Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. április 16., szombat Katonák és pártok Thaiföldén Párbeszéd az Appennin- félszigeten Egy új politikai dialógus első hangjaira figyel a közvélemény Itáliában. Ebben az országban, ahol június 26-án több mint hétmillió szavazó járul az urnákhoz, hogy két tartományban, 11 megyében és megannyi járásban, községben újjáválassza a helyi közigazgatás irányító szerveit, a pártok már a helyhatósági választásokra pillantva alakítják taktikájukat. Ennek jegyében ült össze nemrég az olasz kommunista és szocialista párt főtitkára is, hogv folytassa az OKP kongresszusán megkezdett párbeszédet a két párt viszonyának javításáról. Berlinguer és Craxi megvitatta, hogyan védekezzenek azzal a jobboldali támadással szemben, amely olyan baloldali közigazgatású városokat is érint, mint Torino és Nápoly. A megbeszélésen országos kérdések is szerepeltek: a gazdasági és a pénzügyi gondok, a munka- nélküliség, a közrend. „Megerősödött a tendencia a két párt viszonyának javítására” — állapította meg a L’Uniá, az OKP lapja. Az OSZP orgánuma, az Avanti „Olvadásról” írt, de sietett hozzátenni, hogy Craxiék további közeledésük fejében az OKP-tól remélnek engedményeket a „politikai revízió” értelmében, vagyis azt várják, hogy az OKP vizsgálja felül álláspontját különböző kérdésekben. Az Avanti hosszú évek óta először utalt arra, hogy „a régi és az új konzervatívok összefogásával szemben szükséges és sürgős, hogy a baloldal új alapokon kovácsolja ki egységét”. Berlinguer és Craxi utoljára 1979-ben folytatott hivatalos megbeszélést egymással. Az OSZP Craxi vezetésével az 1977. évi torinói kongresz- szus óta elkanyarodott Nen- ni és De Martino hajlékonyabb vonalától, sőt még a néhai Moro kereszténydemokrata politikus azon készségét is bírálta, hogy bizonyos kérdéseket a kommunistákkal egyetértésben oldjon meg és számításba vegye állás pontjukat, parlamenti erejüket. Craxi éppen ellenkezőleg, hozzájárult ahhoz, hogy az OKP nélkül, külső parlamenti támogatását is nélkülözve alakítsanak kormányt Itáliában. Nevét adta a kereszténydemokrata—szó-, cialista tengelyű koalíciókhoz, mint amilyen a mostani is. Az OKP a kongresszuson a szocialista párthoz fordult azzal a javaslattal, hogy „demokratikus alternatívát” szegezzenek szembe a kereszténydemokraták hatalmi rendszerével. Craxi válaszának lényege: még nem időszerű a dolog majd meglátjuk, addig is az OKP lépjen tovább „politikájának felülvizsgálata” útján. Nem tudni, tartós lesz-e a hajlandóság a párbeszédre szocialista részről. Az OKP készsége arra utal, hogy szeretné megnyerni a jelenleg a kereszténydemokratákkal kormányzó OSZP-t a baloldali együttműködés programjának, a „demokratikus alternatíva” gondolatának. összeállította: Pilisy Elemér — Én a hadsereggel házasodtam össze— mondta egyszer tréfásan Prem Tinszu- janond tábornok, Thaiföld 63 éves, agglegény miniszterelnöke. De nemcsak ő van így ezzel, hanem a kormányban képviselt parlamenti pártok is: ha részt akartak a hatalomból, nekik is „házasságra kellett lépniük” a hadsereggel. Nos, a frigy közben válságba jutott, és az utóbbi hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy a felek „válni” készülnek. A kérdés csak az, megmaradhatnak-e együtt a közös lakásban, vagyis a hatalomban? A hadsereget a politikai élet magasabb régióiban a miniszterelnök és a szenátus képviseli. Ennek tagjait nem választják, hanem elvileg a király, gyakorlatilag a tábornok-miniszterelnök nevezi ki. A szenátorok öthatoda katonatiszt. Az alkotmány (jelenleg még) érvényben lévő előírásai rendkívül nagy hatalmat adnak a szenátus kezébe: a miniszterelnököt nem nevez, hetik ki és nem buktathatják meg akarata ellenére és vétójoga van más, fontosnak tekintett kérdésekben