszá­got. A közelmúlt története azonban azt mutatja, hogy van alternatíva: Kukrit Pra_ modzs, a jelenleg legnagyobb parlamenti csoport, a szociá­lis akciópárt vezetője a het­venes évek közepén minisz­terelnökként átmenetileg la­zítani tudott az Egyesült Ál­lamokhoz fűződő köteléke­ken, javított Thaiföld és az indokínai országok viszo­nyán. Egy polgári kormány hatalomra jutása — ha nem is jelenthetne 180 fokos for­dulatot — most is esélyt ad­na egy pozitív irányú válto­zásnak. Többek között en­nek akarták elejét venni a tábornokok — Vegyék figyelembe, hogy ez csak az alapdij — magyarázta Pfleiderer. — A szállítás módjától függően megfelelő pútdíjakat számí­tunk fel. Ha a tüntetőt a kezénél fogva kell vonszol, ni, ez másfél márkába ke­rül, ha valóban sikerül el­vinni — öt 'márkába. — Csak ne rángassák a fiam kezét — könyörgött Spetzle asszony. — Norbert kiskorában sokat beteges, kedett. — A legnagyobb sajnála­tomra hozzá kell tennem, hogy a törvény kiegészítő díjszabást helyez kilátásba azoknak a tüntetőknek az elszállításáért, akiknek a testsúlya többet nyom nyolcvan kilogrammnál. — Drága mulatság lett manapság tüntetésben részt venni — kapcsolódott be a beszélgetésbe Spetzle asz- szony férje. — Közepes jö­vedelemmel rendelkező em­berek ezt nem is engedhe­tik meg maguknak. — Nem vagyok önökkel egy véleményen — mondta Pfleiderer altiszt. — Araink igen mérsékeltek. Ha azon­ban nagyon magasnak tűn­nek önöknek, akkor jobb lesz, ha a fiuk Észak-Rajna- Vesztfáliában vagy Brémá­ban tüntet. Minálunk dé­len a gyülekezési szabadság mindig olcsóbb volt. (Frankfurter Rundschau) Zahemszky László fordítása Bemard Pratler: Vízágyút nem óhajtanak? ■—v. f .-bTsumrt Brandberg J^|wjr0n,0 606 NMM j B I A n? 6oüabis! rWalvis Bay (Namibia. ATLANTI Uri Hauchab­Keeünansltooi LudenU v AcVacoViVi'Oiy DEL AFRIKAI LOZTARSASAG: bnsburi ÓCEÁN: Orad\e Főbb útvonal Fóbb vasútvonal Mi lesz veled, Namíbia? Szinte alig múlik el nfep, hogy a hírügynökségi telexgépek ne kopognának valamilyen hírt Namíbiáról. Az egykori Délnyugat-Afrika sorsa ismét a nemzetközi figyelem közép­pontjába került, mégpedig két okbóL Egyrészt nem váltak be a számítások, hogy Namíbia 1982-ben végre valóban el­nyeri függetlenségét. Másrészt, miközben a függetlenség biztosítását célzó tárgyalások nyilvánvalóan zsákutcába ju­tottak, az országot törvénytelenül megszállva tartó Dél-afri­kai Köztársaság január második felében még a látszat-ön­kormányzat intézményeit is felszámolta Namíbiában, Afrika utolsó gyarmata — gyarmat ma is, a szó legke­gyetlenebb értelmében De hogy került Namíbia a dél-afri­kai fejüldöző rendszer kezébe? Ezt a mintegy 824 ezer négy­zetkilométernyi, Magyarországnál kilencszer nagyobb terü­letet, amely előzőleg német gyarmat volt, tulajdonképpen még a Népszövetség „ajándékozta” 1920-ban Dél-Afrikának. Amikor a második világháború után az egykori mandátu­mok az ENSZ gyámsógi területeivé váltak, a pretoriai kor­mány volt az egyetlen, amely ellenszegült a világszervezet határozatának. Saját területének tekintette és tekinti ma is Namíbiát, politikai, gazdasági és katonai intézkedéseivel már jóval korábban beolvasztotta a Dél-afrikai Köztársa­ságba. Milyen érdekek fűzik ma a pretoriai fajüldöző