Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-02 / 78. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 2., szombat 3. CSENDES JUBILEUM Víz, víz, víz a Mátra alján EGYTŐL EGYIG SORÁLLOMANYÚAK A díszzászlóalj Az NSZK kancellárja azt hitte róluk, hogy profik. A díszzászlóalj katonájának „szólistának” is kell lennie Éppen húsz éve annak, hogy megalakult a Mátraal- ji Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat. Tevékeny­ségéhez hozzátartozik a kül­ső folyóvizek medreinek ren­dezése, a különböző földren­dezési munka, ezenkívül azonban megrendelésre mély­építő tevékenységet is végez. Jelenleg az érdekeltségi területe 114 ezer hektár. Északon a Mátra, nyugaton az Ágói patak, délen a Tár­ná a határa. Legnagyobb te­rülete Heves megyéhez tar­tozik, egy kis rész Nógrád- hoz csatlakozik, délen pedig Szolnok megyéhez kapcso­lódik. Erdő 14 ezer hektár, síkvidék 46 ezer hektár, dombvidék pedig 54 ezer héktár található a működési körzetében. Tevékenységét az erózióval kapcsolatos- munka jelentős mértékben határozza meg. Jellemző, hogy a Mátrá­ban az évi átlagos csapadék 650—750 milliméter között mozog, a Jászságban ez a mennyiség már majdnem 200 milliméterrel kevesebb. A síkvidékeken a vizek fo­lyása lelassul, ennek követ­keztében lerakják a hordalé­kukat, így tehát a fenntartá­si munkákat kell gyakrab­ban végezni. Jellemző az a tény is, hogy a terület víz­készlete a felszín alatt na­gyon szegény. Egyedül a Tárná az, amelynek vízmeny- nyisége független az időjá­rástól. Feladatainak mintegy ne­gyedét a közcélú csatornák rendezése adja. Szabad ka­pacitásuk lehetővé teszi, hogy foglalkozzanak belterü­letek vízrendezésével, az ivó- vízhálózat bővítésével, a, szenny- és a csapadékvíz­csatornák, az épületalapok készítésével, sőt még maka- dám- és aszfaltutakat is épí­tenek. Korábban főként víz­Megkezdődött a jól átterelt őszibúza-állomány minősíté­se megyénkben is. A fél négyzetméteres keretekkel körülhatárolt mintavételi he. íyek zöld növényi állománya, a tőszámlálás és a bokroso- dás nagyságának megállapí­tása után laboratóriumba ke. rül vizsgálatra. Az eredmé­nyek alapján a Borsod—He­ves megyei Állami Gazdasá­gok gyöngyösi szakszolgálati (Tudósítónktól): Párád neve a magyar üveggyártásban szinte foga­lommá vált. A megtisztelő címet'az itteni gyár azoknak a tervezőknek és alkotóknak köszönheti, akiknek készít­ményeire jellemzők a nemes formák, a magas művészi színvonal. A gyár tehetséges • terve­zői — Kékesiné Sipos Judit és Rénes György — most újabb elismerést szereztek a kollektívának. Újszerűségéért s az esztétikai követelmé­nyek, a használhatóság fi­gyelembevételével készült ELEGÁNT elnevezésű ke. helyszériát az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztérium a közelmúltban nívódíjjal ju­talmazta. A minisztérium egyébként minden tervidőszakban mi­nősíti pályázati feltételek alapján a tárcához tartozó rendezési munkát végeztek, ezzel biztonságossá tették a gazdaságok termelését. Az üzemi vízrendszer kiépítése a mezőgazdasági táblásítás- nak is alapfeltétele volt. A talaj védelme, a termőföld termőképességének fokozása is célja a társulatnak. A síkvidéken a belvízkár meg­szüntetése ad több munkát. j Újabban a gazdaságok pénzügyi lehetőségei csök­kentek, ennek következtében a talaj rendezési munkák mennyisége is kisebb, mint volt korábban. Gyöngyös területén az el­múlt két évben összesen 14 millió forint értékben végez­tek különböző munkákat. Nagyrédén, a Gagarin erő­műnél, valamint a Thorez bányaüzemben több millió forintos megrendelést teljesí­tettek, az idén is folytatják itt a munkát. Közcélú vízrendezést vé­geztek a Száraz- és Muzsla- patakon a Borhy-völgyben és a Külső-Mérges