is. Ennek, a hadsereg számára paradicsomi állapotnak a napjai azonban a szó szoros értelmében meg vannak számlálva. Az ok ismét csak az alkotmány, amelyet 1978- ban fogalmaztak meg, vagyis akkor, amikor Thaiföld legfőbb patrónusának, az Egyesült Államoknak elnöki székében még a polgári demokratikus játékszabályokra kényes Jimmy Carter ült. A „demokratikus nyitás alkotmányának” értelmében a szenátus 1983. április 21-vel Az NSZK-n végigsöpört a reális perspektívák hiánya folytán elkeseredett Ifjúság megmozdulásainak hulláma, amely elsősorban a munkanélküliség megszüntetését követelte. Az Ifjúság követeléseire a hatóságok a repressziók fokozásával válaszolnak. Különösen buz- gólkodik ezen a téren Baden- Württemberg tartomány rendőrsége, amely a tüntetőkre most különleges bírságot rótt ki a „rend védelmezői által nyújtott szolgáltatásokért.” Spetzle asszony hangjában bizonytalanság rezgeti: — Önök tényleg azt gondolják, hogy ez szép ajándék lesz fiunk születésnap, jár a? — Kétségkívül — biztosította őt Pfleiderer altiszt, a stuttgarti rendőrfelügyelőség tagja. — E nap emlékei örök életre megmarad, nak a fiatalokban. A fiatalok egyébként időről időre szeretik a maradandó emlékeket. Így hát a legutolsó kérdésem, ,JIem óhajtják-e, hogy vízágyút is alkalmaz, zunk? A vízágyú felejthetetlen színezetet kölcsönöz minden tüntetésnek.” — Isten ments, a világ minden kincséért se — ijedt meg Spetzle asszony. — Annál is inkább, mert most hideg van. Megfázhatnak a gyerekek. — Ez orvosolható — vetette ellen Pfleiderer. — Alacsony többletköltség el. lenében meleg vizet töltünk a vízágyúba, ha óhajtják, akár harminc fokosat is. elveszti tényleges hatalmát és egyfajta „lordok házává”, vagyis merőben ceremoniá- lis intézménnyé szelídül. Katonatisztek nem tölthetnek be többé miniszteri tisztsé. get, s ha választásokra kerül sor, akkor a választók, ezután már nem személyekre, hanem politikai pártokra szavaznak. Ezek az előírások gyakorlatilag teljhatalmat adnak a parlament, vagyis a pártok kezébe, ugyanakkor „detronizálják” a hadsereget. A katonák azonban már túlságosan régóta kormányozzák Thaiföldet ahhoz, hogy most könnyű szívvel kiengedjék kezükből a gyeplőt. Arthit Kamlang-ek tábornok, a hadsereg „erős embere” már tavaly ősszel célzott arra, hogy az esedékes választásokat csak akkor tartják meg, ha közben nem következik be nagyobb „rendbontás”. Ezután — a hadsereg nyomására — gyanúsan sok olyan rendeletet adtak ki, amely másra sem volt alkalmas, mint éppen a tábornok által emlegetett „rendbontás” előidézésére. Az ellenzék azonban nem ugrott be a provokációnak, Mást próbált: magát a képviselőházat próbálta rávenni arra, hogy halassza el az alkotmánymódosítás érvénybe léptetését. A kísérlet nem volt eleve reménytelen, mivel „beépített” parlamenti emberein kívül számíthatott a kisebb pártok támogatására is. (Ezeket ugyanis szintén hátrányosan érinti a változás). Március 16-án azonban — bár hosszú' vita után és a szükségesnél csak valamivel nagyobb többséggel — a képviselők véglegesen elvetették a tábornok indítváSöt, a nagyon elkényeztetett ifjú tüntetők számára kölnit is keverünk a vízhez, ez azonban valamivel többe kerül. A SVetzle.pár azért jött a rendőrségre, hogy Norbert fia számára kieszközölje azt a jogot, hogy nagykorúsága alkalmából erő- szakmentes ülőtüntetésen vehessen részt. Pfleiderer altiszt nem rejtette véka alá örömét, mivel azután, hogy Baden-Württemberg tartomány belügyminisztere, Roman Herzog bevezette a tüntetőktől szedett kötelező adóra vonatkozó törvényt, a rendőrség széles reklámkampányba fogott.. Az újságok egész oldalas hirdetéseket közöltek ebben a tárgykörben. — Hány fő várható az önök tüntetésén? — kérdez, te Pfleiderer. — Huszonhárom. — Kár. Ha összejönne huszonöt vagy