rezsimet Namíbia megtartásához? Ebben a vonatkozásban szólni kell az úgynevezett összekötő csoportról, amelynek tagja az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és az NSZK. Ezek a tőkésországok 1978 óta ígérik, hogy rá­bírják Pretoriát a namíbiai kérdés megnyugtató rendezésére, cselekedeteik azonban az ellenkező irányba mutatnak. A dél-afrikai fajüldöző rezsimet oltalmazzák az összeomlás­tól, nem is szólva saját helyi érdekeltségeikről, amelyek ve­szélybe kerülhetnének, ha Namíbia helyzetében alapvető változás következnék be. „Namíbiában minden befektetett száz dollár húszszáza­lékos tiszta profitot biztosít a monopóliumoknak. Ásványi kincseinket nemcsak dél-afrikai, hanem amerikai, angol, francia és kanadai tőkeérdekeltségek is kiaknázzák” — nyi­latkozta egy alkalommal a namíbiai nép szabadságáért küzdő délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO vezető­je, Sam Nujoma. Az ország Afrika egyik leggazdagabb te­rülete, valóságos kincsesbánya. Itt rejtőzik földünk urán­tartalékának mintegy tíz százaléka, Namíbia a tőkés világ második legnagyobb gyémánttermelője, de hatalmas tarta­lékai vannak rézből, ólomból és ónból is. A gazdaságiak mellett politikai, stratégiai, katonai okok is magyarázzák, miért késik Namíbia függetlensége. A het­venes évek közepén az afrikai portugál gyarmatok felszaba­dulása, majd 1980-ban a független Zimbabwe megszületé­se valóságos sokk-hatásként érte a dél-afrikai fajüldöző rendszert, s az azt nyíltan vagy kevésbé nyíltan patroná­ló tőkésországokat. Ügy számolnak, ha Namíbia felszaba­dul, akkor már semmi sem akadályozhatja meg a belső ellenállás fokozódását magában a Dél-afrikai Köztársaság­ban is. A pretoriai fajüldöző rezsim előbb-utóbb elbukik, s vele elvész az immár egyetlen, az imperialista érdekeket feltétel nélkül szolgáló katonai-stratégiai szövetséges Af­rika déli csücskén. Az aggodalom nem alaptalan. Ha ma szabad választáso­kat tartanának Namibiában, azokat a SWAPO nyerné meg. A Délnyugat-afrikai Népi Szervezet 1960-ban alakult, 1965- ben az Afrikai Egységszervezet, 1973-ban pedig az ENSZ is a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjének ismerte el. Népszerűsége a 830 ezer helyi afrikai lakos körében el­vitathatatlan. Namíbia népe reménykedik. A SWAPO az újabb tárgya­lások kudarca után a fegyveres harc fokozását helyezte kilátásba, de nem mond le a politikai erőfeszítésekről sem. Kocsi Margit A PANORAMA SZÁLLODA ÉS vendéglátó vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET MŰSZAKI OSZTÁLYVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE, határozott időre szóló megbízással. FELTÉTELEK: felsőfokú műszaki képesítés, középfokú politikai végzeMség, legalább 5 éves középfokú szakmai gyakorlat. A vállalat Eger központú és a megyére kiterjedő a hálózata, „C”-kategóriás. A munkakör a vállalat beruházási, felújítási és fenntartási tevékenységének irányítására vonatkozik. Előbbiek költséggazdálkodását és az energiaköltség­gazdálkodást is magába foglalja. A pályázatot 1983. május 15-ig kell a vállalat személyzeti osztályára beküldeni: Eger, Bajcsy-Zs. tömbbelső. A pályázatot önéletrajzzal, a szakmai gyakorlat részletes ismertetésével kell benyújtani.

Next

/
Thumbnails
Contents