patakon. Jö­vőre a Toka-patak közcélú vízrendezését kell végrehaj­taniuk, majd a Külső-Mér­ges következik. Amikor húsz évvel ezelőtt megalakult a társulat, akkor az év végén alig egymillió forint összegű árbevételt tudtak kimutatni. Alig két év elteltével már tizenegy- millió forintnál tartottak, legutóbb pedig már a 26 mil­lió forintot könyvelhették el. A társulat fejlődése tehát erőteljes, bár az utóbbi évek­ben a gazdaságok pénzesz­közei megcsappantak. Min­denki tudja, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás egyik feltétele a jó termőképessé­gű talaj, aminek kialakításá­hoz a társulat tevékenysége is hozzátartozik. állomása kiegészítő javasla­tot tesz az üzemeknek, hogy hol tegyenek intézkedéseket az áttelelt őszibúza-állomány fejlődésének gyorsítására. Eddig 14 ezer hektár terü­letre rendelték meg az üze­mek és a termelési rendsze­rek közül elsőként a Bábol­nai Iparszerű Kukoricaterme­lési Rendszer teljes őszi bú­za vetésterületére a növény­vizsgálatokat. iparágak termékeit. Koráb­ban a parádiak már többször megkapták az üvegipar leg­szebb terméke kitüntető cí­met, de most első alkalom­mal kaptak nívódíjat. A tervezők a kitüntetett kehelyszériáról elmondták: előnye, hogy sorozatgyártásra is alkalmas. Ezzel magyaráz­ható elsősorban, hogy elnyer­te az iparművészekből és ke­reskedőkből álló zsűri tetszé­sét. A versenyképes termékek iránt máris nagy az érdeklő­dés a külföldi piacokon. A kristályüvegekből formált talpas és hengeres testű po­harak, kancsók vevőre ta­láltak Angliában, Franciaor­szágban, Kanadában és az USA-ban. A szép kiállítású termékek biztosan megnyerik az ittho­ni vásárlóközönség tetszését is. Mika István Az ország lakossága első­sorban a televízió képernyő­jéről ismeri őket. Rezzenet- lenül, büszkén felvetett fej­jel állnak, egyszerre mozdul­nak, még talán a levegőt is egyszerre veszik, amikor egy-egy jeles ünnepünkön — például április negyedi­kén — a Magyar Népköztár­saság állami zászlajának tisztelegnek, kétsoros vona­luk erőt, méltóságot sugall, valahányszor egy-egy kül­földi államfő fogadásakor felsorakoznak, mint akik tu­datában -vannak: ilyen al­kalmakkor néphadseregünket és hazánkat egyaránt repre­zentálják ország-világ előtt. — Jobbára hivatásos ka­tonáknak tartja őket a köz­vélemény — mondja róluk Sudár István őrnagy, a dísz­zászlóalj parancsnoka —, ke­vesen tudják, hogy egytől egyig sorállományúak. — Ez a tény voltaképpen a zászlóalj munkáját dicsé­ri — teszi hozzá Henzsely István őrnagy, az ezredpa­rancsnok politikai helyette­se. — Gondolja el, milyen elismerést jelentett, amikor az idelátogató külföldi állam­fők közül legutóbb Helmuth Schmidt nem akarta elhinni róluk, hogy nem profik. — Ezek a katonák — mondja Balogh László őr­nagy, ezredparancsnok-he­lyettes — ugyanúgy végre­hajtják az általános kiképzé­si feladatokat, mint a Ma­gyar Néphadsereg bármely más katonája, de emellett félévenként újra kell kezde­ni a felkészítésüket a precí­zebb, aprólékosabb munkát igénylő, s a számukra na­gyobb idegi, fizikai igénybe­vételt jelentő protokolláris feladatok ellátására. Az elöljárótól kapott ér­tékelési jegyzőkönyv szerint a díszzászlóalj a fő kiképzé­si ágakból — például lőki- képzés — kiváló, az általá­nos kiképzési ágakból — például harcászat — jó ás kiváló minősítést kapott. Az egység a legutóbbi kiképzé­si időszakban is megkapta a Magyar Néphadsereg kiváló zászlóalja címet, s az ő mun­kájuk eredménye is, hogy az ezred — amelynek köteléké­be tartoznak egy rendészeti és egy őrzászlóaljjal együtt — a Magyar Néphadsereg­ben először, egyedül kapta meg a négyévenként ado­mányozható kiváló ezred cí­met. Kétségtelen, hogy a dísz­zászlóalj által elért eredmé­nyekben