ennél több, kedvezményt tudunk nyújtani. Tehát: egy normál súlyú tüntető elszállítása abban az esetben, ha nyugodtan viseli magát, 3 márka 80 pfennigbe kerül. A dühöngök többe kerülnek — 7 márka 30 pfennigbe. — Világos, hogy hőzönge- ni fognak egy kicsit — mondta Spetzle asszony. — Hiszen a fiam most múlt tizennyolc esztendős. nyát. A parlament épülete előtt fiatalokból és értelmiségiekből álló tömeg gyűlt össze, hogy a demokrácia győzelmét ünnepelje Korai volt az öröm. A hadsereg és a pártok párviadala ugyanis kétmenetesnek bizonyult és a pártok csak az elsőt nyerték meg. Három nappal később a tábornok-miniszterelnök királyi rendelettel föloszlatta a parlamentet és az eredetileg júniusra kiírt választásokat előrehozta április 18-ra. Az új kormányt így — némi sietséggel — még április 21., azaz az új rendelkezések érvénybe lépése előtt meg lehet alakítani. Ezeket a belső csatározásokat Thaiföld földrajzi-stratégiai helyzete teszi jelentőssé. A jobboldali konzervatív tábornokok által meghatározott kormánypolitika a pekingi és washingtoni érdekek fenntartás nélküli kiszolgálójává, a törvényes kambodzsai kormány elleni harc támaszpontjává tette az országot. A közelmúlt története azonban azt mutatja, hogy van alternatíva: Kukrit Pra_ modzs, a jelenleg legnagyobb parlamenti csoport, a szociális akciópárt vezetője a hetvenes évek közepén miniszterelnökként átmenetileg lazítani tudott az Egyesült Államokhoz fűződő kötelékeken, javított Thaiföld és az indokínai országok viszonyán. Egy polgári kormány hatalomra jutása — ha nem is jelenthetne 180 fokos fordulatot — most is esélyt adna egy pozitív irányú változásnak. Többek között ennek akarták elejét venni a tábornokok — Vegyék figyelembe, hogy ez csak az alapdij — magyarázta Pfleiderer. — A szállítás módjától függően megfelelő pútdíjakat számítunk fel. Ha a tüntetőt a kezénél fogva kell vonszol, ni, ez másfél márkába kerül, ha valóban sikerül elvinni — öt 'márkába. — Csak ne rángassák a fiam kezét — könyörgött Spetzle asszony. — Norbert kiskorában sokat beteges, kedett. — A legnagyobb sajnálatomra hozzá kell tennem, hogy a törvény kiegészítő díjszabást helyez kilátásba azoknak a tüntetőknek az elszállításáért, akiknek a testsúlya többet nyom nyolcvan kilogrammnál. — Drága mulatság lett manapság tüntetésben részt venni — kapcsolódott be a beszélgetésbe Spetzle asz- szony férje. — Közepes jövedelemmel rendelkező emberek ezt nem is engedhetik meg maguknak. — Nem vagyok önökkel egy véleményen — mondta Pfleiderer altiszt. — Araink igen mérsékeltek. Ha azonban nagyon magasnak tűnnek önöknek, akkor jobb lesz, ha a fiuk Észak-Rajna- Vesztfáliában vagy Brémában tüntet. Minálunk délen a gyülekezési szabadság mindig olcsóbb volt. (Frankfurter Rundschau) Zahemszky László fordítása Bemard Pratler: Vízágyút nem óhajtanak? ■—v. f .-bTsumrt Brandberg J^|wjr0n,0 606 NMM j B I A n? 6oüabis! rWalvis Bay (Namibia. ATLANTI Uri HauchabKeeünansltooi LudenU v AcVacoViVi'Oiy DEL AFRIKAI LOZTARSASAG: bnsburi ÓCEÁN: Orad\e Főbb útvonal Fóbb vasútvonal Mi lesz veled, Namíbia? Szinte alig múlik el nfep, hogy a hírügynökségi telexgépek ne kopognának valamilyen hírt Namíbiáról. Az egykori Délnyugat-Afrika sorsa ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került, mégpedig két okbóL Egyrészt nem váltak be a számítások, hogy Namíbia 1982-ben végre valóban elnyeri függetlenségét. Másrészt, miközben a függetlenség biztosítását célzó tárgyalások nyilvánvalóan zsákutcába jutottak, az országot törvénytelenül megszállva tartó Dél-afrikai Köztársaság január második felében még a látszat-önkormányzat intézményeit is felszámolta Namíbiában, Afrika utolsó gyarmata — gyarmat ma is, a szó legkegyetlenebb értelmében De hogy került Namíbia a dél-afrikai fejüldöző