Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 89. szám Ara: 1983. április 16., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Méhes Lajos Szolnok megyében Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, ipari miniszter pénteken Szolnok megyébe látogatott, ahol felkereste a Papíripari Vállalat szolnoki gyárát. Pogramja városnézéssel folytatódott, majd a látoga­tás befejezéseként a megyei pártbizottság épületében Szolnok megye iparvállala­tainak vezetőivel találkozott. Csehszlovák külügyminiszter­helyettes látogatása Április 14—15-én látogatást tett Budapesten Jindrich Rehorek, a csehszlovák külügyminiszter első helyettese. Meg­beszélést folytatott Nagy János külügyminisztériumi állam­titkárral és Roska István külügyminiszter-helyettessel a nem­zetközi helyzet, valamint a magyar—csehszlovák kapcsola­tok időszerű kérdéseiről. Fogadta őt Púja Frigyes külügy­miniszter. HATÁROZAT a XII. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól Elfogadta az MSZMP Központi Bizottságának 1983. április 12—13-i ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt 1980 márciusában megtartott XII. kong­resszusa kijelölte a szocializmus építésének soron levő feladatait. Belpolitikánk fő céljaként a szocialista társadalmi viszonyoknak, a nemzeti egységnek az erő­sítését, a szocialista demokráciának a fejlesztését határozta meg, gazdaságpo­litikánk fő céljaként pedig azt, hogy a minőségi tényezők kibontakoztatásával, a termelés nemzetközi versenyképességének fokozásával javítsuk a népgazdaság egyensúlyát és őrizzük meg az elért életszínvonalat. A kongresszus külpoliti­kánk feladatává tette, hogy járuljon hozzá az enyhülés vívmányainak megszi­lárdításához, a béke megvédéséhez. A Központi Bizottság átfogóan megvizsgálta az elmúlt három évben végzett munkát és megállapította: népünk egyetértése a XII. kongresszuson megfogal­mazott célokkal az élet minden területén kifejeződött a mindennapos helytál­lásban, a javuló teljesítményekben. A párt és a nép összefogásának, a kölcsö­nös bizalomnak az eredményeként a kongresszuson megjelölt fő irányban ha­ladtunk előre. Társadalmi rendünk szilárd. Javult a népgazdaság egyensúlya, társadalmi méretekben megőriztük népünk életszínvonalát. Bővültek nemzet­közi politikai, gazdasági, kulturális kapcsolataink, s szövetségeseinkkel együtt hozzájárultunk a béke megvédéséhez. A párt politikai irányvonalát a gyakorlat igazolta. Az előttünk álló években változatlanul az a legfontosabb feladat, hogy a XII. kongresszus határozatainak a végrehajtására, a VI. ötéves terv teljesítésére összpontosítsunk minden erőt. Arra kell törekedni, hogy az eddiginél jobb munkával, nagyobb erőfeszítésekkel a kongresszuson megfogalmazott fő politi­kai, gazdasági és kulturális célokat elérjük. Előrehaladásunkban meghatározó szerepe van társadalmunk vezető erejének, a pártnak, a kommunisták egysé­ges fellépésének és példamutató helytállásának, a párt és a nép összefogásának. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy mindenkor kritikusan és önkri­tikusan elemezzük munkánkat, folyamatosan feltárjuk az irányítás és a vég­rehajtás gyenge pontjait, és pártszerveink, ha szükséges, a követelményeknek megfelelően módosítsák korábbi határozataikat. A Központi Bizottság jelen határozatában nem törekszik teljességre. Azokra a kulcsfontosságú feladatokra irányítja a figyelmet, amelyek megoldásán nagy­mértékben múlik a kongresszusi célok elérése. I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk A párt XII. kongresszusa óta eltelt há­rom évben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet. Az