a kiválasztásnak is szerepe van, hiszen az ezred képviselői a bevonulok kö­zül az ország minden me­gyéjéből a legrátermettebb fiatalokat választják a pro­tokolláris feladatok (díszel- gés, koszorúzás, temetés) el­sajátítására. A díszzászlóalj­ba kerülő fiataloknak sokfé­le követelménynek kell meg­felelniük, mindekelőtt erköl­csileg és politikailag feddhe. tétleneknek, s természetesen teljesen egészségeseknek kell lenniük. Legalább általános iskolai végzettséggel kell rendelkezniük, s követelmény az erős fizikum, az állóké­pesség, továbbá a díszelgés- re alkalmas testi felépítés. Ez utóbbi feltételnek ismét több összetevője van, egye­bek között a megközelítően azonos testmagasság, mell­bőség, nyakbőség, lábnagy­ság és lábszárhosszúság. Ki­záró ok például az elálló fül, a nagy orr, a kirívó haj­szín, a viszér, a bokasüllye­dés, vagy éppen a hízásra való hajlamosság. A rátermettség szükséges, de korántsem elégséges fel­tétele annak, hogy az egység tagjai feladataiknak minden szempontból megfeleljenek. Az újoncoknak tényleges szolgálati idejük első hat hó­napjában az általános kikép­zési követelmények elsajátí­tása mellett tökéletesen meg kell ismerniük és be kell gyakorolniuk speciális fel­adataik minden mozzanatát, olyannyira, hogy már a má­sodik hat hónap legelején —■ például április negyedikén — „bevethetőek” legyenek. Ezen az ünnepen a díszzászlóalj minden második és harma­dik időszakos katonájának bőven van dolga (zászlófel­vonás a Gellérthegyen, majd a Parlament előtt, koszorú­zás a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékműnél, rá egy órára a Hősök terén, és ko­szorúzás még vagy negyven helyen), s teendőiket nem­csak együtt, de kisebb cso­portokban, sőt egyenként, egyénileg is hiba nélkül kell ellátniuk. Ahogy a zászló­aljparancsnok mondta: a „kórus” minden tagjának „szólistának” is kell lennie. Mindehhez állandó, kemény edzés, naponta két-három órás, ünnepek előtt napi négy-öt, sokszor hatórás gyakorlás szükségeltetik. Ám a parancsnokoknak nemcsak gyakoroltatniuk kell a dí- szelgés különféle válfajainak mozzanatait, hanem a na­gyobb fizikai igénybevétel elviselésére, továbbá az egyeseknél óhatatlan lámpa­láz leküzdésére is fel kell készíteniük a katonákat. Mert nem minderftiapi fizi­kai igénybevételt jelent pél­dául a meglehetősen súlyos szuronyos karabéllyel gya­korlatozni, vagy éppen a metsző hidegben egy-másfél órát moccanatlanul állni. És bizony elképzelhető, hogy mennyire nehéz úrrá lenni azon a belső remegésen, ami feltehetően elfogja a kiskatonát, amikor koszorú­val a kezében életében elő­ször ott lépdel az ország ve- zétői előtt, az ország nyilvá­nossága előtt... Többségében jól képzett fiatal tisztek készítik fel minderre a díszzászlóaljhoz bevonuló fiatalokat, e fiatal tisztek közül a maga huszon­három éves katonai szolgála­tával Sudár István őrnagy, zászlóaljparancsnok a leg­öregebb. Szerinte — és ezzel a véleménnyel nem áll egye­dül — a rendkívül sok mun­ka ellenére (a zászlóalj egyetlen év alatt 350 alka­lommal látott el különféle protokolláris feladatokat, s ehhez Budapest területén több mint 12 ezer kilométert kellett utaznia), vagy talán a sok munka miatt is az egység katonái büszkék ar­ra, hogy itt szolgálhatnak. Akárcsak azok a válogatott sportolók, akik átérzik a je­lentőségét annak, hogy me­zükön a magyar címert vi­selik. .. (A. G.) Fejtartásszabályozás. A tányérsapkáknak is egyforma szög ben kell állniuk... Kézlengetés, fegyvertartás, lábemelés. Aki nem pontos, kor­látba üti a kezét... (Hauer Lajos felv.) G. Molnár Ferenc Vizsgálat 14 ezer hektáron Hogyan fejlődik az őszi búza...? Versenyképes termékek Nívódíjas a parádi kehelycsalád

Next

/
Thumbnails
Contents