rendszer kezébe? Ezt a mintegy 824 ezer négyzetkilométernyi, Magyarországnál kilencszer nagyobb területet, amely előzőleg német gyarmat volt, tulajdonképpen még a Népszövetség „ajándékozta” 1920-ban Dél-Afrikának. Amikor a második világháború után az egykori mandátumok az ENSZ gyámsógi területeivé váltak, a pretoriai kormány volt az egyetlen, amely ellenszegült a világszervezet határozatának. Saját területének tekintette és tekinti ma is Namíbiát, politikai, gazdasági és katonai intézkedéseivel már jóval korábban beolvasztotta a Dél-afrikai Köztársaságba. Milyen érdekek fűzik ma a pretoriai fajüldöző rezsimet Namíbia megtartásához? Ebben a vonatkozásban szólni kell az úgynevezett összekötő csoportról, amelynek tagja az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és az NSZK. Ezek a tőkésországok 1978 óta ígérik, hogy rábírják Pretoriát a namíbiai kérdés megnyugtató rendezésére, cselekedeteik azonban az ellenkező irányba mutatnak. A dél-afrikai fajüldöző rezsimet oltalmazzák az összeomlástól, nem is szólva saját helyi érdekeltségeikről, amelyek veszélybe kerülhetnének, ha Namíbia helyzetében alapvető változás következnék be. „Namíbiában minden befektetett száz dollár húszszázalékos tiszta profitot biztosít a monopóliumoknak. Ásványi kincseinket nemcsak dél-afrikai, hanem amerikai, angol, francia és kanadai tőkeérdekeltségek is kiaknázzák” — nyilatkozta egy alkalommal a namíbiai nép szabadságáért küzdő délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO vezetője, Sam Nujoma. Az ország Afrika egyik leggazdagabb területe, valóságos kincsesbánya. Itt rejtőzik földünk urántartalékának mintegy tíz százaléka, Namíbia a tőkés világ második legnagyobb gyémánttermelője, de hatalmas tartalékai vannak rézből, ólomból és ónból is. A gazdaságiak mellett politikai, stratégiai, katonai okok is magyarázzák, miért késik Namíbia függetlensége. A hetvenes évek közepén az afrikai portugál gyarmatok felszabadulása, majd 1980-ban a független Zimbabwe megszületése valóságos sokk-hatásként érte a dél-afrikai fajüldöző rendszert, s az azt nyíltan vagy kevésbé nyíltan patronáló tőkésországokat. Ügy számolnak, ha Namíbia felszabadul, akkor már semmi sem akadályozhatja meg a belső ellenállás fokozódását magában a Dél-afrikai Köztársaságban is. A pretoriai fajüldöző rezsim előbb-utóbb elbukik, s vele elvész az immár egyetlen, az imperialista érdekeket feltétel nélkül szolgáló katonai-stratégiai szövetséges Afrika déli csücskén. Az aggodalom nem alaptalan. Ha ma szabad választásokat tartanának Namibiában, azokat a SWAPO nyerné meg. A Délnyugat-afrikai Népi Szervezet 1960-ban alakult, 1965- ben az Afrikai Egységszervezet, 1973-ban pedig az ENSZ is a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjének ismerte el. Népszerűsége a 830 ezer helyi afrikai lakos körében elvitathatatlan. Namíbia népe reménykedik. A SWAPO az újabb tárgyalások kudarca után a fegyveres harc fokozását helyezte kilátásba, de nem mond le a politikai erőfeszítésekről sem. Kocsi Margit A PANORAMA SZÁLLODA ÉS vendéglátó vállalat PÁLYÁZATOT HIRDET MŰSZAKI OSZTÁLYVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE, határozott időre szóló megbízással. FELTÉTELEK: felsőfokú műszaki képesítés, középfokú politikai végzeMség, legalább 5 éves középfokú szakmai gyakorlat. A vállalat Eger központú és a megyére kiterjedő a hálózata, „C”-kategóriás. A munkakör a vállalat beruházási, felújítási és fenntartási tevékenységének irányítására vonatkozik. Előbbiek költséggazdálkodását és az energiaköltséggazdálkodást is magába foglalja. A pályázatot 1983. május 15-ig kell a vállalat személyzeti osztályára beküldeni: Eger, Bajcsy-Zs. tömbbelső. A pályázatot önéletrajzzal, a szakmai gyakorlat részletes ismertetésével kell benyújtani.