imperializmus, a NATO szél­sőséges körei arra törekszenek, hogy meg­bontsák a fennálló katonai egyen­súlyt, és fölényre tegyenek szert a Szov­jetunióval. a szocialista közösség országai­val szemben. Ennek következtében fokozó­dott a fegyverkezési verseny, ami nagy ter­heket ró a világ népeire, és növeli a ter­monukleáris katasztrófa veszélyét. A régeb­bi válsággócok mellett újabbak is keletkez­tek. A hidegháborús lépések, az egyes szo­cialista országok ellen irányuló politikai és gazdasági intézkedések súlyos károkat okoz­tak az enyhülés ügyének, lefékezték a nem­zetközi gozdasági, kereskedelmi, pénzügyi kapcsolatok fejlődését. Kiéleződött a két világrendszer közötti ideológiai harc. A jelenlegi nemzetközi helyzetben alap­vető kötelességünk, hogy gondoskodjunk né­pünk biztonságáról. Szövetségeseinkkel egyeztetve, minden lehetőséget felhasználva, aktív nemzetközi tevékenységet kell foly­tatnunk, s ezáltal elősegítenünk a béke és a társadalmi haladás erőinek gyarapodását, a szocialista építés külső feltételeinek, a nemzetközi helyzetnek kedvező módosulá­sát. Ehhez elsősorban a hazai szocialista építőmunka eredményes elvégzésével tu­dunk hozzájárulni. A Központi Bizottság különösen idősze­rűnek és fontosnak tartja, hogy a Varsói Szerződés tagállamai összehangoltan lép­jenek fel a béke megvédése érdekében. Meggyőződése, hogy az egyenlő és kölcsö­nös biztonság elérhető és megszilárdítható a fegyverzetek alacsonyabb szintjén. Né­pünk számára különösen fontos, de a nem­zetközi helyzet alakulásának is döntő té­nyezője Európa békéje és biztonsága. Fon­tos nemzeti érdekünk, hogy ne kerüljön sor az amerikai közép-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítésére, s földrészünk megszabaduljon a nukleáris fegyverek min­den fajtájától. A Magyar Népköztársaság, mint a Varsói Szerződés szervezetének tag­ja, külpolitikájával támogatja a politikai tanácskozó testület januári prágai ülésének nagy jelentőségű kezdeményezéseit, ame­lyek figyelembe veszik más államok jogos biztonsági érdekeit is. A Központi Bizottság szilárd meggyőző­dése, hogy a nemzetközi feszültség éleződé­se ellenére az emberiséget fenyegető leg­főbb veszélyeket el lehet hárítani, a világ­háború nem elkerülhetetlen. A béke fenn­tartásának a jövőben is legfontosabb té­nyezője a szocialista világ ereje, a két vi­lágrendszer országai között kialakult stra­tégiai-katonai erőegyensúly. A szélsőséges imperialista körök törekvéseivel szemben világszerte nő az ellenállás, széles társadal­mi rétegeket ölel fel a békemozgalom. A tőkés országok felelősen gondolkodó politi­kai, gazdasági, tudományos, kulturális té­nyezői is, felismerve korunk realitásait és számot vetve saját országuk érdekeivel, fel­lépnek a feszültség növelésével szemben, s igyekeznek fenntartani és fejleszteni a köl­csönösen előnyös kapcsolatokat a szocialista országokkal. A proletár internacionalizmus elve alap­ján tovább erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaival, a szocialista országokkal. Aktívan részt veszünk a két- és többoldalú együttműködésnek az új követelményekhez igazodó fejlesztésében. A magyar—szovjet barátság népünk békéjének, hazánk függet­lenségének és biztonságának, szocialista épí­tőmunkánk sikerének fő nemzetközi táma­sza. Erősítése elsőrendű nemzeti érdekünk, s ezért a jövőben is megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk kapcsolataink fejleszté­sére a Szovjetunióval. A Magyar Népköztársaság bővíti kölcsö­nösen előnyös, sokoldalú kapcsolatait a fej­lődő országokkal. Az együttműködés hozzá­járul gazdasági önállóságuk, politikai füg­getlenségük erősödéséhez, fejlődésük meg­gyorsításához. A szolidaritás szellemében, lehetőségeinkhez mérten támogatjuk a szo­cialista orientációjú országokat. Továbbra is azon munkálkodunk, hogy a békés egymás mellett élés elve alapján megőrizzük és bővítsük politikai, gazdasá­gi, műszaki-tudományos, kulturális és egyéb kapcsolatainkat a tőkés országokkal. Földrészünk népeinek alapvető érdeke a helsinki értekezleten elfogadott záróok­mány ajánlásainak megvalósítása, a hel­sinki folyamat továbbvitele, a madridi ta­nácskozás eredményes befejezése. Ez egy­ben fontos hozzájárulás lenne a világbéke ügyéhez is. Az enyhülési folyamat ered­Hazánk belpolitikai helyzete kiegyensú­lyozott, a népi hatalom és a szocialista nemzeti egység szilárd, a párt vezető szere­pe érvényesül, szélesedik a szocialista de­mokrácia. Fejlődött a szocializmus politikai rendszere, javult az állami és a társadalmi szervek munkája. A hatáskörök, anyagi esz­közök decentralizálása révén növekedett a gazdálkodó egységek, a helyi párt- és tár­sadalmi szervek önállósága és felelőssége. A törvényesség, a közrend és a közbizton­ság szilárd. A nemzetközi feszültség növekedése, a tő­kés világgazdaság válságának kedvezőtlen hatása, a hazai gazdasági fejlődés intenzív szakaszára való áttérés bonyolult feladatai nagy próbatétel elé állítják a magyar tár­sadalmat. Népünk nagyra értékeli vívmá­nyainkat, szocialista céljaink valóra váltá­sán munkálkodik, félti elért eredményeit. Társadalmunkban meghatározó és növekvő azoknak a köre, akik értik és tudják, hogy jobb munkával és nagyobb erőfeszítések­kel a nehezebb feladatok is megoldhatók. A helyzet változása élesebb megvilágítás­ba helyezi munkánk gyengeségeit: a lassú reagálást, a kellő rugalmasság hiányát a központi irányításban, a kényelmességet, a formális megoldásokat a végrehajtásban, s általában az elnéző magatartást az állam- polgári fegyelem, valamint a munkafegye­lem lazaságaival, a társadalmi tulajdon megsértésével szemben. Felerősödtek nem- kívánatos jelenségek: az anyagiasság, az élősdiség, a korrupció. Ezek közvélemé­nyünkben ma a korábbinál nagyobb ellen­érzést váltanak ki. Társadalmi igény, hogy határozottabban, következetesebben lép­jünk fel a szocialista közerkölcsöt sértő je­lenségekkel szemben. Előrehaladásunknak elengedhetetlen fel­tétele. hogy mindenki eleget tegyen vállalt kötelezettségeinek. Mindenütt növelni kell az állampolgári fegyelmet és kötelességtuda­tot. Különös figyelmet kell fordítani a ve­zetők személyes felelősségének erősítésére. A fegyelmezetlenség megnyilvánulásaival, a morális lazaságokkal és az utóbbi évek­ben gyakoribbá váló törvénybe ütköző cse­lekedetekkel szemben szükség van a társa­dalom szervezettebb összefogására, a meg­előző munka javítására és indokolt esetben határozottabb törvényes fellépésre is. Folytatjuk szövetségi politikánkat, amely összefogja társadalmunk dolgozó osztályait és rétegeit. A szövetség változatlan tartal­ma: a szocializmus építése, a béke védel­me, népünk boldogulása. E fő célok eléré­se érdekében ma mindenekelőtt arra van szükség, hogy növeljük népgazdaságunk teljesítőképességét és hatékonyabbá tegyük szocialista rendszerünk intézményeinek mű­ködését. A szocialista célok jegyében fejlő­dik hazánkban a nemzeti egység, amelynek szervezeti kerete a Hazafias Népfront. E mozgalomban együtt munkálkodnak társa­dalmunk szervezett erői, kommunisták és pártonkívüliek, különböző világnézetű em­berek. Az állam és az egyházak közötti rendezett viszony segíti a nemzeti össze­fogást. ményeinek védelme érdekében együttmű­ködésre törekszünk minden olyan erővel, amely kész cselekedni a béke megvédésé­ért, a nemzetközi biztonság megszilárdításá­ért, a különböző társadalmi rendszerű álla­mok kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatai­nak fejlesztéséért. Folytatni kívánjuk a pár­beszédet a tőkés országok politikai és tár­sadalmi tényezőivel, elsősorban azokkal, amelyek hajlandók felelősen és realista mó­don megközelíteni a nemzetközi élet fő kér­déseit. A Magyar Népköztársaság külpolitikájá­nak a jövőben is nemzeti érdekeinket, a szocialista országok szövetségének erősíté­sét, a béke, a társadalmi haladás, a szocia­lizmus ügyét kell szolgálnia. A szövetség erősítésének és folyamatos megújításának nélkülözhetetlen feltétele, hogy a párt megfelelő válaszokat adjon a társadalmi fejlődés új kérdéseire. A kom­munisták határozottan álljanak ki elveink és politikánk mellett. A kommunisták, rendszerünk, a szocializmus hívei legyenek kezdeményezőek az új, alkotó gondolatok elfogadtatásában, karolják fel a társadal­munkban megfogalmazódó új felismerése­ket, a pozitív kezdeményezéseket. Társadalmunkban meghatározó a mun­kásosztály szerepe. Folyamatosan gyarapo­dik műveltsége, erősödik szocialista tudata. A termelőszövetkezeti parasztság munkája, életformája tovább közeledik az ipari és az értelmiségi dolgozókéhoz. A következő évek­ben nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a gazdaságban végbemenő változások következtében hogyan módosul társadal­munk rétegződése, és ebből milyen követ­keztetések adódnak a politikai munka szá­mára. Építőmumkánkban növekszik az értelmi­ség szerepe, fokozódik aktivitása a gazda­sági, a tudományos és a kulturális életben. Társadalmi rendszerünk kedvező feltétele­ket teremt kezdeményezőkészségének ki­bontakoztatásához. Az értelmiség mind nagyobb része él e lehetőséggel, munkássá­gával jelentősen hozzájárul fejlődésünkhöz. Ugyanakkor egyes rétegeinél, csoportjainál jelentkeznek tudati problémák is. A párt bevált értelmiségi politikáját, folytatva tá­mogatja és igényli az értelmiség aktívabb részvételét a közéletben és az alkotó mun­kában. A párt, a kormány magáénak érzi az if­júság gondjait, és a jelenlegi körülmények között is azok megoldására törekszik. Tár­sadalmunknak segítenie kell a fiatalokat a pályakezdés nehézségeinek leküzdésében, az önálló otthon megteremtésében. Jobban kell építeni a fiatalok újító kezdeményezéseire és figyelni kell kritikai észrevételeire. Biz­tosítani kel) annak feltételeit, hogy felelős részt vállalhassanak politikánk alakításá­ban, az országépítésben, a vezetésben. A fiatalok döntő többsége céljaink való­ra váltásáért dolgozik. Egy részük azonban a politikai tapasztalatok hiánya és nevelő­munkánk gyengeségei miatt nem igazodik el eléggé a hazai építőmunka és a nemzet­közi élet bonyolult kérdéseiben. Tapasztal­hatók helyenként a passzivitás, a cinizmus jelei is. Ezért különleges gonddal kell mun­kálkodnunk azon, hogy az új nemzedéke­ket, az ifjúság nagy tömegeit megnyerjük a szocialista eszméknek, társadalmi prog­ramunknak, s a fiatalokat munkára, fele­lősségtudatra neveljük. A pártmunkában több figyelmet kell fordítani az ifjúság kér­déseire. Az új nemzedékek megnyerésében fontos szerep hárul a Kommunista Ifjúsági Szövetségre. A különböző szintű pártszer­vek segítsék hatékonyabban a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetséget, ösztönözzék aktívabb politikai és szervező munkára, hogy vonz­ereje és befolyása növekedjen a fiatalok kö­zött. (Folytatás a 3. oldalon) II« A belpolitikai helyzet

Next

/
Thumbnails
Contents